Békés Megyei Népújság, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-28 / 23. szám
1988. január 28., csütörtök II kutatások gyakorlati alkalmazásáról, s a jövő terveiről Beszélgetés a békéscsabai alföldi kutatócsoport vezetőjével, dr. Simon Imrével /V kutatóintézet új, Sallai utcai épülete Békéscsabán Fotó: Veress Erzsi HANGSZÓRÓ Valami nagy hajót kellene építeni, hogy beleférjenek sok jó emberek, aztán irány a boldogság szigete! Ködös, bágyasztó vizeken járunk, s aki sok évet lepergetett már az életéből, bizony csak fulladozva kapkod a levegő után. Friss szellőre vágyódunk, amely duzzasztja a vitorlákat! Igaz, biztató szó is kellene, erőt, hitet adó. Csak történjen is végre valami. Hogy tetszik lenni? Rosszul! — ezzel az egyetlen szóval is válaszolhattak volna a megkérdezettek, akik a Hogy tetszik lenni? nyugdíjasok rádióműsorában mikrofon elé kerültek. Tóth Gabriella szerkesztő-riporter egy piacon elegyedett szóba idős asszonyokkal. Hasonló élményt bárhol megélhetünk, ahol kis zöldségkupacok mellett topogó mamókák árulják portékáikat. Szívbemarkoló történetek tárulnak elénk, mint ahogy elpirultam a szégyentől, amíg Tóth Gabriella beszélgetéseit hallgattam. Sajátomnak érzem ugyanis annak a néninek a gondjait, aki kéthetenként vesz egy adag csirkeaprólékot, s azt osztja be két vasárnapra. „Ha van eszek, ha nincs, nem eszek” — mondta egy másik nyugdíjas. Már a jobb sorsok közé tartozik, ha ketten tudnak venni vasárnaponként egy negyed kiló húst. Riporteri leleménynek is hihetnénk, de azt hiszem, az együttérzés sugallta az ötletet, hogy a rádió munkatársa a zsebéből fizette ki az egyforintos kü- lönbözetet, amikor két asszony a birsalmára alkudott; 15 forintot ígért a vevő, 16-on alul nem adta az árus, aki így is engedett már két forintot, csak menne már haza, mert fázik. A rádiós közreműködéssel létrejött adásvételnek viszont lett annyi eredménye, hogy mindketten elmondták nehéz sorsukat. Bizony, sokat számít az egy forint is, ahol a hónap végén csak a fillérek kuncognak. „Ha kimegyek az utcára, és nézem a szép kirakatokat, sokszor eszembe jut, hogy azt mondták, a szegény ember is hozzá tud majd jutni a jó falatokhoz, mert a munkája után mindene meglesz. Ugye, nincs meg? Pedig az én uram 38 évet dolgozott...” S hogy mit hoz a jövő, el se tudják képzelni. Nekem pedig Sántha Ferenc öregjei jutottak eszembe, akiket szépen betereltek a büdösbarlangba, meghalni. És az a hideg-kegyetlen eszkimó szokás, hogy a vénemberek, ha elfogyott az élelem, beülnek egy ladikba, és eveznek, be a jéghegyek közé, ahonnan nincs visszatérés. Jaj, csak nehogy arra sodródjon a hajónk ! Vallások világhíradója Iránytű is kellene, segítségül az eligazodáshoz. Aligha véletlen, hogy az emberi kultúra története gyakran a vallásokhoz kötődik. Dőreség lenne azt hinni, hogy a technikai civilizáció szükségszerűen megkérdőjelezi a hitet, hiszen minél többet tud valaki, annál valószínűbb, hogy rádöbben, mennyire véges a tudomány. Amikor nincs más fogódzó, erőt ad az ismeretlen megnevezése. S ha jól kérdezik a Nagy Ismeretlent, jó törvényt, szokásokat is diktál, amely meghatározhatja egy-egy nép arculatát. És mert sokszínű a világ, aligha szenved majd témahiányban Rapcsányi László új sorozata, amely Vallások világhíradója címen havonta jelentkezik. Bár az első bemutatkozás alapján ez a műsor nem foglalkozik a téma hazai eseményeivel, de tanulságosak lehetnek a nagyvilágból érkező hírek is. Háromszáz év távlatából Mint a szál deszkába kapaszkodó hajótörött, figyelek minden reménysugárra. Őrtornyok fényeit jelentik számomra történelmünk jeles eseményei. Jogos büszkeséggel hallgattam ezért hétfő délelőtt a Kossuth adón sugárzott, Háromszáz év távlatából című műsort, amely Zrínyi Ilona és a Munkácsot védő hősök dicsőségéről szólt. Számológépem segítségével könnyen kiszámíthatom, mennyi nap, és hány óra telt el azóta. Itt érezhe- tem őket testközelben, akik példát mutattak, mert három kemény éven át vitézül állták a császári csapatok ostromát. A háborúk történetében őket gyötörték először az immár modern felfedezésnek hitt „lélektani hadviseléssel”, hiszen éjszakáik fényét is lidérces félelemmel festették vörösre az ostromló ágyúk villanásai. Mennyi konok kitartás, győzni akarás, hit lehetett a gyermek II. Rákóczi Ferenc körül vérüket ontó hősökben! Egész Európa odafigyelt rájuk, s ha megérdemeljük, harcuk számunkra is erőt ad. És reményt is, hiszen minden „ostrom” elmúlik egyszer, csak bírni kell, emberül. Bár Dózsa György óta vesztesként bukott a magyar haladó mozgalmak színe-java, de mégiscsak él, fennmaradt a nemzetünk. S a történelem dialektikája, hogy minden rossz sorozatnak egyszer meg kell szakadnia. Most rajtunk a sor, hogy megharcoljuk hétköznapi harcainkat. (Andódy) Felnőttoktatás Tarhoson Végre, a Magyar Tudományos Akadémia és a Békés Megyei Tanács anyagi támogatása révén méltó helyre költözhetett Békéscsabán az MTA Regionális Kutatások Központjának alföldi kutató- csoportja. Az intézmény vezetőjével. dr. Simon Imrével az új esztendő terveiről, az eddigi kutatások hasznosításáról, a kutatók munka- és életkörülményeiről beszélgettünk. — A nagy beázás és a költözés az elmúlt évben igen nehéz helyzet elé állította a kutatócsoportnál dolgozókat. Ilyen körülmények között milyen évet tudtak zárni? — Elsősorban a környezetvédelmi mintamegye- programmal kapcsolatban folytattunk előkészítő munkákat. Több fordulós tárgya- lásokbar! vettünk részt a Szervezési és Ügyvitel-gépesítési Vállalattal közösen a ránk háruló feladatokról. Biztatást kaptunk, hogy két szerződést is köthetünk ebben a témában. A mi feladatunk a területi környezetgazdálkodási kataszter megtervezése és a döntéselőkészítő információrendszer •kidolgozása lenne a SZÜV- vel karöltve. Vizsgálataink két. egymástól némileg eltérő célt szolgálnak. Egyrészt azt kívánjuk tisztázni, hogy a környezetről információkat gyűjtő intézmények milyen módon szervezhetők egységes rendszerbe, milyen adatokat gyűjtenek, s I ezt milyen idő- és térbeli gyakorisággal teszik, valamint azt. hogy ezek az adatok összhangban vannak-e a .környezetgazdálkodás követelményeivel egy intenzíven hasznosított agrártérségben. Másik feladatunk annak a kidolgozása lesz. hogy a környezetgazdálkodási kataszter alapján milyen kölcsönhatások vizsgálhatók a természeti környezet egyes elemei között, továbbá a természeti, valamint a társadalmi-gazdasági tényezők között. Első menetben tehát a programtervezet kidolgozását végeznénk el, bevonva a munkába a lehetséges érdekelteket, majd szakterületeinknek megfelelően részt veszünk a kutatásokban. Nem titok, de szívesen részt veAzt hiszem, velem együtt sok embert bosszant az, ha olvasás közben sokszor ér olyan szóhoz vagy kifejezéshez, amit nem ért. Többnyire nyelvjárási, szaknyelvi, csoportnyelvi szók és kifejezések, idegen vagy mozaikszók. Csakhogy a tájszók- nak, a szakszóknak és az idegen szavaknak a jelentését a különféle szótárakból megismerheti az érdeklődő. Mit tegyen azonban akkor, ha olyan mozaikszóra bukkan, amelyről nem tudja, minek a rövidítése? A hivatali és a publicisztikai stílus különösen sok ilyen szót tartalmaz. Az újságokban, az ismeretterjesztő folyóiratokban az olvasó szemét sokszor nem a vastagbetűs címek ragadják meg, hanem a nagyszedésű betűszók vagy mozaikszók. Persze élőszóban is szívesen emlegetik mozaiknevükön az intézményeket, a gyárakat, az üzemeket, főleg a hivatalos nyelvhasználatban, a hivatali szobákban, a megbeszéléseken, az értekezleteken. Ma már — ahogy egyik neves nyelvészünk írja — a mozaikszókat az Hiszünk a program koordinálásában is. — Megvannak ehhez a személyi feltételek? — Egyelőre kilenc kutató dolgozik intézményünkben. Hárman szociálgeográfiával foglalkoznak, ketten a természet és társadalom kölcsönhatásával, egy munkatársunk a távérzékelés alkalmazásával. De van közgazdászunk, történészünk és agrárföldrajzosunk is. Természetesen ehhez a több milliós programhoz — amely 5-6 évre szóló — szükségünk lenne még munkatársakra. Ehhez pedig sajnos még se státuszt, sem bért nem kaptunk. — E nagy feladat mellett úgy hallottuk, egy — az ezredfordulón is túl nyúló — országos program kidolgozásáról is folytatnak előzetes tárgyalásokat.. . — Ebben még csak a javaslatok szintjéig jutottunk el. korai lenne szólni róla. — Azért a témájáról el lehetne árulni valamit... — A környezetgazdálkodási komplex Tisza-völgyi programról lenne szó, amit. ha elfogad a kormány, 1991- től indulna. Mi a program tematikájának, tartalmának kidolgozására vállalkoznánk, bevonva a nemzetközi tudományos műhelyeket is. — Mi indokolja e nagyszabású program kidolgozását? Csak nincs baj a Tiszával is? tézménynevek jellegzetes típusának tekinthetjük. Ennek ellenére sokszor nehézséget jelent a megértésük. Nincsen mozaikszó-szótár, amelyből megismerhetnénk a jelentésüket. Nincs is értelme ilyet csinálni. Ha ugyanis az intézmény megszűnik, megszűnik a név is. Ha két intézmény vagy vállalat összeolvad, ha a vállalatok, üzemek termelésében, jellegében valamilyen változás áll be, a nevüket is megváltoztatják. Az egyetlen hely ma, ahol utánanézhetünk a mozaikszók jelentésének, a telefonkönyv, feltéve, ha e könyv eléggé friss, és az intézmények teljes neve mellett a rövidítésüket is tartalmazza. Sokszor azonban nem ilyenek a telefonkönyvek. Egy megyei szemlében olvastam olyan tanulmányt, amely eredetileg vitaanyagnak készült egy értekezletre. A folyóiratot lapozgatva azonnal az olvasó szemébe tűnik a sok nagybetűs mozaikszó, valamennyi feloldás nélkül. Valószínűleg az a közösség, amely számára ez az anyag készül, ismeri — Közismert, hogy Magyarország a Kárpát-medence alján terül el, s minden víz ide érkezik hozzánk. Máris jelentkeztek problémák, amelyeknek — hogy ne súlyosbodjanak — elébe kellene menni. A Tisza vízgyűjtő területének optimális kihasználásához tehát nemzetközi összefogásra lenne szükség. Nos, ez a program ezt készítené elő. Ebbe beletartozna a vízi közlekedés, a turizmus, az üdültetés, a településfejlesztés és még a termőföldek hasznosítása is. — Nyúljunk vissza a múltba. Országos, sőt nemzetközi visszhangot váltott ki az intézet 1985-re elkészült tanulmánya a középbékési centrumok koordinált fejlesztéséről. Közérthetőbben ez a három város, Békéscsaba, Békés és Gyula fejlesztésének tudományosan kidolgozott koncepcióját takarta. Ez igazán a gyakorlat számára készült, ám a megvalósításról nem sokat hallottunk. — A tanulmány megszületését követően a Békés Megyei Tervező Vállalat kapott megbízást, hogy a mi munkánkra alapozva készítsen egy műszaki megalapozottságú általános rendezési-fejlesztési tervet. Ez még folyt 1986-ban is, elkészült egy 300 oldalas tanulmány. Ügy tudom, a tavalyi évben már ez a munka takaréklángra lett állítva. Szóval, nekem jelentésüket. Mihelyt azonban egy országos terjesztésű folyóiratba kerül, már szükséges e rövidítések feloldása. Hiszen még a városban lakó ember számára is nehézséget okoz például a PIV rövidítés értelmezése. A telefonkönyvből is hiányzik a rövidítés, minden bizonnyal a Papíripari Vállalat betűszava. A városban azonban Papírgyárnak nevezik. De nehézséget okoz a KÉV és a TÁÉV értelmezése is, továbbá a HAFE, a SZAVI- CSAV, a Nyírség KV elnevezések is, ugyanis a rövidítések hiányoznak a telefonkönyvből, a mindennapi nyelvhasználatban pedig a legtöbben nem e nevükön emlegetik ezeket. A mozaikszók korunkban nagyon megszaporodtak, nem is helytelenítjük őket, ha az érthetőség és a jó hangzás követelményének megfelelnek. A túlságos el- szaporításuktól azonban óvakodnunk kell. Az emberek nagy része csak azokat a mozaikszókat tudja elviselni, és csak azokat használja, amelyeket országszerte ismernek, s egy szóval úgy tűnik, alábbhagyott a lelkesedés. — Volt-e más, közvetlenül a gyakorlatot szolgáló munkájuk a közelmúltban? — Igen, Békés megye VII. ötéves tervkoncepciójához készítettünk néhány évvel ezelőtt egy döntést szolgáló tanulmányt. A tanulmányból nagyon sok szerepelt a megye ötéves tervében, s ezért ezt a munkánkat a gyakorlati megvalósulás szempontjából sikeresnek mondhatom. Az viszont már más kérdés, hogy az anyagi lehetőségek miatt ebből a tervből mi valósul meg. — Közismert, hogy a kutatóintézetek nem dúskálnak az anyagi javakban. Itt más a helyzet? — Nem. Költségvetési szerv vagyunk, egy évben nem egészen egymillió forinttal gazdálkodunk. Ha nem vállalnánk megbízásokat, a megyei tanács támogatása ellenére sem tudnánk fennmaradni. Kutatóink alapbére megalázóan alacsony, átlagban hatezer forint. A publikációs lehetőségek is csökkentek, így nem meglepő, hogy sokan különórákat kénytelenek adni. Az utóbbi években sokan nyelvvizsgát tettek, Rakonczai János kandidálása folyamatban van, Baukó Tamás pedig egy igen magas színvonalú doktori disszertációt írt. — Az előbb szólt a publikációs lehetőségekről. Mi lesz a sorsa az Alföldi tanulmányoknak? — Szeretnénk, ha a jövőben évente két alkalommal jelenne meg. A második füzet társadalomtudományokkal, szociográfiával^ közgazdasági kérdésekkel foglalkozna. Megalakult tavaly a szerkesztőbizottság is, az elnöke Romány Pál lett. Hat alföldi megyéből képviselteti magát a szerkesztőbizottság, és részt vesz benne a Szegedi Akadémiai Bizottság, illetve a Debreceni Akadémiai Bizottság képviselője is. Két sorozat megteremtésén munkálkodunk tehát, az egyik maradna földrajztudományi, a másik pedig tágabb értelemben a társadalomtudományok fóruma. B. Sajti Emese nem lehet feloldani őket. Ilyenek: KISZ, SZTK, TIT, ENSZ, IBUSZ stb. Ahol megvan a feloldás lehetősége, rendszerint elkerüli őket. A MÁV helyett vasutat mond, a SZOT helyett szakszervezetet, az OTP helyett takarékot. Tehát szívesebben használja a jellegre és tevékenységre világosan utaló elnevezéseket. A meg nem értést nem is ezek a szók okozzák, hiszen a mo- zaikszós változatuk is mindenki előtt ismeretes. Sok azonban az olyan mozaikszó, amelyet csak egy megyében, esetleg egy foglalkozási ágban, illetve társadalmi csoportban, vagy éppen csak egy munkahelyen használnak. Az ilyen szók megértése más környezetben zavart idéz elő (TITÁSZ, OTDK, KLTE, TESZ, GA- MESZ stb.). A nyelv hallatlan gazdagságát mutatja az, hogy a beszélő a tulajdonnevekből is, tehát az intézménynevekből is választhat a különféle beszédhelyzethez illő megnevezést. Ha tehát egy intézmény vagy vállalat megnevezhető félreértés nélkül valamelyik szavával röviden, akkor hagyjuk el a mozaikneves megnevezést. Még az írott szövegünk is sokkal esztétikusabb lesz, ha nem rínak ki belőle a csupa nagybetűvel írt szavak' Bachát László A jó munkaerő-gazdálkodás fontos építőeleme az új gazdasági követelményeknek. Másfelől nézve azonban egyfajta bizonytalanságot is kelt az emberekben. „Vajon, én maradok'.’ Vajon, szükség van rám?” Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket szülhet az említett bizonytalanság. Kevésbé tart a jövőtől azonban az az ember, akinek több szakma, vagy hivatás is van a tarsolyában. „Ha nem kellek autószerelőként, elmegyek géplakatosnak” — spekulálhat, aki e két területen is szakértő. Nem biztos azonban, hogy mindenkinek idejében jutott eszébe sokoldalúan képzett mintapolgárrá lenni. így tehát a korábbinál jóval nagyobb szerepet kap napjainkban, és a jövőben is a felnőttoktatás. A békési Fehér Lajos Mező- gazdasági Szakközépiskola és Szakmunkásképző tarhosi munkástovábbképző intézetében évente mintegy ezer felnőtt kap valamilyen átképzést, vagy magasabb képesítést. A tanfolyamok, továbbképzések ideje és jellege változó. Vannak kéthetes, néhány hónapos, de egyéves hosszúságú beiskolázások is. A padokból aztán kikerülhetnek betanított munkások, szakmunkások, vagy technikumot végzettek. * A munkástovábbképző életében a legnagyobb pezsgés a januártól márciusig tartó időszak. Ilyenkor folynak a különféle növényvédő-tanfolyamok, ahol az éves tanulólétszámnak mintegy 50 százaléka tanul. Még csak januárt Írunk, és máris vannak olyan rövl- debb képzésidejű csoportok, akik számára megkezdődött a vizsgaidőszak. Az eredmények sem rosszak, a hangsúly mégis a vállalkozáson van, hiszen minden bizonyítvány, amely új tudásról való számadást takar, növeli az adott dolgozó értékét, és ezáltal a saját biztonságát is a megváltozott gazdasági körülmények között. —gyár— Szépen magyarul Érthetetlen szavak és egyebek
