Békés Megyei Népújság, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-30 / 25. szám
NÉPÚJSÁG 1988. január 30., szombat o SZÜLŐFÖLDÜNK Múltról valló tárgyaink Ez a kiadvány Csorvás fennállásának 770., önálló adófizető községgé válásának pedig 130. évében jelent meg, 1987- ben. A kötet alcíme: Fejezetek Csorvás rövid történetéből. Ez is jelzi, nem törekedtek teljességre, több okból is: „Sem a történeti kutatás körülményei, sem a terjedelem szabta feltételek nem engedték meg, <hogy monográfiát készítsünk. Arra vállalkozhattunk csupán, hogy rövid áttekintést adjunk a régmúltról, felvillantsuk, milyen út vezetett a felszabadulás óta eltelt négy évtizeden át a jelenhez. Azzal a iszándékkal terveztük, hogy nyomdai termékben öltsön testet a régmúlt idők rövid krónikája, falunk új korának néhány főbb fejlődési szakasza, hogy iláttassék az emlékezet, a szóban fennmaradt történelem.” (Idézet a könyv bevezetőiéből.) A főleg helyi erőkre, szerzőkre támaszkodó kiadvány, úgy hisszük, megfelel annak, amit célként kitűztek maguk elé. A nem túl vastag könyv minden hivalkodástól mentes, s úgy foglalja össze a község történetét, hogy az mindenki számára érthető lehet. Ez a mű nem hiányozhat egyetlen csorvási könyvespolcról sem. ugyanakkor az idegenek, az érdeklődők számára is olvasmányos, s eligazító jellegű. (^Nagyközség a cViIjarsarokból Falumúzeum a láthatáron? A helytörténeti szakkört az iskolában 1964 óta vezeti Baráth Lajos tanár. A több mint húsz év alatt számos régi, népi használati eszközt gyűjtöttek össze, sok más, a múltra vonatkozó dokumentum mellett. A két legrégebbi irat a „Községi szabályrendeletek" (1872.) és a „Szabályrendeletek Csorvás községének rendőrségi teendőiről” (1880.). A két, szép, kalligrafikus betűkkel írt irat közül a második eleje látható képünkön. Ez utóbbiból idézünk egy pasz- szust: „Csorvás nagy községében tűzoltó egylet, a hely kiterjedése és a lakosságnak csekély száma miatt felállítható nem lévén.” Az utóbbi években Baráth Lajos szerint már nehezebben szabadulnak meg a csorvási emberek régi tárgyaiktól, noha szívesen felajánlanák azokat a köz javára. De nem látják biztosítottnak megfelelő tárolásukat. Ez az egyik indok, a másik pedig az, úgy szeretnék, hogy mindenki által láthatóak legyenek a ma még otthon őrzött dolgok. Való igaz, a honismereti szakkörnek nincs olyan helyisége jelenleg az iskolában, ahol rendszerezve mutathatnák be gyűjteményüket. Most a csapatmúzeumban látható a régi tárgyak egy része. — Régi álmunk az — mondja Baráth Lajos —, hogy egyszer végre megfelelő körülmények között tárhassuk a lakosok és természetesen mások elé is anyagunkat. Tudom. a tanács régóta keresi a megfelelő elhelyezés lehetőségeit. Most úgy tudjuk, hamarosan megoldódhat gondunk, hiszen a Lenin Téesz központja új irodaházba költözött, s a régi, felszabaduló épületben valószínűleg kapunk egy-két helyiséget, melyekben egy kis falumúzeumot hozhatunk létre. A 77 éves Fetcz Antal sok mindent hozott, az emlékeit is beleértve. Bizonyára nem haragszik meg ránk, hogy nem tudjuk mindazt leírni, amit tőle hallottunk, hiszen mások is hoztak tárgyakat, s történeteket is ... Fetcz Antal édesapja Wenckheim Henrik kiskorú örököseinek voltj a cselédje, mint kulcsár. így, igaz, több volt a fizetése, mint a többi szolgálónak, de kilenc gyereket — 5Í fiút, 4 lányt — kellett eltartania. S ez nem ment, csak akkor, ha beosztással éltek. S a gyerekeknek is, ha már nagyobbacskák lettek, dolgozniuk kellett. Ez természetes volt akkoriban. Fetcz Antal is pásztorko- dott nyaranta, libát, tehenet őrzött, amiért nem fizetséget, hanem teljes ellátást, valamint egy-két ruhaneműt kapott. Azokra az időkre emlékszik legszívesebben, amikor nagynénjénél dolgozhatott, Illés Annánál, Gyulán. Víg családi élet volt a nagynéninél, sokszor szólt a dal. Antal bácsi még ma is több olyan népdalt tud, amit annak idején Panni nénitől tanult. De Bartók Béla is tanult népdalokat a víg kedélyű nagynénitől, aki lánykorában Szentbenedeken szolgált. Itt találkozhatott vele Bartók, első népzene- gyűjtő útja során. Az első földosztásra is pontosan emlékszik Fetcz Antal, annál is inkább, mivel maga is tagja volt a földosztó bizottságnak, ő írta össze Kismajorban, ki, hány hold földet igényel. Zeneszóval! vonultak ki a határba 1945. április 17-én, s először Németh János és Kó- már Lajos kapott 5-5 ka- tasztrális hold földet. Az első kép akkor készült, a földosztó bizottság tagjai láthatók a községi rendőrrel. Családi emlékek, s mások Levelezőlap nyírfakéregből Kovács Jánosné egy nyírfakéregből készült levelezőlapot mutatott nekünk. Még az édesapja, Gergely Ferenc küldte haza Nyírvasváriból, 1939-ben, ahol katonáskodott. Persze, nem azért írt nyírfakéregre, mintha nem lett volna akkoriban levelezőlap, hanem arra gondolt, ezt megőrzik mindenképpen. Elképzelése beigazolódott. . . Kovács Jánosné még fotókat is hozott, az egyiken édesapja — utász volt — munkatársaival, az Orosháza és Csorvás közötti köves- út építése közben. A másik fotón pedig a Csorvási Állami Gazdaság dolgozói láthatók az 1949. május elsejei felvonuláson. 1 Pusztai János több, a2 édesapjától maradt iratot őriz, így többek között a biztosítási könyvét, a családi lapot, s az akkori munkakönyvét, melynek Munkás-igazolvány volt a neve. Ez utóbbit 1913. február 13- án állította ki Pelesz András részére a csorvási községi elöljáróság. Pusztai András csak iratokat hozott el, de otthonában még sok mindent őriz, olyan tárgyakat, melyekhez személyes emléke is fűződik, s olyanokat is, amik csupán a 'múltat jelentik. így található otthonában az első világháborúban használatos csajka és kulacs is. Mégis, amit a legnagyobb becsben tart, az egy bölcső. Hatan voltak testvérek Pusztai Já- nosék, s mindnyájan ebben kezdték „földi pályafutásukat”. Mindenesetre a bölcső igen régi, talán már az édesanyjuk is ebben ringott annak idején. Kossuth-bankó és tőrök elő kellett vennem a rokkámat” szövőszéket, elsősorban Bélyegeket gyűjt elsősorban Gécs János, de mióta ez a szenvedélye, más régi tárgyat, iratot sem engedett át az enyészetnek, ha hozzá került. Egyik legértékesebb darabjának a i százforintos Kossuth-bankót tartja, de őrzi egy 1814-es gót betűs újság néhány példányát is. *De ezeket a képen látható kis díszes tőröket is szépen megtisztította, amikor hozzájuk jutott. Ezekről így beszél: — A nővéreméknél lakott egy gróf, azt hiszem Wenckheim Sándor, tőle maradhatott. Amikor minden uraság menekült a szovjet csapatok közeledtével, ez a Sándor gróf itt maradt. Nagyon szegény volt, arra emlékszem, hogy egy szürke ! ló húzta kordén közlekedett állandóan. Hogy mire használhatták a tőröket, nem tudom, de azt hiszem, inkább csak dísznek. Én mindenesetre megőrzőm ezeket. Az egyiknek külön érdekessége, hogy keleti írásjelek is vannak rajta. Nyomódúcok í Feltehetően a múlt századból származnak azok a nyomódúcok (Gergely Jánosné a tulajdonos), melyeket Fejes Ferencné, a helyi! díszítőművészeti szakkör vezetője hozott el. Ezeket a nyomódúcokat eleinte festékezés után nyomták rá a lányok, asszonyok a saját maguk szőtte vászonra. Ildővel a mintákat ki is varrták. Később úgy is alkalmazták a dúcokat, hogy előbb viaszba mártották az anyagot, s ezután nyomták rá a mintát. Ezután „megfürdették” az egészet kékfestékben, s száradás után lekefélték róla a viaszt. így a fehér anyagon ott maradt a szép minta. Mostanában is kísérleteznek a szakkörben az alkalmazással, de eddig még nem sikerült olyan színű kék festéket kikeverni, amilyen a régi ruhákon van ... 99m ■ ■ özv. Petrovszki Jánosné arról nevezetes a környéken, hogy nagyon szép rongyszőnyegeket készít régi szövőszékén. Hogy milyen régi a szövőszék, nem tudja megmondani, mert 1976-ban vette azt kéz alól. De szőni nem ekkor tanult meg, hanem már lánykorában, édesanyjától és nővérétől. A tanyán, mert 1973-ig ott laktak, minden télen fontak, szőttek. Először a gyermekeinek, családtagjainak készített szőnyegeket, de aztán később már másnak is, hiszen híre ment gyorsan, mivel foglalkozik. Azóta nemcsak a gyerekei látják el alapanyaggal, hanem az ismerősök is hozzák neki a rongyokat. Nem panaszkodhat, van miből szőnie. — Nem is ez a baj — mondja —, hanem inkább az, nem nagyon bírom már, megromlott az egészségem. Naponta ! már csak három méternyit tudok megcsinálni. No, meg a rongy az még hagyján. de felvetőfonalat, igazit nem lehet kapni. Sodrott kenderfonalhoz nem jutok hozzá. Nemrég találkoztam régi ismerős tanyasi asszonyokkal, tőlük vettem vászonfonalat, de ez. sem Az oldalt írta és összeállította: Pénzes Ferenc, a fotókat Veress Erzsi készítette. volt a legjobb, elő kellett vennem a rokkámat, s három szálból sodortam magamnak megfelelő fonalat. Most ezt használom. Petrovszki Jánosné erősen gondolkodik azon: eladja a egészségi állapota miatt. Vannak már komoly vevői, ajánlatai is. De vajon aki megveszi, sző-e majd rajta, vagy csak díszként szerepel valamelyik szobájában? Földosztás zeneszóval Illés Anna lányával
