Békés Megyei Népújság, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-25 / 47. szám

1988. február 25., csütörtök II nagyvilág . hírei • MEGKEZDŐDIK A RAKÉTÁK KIVONÁSA AZ NDK-BÖL Ma megkezdődik a szovjet hadműveleti-harcászati nuk­leáris rakéták kivonása az NDK területéről — közölte szerdai nyilatkozatában az NDK külügyminisztériumá­nak szóvivője. A Szovjetunió januárban állapodott meg az NDK-val és Csehszlovákiával, hogy a tervezettnél korábban, a közepes hatótávolságú és a harcászati-hadműveleti nuk­leáris eszközök felszámolá­sáról szóló szovjet—amerikai szerződés hatályba lépése előtt kivonják e két ország­ból a nyugat-európai raké­tatelepítésre válaszként' el­helyezett szovjet rakétákat. • REÁLIS ESÉLY az Ötvenszázalékos CSÖKKENTÉSRE Eduard Sevardnadze szov­jet külügyminiszter kedden kijelentette: reális lehetősé­gék vannak arra, hogy a két nagyhatalom szerződést kössön hadászati nukleáris fegyvertáruk felére csökken­téséről, de most minden a washingtoni magatartástól függ. # KISSINGER ELFOGADÁSRA AJÄNLJA A RAKÉTASZERZÖDÉST Nyakatekert érveléssel ugyan, de elfogadásra aján­lotta a szenátusnak a köze­pes hatótávolságú rakéták és nukleáris eszközök fel­számolásáról megkötött szovjet—amerikai szerződést Henry Kissinger volt kül­ügyminiszter. Bár a külügyi bizottság előtt főként azt fejtegette, hogy az INF-szer- ződés meggyöngíti a NATO katonai védelmét, úgy ér­velt, hogy most már az Egyesült Államok tekintélye és szavahihetősége forogna kockán, ha a szenátus nem lenne hajlandó ratifikálni a megállapodást. • FIGYELMEZTETŐ SZTRÁJKOK AZ NSZK-BAN A nyugatnémet közszol­gáltatási, szállítási és közle­kedési dolgozók szerdán folytatták az ország jelenté­keny területeire kiterjedő fi­gyelmeztető sztrájkjukat. Mozgalmukhoz csatlakoztak más közalkalmazottak is. A hét végéig tartó mozga­lom célja az, hogy ily mó­don gyakoroljanak nyomást a munkáltatókra a jövő hét­főn kezdődő bértárgyalások előtt. Az említett dolgozók szakszervezeteinek ötszáza­lékos bér- és fizetésemelési követelésével szemben a munkáltatók 1,3 százalékot lennének hajlandók megad­ni, és elzárkóznak a heti munkaidő csökkentésétől is. • EMLÉKMŰVET EMELNEK CSERNOBIL Áldozatainak A csernobili szerencsét­lenség áldozatai közül 26 nyugszik a Moszkva melletti mityinszki temető sírkertjé­ben. Köztük van Vlagyimir Pravik és Viktor Kibenko hadnagy, a Szovjetunió hő­sei, és további négy tűzoltó. Emlékművet terveznek ide, amely kifejezné a Csernobil minden hőse iránti tisztele­tet és hálát. • SHULTZ A KÖZEL- KELETEN INGÁZIK Szerdán személyesen is beszámolt Reagan elnöknek moszkvai tárgyalásairól George Shultz amerikai kül­ügyminiszter, de utána szin­te azonnal megkezdte újabb útjának előkészítését: Shultz még szerdán elindult közel- keleti közvetítő ingajáratá­ra. Az amerikai miniszter megpróbálkozik azzal, hogy Izrael és arab szomszédai között megegyezést hozzon létre a megszállt arab terü­letek jövőjéről, egy — gya­korlatilag hatáskör nélküli — nemzetközi konferencia összehívásáról, a közvetlen tárgyalásokról és a meg­szállt területek valamiféle önkormányzatának kialakí­tásáról. Várkonyi Péter Indonéziában Várkonyi Péter külügyminiszter szerdán befejezte szinga­púri látogatását és ázsiai—csendes-óceániai kőrútjának má­sodik állomására, Indonéziába érkezett. A szingapúri hivatalos látogatás során Várkonyi Péter megbeszéléseket folytatott Szuppiah Dhanabalan külügymi­niszterrel. A magyar—szingapúri kapcsolatokról megállapí­tották, hogy azok az utóbbi esztendőben jól fejlődnek, prob­lémamentesek. A magyar diplomácia vezetője indonéz újságíróknak nyi­latkozva elmondta: a magyar—indonéz kapcsolatok jók, a mostani tárgyalások ezek további elmélyítését szolgálják. Szerdán este Mochtar Kusumaatmadja, indonéz külügymi­niszter díszvacsorát adott Várkonyi Péter tiszteletére. Elemzés a Hruscsov-korszakrél Szerdán első ízben jelent meg terjedelmes elemző írás a szovjet sajtóban a Hrus- csov-korszakról, olyan| rész­leteket is feltárva, amelyek­ről a Szovjetunióban nyilvá­nosan még sohasem esett szó. A cikk a Lityeraturna- ja Gazetában, a szovjet író- szövetség hetilapjában je­lent meg, írója Fjodor Bur- lackij neves politológus, aki a hatvanas években a KB- apparátusban dolgozott. Burlackij cikke a Hrus- csovval folytatott egykori beszélgetések alapján beszá­mol például arról a rend­kívüli PB-ülésről, amelyet 1953 márciusában, közvetle­nül Sztálin halála után tar­tottak, és amelyen Hruscsov javaslatára döntést hoztak Berijának, a belügyi appa­rátus vezetőjének letartózta­tásáról és katonai törvény­szék elé állításáról. Az 1953-tól, Sztálin halá­lától 1964-ig, Hruscsov fel­mentéséig tartó időszakról Burlackij egyebek között olyan megállapításokat tesz, hogy Hruscsov idején kez­dődött meg a lenini gyakor­lat helyreállítása. Hruscsov a pártnak azt az irányvona­lát képviselte, mint Dzer- zsinszkij, Buharin, Rikov, Rudzutak és Kirov, . vagyis az új gazdasági politika (NÉP) továbbvitelét. Burlac­kij Hruscsovtól hallott arról is, hogy az első titkár mi­ként határozta el a párt Ve­zetőinek többségével szem­ben: a XX. kongresszuson leleplező beszámolót tart a sztálini korszakról. Burlackij hangsúlyozza, hogy Hruscsov követelésére került bele a pártprogramba a proletárdiktatúrát felváltó össznépi állam gondolata. A vezetők rotációjának gondo­latát viszont — amely szerint a felső tisztségeket legfel­jebb két időszakon át tölt­hette volna be ugyanaz a személy — nem tudta elfo­gadtatni. Hruscsov gazdasági és szo­ciális reformjaira jellemző volt, hogy hol előrerohantak, hol erős hátramenetbe kap­csoltak. Burlackij megálla­pítja: a hruscsovi reformok azért vallottak kudarcot, mert adminisztratív módon akarták végrehajtani őket, arra az apparátusra bízták a kidolgozást, amelynek a saját hatalmát kellett volna csökkentenie, s az mindig megtalálta a módját, hogy megvédje magát. Hruscsov idején kezdődött meg a mezőgazdaság nagy arányú fejlesztése, felemel­ték a felvásárlási árakat, csökkentették az adóterhe­ket. A korszak hatalmas tu­dományos és műszaki ered­ményeket hozott, akkor re­pült Gagarin a világűrbe. A XX. kongresszuson meghir­detett békés egymás mellett élést a karibi válság meg­ingatta ugyan, de Hruscsov idején vált politikai plat­formmá — írja Burlackij a korszak eredményeiről. GYÉMÁNTÓRIAS Ritka szerencse ért egy Sierra Leone-i földművest: 158 karátos gyémántra buk­kant. A szakértők szerint kicsiszolása után a ritka le­let méretre a világ legna­gyobb gyémántjaival vetek­szik majd. HOL VAN AMERIKA? „A Holdra érnek, de nem tudják megkeresni országu­kat a térképen” címmel az EFE hírügynökség a követ­kező hírt közölte: „Az Egye­sül í Államokban nincs hatá­ra a paradoxonoknak. A középiskolát végzett ifjak 45 százaléka nem találja meg hazáját ia világtérképen. S ez még nem minden, mert a keleti partvidéken lévő floridai egyetem diákjai 30 százalékának fogalma sincs arról, hol kell a Gsendes- óceánt keresni, a nyugati part menti városok diákjai Japánt nem találják, a kö­zép-nyugatiak 95 százaléka pedig nem tudja, hol fek­szik Vietnam. A National Geographic földrajztudósai által észlelt jelenség annyi­ra aggasztó, hogy a hírneves társaság elhatározta: meg­alakulásának 100. évforduló­ja alkalmából nagy összeget fordít tarra, hogy az ameri­kaiakat megtanítsa: Ameri­kát nem Európában kell ke­resni. MUNKANÉLKÜLISÉG NAGY-BRITANNIÄBAN A hivatalosan nyilvántar­tott munkanélküliek száma Nagy-Britanniában tavaly decemberben 2 millió 695 ezer 810-re csökkent, ennek ellenére ez a szám a mun­kaképes lakosságnak a 9,4 százaléka. A mostohább északi országrészben rosz- szabb az arány, elérte a 17,6 százalékot. A BRIT LEMEZGYÁRTÓ IPAR DÍJAI Michael Jackson amerikai énekes, ,a brit George Mi­chael és az U—2 ír csoport a brit lemezgyártó ipar idei díjainak nyertesei. Jackson a nemzetközi vetélkedésben a legjobb szólistaként ka­pott díjat. George Michael a brit énekesek vetélkedőjé­ben bizonyult a legjobbnak. A legjobb énekesnőnek Ali­son Moyettett nyilvánították, a legnagyobb nemzetközi re­ménységnek pedig az ameri­kai Terence Trent Darbyt. BRECHT-JUBILEUM BERLINBEN Azt a nemzetközi szimpó­ziumot, amelyet minden év­ben megrendeznek Kelet- Berlinben Bertoldt Brecht tiszeletére, az idén az író születése 90. évfordulójának szentelik. A szimpózium február 9-től 14-ig tartott, és 55 országból 150 rendező, kritikus, fordító és színész vett részt rajta. Több színi- előadást is rendeztek, vala­mint Brecht-művek alapján készült filmeket mutattak be. LENINGRÄDNAK A LEGHOSSZABB AZ ÚTHÁLÓZATA Hatszáznyolcvannégy kilo­méter hosszú városi útháló­zatával Leningrad áll az el­ső helyen a Szovjetunióban, Moszkva úthálózata csupán 467 kilométer. I. PETER cár, MINT TISZTELETBELI TAG Mozgalom kezdődött a le- ningrádi Gulliver-klubban: I. Péter cárt akarják utóla­gosan tiszteletbeli taggá vá­lasztani. Nem azért, mert ezt a Néva-parti várost ő ala­pította, hanem, mert a cár 204 centiméter magas volt. Az exkluzív társaságnak csak 190 centinél maga­sabbak lehetnek a tagjai. flEH3EHCKAfl A # nPABAA írta: Erkölcsök, törvények, kötelességek Amikor a mama lelépett... Köztudomású, hogy a civilizáció fejlődésével megváltoztak az erkölcsösségről alkotott fogalmaink. Az, ami — mondjuk néhány évszázaddal ezelőtt — normálisnak tűnt az em­beri kapcsolatokban, ma már teljesen érthetetlen. És fordítva: a mai hétköznapi életünk­ben is van olyan dolog, amely viszont az akkori emberek szemében látszott volna fur­csának. A jogi normákkal ellentétben az erkölcsi szabályoknak nincsenek pontosan körvona­lazott határai és távolról sincs a törvényhozóknak alárendelve mindegyik. Nem lehet olyan jogszabályt elfogadni, amely arra kötelezi az anyát, hogy szeresse gyermekeit. Mégis: minden időben a szeretet és az önfeláldozás szimbóluma az édesanya volt, aki nemcsak meggyújtotta és táplálta a család tűzhelyét, hanem az emberi kapcsolatokat is melegen tartotta. Lehet vitatkozni arról, mennyire volt ez igazságos, ám el kell ismerni, hogy ezen a területen az emberiség az apánál mindig magasabb erkölcsi követelményt támasztott az anyával szemben. Ez az ismert norma megmaradt mind a mai napig. Törvényeink szerint a há­zaspároknak egyenlő jogaik és kötelességeik vannak gyermekeikkel szemben. Az apa elhagyja a családot, és bármilyen okai is legyenek távozásának, köteles gon­doskodnia gyermekei eltar­tásáról. Ha nem akarja ezt önként csinálni, az állam akkor is megvédi a gyerme­kek érdekeit, s így a bíró­sági statisztika ismét egy tartásdíjfizető apával növek­szik. Elvileg azonos lehetősé­gekkel, jogokkal és köteles­ségekkel rendelkezik az anya is. Meg kell jegyezni azonban: amikor a környe­zet nem egyértelműen vi­szonyul a családját elhagyó apához (egyesek elítélik, mások együttéreznek vele), ugyanakkor a tartásdíjat fi­zető anya általános ellenér­zést vált ki. Hiszen milliók és milliók szemében az édesanya szent, aki a leg­jobbat testesíti meg; azt, ami megvan az emberben: a szeretetet, az odaadást, a hűséget és az áldozatkészsé­get. Nos, mondják meg, mi­ként lehet higgadtan elol­vasni azt a levelet, amely nemrég érkezett a szerkesz­tőségbe. „Ketten vagyunk testvé­rek. Engem Lariszának hív­nak, 13 éves vagyok, és hú­gom, Ira 10 éves. Sírva ír­juk ezt a levelet önöknek. Mamánk is és papánk is volt nekünk, de most már csak a papa van meg. Szép idő volt, amikor egyszer a ma­mát vártuk otthon, de ő egy idegen férfit talált magának. Akivel ő találkozott, annak van gépkocsija. Lám a ma­ma bennünket, gyerekeket is elcserélt autóra." Itt meg kell szakítani az idézetet és érdemes közbe­vetni: a kislányoknak a gyermekek és a személygép­kocsi kicserélésére vonatko­zó állítását összefüggésbe le­hetne hozni a közvetlen gyermeki érzelemvilággal, amely bármily jelenség okát a reá legnagyobb hatást gya­korló tárgyakban realizálja. Nos, következzék a levél folytatása: „Mi odaadtuk a mamának a saját részét. Autón az új férjével együtt aztán eljött az iskolába és azt mondta nekem: menjünk a bíróság­ra és mondjál le a te ré­szedről is. De én ezt nem tettem meg, hiszen nekünk is élni kell. Haza, magához nem hívott el bennünket, csak a bíróságra, hogy a holmijainkat elvegye. Ked­ves szerkesztőség, testvérem­mel arra kérjük önöket, hogy az újságban közöljék ezt a levelet. Talán néhány anyának és a mienknek is bánatot okozunk vele, de nem szabad autóra cserélni a gyerekeket.” őszintén szólva, az írásra reagálva először kételked­tem az ismertetett tények eredetiségében. Sajnos azon­ban, mindez igaz! Elbeszél­gettem az idősebbik lány­nyal, az apával, az anyával, „Ványa bácsival”, akinek autója van; a tanárokkal, valamint a munkahelyi kol­lektívák tagjaival, akik e dráma felnőtt résztvevőivel együtt dolgoznak. Ismét azt kellett megállapítanom, hogy a levélben leírt té­nyek a valóságnak megfe­lelnek. Ügy hiszem, a beszélgetés a kislánnyal volt a legnehe­zebb. Minden pedagógiai né­zetre zavaróan hatott vala­milyen tragikus mozzanat, amely a végső gyermeki kétségbeesésnek és a felnőt­tek által ismert élet borús oldalénak keveréke volt. Egyébként megmaradt ben­nem az a szilárd meggyőző­dés, hogy ez a tizenéves lány meg fogja állni helyét az életben, s talán szintén így lesz ez a kishúga eseté­ben. Bármennyire is szent­ségtörésnek tűnnek ebben a szituációban az ilyen sza­vak, végül minden ismeret javunkra válik, de sokba is kerül az a képesség, hogy „a csapást elhárítsuk”. A kolisleji középiskola ta­nári kara kellő tapintatot és őszinte együttérzést tanúsít a gyermekek szomorú sorsa iránt. A tantestület sokat tett azért, hogy erkölcsileg és anyagilag segítse a nővé­reket, s nagyon bíznak ab­ban, hogy ez a támogatás nem lesz átmeneti jellegű. Az apa férfiasán viselte a reá zúduló bajokat. A taná­rok csupa jót mondanak ró­la: a lakás, amelyben gye­rekeivel él, tiszta és kényel­mes. önkéntelenül ránéztem a gyerekek cipőire, s ezek tisztán és szépen sorakoztak a küszöb mellett. Ami pedig a mamát illeti, teljes felelősséggel bátorko­dom kimondani, hogy a „Ványa bácsihoz” fűződő kapcsolatai nem egy min­dent „elemésztő, s hidakat felégető” szerelmen nyug­szanak, amelyben elveszik a felelősségérzet. Az olyan kényes kérdés megválaszo­lásakor, mint amelyikhez a „szerelmi háromszögben” le­vő kölcsönös viszonyok tar­toznak, időnként helyesen cselekszünk, ugyanis a hangsúlyjeleket nem tesszük ki. De adott esetben minden túl világosan került a fel­színre, és a kolisleji történet megítélésében a különbség- tételnek nincs helye. Ez az az eset, amikor feltétlenül a többség oldalán áll a jog. . Lám, Kolislejben külön­böznek a vélemények. Egye­sek azt állítják, hogy ez egy rendkívüli esemény, és újságba beletenni aligha ér­demes. Mások azt mondják, hogy ez nem is olyan ritka jelenség, s riadót kell fújni, amíg nem késő. Miután visszatértem Ko- lislejből, jogászokkal beszél­gettem. Csaknem mindegyik megerősítette, hogy a tartás­díjat fizető anyák száma — ha lassan is — de emelke­dik. Ugyanezt tanúsítják a sajtóban megjelenő cikkek. Az értékelés bonyolultsága abból adódik, hogy a bírósá­gi statisztika a tartásdíjfize­tők összlétszámút veszi fi­gyelembe és nem határolja el egymástól a nemeket (íme ez az, amikor a szám­vitel egyszerűsítését nem óhajtjuk!) Az adminisztrá­ció növekszik, de erről sem szabad hallgatni, mert itt azon legfontosabb alapel­veknek egyikéről beszélünk, amelyeken a társadalom felépült. Nyilvánvalóan pszicholó­gusok, szociológusok és jo­gászok elemzik ennek a je­lenségnek az okait. Közülük szeretnék megnevezni egy kétségbevonhatatlan indo­kot és ezt kérdés formájá­ban a férfiaknak adresszá- lom. * Nem tűnik-e föl önöknek, az erősebbik nem képvise­lőinek, hogy mi férfiak is hibásak vagyunk, mivel né­hány asszonyból kiveszett a felelősségérzet? Hiszen min­denképpen arról szólt a fá­ma, hogy a férfi volt min­dig a nők nevelője, aki mostanság legjobb esetben is csak egy rossz tanító, és a „növendékek” csupán a dur­vaságot veszik át tőle. A család feje sokféle le­het. Ráförmedhet az övéire, bevághatja az ajtót, és elme­het dominózni, vagy ki tud­ja, hova; neki mindent si­kerül megúsznia. Általában le is léphet, s egyszerűen gyermektartást fizet, és menni fog ez. Környezeté­nek nemcsak elítélésével, hanem időnként annak meg­értésével, együttérzésével is találkozik, s mi önökkel azt mondjuk: nem lehet min­den családi szituációt egy mércével mérni. Nos, engedjék meg, hogy válaszoljak még itt arra a kérdésre; ki hát a család feje? Az, aki másoknál töb­bet tud? A fiúk kiondolál- tatják hajukat és női han­gon dalolnak; a lányok pe­dig emancipálódnak, vagyis a társadalom teljesen el­nőiesedik, és senkit sem ejt már ámulatba egy-egy ama­zon meg egy-egy tutyimutyi férfi. Bocsássanak meg a söté- tebb tónusokért. Mégis, a hagyományok értelmében, az utánunk jövő szatíraírók és humoristák alkotásaiban a családfők elnevezése még megőrződik, s velük fogunk vigasztalódni. S ha a közü­lük kikerülő nevelőik állító­lagosak is lesznek, akkor se a durva példákat mutassuk be nekik. (L. Hoszrojev) Fordította: Bukovinszky István

Next

/
Thumbnails
Contents