Békés Megyei Népújság, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-28 / 23. szám
X988. január 28., csütörtök [NÉPÚJSÁG Horn Gyula teheráni tárgyalásai Horn Gyula külügymi- nisztériumi államtitkár Mohammad Besaratinak, az iráni külügyminiszter első helyettesének meghívására január 24-ike és 27-ike között látogatást tett az Iráni Iszlám Köztársaságban. Tárgyalt vendéglátójával, valamint megbeszéléseket folytatott Ali Reza Moajeri miniszterelnök-helyettessel, Ali Akbar Velajati külügyminiszterrel, Abbasz Ali Zali mezőgazdasági miniszterrel — a magyar—iráni gazdasági együttműködési kormány- bizottság iráni társelnökével — és Hoszein Sejkoleszlám külügyminiszter-helyettessel. A szívélyes és nyílt légkörű tárgyalások során áttekintették a magyar—iráni kapcsolatok alakulását, a két ország helyzetét, valamint a közös érdeklődésre számot tartó nemzetközi kérdéseket. Megerősítették kormányaik kölcsönös szándékát a kétoldalú kapcsolatok további szélesítésére. Ezzel összefüggésben különösen fontosnak ítélték a gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok fejlődésének útjában álló akadályok kölIsmeretlen fegyveresek szerdán délben Nyugat- Bejrút forgalmas központjában elraboltak egy nyugatnémet állampolgárságú férfit. Az újabb túszszedés a Szíriái rendfenntartó csapatok ellenőrzőközpontjának közelében történt. A féltucatnyi fegyveres — néhányan közülük a libanoni rendőrség uniformisában — a Hamrán, a muszlim szektor kereskedelmi központjában, a járókelők szemmé láttára fogta el Ralp Rudolf Schrayt, egy vegyipari vállalkozás alkalmazottját. Bekényszerítették egy gépkocsiba, s lövöldözve utat csinálva maguknak, a Zokak Blatt negyedben eltűntek. E körzetet a libanoniak a Hezbollah párt (az Iránnal szövetséges egyik harcos síita szervezet) egyik fő bázisának tartják. A túszul ejtett férfi 31 éves. Bejrútban született egy nyugatnémet férfi és egy palesztin asszony házasságából, és NSZK állampolgársággal rendelkezik. Düsseldorfban jelenleg folyik a Hamadei fivérek pecsönös erőfeszítésekkel történő elhárítását, valamint a gazdasági együttműködés korszerű formáinak széles körű meghonosítását. A nemzetközi kérdések áttekintése során az iráni fél hangsúlyozta, hogy mindaddig folytatja a háborút Irak ellen, amíg nem teremtődnek meg a konfliktus politikai rendezésének feltételei. A Perzsa(Arab)-öbölben kialakult feszültség kapcsán iráni részről megerősítették, hogy az öböl biztonságának szavatolása kizárólag a part menti államok feladata. Horn Gyula hangsúlyozta, hogy a Magyar Népköztársaság az iráni—iraki háború mielőbbi befejezésében, a vitás kérdések tárgyalások útján történő rendezésében érdekelt. Az öböl helyzetével kapcsolatban aláhúzta, hogy szükséges minden katonai tevékenység beszüntetése, a biztonságos hajózás szavatolása, az idegen haditengerészeti erők kivonása, összhangban a Biztonsági Tanács vonatkozó határozataival. Horn Gyula továbbutazott Szíriába. re, akiket azzal vádolnak, hogy 1985 júniusában részt vettek az amerikai TWA- társaság repülőgépének elrablásában, s Bejrútba kényszerítésében. Az első kommentárok szerint, túl e fenti lehetséges összefüggésen, a szerdai nyugat-bejrúti túszszedés újabb kihívást jelent a közel egyéves szíriai rendfenntartó szereppel szemben. Véres belharcokat követően Szíria hét és fél ezer fős katonaságot vezényelt a muzulmán szektorba februárban. Alig két hete Damaszkuszban járt Hans- Dietrich Genscher, az NSZK külügyminisztere, aki Háfez Asszad szíriai államfő segítségét kérte az egy éve fogságban levő NSZK-állam- polgár, Rudolf Cordes kiszabadításához. Egy másik nyugatnémet, Alfred Schmidt nyolc hónapos fogság után szeptemberben szabadult — fogvatartói szerint jószándékuk jeléül. A szomorú statisztika szerint a most elfogott Schrayn kívül további 21 külföldi tűnt el vagy tartanak túszul Libanonban 1985 tavasza óta. TELEX • VEGYI FEGYVEREK A Szovjetunió reméli, hogy még az idén alá lehet írni a vegyi fegyvereket eltiltó nemzetközi szerződést, ugyanakkor kételkedik abban. hogy az Egyesült Államok komolyan törekedne e megállapodásra. Ezt hangsúlyozta szerdai genfi sajtóértekezletén Nyikita Szmido- vics, az ENSZ leszerelési konferenciáján- részt vevő szovjet küldöttség tagja. A Szovjetunió és az Egyesült Államok képviselői jelenleg tartják a vegyi fegyverekről folyó tárgyalások 7. fordulóját, míg az ENSZ 40 országot tömörítő leszerelési konferenciája február 2-án folytatja munkáját. • ÍTÉLETEK AZ NDK-BAN A másfél héttel ezelőtti berlini tömegfelvonuláson ellenséges szándékkal megjelent személyek közül eddig hetet ítélt el a bíróság hat hónapig, illetve egy évig terjedő szabadságvesztésre — közölte szerdán |Peter Przy- bylski NDK államügyész, az ADN hírügynökségnek adott nyilatkozatában. Január 17-én az NDK fővárosában Rosa Luxemburg és Karl Liebknecht emlékére nagyszabású felvonulást rendeztek. A felvonuláshoz egyes csoportok az NDK-t rágalmazó, rendőrállamnak minősítő feliratokkal akartak csatlakozni. Az NDK hatóságok a helyszínen őriMég mindig elég magas a bűnözés szintje a Szovjetunióban, s ennek jellegét elsősorban az olyan negatív jelenségek határozzák meg, mint az alkoholizmus, a narkománia, az élősködő életmód, a visszaesők, az önző érdekek — mondta a Szovjetunió Ügyészségén tartott sajtóértekezletén Alekszej Katuszev főügyészhelyettes. A tájékoztatóról szerdai számában számolt be a Pravda, hangsúlyozva, hogy a nyilvánosság erősödésének jegyében mind több minisztérium tárja ki kapuit. Katuszev főügyészhelyettes az elmúlt év első kilenc hónapjáról beszámolva megállapította, hogy a társadalmi tulajdon megkárosításának összege 1987 első felében meghaladta a 122 millió rubelt. Az utóbbi évek során megkétszereződött a zetbe vettek nagy részét átengedték az NSZK-ba — több mint hatvan személyt —, a többiek ellen — számukat hivatalosan nem közölték — vádat emeltek. • KISZABADULT CHILÉBEN A DÍVSZ VOLT ALELNÖKE A DÍVSZ budapesti irodájának értesülése szerint a chilei fővárosban kiszabadult börtönéből Manuel Hernandez, aki 1982-től 1986-ig a chilei ifjúkommunisták képviseletében a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség alelnöki posztját töltötte be, Több mint egy évvel ezelőtt, amikor tíz éven át tartó száműzetése után visszatért Chilébe, Hernandezt koholt vádak alapján letartóztatták. Szabadságát kedden nyerte vissza. • ELLENSÉGES ORSZÁGOK Az Egyesült Államok hadügyminisztériuma ismét az ellenséges országok listájára helyezte Kínát. A lista a világ harminc országát tartalmazza, közöttük a Szovjetuniót, Kubát és Vietnamot. Ez egyebek között azt jelenti, hogy azokat, akik a listán szereplő országokból érkeznek, öt évig ,,megbízhatatlannak” tekintik, még az után is, hogy elnyerték az amerikai állampolgárságot. Kína évekig szerepelt az ellenséges országok listáján. Mint a Pentagonban mondták, tavaly „tévesen" került le róla. bűnszövetkezetben elkövetett bűncselekmények száma. A szovjet főügyész első helyettese ugyanakkor utalt arra, hogy a bűnüldöző szervek, köztük az ügyészség is, nem ülnek karbatett kézzel: az utóbbi időszakban számos, a társadalom és az állam szempontjából különösen veszélyes bűncselekményeket tártak fel. így például befejeződött a vizsgálat a bakui „Promgalantye- reja” gyár ügyében, ahol egy bűnszövetkezet csaknem tízmillió rubellel károsította meg a társadalmi tulajdont. Befejeződött a nyomozói vizsgálat Jurij Csurbanov, a Szovjetunió belügyminiszterének volt első helyettese ügyében is, akit azzal vádolnak, hogy ösz- szesen több mint 650 ezer rubel értékben fogadott el vesztegetéseket és visszaélt szolgálati beosztásával. PUSZTULÖBAN A VlZ ALATTI ELET! A Földközi-tenger élővilága valószínűleg nem éri meg az ezredfordulót — állapították meg az ökológiai szakembereik és tengerbiológusok azon a nemzetközi értekezleten, amelyet a napokban rendeztek meg a szicíliai Erice városban. A tenger állatvilága teljes kipusztulásának valószínűségét azok a kutatások támasztják alá, amelyekből nyilvánvalóvá vált, hogy a Földközi-tenger elveszti öntisztulóképességét. A résztvevők síkraszálltak amellett, hogy az ökológiai katasztrófa csak radikális intézkedések végrehajtásával és szigorú ellenőrzésekkel hárítható el. ANTIK GYŰJTŐTÓ Ma is használják azt a gyűjtötavat Kínában, amelyet 2580 évvel ezelőtt 34 négyzetkilométeren az ókori hidrográfusok úgy hoztak létre, hogy kihasználtak egy sor közeli természetes vízgyűjtőt. A gyűjtőtó vizéből mintegy 42 hektár mezőgazdasági területet öntöznek. A helyi hatóságok különleges figyelmet fordítanak arra, hogy a tó gátjait minden évben kijavítsák és megszilárdítsák. SZUPRAVEZETŐ TEKERCS A Moszkvai Energetikai Intézetben szupravezető tekercset fejlesztettek ki, amely négy napon keresztül veszteség nélkül képes tárolni jelentős mennyiségű energiát. A napközben fel- töltött berendezés segítségével ki lehet egyenlíteni az esti és a hajnali csúcsfogyasztás terheléseit. A különleges tekercshuzal vékonyabb io hajszálnál. SZÁMÍTÓGÉPES GYÓGYSZERRENDSZER A Szovjetunió Gyógyszerészeti Tudományos Kutató- intézetében kidolgozták a Gyógyszer nevű számítógépi rendszert, amelytől az orvosok naprakész információt kaphatnak a forgalomban levő gyógyszerekről, azok klinikai alkalmazásáról, arról, hogy mely készítmények helyettesíthetik egymást, és — összeférhetetlenség miatt — melyek nem adhatók egyidejűleg a betegnek. A rendszer ifelvilágosítást ad a gyógyszerek fizikokémiai tulajdonságairól, minőségük ellenőrzésének és tárolásuknak a módjáról is. Az új információs rendszer előnyeit nem csak a moszkvai egészségügyi intézményekben hasznosíthatják, hanem a fővároson kívüli központokban is, ahová az adatokat mágnesszalagon juttatják el. ALIGATOR a csatornában Gombamód szaporodnak Florida földjén az aligátorok és a krokodilok — a gondos tenyésztők jóvoltából. A meleg éghajlatú amerikai szövetségi államban már 33 engedélyezett aligátorfarm van, tíz évvel ezelőtt féltucatnyi is alig akadt. A tenyésztési kedvet a busás haszon táplálja, egyre divatosabbak az aligátor- és krokodilbör cipők, táskák, de bővül a hüllőhús piaca is. Az aligátorok a ’70-es évek végén kerültek le a kihalástól veszélyeztetett állatfajták listájáról, ezután kereskedelmi tenyésztésüket is engedélyezte a hatóság. A farmok a tojáskelte- tök miatt leginkább csirketenyészetekre hasonlítanak, ám a szervezettség mellett óvatosságra is nagy szükség van: végtére is életveszélyes ragadozókat nevelnek. A haszon azonban kecsegtető. Egy aligátorbőr diplomatatáska Z ezer dollárért, egy csizma 900 dollárért kel eí. Ennek azonban két-háromszorosát is megadják New Yorkban, Párizsban vagy Londonban. A magas árak magyarázata a ritkaság. 1966-ra annyira csökkent az aligátor- és krokodilállomány, hogy a kihalás fenyegette e fajokat. Ekkor kerültek a védett állatok listájára. Bár tíz éve lekerültek onnan — mostanra a vadon élők létszáma is már jóval egymillió felett van —, még ma is szigorúan korlátozzák a hüllők kereskedelmét, védik életüket. Engedély nélküli aligá- torölésért, „fekete vágásért” 5 ezer dollár is lehet a büntetés, de 30 nap elzárás biztos. A tenyésztőknek, a feldolgozóknak, a kereskedőknek, de még az éttermeknek is a legszigorúbban kell vezetni könyveiket, a hús minden grammjával el kell tudni számolni. Van azonban Floridában vagy 50 hivatásos aligátorvadász, akik a kertes házak csatornáiba, úszómedencéibe „befészkelődött” hüllőktől szabadítják meg a polgárokat. Tavaly ezer ilyen panasz érkezett. TEHENEK A SZTRÁDÁN Egy Los Angeles melletti autóútra tehenek tódultak éppen akkor,' amikor a legnagyobb a forgalom. Jó időbe tellett, amíg a motoros- cowboyok elterelték a teheneket az autóútról. Túszejtés Hyugat-Bejrútban Alkoholizmus, narkománia, bűnszövetkezet A szovjet ügyészség tájékoztatója Tisztul a kép Afganisztánban ..Szeretnénk, ha 1988 lenne az utolsó év, amikor szovjet csapatok tartózkodnak Afganisztánban" — jelentette ki az év elején, kabuli tárgyalásait követően Sevardnadze szovjet külügyminiszter. Alighanem ez volt eddig a legszenzációsabb nyilatkozat idén. A nyomában úgy tűnik, jó esély nyílt rá, hogy a leszerelési tárgyalásokon 1987-ben bekövetkezett áttörés után idén a regionális konfliktusok talán legneuralgikusabb pontján következhet látványos megoldás, sort kerítve a szovjet csapatok kivonására. A moszkvai Pravda már a kezdés időpontját is megjelölte: május. „De egyáltalán miért kellett bevonulni?” — teszik fel a kérdést sokan,1 és a szovjet lapokban megjelent cikkek tanulsága szerint egyre inkább nem csupán Nyugaton, hanem a Szovjetunióban is. Ami azért is lényeges, mert a mind szókimondóbb tömegtájékoztatás sokat segít egy eddig talán még nem kellően átlátott kép. s a bekövetkezett átértékelés fokozatos tisztázásában. Gorbacsov az „Átalakítás és új gondolkodás” című könyvében azt írja, hogy az afgán vezetők összesen 11 alkalommal fordultak a szovjet kormányhoz fegyveres segítségért, míg végül megszületett az egyetértő döntés. Aminek kapcsán érdemes megjegyezni, hogy számos megfigyelő már ;jó ideje utalt rá: ez a konfliktus Moszkvának sokkal súlyosabb tehertétel (gazdaságilag és politikailag egyaránt), semhogy komolyan lehetne venni azt a vádat, miszerint a „forradalom szításával vagy exportjával” ő kzedeményezte az egészet. Könnyű belátni, hogy tisztán hatalmi szempontból kedvezőbb szomszéd egy semleges, önmagát fenntartó, szilárd „ütközőállam’’, mint egy állandó katonai, pénzügyi pályolgatásra szoruló szövetséges, hogy a rubelmilliókat és emberáldozatok ezreit követelő háborút (annak világpolitikai tekintélyveszteségével együtt) ne is említsük. I • Aligha véletlen tehát, hogy a korábbi afgán kérésekre tízszer „nem” volt a válasz. S nyilván súlyos okok indokolhatták, hogy tizenegyedszerre mégis „igen” kerekedett belőle. Mielőtt azonban ezen okok lehetséges körét felmérnénk, célszerű röviden utalni a szovjet—afgán kapcsolatok történelmi előzményeire. A térség mindig is stratégiai jelentőséggel bírt (már a korai századokban is, mint „selyem-út”). Nem véletlen, hogy az angol korona igen hamar saját érdekszférájának tekintette, ami számos konfliktus forrása lett a cári Oroszország és Anglia között. Kabul az angol nyomás ellensúlyozására többnyire Pétervárhoz fordult, és ez a kapcsolat a szovjet állam megszületése után is megmaradt. 1922-ben az afgán uralkodó olyan megállapodást kötött a Szovjetunióval, amely a katonai segítség lehetőségét is magában foglalta. Az a forradalmi változás, amely Afganisztánban 1978- ban Zahir sah trónfosztását eredményezte, sok szempontból új helyzetet teremtett. Az új vezetés, amelyben újabb fordulat következtében hamarosan túlsúlyba kerültek a szocialista átalakítás szorgalmazói, Moszkvára most már — a történelmi kapcsolatokon túl is — mint „természetes szövetségesre” tekintettek. Táboruk azonban nem volt egységes: soraikban a törzsi alapokon szerveződött két csoport — a hark és a parcsam — sok szempontból eltérően ítélte meg a helyzetet. A harkok mindig is a radikális változás hívei voltak, a parcsam- csoport inkább az afgán helyzet realitásaiból igyekezett kiindulni. Véres belvillongások után az Amin-vezette, túlnyomó- részt harkokból álló csoport 1979-ben az összeomlás szélére vezette az országot. Erőszakolt politikájuk, „forradalmi türelmetlenségük” nem volt tekintettel a társadalmi adottságokra: a mélyen mohamedán államban üldözték az iszlámot, bebörtönözték a papokat, valósággal maguk ellen bőszítették a tömegek mind jelentősebb részét. Decemberben lényegében már csupán Kabulban és környékén volt bázisuk. Végül a kiélezett helyzetben a parcsamcsoport vette át a kezdeményezést, s többek között a vezetőségen belül többségi határozatra emelték a szovjet lesapatok ismételt behívását. Ilyen körülmények között, érvényben lévő államközi szerződés alapján segítséget nyújtani legalábbis nem indokolatlan. Emellett azonban a forradalom bukása egy nem akármilyen stratégiai helyzetben lévő országban következett volna be. A szomszédos Iránban alig néhány hónapja történt Khomeini forradalma, s az országban azóta is teljes volt a felfordulás, a kiebrudalt amerikaiak pedig éppen újabb bázisállamot kerestek. A másik szomszéd, az atomfegyverek1, birtoklására törekvő Pakisztán régen szovjetellenes politikát folytatott és az ellenforradalmi erőket nyíltan támogatta. Ezekben az években még igen feszült volt a szovjet— kínai viszony is, és Afganisztán kis darabon határos Kínával. Ilyen környezetben, s ilyen országban állt fenn tehát a lehetősége egy várhatóan élesen szovjetellenes rezsim uralomra kerülésének, s az ország 1800 kilométeres szakaszon határos a Szovjetunióval. És még valami. Számos megfigyelő véli, hogy ezekben a feszültséggel teli hetekben még egy stratégiai jelentőségű döntés határozta meg a világpolitikai közérzetet: decemberben a NATO eldöntötte az eurorakéták telepítését, olyan fegyverekét, amelyekkel 8-12 percen belül atomcsapás mérhető Moszkvára vagy1 Bakura. S bár utóbb nem igazolódtak be az ilyen feltételezések, sokan nem tartják kizártnak, hogy átmenetileg az is szempont lehetett ezek után: Afganisztán nyugati határa és a Nyugat számára létfontosságú olajútvonal, a Hormuzi-szoros között a stratégiai távolság — elméletileg — ugyancsak 8-12 percre csökkenthető. Az említett tényezők persze nyilván eltérő arányban jelentettek szempontot a bevonulás elhatározásakor, de hogy együttes jelenlétük dönthetett végül, az aligha vitatható. Annál inkább lényeges, hogy tavaly, a washingtoni csúcs alkalmával Mihail Gorbacsov immár azt közölhette az amerikai vezetőkkel: megszületett a politikai döntés a csapatok kivonásáról. Ez arra vall: bármi is indokolta a nyolc évvel ezelőtti elhatározást, a mai vezetés immár felülvizsgálta azt, s átértékelte a helyzetet. Nemcsak az afganisztánit. Az eurorakéták ellensúlyozása helyett például ma teljes felszámolásuk van napirenden, a szovjet katonai doktrínát a maximális (biztonság helyett az elégséges biztonság alapjára helyezték, az együttműködésre törekvés hatja át a szovjet politikát minden téren. Éppen ezért tekinthet bizakodva a világ Diego Cordovez ENSZ-főtitkárhelyettes kabuli és iszlamabadi megbeszéléseire e héten. Fóris György
