Békés Megyei Népújság, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-27 / 22. szám

1988. január 27., szerda Keller József, a társaság elnöke ismertette az Í988. évi munkaprogramot Fotó: Veress Erzsi A Darvas-életmű ápolása, a köz szolgálata Közgyűlést tartott Orosházán a Darvas József Társaság „Az egyesület célja a Darvas-életmű ápolása, ha­ladó irodalmi hagyománya­ink őrzése, a jelen irodalmi értékeinek bemutatása. Fel­karolja a tájegység szocio­gráfiai irodalmát és ösz­tönzi annak kutatását. Tá­mogatja a tudomány, a kul­túrpolitikai törekvések meg­ismertetését.” így foglalja össze az Orosházán, 1987. február 11-én alakult Dar­vas József Társaság alap­szabályának 2. paragrafusa azokat a célokat, melyek a társaság tevékenységét ve­zérlik. Alakulás után közel egy esztendővel, 1988. január 25- én, az orosházi városi könyvtárban rendezték meg ez évi első közgyűlésüket, melynek feladata — mint azt. Varga Zoltán, a társaság titkára elmondotta —, meg­vitatni az évi programot és megbeszélni a végrehajtás módjait, eszközeit, lehetősé­geit. A titkár bevezető sza­vai után Keller József nyu­galmazott gimnáziumi igaz­gató ismertette a társaság alapszabályát, szólt arról is, hogy az eltelt év lényegé­ben az erőgyűjtés esztende­je volt, elsősorban azt kí­vánták felmérni, hogy meny­nyiben lesz képes a Darvas József Társaság arra, hogy tagjai számára valóságosan az ismereteket gyarapító ta­lálkozások színhelye legyen; hogy hatékonyan segítse Darvas József életművének mind szélesebb körben való ismertetését; hogy sajátos eszközeivel szolgálja az iro­dalom terjesztését, az olva­sómozgalmat ; hogy betöltse azokat az elvárásokat is, me­lyekre a város közművelő­dési életének jobbítása ér­dekében vállalkozott. A tartalmas eszmecsere során kiderült, hogy a tag­ság egyetértése a társaság céljait és tevékenységét il­letően kézenfekvő, prog­ramgazdagító javaslatok azonban szép számmal szü­lettek. Többen — Fülöp Bé­la, Koszorús Oszkár, Gonda Géza és mások — arról fej­tették ki nézeteiket és ja­vaslataikat, hogy a társaság mielőbb lásson hozzá ki­adói tevékenységhez is, és színvonalas kiadványokkal kezdje meg a Darvas-örök­ség közkinccsé tételét, Dar­vas József írói-emberi ar­cának bemutatását. A ki­adói tevékenységhez Gonda Géza, a Petőfi Művelődési Központ igazgatója külön 10 ezer forintot ajánlott fel a társaságnak, mely jogi sze­mélyek és közösségek támo­gatását is keresi elgondolá­sai megvalósításához. Elek László nyugalmazott főisko­lai tanár olyan irodalmi so­rozat szervezését javasolta, melyen bemutatnák — első­sorban fiataloknak — a XX. század magyar irodalmát, és megemlékeznének azokról az írókról is, akik életpá­lyájuk során Orosházához kötődtek, vagy innen indul­tak. Az elfogadott 1988. évi program szerint február 15- én Délsziget-estet rendez a társaság, vendégük a ma­gánerőből kiadott folyóirat szerkesztője, Moldvay Győ­ző, valamint Domonkos László újságíró és Raffay Ernő író lesz, az ,.Erdély 1918—19-ben” című könyv szerzője. Ezen az esten em­lékezik meg Elek László Justh Zsigmondiéi, születé­sének 125. évfordulóján. Áp­rilisban Szabó Dezsőről tart előadást Király István iro­dalomtörténész, Tompa László előadóművész közre­működésével, májusban iro­dalmi kirándulást szervez­nek a vésztői Sinka-emlék- házhoz, és Biharugrára, a Szabó Pál-emlékház meg­tekintésére. A nyári szünet után elsőnek szeptemberben lesz jelentősebb találkozási alkalom, amikor emlékülést rendeznek Eötvös József születésének 175. évfordulója tiszteletére, novemberre Fe­kete Gyula és Cseres Tibor írókat kérik fel beszélgetés­re, decemberre pedig a zá­róközgyűlést iktatták prog­ramba. A nagy érdeklődés, mely a közgyűlés iránt megnyil­vánult, az élénk, tartalmas eszmecsere arra enged kö­vetkeztetni, hogy az oroshá1 zi Darvas József Társaság céljai a közigényből szület­tek. a közigényt szolgálják. A közgyűlést Keller Jó­zsef elnök zárta be, felszó­lítva a tagságot a vállalt feladatok teljesítésére. s. e. Békéscsaba, Szűnyegszövű Munkahelyi művelődés Hogy kellemessé, barátságossá varázsoljunk egy szo­bát, nem kell hozzá más, csak egy pálma és egy szép szőnyeg. Mindez úgy tűnhet, mintha valamilyen reklám- szöveg lenne, pedig csupán a Csaba Szőnyegszövő és Há­ziipari Szövetkezet egyik irodájáról van szó, ahol Moch- nács Pálnéval, a szövetkezeti bizottság elnökével és Szabó Ferencné közművelődési titkárral a szövetkezeti dolgozók művelődési igényeiről és a munkahely tudat- formáló szerepéről beszélgettünk. — A dolgozók művelődési igénye — legalábbis a szer­vezett keretek között —, igen kicsi, és két fő oka van — fejtegette Mochnács Pál,né. — Az egyik az, hogy a hétszázötven dolgozónk közül több mint ötszázan kihe­lyezett vidéki részlegnél dolgoznak, sőt a központban dolgozóknak is csaknem fele bejáró. Így tehát nehéz az összehangolás. A másik ok az, hogy a dolgozóink zöme nő. Sok a fiatal anyuka, akiknek a szabad idejét a gyer­meknevelés és a háztartási munka tölti ki. Nálunk még élnek ugyan a szocialista brigádok, de már eltűntek az olyan hagyományos vállalások, mint a hangverseny- vagy színházbérlet-vásárlás. Azzal, hogy főleg exportra dolgo­zunk, s hogy a határidők szorítanak bennünket, csökken­tek az igények a rendszeres, munkaidőn túli összejöve­teleket illetően is. A ráerőltetést pedig, gondolom, egy munkahely sem vállalja szívesen. A kép azonban mégsem ennyire sivár, erről próbált meggyőzni a közművelődési felelős. — Hogy évente néhány alkalommal nőnapkor vagy je­lentősebb ünnepeken valamennyien együtt legyünk, azt mindenki igényli. Ilyenkor meghívott előadók, vagy gyerekek műsorát láthatják a dolgozók. Szoktunk nyug­díjas- vagy kismama-összejövetelt is tartani, ahová szin­tén szívesen jönnek el az asszonyok. Legnagyobb az ér­deklődés azonban a különféle kiállításokkal kapcsolatos kirándulások iránt. Pécsre, Szegedre vagy Miskolcra már többször is szerveztünk utakat, a közelmúltban pedig az egyik nyugatnémet megrendelőnk meghívására az NSZK- ba utazhatott negyven dolgozónk. Az ottani kiállításo­kon nyert tapasztalatokat aztán itthon is hasznosíthatták. Most májusban Milánóban lesz egy nemzetközi szőnyeg­kiállítás, és talán mondanom sem kell, hogy máris igen nagy az érdeklődés. Beszélgetőpartnereim azt is elmondták, hogy korábban maguk is szövőnőként dolgoztak, így a szövetkezet vala­mennyi dolgozójával közvetlen, családias kapcsolatban állnak. Ez pedig megkönnyíti a dolgozók igényeinek, el­képzeléseinek felmérését. „Ha már csak két jelentkező is van valamire, mi szervezünk, segítünk” — mondták. A gyakorlat azonban azt mutatja — sajnos egyre több munkahelyen —, hogy a fokozottabban előtérbe kerülő gazdasági elvárások mindjobban háttérbe szorítják a művelődési és kulturális igényeket... _ _ T itkos értelmű rózsa Ördögit Szilveszter riportja Hivatástudat és segítőkészség: így teljes a kép Négy szó és hozzá a magyarázat Délelőtt a vésztői családi irodában Ördögh Szilveszter első könyve, A csikó című elbe­széléskötet 1973-ban jelent meg, és sikert, elismerést kapott érte. Aztán múltak az évek, s az újabb könyvekre kevesebb figyelem esett. Ördögh Szilveszter útja nem volt látványos, az írói mű­helymunka azonban egyre pontosabb lett. Jó kritikákat kapott már a Lázár békéje című regénye, 1985-ben, s most bizonyára a Titkos ér­telmű rózsa is sikert arat. A két regény egyébként szoro­san összetartozik, voltakép­pen iker-regények. Az előb­biben Fekete Lázár életút- jával ismerkedhetünk meg, a másodikban feleségével, született Hajnal Etelkával. S talán egy harmadik könyv­ben majd egyetemet végzett fiúk, Illés életútja kerül a középpontba. A Titkos értelmű rózsa egyetlen nap története, nagy- csütörtok estéjétől, nagypén­tek estéjéig, de ebben a huszonnégy órában egy egész élet benne van. Etelka már idősödő asszony, 55 éves, s élete holtpontra jutott. Fa­lusi gazdalány. akinek éle­tét a paraszti munka töltöt­te ki, bár néhány éve a téesz tésztaüzemében dolgo­zik. Férje a téeszszervezés- kor bejáró munkás lett, az évek során elhidegültek egy­mástól, egy éve el is váltak. Fiuk elidegenedett a szülők­től, s a válás után az anya marta el otthonról, mert mindig lánnyal jött haza lá­togatóba. Az asszony egv vé­gigdolgozott élet után telje­sen egyedül marad. Keresi élete értelmét, keresi a ma­ga „békéjét”, de nem talál­ja Családja széthullott. a munka elvesztette célképze­tét. Rádöbben, hogy ő soha nem volt boldog, legfeljebb régen, akkor is percekre. Hitét is elveszti, számára „meghalt az Isten”. Kéte­lyeit, kérdéseit a falusi plé­bánosnak gyónja meg, de se­gíteni az se tud rajta. Sőt a pap is elveszti hitét, s épp azzal indul a történet, hogy a pap elhagyja hivatását és a falut. Ez érleli meg az asz- szony elhatározását: ha már boldog nem lehet, akkor be­fejezi az életét, öngyilkos lesz. Nem akar megbolon­dulni. nem akarja, hogy to­vább gyötörjék a rémisztő álmok, a látomások. Az elő­ző regényből tudjuk, hogy ugyanezen az éjszakán tör­ténnek megmagyarázhatat­lan dolgok Lázárral is: éj­szaka a buszmegállóban egy pádon üldögél, s az őt iga­zoltatni akaró rendőrt egy üveggel fejbe vágja, súlyo­san mgesebzi, s így börtönbe kerül.1 Amikor volt felesége haláláról értesül, rádöbben, hogy ő „ölte meg” az asz- szonyt. A Titkos értelmű rózsa egy asszony sorsát mutatja be. megdöbbentő lélektani hitelességgel. Ez az asszony paraszt, mégsem parasztre- aénnvel van dolgunk a szó leszűkítő értelmében. Egv ember a főhős,1 aki itt élte le 55 évét, a századközépi Magyarországon, s a regény­ben nemcsak az asszonyról, hanem az őt körülvevő vi­lágról is meggyőző és pontos kénét kapunk. ördögh Szilveszter min­dent tud arról a világról, ametvet megír. Regénye az “Imúlt év kiemelkedő iro­dalmi eseménye. (Magvető Kiadó, me.) Vasy Géza A megyében működő csa­ládi irodák jórészét végig­jártuk már. Tevékenységük — természetesen — sok ha­sonlóságot mutat, ám min­denütt találtunk egyéni, csak az adott irodára jellemző vo­násokat. Így volt ez Vésztőn is. Látogatásom összegzése­ként két szót jegyeztem fel, s húztam alá hazaindulásom előtt: olcsó (a szó jó értel­mében) és leleményes. De ne vágjunk a dolgok elébe, hiszen annyi mindenről be­szélgettünk Festő Ferencné- vel, az iroda vezetőjével.. . Vésztőn 1985. szeptember 16-án jött létre a Társadalmi Ünnepségeket és Szertartáso­kat Szervező Iroda, vagy — ahogy most nevezik — a családi iroda, melynek költ­ségvetését a helyi tanács biztosítja. — Társadalmi rendezvé­nyeink az irodá megalakulá­sa előtt is színvonalasak vol­tak — mondja Festő Ferenc­né —, a változás talán any- nyi, hogy most többet tu­dunk foglalkozni ügyfelek­kel. mint korábban, és szol­gáltatásaink is bővültek. Nincs szerencsém, ott-tar- tózkodásom alatt senki nem nyitja ránk az iroda ajta­ját azzal, hogy esküvőt, név­adót kíván tartani. Meg kell elégedjek hát a kérdezz-fe- lelekkel. A névadókról be­szélgetünk először. — Mi engedékenyebbek vagyunk a gyerekek korát illetően, mint mások. Sokan megvárják a második apró­ság érkezését, és együtt tart­ják a mondjuk 1 és 3 éves gyerekek névadóját. így nem olyan megterhelő a család­nak a névadás. Hamar hozzáteszi, nem az iroda szolgáltatásai a drá­gák, hanem az azt követő eszem-iszom ok . .. A gyerekekről nemcsak a névadók előtt, de azt köve­tően sem feledkeznek meg. Gratuláló kártyákat, szüle­tésnapi képeslapokat, meghí­vókat mutat a háromévesek ünnepségére .. J És később, ha felnőnek, a KlSZ-esek- kel közösen megrendezik a személyi igazolvány átadó ünnepséget is . . . Egy jópofa játékkutyus is előkerül a szekrény mélyé­ből. Kérdő tekintetemre ha­mar választ kapok: — Ez évtől ilyen apró ajándékokkal kedveskedünk a kicsinyeknek, melyeket a Tarlódombi óvoda óvónői se­gítségével mi készítünk. Mi mindenhez értenie kell egy irodavezetőnek — mon­dom — hiszen a kék nyak­kendőket is maga hímezi, a virágtálak összeállításáról nem is beszélve . . . — Házasságkötéseknél a „gyertyás esküvő”, és sok egyéb más mellett újdonság­ként bevezettük a virágtál- készítést: ha az ifjú pár ké­ri, a házasságkötés időpont­jával ellátott virágtálat ké­szítünk, melyet hazavihet­nek emlékül. A megdöbbentően alacsony árakra itt kapok igazán ma­gyarázatot . . . Maguk díszí­tik a tálakat, a lehető leg­olcsóbban beszerezhető virá­gokkal. (Olykor még a pia­con is körülnéznek, hátha találnak szép és olcsó tál­ba valót. . .) A társadalmi temetésekről is szó esik. A temetőben lé­vő sírokról, sírhelyekről pontos nyilvántartást vezet­nek. Az új temetőtérkép a sírok jelenlegi állapotát tük­rözi . . . — Kevés településen van ilyen rendezett temetőkert. A nagyközség vezetői erre mindig gondot fordítottak. A múlt évben felújították a ravatalozót, a főutak mind kövezettek; és általában a technikai, tárgyi feltételek jók. Ez a mi helyzetünket is nagyban könnyíti. Azért problémájuk is akad. A temetéseken jelen­leg két szónok működik. Az egyik, egészségi állapota mi­att igen ritkán, s a másik szónok idős. Utánpótlásra lenne szükség .. . Jubileumi házassági évfor­dulót 1986-ban négyet, 1987- ben pedig hármat rendeztek. Az eddig hallottak után már cseppet sem csodálkozom, hogy ide is maguk készítik a virágkosarat. — A magyarázat nagyon egyszerű. Abból a kis pénz­ből kell gazdálkodnunk, amit kérünk. A bevételnek fedez­nie kell a kiadást. Mondhatnánk erre, miért nem kérnek többet, ám az előbb megkezdett gondolat folytatása ezt a kérdést fe­leslegessé teszi: — Jó lenne, ha még töb­ben igénybe vennék szolgál­tatásainkat! Már( csak azért sem kívánjuk emelni a díja­inkat, ha nem kényszerülünk rá. Természetesen az iroda egymaga nem lenne képes mindenre. Segítőik is akad­nak bőven: — A község vezetőihez so­ha nem fordulunk hiába, ha gondunk, problémánk akad. A KISZ-esek) is segítenek, amiben csak tudnak. De említhetem e felsorolásban az óvónőket, a Béköt szo­cialista brigádjait, a munka­helyi aktívahálózatot, mely irodánk1 népszerűsítésében vállal jelentős szerepet. A polgári szertartásokat szer­vező albizottság is munkánk könnyítésén fáradozik. És ki ne felejtsem az iskolát! Lá­zár Sándorné tanítónő és a gyerekek, akik családi ün­nepségeinken közreműköd­nek, mindig készséggel jön­nek, ha hívjuk őket. Igen!' E riport elején két szót emeltem ki vésztői ta­pasztalataimból, hogy „ol­csó”, s hogy „leleményes”. Még kettő úgy érzem ide­kívánkozik : a hivatástudat és a segítőkészség. így már teljes a kép. Nagy Ágnes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents