Békés Megyei Népújság, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-04 / 29. szám
1988. február 4., csütörtök H nagyvilág hitei Marjai József moszkvai tárgyalásai • vArkonyi péter GENFBE ÉRKEZETT A genfi leszerelési érte- kzeleten a szerdai napot konzultációkra és az újabb plenáris ülés előkészítésére használták fel a küldöttségek. Várkonyi Péter külügyminiszter, aki szerdán néhány napos látogatásra Genfbe érkezett, megkezdte hivatalos programját az ENSZ európai központjában. A magyar külügyminiszter felszólal az értekezlet mai plenáris ülésén, és a nap folyamán sajtókonferenciát is tart a genfi ENSZ-központban. • SHULTZ ARAB—IZRAELI PÁRBESZÉDET SÜRGET George Shultz amerikai külügyminiszter azt mondotta, hogy „meg kell gyorsítani” a lépéseket a közel- keleti válság rendezésére. A képviselőház külügyi bizottsága előtt tett nyilatkozatában a miniszter hangoztatta, hogy „a kialakult helyzet tarthatatlan” és „csak az arabok és az izraeliek közötti tárgyalások hozhatják) meg a jobb életet a megszállt területek lakosságának, gondoskodhatnak Izrael biztonságáról, vezethetnek el a válság tárgyalásos rendezéséhez”. • KÍNAI SZÓVIVŐ SZI1IANUK LEMONDÁSÁRÓL Norodom Szihanuk bejelentését kommentálva, amely szerint a herceg egyszer és mindenkorra lemond a törvényes kambodzsai kormány ellen fellépő hármas koalíció elnöki tisztségéről, a kínai külügyminisztérium szóvivője szerdán kijelentette: Kína tiszteletben tartja Szihanuk herceg elhatározását, és bízik benne, hogy Szihanuk a lemondás kérdését „helyesen fogja kezelni”. A szóvivő Csao Ce-jang pártfőtitkár szavait idézve (a Pekingben tartózkodó) Szihanukot „nagy kambodzsai hazafinak és tapasztalt államférfinak” nevezte. Hozzátette: Kína hisz abban, hogy Szihanuk az elkövetkező időkben is „a kambodzsai nép alapvető érdekeinek megfelelő” szerepet fog játszani. • ENSZ—PFSZ—USA Az | Egyesült Nemzetek Szervezete felszólította az Egyesült Államokat, hogyne zárassa be a Palesztinái Felszabadítási Szervezet ENSZ-megfigyelőinek irodáját. ENSZ-diplomaták) szerint a világszervezet vezetői azt fontolgatják, hogy döntőbírósághoz fordulnak, ha az Egyesült Államok nem áll el a PFSZ bezáratásától. A világszervezet és a vendéglátó Egyesült Államok viszonyát figyelemmel kísérő ENSZ-bizottság elutasította az amerikai kongresszusnak azt az 1987. decemberi döntését, amely „terrorista szervezetnek” minősítette a Palesztinái Felszabadítási Szervezetet, és ezért elrendelte a PFSZ ENSZ-képviseletének bezárását. • BELORUSZ TÜMEGGYILKOS Kivégezték a Szovjetunióban azt a férfit, aki hosszú éveken át Belorusszia területén harminchárom nőt gyilkolt meg. G. Mlhaszevics ügye nagy vihart korbácsolt fel a szovjet közvéleményben, mert a belügyi szervek a tömeggyilkos kézrekerlté- se során számos hibát követtek el, és ez hozzájárult ahhoz, hogy míg a gyilkos sorban végzett áldozataival, a vádlottak padjára ártatlan személyeket ültettek. Georglj Tarnavszkij, a Belorusz SZSZK főügyésze elmondta, hogy a nyomozás azért futott vakvágányra, mert a rendőri szervek nem a törvényes eljárásoknak megfelelően jártak el. Így fordulhatott elő, hogy tizenkét ember ellen indítottak bírósági eljárást. Természetesen azóta mindannylukat rehabilitálták. Azok ellen, akik felelősek voltak azért, mert az igazi gyilkos kézrekerítése helyett ártatlan embereket hurcoltak meg, vizsgálatot indítanak. Az ügy 15 évig húzódott, míg megtalálták a gyilkost, egy belorusz szovhoz lakatosát. Halálra Ítélték, és miután a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elutasította kegyelmi kérvényét, az ítéletet végrehajtották. Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, a Magyar—Szovjet Gazdasági és Műszaki-Tudományos Együttműködési Kormányközi Bizottság magyar tagozatának elnöke, aki a KGST Végrehajtó Bizottságának 126. ülésén vesz részt Moszkvában, az ülés ideje alatt találkozott Alekszej Anto- novval, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettesével, a bizottság szovjet társelnökével és Konsz- tantyin Katusewel, a szovjet külgazdasági kapcsolatok miniszterével. A megbeszéléseken áttekintették a bizottság legutóbbi, budapesti ülésén hozott határozatok teljesítéséA szovjet atomenergetikai minisztérium szerdán a leghatározottabban cáfolta azokat a külföldi jelentéseket, melyek szerint a Szovjetunióban atomenergetikai baleset történt volna. A minisztérium a TASZSZ kérdésére válaszolt, miután szerdán több külföldi hír- ügynökség különböző — főként svédországi — forrásokra hivatkozva olyan jelentéseket tett közzé, melyek szerint • a Szovjetunióban újabb atomerőművi baleset történt. A minisztérium ezzel szemben közölte, hogy minden szovjet atomerőmű nek helyzetét, tárgyaltak a KGST-tagországok tudományos-műszaki haladása 2000- ig szóló komplex programja végrehajtásának kétoldalú vonatkozásairól, a magyar— szovjet kereskedelmi és gazdasági együttműködés, valamint az 1988. évi árucsereforgalom jegyzőkönyvének véglegesítésével kapcsolatos még nyitott kérdésekről. Értékelték a közvetlen vállalati kapcsolatok és a közös vállalatok létesítésével elért eredményeket és meghatározták e téren a további teendőket. Miniszterelnök- helyettesünk megtekintette a szovjet gépgyártás eredményeit reprezentáló „Gépipar —88” kiállítást. rendben működik, és minden ezzel ellentétes értesülés teljességgel alaptalan. Mint nyugati hírügynökségi jelentésekből kitűnik, az álhírt az indíthatta útjára, hogy félreértettek egy „próbatelexet”, amelyet a bécsi központú Nemzetközi Atomenergia Ügynökség és a londoni Nemzetközi Meteorológiai Szervezet az őket összekötő vonal működésképességét ellenőrzendő váltott egymással. Az üzenet szövegében szerepelt a „nukleáris baleset” kifejezés, amit kívülálló személyek félreértelmeztek. Kire vágyik a japán nö ? A japán nők mást várnak a kedvesüktől, lés megint csak más az igényük leendő .férjük iránt ,— ez a végkövetkeztetése a 17 és 39 éves hők körében 'végzett közvéleménykutatásnak. A férj elsősorbgn anyagilag legyen megalapozott és legyen egészséges, a szerető pedig legyen jellemes, ugyanakkor legyen fogékony sok minden iránt — tartják a japán nők. A \barát esetében a legszembetűnőbb talán az, hogy a tíz legfontosabb igény között nem szerepel a pénz. Ami a házasság intézményét illeti, a i25 éven felüli nők 70 százaléka férjhez .kíván menni, de csak abban az esetben, ha a leendő házasság 'vonzóbb, mint a nőkre váró szakmai pályafutás >— összegzi tapasztalatait a felmérés, amelyet az Altmann Systems International készített. Szovjet atombaleset álhire NÉPÚJSÁG \ BRIT FILMDÍJAK A brit Evening Standard című lap a 17 éves Emily Lloydot nyilvánította a tavalyi év legjobb színésznőjének. A fiatal színésznő tavaly szerepelt először filmben, a mű címe Szeretném, ha itt volnál. A rendezője David Leland. A legjobb filmmé John Boorman Remény és dicsőség című filmjét nyilvánították, a legjobb színésszé pedig Derek Ja- cobit, a Kis Dorri című filmben nyújtott alakításáért. SEBESSÉGKORLÁTOZÁS SVÁJCBAN Svájc német nyelvterületén a városokban sebesség- korlátozást akarnak bevezetni. Jelenleg az autók a településeken át 40-50 kilométeres sebességgel hajthatnak. Luzern városi hatósága nemrég elhatározta, hogy a sebességet 30 kilométerre korlátozza. Erre azért kerül sor, mert az ökológusok szerint sokkal kevesebb mérges gáz képződik, ha az autók lassabban haladnak. JUGOSZLÁV ÉKSZEREK BEMUTATÁSA KÜLFÖLDÖN A jugoszláv ékszerkészítő munkaszervezetek az idén kollektíván fognak fellépni a The jewelry trade show elnevezésű hagyományos nemzetközi ékszerkiállításon január 31-től február 3-ig New Yorkban a Sheraton Szállóban. A jugoszláv részről többek között a Zlatar- na Celje, a majdanpeki Zla- tar és a szabadkai Aurome- tal mutatja be termékeit. 1986-ban 15 jugoszláv munkaszervezet 3 ezer kiló aranyat dolgozott fel, az ékszer felét exportálták. A kivitel értéke 20 millió dollár volt. KÖZLEKEDÉSI SZERENCSÉTLENSÉGEK ALGÉRIÁBAN Tavaly az algériai utakon 34 307 közlekedési balesetben 3500 ember vesztette életét, és több mint 38 ezren megsérültek. Nemrég 300 kilométerre délkeletre Algírtól egy autóbusz és egy kamion összeütközése következtében 30 ember meghalt és 19 súlyosan megsérült. AGYAGKATONÁK A CSÍN DINASZTIÁBÓL A Csín dinasztiából (amely 2200 évvel ezelőtt uralkodott Kínában) származó életnagyságú katonák és lovak nemsokára megérkeznek Budapestre. Ez a kiállítás már nagy sikert aratott Becsben, Londonban és más európai városokban. Budapesten a tavaszi fesztivál keretében mutatják be a kiállítást, március 18-a és 27-e között. Többek között bemutatásra kerül még Picasso grafikáinak egy része, valamint a magyar származású brit John Halas rajzait láthatják az érdeklődők. ELDOBOTT GYUFA Valószínűleg egy eldobott égő gyufaszál okozta tavaly a londoni metrótüzet, amely következtében 31 ember halt meg — állítják a szerencsétlenség okainak kivizsgálására létrehozott különbizottság szakemberei, akik már több mint két hónapja foglalkoznak a tragédia körülményeinek felderítésével. Az égő gyufaszál lángra lobbantotta a fából készült mozgólépcső kenőolajrétegét. A huzatos helyen aztán villámgyorsan elharapódzott a tűz. A tragikus szerencsétlenség óta tilos a dohányzás a londoni földalattin. a Mamii Sió -ban olvastuk: Lapsus memoriae Vihar egy otromba kijelentés miatt Milivoje Stankovic nyugalmazott tábornok, a Szerbiai Tartalékos Tisztek Szövetségének elnöke 1987. november 4- én a DNSZSZ Szerbiai Köztársasági Választmányának elnökségi ülésén, az alkotmánymódosítási vita hevében, többek között ezt mondta: „A következő kérdés a biztonsági szolgálat egysége. Helyzetünk ezzel kapcsolatban is rendkívül kényes. Négy szomszédunk van, nekünk van a leghosz- szabb határvonalunk az országban. Ezek a mi szomszédaink a határ menti övezeteikbe a saját népüket telepítették be, mi pedig nemzetiségekkel népesítettük be a határ menti övezetet. így azután, nem lebecsülve ezeknek a nemzetiségeknek a szerepét és hazaszeretetét, lényegében kedvezőbb feltételeket teremtettünk számukra a hírszerző tevékenységhez. Tartományaink véletlenül sem tudnák önállóan, a köztársaság segítsége nélkül, szavatolni a határok biztonságát. S ha ezzel kapcsolatban nem jutunk egyetértésre, akkor nagy bajok lesznek." Baj azonban nem abból lett, hogy a Vajdaság véleménye szerint az ország védelmét nem a tartományok, még csak nem is az egyes köztársaságok, hanem kizárólag a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság egésze szavatolhatja. A bajt a csendörcsizmatalp-logika okozta (e kifejezést azóta hogy-hogy nem félremagyarázták), aminek ugyan semmi köze a királyokhoz és egyéb koronás főkhöz, de annál közelebb áll a durvasághoz, a bárdolatlansághoz és az ehhez hasonló fogalmakhoz. Annak a logikának a megnyilvánulása késztette reagálásra a Vajdaságot, amely állítólag nem vitatja el a nemzetiségek „szerepét és hazaszeretetét”, de mert mi „nemzetiségekkel népesítettük be a határ menti övezetet”, arra a megállapításra jut, hogy eleve jobb feltételeket teremtettünk a kémkedéshez. Ez a gyalázkodás, a nemzetiségekkel szembeni bizalmatlanság szítása késztette arra a vajdasági tartalékos tisztek elnökségét, hogy hivatalosan is követelje Milivoje Stankovic felelősségének megállapítását. Alapos elcHrészületek után erre sor is került. Január 25-én összeült a szerbiai tartalékos tisztek elnöksége és megállapította, hogy Milivoje Stankovic ugyan laps üst (hiba, botlás — a szerk.) követett el, de szavait kiforgatták, és egyébként is a vajdaságiak túlságosan nagy ügyet csináltak a semmiből. Stankovic már ezt megelőzőleg. 1987. december 25-én a sajtóban „szeparatista élvezkedésnek” minősítette a vajdasági reagálást, hogy azután a szerbiai tartalékos tisztek elnöksége, az ügy kivizsgálására létrehozott munkacsoport előterjesztésére megállapítsa: a vajdasági tartalékos tisztek elnöksége „sztálinista módszereket” alkalmaz a vitában. Régi igazság, hogy a támadás a legjobb védekezés. Azt azonban nem gondoltuk volna, hogy a kör négyszögesítésével is megpróbálkoznak Milivoje Stankovic ügyében. Egyszerű bocsánatkérésre számítottunk, ehelyett mi történt? Egy rangos szerv megkísérelte a vádlottak padjára ültetni azokat, akik szót emeltek az acsarkodás és a bizalmatlanság szítása ellen. A lehető legnagyobb kiváltság az, ha valakit — tisztségénél, rangjánál, vagyonánál, vagy más okoknál fogva — eleve mentesítenek a felelősség alól. Ezt a kiváltságot érezzük Stankovic ügyében, amit csak akkor lehel és szabad megbolygatni, ha a kiváltságosok véleménye szerint valaki már a csoport általános érdekeit veszélyezteti. A nemzetiségek gyalázása, ugyebár, nem olyan ügy, ami magával vonná a kiváltság megszüntetését vagy akár csak megbolygatását is. Itt az egyszerű ellentámadás is hatásos lehet: azokat kell felelősségre vonni, akik vették maguknak a bátorságot, és meghunyászkodás helyett szót emeltek a nemzetek és nemzetiségek közötti otromba megkülönböztetés, a bizalmatlanság szitása ellen. Tábornokunk lapsust emleget, de azt már nem magyarázza meg, hogy mire vonatkozott ez a nyelvbotlás. Az idézett hét mondat melyike minősíthető a nyelv rakoncátlankodá- sának? Netán mind a hét? Vagy csak kettő? Esetleg öt? Valaki itt nem tudja, mi is minősíthető nyelvbotlásnak. Esetleg a lapsus memoriae esetével lenne dolgunk? Az emlékezet tévedésével, váratlan kihagyásával? A lapsusnak ez a változata sokkal hihetőbb, mint az, hogy valakinek mondatokon át botladozzék a nyelve. Az elvtársak azt mondják, hogy nem értik, miért váltott ki a Vajdaságban felháborodást és megdöbbenést Stankovic kijelentése. Ez az értetlenség már önmagában véve is elképesztő, de ha arra gondolunk, hogy a tábornok által említett „problémára" csak egy megoldás található: kitelepíteni a határ mentéből a nemzetiségeket, tehát arról a földről, ahol ősidők óta élnek, akkor talán még a felháborodás is enyhe reagálásnak minősíthető. Mert hát ennek a módszernek igen csúnya neve van. Hisszük, hogy tábornokunk nem az ilyesféle megoldásra célzott, amikor egy kalap alatt említette a nemzetiségeket, meg a kémkedést. A logikus gondolatmenetet követve azonban csak erre a megállapításra juthatunk. Hűeket a dolgokat egyszer már elmondtuk: a vajdasági tartalékos tisztek a lehető legvilágosabban megfogalmazták, miként vélekednek Stankovic tábornok nyelvének botlado- zásairól. A szerbiai tartalékos tisztek elnökségének ülése után azonban ismét szóvá kell tenni egyet és mást. Ha ugyanis a nemzetiségek iránti bizalmatlanság szítása immár csak ártatlannak minősített nyelvbotlás és nem reakciós megnyilvánulás, akkor valami baj van a kritériumokkal. Legelőbb is azzal a hozzáállással, hogy az együvé tartozás a testvériség-egység védelme érdekében nem kellene ügyet csinálni a dologból. Hát ha még ebből sem, akkor ugyan miből kell és miből érdemes? Kiváltképpen akkor, ha Stan- kcvic még azt sem látja be, hogy hibát követett el, csak lapsusról, ellentmondásosságról beszél. Ügy kellene védenünk a testvériséget és az egységet, hogy tűrjük a támadást? Súlyos vádak? Nem. Súlyos volt a kijelentés. Stankovic lényegében egyetlen szavát sem vonta vissza. Nagylelkűen megengedi a lapsus lehetőségét... De mi is az a lapsus? Pontatlan szavak vagy frázisok váratlan használata, amelyek megváltoztatják a mondat szándékolt értelmét. A pszichoanalitika ezt a jelenséget — napjaink általánosan elfogadott elmélete szerint — olyképpen magyarázza, mint a szónak vagy az író igazi, de háttérbe szorított szándékának, az igazi, de visszafojtott jelentés felszínre törését. Ennyit a lapsusról. Ami végeredményben mégsem olyan ártatlan dolog. Furcsának vagy inkább minősíthetetlen viselkedésnek tarthatjuk azt is, hogy a demokratikus, nyílt, szókimondó eszmecsere mellett kardoskodva a szerbiai tartalékos tisztek vezetősége minden teketória nélkül sztálinistának minősítette a vajdasági ellenvéleményt. Vádaskodást emlegetett, saját magának pedig megengedte a lehető legdurvább megbélyegzést. Átlátszó azonban az a tézis is, hogy ennek az ügynek a további bolygatása bizalmatlanságot keltene, széthúzáshoz vezetne, jóllehet mindenki tudja, hogy erre éppen az ominózus kijelentés adhat okot, mert együttélésünk legérzékenyebb elveit kérdőjelezi meg. Valójában ez annak a régi módszernek a csökevénye, hogy több bajt okoz a probléma felvetése, mint maga a probléma, hogy nem az bűnös, aki pofozkodik, hanem az, aki kiabál. Ennél is átlátszóbb az a képtelen, állítás, hogy egyetlen személy, azaz Stankovic bírálata Szerbia minden testületének, sőt egész népének az elmarasztalása. Ez ugyanis arra utal, hogy Stankovic védelme voltaképpen egy olyan nézetnek a védelme, amely bizonyos vezetőségi álláspontot, még ha ennyire durva melléfogást is tartalmaz, kiegyenlít az általános törekvésekkel, s minden jogos észrevételt ellenségesnek nyilvánít. A szerbiai tartalékos tisztek elnökségének ülésén ismét hallhattuk azt a divatos megállapítást, miszerint Szerbiának már elege van az ügyekből. Ezzel valahogy magunk is így vagyunk. Belefáradtunk az ügyekbe. De ha már kölcsönösen elegünk van és belefáradtunk az ügyekbe, akkor miért nem azok ellen lépünk fel, akik ezeket az ügyeket kiprovokálják? Miért kellett azokat leszavazni, szeparatista élvez- kedóknek és sztálinistáknak minősíteni, akik a Stankovic- ügy tisztázását szorgalmazták? A minősítésekkel fűszerezett leszavazás egyébként is nehezen hozható közös nevezőre a demokráciával.
