Békés Megyei Népújság, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-15 / 38. szám
1988. február 15., hétfő ,-------------------- . ■— — ■ -.......... ..............— ■( A középiskolai oktatás négy évtizede Battonyán „A viharsarki szöglet egy viszonylag fiatal, de már szép hagyományokat teremtett középiskolájának emlékkönyvét veszi kézbe a jubileumi kiadvánnyal az olvasó. Nem váratlan és előzmény nélküli az intézmény ilyen jelentkezése, hiszen 40 éves története során újra meg újra sikerült olyan értelmiségi alkotóműhellyé válnia, ahol már több figyelemre méltó kiadványt gondoztak” — írja a terjedelmes kötet előszavában Németh Lajos, kiemelve a tényt, hogy egy időben évkönyvek és emlékkönyvek szerkesztése az iskolák állandó jelentkezési formája volt, mostanra azonban halványulni látszik ennek jelentősége. A battonyaiak könyve mintha rácáfolna erre a megállapításra, melyet koránt sem a belenyugvás, inkább a helyzet pillanatnyi állapota szült. Az az iskola, amelyik ad magára, a lehetőségek legkülönbözőbb módján igyekszik jelen lenni az írásos publikációk világában, például úgy is, mint ezúttal a battonyaiak, jubileumi emlékkönyvvel, melyet Formanek István igazgató szerkesztett. A könyv hat fejezete figyelemre méltó tanulmányokat, cikkeket tartalmaz. A legterjedelmesebb az Iskolatörténet, ebben Formanek István közli az iskola történetének időben második részét 1967—1987-ig, sok képpel és ábrával, táblázattal. Érdekes — többek között —, hogy az iskola költségvetése és vagyoni állapota 1967 és 1987 között milyen jelentősen megváltozott. Míg 1967-ben alig 2 millió forint a költségvetés évi elköltött összege, a vagyon pedig 15 millió, a két összeg 1986-ban 10 és fél millió, illetve 29 és fél millió. Ez a forint értékvesztése ellenére is jelentős emelkedés. A cikk zárómondata jelzi legpregnánsabban a battonyai középiskola jelentőségét. „A népi demokrácia megszületésével gomba módra szaporodó középiskolák közül a battonyai azon kevesek egyike, amely mind a mai napig talpon tudott maradni”. Tegyük hozzá: nem is akármilyen eredménnyel és hírrel. A továbbiakban a szakközépiskolai oktatás történetét adja közre Veres Zoltán, Janicsek Dezső, Szilágyi Sándor és dr. Magyar György; Szakáts Istvánná a kollégiumok történetét, Ménesi György pedig a battonyai diákújság 10 évét foglalja össze cikkében. A kötet Hagyomány c. fejezetében dr. Takács László ír „A névadó kultusz szerepe az iskolai hagyományok kialakításában és fejlesztésében” címmel, Nyerges Zsuzsanna és Hajnal Jó- zsefné pedig a kollégiumi hagyományokat foglalja össze. Különösen érdekes és olvasmányos az Emlékezés c. fejezet, melyben Ménesi György és Ménesi György- né közli azt a válogatást, melyet az öregdiákok írásaiból, leveleiből állítottak össze. Dr. Takács Lászlóné Szabálytalan iskolatörténete is itt olvasható, mely egyfajta szubjektív vallomás az iskoláról, melynek „40 tanévéből 32 az enyém is” — mint írja. Tanulságos A két tantárgy c. fejezet (az orosz nyelv oktatása, és a számítástechnika története az iskolában), valamint az iskolaújság, a MIKEGISZ kü- lönszáma a jelenlegi tanítványok tollából. A kötetet az érettségi elnökök és társelnökök, valamint az érettségizők hosszú névsora zárja. „A középiskolai oktatás négy évtizede Battonyán” példamutató munka, jelképe annak, hogy ahol egy iskola múltját összegezve tekint az elkövetkező idők felé, ott az átlagon felüli eredmények sem meglepőek. (a. e.) Mezőberénytöl Újkígyósig Hogyan gazdálkodnak a költségvetési üzemek? A Békéscsabai Városi Népi Ellenőrzési Bizottság az elmúlt év végén négy tanácsi építőipari költségvetési üzem f— Mezőberény, Kondoros, Doboz, Üjkígyós — gazdálkodását vizsgálta, és levonta a szükséges következtetéseket. Mindenekelőtt arra keresték a választ: ezek a szervezetek képesek-e kielégíteni a tanácsok igényeit, miként segítik az elképzelések valóraváltását. Arra is kíváncsiak voltak, hogy meg vannak-e a működéshez szükséges feltételek, érvényesülnek-e a központi jogszabályok és a helyi tanácsi rendelkezések. Kevés a műszaki szakember A vizsgálat egyértelműen megállapította: a húsz évvel ezelőtt létrehozott üzemek jól szolgálják az adott település és környékének fejlesztését, hiszen elsősorban kommunális beruházásokat valósítanak meg. A termelés mennyisége növekedett, igazodtak a változó körülményekhez. Gazdálkodásukat alapvetően a tanácsi elképzelésekhez igazították, így készülnek az éves feladattervek is. Tevékenységüket természetesen a tanácsok pénzügyi lehetőségei határozzák meg. A tapasztalat viszont azt mutatja: a tanácsi megrendelések egyre csökkennek. Kivétel Mezőberény, ahol az ilyen megbízatások aránya eléri a 87- 95 százalékot. Kondoroson ez a szám mindössze 28 százalék. Érdekes a dobozi példa, ahol 1985-ben a helyi tanács igénye az árbevétel csaknem 55 százalékát tette .ki, tavaly az első fél évben csupán 49 ezer (!) forint volt a teljesítés. A tanács arra hivatkozott, hogy az üzem drágán dolgozik, ugyanakkor más tanácsok éppen a kdevező árak miatt kötöttek szerződést az üzemmel. Ez is mutatja, hogy előtérbe került a vállalkozás. Mezőberényben pályázatot írtak ki idegen megrendelőknek, a doboziak pedig munkát vállaltak a békéscsabai sportcsarnok építkezésén. A megnövekedett feladatokhoz azonban nem mindenütt vannak meg a feltételek. Segédmunkásból nincs hiány, de kevés a műszaki szakember. A gépesítettség foka változó: van, ahol elfogadható, van, ahol alacsony színvonalú. A megyei tanács és a helyi tanácsok igyekeznek segíteni. Gazdálkodási előleget, forgóalapjuttatást adnak. A négy üzem a vizsgált időszakban töpb mint 122 millió forint árbevételt ént el, a nyereség 7,4 millióra rúgott. Az utóbbi azonban üzemenként eltérő. A kondorosi üzem a legkiegyensúlyozottabb ebben a tekintetben, Dobozon és Mezőberényben viszont 1986-ban az előző évhez képest 50 százalékkal csökkent a nyereséghányad, majd tavaly az első fél évben ismét emelkedett. Újkígyóson az 1985-ös veszteséget kigazdálkodták, és az elmúlt esztendőben már újra nyereségesen gazdálkodtak. Laza a szerződéses fegyelem A kommunális szolgáltatások azonban veszteségesek. A köztisztaság, a temetők fenntartása, a fürdők üzemeltetése alacsony jövedelmezőségű, a szolgáltatásért fizetett díjak annyira minimálisak, hogy gyakran a közvetlen költségeket sem fedezik. Ezért az üzemek állandóan vizsgálják a veszteségek okait, és igyekeznek ezt az ágazatot is nyereségessé tenni. Kondoroson konténereket, szippantókocsikat vásároltak, Dobozon viszont áremeléssel próbálkoznak, Mezőberényben gazdaságosan üzemeltetett gépek beszerzésével, Újkígyóson a jobb ösztönzőrendszer bevezetésével enyhítik a gondokat. Természetesen a nagyobb feladatok ellátásához elengedhetetlen a műszaki fejlesztés. Nos, a népi ellenőrök megállapítása szerint a vizsgált időszakban 9,5 millió forintot fordítottak erre a célra. Ennek az ösz- szegnek 18,7 százalékát építőipari beruházásokra, 81,3 százalékát gépek, járművek beszerzésére költötték. Mezőberényben 4,6 millió forint értékű gépet vásároltak, Kondorosán ugyancsak kedvezően alakult a beruházás, nem ilyen rózsás a helyzet Újkígyóson és Dobozon, az utóbbi üzem például mindössze 284 ezer forintot használt fejlesztésre. A legnagyobb baj az, hogy meglehetősen alacsony hatékonyságú üzemekről van szó. Nincsenek meg a termeléshez szükséges minden feltételek, rossz a költség- gazdálkodás, korlátozottak a teljesítmény növelését szolgáló anyagi lehetőségek, nem megfelelő a gazdálkodási fegyelem, az üzem- és munkaszervezés. Az sem megnyugtató, hogy csorbát szenved a szerződéses fegyelem. Mezőberényben például két év alatt az 50 ezer forint összeget meghaladó 35 munkánál csak négyre kötöttek szerződést, és nem készítettek átadásátvételi jegyzőkönyvet. Újkígyóson 1986-tól kötöttek néhány munkára szerződést. A bevételek és a ráfordítások elszámolása nem minden esetben a számviteli előírásoknak megfelelően történt. A dobozi üzem az 1986-ban üzembe helyezett központi irodákat elfelejtette lekönyvelni, év végén leltározni. Mezőberényben gyakran úgy számoltak el árbevételeket az építési és szerelési munkáknál, hogy a megrendelő nem fogadta el az árakat, a bérfuvarozás költségét, és bevételét az építőipari tevékenységek között számolták el. Egyes szabályzatok nemcsak formailag, hanem tartalmilag is hiányosak voltak. Ezzel magyarázható, hogy az üzemekben nem lehet nyomon követni az anyagi felelősséget. Lehetőség a visszaélésre A leltározás csak Mezőberényben volt szabályos, másutt bőven akadt hiányosság. Kondoroson a kö- bözéssel leltározott készleteket nem igazolták mellékszámításokkal, az anyagok méretét sem tüntették fel a lel tár jegyeken, a befejezetlen termelés sem szerepelt a leltárban, Dobozon a befejezetlen beruházást felejtették el számba venni. Még ennél is megdöbbentőbb, hogy gyakorlatilag egyetlen üzemben sem volt anyagelszámoltatás. A népi ellenőrök ennek ellenére megkísérelték a raktárból kivitt és a leszállított anyagok útját nyomon követni, de nem sikerült. Mezőberényben még 1986-ban a Kereki úti járdaépítésnél 14 köbméter betonnal. 12 köbméter homokkal és 2.5 tonna aszfalttal többet használtak fel, mint amennyit leszámláztak. A Kölcsey úti parkoló építésekor viszont a leszállí- tottnál kevesebb betont, aszfaltot, betoncsövet számoltak fel. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy laza a bizonylati rend és fegyelem, a társadalmi tulajdon védelmét elhanyagolják. Nem fordítanak kellő gondot a gazdasági események dokumentálására, a szabályszerű nyilvántartásra. Különösen az anyaggazdálkodás területén tapasztalt mulasztások nyújtanak lehetőséget a visszaélésre. Elgondolkoztató többek között, hogy szerződés, költségvetés nélkül használtak fel, utalványoztak nagy értékű anyagokat. hiányosan vezették az építési naplót. Az anyagokat nem a raktárba érkezéskor, hanem később, a számla megérkezésekor vételezték be, a raktári bizonylatok mintegy felét sem a raktáros, sem az utalványozó nem írta alá. Belső ellenőrt másodállásban és kapcsolt munkakörben foglalkoztattak. Újkígyóson egyáltalán nem töltötték be ezt a munkakört. De Mezőberényben és Kondoroson is formális volt a belső ellenőr munkája. * * * Mindent egybevetve, a népi ellenőrök felhívták a tanácsok, a költségvetési üzemek vezetőinek a figyelmét a hiányosságok megszüntetésére, mérséklésére. Javasolták, hogy a vizsgálat megállapításait és a tett intézkedéseket a dolgozókkal ismertessék. Seres Sándor Konzervgyári exportfejlesztő beruházások A svéd Tetra-pack gépsor 1987 szeptemberétől üzemel a Békéscsabai Konzervgyár gyümölcslésűrítményeket előállító részlege. A beruházás megvalósítását exportfejlesztő hitel segítette. A berendezések vitathatatlanul a világ élenjáró technológiáját képviselik. A különböző nyers gyümölcsleveket négy fokozatban sűrítik, 70 százalékos töménységre. Az üzem gépei Svájcból érkeztek. A patika tisztaságú sűrítményrészleg korszerű laboratóriumában a különböző tételek minőségi paramétereit a gyártás során folyamatosan tudják ellenőrizni. 1987-ben 15 ezer tonna árut gyártottak, 1988-ban a terv csaknem 25 ezer tonna. A sűrítmények egy részét az USA-'ba szállítják, többek között a Coca-cola és Pepsi-cégeknek, valamint sok más nyugat-európai országnak. A koncéntrátúrnak egy részét a három éve elkészült Tetra-pack rostosgyümölcslé-üzem használja fel alapanyagként. A sűrítményt vízzel hígítják vissza, pasztőrözik, majd hidegre lehűtve két korszerű svéd csomagológép dobozolja. Az egyik töltőgép literes, a másik negyed literes adagokat szerel ki. A dobozolt áruk a világ minden részébe eljutnak. R. G. A svájci utlrafliteres szűrőrendszer A gyümölcslésűritmény-gyár (ás vezérlőrendszere Korszerű laboratórium a gyártásközi minőségellenőrzésre Fotó: Veress Erzsi
