Békés Megyei Népújság, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-03 / 28. szám

X988. február 3., szerda o Értékelték az MHSZ tevékenységét BB, avagy az első bruttósított boríték Az elmúlt napokban tar­totta meg az MHSZ Békés megyei vezetősége az 1987. évet értékelő és 1988. évi új feladatokat meghatározó ap­parátusi értekezletét. Frontó András alezredes, az MHSZ megyei titkára kiemelte a megújulási programban a szövetség dolgozóinak, akti­vistáinak szerepét, majd a mozgalmi munkával kapcso­latos további nyitás és nyílt­ság jelentőségéről beszélt. Az értekezleten megjelent Szabó András, az MHSZ fő­titkárának helyettese és Mol­nár István alezredes, az Félévi értesítők Az általános és középisko­lások ezekben a napokban kapnak értesítést az első fél­évi eredményeikről. Mint minden évben, most is, feb­ruár első hetében adnak a pedagógusok értékelést a diákok előmeneteléről: ezút­tal 1 millió 296 ezer általá­nos iskolás és 242 ezer kö­zépiskolás tanulmányait kel­lett minősíteni az iskolák­ban. Az idei tanévben mint­egy 150 ezer első osztályos kisdiák viszi haza első „ér­MSZMP megyei bizottságá­nak politikai munkatársa is. A szövetség országos köz­pontjának képviselője hozzá­szólásában köszöntötte a me­gye aktivistáit és elismerés­sel szólt áldozatkész, hasznos tevékenységükről. Ezután részletesen ismertette az MSZMP Politikai Bizottságá­nak állásfoglalását, amely hosszú távra megfogalmazta a szövetség feladatait. Végezetül Benkő Bálint megyei titkárhelyettes zár­szavával ért véget az appa­rátusi értekezlet. tesítőjét”. Teljesítményüket még nem számjegyekkel, ha­nem rövid, szöveges össze­foglalással jellemzik. A második félévben pihe­nésre, kikapcsolódásra leg­közelebb az április 2-án kez­dődő tavaszi szünetben lesz módjuk a diákoknak. A ta­vaszi szünet április 10-ig tart majd. Az 1987/88-as tanév utolsó tanítási napja az álta­lános iskolákban, s a gimná­ziumok 1—3. évfolyamain 1988. június 10. lesz. Az érettségizők május 13-án mennek utoljára iskolába. (Folytatás az 1. oldalról) után a fizetés csak akkor egyezik meg az előző havi­val, ha a teljesítmények nem csökkentek. A Ganznál viszont januárban — rajtuk kívülálló okok miatt — a termelésben lemaradások voltak, ami miatt a teljesít­ménybéresek havi jövedel­me kevesebb lesz. A válla­lat vezetői szeretnék elérni, hogy ezt a lemaradást a ne­gyedév végére behozzák. * * * Azt képzeltem, hogy a Mezőgép csabai gyárának pénztára előtt majd értet­lenkedő embereket találok, akik kezükben a fizetési bo­rítékkal, reklamálnak. A kép szerencsére kedvezőbb volt. Kiss Imre gazdasági igaz­gatóhelyettestől megtudtuk, hogy a kollektív szerződés átdolgozását már október­ben megkezdték. Ahogy ez szokásos, a tervezet végig­járta a különböző fórumo­kat, majd elfogadták. Ez­után már csak a számító­gépbe kellett betáplálni az adatokat. S a többi már egyszerű volt. Mindenki jó előre megkapta, hogy mire számíthat, mennyi lesz a januári fizetése. Szántó Vilmos, a szerve­zési és ellenőrzési osztály vezetője: — Miután havi­béres vagyok, nem volt ne­héz kiszámítanom, hogy mennyi pénzt kapok kézhez. Annyit, mint az elmúlt esz­tendőben, illetve, ha pontos akarok lenni, kettő forinttal kevesebbet. Az alapfizeté­semhez olykor mozgóbér is járul, ha bizonyos célfel­adatokat látunk el. De erről most még nem tudok sem­mit sem mondani. Tillné Matyelka Ágnes munkaügyi előadó: — A bruttósított bérem kerekíté­se miatt 21 forinttal keve­sebbet kaptam az elmúlt évi fizetésemnél. De ennél nagyobb kár ne érjen. És még ez sem volt meglepetés, hiszen jó előre kiszámítot­tuk, hogy kinek mennyi lesz a bére. Nem hiszem, hogy valakinek is zsákbamacska lett volna a borítékban ta­lált pénzösszeg. * * * Néhányan tehát már meg­kapták. A többség azonban még előtte áll. Természete­sen lapunkban még visszaté­rünk a bruttósított fizeté­sekre, a bruttósítással kap­csolatos kérdőjelekre, észre­vételekre. B. V.—L. S. Fotó: Kovács Erzsébet Tanácsülés Mezőhegyesen Sikeres pályázatok — újabb fejlesztési források Tegnap, február 2-án meg­tartotta idei első ülését Me­zőhegyes Nagyközség Taná­csa Kassai Béla tanácselnök vezetésével. Az egységes 1988. évi pénzalap felhasz­nálásáról vitatkozott és ho­zott határozatot a testület. Tárgyaltak még az idős ko­rúak helyzetéről és jóvá­hagyták a tanács választott testületéinek ez évi munka- programját. Mindhárom napirendet megkülönböztetett figyelem kísérte, de a tanács tagjait mégis leginkább az 1988-ra tervezett községpolitikai fel­adatok megoldásának pénz­ügyi háttere foglalkoztatta. Érthető ez. hiszen napjaink­ban községeink honatyái is láthatják, milyen gondokkal küzd a népgazdaság. Az Or­szággyűlés decemberi ülése óta pedig Mezőhegyesen is mindenki leste, várta a ta­nácsi költségvetés megkur­títását. Az ülés előkészülete során többen aggódó hangot ütöttek meg: vajon mire jut a tanácsi pénzalapokból 1988-ra? Megvalósíthatják-e azokat a fejlesztéseket, me­lyeket korábban felvállal­tak? Könnyíthetnek-e az idős emberek helyzetén? Segíthe- tik-e a sokgyermekes csalá­dokat és a fiatal házasokat a lakáshoz jutásban? És még egy nagyon fontos mezőhe- gyesi feladat: a műemlékvé­delem, a műemlék jellegű épületek felújítását folytat­hatják-e, vagy egy időre, jobb anyagi helyzetet remél­ve szüneteltessék a munká­latokat? 4 Növelte ezeknek a gondo­latoknak az élét az a félre­érthetetlen tény, hogy a köz­ponti elvonások a tanács pénztárcáját sem kímélik. Ez évben 4 millió 375 ezer fo­rintot emelnek le egyszámlá­jukról az ország javára. To­vábbi tehertétel, hogy az igazgatási és gazdasági ága­zatban csak bérfejlesztési ke­retet kaptak, melynek alap­ját, 413 ezer forintot, ki kell gazdálkodniuk. Az áremelé­sek ellentételezésére sem kaptak mindenre kiterjedő anyagiakat. így idei költség- vetésük kereken 6 millió fo­rinttal kevesebb, mint az 1987. évi volt. Csak akkor lélegzett fel a tanácsülés, amikor bejelen­tették, hogy községpolitikai céljaik megvalósítására új forrásokat találtak. Fejlesz­tési és felújítási feladataik teljesítésére pályázatot nyúj­tottak be a Magyar Hitel­bankhoz. Innen két épület műemlékjellegének megőr­zésére, visszaállítására 3,5 millió forint vissza nem té­rítendő támogatást kap­tak. így a Hangai-ház és az idősek klubjának, illetve a volt főépítész házának re­konstrukciója 1988-ban be­fejeződhet. Több, a megyei tanács ál­tal kiírt céltámogatást is megpályáztak. Eredménnyel. Az újabb családi házak épí­téséhez szükséges telekkiala­kításokra 1,8 milliót kaptak, három lakásra pedig 1,2 mil­liót költhetnek az egyik mű­emlék épületben. Építenek egy 64 lakásos többszintes házat is, melynek közművei­hez a tanácsülés elé kerülő anyag készítésekor még egy filiérjük sem volt. Időközben ez a gond is megoldódott. A többgyermekes családok és a fiatal házasok támogatására is összehoztak fél millió fo­rintot. A tanács kereken 103 mil­lió forinttal gazdálkodik eb­ben az évben. E nagy össze­gű pénz megszerzésében 16 millió forinttal számolnak a január elsejétől bevezetett személyi jövedelemadóból, mely a fejlesztések és egyál­talán a tanácsi intézmény- rendszer színvonalas tovább- működésének biztos anyagi alapját adja. Mindezek mellett — hang­súlyozták a vitában felszóla­lók — továbbra is nagy szükség lesz a mezőhegyesi emberek anyagi áldozatvál­lalására. A tehót a tervidő­szak végéig intézményesítet­ték. E mellett sok ezer óra társadalmi munka is szépíti majd az idén is ezt a nagy múltú, szép tradíciókkal ren­delkező Békés megyei tele­pülést. D. K. Ki(k)nek kell egy kemping? Köröstarcsai ismerőseim hívták fel a figyelmem ar­ra, nézzünk utána, vajon miért, hogy a tanácsi keze­lésben álló kemping a köz­ségben lepusztuló állapot­ban van már évek óta? Hosszú ideje senkinek nem jut eszébe, hogy megállítsa ezt a pusztulást. * * * Vigasztalanul szakad a téli eső. Még arra sincs energiám, hogy a nyárra gondoljak, olyan messzinek tűnik. Víz és sár. Olyan kényszerképzete van az em­bernek, hogy térdig ér a la­tyak, és kikászálódni sem lehet belőle. A tárcsái kemping kihalt, elhagyatott, elhanyagolt. Mi lesz vele? Smiri Lajos, a városkör­nyéki községi tanács elnö­ke kísér el kempingnézőbe. Ismeri a problémát. Szét­tárja a karjait. — Szomorú, de mi nem tudunk mit tenni ez ügy­ben. Nincs fedezetünk arra, hogy a megfelelő állapotba hozzuk a táborhelyet. A Köjál olyan feltételeket ha­tározott meg, amit képtele­nek vagyunk teljesíteni. Legalább 7-8 éve annak, hogy semmi pénzt nem tu­dunk fordítani a helyreho­zatalára. így bizony pusztul, egyre rosszabb állapotba kerül. Csak reménykedhe­tünk abban, hogy akad egy kollektíva, egy társaság, akik hajlandóak lennének meg-, vagy bérbe venni. Ideális hely ez akár válla­lati üdülő céljaira, akár horgásztanya kialakítására. — Tudatosították vala­hol, hogy szándékukban áll eladni a kempinget? — Idáig nem vertük nagydobra, de talán most, ha olvassák... Nagy kár lenne — én tudom —, ha teljesen tönkre menne ez a kemping. Van víz, villany, járda, vízöblítéses W. C., főzőhelyiség. A faházakat is rendbe lehet hozni. Mint sok minden más, persze, ez is pénz kérdése. Hogy a há­zak lerobbant állapotban vannak? Meglehet! De ma a vállalkozások korát éljük. És még mindig kevesebb pénzre van szükség a je­lenlegi helyrehozátalához, mint egy vadonatúj terület kialakításához. Lehet, hogy optimista vagyok, de bí­zom abban, hogy lesz, aki felfigyel erre a táborhelyre, és eljön hozzánk tárgyalni a hasznosításáról. Míg el nem felejtem. A meleg étel fogyasztásának lehetősége is megoldható. A kempingtől alig pár méterre található a halászcsárda ... Gyalogolunk vissza a ta­nácsházára az átázott ava­ron. Az eső valamivel csen­desebben verdes. Az egyik faház ablakáról egy letépett drótháló lóg. Barbárok „szó­rakozhattak” valamikor, talán amikor még jobb idők jártak. Lesír a tábor­helyről, hogy nincs igazán gazdája. Valóban. Csak re­ménykedni lehet abban, hogy valaki íkl felfigvel(nek) erre a lehetőségre és mjg- ve^ziíkl. vagy bérbe ké­ri íkl. Túl nagy luxus len­ne hasvni, hogv tovább pusztuljon a köröstarosai kemoing, melynek sorsáról egyébként már régen gon­doskodni kellett volna. Akár így, akár úgy. Béla Vali Faházak. Űj gazdára várnak Több fényt! Döbbenetes! Felkavaró! — ezek a legelső szavak, ame­lyek a tegnap esti film képsorai után az ember eszébe jutnak. Az utóbbi évek-hónapok szovjetunióbeli hírei hozzáedzettek bennünket a történelem kritikus szemléle­téhez. Mégis, talán sokunkat először szállta meg a be- avatottság érzése. Valami olyat láttunk, hallottunk, ami egyszerre volt az újdonság erejével ható tragikus múlt és fájdalmas figyelmeztetés. Az intés, hogy sok mindennek nem szabad megismétlődnie. Másfél órán keresztül pergett a film, de gondolataim­ra, s nyilván másokéra is újra meg újra Sztálin és a sztálinizmus telepedett rá. Még akkor is, amikor már nem őt, s nem azt a kort mutatták a képsorok. Az utolsó filmkockák után legelőször a statisztikai adatok után nyúltam: vajh hányán tudják, tudhatják személyes él­mény alapján, ki volt Sztálin? Az eredmény elgondol­kodtató: az itt élő magyarság legalább 60 százalékának életkoránál fogva nincs és nem is lehet közvetlen be­nyomása a sztálinizmusról. A kort legfeljebb csak a visz- szaemlékezésekből, a lenyomatokból ismeri. Sokaknak, a többségnek már a személyi kultusz, fogalma is nehezen megfogható valami. Ma már talán el sem hiszik, hogy sok mindent — szűnni nem akaró éljenzést, tapsot és jel­szavak kántálását — nem lehetett nem megtenni. Nem hiszik, hogy az internálótábor, a fizikai megsemmisítés, vagy a „beállás a sorba” ésszerűnek egyáltalán nem mondható alternatívája között lehetett csak választani. Utólag persze könnyű bölcsnek lenni, csak éppen —meg­hajlított gerincű nemzedékek sarkában állva — törté­nelmietlen. ,.A világon senki sem kompromittálhatja a kommunis­tákat, ha csak maguk a kommunisták nem kompromit­tálják magukat” — tolul fel bennem Lenin tragikusan látnoki, és fájdalmasan igaz mondata, lm elkövettük, mégis megtörtént az, amit senki nem követhetett volna el ellenünk! Az utóbbi években szinte zúdul ránk a Szovjetunióról szóló információ, néha már elképesztően egyoldalúan. Nem tudom már hol, és kitől olvastam, de most tegnap este megint eszembe jutott: Sztálin meghalt, eltemették, de ma is hat, felkavar és árt. A mítoszával, egy körötte kialakult legendával, azzal, hogy a szovjet történelem legdicsőbb fejezete — a nagy honvédő háború — a nevé­hez kötődik. Hatásától sokan máig nem tudnak szabadul­ni. Sztálin utánuk nyúl. „Elég volt az arc nélküli történelemből!” — hívta fel a figyelmet az SZKP XXVII. kongresszusa. Erre emlé­keztetett a tegnap esti film is. És még valamire, arra, hogy ami fájdalmas és tragikus a múltban, és ami igaz­ságtalan. annak soha többé nem szabad megismétlődnie. Satrov szovjet drámaíró világhírű darabjában, A lel­kiismeret diktatúrájában olvashatjuk a következő soro­kat: „Amíg lesznek közöttünk olyan emberek, akik sem­miben sem hisznek vakon, sohasem szólnak a lelkiismere­tük ellenében, nem félnek őszintén bevallani a bajokat, nem félnek semmiféle harctól a komoly cél érdekében, addig a történelem sohasem fut üresjáratban.” A tegnap esti film ehhez járult hozzá. Hogy legyenek ilyen emberek, hogy a történelem sohase fusson üresjá­ratban. és hogy legyen több fény. Arpási Zoltán Folyamatos a gondozás Bucsán Három község öt orvosa ügyel Negyedik éve dolgozik Bucsán üzemkörzeti orvos­ként dr. Román Sándor. Vál­tozásokról számolhatott be a 3200-as lélekszámú község tanácsának, amikor az egészségügyi ellátás helyze­téről beszélt. A két megye határán levő település vezetői arra töre­kedtek, hogy lehetőség sze­rint biztosítsák az egészség- ügyi intézmények személyi és tárgyi feltételeit. A böl­csődét felújították, szüksé­ges volt, hiszen van is lakó­ja. Az orvosi rendelő és la­kás fűtésgondjai megoldód­tak, hasznos, a sürgősségi el­látást segítő műszerekkel gyarapodtak. (Pl. EKG-val, fizikoterápiás műszerrel.) A falu lakóit a betegellátás so­rán folyamatosan gondozza is az orvos és felméri egész­ségi állapotukat. Ezzel ma­gyarázható, hogy a növekvő betegforgalom (napi 40-50- 60 páciens) mellett csökkent a kórházba utalt betegek száma. Egészségügyi célki­tűzéseink egyik fontos szem­pontja, hogy a beteg az alapellátásban, azaz már a körzeti orvos kezelésének hatására gyógyuljon meg. Bizonyos kettősség ta­pasztalható a fekvőbeteg­ellátás, a betegek utógondo­zása és a szakorvosi ellátás területén. Kórházba ugyan­is Karcagra viszik a bete­get, de a felgyógyultak szakorvosi ellátását, az egyéb szakvizsgálatokat Szeghalmon és az igen tá­vol eső Gyulán végzik. A terhes- és csecsemőgondozás havi egy alkalommal törté­nik helyben, fogorvosi ellá­tásra hetenként egyszer nyí­lik mód, s ez bizony nem elegendő. Az egészségház ál­lapota nem kielégítő, a ta­nácsnak azonban nincs pénze a felújításra, korsze­rűsítésre. Alig várják mára bucsaiak a környék telefon­összeköttetésének javítását, hiszen nemegyszer életveszé­lyes állapotú beteghez is nehéz mentőt hivni. Hétköz­ben a körzeti orvos látja el a készenléti ügyeletet, hét végén három község (Kun­madaras, Berekfürdő, Bu- csa) öt orvosa felváltva ügyel. Ez a rendszer bevált, a segélykérő telefonon jól elérhetőek az orvosok. A korábban az orvoshi­ányt igencsak megszenvedő községben ma már érezhe­tő a fejlődés. Folyamatos és rendszeres az egészségügyi ellátás. A környezetkultúra (a szeméttelep állapota’, a szennyvízelvezetés) is befo­lyásolja egy-egy település lakóinak egészségi állapotát, hangulatát. Az ivóvíz minő­sége állandó fejfájást okoz a község vezetőinek. (Ez a té­ma újabb elemző írást kí­ván.) A környezet tisztasá­gát megtartani legtöbbször anyagi kérdés, de nemcsak az, hanem az egymás iránt figyelemmel élő embereken, szomszédokon is múlik. Bede Zsóka

Next

/
Thumbnails
Contents