Békés Megyei Népújság, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-26 / 21. szám
1988. január 26., kedd „Gyulai Hármak” — Budapesten Oroján István Román táncok című kompozíciója Nagy divat volt hajdanán — még manapság is előfordul —, hogy ^különösen a festők egy-egy csoportja számmal jelölte a hovatartozását. Ötök, hetek — ahá- nyan éppen voltak. Alkalmi társulásoktól komoly műhelyekig terjedt a színskála, s az volt a szerencsésebb eset, ha olyan tehetségek fogtak össze, akik természetszerűleg különböztek, mégis jól kiegészítették egymást, mert a fontos dolgokban hasonló volt a véleményük, látásmódjuk. Tűz és víz ritkán fért meg egy fedél alatt. Most elfér. Történt ugyanis, hogy Budapesten, a Bartók Galériában, közös kiállítást rendeztek Koszta Rozália, Oroján István és Székelyhídi Attila munkáiból. lEgy tréfás kedvű látogató, a kiállítás vendégkönyvében 1 a „Gyulai Hármak’’ bemutatkozásaként gratulált az eseményhez. iPedig ha van homlokegyenest különböző kifejezési mód, akkor ők hárman mind egymás ellentétei. és lám, milyen szépen megférnek együtt. Baráti gesztusként is tekinthető, hogy Koszta Rozália közös kiállításon szerepel a fővárosban két gyulai kollégájával. Igaz, nem kezdők ők sem, (mindketten a Művészeti Alap tagjai, de azért ,,Rozóka:’ mégiscsak nagyobb név a szakmában, jobban odafigyel rá a közönség, az ő ragyogásából kijut egy kis visszavert fény a társakra: És persze veszélyt is jelenthet egy közös bemutatkozás, hiszen ha valaki 'kevésbé tehetséges, az a megmérettetésnél könnyen háttérbe szorul. Szerencsére ez utóbbi lehetőség most nem lett valóság, mert jutott „fal" mindnyájuknak, s a terem feszültsége csak felerősödött a különbözőségek miatt. Jó látni, hogy Koszta Rozália milyen energiával, nem fogyó belső tűzzel járja megtalált útját. Kedves ismerősként köszöntjük alkotásait, mégis imindig új finomságok fedezhetők fel képein: a Fekete-Körös, Utca Ajtósfalván, Tanyák, Falak, és kedvenc témája, az emberi élet nagy állomásain átívelő hármasképek gyönyörködtetik a látogatót. Ügy tud egyetemes érvénynyel szólni, hogy nagyon mai, e tájhoz kötődő. Székelyhídi Attila művészi optikája másfajta látomás: ő bátran] vállalja a valóságot sokkal kevesebb áttéttel, szinte egy az egyben. Képein magára ismerhet az édesanyja,! anyósa, Rozika néni, Tarr Ferenc, de még a kertajtóból kandikáló baromfiak is. Kínos precizitással lefesti a folyosó színes keramitlap- jait, az oszlopokat, mindent, ami a környezetében előfordul. Ha elromlana a fényképezőgépem, és a gyerekeimről portrét kívánnék festetni, őt kérném meg, de a szobámba inkább a most kiállított Tájképet, vagy Csendéletet tudom elképzelni. Vékony jégen egyensúlyoz, aki ecsetet vagy vésőt vesz a kezébe. Oroján István is a veszélyes mutatványosok sorsát választotta. Végsőkig leegyszerűsített formákat — Tojás — keres, de valójában á néző fantáziájára bízza, hogy az ívek, vonalak, színek miként hatnak a befogadóra. Kifinomult vizuális kultúra szükséges művei élvezetéhez, vagy gyáva sznobizmus, amely letagadja, hogy nem tud mit kezdeni a látottakkal.1 Sokféle arcát mutatja a világ, sokszínűén tükrözik a művészek. Izgalmas villanás a három gyulai festőművész pályáján a mostani közös kiállításuk. Andódy Tibor Ötéves az orosházi honismereti csoport A honismereti mozgalom huszonöt éves, azonban Orosházán mindaddig csak a szárnybontogatással telt el az idő, amíg 1982. december 13-án egy alakuló gyűlésen szervezett formába nem öntötték e tevékenységet. Azóta öt év telt el, s a csoport számtalan szép eredményt ért el. Nemrég ünnepi közgyűlést tartottak a Petőfi Művelődési Központban, ahol dr. Kovács István, a csoport elnöke köszöntötte a megjelenteket, köztük a meghívott vendégeket. Ezt követően Kiss Horváth Sándor, a csoport titkára számolt be az ötéves tevékenységről. A rövid, tömör titkári beszámolóból sok mindent megtudhattunk. Többek között azt, hogy jelenleg 22 aktív, 8 tiszteletbeli tagból és 3 szocialista brigádból áll a tagság, így összesen 70-en tartoznak a közösséghez. A beszámoló kitért arra is, hogy az elmúlt öt évben három alkalommal rendeztek önálló kiállítást, kétszer pedig közös kiállításon vettek részt. Hatszor cserelátogatást bonyolítottak le a mezőkovácsházi honismereti szakkörrel, kirándultak Pusztavacsra, Ópusztaszerre, jártak Budapesten, az Országházban, máskor Békés megye nevezetességeit tekintették meg. Rendeztek majálist, madarak és fák napját, s létrehozták az ország egyetlen kútmúzeumát, melyre múzeumi működési engedélyt kaptak. Egy alkalommal az öregek napját is megrendezték a város egyik legtávolabb eső településén lakó idős embereknek, de jelentős esemény volt az is, hogy megemlékeztek Boldizsár István festőművészről, születésének 90. évfordulóján. Ugyancsak a beszámolóból tudtuk meg, hogy a csoport tagjai közül nyolcnak jelent meg jelentősebb tanulmánya, tizennyolc esetben pedig cikkeik láttak napvilágot különböző újságokban. Hatan helytörténeti dolgozatot írtak, a csoport adattára számára. Kisebb tárgyi gyűjteményük is kialakulóban van. Az ez évi munkatervükben szép elképzelések szerepelnek: emléktábla-állítás, műemlékké nyílváníttatás, majális, kirándulás, néprajzi séta, és további néprajzi dolgozatok írása. Az ötéves évfordulóra való készülést 5 fa elültetésével vezették be, majd a közgyűlésen 5 népfrontkitüntetés és 5 ajándéktárgy került átadásra. Ugyancsak kiosztottak 5 elismerő oklevelet a velük kapcsolatot tartó és munkájukat segítő kisközösségek részére. Az értekezleten többen felszólaltak, akik az elismerő nyilatkozatok mellett még jobb eredmény elérésére biztatták a honismereti csoportot. Vasútmodellezők A békéscsabai vasutas művelődési házban már hagyomány a vasútmodellezés. Ami új: a házban nemrég megalakult egy úttörőcsapat a modellezőkből. VERESS ERZSI KEPÖSSZEALL1TÁSA KÉPERNYŐ Új nyitott könyv Az irodalommal foglalkozók vagy az irodalmat kedvelők bizonyára nagy örömmel fogadták a néhai Nyitott könyv adásainak folytatását. „Tudtam, hogy mit akarok, készen volt a sorozat terve, az illetékesek elfogadták, de a jó cím hiányzott. . .” — nyilatkozta Bernát László, a sorozat jelenlegi szerkesztője a Rádió- és Televízióújságban. Végül is megszületett a cím: Üj nyitott könyv, amely egyszerű ugyan, de kifejezi a múlttal való kapcsolatot és az újraindítást is. Az Űj nyitott könyv első darabját rövid riportázs vezette be, melyben közéleti személyiségek és olvasók nyilatkoztak a napjainkban mind jobban háttérbe szoruló olvasásról. Egy könyvesbolt kirakatát nézegető riportalany — saját bevallása szerint — maximum heti egy órát tölt olvasással. A miért persze nagyon változó. A legtöbb ember időhiányra vagy fáradtságra hivatkozik, bennem mégis Rubik Ernő feltaláló mondatai maradtak meg, aki az olvasni szerelést az olvasni tudással hozta összefüggésbe. Fél évtizedes pedagógus pályafutásom alatt bőven volt alkalmam tapasztalni, hogy az általános iskolából kikerülő diákok nagy hányada bizony inkább csak makog, mint olvas ... Az új sorozat még az ilyen, olvasni kevésbé szerető emberek számára is rendkívül hasznos lehet, hiszen olyan kortárs írók alkotásaival ismerkedhetnek meg, amelyekről — a műsor közbenjárása nélkül — talán sohasem hallottak volna. Az első darab, Mesterházi Lajos: Apaszív című regénye, még a régi Katkó István-féle Nyitott könyv-adások idején maradt dobozban. A regény főhőse Dániel Imre író, aki maga meséli el életét az első világháborútól a hatvanas évekig. Mesterházi különös erővel idézi a Ráko- si-korszakot művében. A nemegyszer mosolyra fakasztó jelenetek csak azok számára nem tűnhettek ironikusnak, akik maguk is részesei voltak ezeknek az éveknek. Dániel Imre könyve kiadásának évtizedekig, nyúló kálváriája képet ad az egymást követő korszakok irodalom- politikájáról is. A könyvkiadás elvei korszakonként változnak, s Dánielnek e szerint kell újra és újra átírnia regényét. Aki ebben a harcban fennmarad, aki megél ezen az örökké változó talajon, az csakis megalkuvó lehet. Ha pedig a korszak úgy kívánja, a megalkuvó a saját gyermekét is megtagadja. A minden körülmények között fennmaradó, elpusztíthatatlan Dániel Imre azonban mégsem velejéig romlott negatív hős, hanem a maga szerepét tisztességesen kereső ember, akit az „életrázás” bölcsebbé tett. Olyan típus, aki máig él közöttünk, aki valóság, aki emberi. .. Kishont köszönti a kis hont A szellemes cím hívta fel a figyelmemet a Kishont köszönti a kis hont című műsorra, amelyet szombaton este főműsoridőben sugárzott a televízió. A Ludas Matyi egykori munkatársa, Kishont Ferenc 1949-től él Izraelben és Svájcban, s azóta a világ számos országában ismerik nevét, alkotásait. Art Buchwald, a híres amerikai újságíró a világ második legjobb humoristájának tartja. „Nagyszerű fickó, és én gyűlölöm” — idézte a műsort szerkesztő Vitray Tamás Buchwaldot, s hozzátette, hogy ez a legnagyobb bók, amit a legjobbnak tartott humorista mondhat egy másikról. És a Kishont írásaiból készült jelenetek bizonyítottak. A gondot űző derűs történetek, mint az Űj bejárónő, halló!, a Nem gyün Astux, vagy a Próbára tettük a takarítónőt — úgy hiszem —, nemcsak belőlem csaltak ki nevetést. Manapság, amikor az emberek egész nap gondokkal terheltek, rohannak és idegesek, nem árt néha az ilyen esti felüdülés. Nem beszélve arról, hogy a műsor- szerkesztés lehetővé tette a világhírű író magyarországi bemutatkozását is, hiszen Ephrajim Kishont — ahogy külföldön ismerik — egy-egy jelenet között maga meséld hette el élete fordulatait. Heti ajánlatunk Ezen a héten egyébként igencsak változatos a kínálat a televízióban. Csütörtökön tovább folytatódik a múlt héten indult Sándor Pál-sorozat az 1973-ban készült Régi idők focija című filmjével. Lesz krimi és Kék fény, lesz romantika, amennyiben valaki a múlt században élő Szigligeti Ede Fenn az ernyő, lenn a kas című írásának szombaton bemutatásra kerülő tv-játékát választja, és hogy a zenekedvelők se maradjanak ki, vasárnap Thomas Mann Mario és a varázsló című novellájának operaváltozatát láthatják. Magyar Mária Barátunk a könyv — Békésen A békési városi könyvtár tavaly ősszel hirdetett harmadszorra úttörő akciót, Barátunk, a könyv címmel. Az ősztől tavaszig tartó versenyláncba 33 őrs, mintegy háromszáz általános iskolás nevezett be. A tanulók havonta megoldott feladatait értékelve a tíz legjobb csapat márciusban a városi döntőn mérheti össze tudását. A hónapokig tartó vetélkedő fő célja a könyv megszerettetése, alapvető könyvtárismeret nyújtása, és a lexikonokban. kézikönyvekben való tájékozódás segítése. A gyerekek nagy érdeklő- 'dése. intenzív részvétele, és az eddigi eredmények igazolják, hogy a könyvtári kezdeményezés elérte célját. Ezt tapasztalhatta a közelmúltban Berkes Péter író is, akit kétszáz békési általános iskolás várt a városi könyvtárban megrendezett találkozón, melyen az író ifjúsági regényeiről, és az általa szerkesztett Kölyök című magazin műhelytitkairól kérdeztük vendégüket.
