Békés Megyei Népújság, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-04 / 29. szám
1988. február 4„ csütörtök Levél a miniszternek Tekeredik az a kígyó... Egy — a megye szakmunkásképző intézeteinek igazgatói számára rendezett — értekezleten hallottam azt az indulatos hozzászólást, amely a megyeszékhely szakmunkás-kollégiumainak feszítő gondjait elemezte. Éppen a vállalati igényekhez igazodó szakképzés megteremtéséről volt szó, amikor a legnagyobb szakmunkásképző igazgatója kifakadt a beiskolázást is nehezítő helyhiány miatt. Később aztán — egy feltűnést keltő levélváltás ürügyén — arra is fény derült, hogy másutt is vannak kollégiumi gondok, nemcsak a szakmunkásképzésben . . . „Ez már sok volt...” A statisztikák, attól függően, milyen megvilágításban alkalmazzuk őket. sokfajta igazságot képesek alátámasztani. Most, úgy véljük, nincs szükség semmiféle hókuszpókuszra ahhoz, hogy kiderüljön; a megye- székhely szakmunkásképzése pemcsak régi, de új keletű gondokkal is szembe kell nézzen kollégiumügyben. A felmért adatoktól — miszerint ebben az esztendőben több mint nyolcezerrel gyarapszik az általános iskolát elvégzők száma Békés megyében — e részben eltekintünk. S a szakmunkásképzésből is csak a 611- es Ipari Szakmunkásképző Intézet megyeszékhelyi kollégiumgondjait próbáljuk feltérképezni az intézet igazgatója, László István, s a textiltagozat vezetője. Lázár Imréné segítségével. — Intézményünkbe a tagozatokkal együtt 2473 tanuló jár, s 81 osztályunk zöme megyei beiskolázású, ami azt jelenti, hogy kollégiumigényes. Csak Békéscsabára 713 tanulónk jár be. közülük nagyon sokan reggel négykor kelnek, hogy a hétórás kezdésre beérjenek. Amikor az indulatos felszólalásom hallotta — utal vissza az értekezletre az igazgató —, még úgy volt. hogy talán az egész centrumbeli kollégiumunkat átadják a tanítóképzőnek. — És most mi a helyzet? — Valamikor a Centrum II. szakmunkáskollégium fele fiú, fele lány volt. Mikor a tanács megvásárolta az ÁÉV Trefort utcai munkásszállását, ott el tudtunk 60 fiút helyezni, így az iskolacentrumban levő kollégium tiszta lánykollégium lett. — Mert nekünk mindig is volt kollégiumhiányunk — vág közbe Lázár Imréné. — Nagyon felfutottak a textilipari szakmák, most 472 tanulónk van. Tavaly 113 elsős tanulónk igényelt kollégiumot, s a 60 helyre így is 62-t vettünk fel. A Pa- tex bérel egy családi házat, ott 12 lányunk lakik a háziasszony felügyelete mellett. Mondanom sem kell, ez nem a legjobb megoldás. Vigasztaló információ, hogy a Pa- tex a volt bölcsődéjéből leánykollégiumot alakít ki, s ott is majd 40 kislány lakhat. — Most férőhelybővítés volt az iskolacentrumban — mondja az igazgató —, így jelenleg 300 férőhelyes a kollégium. Kilencvenhat tanítóképzős és 208 szakmunkástanuló lány lakik benne. Szeptembertől csak a kollégium fele lesz a miénk, tehát 150 tanulót tudunk csak felvenni. Ez a létszámcsökkentés akkor ér bennünket. amikor a demográfiai hullám miatt nőni fog a kollégium iránti igény. De nemcsak a lányoknál, a fiúknál is vannak gondjaink. Eddig 50 fiúnak nem tudtunk kollégiumot adni, bár a József Attila kollégiumban a kétszáz helyre 214 diákot vettünk fel. Márpedig, ha megindul szeptemberben a gépipari szakközépiskola, újabb helyekre lesz szükségünk. MŰVELŐDÉS! MSMSZTER 24.159/1987. VII. Lékai János Középiskolai Keilégi Díáktanácsa 8 é k 6 & csji b a Kedves Kollégista Fiatalok I Köszönöm az ismételt bizalmat, amelyet &z oikllöött levél, illetve kérés tükröz. Megérte“ a gc-vlót, are.lv a tanulást és a kulturált életvitelt nehezíti a kellé giumean. Ezért személyes látogatásomkor, 1557. nover bér 17.-én kértem Békés megye-vezetőit, hogy vizsgál) nseg a kollégium helyzetét. A megyei tanács vezet"i/igéretet tettek arra, hogy a Pedagógiai Intézet elhelyezése a kellégiutsböl 198S. szeptember I-ig megtörténik. Kívánom, hogy e nehéz körülmények ellenére is erednér, sen végezzék tanulmányi munkájukat, számítva a közeit megoldásra. Búdapust, !§£?. december IS. üdvözlettel: tT' s -■ v. ■ ÍKSpecst BétaJ'P A miniszter válasza a lányoknak Nézze, nekünk az fáj, hogy a főiskola — aminek egyébként örülünk — bizony a középfoktól vitte el a pénzt. Jó, ezt lenyeltük. De hogy másodszor is a középiskolai vonalat érinti? Ez már sok volt. . . Se fel, se le A Lékai János Középiskolás Kollégiumban hat középiskolából verbuválódott össze a fiú- és leánykollégisták háromszáz fős serege. Azt is lehetne mondani, hogy ez a kollégium „jól áll”, mert a 322 helyen csak háromszáz diák lakik. Hogy akkor miért kellett a lányoknak az elmúlt évben egy többoldalas levelet írni a művelődési miniszternek, azt mondják el ők maguk. (A helyszín a társalgóból átalakított tanári szoba.) A szószóló a diák tanács titkárhelyettese, a harmadikos „rózsás”, Marcsó Csilla. — Mikor elsős voltam, akkor költözött a Békés Megyei Pedagógiai Intézet a lányok kollégiumi részébe. Ott volt a könyvtárunk, a társalgó, a tanuló, meg a hálók. Ki akartak tenni minket az iskolacentrumba, de végül az emeletet meghagyták nekünk. Hát kétségtelen. főleg az érettségire készülők, minden követ, megmozgattak, hogy maradjunk. Ennek nagy ára volt, mert odalett három háló, a könyvtár, a társalgó, a nevelői szoba, a mosoda, meg a korrepetálóterem. Most a fiúk társalgójából lett a tanulónk, ahol pérsze csak kevesen férünk el. A „vásárhelyiseknek” át kell az iskolába menni tanulni. Azt ígérték, három évről van szó. Ez eltelt, s úgy gondoltuk, olyanhoz fordulunk, aki segíteni is tud. — Hát először a megyei tanácshoz kellett volna . . . — Voltunk, de nem tudtak segíteni. Akkor írtunk mi az Ablak szerkesztőségének is, és végül Köpeczi Béla miniszternek, ö azt válaszolta, hogy ez év szeptemberétől, végre visszakapjuk az intézet által elvett részt. A hat lány most már szinte egyszerre beszél. De náluk is többet mond a helyszíni szemle . . . Bonyolult útvesztőkön keresztül jutottunk el a lánykollégiumba, ahol egy folyosóforduló képezi a tévészobát, s a legoptimálisabb elhelyezkedés esetén is a 105 lányból húsz, ha elfér. De akkor se fel, se le a lépcsőn ... A keskeny folyosón cipőtartó állványokon sorakoznak a tankönyvek, egy lányra körülbelül harminc centi jut. A folyosón újonnan felszerelt armatúrák, előttük egy-egy asztalka, hadd tanuljon, aki tud. (Persze, ha ezt valaki komolyan veszi, forgalmi dugó keletkezik.) A négy hálóban emeletes ágyak, minden hálóban 12 gyerek. Olvasni csak a felső ágyakon lehet, de ott is csak közvetlenül a homályos lámpa alatt. — Nekünk nagyon fontos a tanulás, hiszen az a célunk, hogy továbbtanuljunk. Miiért pont ide kellett beférkőznie az intézetnek? — koppannak az egyik lány szavai. Az igazgatóval, Babák Györggyel már azj irodában beszélgetünk. — Augusztus 30-án közölték velem, hogy szeptember 10-re ki kell költöznünk. Tehát az év elejét a gyerekek 1985-ben hurcolkodás- sal kezdték. A pedagógiai intézet évi 1,2 millió forint bérleti díjat fizetett, s ebből a rezsi kifizetése után maMaresó Csilla (kezében a levéllel), Csiszár Klára, Molnár Erika, Zsombok Tünde, Barna Beáta és Juhász Beáta még reménykednek a szeptemberi „honfoglalásban” Fotó: Kovács Erzsébet radt egy kis pénz, így felújíthattuk a konyhát. Az utolsó hivatalos közlés szerint — azt az intézet igazgatója mondta még régebben — 1988. július 1-vel kiköltöznek. De azt már tudjuk, hogy nem kapjuk visz- sza a teljes kollégiumi szárnyat, mert négy tanteremre szüksége lesz a Vásárhelyi Pál szakközépiskolának. Szeptemberben sem költözhetnek A megyei tanács művelődési osztályán a kollégiumi ügyek új felelősét, Győri László főmunkatársat és Székely Jolán csoportvezetőt kérdeztük Békéscsaba középiskolás kollégiumhelyzetéről. — A szakmunkástanulóknál a gondok enyhítésére tárgyalásokat folytattunk a KISZ-vezetőképző iskolával. Ott van egy tréfásan „Hiltonnak” nevezett különálló épület, ahol némi átalakítással 50 szakmunkástanulógyereket lehetne elhelyezni. Az igazi megoldás az lenne, ha a földszinten a KISZ munkatársainak a szállását is megkapnánk. Ezzel a jelenlegi elsős és másodikos diákokat fel tudnánk venni az igényeknek megfelelően. A tanítóképző főiskolának pedig jövőre is elegendő lesz a centrumos kollégium fele része. Aztán a Patex is létesít egy negyven fős kollégiumot a bölcsődéjéből.1 — Gondolkodtunk azon — folytatja Székely Jolán —, hogyan tudnánk több férőhelyet teremteni. Kollégiumépítésre nincs anyagi fedezet. S azt is el kell mondanom, a megye többi kollégiumában sokkal jobb a helyzet. De visszatérve Békéscsabára. Az iskolacentrumban van egy középiskolás lánykollégium, s a helybővítés érdekében ott emeletes ágyakat fogunk, elhelyezni. — Miért kellett a Lékai- kollégiumba költöztetni a pedagógiai intézetet? — Mert felújítják a megyei tanács épületét, s a pedagógiai intézet Árpád-sori épületébe került a művelődési és a pénzügyi osztály. Tehát az intézetet el kellett valahová helyezni. Egyébként — nézzen körül —, mi is igen zsúfolt körülmények között dolgozunk. — Hova kerül a pedagógiai intézet? ■— A Luther utcán a tüzeléstechnikai vállalat irodaépületébe. Most folynak a tárgyalások a megvásárlásáról, s akkor szeptemberben visszakaphatják a diákok a kollégiumot. A tüzeléstechnikai vállalat főkönyvelője, Palotás Ká- rolyné: — Még nem kötöttünk konkrét megállapodást a megyei tanáccsal, ugyanis több vevőnk is van az épületre, amelyet körülbelül 4 és fél millió forintért sze- . retnénk értékesíteni. De ha nyélbe is ütjük a szerződést. csak decemberre ígérhetjük a kiköltözést. Dr. Becsei József, a megyei tanács elnökhelyettese: — Szeretném hangsúlyozni, hogy az országban is jó helyen állunk a kollégiumi ellátással. — A megyeszékhelyen is? — Ott sem vagyunk lemaradva. Del egyébként is javultak megyénkben a közlekedési viszonyok, tehát a bejárásra jobban lehet építem. Ügy vélem, a demográfiai csúcs idején a megye középiskoláiban nagyobb lesz a szóródás. — Elkerülhetetlen volt a pedagógiai intézet kollégiumba telepítése? — Hogy a pedagógiai intézet oda került, ez nem a művelődésügyre tartozó döntés volt. De tény, hogy nem lehetett máshova elhelyezni az intézetet. — Mert a művelődési osztály ment a helyére. Mikor költözhetnek vissza a megyei tanács felújított épületébe? — Az épület Körös-parti részének felújítása eltarthat három évig is ... B. Sajti Emese HANGSZÓRÓ Szombat reggel a Kossuth rádióban sugárzott Családi tükör, majd a Petőfi adón közvetített Szombat délelőtt akár egymás folytatásai is lehettek volna. Bár mostanában nagyon sok műsor témája az új adózási rendszer, amely legtöbbször az életkörülmény változásaitól való félelemmel is párosul, úgyhogy nem csoda, ha még a „vízcsapból” is ez folyik. Családi tükör A két műsor különbsége csupán a nézőpontban volt. A Családi tükör egy átlag magyar család szemszögéből közelítette meg az említett témát. A férj lakatos, az asz- szony betanított munkás, három gyereket nevelnek. Hogy havi tízezer forintos kölcsöneiket törleszteni tudják, legalábbis jóval tízezren felüli összjövedelemmel kellene rendelkezniük. Ezzel szemben jelenleg (a családi pótlékkal együtt) tízezerkétszáz forintból kellene gazdálkodniuk. Kétszáz forint pedig öt embernek egy hónapra . . . nem túl sok. Persze biztosan megoldották valahogy — gondolhatnánk. Így is van: a családfő túlmunkát vállalt. Igen ám, csakhogy az idén negyven százalékos adó terheli a férj gmk-ját, és a tavalyi 150 forintos gyermekváltócipő most 350-ért kapható. S hogy ezt a jelentős anyagi veszteséget valamennyire is behozzák, az asszony hamarosan két műszakban fog dolgozni. Engem azonban mégsem az anyagi körülményeik gondolkodtattak el, hanem ennek egy, már napjainkban is igencsak érezhető következménye. Jelen esetben, ha az apuka munka után még tovább gmk-zik, az anyuka váltott műszakban dolgozik, mikor és ki fogja nevelni a gyerekeket? Mert a nevelés nemcsak törődést, foglalkozást, hanem rendszerességet és következetességet is jelent(ene). .. Szombat délelőtt Az előzőekhez szervesen kapcsolódott témájában a Petőfi adón 10 órakor kezdődő Szombat délelőtt című műsor. (Még a két adásban szereplő riporterek is ugyanazok voltak.) S hogy mennyire nincs új a nap alatt, azt Nagy Izabella műsorvezető prológusszólásai és közmondásai is bizonyították: „Adós, fizess, ne nevess, s íme a feketeleves” — „Ha adok, te nevetsz, ha meg nem adok, én.” Vagyis az ember nem változott. Ősidők óta érzékenyen érinti, ha így vagy úgy, de laposabb lesz a zsebe. Szó esett a műsorban a vidékre járó szellemi szabadfoglalkozásúak sérelmeiről, akiknek az útiköltségét is úgy kezelik, mintha az gázsi lenne. Megszólaltak pályakezdő képzőművészek, akiknek a nemrég hétezer forintra felemelt Derkovits-ösztöndíjukból 1400-at levontak, és most ismét ott tartanak, mint emelés előtt. Pedig amúgy sem rózsás a helyzetük, hiszen a nehezedő gazdasági helyzetben a művészet olyan, mint a télikabát. Elsőként vetik le. Panaszt emeltek aztán egyszerű rádióhallgatók, hogy a január 1-je utáni árak nem minden esetben feleltek meg az előzetes bejelentéseknek. Egyetlen példa: a gyerekcipők drágábbak, a női cipők pedig olcsóbbak lesznek — hallhattuk decemberben. Csakhogy negyvenes méret a határ a felnőtt és gyermeklábbelik között. Vagyis mindenképpen érdemes ..nagy lábon” élni . . . Tövisek és virágok Szinte üdítőleg hatott a két sérelmeket, panaszokat feltérképező műsor között Szablyár Ferenc irodalmi összeállítása, a Tövisek és virágok. A XIX. és XX. század kiváló író és költő egyéniségeinek jól vagy kevésbé ismert alkotásait hallhattuk közel egy órában. Képzeletünk messze elkalandozhatott egy múlt századi debreceni farsangi bálba, ahol Pákh Albert írása nyomán tanúi lehettünk két fiatal bálozó romantikus megismerkedésének. S Mikszáth tolla után beleélhettük magunkat egy szerencsétlen arcú ember helyzetébe, aki ábrázata miatt már- már teljesen elveszítette életkedvét. S lám, a mikszáthi befejezés vigasztaló: a szomorú ember megtalálja helyét a világban, őrá is szükség van valahol. Az jutott eszembe, hogy talán ma is ilyen írókra lenne szükség, akik nemcsak a hibákat hangsúlyozzák, de keresik a megoldást és vigaszt is nyújtanak. Nagy szükség lenne rá . .. Heti ajánlatunk A rádió hét végén is sok érdekes témát tartogat. Pénteken a Kossuth rádióban a munkásszállókon élő családnélküliekkel készít riportot Antal Éva. Ugyancsak ezen az adón szombat délben Ki mit ér, ki mit ad? címmel az élelmiszerexportunk lehetőségeiről vitatkoznak a szakemberek. S akik ezután átkapcsolnak a Petőfi rádióra, a Színről színre című műsorban az 1987-es magyar filmgyártásról hallhatnak érdekes riport-összeállítást. Magyar Mária „Hz év lakóháza 1988” A Békés Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága a magánerős lakásépítés építészeti színvonalának emelése érdekében az idén is meghirdeti Az év lakóháza elnevezésű pályázatot az egyedi (magán) tervezésű, személyi tulajdonú lakóépületek (családi ház; sorház, láncház, átriumház, társasház;! meglévő lakóház bővítése, stb.) alkotóinak (építtető, tervező, kivitelező) elismerésére. Pályázni csak olyan lakóházzal lehet, amelyet magánkezdeményezéssel valósítottak meg, és 1986-ban, vagy 1987-ben szerezték meg a használatbavételi engedélyt. Az év lakóháza 1988- on az alkotók közösen is részt vehetnek, de egy épületről csak egy pályázat nyújtható be. Megfelelő pályaművek beérkezése esetén a bíráló bizottság a legjobb alkotásra Az év lakóháza címet és 40 ezer forintos díjat, további háromra pedig 15-15 ezer forintos elismerést ítélhet meg. A díjazott pályaművek automatikusan részt vesznek az országos pályázaton is, amelyen további erkölcsi és anyagi elismerést is nyerhetnek. A nyilvános pályázatra a beküldési határidő március 25., a pályaműveket a megyei tanács építési és vízügyi osztályának címére (5601 Békéscsaba, Deák F. u. 2 A., Pf.: 118) kell beküldeni, illetve itt adnak az érdeklődőknek bővebb tájékoztatást.
