Békés Megyei Népújság, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-06 / 4. szám
1988. január 6., szerda „Rúgja ki a gyerek a könyvtár falát...” — Közel álltam önhöz, amikor átvette a Szocialista Kultúráért kitüntetést. Az arca komoly, fáradt, csaknem szenvedőnek tűnt. Válaszában el-elcsuklott a hangja. — Vajon a fáradtságtól-e, vagy a meghatottságtól? — kérdeztem Havasi Istvánnétól nem sokkal az új Mogyoróssy Könyvtár felavatása után. — Mindkettőtől — mondja mosolygós, sima arccal. — Nagyon elfáradtunk, amíg idáig eljutottunk; én például négy kilót fogytam. És ne haragudjon, de korrigálnom kell: a kitüntetést nem én kaptam, hanem a könyvtár dolgozói. Ehhez még annyit, hogy csak így érzem jól magam, hiszen a munkatársak semmivel sem dolgoztak kevesebbet, mint én, esetleg, mint igazgató többet idegeskedtem ... — Elcsuklott a hangja, amikor megköszönte ... — Igen, ezen ne csodálkozzék, életünkben lezárult egy korszak. Némi nosztalgiát is érzek: ott egyetlen nagy helyiség volt a könyvtár. Egy helyen voltam a munkatársaimmal, szinte családi közösségbe forrtunk az évek alatt..., most több a helyiség, a falak elválasztanak bennünket... Más tekintetben viszont nem sajnálom a régi épületet, mert több tízezer kötetet csak a padláson tudtuk raktározni. Naponta többször fel kellett menni... Képzelje el: az elmúlt évek alatt valamennyien leestünk legalább egyszer a létráról; volt, aki többször is. — Válaszában az ■ avatóünnepségen többször hangsúlyozta, hogy a közakaratnak köszönhető ez a gyönyörű, új könyvtár ... — Ez teljesen igaz: 1979- ben vb-határozat született. E határozat döntötte el, hogy az épületben a „Mogyoróssy” kapjon helyet. Természetesen, ehhez nekem is van közöm. Ne írja meg, de néhány embert erről külön meg kellett győzni... — Huszonnégy év óta könyvtáros, nyolc éve igazgató — adom a jólértesül- tet —, milyen kellemes élményekre emlékezik vissza a legszívesebben? — Az első tanítási órákra, amikor az iskolák bejöttek a könyvtárba. Az első ilyen óra, stílszerűen, irodalom volt. A tanulók felszabadultan, de mégis fegyelmezetten, a vadászat izgalmával keresték a Móricz-novellá- kat. Tudja, gyakran jut eszembe Varga Balázs íróirodalmár szenvedélyes mondata: „A gyerek rúgja ki a könyvtár falát ..Aztán igen kellemes emlékeim közé tartoznak Pet- rovácz István látogatásai; a tanár-költő szuggesztivitásával lenyűgözte a gyerekeket; elhitette, megérttette a kicsikkel, hogy valóban: „Barátunk a könyv”. — ös évig- tanított, mielőtt könyvtáros lett volna, nem hiányzik az iskola? — kérdezem egy kissé tapintatlanul. — Nem éreztem jól magam az iskolában, az a világ túlságosan kötött volt az én számomra. A tantervek és utasítások merevsége, úgy érzem, korlátozták egyéni kibontakozásomat... Nézze, én nagyon szeretem a könyveket. Az írott betű minden egyéb ismeretterjesztésnél többet ér. A szó elszáll, az írás megmarad, tartja a szólás-mondás. Ez a közhely nagyon is élő igazságot takar: a könyvben egy mondatot vagy egy részletet annyiszor olvashatok el, ahányszor csak kedvem tartja ..., csak vissza kell lapozni. Kicsi koromtól kezdve szenvedélyesen szeretek olvasni, s másokat az olvasásra rákapatni. Félek, nagyképűnek tart, ha azt mondom: ez az én világom, itt találtam meg önmagamat, ebben a mozgalmas világban tudom a legjobban kifejezni egyéniségemet is. — Mi tudjuk, hogy ez a könyvtár nem olyan, mint egy trafik, hogy kinyit, és várja a „vevőket”; üzemekbe szállnak ki, és a helyükbe viszik a dolgozóknak az olvasnivalót. Milyen új ötletekkel lehet újabb és újabb híveket szerezni a könyvnek? — Már több mint öt éve az 5. számú iskolában berendeztünk egy ötezer kötetes könyvtárat. Ez területi feladatot, mondhatnám hivatást is betölt: Törökzug lakosai is kölcsönözhetnek ott, nemcsak a tanulók. Ha az iskola vásárol új könyveket, avval a mi állományunkat gyarapítja, cserében rekompenzálunk: lehetőségünkhöz mérten minden igényüket kielégítjük... A többi iskolában is segítettünk; ezt most, amikor minden segítő kézre szükség volt, maximálisan meghálálták: óvónők, dajkák; az iskoláktól takarítónők, diákok jöttek, s nem csupán anyagilag enyhítettek gondjainkon, hanem érzelmileg is közelebb kerültek a könyvtárhoz ... A városban mindenki feszülten várta a nagy pillanatot. Szinte pszichoanalitikus tanulmányt lehetne írni az emberi kíváncsiságról... — Miért? — kíváncsiskodom én is. — Tudja, az épület külső homlokzata már régen készen volt, s az emberek jelentős részét majd szétvetette a kíváncsiság: vajon milyen lehet belül? — Mondja, boldognak érzi magát? — Igen — válaszolja gyorsan —, csak ... — Csak? — Még tele vagyok bizonytalansággal, vajon szeretni fogják-e az olvasók az új Mogyoróssy Könyvtárat? Ahogy végigsétálok a helyiségeken, úgy látom, nem kell aggódnia Havasi Istvánná igazgatónak. Ternyák Ferenc „Néhány embert külön meg kellett győzni ... ” Könyvtár az avatás után Fotó: Szó ke Margit Okánv, Haladás Termelőszövetkezet Munkahelyi művelődés Munkahelyi művelődés címmel néhány hete sorozatot indítottunk, akkor még nem is sejtve, hogy többször zavarba jövünk majd magunk is, ha e témakörben próbálunk tapasztalatokat gyűjteni. A zavar oka egyrészt az, hogy oly szerteágazó ez a téma — ott, ahol figyelnek rá, ahol „jól csinálják” —, hogy az általunk megszabott terjedelem igen szűkösnek bizonyul. Másutt nehéz nyilatkozót találni, s ez már önmagában sokat elárul, hiszen hogyan is menne ott jól a munkahelyi művelődés, ahol „senkinek nem asztala” ez a terület? Nos, az oká- nyi termelőszövetkezetben másképpen van, hiszen az elnök, Gonda Károly készséggel vállalkozott a beszélgetésre, még úgy is, hogy bizony nem sok dicsekedni valójuk van, legalábbis ami az aktív tagokat illeti... — Vezetőségi üléseken többször tárgyaltunk már erről, ez is bizonyítja, fontosnak tartjuk, hogy dolgozóinkban meglegyen az igény az önművelésre. — Egy múlt évi, tanácsülésen elhangzott beszámolóban azt olvastam, hogy dolgozóik továbbképzésére jelentős anyagi áldozatokra is készek ... — így is van, hiszen ahhoz, hogy eredményesen gazdálkodjunk, sokoldalúan képzett szakemberekre van szükségünk. Ezért szorgalmazzuk, hogy mind többen vegyenek részt gépjárművezetői, faipari gépkezelői, traktorvezetői, és sorolhatnám még, hányféle tanfolyamon, Kétegyházán, Tarhoson, mikor hol indítanak ilyen képzést. Az eredmény: egyre több azoknak a dolgozóknak a száma, akik két vagy több szakmával rendelkeznek. — A munkahelyi művelődésről szólva nem feledkezhetünk meg a szocialista brigádokról sem. Evekkel ezelőtt hallottam, hogy az önök szövetkezetéből sokan jelentkeztek a munkásbrigádok megyei közművelődési versenyére. — A jelentkezés megvolt, csak elmenni felejtettek el. Nézze: mostanság itt a községben minden évben rendeznek hasonlót, ez megy is, mert nem kell kimozdulni Okányból. Az a régi forma nálunk csődöt mondott. — Mozi-, színházlátogatás? Kirándulások ... — A helyi művelődési ház nagytermi rendezvényeire mindig vásárolunk jegyeket, csakúgy, mint a filmszínház vetítéseire. A tapasztalat az, hogy el is mennek azok, akikhez eljuttatjuk a bérleteket, belépőket. Tudok néhány emberről, akik a gyulai Várszínház előadásaira járnak rendszeresen... A helyzet tehát megnyugtató? Ezt azért nem mondanám. A kirándulás-szervezéseken látszik leginkább, hogy aktív dolgozóinkat nehéz mozgósítani önművelésre, egészséges életmódra, természet- járásra, a nyugdíjasok viszont szíves örömest részt vesznek az országjárásokon és egyéb programokon. ...És most feltehetnénk a sokat hallott lemezt: a másodállásokról, a fusiról, a harmadik műszakról. Ám nemcsak erről van szó. A kínálat szegényességéről is. Mert a szövetkezet elnöke elmondta azt is, hogy: — Lehetne a művelődési házban a téli időszakban több program, és nagyobb választék. De ez már túlmutat a munkahelyi művelődés témakörén ... ' v N. Á. Boldog új évet!... Kéményseprő-gyűjtemény Békésen
