Békés Megyei Népújság, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-04 / 29. szám

1988. február 4„ csütörtök Házépítés, felújítás után Vissza-adó (Folytatás az 1. oldalról) Az észrevételeket, kérdé­seket tolmácsoltuk a Békés Megyei Adófelügyelőség ve­zetőjének, Bokor Károlynak és Sallai Györgynek, az épí­tőipari osztály vezetőjének. Válaszukat a következőkkel kezdték: — Minden olyan építő­anyagra, amelyet a jogsza­bály felsorol, általános for- galmiadó-visszatérítés — ÁFA — kérhető, de csak abban az esetben, ha az építőanyagokat lakóház épí­tésére használják fel az ál­lampolgárok. (Üdülőj istálló, gazdasági épület, hétvégi ház, garázsra nem.) A tör­vény és a végrehajtási ren­deleté a Magyar Közlöny 1987 42., illetve 44-es számá­ban található. Az ÁFA-visz- szaigénylés felső határát a lakóházak alapterülete alap­ján állapították meg. Pél­dául egy 80 négyzetméteres alapterületű lakásnál 186 ezer, egy 100 négyzetméte­resnél pedig 228 ezer forint lehet maximálisan az ÁFA- visszatérítés, ami nemcsak anyagvásárlás után, hanem építőipari szolgáltatás után is kérhető. Ugyancsak egy példa: egy iparengedéllyel rendelkező kőművesmester felépít egy házat, mondjuk 40 ezer forint munkadíjért. Ezután elszámolhat 25 szá­zalék forgalmi adót, azaz tízezer forintot. Az állam­polgár kifizeti az 50 ezret, de a tízezret visszaigényel­heti az adófelügyelőségtől. (Kontár nem adhat számlát, ami nélkül pedig az ÁFA- visszatérítés nem igényel­hető !) — Az ÁFA-visszatérítés elszámolása hogyan1 történik a gyakorlatban? — Az építési engedély birtokában hozzákezd vala­ki az építkezéshez. Szép sorban megvásárolja az építéshez szükséges anyago­kat. Amikor a vásárlások­ban a felszámított adó ösz- szege eléri a 20 ezer forin­tot, akkor az építkező — az építési engedéllyel, az érte­lemszerűen kitöltött vissza­igénylő lappal — bejön az adófelügyelőségreJ Az illetőt nyilvántartásba vesszük, az adatok alapján] meghatároz­zuk a visszaigényelhető ÁFA maximális nagyságát. (Az előbbi példában szereplő 100 négyzetméteres alapte­rületű lakásnál) ez 228 ezer forint.) Az építkező minden alkalommal, amikor össze­gyűlt neki 20 ezer forint visszatérítése, eljöhet a pénzért, pontosabban a csekkért. Természetesen ar­ra is van lehetőség, hogy akár egyösszegűén vegye fel, az építkezés végén. A lak­hatási engedély kiadása után elkészítjük a végleges el­számolást. — Hogyan lesz az igény­lésből készpénz? — A számlák ellenőrzése után kiállítunk egy csekket, amelyet az ország valamely OTP-fiókjában beválthatnak az ügyfeleink. A mai napig hat Békés megyei állampol­gárnak állítottunk ki ilyen csekket. — Kötelesek-e az üzlet­ben minden esetben számlát adni az építőanyagokról? — A] jogszabályban fel­tüntetett termékekre köte­lező a számla adása, az ÁFA feltüntetése. Nekünk is jelezték, hogy azi egyik Tüzép-nél nem ilyen szám­lát adtak. De megállapod­tunk az illetékes vezetőkkel, hogy ha a régi nyomtatvá­nyon rajta van minden szükséges adat, akkor — a formalitást önmagában nem kifogásoljuk — ezt elfogad­juk. Ha a régi nyomtatvá­nyon feltüntetik az eladó adószámát, a termék megne­vezését, az ipari termék- jegyzék számát, az áru) ér­tékét és külön az ÁFA-t. akkor az a számla elfogad­ható. Tudniillik, ezekből az adatokból egyértelműen ki­derül, hogy a feltüntetett építőanyagot az idén vásá­rolták meg. — Mégis hallottunk olyan esetet, amikor az eladók nem tüntették fel a számlán az ÁFA-t... — Elképzelhető, hogy olyan termékről volt szó, ami „0-kulcsos”, tehát nincs rajta forgalmi adó. — Egy másik kérdezőnk azt firtatja, hogyan számol­ható el az ÁFA, ha 1988. ja­nuár 1-én még csak félkész állapotban volt az épület? Mi lesz az idén felmerülő költségekkel? — Az igénylőlapon feltün­tetett nyilatkozat alapján megállapítjuk az épület ké­szültségi fokát, és ennek alapján az ÁFA-visszatérítés maximumát csökkentjük ' a befejező munkálatoknak megfelelően. — És mi van, ha valaki félkész lakást vásárol? — A vevő kifizeti az el­adónak a felszámolt ÁFA-t, de azt visszaigényelheti. A befejezéshez szükséges anya­gok és építőipari szolgálta­tások után ugyancsak ará-. nyosan kérheti a visszatérí­tést. — Többen terveznek la­kásfelújítást, bővítést, kor­szerűsítést, illetve benne vannak a közművesítésben. Az ilyen munkát végzőknek mi a teendője? — Kezdjük a közművesí­téssel. A meglévő lakások­hoz csatlakozó) közművesí­tésre (kapun belül) vissza­igényelhető az ÁFA. De az utcában haladó gerincveze­tékre már nem. A visszaté­rítés nagysága nincs maxi­málva, de van egy alsó ha­tár. Anyagvásárláskor az első tízezer forintra jutó AFA-t nem igényelhetik vissza az építkezők, a szol­gáltatásoknál pedig az első ötezer forintra esőt. Az elő­zetes költségvetést be kell hozni az adófelügyelőségbe, amely alapján a vissza­igénylés gyakorlatilag is le­bonyolítható. — És mi a helyzet a fel­újítással, korszerűsítéssel? — Egy rövid példa: — Van egy 100 négyzetméter alapterületű lakóépület, amit a tulajdonos fel sze­retne újítani. Vesz 300 ezer forintért építőanyagot, és a különböző szakembereknek 200 ezer forint munkadíjat kifizet. A1 fenti összegekben szerepel a 25 százalékos ÁFA is. Az 500 ezer forint 25 százalékát, 125 ezer fo­rintot igényelheti vissza a felújítás végeztével a pél­dánkban szereplő építtető. Természetesen, ha bárki­nek problémája adódik az ÁFA visszatérítésével, akkor adófelügyelőségünkön szíve­sen adunk tájékoztatást a felmerülő kérdésekre. L. S. Egy fa és árnyéka A környezet- és (termé­szetvédelemről szinte na­ponta hallhatunk, olvasha­tunk. A tömegkommuniká­ciós eszközök mindent „be­vetnek" az ügy (érdekében, hiszen vészesen fogynak a Föld erőtartalékai; a hul­ladékok, a civilizációs szennyeződések halmozódá­sa, az erdők irtása — és még sorolhatnánk — jelen­tős veszéllyel fenyegetnek a jövőt illetően. Egyes tudó­sok eleve pesszimista véle­ménnyel vannak, miszerint az emberiség a környezet szennyezésével, a természet törvényeinek semmibevevé­sével tulajdonképpen boly­gónk pusztulását idézi elő. Kétségtelen, ma még ke­vesen látják be, hogy egy- egy műanyag flakon eldobá­sával, egy facsemete kitöré­sével, mosó- és egyéb vegy­szerek élővízbe öntésével milyen károkat idézhetnek elő. Mert a kár nem érzé­kelhető közvetlenül. Annál beláthatatlanabbak a követ­kezmények, ha sokan van­nak ezen a (véleményen, s ilyen az alapállásuk. Épp ezért nem lehet ér­dektelen számunkra, ha olyan emberek hallatják vé­leményüket, akik figyelnek környezetükre, óvó szemmel vigyázzák lakóterületüket, s felemelik szavukat a köz ér­dekében. A napokban megyeszékhe­lyünk egyik lakótelepének tanácstagja hívta fel szer­kesztőségünket. Felháboro­dottan közölte, hogy lépcső- 'házuk előtt az egyik fát csúnyán megcsonkították. Nemcsak a saját, hanem a lakótársai nevében is szólt. Sérelmezte, hogy nem kér­dezték meg a lakókat, s őt sem, akinek végső soron kö­telessége is ismerni, képvi­selni iaz itteni emberek ér­dekeit. A fának a metszését egy lakó kezdeményezte. Annak idején ő ültette a bálvány­fát (közismertebb nevén: ecetfa), mely nagy koronát növesztett, s beárnyékolta mindkét szobáját. A fa, ép­pen nagy koronája (miatt, nyáron árnyat adott, s szí­vesen üldögéltek alatta a többi lakók, ök egyrészt emiatt is sérelmezik a nem­rég végrehajtott (metszést. Persze, inkább a fa jelenle­gi állapotával nincsenek megbékülve, hiszen az finost sok minden másra hasonlít, csak éppen nem egy fára. Fő ágaitól szabadították meg azt motoros fűrésszel, s csupán a középső ág maradt meg. Való igaz, a városi tanács műszaki osztálya alakító metszésre adott engedélyt. A városgazdálkodási vállalat szakemberei viszont fiatalí­tó metszést alkalmaztak. Ezek tények. De az is tény, hogy ez a fajta fa — az egyik legigénytelenebb tí­pus i— gyorsan növő) s egy­két éven belül mindenkép­pen meg kellett volna met­szeni. A hozzáértők vélemé­nye szerint így is gyorsan bebokrosodik, s a nyáron már árnyat is adhat. Több lakóval — miként a fa metszését kezdeményező­vei is — beszélgettem az ügy kapcsán. Volt olyan érzé­sem, hogy maga a meg­csonkított” fa, s az a körüli vita, indulat nem csupán a fa sorsáért van. Meg kell kockáztatnom azt a kije­lentést, miszerint a lépcső­házban együtt élők közötti kapcsolatok sem teljesen rendezettek. Talán ezért is nagyobb a felháborodás. Mindenesetre megfontolan­dó lehet hasonló esetekben, hogy az érintetteket tájé­koztatni kellene az ilyen — végső soron |kis horderejű — döntésekről is, mert az mindenképpen kiderült e fa metszése kapcsán: a környe­zetvédelem (is) immár köz- ÜQV- (pénzes) Itt fő majd az ebéd Fotó: Kovács Erzsébet Kétezer adagos konyha és 200 személyes önkiszolgáló étterem épül(t) Orosházán, az Eötvös Téri Általános Is­kola mellett, az általános és középiskolás diákok számá­ra. A berendezések (tészta- keverők, főzőüstök, sütők, hámozok stb.) a mai modern konyha követelményeit elé­gítik ki. Hogy mikor? Arra senki sem tud pontos vá­laszt adni, ugyanis a műsza­ki átadás többször meghiú­sult. 1987. december 22-e az el­ső dátum a konyha „történe­tében”. A kivitelező — Bé­kés Megyei ÁÉV — ekkor még nem készült el a mun­kálatokkal. Az alapfeltételek hiányában a szakhatóságok nem is engedélyezték a konyha üzembe helyezését. Eközben az Eötvös téri is­kola tanulóifjúsága — 730 diák — tantermekben uzson­názott és ebédelt. Hogyan? A tíz napközis és 2 menzás csoport utolsó két órára ki­ürített kabinetekben fo­gyasztotta el az ebédjét, mi­közben társaik — akiknek még órájuk volt — a folyo­só lődörögtek, üres termek után kutatva. Nem csoda, hogy az új étterem elkészül­tét tanár és diák egyaránt nagyon várta. __ 1 988. január 20. Ezen a na­pon már megközelítette a konyha készenléti foka a 80 százalékot. De: a főzőüstöket nem kötötték rá a kémény­re. nem állították vízszintbe, a nagy kapacitású hűtők tisztán tartása nem oldódott meg, a vízvezeték fertőtlení­tését nem végezték el stb. Ezekből a hiányosságokból ekkor 239 pontos hiánylista kerekedett ki. A műszaki át­adás ismét elmaradt, a kivi­telező két hét haladékot ka­pott a hiánypótlásra. Mi tör­tént ezután február 3-án? A szakhatóságok képviselői délelőtt 10 órakor ismét meg­tekintették a konyhát és az éttermet. Volt, aki a fejét csóválta, volt, aki csak hall­gatott. Mások vitáztak, vagy az igazukat hangoztatták. Egy a lényeg: a külső közmű félkész állapotban volt, az épületre nem szerelték fel az előtetőt és a 239 pontos hi­ánylista még százegynéhány pontot tartalmazott. A Bé­kés Megyei Beruházási Vál­lalat főmérnöke bejelentette, hogy amíg a konyha üzemel­tetését bármi gátolja, átadá­sáról nem lehet szó. Végül új időpontban egyezett meg a kivitelező és a beruházó vál­lalat. ennek értelmében hét­főn sor kerül a konyha hi­ánymentes műszaki átadásá­ra. Mi is kíváncsian várjuk február nyolcadikát! Cs. I. Tanácsülés Gyomaendrődön Gyomaendrőd Városi Jogú Nagyközség Tanácsa tegnap délután ülést tartott, melyen többek közöitt beszámoló hangzott el az elmúlt évben befizetett településfejlesztési hozzájárulások (teho) fel- használásáról. Gyomaendrődön 1987-ben hatezer-huszonöten fizettek tehót. Az adószámlán ily módon 3 millió 231 ezer fo­rint gyűlt össze. A hozzájá­rulásra nem kötelezett lako­sok közül tizennyolcán ön­ként, összesen háromezer fo­rinttal növelték a fenti ösz- szeget. Az 1986. évi I. számú ta­nácsrendelet szerint 1986— 1987-ben a településfejleszté­si hozzájárulás címén be­folyt összeg felhasználásának célja a tornaterem és az öre­gek napközi otthonának fel­építése. A tornaterem fedél- szerkezete már elkészült. A beruházás mintegy 25 millió forintba kerül. Az új létesít­mény építését várhatóan ez év negyedik negyedében fe­jezik be. A harminc idős em­bernek szállást is nyújtó napközi otthon létesítéséhez a tanács 1986-ban megvásá­rolta a Blaha út 6. számú házat. Az átalakítási mun­kákat 1987. október 15-én fe­jezték be. A ,87-ben befizetett ösz- szegből 1 millió 876 ezer 500 forintot a tornaterem építé­sére, 1 millió 354 ezer 500 forintot pedig az idősek nap­közi otthonának létesítésére fordított a tanács. A teho bevezetése óta eltelt két év után megállapítható — hang­zott el a beszámolóban —, hogy a tanács olyan bevéte­li forráshoz jutott, amely összegét tekintve közel két­szerese elődjének, a község­fejlesztési hozzájárulásnak. H. E. Volt egyszer egy művelődési ház... Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kistelepülés, s annak minden lakója jól ismerte a szomszédját, és ha­csak tehették, szívesen töltötték együtt az időt. Ebben nem akadályozta őket semmi, sem a mai rohanó élettem­pó, sem a több munka, sem a család. Ezek az emberek szorgalmasan dolgoztak a munkahelyükön, és felépítet­tek maguknak egy kultúrházat is, ahol otthon érezték magukat, egyre tartalmasabb közösségi összejöveteleket rendeztek, daloltak, táncoltak, ápolták nemzetiségi ha­gyományaikat. Híre ment a jó közösségi szellemnek és az aktív klub­életnek; a kistelepülés határain túl is tudtak már róla, nem késett az elismerés, meg a népszerűség sem. Történt aztán, hogy a kultúrházat megvásárolta az állami gaz­daság, mert érdekei úgy kívánták, mármint a termelési és hivatalos érdekei. Idős emberek, öregek és fiatalok — a művelődési ház addigi „lakói”, nagyrészt építői is, akik megbecsülték azt a házat, s igazán szép eredményeket mutathattak fel több mint tíz évre visszamenően — bi­zony nem egészen értették, miért tették ki onnan a szű­rüket. Fájt nekik ez a változás, méltatlannak és igaz­ságtalannak érezték. Kaptak másik házat, ami nem felel ugyan meg egy művelődési ház követelményeinek, de ez csak átmenet — mondták, akik döntöttek. Mármint a gazdaság részéről, és ígérik, két éve azt a kétmillió forintot, amennyiért át lehet alakítani a pártháznak készült épületet művelődé­si célokra. Van terv is, kivitelezhető. Ám ez nem felel meg a község igényeinek. De még ez sem gond, mert áttervezésre, a kész terv módosítására is van lehetőség. Akkor miért nem építkeznek már? Miért tart ez a hu­zavona két éve? Miközben romlik a lakosság közérzete, meg a pénz is. Könnyen lehet, hogy ma már kevés, ami tegnap még elég leheteti volna. Vádaskodás, egymásramutogatás, sérelmek. Viták — arról, hogy melyik székre szabad leülni és melyikre nem. Arról, hogy miért kell a vetítés alatt a mozi ajtóit be­zárni. És arról, lehet-e színpad nélkül próoálni. Mivel a község és a gazdaság nem tud megegyezni, az ügy a bé­késcsabai városi pártbizottság elé kerül. Ülnek szemben a község és a gazdaság, valamint a város és a megye képviselői. Semmi kétség: a kistelepülés közművelődési gondjából immár politikai kérdés lett. Nem is történhetett másként! A község — Telekgeren­dás, mert erről van szó — lakói többségükben a gazda­ság dolgozóiba művelődési ház pedig a gazdaság tulajdo­na. De ki más használná, ha nem a község lakói! S itt van a 22-es csapdája. Mert vajon miért is lenne nálunk külön kegy a sikeres, elismert gazdaság részéről, hogy a gazdálkodás mellett dolgozóinak művelődési, szórakozási lehetőségeivel, ha úgy tetszik, hangulatával, közérzetével is foglalkozik? A pártbizottsági eszmecserén természetesen nem szüle­tett sem határozat, sem írásbeli emlékeztető. Arra min­denesetre jó volt a találkozás, hogy mindkét fél belás­sa: a megoldás nem várható kívülről, azt csakis Telekge­rendáson lehet megtalálni — és közös erővel. Niedzielsky Katalin Orosháza Kiéhezve” az új konyhára

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents