Békés Megyei Népújság, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-28 / 23. szám

NÉPÚJSÁG 1988. január 28., csütörtök „Én mindig csabainak éreztem magam” Telefoninterjú Susánszky Jánossal A Magyar Tudomány múlt évi utolsó számában az „Üj doktorok” címszó alatt ol­vashattunk Susánszky Já­nosról, aki — mint a szűk­szavú híradásból megtudtuk — békéscsabai születésű. Röpke nyomozás eredmé­nyeként a telefonszámát is megszereztük, így felhívhat­tuk, érdeklődhettünk életé­ről, munkájáról. — Igen, Békéscsabán szü­lettem. Szívesen emlékszem az ott töltött évekre. A Ró­zsa Ferenc, vagy ahogy ak­kor hívták: a Rudolf Reál­gimnáziumban végeztem. Csak szeretettel és hálával szólhatok osztályfőnökömről, Csák Istvánról. Különös kö­zépiskolai osztály volt a miénk. Tizennégy kitünteté­ses és jeles érettségiző volt köztünk. Az egyik neves ké­mikus, a másik állatorvos­professzor lett. De hadd ne soroljam tovább ki, mire vitte . . . — Jól ismeri egykori osz­tálytársai életútját. Még most is tartják a kapcsola­tot? — Igen. évente találko­zunk. Hol Budapesten, hol Békéscsabán jövünk össze, hogy elbeszélgessünk, s hogy emlékezzünk az együtt töl­tött esztendőkre. — Az érettségi után ke­rült el szülővárosából? — Igen, Budapesten ta­nultam tovább, máig is itt élek. Államtudományi, jogi és közgazdasági doktor va­gyok, valamint okleveles gépésztechnikus. A Fémáru és Szerszámgépgyárban vol­tam ipari gyakorlaton, majd meghívást kaptam a Buda­pesti Műszaki Egyetemre, ahol 1952-ben lettem adjunk­tus. — Jelenleg, ha jól tudom, a Miskolci Nehézipari és Műszaki Egyetemen dolgo­zik. — 1954-ben hívtak meg ebbe az intézménybe, öt év múlva, 1959-ben kaptam meg az ipargazdaságtani tanszéket, ahol máig vezető professzor vagyok. Itt első­sorban szervezéstannal fog­lalkozunk. Emellett vendég- professzor lettem Ausztriá­ban, az MTA Szervezéstudo­mányi Bizottsága alelnöki, valamint a racionalizálási albizottság elnöki tisztét is betöltőm. Tiszteletbeli taggá választottak egy külföldi társadalomtudományi társa­ságba és sorolhatnám to­vább, de úgy hiszem, érde­mesebb a munkámról be­szélni. — Tehát életét elsősorban az oktatásnak és a kutatás­nak szentelte .. . — Igen, ez munkám egyik tengelye. Ám emellett fog­lalkozom ipari problémák megoldásával is. A Magyar Alumíniumipari Trösztnél, a Taurusz Gumiipari Vállalat­nál és a Papíripari Vállalat­nál szakértői tevékenységem eredményeként sok milliós megtakarítást értek el. — Doktori értekezése mi­ről szólt? — A címe „Korszerű cso­portdinamikus szervezési módszerek”. Orosz nyelven most jelent meg és sajtó alatt van már német kiadá­sa is. — Miközben beszélgetünk, egyre az motoszkál a fejem­ben, hogyan győzi mindezt? — öreg vagyok. Ennyi az egész. De bármikor, bárhol voltam is, Békéscsabától lé­lekben sosem szakadtam el. Én mindig csabainak érzem magam. Talán így. N. Á. Változások egyes nyugati turistautak árában Az Országos Idegenforgal­mi Hivatal — a Pénzügymi­nisztériummal egyeztetett — útmutatása szerint az utazá­si irodáknak úgy kell kalku­lálniuk a nyugati országok­ba szóló társasutak árait, hogy elkerüljék a kettős adózást, azaz a külföldi part­ner már adózott szolgáltatá­saira nem számolhatják fel a 15 százalékos általános forgalmi adót. Ha például egy nyugati út 15 Szer forintba kerül, ami­ből a nyugati partner szol­gáltatásai, továbbá az azok után fizetett — és a számlán feltüntetett — forgalmi adó 12 ezer forintnak megfelelő deviza, akkor a magyar uta­zási iroda csak a fennmara­dó háromezer forinthoz szá­míthatja hozzá a 15 százalé­kos általános forgalmi adót. Több utazási iroda eddigi gyakorlatában — az értel­mezési bizonytalanságok mi­att — az út teljes értéke volt az ÁFA kiszámításának alapja. Ezeket a tévedéseket most valamennyi iroda kor­rigálja. Külön felhívták az utazási irodák figyelmét: külföldi partnereiktől feltétlenül kér­jék, hogy a számlán tüntes­sék fel a hozzáadottérték- adót. ugyanis a magyar adó­hatóság a számlák alapján ellenőrzi az adózás rendjét. ítélet Páncsics Miklós ügyében Páncsics Miklóst, az Álla­mi Ifjúsági és Sporthivatal osztályvezetőjét, a Magyar Labdarúgó Szövetség volt főtitkárát, egykori válogatott labdarúgót súlyos testi sér­tést okozó ittas járműveze­tés bűntettéért tíz hónapi, két év próbaidőre felfüg­gesztett szabadságvesztésre ítélte tegnap a Pesti Köz­ponti Kerületi Bíróságon dr. Rozman Anna tanácsa. A bíróság mellékbüntetésként Páncsics Miklóst 2 évre el­tiltotta a járművezetéstől, továbbá 15 ezer forint pénzbírsággal sújtotta. Az ítélet nem jogerős. A vádirat szerint Páncsics Miklós tavaly szeptember 25-én, a kora esti órákban szolgálati gépkocsit vezetett. A járműben rajta kívül még egyik rokona utazott. A bu­dai alsó rakparton — az Erzsébet és a Szabadság híd között — 60-66 kilométeres sebességgel haladt, amikor elvesztette az uralmát az autó felett, felhajtott a jobb oldali járdára, nekicsa­pódott a rakpart kőfalának, áttért a menetirány szerinti bal oldalra, és összeütközött egy vele szemben szabályo­san közlekedő személygép­kocsival. A balesetben a vétlen jármű egyik utasa súlyos, vezetője és két to­vábbi utasa pedig könnyű sérüléseket szenvedett. Pán­csics Miklós maga is köny- nyebben megsérült, mellette ülő rokonának nem esett baja. Vérében ekkor 1,04 ez­relék alkohol volt, ami „enyhe” fokú ittasságnak fe­lel meg. A bíróság kihallgatta a sértetteket, valamint a szem­tanúkat, és igazságügyi gép­jármű-szakértők véleményét is kikérte az ügyben. Tanácskozás a politikai képzés korszerűsítéséről A politikai képzés korsze­rűsítésével foglalkozó orszá­gos tanácskozás kezdődött tegnap 'Tatabányán az MSZMP Politikai Főiskfllá- jának rendezésében. A 19 megyéből, valamint a fővá­rosból azokat a tanárokat hívták meg az eszmecserére, akik bekapcsolódtak a múlt év őszén kezdeményezett új típusú pártoktatásba, a ve­zetési ismeretek bővítését szolgáló speciális tanfolya­mok megszervezésébe és megtartásába. Mint a tanácskozáson el­mondották, a Politikai Főis­kola az elmúlt év őszén, a képzés korszerűsítésének ré­szeként, a megyékben és a fővárosban egyaránt szerve­zett a hagyományostól elté­rő tanfolyamokat. Az időtar­tamuk egy év, főleg önkép­zésre épülnek, a hallgatóik csak hetente egyszer vesz­nek részt előadáson, konzul­táción. A tartalmukban és módszerükben egyaránt új típusúnak számító tanfolya­mok iránt minden megyé­ben nagy az érdeklődés, mert azokon a legfrissebb kutatási eredményekkel bő­víthetik tudásukat a hallga­tók. Többek között még alapfokú számítástechnikai ismeretekkel is kiegészítet­ték a tananyagukat. Az elő­adásokat a Politikai Főisko­la, a megyei oktatási igazga­tóságok, az Országos Veze­tőképző Intézet tanárai, to­vábbá jóhírű vállalatok ve­zető szakemberei tartják. A Politikai Főiskola azzal a szándékkal rendezte a ta­tabányai országos eszmecse­rét, hogy összegezze e tanfo­lyamok első félévének ta­pasztalatait. Retorika anyakönyvvezetőknek álljunk meg egy szó-noklatra! A családi és társadalmi eseményeket irányító me­gyei koordinációs bizottság a héten a gyulai SZOT-üdü- lőben a Békés megyei anya­könyvvezetőknek háromna­pos továbbképzést tart. A rendezvény ma fejeződik be. Az egyik szünetben Grétsy László nyelvész-tanárt, az egyik előadót rövid beszél­getésre kértük. Többek kö­zött a gyulai rendezvények­ről a következőket mondta: — Mindig szívesen jövök Békés megyébe, liiszen pél­dátlan az országban, hogy az anyakönyvvezetőket rend­szeresen képzik szakmailag. A szónokképző, továbbkép­ző tanfolyamokat én az anyakönyvvezetők szakmai továbbképzésének tekintem, hiszen munkájuk jelentős része a nyilvánosság előtt zajlik. Követelményként fo­galmazhatjuk meg, hogy funkciójukhoz illően beszél­jenek. Több hasonló jelle­gű tanfolyam van az or­szágban, de ilyen követke­zetesen felépített tematiká­jú, több mint egy évtizede, egy-két évenként rendsze­resen megrendezett tovább­képzésről nem tudok. Az anyakönyvvezetők ismereteit is időről időre fel kell fris­síteni, persze nem csak re­torikai előadásokkal — amelyekkel én foglalkozom. — Mérhető-e egy ilyen re­torikai tanfolyam hasznos­sága. eredménye? — Ezt természetesen rend­kívül nehéz lenne pontosan megmérni. De az látszik, hogy a jelenlevők figyelnek. szívesen fogadják az előadá­sokat. Arra törekszünk, hogy minden évben új téma­körökkel foglalkozzunk, mindig a már korábban megismertekre építsünk. A retorikán kívül szó volt az utónévadásról, az új helyes­írási szabályzatról és a nyelven kívüli kommuniká­ciós kifejező eszközökről. Az biztos, hogy a Békés megyei anyakönyvvezetők egyre jobban tudnak . beszélni, a fejlődést ebből lemérhetjük. (Ha jól emlékszem rá. ezút­tal nyolcadszor vagyok itt, tehát nem először hallom őket.) Az itteni anyakönyv­vezetők nem rosszak, leg­alábbis szónoki képességek dolgában. — Gyakori jelenség köz­életünkben, hogy a beszédet, szónoklatot tartók unalma­sak, nem egy esetben emi­att szinte követhetetlenek, azaz nem törekednek igazi szónoklat megtartására. Egyetért-e ön ezzel a véle­ménnyel? — Nem vitatkozom az ál­lítással, de szeretném any- nyival módosítani, hogy a lentiek mindinkább csak a középvezetőkre igazak. Ész­re kell vennünk, hogy az el­múlt néhány évben a veze­tők közül egyre többet is­mertünk meg, akikre nem ez a jellemző. Ezzel a kérdéssel Aczél György mintegy hat­hét évvel ezelőtt a Magyar Nyelvőrben írt tanulmányá­ban foglalkozott. A cikkben kifejtette, hogy itt az ideje az előre leírt beszédeket pa­pírkosárba dobni. A vezetők mondandójukat ne olvassák fel, hanem inkább — vál­lalva a bakizásokat — ad­ják elő közlendőjüket. Erre egyébként több jó példát ta­lálhatunk. Üjabban a tv képernyőjén is megszólalnak vezetők papír nélkül, nem egy esetben kifejezetten szellemesen beszélnek, vála­szolnak a kérdésekre. Ha így haladunk, néhány évti­zed múlva egészen jól ál­lunk majd. De mielőtt befejeznénk a beszélgetést, szeretnék visz- szakanyarodni egy mondat erejéig a mostani rendez­vényre. A szinte páratlanul jó szervezést, előkészítést, amely nagymértékben hoz­zájárult a továbbképzés si­keréhez, csak dicsérni tu­dom. L. S. Fotó: Fazekas Ferenc Olcsóbb lesz-e? Primőrportyán (Folytatás az 1. oldalról) nek ellenére a vártnál ala­csonyabb volt a felvásárlási ár. Befolyásolta ez — érthe­tően — a termelőket. így aztán most nem mertek ko­rán hozzákezdeni a hajta­táshoz, féltek, hogy az idén is beállhat a zord tél. Saj­nos, azt nem lehetett meg­jósolni, hogy ilyen enyhe te­lünk lesz. Igaz, kevesebbet kellett fűteni, de ne felejtse el, hogy az energiaárak fel­jebb mentek, ugyanúgy a fóliaárak, és hadd ne sorol­jam, hogy mi minden még. És ha ezeket összeadjuk, ak­kor már nem is olyan biz­tos, hogy nyereséges lesz ez a fűtési szezon. Ha a piaci oldalát közelí­tem, most is, mint mindig, a kereslet-kínálat szabja meg az árakat. Nagy a különbség a felvásárlási és a fogyasz­tási ár között. Vannak „nepperek”, akik 100 száza­lékos haszonnal dolgoznak. Ha túltermelés mutatkozik, akkor az lenne a jó taktika, ha exportálnánk a felesle­get, nem pedig az, amit a Skála csinál,, hiszen ők á behozatallal akarják az árakat letörni. Azt gondo­lom, hogy kevesebben vesz­nek az idén primőrt, hiszen az nem létszükséglet, hogy valaki januárban, február­ban paprikát, paradicsomot egyen. SARKAD Sarkadon nem tudták megmondani. hol találom Gál Attila házát. Pedig min­denki ismeri öt a községben, csak kiderült, hogy nem is annyira a nevét, mint a munkája eredményét jegy­zik. Éppen indulófélben van, amikor végre megtalálom. Salátát visz Gyulára. — Nem ügy, ha tíz perc­cel később indulok — mond­ja •—, és szomszédjával. Bodnár Sándorral — aki szintén kistermelő —, együtt ülünk asztalhoz, hogy a pri­mőrről, s annak várható áráról beszélgessünk. — Okulva az elmúlt két év hideg időjárásából, senki sem mert korán ültetni. így aztán az energiafogyasztás kevéssé befolyásolhatja az árakat. Tíz éve salátát és paprikát termelek. Az első szállítmányt már elvittem Pestre, a Bosnyákra, ahol volt szerencsém az idei kí­nálatot tanulmányozni. Elő­ször talán a salátáról. Nincs okom panaszra, jó ára van: 12 és 18 forint között vették, nagyságától függően. Volt már erős! paprika, darabon­ként 8-12, a nagyobb 16-18 forint között. A piros retket csomagonként 4-8 forintért, a paradicsom kilóját 100-120 forint között kínálták. Vi­szik a kereskedők. Nem mondom, hogy nagy volt a paprikakínálat. Két. három kocsival hoztak mindössze. De azt hiszem, elég is volt. Talán a kereskedők is fél­nek, hiszen a primőr luxus dolog. — Attól félünk, hogy nem tudjuk nagy tételben eladni a termést, hiszen mdst az emberek kevésbé költenek primőrre, mint eddig — szó­lal meg Bodnár Sándor. — Ezenfelül az én véleményem is az, hogy mindig a keres­let-kínálat határozza meg az árakat. És persze hadd mondjam el. az nekünk, ter­melőknek, semmiképp se jó dolog, ha a Kanári-szigetek­ről hozzák be a paradicso­mot, vagy bármi mást, ami itthon is megterem. — Ha több az árujuk, mint amennyit el tudnak adni, ott az áfész, gondolom, velük szerződésben vannak. — Egy bizonyos mennyi­ségre szerződést kötünk, és az a véleményünk, hogy az áfész tisztességes árat fize­tett eddig. Sőt. aki szerző­dött velük, az 40 százalékkal olcsóbban juthatott például fóliához, vasszerkezethez. Ebben az évben megszűnt ez a kedvezmény. A III. osztá­lyú árut pedig az áfész nem veszi át. ezért aztán kifize­tődőbb, ha Pestre visszük. Mellesleg hallottunk már olyat is, hogy a termelő 50- 100 százalékkal magasabb áron találkozik az árujával az üzletekben, mint ahogy azt eladta . . . Nem állami üzletről van szó. BÉKÉS Paczuk József, az áfész el­nöke: — Én őszintén örülök an­nak, ha a kistermelő meg­találja számításait. jslőbb- utóbb tisztázódnak az adó­val kapcsolatos félreértések is, amitől most pánikban vannak, és reméljük, hogy számíthatunk rájuk tovább­ra is. Mi elsősorban azt néz­zük a felvásárlásnál, hogy mennyiért tudjuk tovább­adni az árut — ez természe­tes. Talán mondanom sem kell, hogy ki vagyunk szol­gáltatva a piacnak. Évek óta 38 termelővel vagyunk szer­ződéses viszonyban,!, ami persze nem azt jelenti, hogy csak ennyi helyről vásáro­lunk. — Azt mondják, előfordul, hogy a termelő 50-100 száza­lékkal magasabb áron látja viszont az áruját, mint ahogy eladta. — Ez nagyon tisztességte­len, és azt hiszem, ránk nem vonatkoztatható. Mi 20-25 százalékot számítunk a fel­vásárolt árura. Hiszen a kockázat a miénk, legyen szó a tárolásról, vagy az el­adásról. Az idén sem lesz másként, és ez évben is a piaci kereslet-kínálatnak megfelelően vesszük a fel­kínált primőrt. Az áfész haszna valóban tisztességes. De hogy van ez a „nepperekkel”? Ügy van. már évek óta, hogy a terme­lő befektet, dogozik, reszkí­roz . . . A vevő meg ámul az ára­kon ... És ami a kettő kö­zött van, ott kell keresni minden bajok kútforrását. Pontosabban, a hasznot. Béla Vali Fotó: Kovács Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents