Békés Megyei Népújság, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-15 / 38. szám
1988, február 15., hétfő Töltsünk egy hónapot CIMEII Vikivel! (n nemzetközi úttörőbarátság hónapja a mezöhegyesi 3281. sz. Petőfi Sándor Úttörőcsapatnál) Csapatprogramunk februári jelmondata ez, melyhez a mottó: „Hívunk béke, maradj itt végre!” Harmincéves a CIMEA. Ismerjük meg jobban a gyermekmozgalmakat, gyermekszervezeteket! Folytassuk és szélesítsük tovább a „Barátságpostát”! Hogyan? Az úttörőtanács és csapatvezetőség olyan tervet dolgozott ki, amely lehetőséget teremt annak bizonyítására, hogyan tudunk törvényünk 1. pontjának szellemében élni és cselekedni. („Szeretem hazámat, a népek barátságát, a békét szolgálom.”) — A februári rajfoglalkozáson minden raj megismerkedik a CIMEA történetével, Viki születésével, életelveivel, a Gyermeki Jogok nyilatkozatával. (Életkori sajátosságaiknak megfelelő szinten.) — „Viki még csak 20 éves, de születése óta nem nőtt, nem öregedett. 1967- ben, egy unalmas értekezlet vánszorgó perceiben fogant, amikor Lakatos Tibor, a CIMEA akkori főtitkára firkálni kezdett jegyzetfüzete margójára ... A kerek földgömb a nyakkendővel és a felirattal adott volt. Erre került a képzeletbeli gyerek kócos feje, két pipaszár láb, hosszú keze — s az alak szinte élni kezdett!” — mindezt a faliújságon olvashatják a pajtások, ahol február 1-jén megjelent CIMEA Viki és a jelvény. Képekkel illusztrálva mutatjuk be a nemzetközi gyermekszervezeteket. Lesz totó- és rejtvénybajnokság is. — A játékmesterek és nótafák más népek játékaiból, dalaiból tanulnak néhányat a februári képzésükön. — Minden raj megtanulja a CIMEA-dalt. Tanulnak szolidaritási dalokat, verseket az úttörőszolidaritással, békével, barátsággal kapcsolatban! — Az eszperantószakkör csapatmegbízatását teljesíti, amikor kiállítást készít levelezése anyagából, tovább népszerűsíti a világ minden tájára folytatott levelezését. — Rajoknak, egyéneknek, szakköröknek meghirdetjük az „ügyes kezek” pályázatát, melynek témája: — a saját rajunk; a mi úttörőcsapatunk; a magyar úttörők; a lakóhelyünk életének bemutatása. Békevágyunk kifejezése. A pályamunkák tetszőleges technikával és tetszőleges műfajban készülhetnek. (Pl. rajz, vers, csatakiáltás, szövés, batik, kerámia, album, stb.) Február 23-án „gitárrandevúra” hívjuk a rajok képviselőit, a patronáló KISZ- tagokat, úttörővezetőket. A rajok itt mutathatják be műsorukat (ha ezt vállalták), majd a bemutatót dal- és játéktanulás követi. Ekkor sorsoljuk ki a totó- és rejtvénybajnokság nyerteseit és értékeljük az ügyes kezek pályázatot. A rajok megkapják „A népek barátságáért” emlékjelvényt. — A kisdobosok és úttörők farsangi karneváljával zárjuk a hónapot, amit természetesen még Viki nyit meg. A mezöhegyesi 3281. sz. Petőfi Sándor Úttörőcsapat csapatveze tősége és úttörőtanácsa Nyugdijasklub Csárdaszálláson Piszkos várátermek Mostanában gyakran utaztam a MÁV közlekedési eszközeivel, vagyis vonattal Csorvásról Orosházára. Tulajdonképpen azért fogtam tollat, mert eléggé felháborító látványt tapasztalok az orosházi vasútállomás várótermeiben. Tudjuk azt, nagy átmenő forgalmat bonyolít le az állomás Mezőtúr-Szentes felé. Éppen ezért felháborító látni, hogy az állomás várótermei (ha ennek lehet nevezni) csúnya piszkosak, porosak. A fűtés régi, elavult rendszerű. A várótermek hidegek, a gyermekváróterem szintén hideg, piszkos, a vakolat a terem egy részén omlik. Nagyon csúnya látvány! A büfé terme szűk, pici, tele '(Cigarettafüsttel, ahol élelmet is árulnak, — természetesen nincs letakarva, és átjárja a füst Ize. Kérdésem az, hogyan lehet ilyen gazdátlan épületben, fűtés nélkül utazáshoz „kulturált** feltételeket biztosítani. A MAV-nak nem érdeke az, hogy minél többen utazzanak ia vonal járatain? Véleményem az, hogy az illetékeseknek észre (kellene venni ezt a csúnya látványt és érzést az orosházi vasútállomáson! Heller Ferenc, Csorvás Csárdaszálláson 1980-ban a nyugdíjasok megalakították a nyugdíjasok klubját. Az alakulást kimondó gyűlésen 23 nyugdíjas vett részt. A csárdaszállási nyugdíjasklub már az 1981. évre éves munkatervet készített, melyből egy-egy példányt minden tag kapott. A klub azóta is éves munkatervei szerint működik. A klub részére a helyi Petőfi Tsz a kezelésében lévő kultúrház- ban biztosít egy helyiséget. Ezen helyiség fűtési, világítási és egyéb fenntartási költségeit a tsz fedezi. A nyugdíjasklub mnnka- tervében minden évben szerepel legalább egy-egy kirándulás, az ország nevezetesebb helyeire. Többek között ilyen volt Szarvason az arborétum megtekintése, Berekfürdőre, Gyopárosra és Budapest—Esztergom környékére való kirándulás. A kirándulások alkalmával útiköltség nem terheli a klub tagjait, mert a helyi tsz minden esetben, ingyenesen biztosít egy autóbuszt a tagok céljára. A nyugdíjasklubnak, függetlenül attól, hogy ki, honnan ment nyugdíjba — bárki tagja lehet. Az eddig eltelt 7 év leforgása alatt, ha volt is némi lemorzsolódás, de annál a fejlődés sokkal több. Jelenleg a klubnak 45 tagja van. A nyugdíjasklub tagsága ezúton is köszönetét fejezi ki a helyi Petőfi Tsz- nek az általuk nyújtott anyagi támogatásért. Csárdaszállási nyugdíjasklub vezetősége Sikeres kiállítás A Sárréti Galamb-, Díszbaromfi és Kisállattenyésztők Egyesülete és az áfész húsgalambszakcsoportja a közelmúltban nagyszabású galamb- és díszbaromfi- kiállítást tartott Szeghalmon, a Sárréti Múzeum nagytermében. A kiállítást az ország távolabbi tájairól is sokan megtekintették, a több ezer látogató megelégedéssel távozott. A kiállítás népszerűségét emelte, hogy mindkét napján tombolahúzás is volt, ahol a sok értékes galamb, díszbaromfi és tárgy mellett, fődíjként egy-egy bárányt is kisorsoltak. Képünkön az egyesület tagságának egy csoportja látható. Eiler Ferenc szakcsoporti és egyesületi elnök, Szeghalom Fotó: Oravszky Fereno Szerkesztői üzenet Lapunk „Szülőföld” című rovatához a közelmúltban levél érkezett. A dobozi kastélyról szóló írásunkhoz kaptunk hasznos adalékot, ám a levél írójának nevét nem tudtuk kibetűzni. Kérjük, telefonon vagy levélben jelezze kilétét, mert külső munkatársunk — a dobozi cikk szerzője — szeretné vele gondolatait kicserélni. A BÉKÉSCSABAI JÖKAI SZÍNHÁZ gyakorlattal rendelkező 4 órás BELSŐ ELLENŐRT keres. Érdeklődni: 9—15 óráig a színház főkönyvelőjénél. Visszhang A Békés Megyei Népújság 1988. január 22-i számában megjelent „A köz gyűjteménye lesz-e a Ladics-ház?” című cikkben felvetett pénzügyi kérdésre a következőket szeretnénk elmondani. A megyei tanács pénzügyi osztálya nem zárkózik el a hasonló jellegű igényektől, ha az a tudomására jut. így például az 1988. évi költségvetésben — a múzeum kérésére és a megyei művelődési osztály javaslatára — 352 ezer forint kiadási előirányzatot, ezen belül 84 ezer forint bért biztosított a Darvas-ház, a Szabó Pál-ház, a Ladics-ház és a Munkás- mozgalmi Múzeum működési kiadásaira. A szeghalmi Sárréti Múzeum fenntartására további 300 ezer forintot terveztünk. A korábbi években a szarvasi Ruzics- kay-ház és a békéscsabai szlovák tájház részesült támogatásban. Az elmondottakon túl a gyulai Ladics-ház egyéb üzemeltetési költség igényével sem a múzeum, sem a gyulai városi művelődési osztály nem jelentkezett a megyei pénzügyi osztálynál a tervezés időszakában. Fentiek is bizonyítják, hogy a pénzügyi osztályra nem általánosítható az, hogy „kultúra ügyében hátrább!” Kovács Mihály, a megyei tanács vb pénzügyi osztályvezetője Tábla tiltja, mégis, Gyulán, a Dob utca mindkét oldalán hosszú sorokban parkolnak a gépkocsik. A megyei kórház rendelőintézete előtt megálló autóbuszok utasaikkal sok esetben alig tudnak kijutni az utcákból, de a szembejövő forgalom miatt bizony nemegyszer balesetveszélyessé válik a még szabályos közlekedés is Fotó: Béla Ottó Kéményseprésre gáztüzelés esetén is szükség van Gyulaváriból küldött levelet a közelmúltban egy olvasónk, aki a kéményseprő év eleji látogatását tette szóvá. Mint kiderült, nem az újévi hagyományok ellen emelt kifogást, bosszúságának egészen más okai voltak. Lakásába tavaly ősszel kötötték be a vezetékes gázt, ezért úgy gondolta, nincs szükség többé a kémények seprésére. A díjfizetést megtagadta. a kéményseprőt pedig elküldte. Most azonban nem tudja, helyesen cselekedett, vagy sem, s nem szeretné, ha bárminemű kellemetlensége származnék az ügyből. A kérdést továbbítottuk az illetékes Békés Megyei Tüzeléstechnikai Vállalathoz, melynek kapcsán Varga János igazgató részletes tájékoztatással szolgált. Mivel a téma egyre több családot érint, közzétesszük a válaszlevél főbb gondolatait: Sajnálatos körülmény, hogy megyénkben a gáztüzelés elterjedésével szaporodnak az ilyen jellegű problémák. Aggasztó, hogy lebecsülik a gázfűtés során keletkező égéstermék veszélyességét (színtelen, szagtalan), és ez már több halálos áldozatot követelt. A rosz- szul beállított gázkészülék is kormolhat, és emiatt a kémény — ha belső felülete érdes, esetleg egy pókháló, vagy madárfészek elzárja a füst útját — eldugulhat. Az ellenőrzés célja mindenekelőtt az élet- és vagyonbiztonság megőrzése. (A 26'1981. (XI. 14.) ÉVM számú rendelet tüzelési módtól függetlenül évente két alkalommal írja elő a tisztítást.) Gázbekötés után. azokat a kéményeket, amelyeket a továbbiakban nem használnak, a tetején és a bekötő nyílásnál (füstsípnál) be kell falazni. Az ilyen, feleslegessé vált kémények után munkadíjat sem kell fizetni. A fokozott biztonság miatt (vagy más. korábbi tüzelési módra történő gyors visszatérés esetében) azokat a tartalékkéményeket, amelyek nincsenek befalazva, évenként egyszer ellenőrizni, és szükség szerint tisztítani kell. Sokan veregetik ma a mellüket, dagadozva az önérzettől, s egy nekik nem tetsző szó miatt képesek megharagudni, gyűlölködni sokszor évekig. Én nem értem, s nem is akarom megérteni ezt a nagy önérzetességet. Mert miért ne lenne jogom megtudni, hogy a duzzogó felet mivel bántottam meg? S ha akaratlanul megbántottam, miért lenne szégyen elnézést kérni a történtekért, s kimagyarázkodni? Bizony nem vagyunk angyaliak, mi emberek, de nem ám! Vitáink hevében megvághatjuk akaratlanul is a másikat, de miért bűn az, ha kimagyarázkodunk, ha elnézését kérjük a társunknak, ismerősünknek, barátunknak, vagy éppen hozzátartozónknak? De ma eluralkodóban van a „Ki, ha én nem” elve. S ma sikk azzal dicsekedni, hogy hánnyal vagyunk haragban, s hány éve tart a háborúskodás. Én úgy érzem, hogy nincs hiba nélkül Az a fene nagy önérzet való ember. Ügy kellene elfogadnunk egymást, ahogyan vagyunk, s nem kellene örökösen a másik hibáját keresni. Azt hiszem, nem az a valami, hogy hány emberrel vagyunk haragban, s meddig, de az, hogy legyőzve gőgünket, sértett hiúságunkat, kezet nyújtsunk a vélt, vagy valódi ellenségünknek! Ez lenne a valami. Örökké a nagyhatalmakat hibáztatjuk, hogy nem tudnak megegyezni. Hogyan is tudnának, amikor szomszéd a szomszéddal, családtag a családtaggal nem tud megegyezni ? Az országutak autósai a megmondhatói, hogy micsoda szörnyű inzultusoknak vannak kitéve. Elszabadult láncáról a trágárság. Olyan, mintha a feszültség ekrazit- ként robbanna az emberekben, s minden kicsiségért a másik felet okoljuk, de önmagunkban soha nem keressük a hibát. Hány leparasztozásnak voltam már fültanúja?! Ilyenkor eszembe jut a pusztában töltött fiatalságom, gyermekéveim. Emlékszem, derékig gipszben feküdtem, s utána sem valami szép volt a járásom, de soha én csúfolódást nem hallottam a pusztai gyerekek szájából. Ügy fogadtak el, ahogy voltam, s náluk tapintatosabbakat nem találok itt a városban sem. Emlékszem a két Körös közötti kis település csetepatéira, melyeket soha nem követett harag. Igaz, akkor még a pusztán is betartották az íratlan törvényeket. Sajnos, ma már az urbanizáció megrontotta az egykori tanyalakók lelkét és szívét is. A kivagyiság, a sértetlenség ott is gyökeret eresztett. Vajon a civilizáció föltétien velejárója a gőg, a „Ki, ha én nem!” gondolkodásmód ? Szeretném remélni, hogy nem, hogy a hiba forrása valahol másutt keresendő. Jó volna megtalálni az ebadtát, s orvosolni, amíg a gyűlölködésben, a nagy önérzetességben magára nem marad az ember ..., amíg még nem késő! Illyés Terézia, Gyula II 10-es helyi járat. A múlt héten valamelyik napon utaztam Békéscsabán a 10-es buszon, és rendkívüli esetnek lettem tanúja. A busz vezetője köszöntötte az utasokat, és ahogyan haladtunk, minden megállóban, illetve megálló előtt bemondta, hogy mi következik. Szinte hihetetlen, hogy Békéscsabán ilyen előfordul, úgy éreztem magam, mintha Budapesten lettem volna. Minden elismerés a buszvezetőnek, mivel ilyen kedvességet a közelmúltban nemigen vettünk észre. Sajnos, a buszvezető nevét nem tudom, mert én igen hosszú idő óta a 8-as buszon járok, ahol közel sem ilyen kedves a buszvezető, főleg igen pontatlan. Még egyszer köszönet és hála a 10-es buszvezetőnek. Nagy Istvánná, Békéscsaba
