Békés Megyei Népújság, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-03 / 28. szám
X988. február 3., szerda o Értékelték az MHSZ tevékenységét BB, avagy az első bruttósított boríték Az elmúlt napokban tartotta meg az MHSZ Békés megyei vezetősége az 1987. évet értékelő és 1988. évi új feladatokat meghatározó apparátusi értekezletét. Frontó András alezredes, az MHSZ megyei titkára kiemelte a megújulási programban a szövetség dolgozóinak, aktivistáinak szerepét, majd a mozgalmi munkával kapcsolatos további nyitás és nyíltság jelentőségéről beszélt. Az értekezleten megjelent Szabó András, az MHSZ főtitkárának helyettese és Molnár István alezredes, az Félévi értesítők Az általános és középiskolások ezekben a napokban kapnak értesítést az első félévi eredményeikről. Mint minden évben, most is, február első hetében adnak a pedagógusok értékelést a diákok előmeneteléről: ezúttal 1 millió 296 ezer általános iskolás és 242 ezer középiskolás tanulmányait kellett minősíteni az iskolákban. Az idei tanévben mintegy 150 ezer első osztályos kisdiák viszi haza első „érMSZMP megyei bizottságának politikai munkatársa is. A szövetség országos központjának képviselője hozzászólásában köszöntötte a megye aktivistáit és elismeréssel szólt áldozatkész, hasznos tevékenységükről. Ezután részletesen ismertette az MSZMP Politikai Bizottságának állásfoglalását, amely hosszú távra megfogalmazta a szövetség feladatait. Végezetül Benkő Bálint megyei titkárhelyettes zárszavával ért véget az apparátusi értekezlet. tesítőjét”. Teljesítményüket még nem számjegyekkel, hanem rövid, szöveges összefoglalással jellemzik. A második félévben pihenésre, kikapcsolódásra legközelebb az április 2-án kezdődő tavaszi szünetben lesz módjuk a diákoknak. A tavaszi szünet április 10-ig tart majd. Az 1987/88-as tanév utolsó tanítási napja az általános iskolákban, s a gimnáziumok 1—3. évfolyamain 1988. június 10. lesz. Az érettségizők május 13-án mennek utoljára iskolába. (Folytatás az 1. oldalról) után a fizetés csak akkor egyezik meg az előző havival, ha a teljesítmények nem csökkentek. A Ganznál viszont januárban — rajtuk kívülálló okok miatt — a termelésben lemaradások voltak, ami miatt a teljesítménybéresek havi jövedelme kevesebb lesz. A vállalat vezetői szeretnék elérni, hogy ezt a lemaradást a negyedév végére behozzák. * * * Azt képzeltem, hogy a Mezőgép csabai gyárának pénztára előtt majd értetlenkedő embereket találok, akik kezükben a fizetési borítékkal, reklamálnak. A kép szerencsére kedvezőbb volt. Kiss Imre gazdasági igazgatóhelyettestől megtudtuk, hogy a kollektív szerződés átdolgozását már októberben megkezdték. Ahogy ez szokásos, a tervezet végigjárta a különböző fórumokat, majd elfogadták. Ezután már csak a számítógépbe kellett betáplálni az adatokat. S a többi már egyszerű volt. Mindenki jó előre megkapta, hogy mire számíthat, mennyi lesz a januári fizetése. Szántó Vilmos, a szervezési és ellenőrzési osztály vezetője: — Miután havibéres vagyok, nem volt nehéz kiszámítanom, hogy mennyi pénzt kapok kézhez. Annyit, mint az elmúlt esztendőben, illetve, ha pontos akarok lenni, kettő forinttal kevesebbet. Az alapfizetésemhez olykor mozgóbér is járul, ha bizonyos célfeladatokat látunk el. De erről most még nem tudok semmit sem mondani. Tillné Matyelka Ágnes munkaügyi előadó: — A bruttósított bérem kerekítése miatt 21 forinttal kevesebbet kaptam az elmúlt évi fizetésemnél. De ennél nagyobb kár ne érjen. És még ez sem volt meglepetés, hiszen jó előre kiszámítottuk, hogy kinek mennyi lesz a bére. Nem hiszem, hogy valakinek is zsákbamacska lett volna a borítékban talált pénzösszeg. * * * Néhányan tehát már megkapták. A többség azonban még előtte áll. Természetesen lapunkban még visszatérünk a bruttósított fizetésekre, a bruttósítással kapcsolatos kérdőjelekre, észrevételekre. B. V.—L. S. Fotó: Kovács Erzsébet Tanácsülés Mezőhegyesen Sikeres pályázatok — újabb fejlesztési források Tegnap, február 2-án megtartotta idei első ülését Mezőhegyes Nagyközség Tanácsa Kassai Béla tanácselnök vezetésével. Az egységes 1988. évi pénzalap felhasználásáról vitatkozott és hozott határozatot a testület. Tárgyaltak még az idős korúak helyzetéről és jóváhagyták a tanács választott testületéinek ez évi munka- programját. Mindhárom napirendet megkülönböztetett figyelem kísérte, de a tanács tagjait mégis leginkább az 1988-ra tervezett községpolitikai feladatok megoldásának pénzügyi háttere foglalkoztatta. Érthető ez. hiszen napjainkban községeink honatyái is láthatják, milyen gondokkal küzd a népgazdaság. Az Országgyűlés decemberi ülése óta pedig Mezőhegyesen is mindenki leste, várta a tanácsi költségvetés megkurtítását. Az ülés előkészülete során többen aggódó hangot ütöttek meg: vajon mire jut a tanácsi pénzalapokból 1988-ra? Megvalósíthatják-e azokat a fejlesztéseket, melyeket korábban felvállaltak? Könnyíthetnek-e az idős emberek helyzetén? Segíthe- tik-e a sokgyermekes családokat és a fiatal házasokat a lakáshoz jutásban? És még egy nagyon fontos mezőhe- gyesi feladat: a műemlékvédelem, a műemlék jellegű épületek felújítását folytathatják-e, vagy egy időre, jobb anyagi helyzetet remélve szüneteltessék a munkálatokat? 4 Növelte ezeknek a gondolatoknak az élét az a félreérthetetlen tény, hogy a központi elvonások a tanács pénztárcáját sem kímélik. Ez évben 4 millió 375 ezer forintot emelnek le egyszámlájukról az ország javára. További tehertétel, hogy az igazgatási és gazdasági ágazatban csak bérfejlesztési keretet kaptak, melynek alapját, 413 ezer forintot, ki kell gazdálkodniuk. Az áremelések ellentételezésére sem kaptak mindenre kiterjedő anyagiakat. így idei költség- vetésük kereken 6 millió forinttal kevesebb, mint az 1987. évi volt. Csak akkor lélegzett fel a tanácsülés, amikor bejelentették, hogy községpolitikai céljaik megvalósítására új forrásokat találtak. Fejlesztési és felújítási feladataik teljesítésére pályázatot nyújtottak be a Magyar Hitelbankhoz. Innen két épület műemlékjellegének megőrzésére, visszaállítására 3,5 millió forint vissza nem térítendő támogatást kaptak. így a Hangai-ház és az idősek klubjának, illetve a volt főépítész házának rekonstrukciója 1988-ban befejeződhet. Több, a megyei tanács által kiírt céltámogatást is megpályáztak. Eredménnyel. Az újabb családi házak építéséhez szükséges telekkialakításokra 1,8 milliót kaptak, három lakásra pedig 1,2 milliót költhetnek az egyik műemlék épületben. Építenek egy 64 lakásos többszintes házat is, melynek közműveihez a tanácsülés elé kerülő anyag készítésekor még egy filiérjük sem volt. Időközben ez a gond is megoldódott. A többgyermekes családok és a fiatal házasok támogatására is összehoztak fél millió forintot. A tanács kereken 103 millió forinttal gazdálkodik ebben az évben. E nagy összegű pénz megszerzésében 16 millió forinttal számolnak a január elsejétől bevezetett személyi jövedelemadóból, mely a fejlesztések és egyáltalán a tanácsi intézmény- rendszer színvonalas tovább- működésének biztos anyagi alapját adja. Mindezek mellett — hangsúlyozták a vitában felszólalók — továbbra is nagy szükség lesz a mezőhegyesi emberek anyagi áldozatvállalására. A tehót a tervidőszak végéig intézményesítették. E mellett sok ezer óra társadalmi munka is szépíti majd az idén is ezt a nagy múltú, szép tradíciókkal rendelkező Békés megyei települést. D. K. Ki(k)nek kell egy kemping? Köröstarcsai ismerőseim hívták fel a figyelmem arra, nézzünk utána, vajon miért, hogy a tanácsi kezelésben álló kemping a községben lepusztuló állapotban van már évek óta? Hosszú ideje senkinek nem jut eszébe, hogy megállítsa ezt a pusztulást. * * * Vigasztalanul szakad a téli eső. Még arra sincs energiám, hogy a nyárra gondoljak, olyan messzinek tűnik. Víz és sár. Olyan kényszerképzete van az embernek, hogy térdig ér a latyak, és kikászálódni sem lehet belőle. A tárcsái kemping kihalt, elhagyatott, elhanyagolt. Mi lesz vele? Smiri Lajos, a városkörnyéki községi tanács elnöke kísér el kempingnézőbe. Ismeri a problémát. Széttárja a karjait. — Szomorú, de mi nem tudunk mit tenni ez ügyben. Nincs fedezetünk arra, hogy a megfelelő állapotba hozzuk a táborhelyet. A Köjál olyan feltételeket határozott meg, amit képtelenek vagyunk teljesíteni. Legalább 7-8 éve annak, hogy semmi pénzt nem tudunk fordítani a helyrehozatalára. így bizony pusztul, egyre rosszabb állapotba kerül. Csak reménykedhetünk abban, hogy akad egy kollektíva, egy társaság, akik hajlandóak lennének meg-, vagy bérbe venni. Ideális hely ez akár vállalati üdülő céljaira, akár horgásztanya kialakítására. — Tudatosították valahol, hogy szándékukban áll eladni a kempinget? — Idáig nem vertük nagydobra, de talán most, ha olvassák... Nagy kár lenne — én tudom —, ha teljesen tönkre menne ez a kemping. Van víz, villany, járda, vízöblítéses W. C., főzőhelyiség. A faházakat is rendbe lehet hozni. Mint sok minden más, persze, ez is pénz kérdése. Hogy a házak lerobbant állapotban vannak? Meglehet! De ma a vállalkozások korát éljük. És még mindig kevesebb pénzre van szükség a jelenlegi helyrehozátalához, mint egy vadonatúj terület kialakításához. Lehet, hogy optimista vagyok, de bízom abban, hogy lesz, aki felfigyel erre a táborhelyre, és eljön hozzánk tárgyalni a hasznosításáról. Míg el nem felejtem. A meleg étel fogyasztásának lehetősége is megoldható. A kempingtől alig pár méterre található a halászcsárda ... Gyalogolunk vissza a tanácsházára az átázott avaron. Az eső valamivel csendesebben verdes. Az egyik faház ablakáról egy letépett drótháló lóg. Barbárok „szórakozhattak” valamikor, talán amikor még jobb idők jártak. Lesír a táborhelyről, hogy nincs igazán gazdája. Valóban. Csak reménykedni lehet abban, hogy valaki íkl felfigvel(nek) erre a lehetőségre és mjg- ve^ziíkl. vagy bérbe kéri íkl. Túl nagy luxus lenne hasvni, hogv tovább pusztuljon a köröstarosai kemoing, melynek sorsáról egyébként már régen gondoskodni kellett volna. Akár így, akár úgy. Béla Vali Faházak. Űj gazdára várnak Több fényt! Döbbenetes! Felkavaró! — ezek a legelső szavak, amelyek a tegnap esti film képsorai után az ember eszébe jutnak. Az utóbbi évek-hónapok szovjetunióbeli hírei hozzáedzettek bennünket a történelem kritikus szemléletéhez. Mégis, talán sokunkat először szállta meg a be- avatottság érzése. Valami olyat láttunk, hallottunk, ami egyszerre volt az újdonság erejével ható tragikus múlt és fájdalmas figyelmeztetés. Az intés, hogy sok mindennek nem szabad megismétlődnie. Másfél órán keresztül pergett a film, de gondolataimra, s nyilván másokéra is újra meg újra Sztálin és a sztálinizmus telepedett rá. Még akkor is, amikor már nem őt, s nem azt a kort mutatták a képsorok. Az utolsó filmkockák után legelőször a statisztikai adatok után nyúltam: vajh hányán tudják, tudhatják személyes élmény alapján, ki volt Sztálin? Az eredmény elgondolkodtató: az itt élő magyarság legalább 60 százalékának életkoránál fogva nincs és nem is lehet közvetlen benyomása a sztálinizmusról. A kort legfeljebb csak a visz- szaemlékezésekből, a lenyomatokból ismeri. Sokaknak, a többségnek már a személyi kultusz, fogalma is nehezen megfogható valami. Ma már talán el sem hiszik, hogy sok mindent — szűnni nem akaró éljenzést, tapsot és jelszavak kántálását — nem lehetett nem megtenni. Nem hiszik, hogy az internálótábor, a fizikai megsemmisítés, vagy a „beállás a sorba” ésszerűnek egyáltalán nem mondható alternatívája között lehetett csak választani. Utólag persze könnyű bölcsnek lenni, csak éppen —meghajlított gerincű nemzedékek sarkában állva — történelmietlen. ,.A világon senki sem kompromittálhatja a kommunistákat, ha csak maguk a kommunisták nem kompromittálják magukat” — tolul fel bennem Lenin tragikusan látnoki, és fájdalmasan igaz mondata, lm elkövettük, mégis megtörtént az, amit senki nem követhetett volna el ellenünk! Az utóbbi években szinte zúdul ránk a Szovjetunióról szóló információ, néha már elképesztően egyoldalúan. Nem tudom már hol, és kitől olvastam, de most tegnap este megint eszembe jutott: Sztálin meghalt, eltemették, de ma is hat, felkavar és árt. A mítoszával, egy körötte kialakult legendával, azzal, hogy a szovjet történelem legdicsőbb fejezete — a nagy honvédő háború — a nevéhez kötődik. Hatásától sokan máig nem tudnak szabadulni. Sztálin utánuk nyúl. „Elég volt az arc nélküli történelemből!” — hívta fel a figyelmet az SZKP XXVII. kongresszusa. Erre emlékeztetett a tegnap esti film is. És még valamire, arra, hogy ami fájdalmas és tragikus a múltban, és ami igazságtalan. annak soha többé nem szabad megismétlődnie. Satrov szovjet drámaíró világhírű darabjában, A lelkiismeret diktatúrájában olvashatjuk a következő sorokat: „Amíg lesznek közöttünk olyan emberek, akik semmiben sem hisznek vakon, sohasem szólnak a lelkiismeretük ellenében, nem félnek őszintén bevallani a bajokat, nem félnek semmiféle harctól a komoly cél érdekében, addig a történelem sohasem fut üresjáratban.” A tegnap esti film ehhez járult hozzá. Hogy legyenek ilyen emberek, hogy a történelem sohase fusson üresjáratban. és hogy legyen több fény. Arpási Zoltán Folyamatos a gondozás Bucsán Három község öt orvosa ügyel Negyedik éve dolgozik Bucsán üzemkörzeti orvosként dr. Román Sándor. Változásokról számolhatott be a 3200-as lélekszámú község tanácsának, amikor az egészségügyi ellátás helyzetéről beszélt. A két megye határán levő település vezetői arra törekedtek, hogy lehetőség szerint biztosítsák az egészség- ügyi intézmények személyi és tárgyi feltételeit. A bölcsődét felújították, szükséges volt, hiszen van is lakója. Az orvosi rendelő és lakás fűtésgondjai megoldódtak, hasznos, a sürgősségi ellátást segítő műszerekkel gyarapodtak. (Pl. EKG-val, fizikoterápiás műszerrel.) A falu lakóit a betegellátás során folyamatosan gondozza is az orvos és felméri egészségi állapotukat. Ezzel magyarázható, hogy a növekvő betegforgalom (napi 40-50- 60 páciens) mellett csökkent a kórházba utalt betegek száma. Egészségügyi célkitűzéseink egyik fontos szempontja, hogy a beteg az alapellátásban, azaz már a körzeti orvos kezelésének hatására gyógyuljon meg. Bizonyos kettősség tapasztalható a fekvőbetegellátás, a betegek utógondozása és a szakorvosi ellátás területén. Kórházba ugyanis Karcagra viszik a beteget, de a felgyógyultak szakorvosi ellátását, az egyéb szakvizsgálatokat Szeghalmon és az igen távol eső Gyulán végzik. A terhes- és csecsemőgondozás havi egy alkalommal történik helyben, fogorvosi ellátásra hetenként egyszer nyílik mód, s ez bizony nem elegendő. Az egészségház állapota nem kielégítő, a tanácsnak azonban nincs pénze a felújításra, korszerűsítésre. Alig várják mára bucsaiak a környék telefonösszeköttetésének javítását, hiszen nemegyszer életveszélyes állapotú beteghez is nehéz mentőt hivni. Hétközben a körzeti orvos látja el a készenléti ügyeletet, hét végén három község (Kunmadaras, Berekfürdő, Bu- csa) öt orvosa felváltva ügyel. Ez a rendszer bevált, a segélykérő telefonon jól elérhetőek az orvosok. A korábban az orvoshiányt igencsak megszenvedő községben ma már érezhető a fejlődés. Folyamatos és rendszeres az egészségügyi ellátás. A környezetkultúra (a szeméttelep állapota’, a szennyvízelvezetés) is befolyásolja egy-egy település lakóinak egészségi állapotát, hangulatát. Az ivóvíz minősége állandó fejfájást okoz a község vezetőinek. (Ez a téma újabb elemző írást kíván.) A környezet tisztaságát megtartani legtöbbször anyagi kérdés, de nemcsak az, hanem az egymás iránt figyelemmel élő embereken, szomszédokon is múlik. Bede Zsóka
