Békés Megyei Népújság, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-16 / 39. szám

NÉPÚJSÁG 1988. február 16-, kedd Kctcgyházán az Erdért-telepen az idén kezdték meg a lam­béria és a hajópadló gyártását. Lambériából tavaly — a kísérleti próbák alatt — 2 ezer köbmétert gyártottak. Ezt az idén szeretnék jóval nagyobb mennyiségben értékesíteni a lakosságnak Fotó: Béla Ottó Nagyobb fehérjetartalom llj takarmányborsó-fajták A mezőgazdasági termelők az import fehérje helyette­sítésére növelik a fehérjében gazdag növények vetésterü­letét. Az idén a tavalyinál nagyobb területre kerülnek olyan növények, amelyek előnyös fehérje-összetételük­nél fogva jól felhasználhatók az állatok takarmányozásá­ra. A Vetőmag Vállalat egyebek között a borsóter­mesztés fellendítésére indí­tott programot; a vállalat a nemesítéstől kezdve egészen a felhasználásig foglalkozik a tudományos és a gyakor­lati teendőkkel. A tervek szerint a takar­mányborsó akár több tízezer hektáros termőterületet is kaphat a következő években. Van olyan! elképzelés, hogy százezer hektárt is megér­demel ez a növény, amely 25 százalékos fehérjetartal­mával nemcsak itthon, ha­nem külföldön is; értékesít­hető. A növénytermesztés­nek ebben az ágazatában megtörtént a fajtaváltás. A korábbi borsófélék ugyanis nem feleltek meg a nagy­üzemi követelményeknek, termésátlaguk a megenge­dettnél jobban ingadozott, és ez visszavetette a vele fog­lalkozók nyereségét. A vál­lalat egyebek között holland borsófajtákat, importált, ezek váltják fel a nem megfele­lőket. Az új borsófélék érdekes­sége, hogy levélzetük csak fele akkora, mint az eddig termesztett fajtáké, viszont igen erős kacsokat hajtanak, és ezek valósággal beindáz- zák, összekötik a termő táb­lát. Az új növények szára is kellő szilárdságú, e tekin­tetben is többet érnek, mint az eddigiek, ráadásul egyes növényi betegségeknek is el­lenállnak, ami megmutatko­zik a magasabb termésátla­gokban is. A vállalat hat fajtakísérleti állomásán fo­lyamatosan ellenőrzik az új fajtákat, amelyekről bebizo­nyosodott, hogy 5—10 száza­lékkal nagyobb hozamot ad­nak. Biztonságosan, nagyobb termésingadozás nélkül ter­meszthetők, és minőségük is megfelel a várakozásnak. Tűzvédelem Gyulán Célok címmel új, az egye­temistáknak, főiskolásoknak, fiatal diplomásoknak szóló, országos terjesztésű lap je­lenik meg március elején. A kiadványról Domina István felelős szerkesztő hétfőn tá­jékoztatta a sajtó képvise­lőit a Magyar Ifjúság, s egy­ben a Célok szerkesztőségé­nek székházában. E lap megjelentetésével ré­gi igény válik valóra — mondotta. Többféle kezde­ményezés, kísérlet után ta­valy ősszel kapott engedélyt az Ifjúsági Lap- és Könyv­kiadó Vállalat arra, hogy a Magyar Ifjúság melléklete­ként megjelentesse ezt a ki­adványt. A lap ezentúl ha­vonta egy alkalommal, illet­ve évente 10-szer jelenik meg, általában 32, három íz­ben pedig 48 oldalon, 10 ezer példányban. Kérdésekre válaszolva a lap felelős szerkesztője el­mondta: a lapban elsősorban a felsőoktatásban dolgozókat és tanulókat érintő kérdések­ről kívánnak szólni. Ezeket a felsőoktatásban általáno­sítható példákkal! kívánják tükröztetni. Jelenleg mint­egy 60 kiadvány jelenik meg a különböző felsőokta­tási intézményekben, ezek azonban döntően az egyes egyetemek, főiskolák, illetve közvetlen környezetük prob­lémáiról, eredményeiről szól­nak, a helyi sajátosságoknak megfelelően. Így szükség van egy központi, a felsőoktatás céljaival, törekvéseivel álta­lánosságban foglalkozó, szé­lesebb körű információkat nyújtó lapra. A kiadványt az egyetemeken, a főiskolá­kon, vagy azok környékén működő hivatalai, lapárusai révén terjeszti a posta. Napjainkban egyre keve­sebbet hallani megyénkben tűzkatasztrófáról. A gyulai tűzoltóság illetékességi te­rületén az elmúlt négy év­ben nem is volt ilyen — emelkedett viszont a kisebb tűzesetek száma, és nőtt a kár értéke. Miért? — kér­deztük Kiss János tűzoltó századostól, á gyulai pa­rancsnokság vezetőjétől. — Nemcsak a mi terüle­tünkön több a tűz — vála­szolta —, országos jelenség ez. A technikai fejlődéssel mind népgazdasági szinten, mind a háztartásokban, szaporodtak a tűzveszélyes anyagok és eszközök — ez­zel nőtt a tűz keletkezésé­nek lehetősége. Nagyobb a felhalmozott állóeszköz, va­gyon értéke, tehát a kár is nő, ha az észlelés nem idő­ben történik. Sajnos — bár a tűzoltóságok rendelkeznek korszerű oltóanyagokkal és gépekkel — a technikai esz­közök fejlesztésére kevesebb jut a szükségesnél. Példa­képp említeném, hogy pa­rancsnokságunk hosszú vá­rakozás után csak az elmúlt év decemberében jutott az országos parancsnokság jó­voltából egy 30 m-es gépe- zetes tolólétrához. A hiá­nyosságok miatt a hazai tűzvédelemben és nálunk is alapvető a megelőzés. — Mennyire ismerik az emberek a megelőzéssel, vé­dekezéssel kapcsolatos tenni­valókat? — Az a tapasztalatom, hogy ismereteik minimáli­sak. A helyzetet súlyosbít­ja felelőtlenségük is. Ha­zánkban jogszabály van a tűzvédelmi tudnivalók okta­tására, de nincs felkészített pedagógus, és megfelelő se­gédanyag sem. Mi, hivatá­sos tűzoltók nem vállalkoz­hatunk arra, hogy állandóan és mindenütt előadásokat tartsunk — mert ez nem feladatunk! Ezért a febru­ári tanács vb-ülésen a város vezetőivel megállapodtunk egy olyan munkacsoport létrehozásában, amely felké­szít és oktatási segédanyagot is összeállít. Nemrég a gyu­lai bábosokat felkértük, hogy bábjáték keretében dolgozzák fel a szükséges ismereteket, s ezt majd vi­deofilmen eljuttatjuk az óvodás korúakhoz. — A megelőzés az egész társadalom ügye, érdeke. A védekezés sem csak a hiva­tásosok munkája... — Igen, szervezzük a vál­lalati tűzoltóságokat, és a településeken működő ön­kéntes egyesületeket. Sajnos, néhány helyen a gazdasági vezetés szemléletében hát­térbe szorult a biztonság kérdése. Vonakodásuk vala­mennyire érthető, hiszen a felszerelés pénzbe kerül, és pénz a termelésből kivett dolgozó munkaideje is. Ezért nem ellenezzük, ha a ki­sebb üzemek el akarnának állni saját tűzoltóság mű­ködtetésétől, de akkor támo­gassák településük önkéntes egyesületét! Az egyesületek több helyen jól működnek, például Gyulán, Sarkadon és Kétegyházán, más helye­ken viszont vesztettek élet- képességükből. Az ok bizo­nyára a társadalmi megbe­csülés léte vagy hiánya ... — A tűzesetek miből adódnak a leggyakrabban? — Illetékességi terüle­tünkön, Gyulán, Sarkadon és vonzáskörzetükben álta­lában műszaki okokból, a technológiai fegyelem meg­sértéséből, emberi mulasz­tásból. A mezőgazdaságban sok a szabálytalan tarlóége­tés, az iparban nem eléggé körültekintően végzik a műhelyen kívüli hegeszté­seket, de a legtöbb gondunk az építőiparral van. Számta­lanszor bebizonyosodott, még a tervezők sem isme­rik eléggé a tűzvédelmi sza­bályokat. Az még jó — bármennyi időnkbe kerül is — ha a tervező munkája megkezdése előtt konzultál velünk. Sokszor azonban csak átadáskor derül ki a hozzá nem értés. Nem ritka az sem, hogy a kivitelező tér el a tervtől, vagy enél- kül építkezik. Az engedélye­ző hatóságok gyakran sze­met hunynak a kisebb hiá^ nyosságok fölött, népgazda­sági érdekekre hivatkozva. Legutóbb például a Sarkadi 2-es Számú Általános Iskola bővítése kapcsán volt vi­tánk. A tetőtérbe nem lett volna szabad tantermeket tervezni és építeni. Az épü­let teljes átadásához csak úgy tudtunk hozzájárulni, ha ezt a 4 termet nem ok­tatási célra használják. Ér­veinket hallották a pedagó­gusok is, megértve miről van szó, egyáltalán nem ne­hezteltek ránk. Tudjuk, Sarkadon nincs elég tante­rem, ám inkább kevesebb legyen, de biztonságos! Szőke Margit Eltűnt levelek nyomában Mint ismeretes, több mint négyezer levelet nem kézbesí­tett, tavaly szeptember és 1988. január 8. között a Székes- fehérvári Postafeldolgozó Üzem egyik dolgozója. Az ügy következményeiről tartott sajtótájékoztatót hétfőn Szathmá- ri Géza, a Budapest-vidéki Postaigazgatóság igazgatója. Elmondta, hogy összesen 4200 elrejtett levélre akadtak január 11-én, illetve 26-án. Ezeknek túlnyomó része közön­séges küldemény, képeslap volt. Hét ajánlott levelet is ta­láltak a rejtekhelyeken (egy műszerszekrényben, illetve egy öltözőszekrényben). A lelkiismeretlen kézbesítőt még janu­ár 11-én fegyelmivel elbocsátották. Az eddigi vizsgálatok szerint büntető feljelentésre nincs ok, ugyanis okirathami- sításra utaló jelet nem találtak, és senki sem jelezte, hogy anyagi kár érte volna. Mindenesetre a vizsgálat tovább folytatódik, ennek során igyekeznek kideríteni azt is, vajon kellő gondossággal ellenőrizte-e a székesfehérvári hivatal a dolgozóit. A Posta valamennyi címzettől levélben kért elnézést a késedelmes kézbesítésért, mintegy ezer címzettet személye­sen is felkerestek. A hivatalos leveleket — idézéseket, ha­tározatokat — visszaküldték a feladónak, ugyanis ezek többnyire már aktualitásukat vesztették, s új határidő meg­jelölésére van szükség. Az ajánlott levelek között négy olyan akadt, amelynek késedelmes kézbesítése esetleg kárt okozhatott volna a címzettnek. A kézbesítő eldugott egy la­káskiutalásról szóló határozatot, ám az ügyfélt nem érte kár, mert személyesen is érdeklődött a tanácsnál, így a ki­utalásról időben tudomást szerzett. Három további levélben a Merkur tájékoztatta ügyfeleit gépkocsijuk átvételének időpontjáról. A székesfehérvári postahivatal levélben iga­zolta a leendő gépkocsi-tulajdonosok „késedelmét”. A Mer­kur újból, soron kívül kiutalta a gépkocsikat, így — bár némi késéssel, de — megkapták az ügyfelek az autót, anya­gi kár nem érte őket. Nem megfelelő gyakorlat, hogy a Merkur közönséges levélben értesíti az ügyfeleket, ezeknek a küldeményeknek ugyanis nincs hivatalos nyoma, sem a feladást, sem az átvételt nem lehet igazolni — jegyezték meg a sajtótájékoztatón. Szó volt arról is, hogy a Posta mennyiben felel az ilyen és a hasonló szolgáltatási késedelmekért, az okozott kárért. A postáról és a távközlésről szóló, 1964-ben megalkotott törvény szerint a közönséges küldemények elveszése, meg­semmisülése miatt keletkező közvetett kárért a posta nem tartozik anyagi felelősséggel. Ez egyébként a nemzetközi gyakorlatban is így van. Békés megyét irigylik _ „ Csemete” — egyesület a Dél-Alföld természetvédelméért A szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán 1986 elején alakult egy környe­zetvédelmi klub, amely a hallgatókon kívül is szíve­sen fogadott minden érdek­lődőt; azokat, akik tevékeny részt is kívántak vállalni a természet megóvásának tár­sadalmi ügyéből. A város egyetemi hallgatói is egyre nagyobb számban érdeklőd­tek és a kör mindinkább bővült. így merült fel egy egyesület alakításának gondolata, ami jóval széle­sebb kereteket biztosít a munkához, anyagi alapokkal is rendelkezhet, ugyanakkor sokkal több szakembert mozgósít. 1987 májusában megalakult a „Csemete”, vagyis a Kiss Ferenc Csong- rád Megyei Természetvédel­mi Egyesület. — A rövidítés kiolvasható az egyesület nevéből, de úgy tűnik, nem véletlen, hogy épp ezt a sokféle jelentésű szót betűzték ki a névadók is?! — kérdezem Ilosvay György főiskolái adjunktus­tól, az egyesület titkárától. — Természetesen nem vé­letlen. A többi egyesület ve­zetője irigyel is bennünket, hogy nekünk ilyen jól ösz- szejött a népszerű név Csongrád megye betűivel . . . Szívesebben is használjuk ezt, mint a hivatalos elne­vezést. Volt is egy ilyen pla­kátunk, hogy ,,A Csemete érted is cseperedik!” . . . — Ki volt Kiss Ferenc? — Erdőmérnök volt, akit a szegedi erdők atyjaként is szoktak emlegetni. Az ő kez­deményezésére telepítették Ásotthalom mellett azt az értékes, szép erdőt, amelyet róla neveztek el. Ö bizonyí­totta be, hogy a fehér nyár az alföldi körülmények kö­zött is megél. Azóta védett terület. — Megyei egyesület a „Csemete”, szigorúan véve, vagy szélesebb körű? — Egyelőre tagjaink főleg Csongrád megyeiek. Az alapszabály szerint a műkö­dési területünk a Dél-Al­föld. Ez csupán azért van, mert az egyes védett terü­letek nem kötődnek megye­határhoz, átnyúlnak egyik megyéből a másikba. Mivel mi szeretnénk a tudomá­nyos kutatásra, a feltáró természetvédelmi alapkuta­tásokra koncentrálni — ezt pedig nem lehet csupán egy megyéhez kötni. — Milyen fő problémákat emelhetnénk ki ennek a tájnak, a régiónak a környe­zetvédelmi gondjai közül? — A dél-alföldi ország­rész környezetvédelmi szem­pontból viszonylag szeren­csés, mert nincsenek kife­jezetten környezetpusztító nagyüzemek, ugyanakkor vannak gondok bőven. Az országgyűlésen is interpel­láltak a Tiszával kapcsolat­ban. Az erdőkkel is vannak bajok, mert a savas esők nem kerülik el ezt a vidéket sem, és előfordulnak kisebb szennyezések ;s. Mi a kör­nyezetvédelemmel annyiban foglalkozunk, amennyiben környezeti szennyezés éri az egyes védett területeket, de természetesen a védelem alatt nem álló területek és fajok védelmét is a dolgunk­nak tekintjük. — Hogyan tudja hallatni a szavát az egyesület; miként tud beleszólni a gyakorlati életbe? — A természetvédelemhez három dolog kell: korszerű jogszabály, korszerű szerve­zet és támogató társadal­mi bázis — ezt Kaán Ká­roly, a hazai környezet- és természetvédelem atyja mondta. Nem a mi dolgunk eldönteni, hogy korszerű-e a jogszabályunk, de fogad­juk el! A szervezetünk ép­pen most korszerűsödik, mert megalakult a Vízgaz­dálkodási és Környezetvé­delmi Minisztérium. És ak­kor mi lennénk a harmadik tényező a támogató társadal­mi bázis. A lényeg az, hogy ha egy személy észrevesz egy környezetvédelmi prob­lémát, és azzal egymaga for­dul a hatósághoz, kevesebb eredményt ér el, mintha ezt az egyesület teszi. Mi főleg a környezetvédelmi oktató­nevelő munkában szeret­nénk előre lépni. A leendő pedagógusok képzésében er­re meglehetősen kevés a le­hetőség, nem is külön tan­tárgyként tanítják a kör­nyezetvédelmet. A mi fog­lalkozásaink, a rangos elő­adások, a terepbejárások és kutatásaink hozzájárulnak a leendő tanárok szemléle­tének alakulásához. — Békés megyét hogyan emlegetik a természetvéde­lemmel foglalkozók itt Sze­geden? — Egy kicsit irigykedve, mert a tervekben úgy sze­repel, hogy Békés megye lesz Magyarország első kör­nyezetvédelmi mintamegyé­je. Ez feltétlenül azt mutat­ja, hogy Békés megyében van egy olyan vezető gárda, amely fogékony a környe­zetvédelem iránt, és támo­gatja, felkarolja ezt a lehe­tőséget. Hallottam arról is, hogy nemzeti parkot is ter­veznek létrehozni a megyé­ben. Persze szerencsés is a helyzet, mert szintén kevés a környezetvédelmi problé­ma. Mondjuk Borsod vagy Fejér megye sokkal nehe­zebben tudná véghez vinni ezt a tervet. Bár ők lenné­nek ilyen helyzetben. Sok sikert kívánok a Békés me­gyeieknek, és amennyiben ők kérik a mi segítségün­ket, amiben együtt tudnánk dolgozni, mi természetesen támogatjuk őket. Nagyon nagyra értékeljük a szom­széd megyében folyó termé­szettudományi kutatásokat. Innen a főiskoláról is töb­ben részt vesznek abban a kutató programban, amelyet a Békés Megyei Múzeumi Igazgatóság természettudo­mányi osztálya szervez. Pleskonics András „Célok”

Next

/
Thumbnails
Contents