Békés Megyei Népújság, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-04 / 29. szám
1988. február 4., csütörtök iáimmá Hz EUF-módszer Huszonöt íves az MTESZ megyei szervezete Több répa nem kell, de ami van, az legyen édesebb Alig egy hónapja, hogy cukorgyárainkban leálltak a feldolgozógépek. Az idei répamagvetés pedig még jóval odébb van. A Mezőhe- gyesi Mezőgazdasági Kombinát cukorgyári szakemberei mégis a cukorrépa-termelés megreformálásán dolgoznak. Az elmúlt évek mennyiségi szempontjai után a minőséget kívánják előtérbe helyezni, mégpedig a répa magasabb cukortartalmának elérésével. Az elképzelésekről Bihari László vezérigazgató-helyettes nyilatkozott. — A répát a feldolgozás során a beltartalmi mutató alapján minősítjük. E vizsgálat során megállapítjuk — a cukortartalmán kívül — a benne levő kálium, nátrium és nitrogén mennyiségét. Ezen kémiai elemek jelenléte feltétlenül szükséges a répában. Ám ha túlságosan nagy koncentrációban vannak jelen, akkor lekötik a cukormolekulákat, s a gyártás során jelentősen csökken a répából kinyerhető fehér cukor mennyisége. Azaz a cukortartalom jelentős része a melléktermékekben marad. Ez pedig még akkor sem igazán gazdaságos, ha a melléktermékek to- vábbfeldolgozásra kerülnek — állapította meg az igazgatóhelyettes. Ezen próbálnak most változtatni a mezőhegyesiek. Az idén már szabadáras lesz a cukorrépa. A gyárak tehát nem központi árkalkuláció alapján, hanem önállóan döntik el, hogy milyen minőségi szintet szabnak meg, s ezért milyen árat fizetnek a termelőknek. Az egységes szintmeghatározás azért sem volt kedvező, mert az ország különböző részein eleve más és más cukortartalmú répát lehetett megtermelni. Ezért aztán a termelők nemigen törődtek a minőséggel, és az esetleg érte kapott minőségi plusz sem tette őket igazán érdekeltté abban, hogy beállítsák a répa K-, Na-, N-tartalmát. Ezen érdektelenségen kíván változtatni a Mezőhegyesi Cukorgyár az idei évtől kezdve. — Közös koncepciót kívánunk kialakítani a termelőkkel, hogy mindketten jól járjunk — mondta Bihari László. A répa beltartalmi mutatójának kedvező alakulása esetén progresszíven növekvő árat kívánunk fizetni a termelőknek. A feldolgozás szempontjából is kedvező kémiai összetételű répa termesztéséhez szaktanácsadással is szeretnénk hozzájárulni. Ausztriában már 1976 óta alkalmazott módszert honosítottunk meg, s vállalva az úttörőszerepet, 1982-ben először alkalmaztuk az úgynevezett EUF- módszert. Ez az elekfcro-ult- rafiltrációs módszer a rendszeres talajvizsgálat alapján irányított tápanyag-utánpótlás elvén működik. Tehát szakembereink rendszeresen vesznek talajmintákat, melyekből nagyon pontosan meghatározható a műtrágyázás ideje, annak mennyisége és minősége. Ennek alapján a termesztési technológiába, bármikor, bármely ponton beavatkozhatnak a szakértők. A csapadék mennyiségétől függően határozhatók meg a különböző kemikáliák adagolása is. Az EUF-módszerrel termelt cukorrépából, akár 3 ezer forint nettó jövedelem is származhat a beltartalmi érték után fizetett plusz átvételi árból, s ebben még nincs benne a műtrágyák megtakarításából származó haszon. A Mezőhegyesi Cukorgyár a helyi kombináttal együttműködve gondoskodik a répamag termesztéséről is. Ezáltal azoknak a termelőknek, akik részt kívánnak venni ebben a szaktanács- adással egybekötött új rendszerű répatermesztésben, vetőmagot is biztosítanak. A vetőmagvásárlás egyébként nem kötelező, csupán választékbővítésként termelteti a cukorgyár. Igaz a minőségi répatermelés sem kötelező, ám mégis megfontolandó, különösen, ha most már érdeke is fűződik a termelőnek a magasabb cukortartalmú répa termesztéséhez. A' Negyvenévi szolgálat után vonult nyugállományba Sinko- vlcz János, a békéscsabai István malom almolnára. Négy évtizeden át egyetlen munkahelye volt az őrlés nagy szakértőjének. Képünkön az őrlés minőségét {ellenőrzi az utolsó munkanapjainak egyikén, az éjszakai műszakban Fotó: Veress Erzsi fl műszaki értelmiség a megyei haladásért Huszonöt évvel ezelőtt hét szakmai egyesület összefogásával ezen a napon alakult meg a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének Békés Megyei Intéző Bizottsága. Ma már húsz egyesülettel működik, s a taglétszám is meghaladja az ötezret. A megye műszaki és agrárszakembereit magába tömörítő szervezet negyed- százados jubileuma kapcsán beszélgettünk Murányi Miklóssal, a Békés Megyei Tanács elnökhelyettesével, az MTESZ megyei szervezetének elnökével. — Milyen céllal alakult meg annak idején az MTESZ megyei intéző bizottsága? — Az MTESZ országos szervezete szintén jubileum előtt áll. Az idén ünnepli megalakulásának 40. évfordulóját. Az akkori politikai, társadalmi vezetés felismerte a reálértelmiség igényét, s a hatékonyabb munka reményében szorgalmazta az egyesület létrejöttét. Az MTESZ megalakulása mind a társadalom, mind pedig az egyén számára hasznosnak ígérkezett. Egyfelől fórumot jelentett a műszaki értelmiségnek, másfelől képes volt a tömegekkel megismertetni. elfogadtatni a kormány gazdaságpolitikai célkitűzéseit. Az MTESZ nagyon alkalmas formának mutatkozott arra is, hogy a makroszintű gazdasági elképzeléseket megvitassák a szakemberekkel, akik, ezáltal elmondhatták észrevételeiket, majd pedig közreműködtek a határozatok végrehajtásában. — A számtalan előnyöket magában hordozó szervezetnek a megyei képviselete mégis miért csak jóval később az országos szövetség megalakulása után 15 évvel jött létre? — Az MTESZ Békés Megyei Intéző Bizottságának megalakulása jól tükrözi a megyei helyzetet. A 15 éves késésre magyarázatot ad a megye akkori szerkezeti felépítése, elmaradott helyzete, és a rendkívül szűkös szakemberellátottsága. Békés megyében a jelentősebb gazdasági fejlődés a hatvanas években kezdődött meg, amikorra befejeződött a mezőgazdaság kollektivi- zálódása, s megindult az ipartelepítés is. A reálértelmiség ezt követően telepedett le, és csak ezután indulhatott meg egy magasabb szintű műszaki-agráripari szellemi élet a megyében. így tehát csupán ekkorra értek meg a feltételei annak is, hogy megyénkben szervezete alakuljon az MTESZ-nek. — Az azóta eltelt 25 esztendő a történelemben nem nagy idő, de a világ műszaki-tudományos életében óriási előrelépést hozott. Sajnálatos, hogy a hazai műszaki színvonal ez idő alatt nem volt képes azonos ütemben fejlődni, s a reál- értelmiség erkölcsi-anyagi megbecsülése is a mélypontra került. Mi lehet ennek az oka? — Egy ország gazdasági, műszaki színvonala kölcsönös összefüggésben áll az adott ország műszaki értelmiségével. Kétségtelen, hogy a mai gazdasági helyzetből adódóan a hazai reálértelmiség nincs kellőképpen elismerve. Ám jó példaként említhetném ugyanakkor a mezőgazdasági élelmiszerágazatot. E tekintetben a megyei tapasztalataim ugyanis kedvezőbbek. Az MTESZ keretén belül is az egyik legsikeresebb ágazatnak tartom a mezőgazdaságot. A megyei agrárértelmiségnek mind az anyagi, mind pedig a társadalmi megbecsülése viszonylag kedvező. Kétségtelen, hogy érdekeltségi rendszerük következtében igyekeztek minden új, korszerű berendezést beszerezni, modern technológiákat átvenni, adaptálni a megyei lehetőségekre. Ennek eredményeként ma a megye mezőgazdasága képes az élvonalban maradni, tud továbbfejlődni. De hangsúlyozom, hogy ezen megbecsülésüket ők saját maguk vívták ki, szívós munkával. Békés megye agrár-élelmiszergazdasága ma ott van az európai piacon, s néhány termékével pedig a világ élvonalába is eljutott. — A megye más gazdasági szféráiban sokkal kevesebb az előbbihez hasonló kimagasló eredmény. Ma már nyilvánvaló, hogy az 1968-ban meghirdetett reformokat nem igazán sikerült végrehajtani. Napjainkban a szerkezetváltás ugyanolyan kulcsprobléma, mint jó 10- 15 évvel ezelőtt, pedig az akkori célok végrehajtásában az MTESZ is szerepet vállalt. A mostani stabilizációs, majd pedig a kibontakozási időszakban , hogyan kívánja az MTESZ támogatni a kormány programját, különös tekintettel a megyei sajátosságokra vonatkozóan? — Az ország politikai, társadalmi és gazdasági megújulása természetesen magával hozza az i MTESZ feladatkörének az újragondolását is. Célunk, hogy megismertessük a reálértelmiséggel az előttünk álló gondokat, jelöljük meg a teendőket, és hogy a műszakiak maguk is lássák és keressék a kiutat a jelenlegi állapotokból. Nem frázisokra van szükség, miszerint elengedhetetlen a műszaki fejlesztés, hanem tudatosítani akarjuk a szakemberekkel, hogy megújulási készségük ma alapvető létkérdés. A műszaki haladáshoz nagyon fontos dolog a pénz, de legalább olyan fontos a műszaki értelmiség. Nélkülük nem várhatunk kiugró fejlődést. Az is nyilvánvaló, hogy 'hiányosságban, piacszegény helyzetben nagyon nehéz a fellendülés. De a megújulással éppen azt szeretnénk elérni, hogy változtassunk ezen az állapoton. Az MTESZ megyei szervezet által 1986-ban elfogadott irányelvek ma is érvényesek. Ekkor világos, jól átgondolt szervezeti programot dolgoztunk ki. A tennivalóinkat nem most kell meghatároznunk, hiszen azokat már két éve megfogalmaztuk, legfeljebb egyes kérdések módosítást igényelnek. Legfőbb feladatunk a következetes végrehajtás. Ez persze nem azt jelenti, hogy az MTESZ elnöksége dolgozik az egyesületek helyett. Mi csak a koordinálást végezzük. Az igazi feladat az egyesületekre, s az ezen belül tevékenykedő szakemberekre hárul. Mindemellett meg kell jegyezzem, hogy az MTESZ társadalmi alapon működő szervezet. Tagjai olyan szakemberek, akik önzetlenül is akarnak tenni a műszaki haladásért, a megye fejlődéséért. Az eltelt 25 év során a szervezet számos fiatal szakembert nevelt föl, de sokan vannak, akik az alapítás óta aktívan tevékenykednek körünkben. Természetesen Továbbra is számítunk a fiatalításra, s örömmel vesszük, ha a friss diplomások az MTESZ-ben találnak „otthonra”. Ami a megyei szerkezet- váltást illeti, az ugyan nem látványos, de megfontolt, céltudatos alakítást jelent, amelyben jelentős szerepe van a műszaki fejlődésnek, a korszerű üzemek telepítésének. Ennek következményei azok a jelentősebb beruházások, melyek az exportnövelő pályázatok elnyerése révén valósíthatóak meg. Szintén az előbbiek következményeként jelenhetnek meg azok a tudományos-kutatási eredmények adaptálása a helyi adottságokra, melyek nélkül ma már képtelenség lenne korszerűen termelni. Az oktatási, kutatási bázisok egykét kivétellel tőlünk távol esnek, s ezek megyénkbe telepítése a közeljövőben nem is várható. Ezért a kutatási eredményeket behozzuk a megyébe, s olyan feltételeket teremtünk, amivel idecsalogathatjuk a műszaki értelmiséget is. — Valljuk be őszintén, ez nem könnyű feladat. A letelepedéshez szakmai jövedelmi érdekeltség, s nem utolsósorban lakás is szükséges. Helyiség tekintetében pedig — legalábbis ez év január elsejéig — az MTESZ sem bővelkedett. Közel húsz éve húzódik a Technika Házának a felépítése. Van-e még remény egy új székház átadására? — Valóban — szinte a megalakulás óta — szerény körülmények között, a TIT- tel közös épületben működött a megyei MTESZ. Több megyéhez hasonlóan, mi is terveztük az önálló székházat. Sajnos, valami miatt ez mindig meghiúsult, de nem adtuk fel a reményt. Nyilván a Technika Háza felépítése nem a VII. ötéves terv feladatai között szerepel. Addig is azonban — átmeneti jeLleggel — a Tanácsköztársaság útja 22. szám alá költözött a megyei MTESZ. A volt Földrajzkutató Intézet épületét megvettük, és helyi, valamint központi forrásból lehetőségünk nyílott a bővítésre is. Ebben az épületben helyet tudunk majd biztosítani az egyesületi munkákhoz, valamint a továbbképzésekhez. — Milyen munkatervvel készült 1988-ra az MTESZ Békés Megyei Szervezete a jubileumi év kapcsán? — Munkaprogramunkat az a határozat vezérli, amely azt követően született, hogy részt vehettünk a megyei pártbizottság kibontakozási programjának vitájában és elkészítésében. Nyilvánvaló, hogy még több szellemi termékre van szüksége ennek a megyének, mert ez határozza meg a fejlődést. Ezért az MTESZ is ebben az irányban próbál közreműködni. Kutatjuk azokat a lehetőségeket, melyek révén a meglévő műszaki kapacitásunkat jobb hatásfokkal lehet kihasználni. Felfedjük az alacsony hatásfokkal gazdálkodó egységeket. Feladatunk lesz továbbá, hogy a kereskedelmi szférát minél jobban bekapcsoljuk a gazdálkodásba. Megpróbáljuk ösztönözni a vállalatokat, hogy az új bankrendszer adta lehetőségeket jobban használják ki. A megyében lévő minden pénzügyi és szellemi erőt szeretnénk mozgósítani, annak érdekében. hogy a kormányprogramnak a megyére eső részét minél eredményesebben tudjuk végrehajtani. Folytatni kívánjuk az MTESZ területi szerveinek integrálását, mert minél közelebb kerülnek a csoportok az emberekhez, annál1 hitelesebb visszajelzést kap a szervezet, és annál inkább meg tudja értetni a dolgozókkal, hogy milyen nagy feladat előtt áll az ország. Bacsa András Fotó: V. E. Aki keres, talál(hat)... Nem szokásos hétköznapi sztori, amiről itt írunk, inkább vállalatvezetőknek, pénzintézeteink szakembereinek lehet érdekes, és talán tanulságos ez a kis történet. Adott egy hazai vállalat. Nem is akármilyen. Évek óta jól gazdálkodik, pénzügyi gondjai nincsenek és mindezek mellett még exportra is termel, nem is keveset. A vállalat január I-jén önálló lett. Ám az év első hónapjának közepén kiderült, csak hitte, hogy önálló, mert sajnos nem elég az önállósághoz önállóan gondolkodni, tervezni, termelni, szállítani, eladni. Van még más elengedhetetlen feltétel is. Ez pedig a vállalat bejegyzését igazoló papírocska és egy új vállalati kódszám. Nélkülözhetetlen jogosítványok ezek ahhoz, hogy a vállalat létezését bárki is elismerje. Így hát — a hazai tapasztalatok alapján — nem is lehet csodálkozni azon, hogy január elsejére nem készültek el a szükséges okmányok. Ment a szokásos huzavona, telefon, telex, hivatalos levelek tömkelegé, végül január utolsó napjaira mégis vállalat lett az a vállalat, amely háromhetes „nemléte” alatt is termelt, szállított, és eladott. Meg akarta ugyanis tartani vevőinek bizalmát, és egyáltalán szerette volna azt, ha termékei nem hiányoznak a hazai és külföldi üzletek polcairól. Bár ne tette volna ezt! Az exportszállítmányokkal ugyan nem volt gond, ám a hazai kereskedelmi vállalataink egy részével annál _in- kább. Ök ugyanis tiltakoznak a fizetés ellen. Az indok bürokratikus szemmel egyszerű, érthető és megtámadha- tatlan. Hogyan is fizethetnének egy papíron nem létező vállalatnak, akinek még kódszáma sincs? De érdekes módon a nem létező szállító cég, nem létező áruért valódi guruló forintok vándoroltak a vásárló állampolgárok zsebéből a most fizetni nem akarók egyszámlájára. Persze, ebben a hitelszegény időben ez a nem éppen tisztességes „fogás” jól jön a helyzettel visszaélőknek. Más kérdés, hogy a korrekt üzleti kapcsolat fogalmába ez a magatartás aligha illik bele. R. G.
