Békés Megyei Népújság, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-07 / 5. szám
a 1988. január 7., csütörtök TELEX • NEW YORK Egyhangú határozatban szólította fel kedden este az ENSZ Biztonsági Tanácsa Izraelt arra, hogy tartsa meg a megszállt területek lakosságára vonatkozó genfi konvenciót és ne deportáljon a megszállt területekről palesztin lakosokat. A határozatot az Egyesült Államok képviselője is megszavazta. Washington küldötte 15 év óta először adta szavazatát olyan tanácsi határozatra, amely akár csak közvetve is a Tel Aviv-i magatartás ellen irányul. • MOSZKVA Eduard Sevardnadze, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió külügyminisztere január közepén hivatalos látogatást tesz az NSZK-ban — jelentették be szerdán Moszkvában. A szovjet politikust a nyugatnémet kormány hívta meg. * * * Hatályon kívül helyezték az SZKP Központi Bizottságának, a Legfelsőbb Tanácsnak és a szovjet kormánynak azt az 1982. november 18-án hozott határozatát, amelynek értelmében Leo- nyid Brezsnyevről, az SZKP KB egykori első majd főtitkáráról, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének volt elnökéről nevezték el a Káma menti Naberezsnije Cselni várost, Moszkva Cserjomuski kerületét és a leningrádi Krasz- nogvargyejszkaja teret, valamint kimondták, hogy Moszkva egyik új lakótelepén teret neveznek el Brezsnyevről. • WASHINGTON Az Egyesült Államok haladéktalanul elutasította a Varsói Szerződés tagállamainak azt a javaslatát, hogy kezdjenek tárgyalásokat a hadszíntéri nukleáris fegyverek felszámolásáról Közép-Európában, illetve nukleáris fegyverektől mentes folyosó létrehozásáról a két Németország határa mentén. A javaslatot Erich Honeoker, az NDK államfője terjesztette elő, Helmut Kohl bonni kancellárhoz a múlt év december 16-án intézett levelében. • praga A vezetők és a tömegek kapcsolatáról, valamint a Csehszlovákiában is meghirdetett reformfolyamathoz szükséges társadalmi légkörfői közölt cikket szerdán a Rudé Právo. Az elméleti írás szerint a tekintélyelvű dogmatista monológ helyett egyenrangú és nyílt párbeszédet kell folytatni az emberekkel a társadalom fontos problémáiról, mert csak ily módon lehet megnyerni őket az átalakítás céljainak. • VARSÓ Sok tekintetben romlott a közhangulat a múlt évben Lengyelországban — nagyon röviden így összegezhető annak a fölmérésnek az eredménye, amelyet az OBOP, a Lengyel Központi Közvélemény-kutató Intézet készített. A fölmérés szerint míg 1986 végén a megkérdezettek többsége azt mondta, hogy „nem jól mennek a dolgok, de ne romoljanak”, addig 1987 végén az volt az uralkodó vélemény, hogy „rossz volt és még rosszabb lesz”. Te csak házasodj, Ausztria! Háborúzzanak csak mások, te, boldog Ausztria, házasodj! — tartották régen a Habsburgok, és az osztrákok soha nem követték hűségesebben a jótanácsot, mint az elmúlt év utolsó két hónapjában. Valóságos házasodási hullám söpört végig Ausztrián. Valamiféle szerelmi őrület kerítette volna hatalmába őket? Szó sincs róla! Igaz, a házasságok az égben köttetnek, de hirtelen megszaporodásuknak nagyon is földön járó oka volt: a takarékosságra kényszerült bécsi kormány eltörölte a 7500 schillinges házasságkötési segélyt. Mivel a rendelkezés január elsejével lépett életbe, minden osztrák, akinek a há- zasodás gondolata valaha is megfordult a fejében, még az ominózus dátum előtt az anyakönyvi hivatalba sietett. Hiszen ha valahol és valamikor, akkor ez idő tájt Ausztriában igaz volt a régi mondás, hogy az idő pénz. Bár november és december soha sem volt az esküvők évadja, e két hónapban tumultuózus jelenetek játszódtak le az osztrák házasságkötő termekben. Novemberben például ösz- szesen 11 607 pár fogadott örök hűséget egymásnak. Bécsben, a schlesingerplatzi központi házasságkötő teremben például ötször annyian fordultak meg, mint tavaly ugyanebben a hónapban. Ekkora tömeggel persze nem könnyű megbirkózni. Az anyakönyvvezetők karácsony és újév között nem mehettek szabadságra, sokszor még ebédszünetet sem tarthattak, a központ vezetőjének pedig saját hivatali szobáját kellett átengednie a szertartás céljaira. A reggeli nyitástól az esti zárásig szünet nélkül folyt az esketés. Az aktus ünnepélyessége persze megszenvedte a csúcsforgalmat. Az obiigát „igen” kimondásán túl az újdonsült férjeknek és menyecskéknek általában csak annyi idejük volt, hogy sietősen felhúzzák egymás ujjára a gyűrűt, és fogadják az anyakönyvvezető hadarva elmondott szerencsekívánatait. Az első hitvesi csók a szertartás utánra maradt. De mint várható volt, az új évben a házasságkötési hullámnak hirtelen vége szakadt. „A két kezemen meg tudom számolni, hogy hányán jönnek januárban” — mondta megkönnyebbülten egy bécsi anyakönyvvezető. KIÖMLÖTT 15 000 LITER CSOKOLÁDÉ Amerikában Kansas City- nél felfordult egy teherautó, és a 15 000 liter folyékony csokoládé, ami kiömlött belőle, megkeményedett az úttesten. Az úton nagy kavarodás támadt, sokan zacskóba gyűjtötték a csokoládét, mégis annyi maradt belőle az úttesten, hogy a köztisztasági vállalatnak hóekével kellett eltávolitania. TÖRVÉNY A KISKORÚAK DOHÁNYZÁSI TILALMÁRÓL Kínában olyan törvényt készítenek elő, amellyel meg fogják tiltani a 18 éven aluliaknak a dohányzást. Kínában a 200 millió dohányos nagy százaléka kiskorú. Ez lesz az első ilyen törvény a világon, ha jövőre elfogadják. PINCÉREK VERSENYE Ügyes pincérek a bécsi Ringen versenyeztek, melyikük tud egy pezsgősüveget és -poharat egy tálcán 1500 méteres távolságon leggyorsabban és legbiztosabban vinni. CSÖDÖK NAGY-BRITANNIÄBAN öt százalékkal több csődöt jelentettek be Nagy- Britanniában a tavalyinál, számokban kifejezve 6700 esetet. LILIPUTI-KERT NIZZÁBAN Liliputi-kert nyílt meg Nizzában, melyben a város kicsinyített mása, egyebek között a kikötő a világító- toronnyal, a pályaudvar és a repülőétr is látható. BONYODALOM A MELLBÖSÉG KÖRÜL Az ifjú hölgy kezdetben egymillió dolláros kártérítést követelt az őt ért méltatlanság miatt, azután beérte egy bocsánatkérő levéllel. Az eset Los Angeles egyik középiskolájában történt, amelynek egyik csinos növendéke, a 18 esztendős Vicki Ann Guest jó esélyekkel pályázott a „cheerleader" posztjára. E sajátosan amerikai, és leginkább talán előszurkolóként lefordítható foglalatosságot általában az iskolák és egyetemek vonzó hölgytanulói űzik: feladatuk az iskola sportcsapatának híveit minél vehemensebb szurkolásra tüzelni. A napokban az iskolai tanács „előszurkolóügyi” biztosa közölte vele: sajnos, kebleinek méretei, azaz előnyei a tanács megítélése szerint némileg meghaladják a még elfogadhatónak tekintett határokat, ezért nem állhat a szurkolók élére. A tanács bizalmasan megkérte Vickit, végeztetne esetleg plasztikai műtétet az ügy érdekében. A női méltóságában ily csúnyán megsértett hölgy első kábulatából magához térve azonnal bírósághoz fordult, s egymillió dolláros keresetet nyújtott be az iskola ellen. Az intézmény látván az ügy komolyra fordulását, sürgősen felajánlotta, hogy nyílt levélben kér bocsánatot. A lány meghányta-vetette a dolgot ügyvédjével, majd közölte, hogy hajlandó ily módon lezártnak tekinteni a dolgot. KÁBÍTÓSZERCSEMPÉSZÉS KOLUMBIÁBAN Kolumbiában a rendőrség 13 év alatt 23 325 kábítószerkereskedőt és -csempészt tartóztatott le. A 40 tonnányi elkobzott kábítószer feketepiaci értéke mintegy 1,5 milliárd dollár. HOGYAN MARADHAT ÉBREN AZ AUTÓVEZETŐ? Japánban megállapították, hogy az autóvezető a rágógumitól inkább ébren marad, mint a kávétól. A kávé hatása tíz perc alatt elmúlik, a rágógumi hatása tar- tósabb. EGYKILOMÉTERES SÜTEMÉNY Helsinki cukrásztanulók több mint egy kilométer (1239 méter) hosszú süteményt készítettek. Az édességet darabokra vágták, és eladták. A bevételt a Vöröskeresztnek ajánlották feL BENZINTOLVAJOK Ismeretlen tettesek Lyon közelében elloptak négy tartálykocsit, mintegy 140 000 liter benzinnel. Az autókat később egy parkolóhelyen megtalálták, természetesen üresen. A tolvajok a tartalmukat feltehetően másik kocsikba szivattyúzták át.-ban olvastuk: Félrevezetett nemzedék A Német Szövetségi Köztársaságban mintegy 2 millióra tehető azoknak a munkanélkülieknek a száma, akik még nem töltötték be 30. életévüket. A fiatalok dühe egyre erősödik. Az a véleményük, hogy az idősebb nemzedék nem teszi számukra lehetővé, hogy bekapcsolódjanak a „dolgos életbe”. Azzal is vádolják az idősebbeket, hogy gondtalan életüket, jólétüket féltik, s ugyanakkor nem folytatnak eléggé határozott harcot az ifjúság munka- nélküliségének felszámolása ellen. A nyugatnémet Stem magazin munkatársa riportjában a munkanélküli fiatalok helyzetével foglalkozik, s arra a végkövetkeztetésre jut, hogy az ifjúság kétségbeesetten tekinthet a jövőbe. Az alábbi közölt cikk szerzője elítéli a hatóságok, az illetékesek közömbösségét ezzel a problémával szemben, de nem tárja fel a polgári társadalomban burjánzó munka- nélküliség valódi okát. „Hallatlan disznóság” A felháborodás olyan erővel lesz úrrá lassan a fiatalokon, hogy csakhamar erőszakba torkollhat. Göttingeni és nürnbergi fiatal munkanélküliek már az üzemek blokádjára, irodák elfoglalására és a politikusok elleni támadásokra bujto- gatnak. A Frankfurter Allgemeine Zeitung című lap a fiatal munkanélküliek hadseregében „a társadalom veszélyeztetését” látja. A düh hulláma árasztotta el Alsó-Szászországot. Peine városkában fiatal munkanélküliek tüntetést szerveztek és transzparensükön ez állt: „Hallatlan disznóság: befejezni az iskolát és munkanélkülivé válni.” Az egyik 22 éves tüntető a szakszervezeti vezetőket szapulta, amiért készségesen beleegyeznek a túlórákba, de nem hajlandók harcolni a fiatal munkaerők felvételéért. A tengerparti városokban úgyszintén fokozódik az elégedetlenség. Hamburgban megismerkedtünk egy 28 éves munkanélküli gimnáziumi tanárnővel, Ursula Kerstannal. Elmondta, főiskolás korában, a kötelező pedagógiai gyakorlat idején meggyűlölte idősebb kollégáit, akik szüntelenül drága külföldi útjaikkal dicsekedtek és fényes karriert jósoltak neki, bár nem tudhatták, hogy rögtön tanulmányai befejezése után munkanélkülivé válik — akárcsak 80 ezer társa. Hivatalos statisztikai adatok szerint az NSZK-ban és Nyugat-Berlinben 900 ezerre tehető a 30 éven aluli munka- nélküliek száma. Ehhez azonban hozzá kell számolni még mintegy 1 millió fiatalt, akik munkát keresnek, de nincsenek bejegyezve a munkaközvetítő irodákban, mivel nem látják értelmét ennek, úgyhogy alkalmi munkából vagy szüleiknél élnek. A fiatalok munkanélkülisége kétszeresen is szerencsétlenség. Az a társadalom, amely nem képes biztosítani számukra a munkát, megfosztja őket a jövőjüktől. Segítségre elsősorban a szakiskolák végzőseinek, a rokkantaknak és a bevándorlók gyermekeinek van szükségük. Az esetek többségében képesek fizikai munkát végezni. De a munkahelyek túlnyomó része, amelyeket a múltban az említett fiatalok töltöttek be, most foglalt, jó bizonyítvánnyal rendelkező középiskolásokat, gimnáziumot végzetteket vesznek fel oda. „I kötél sem kiút...” Ruhr-vidék, reggel 9 óra. Az altembergi hengerde bezárt, üres műhelye előtt kisfiúk, lányok gyülekeznek, akik már két vagy három éve szeretnének szakmunkástanulónak jelentkezni. stern mag^iin Silke Wagner 20 éves. Állatorvos akart lenni, de ez nem sikerült. Most már beleegyezne bármilyen szakmunkás-bizonyítvány megszerzésébe. De ez sem sikerült. Azt mondja, most már teljesen mindegy, s méla fintorral hozzáteszi: „De a kötél sem kiút.” A 18 éves Berbelle Bon azt meséli, csaknem önkívületi állapotban van, amikor rokonai azt állítják, hogy aki keres munkát, az talál is. Eladó szeretett volna lenni, kérvények tömkelegét írta meg, de túlnyomórészt nem kapott rájuk választ, s ha igen, akkor elutasító volt. A munkaközvetítő irodában az egyik üzletből a másikba küldözgették, de sehol sem volt számára munka. A Német Szakmunkások Szövetségének adatai szerint a tanulók számának növekedése ellenére a nyolcvanas évek elejétől mintegy 700 ezer fiú és lány nem tudott teljes értékű szakképzettséget szerezni. De a szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után is sok fiatal marad munka nélkül. Az iskolát elvégzett fodrásznők közül minden ötödik, az eladók közül minden hatodik, az egészségügyi nővérek közül pedig minden hetedik hiába keres munkát az iskola elvégzése után. A fiúk esetében ugyanez érvényes, rjiinden negyedik autószerelőre, minden hatodik hivatalnokra, minden nyolcadik pékre és asztalosra. Ulrich Seute 26 éves, nős, egy gyermek apja. Tavaly júliusban éhségsztrájkot kezdett. A Mannesmann Demag cég egyik ruhr-vidéki üzemének bejárata előtt egy gumimatracon táborozott le, hogy mindenki láthassa őt. Az üzemben kitanult valamennyi szakképzett munkás számára tartós munkát követelt. Seute fizikát tanult, de a sötét távlatokat látva abbahagyta tanulmányait és úgy döntött, hogy a fent említett cég üzemében géplakatosnak tanul ki. 1986 júniusában kiváló eredménnyel tette le az elméleti és a gyakorlati vizsgát, de.azon nyomban az utcára került, akárcsak társai. Az éhségsztrájkban Seute nem maradt sokáig egyedül. Másnap csatlakozott hozzá Astrid Jansen. Ez a 23 éves nő szintén kitanulta a lakatosszakmát, de a három hónapos próbaidő után elbocsátották. Tíz nap múltán teljesen kimerülve abbahagyták az éhségsztrájkot. Seute meg van győződve arról, ha a termelési tanács határozottabban járna el, minden fiatal szakember számára tartós munkalehetőséget lehetne biztosítani az üzemben. Ehelyett azonban egyre növekszik a túlórák száma, miközben az Ulrich Seutéhez hasonló fiatalok a gyárkapun kívül rekednek. Az NSZK-ban 1986-ban hozzávetőleg 1,5 milliárd volt a túlórák száma. A cégeknek ehhez érdekük fűződik, mivel a túlórázás által munkahelyeket takaríthatnak meg. Egyébként a munkások sem utasítják vissza az így szerzett pénzt, mivel a családi költségvetésben már előre számolnak vele. Ezért 900 ezer fiatal munkanélküli továbbra is ázik az esőben, bár ez az 1,5 milliárd óra elegendő lenne ahhoz, hogy egész évben dolgozhassanak. Minél több pénzt fordít Ulrich Seute munkakeresésre, annál nagyobb a veszélye annak, hogy egyáltalán nem talál munkát. Szakmai ismereteinek szintje ugyanis egyre kevésbé fog megfelelni a műszaki haladás követelményeinek. És az, aki néhány éves keresés után saját szakterületén végül munkához jut, túl van már a potenciális lehetőségeinek csúcspontján, korára nézve már keveset keres és szakmai tapasztalatainak hiánya miatt az adott cég legkisebb gazdasági nehézségei esetén ő kerül az elsők között az utcára. Ugyanilyen reménytelen a főiskolai és egyetemi diplomások egyre növekvő hadseregének a helyzete. Igaz ugyan, hogy 2000-ig az NSZK-ban és Nyugat-Berlinben csaknem 1 millió diplomás szakember megy nyugdíjba, de a munkaerőpiacon addigra 3 millióan jelennek meg. Alsó-Százország egyik vezetője az aggódó diplomásoknak azt tanácsolta, képezzék át magukat, és „szélsőséges esetben adják magukat gyomlálásra” (igaz, később szavait viszszavonta). Sajnos, azonban gyomirtásra is túl sok a jelentkező. És a diplomások átképzése, például munkásszakmákra, a munkanélküliség növekedéséhez vezetne a középiskolát végzettek soraiban. „Ha eléggé igyekeznek.. Egy munkanélküli tanítónő és három újsütetű bölcsész- diplomás úgy döntött, kísérletbe fog, hogy megállapítsa, milyen lehtőségek várnak rájuk. Hamburgban és Nyugat- Berlinben szakemberek körében végeztek ankétot a munkaerő és a megszerzett műveltség kihasználásának kérdéseiről. Egy hamburgi munkaközvetítő-irodában azt tanácsolták nekik, hogy szerezzenek valamilyen kiegészítő szakképesítést, például tanuljanak idegen nyelveket, gyors- és gépírást, s tanuljanak meg bánni a számítógépekkel. Azt már nem mondták meg nekik, hogy miből fizessék a tanfolyamokat, amikor semmilyen jövedelemmel sem rendelkeznek. Munkát szintén nem tudtak nekik felajánlani, mivel Hamburgban 4000 pedagógus és 375 bölcsészdiplomás hiába keres munkát saját szakterületén. Az idősebb nemzedék csak fokozza a reménytelenség légkörét. Ezért nem csoda, hogy a sajtóban egyre gyakoribbak a fiatal emberek által elkövetett kétségbeesett tettekről szóló hírek. Az NSZK-ban naponta átlagban négy 15-25 év közötti fiatal követ el öngyilkosságot, további 30-40-en pedig megkísérlik az öngyilkosságot. Többségük már egyáltalán nem akar élni, mivel az egyik legfejlettebb ipari államban kiátkozottaknak érzik magukat. Sírkövükre fel lehetne írni: magányban haltak meg, amelyre az idősebb nemzedék ítélte őket. Vagy ha valaki eléggé cinikus, idézheti Dorothea Wilms volt szövetségi oktatási miniszter szavait: „Egyetlen fiatal sem veszik el, ha eléggé igyekezni fog”. A CDU magas rangú politikusának ezek a szavai jól példázzák, miként próbálja az idősebb nemzedék bűncselekménnyel vádolni az áldozatokat. A minden korcsoportban megtalálható lumpen elemeket az egész nemzedék tipikus képviselőiként tüntetik fel. Például Helmut Kohl kancellár könnyelműen azt állítja, hogy a munkanélküliek között sokan vannak olyanok, akik állítólag nem is akarnak dolgozni, hanem „a legszemtelenebb módon kívánnak meggazdagodni”. így degradálják az antiszociális elemek szintjére azokat a fiatalokat, akik a bonni kormány nem megfelelő támogatásának köszönhetően hiába keresnek munkát. Az orvosok véleménye szerint ennek a következménye az, hogy a fiatal munkanélküliek körében egyre növekszik a pszichoszomatikus zavarok — a gyomorbetegségek, az infarktusok stb — száma. Minél világosabban tudatosítják a fiatalok helyzetük ki- látástalanságát, annál gyakrabban válnak káros szenvedélyek rabjaivá. A fiatal munkanélküliek több szeszes italt fogyasztanak, többet dohányoznak, mint dolgozó társaik, s jóval nagyobb mértékben terjedt el körükben a kábítószerfogyasztás is. Az országban nem lenne hiány munkaalkalmakban. A környezetvédelem területén például az NSZK évtizedekre előre több tízezer szakképzett munkás és tudós számára biztosíthatna munkát, ha létrehoznák a környezetvédelmi szolgálatot. Vagy mindmáig kevés azok száma, akik az idősek vagy a rokkantak életét könnyíthetnék meg. Mindez természetesen nem kevés pénzbe kerül. De még több pénzre lesz szükség a helyzet javítására, ha magukra hagyjuk a fiatalokat, hogy egyedül küzdjenek meg az élet problémáival.
