Békés Megyei Népújság, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-15 / 38. szám

1988. február 15., hétfő Ifjúsági takarékbetét Egy híresztelés és cáfolata Az utóbbi napokban so­kan a megyében is meg­szüntették az ifjúsági taka­rékbetétüket, mert a híresz­telések szerint a betétben elhelyezett pénzösszeget a jövőben megadóztatják, ha nem lakásépítésre, vagy -vá­sárlásra használják fel az évek alatt ^ összegyűjtött pénzt. Dr. Szekeres Istvánt, az OTP Békés Megyei Igazga­tóságának igazgatóhelyette­sét kérdeztük arról, hogy a híresztelésekből mi igaz. Válaszát a következőkkel kezdte: — Kezdjük az ifjúsági ta­karékbetétek megnyitásáról, illetve a megszüntetéséről tájékoztató adatokkal. 1987. első három hónapjában 1334 új ifjúsági takarékbetétet nyitottak megyénkben, ezzel egy időben megszűnt 394. Az idén januárban mindösz- sze 316-ot nyitottak, de 307- et megszüntettek! A számok jelzik, hogy a lakosság meg­ítélése valóban némileg megváltozott, pontosabban, többen nem tekintik ■ olyan kedvező takarékossági for­mának, mint korábban. — Milyen konkrét okai lehet­nek ennek, van-e alapja bizony­talanságnak? — Nyugodtan kijelenthe­tem, hogy nincs. A betét- konstrukció 1988. január 1- től megváltozott, de kedve­zően! Ha valaki öt évig (1—5 év) takarékoskodik, akkor az OTP 6,25 százalék kamatot ad. öt éven túli takarékoskodás esetén pedig 12 százalékot számolunk el — korábban a kamatok ala­csonyabbak voltak —, ha a betétes az ifjúsági betétet lakásépítésre, vagy -vásár­lásra, illetve építési jellegű munkálatokra használja fel — emeletráépítés, toldalék­építés. Ha nem lakás céljára fordítja a betét összegét, akkor a fenti kamatok 5, il­letve 9,6 százalék, de még így is kedvezőbb, mint ja­nuár l-je előtt volt. — Változtak-e a külön kölcsön feltételei? — Lényegében nem. Elvi­leg a megtakarítás 200 szá­zalékát, maximum 300 ezer forint kedvezményes kama­tozású külön kölcsönt lehet felvenni 9 év takarékosko­dás után. Igaz, a jogszabály annyiban szűkíti a külön- kölcsön megadását, hogy a január elseje után megnyi­tott ifjúsági takarékbetét után járó külön kölcsönt magánforgalmazású lakás- vásárlásnál nem lehet igény­be venni. Természetesen a régebben megnyitottakra változatlanul érvényesek a korábbi feltételek! — Akkor mi okozhatta a félre­értést? — Ügyfeleink elmondása szerint az új adótörvények­kel kapcsolatos félelmek. Tudniillik, ez időtájt keres­sük meg az ifjúsági taka­rékbetéteseket egy nyilatko­zattal, amelyben arra kér­jük őket, hogy március 31- ig nyilatkozzanak az OTF- nek a betét várható felhasz­nálásáról. Erre azért van szükség, mert az adótörvény adókedvezményt is ad, ha ezt a betétet lakás célú fel- használásra szánják! (Éven­te maximálisan 7200 forint adókedvezményt tesz lehe­tővé a jogszabály.) Ennek igénybevétele mindig a kö­vetkező év elején lehetsé­ges, a tényleges megtakarí­tás ismeretében. Nézzünk egy példát rá: valaki 1988- ban két gyerekének havon­ta 1000-1000 forintot fizet ifjúsági takarékbetétkönyv­be. Évente összesen ezért kétszer 2400, azaz: 4800 fo­rint adókedvezményt szá­molhat el. Az illető 1989 elején — március 20-ig — a végleges adóelszámoláskor érvényesítheti a 4800 forint kedvezményt. — Hogyan? — Ha például az illető egy hivatalnok, akinek csak főállásból származó jövedel­me van, és ezért a havonta fizetett adó előlege pontosan megegyezik az éves adó ösz- szegével, akkor a munkál­tatója ezt az összeget — az adóhivatal terhére — neki kiegyenlíti, tehát egy ösz- szegben visszafizeti. Az előbb említett félreér­tés a következőkből ered­het: a betétes nem tudja még, hogy az ifjúsági taka­rékbetétjét 5-10 év múlva milyen célra használja fel. Ha elszámolja évente az adókedvezményét, de végül mégsem lakásra fordítja a pénzt, akkor az illetőt adó­visszatérítési kötelezettség terheli. Például tíz évig évente elszámol 5 ezer forint adókedvezményt, összesen 50 ezer forintot, de a betét­ből nem lakást, hanem au­tót vásárol. Az ötvenezer forint adókedvezményt 40 százalék emelt összeg, 20 ezer forint terheli, ezért összesen a példánkban sze­replő betétesnek a 11. évben 70 000 forint adót kell visz- szafizetni. Ez a lehetőség tényleg egyfajta kockázatot jelent. De hangsúlyozom, hogy az adókedvezményt nem kötelező elszámolni! Éppen ezért azt tanácsoljuk, hogy csak akkor számolják el, ha már biztosan tudják, hogy valóban lakásrd for­dítják a pénzt! Erről bár­melyik évben nyilatkozhat­nak. Például, valaki telket vásárol, három év múlva építkezni akar, a hat éve megnyitott ifjúsági takarék- betétje után ezentúl nyu­godtan elszámolhatja az adókedvezményét, hiszen most már biztos lehet a pénz felhasználásában. — Ezek szerint kijelenthetjük, hogy az új adótörvény nem be­folyásolta hátrányosan az ifjú­sági takarékbetét feltételeit? — Igen, változatlanul az ifjúsági takarékbetéttel le­het a legmagasabb kamatot elérni — idén az összes be­tétre járó plusz 3 százalék kamatprémium az ifjúsági takarékbetétekre is jár, ér­telemszerűen — ezzel a for­mával lehet a legkedvezőbb feltételeket megteremteni az önálló Igkás megszerzésére. A pénzügypolitikának nem lehet célja, hogy az ifjúsági takarékbetétek iránt csak­nem két évtizede kialakult bizalom csökkenjen! (lovász) Kermi-vizsgálatok Megérett az újításra! Diákok versenye a Szovjetunióról Ahogyan a zsűrik tagjai, úgy e sorok írója sem tu­dott igazán örülni azoknak a frappáns, alkalmasint a legapróbb részletekre is ki­terjedő válaszoknak, ame­lyek szombaton délelőtt hangzottak el szépen sor­ban Békéscsabán, a KISZ- iskola két termében a „Ki tud többet a Szovjetunió­ról?” című vetélkedősorozat középiskolás megyei döntő­in. A kérdések zöme ugyan­is lexikális tudást feltétele­zett, s ezen belül is olyat, amelyre az itt megkívánt válasz igazságát az elmúlt egy-Rét évben a szovjet tör­ténelemkutatás igencsak megkérdőjelezett... „Ideje lenne már, ha ezt az önmagában nagyszerű, szükséges vetélkedősorozatot megújítanák!" — döbbent rá erre a sürgető szükségszerű­ségre több kísérő tanár is, akik diákjaikat kísérték el a megyei döntőre. A hétvégi megyei döntők­re a helyi-iskolai selejtezők legjobb négytagú csapatai kerültek; tizenkettő a gim­náziumokból és ugyancsak ennyi a szakközép- és szak­munkásképző iskolákból. Számot vetve az eddig tör­téntekkel, végeredményben egyetlen olyan tanintézet sem volt megyénkben, amelynek diákjai ne nevez­tek volna az évek óta tartó, méltán népszerű vetélke­désre. Különösen a kisebb településeken működő kö­zépiskolák tanulói körében népszerű a „Ki tud többet a Szovjetunióról?”; a me­gyei döntőkre is közülük kerültek be a legtöbben. Az ötfordulós megyei dön­tő első díját a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium (képünkön), illetve a Gyo- maendrődi Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskola csapatai nyerték el. Második lett a mezőberényi Petőfi Sándor Gimnázium, illetve az Eleki Szakmunkásképző Iskola, harmadik pedig a battonyai Mikes Kelemen Gimnázium, illetve a 612. Számú Ipari Szakmunkás- képző Iskola csapata. Az or­szágos elődöntőben — amely­nek időpontját a vetélkedő szervezői még nem hozták nyilvánosságra — megyén­ket a békéscsabai és a me­zőberényi gimnáziumok, valamint a gyomaendrődi szakmunkásképző iskola di­ákjai képviselik. N. L. Fotó: Gál Edit A Kereskedelmi Minőség- ellenőrző Intézet közzétette azoknak az ellenőrzéseknek a tapasztalatait, amelyeket az elmúlt év második felé­ben végeztek a forgalomban levő. illetve a gyártók által bemutatott új árucikkek kö­rében. A jelentés szerint a Kermi az elmúlt év második felé­ben a forgalomban levő áruk minőségét 766 budapesti és 408 vidéki üzletben, raktár­ban, Tüzép-telepen, kiskeres­kedőnél, illetve vendéglátó- helyen ellenőrizte. A vizsgá­lat tanúsága szerint az élel­miszerek zöme ezúttal is megfelelt a szabványoknak. A korábbiaknál kevesebb ki­fogást emeltek az ellenőrök a tőkehúsok minőségével szemben, a marhahúsoknak 3, a sertéshúsoknak 11 száza­léka nem elégítette ki a kö­vetelményeket. Egy évvel korábban a vizsgált húsok 40 százaléka nem volt meg­felelő. A húskészítmények zömét közepesnek, a tejet jó­nak, illetve közepesnek ítél­ték az ellenőrök, a sajtokról azonban megállapították, hogy változatlanul jellegte­len ízűek, s nagyon gyenge minőségűnek találták a te­héntúrót. A korábbiaknál kevesebb volt a múlt év má­sodik felében a súlyhiányos kenyér, a minőség azonban nem javult, még a drágább kenyérféleségek is csak kö­zepesnek ítélhetők. Válto­zatlanul kicsik a zsemlék és kiflik, s minőségük sem ki­elégítő. A vevők reklamációja mi­att a vállalatok csaknem 21 ezer termékről kértek szak- véleményt, s az esetek 71 százalékában jogosnak bizo­nyult a vásárlók panasza. Csökkent a megalapozott reklamációk részaránya a háztartási gépek, a bútorok, az építőanyagok, órák és ék­szerek minőségét illetően, növekedett viszont a fűtőké­szülékekre, a híradástechni­kai termékekre és a gépko­csikra vonatkozó jogos pana­szok aránya. Méhkerék múltja, jelene Beszélgetés Bóka Mihálynéval, a község tanácselnökével A történetírók feljegyzé­sei szerint a mai Méhkerék helyén már a XIII. század­ban is volt település, az akkori lápos, mocsaras vi­déken. A török hódoltság idején, mint az egész vi­dék, szinte teljesen elnépte­lenedett. Méhkeréken a XVIII. század elején még csak 15 családot jegyeztek, nemzetiségüket tekintve ma­gyarok voltak. Majd ugyan­ennek a századnak a végén kezdődött az erőteljesebb betelepítés, a terület birto­kosa elsősorban román nem- zetiségűeknek adott helyet a településen. Nem volt könnyű sorsuk a méhkerékieknek, a lakos­ság nagy része napszámos­ként vagy béresként tengő­dött az Almássy és Tisza grófok földjein. A két vi­lágháború is sok szenvedést hozott a falunak, ugyanak­kor a Horthy-rendszerben a község lakosai nemzetiségi hovatartozásuk miatt is hát­rányokat szenvedtek. * * * A felszabadulás, 1944. ok­tóber 6-a mindenképpen nagy változást hozott a te­lepülés életében. Ma már nyoma sincs a hajdanvolt nyomornak a faluban, sőt, látványos fejlődésnek lehe­tünk szemtanúi. Az elmúlt néhány évtizedben milyen eredmények, változások szü­lettek a községben? — kér­deztük először Bóka Mi- hályné tanácselnöktől. — A fejlődés sok minden­nel mérhető. Ha csak azt nézzük: a 780 lakóháznak több mint a felét úgy épí­tették át, vagy újjá, hogy minden lakásban 2-3 szoba van, és a lakások 80 száza­lékában be van vezetve a víz, már ez is jelentős ered­mény. De nemcsak ezzel büszkélkedhetünk. Mára sok olyan létesítménnyel gyara­podtunk, melyek az itteni lakosságot közvetlenül érin­tik. Csak felsorolásszerűen, mi is épült, létesült az el­múlt évtizedekben: egy hat tantermes iskola, művelődé­si otthon, tanácsháza és könyvtár, postahivatal, egészségház, gyógyszertár, óvoda, élelmiszerüzletek, vendéglátó egységek, orvosi lakás és rendelő. Persze, tá­volról sem teljes a felsoro­lás... — Gondolom, mindezt a tanács nem csupán saját erőforrásaiból valósíthatta meg... — Ez így igaz. Egyrészt központi támogatások vol­tak segítségünkre céljaink elérésében, másrészt mindig számíthattunk a lakosság társadalmi munkájára. Az elmúlt évben például 4,5 millió forint értékű társa­dalmi munkát teljesítettek a község "lakói. A legnagyobb mértékben az úthálózat fej­lesztésében dolgoztak az emberek. — Csaknem 2500 ember él a községben. Jellemző-e a településre az elvándorlás, mint a legtöbb hasonló né­pességűre? — Inkább azt mondanám, hogy a népesség — több évet figyelembe s véve — stagnál. Korábban, az 1970- es esztendők előtt a mun­kaképes lakosság kis része másutt keresett boldogulást, de ez a folyamat megállt. Most csak azok mennek el, akik végzettségüknek meg­felelő munkát nem találnak helyben. Egyébként egyre több fiatal is itt kezd épít­kezni, s ez örvendetes je­lenség számunkra. — Milyen munkalehető­ségek vannak a faluban? — Sokáig nagyobb lét­számot foglalkoztatni csak az 1960-ban alakult terme­lőszövetkezet tudott. De a gyenge adottságok miatt a téesz szinte mindig veszte­séges volt, ezért 1982-ben átalakult négy szakszövetke­zetté. Ez utóbbiak közül az egyik később beolvadt az Űjkígyósi Aranykalász Ter­melőszövetkezetbe. Néhány éve új munkahelyeket is si­került teremtenünk a TSZKER és a Gyulai Haris­nyagyár segítségével, egy- egy üzemük mintegy 200 em­bernek, elsősorban lányok­nak, asszonyoknak ad mun­kát helyben. • — Méhkerékről úgy be­szélnek a környéken, mint a zöldségtermesztés egyik „fellegváráról”. S a szóbe­széd szerint gazdagok az it­teni emberek ... — Az kétségtelen, hogy a lakosság túlnyomó többsé­ge a háztájiban fólia alatti zöldségtermeléssel és ál­lattartással foglalkozik. Jö­vedelmük pedig elsősorban a zöldségértékesítésből származik. Az is igaz, az utóbbi másfél évtizedben az átlagosnál nagyobb mérték­ben nőtt az emberek élet- színvonala. De azt is meg kell nézni, mihez képest? S én, egyébként úgy érzem, hogy természetes az igény a minél jobb körülmények elérésére. S ezt kemény, be­csületes munkával igyekez­nek elérni az emberek. Ami a gazdagságot illeti, legtöb­ben nem érik el a 300 ezer forintos árbevételt, s bi­zony sok kölcsönt is törlesz- tenek a termelők, mert nem terem ingyen sem a paprika, sem az uborka. — Méhkerék lakóinak 98 százaléka vallotta magát román anyanyelvűnek a leg­utóbbi népszámláláson. Ez külön feladatokat is ró a tanácsra, például biztosítani kell az anyanyelvi oktatást. — Mind az óvoda, mind az általános iskola román anyanyelvű, s a meghatáro­zó személyi és tárgyi felté­telek mindkét intézményben biztosítottak. Az óvodában 4 csoportba mintegy 100 gye­rek jár, míg az általános is­kola tanulóinak száma csak­nem 300. Tervezzük az is­kola két tanteremmel való bővítését, s ha semmi sem jön közbe, akkor a jövő év­ben megkezdődik az építke­zés. — Végezetül engedje meg, mert úgy hiszem, nem ke­rülhető el, hogy megkér­dezzem: milyen érzés ma Magyarországon nemzetisé­ginek lenni? — Nekem, aki egy kicsit még visszaemlékezem a múltra, az a legnagyszerűbb érzés, hogy ugyanolyan megbecsült polgára lehetek hazánknak, mint a magyar anyanyelvűek. A fiatalab­bak számára — akik mást nem is tapasztalhattak — ez meg már nem is kérdés, nekik ez a természetes. És ez így van jól. Pénzes Ferenc Fotó: Kovács Erzsébet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents