Békés Megyei Népújság, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-05 / 3. szám

1988. január 5., kedd o Munkásgyűlések megyénkben (Folytatás az 1. oldalról) — Ebben az évben a fel­adatok tovább növekednek — mondotta az igazgató —, hatszázzal több járművázat várnak tőlünk és elkezdjük a 800-as típuscsaládhoz tar­tozó merevvázak gyártását. Partnereink' néhány munkát előrébb hozattak velünk, így az év első felében, de kü­lönösen az első negyedév­ben sokasodnak tennivaló­ink. Lesz-e munkánk a jö­vőben? Ez kizárólag tőlünk függ. Ha a 878-as típusú, merev vázakat jó minőség­ben visszük a piacra, újabb megrendelésekre számítha­tunk. A továbbiakban takaréko­sabb gazdálkodásra kérte a gyár dolgozóit, mert ezen a területen a gyár vezetése je­lentős tartalékokat szeretne a termelés szolgálatába ál­lítani, ezekkel is növelve eredményüket. A munkásgyűlésen részt vett és felszólalt Kiss Sán­dor, az MSZMP Békés Me­gyei Bizottságának titkára. Elismeréssel szólt a Csepel Autógyár szeghalmi gyár­egységének 1987. évi mun­kájáról. Teljesítményük a megye gépiparában, mely az országos átlagnál jobb eredményeket mondhat ma­gáénak — tisztességesnek számít. Kiemelten szólt a munkaellátottságról, mely­nek alapját jó minőségű ki­bocsátott termékeikkel ve­tették meg. n K A GYULAI HÚSKOMBINÁTBAN 1 Zám András vezérigazgató tájékoztatta a kollektívát az elmúlt év eredményeiről. Bevezetőjében hangsúlyozta, tartottak az 1987-es eszten­dőtől, hiszen ez volt az első önálló év a tröszt megszű­nése után. Ez a félelem sze­rencsére nem igazolódott be, hiszen az elmúlt gazdasági évet alapvetően célirányos, viszonylag kiegyensúlyozott és eredményes gazdálkodás jellemezte. Közel 570 ezer sertést vágtak le, száraz­áruból 5600 tonnát teljesí­tettek, egyéb húskészít­ményből a termelés több mint 5500 tonnát tett ki. A nem rubelelszámolású exportjuk meghaladja az 1,25 milliárd forintot, de a rubelelszámolású exportot is jelentősen túlteljesítették. Bár még nincs végleges adat, ami a nyereséget ille­ti, de ennek összege várha­tóan eléri a 200 millió fo­rintot. Az idei tervekről szólva elhangzott, hogy újabb nehézségekkel kell számolni, már ami a sertés- felvásárlást illeti, hiszen az alapanyagpiacon folytatódó verseny következtében je­lentősen megnehezedett a felvásárlás. Ennek ellenére az idei évben is 570 ezer sertést szeretnének levágni, a szárazáru-termelés vala­melyest, mintegy 100 tonná­val nő, a húskészítmények gyártása 5 ezer tonna körül alakul. A munkásgyűlésen felszó­lalt Mihucza József, a párt városi bizottságának titká­ra, aki a testület elismeré­sét és köszönetét tolmácsol­ta a húskombinát munkás­kollektívájának az elmúlt évben végzett eredményes munkájúért. g q A BÉKÉSCSABAI MEZŐGÉP VÁLLALATNÁL az év első munkanapjának délutánján, műszakváltáskor tartottak munkásgyűlést. Kovács György igazgató rö­viden értékelte a kollektí­va 1987. évi munkáját, majd az idei feladatokról beszélt. Többek között elmondotta: összességében a tervezettnek megfelelő eredményt pro­dukáltak. Az elmúlt eszten­dőben a békéscsabai Mező­gép mintegy 500 millió fo­rint értékű terméket állított elő, s a nyereség elérte a 30 millió forintot. A vártnál nagyobb ütemben nőtt a tő­kés exportjuk. Javult a munka hatékonysága, ezt igazolja, hogy hatvannal kevesebb dolgozóval teljesí­tették feladataikat. A ter­vezett 6 százalékos kereset- növekedéssel szemben 1987- ben 8 százalékos bérfejlesz­tést hajtottak végre. Nagy próbára tette a vállalat szakgárdáját a rövid határ­idős tőkés munkavállalások teljesítése tavaly. A továbbiakban az 1988- as változásokról szólt az igazgató. Bizakodással tölt­heti el a vállalat kollektívá­ját, hogy a többéves műsza­ki fejlesztés eredményeként piacra kerülő új gyártmá­nyok iránt nagy a kereslet. A vállalat kapacitásának je­lentős részét már rendelé­sekkel előre lekötötték. Az idei elképzelések között sze­repel az árbevétel 30 millió forintos növelése mellett mintegy 20 millió forint nyereség elérése. A megnö­vekedett feladatok teljesíté­sére képes a gyár kollektí­vája. Befejezésül Kovács György a következőket mon­dotta: „Becsüljük meg a megrendelőket azzal, hogy jó minőségű terméket adunk ki a kezünkből. A feladatok ismertek, a tervek teljesíté­se most már csak tőlünk függ.” v. L. AZ UNICON RUHÁZATI VÁLLALATNÁL január 4-én, tegnap műszak­váltáskor a vállalat üzem­csarnokában Szabó Mihály igazgató köszöntötte a mun­kásgyűlés résztvevőit. Be­számolt az elmúlt év ered­ményeiről, tájékoztatást adott az 1988. évi tenniva­lókról. Elmondotta többek között, hogy sikeres évet zánt az Unicon, ami a dol­gozók fegyelmezett, jó mun­kájának köszönhető. Voltak problémáik az alap­anyag-ellátással. Az export­kötelezettséget emiatt úgy tudták teljesíteni, hogy a dolgozó nők sok hétvégét a varrógép mellett töltötték. Ezért a legnagyobb elisme­rést érdemlik. Az Unicon 1987-ben a tő- késexport-tervét 106,5 millió forint helyett 109,4 millió forintra teljesítette. Szocia­lista relációban 102,6 száza­lékos volt a tervteljesítés. A szovjet exportot november 7-re, a nagy októberi szo­cialista forradalom évfor­dulójára teljesítették. A bel­kereskedelmi tervteljesítés 100 százalékos volt. A nyereségtervet — 46,5 millió • forintot — szintén túlteljesítették. Az évi át­lagkereset 1986-ban 64 ezer 186 forint volt, 1987-ben pe­dig 70 ezer 600 forint, amit becsületes, jó munkával ér­het el a kollektíva. A vállalat 1988-ra hazai, tőkés és szocialista exportra összesen 311 millió forint érték termelésének előállí­tását vállalta. Ehhez fontos a folyamatos alapanyag-el­látás, a munkaidő hatéko­nyabb kihasználása, a taka­rékos költséggazdálkodás, az új szabályozókhoz való alkalmazkodás. . _ Körkép a leltározásról és átárazásrél Elismerés a kereskedőknek (Folytatás az 1. oldalról) miszerbolt, például a Tom­pa utcai, a fényesi, a für- jesi. A vegyesipar cikk-üz­letek közül a Skála Divat­sarok a tervezettnél előbb befejezte a nagy munkát, s már hétfőn kinyitott, a Dó- musz Áruház hasonlókép­pen. Pár napig leltároz még a Gazda Áruház és a Ház­építők Boltja. Az Univerzál Áruház műszaki osztályán tegnap még leltároztak, de a mái naptól már minde­nütt lehet vásárolni. N)é- hány olyan száküzlet is ki­nyitott tegnap, amely a nyit­va tartási rendje szerint egyébként hétfőnként zárva van: így például a lakástex­til-méteráru, a gyermekru­házati bolt, ahol már be­fejezték a leltárt és árazást. Kinyitottak a papírboltok is, a háztartási, a faáru-, a ke­rékpár-járműalkatrész bolt a mai naptól fogadja a vevő­ket. Más helyre költözik a fehérnemű- és a cipőbolt, az előbbi a Tanácsköztársaság úti hajdani maradékból! he­lyén, a cipőbolt pedig az István király téri papír-író- szerbolt épületében kezdi meg az árusítást. GYULÁN Paulik János, az áfész elnöke arról számolt be, hogy nagyobb üzleteik­ben és raktáraikban decem­ber 31-én kezdtek leltároz­ni. Január 1-én 65 egység­ben dolgoztak. A leltáro­zást a tervezett ütemben el­végezték, a boltok ismét a vásárlók rendelkezésére áll­nak. Az évvégi csúcs után ismét sokféle árucikk van raktáron. A községi felelő­sök a települések boltjait járják, hogy hiány semmi­ből se legyen. , Megkérdeztük azt is, hogy a megye egyetlen Módi-üz­letében hogyan haladnak a leltárral? Varga Lajosné üz­letvezető elmondta, hogy a január 4-én kezdett leltárt valószínűleg befejezik a tervezett időpontra, január 6-ra. Űj árut a nagykeres­kedelmi leltár után, febru­árra várnak. Szintén Gyulán, az Élés- ker Vállalat igazgatója, Áb­rahám György a következő­ket mondotta el: — A megyében 79 üzle­tünkben leltároztunk, illetve leltározunk. 34 egységünk­ben már az elmúlt évben megkezdtük a munkát. A kisebb boltokban és a nagy ABC-áruházakban december 31-én zárásig leltároztak dol­gozóink. A 18 nagy ABC kö­zül 17-ben jan. 3-án sikerült kinyitnunk, egyedül a szu­permarket nyitott 4-én. Még 20 olyan üzletünk van, ahol január 5-től állunk a vásár­lók rendelkezésére. El­mondhatom, hogy hatalmas munkát végeztek dolgozó­ink, december 31-től január 3-ig naponta 12—15 órát dolgoztak, mert ez a leltár nemcsak újszerű, hanem az eddigieknél bonyolultabb is volt. Személyes tapasztala­tom, hogy a szállítóktól ka­pott árjegyzékek nem vol­tak megfelelően előkészítve, s ez plusz munkát igényelt. Az árufeltöltéssel, készlettel reméljük nem lesz gond, bár a vevők szokásait nehéz kiszámítani. MEZÖKOVÁCSHÁZÁN Engelhardt József, a városi tanács ellátási csoportveze­tője arról számolt be, hogy a város hét élelmiszer- és egy húsboltjában befejező­dött a leltár, átárazás. To­vábbi három helyen még tart, ebből egy üzlet kedden reggel már kinyit. A Moza­ik Áruház élelmiszerrészle­ge is fogadja már a vevő­ket, tart viszont még a munka a reformátuskovács­házi nagy vegyesboltban, ahol egyelőre csak tejet és kenyeret lehet venni. A mezőgazdasági, a bútor­bolt, az ofotért, a papír-író­szer, a könyvesbolt, a Mo­zaik Áruház ruházati és ci­pőosztálya már fogadja a vevőket, a városban műkö­dő szaküzletek közül csak az autóalkatrész-boltban és az áruház műszaki és aján­dékosztályán tart még a leltár. A Tüzép-telepen nem zártak be, árusítják a tüze­lőt, építőanyagot viszont nem. OROSHÁZÁN Kiss Sán­dortól, az Orosháza és Vidé­ke Áfész illetékes főosztály- vezetőjétől megtudtuk, hogy a kereskedői kollektíva itt is példásan dolgozott, dol­gozik. A városközpontban minden két műszakos élel­miszerüzlet nyitva van, be­leértve a Csillag Áruház ABC-osztályát is. Az üzle­tek jelenlegi kínálata ma­gán hordja az ünnepi be­vásárlási láz nyomait, ami azt a feladatot jelenti, hogy a hét elején megkezdik a polcok feltöltését. Alapvető élelmiszerekből egyébként most sincs hiány. Ami az iparcikküzleteket illeti, az áfész—Éptek közös boltban, valamint a vasboltban két- három hétig tartott a nagy munka, de már kinyitottak. Befejezéshez közeledik a lel­tár és átárazás az áfész működési területéhez tartozó hét község iparcikk-ruházati boltjaiban is. Az orosházi Csillag Áruház sajátos hely­zetéből adódóan január 2-án kezdhette a leltárt, így 6-án nyit. A Csillag Áruháznál maradva, egy rekordadat; decemberben az élelmiszer­osztály forgalma meghaladj ta a 10 millió forintot; amelyre az átadás, 1962 óta nem volt példa. A főosztályvezető végül elmondta azt is, hogy a lel­tár után összeül ismét az irányító kollektíva, és lét­rehoznak egy ellenőrző cso­portot, melynek tagjai min­den egységben ellenőrzik majd a leltárt, átárazást. SZARVASON Krucsó László, a városi tanács ke­reskedelmi csoportvezetője elmondta, hogy a két ünnep között, és újévkor, illetve 2-án teljes erőbedobással dolgoztak a kereskedelem­ben, ennek köszönhetően né­hány kisebb élelmiszerbolt­tól eltekintve, minden üzlet­ben kinyitottak, kivéve az ekkor pihenőnapot tartó boltokat. A készletek alapo­san megcsappantak, de az alapvető élelmiszer-ellátás­sal nincs gond, hétfőn már megkezdődött a feltöltés. SZEGHALMON Gidai Ká­roly, a városi tanács keres­kedelmi főelőadója elmond­ta, hogy a város öt nagy élelmiszerüzlete hétfőn ki­nyitott. A vasárnapi napon négy élelmiszerüzlet volt nyitva, ahol sok kenyér és tej megmaradt, nem- volt nagy a kereslet. A kisebb, egyszemélyes vegyesboltok­ban január 7—8-ig tart a leltár, amely most folyik a három külterületi élelmi­szerboltban is. Sz. M.—T. I. „Sötétség, azután a víz...” Halálos út a diszkóba „Január 1-jén 19 óra 35 perckor a 44-es főúton Gyula és Békéscsaba között, a Veszély csárdánál levő kanyar­ban Urbán Ede, 17 éves gyomaendrődi lakos elvesztette uralmát az általa vezetett gépkocsi felett, s a szalagkor­látot átszakítva az Élővíz-csatornába zuhant három uta­sával. Orbán Ede a baleset során olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy a helyszínen meghalt. A kocsi többi utasa könnyebb sérülésekkel jutott a partra.” Négy boldog, fiatal em­ber, egymás barátságába és jókedvébe kapaszkodva in­dult el Gyomaendrődről, hogy Gyulán eltöltsenek egy kellemes, vidám estét a disz­kóban. A fiúk az autó sze­relmesei ... S akkor jött a végzetes kanyar ... A negyedik utitárs, Ági még kórházban van. így a kis lakótelepi lakásban csak a két fiúval, Zolival és Sa­nyival beszélgethetünk. Ar­cuk sápadt, Sanyi keze még nehezen mozog a ficam után, s ami a legnehezebb, kín­lódva küzdenek meg a ke­gyetlen és még fájóan friss emlékkel: barátjuk elvesz­tésével. — Ede szüleinek az 1200- as Ladájával mentünk — mered maga elé Sándor —, s terveztük, hogy Gyula után visszafelé benézünk a Lib- resszóba, másodikén meg Szolnokra megyünk. Fejma­gasságban, foltokban úszott a köd, ott lassan is men­tünk, de a végzetes kanyar­ban tisztán lehetett látni. Egyszer csak felkiált Ede: — Hú, itt kanyar van! Ne higyje, nem ittunk, sosem szoktam. Ede sem ivott. S a diszkóba sem igazán a tánc kedvéért indultunk, ha­nem mert nagyon szeretünk kocsikázni. — A kanyar... — Ja, igen. Arra még emlékszem, elvittük a sza- lagkorlátot, az nem fogta vissza a kocsit, s aztán már benne is voltunk a vízben. Zoli: Kerestük Edét, nagyon kerestük... — Igen, sötétség, aztán a víz — mondja lassan Zoli. — Sanyi kiabált, pánikba estünk. Aztán Sanyi kér­dezte, ki van itt? Én akkor még azt hittem, Ede szólt. A kocsiban egy helyen még volt egy kis levegő... Az­tán az is elfogyott. Akkor mondta Sanyi, csináljak már valamit. Próbáltam ki­nyitni az ajtót. Az ablak­tekerő letört, így az ujjam­mal tekertem le, s csak mi­kor kiúsztam rajta, akkor láttam, hogy Sanyi van mel­lettem. Kinyitottuk először a bal első ajtót, utána a bal hát­sót. Ede ajtaján kívül mind­egyik be volt zárva belül­ről. Akkor már majd meg­fagytam. Visszabuktunk, ki­húztam Ágit, s. azt mond­tam: — Megvan, de már halott. Feltettük a kocsi al­vázára. — Az autó fejjel lefelé esett a vízbe, a szélvédő be­tört, s vele együtt azonnal a víz is — veszi át a szót Sanyi. — Én a jobb első ülésen ültem, s a bal hát­só ablakon jutottam ki. Sizömyű érzés volt, mikor elfogyott az a kis levegőbu­borék, s azt hittem, már nincs tovább. Ügy éreztem, szétrobban a fejem. S ak­kor sikerült Zolinak az ab­lakot letekerni. Ahogy ki­nyitottuk valamelyik ajtót, keresni kezdtük őket. A jobb hátsó ablaknál lógott ki Ági. Elkaptam, fejjel lefelé felraktuk a kocsira. Kiszedtem a nyelvét, és fúj­tam bele a levegőt. A tize­diknél végre hörgött egyet. Szerencsére tanultam első­segélynyújtásnál az élesz­tőst. Aztán lebuktunk Edé­ért is, de nem találtuk ... Tetszik tudni — mered maga elé —, Ede intelli­gens, jóképű srác volt. A lányok rajongtak érte, min­denki a barátja akart len­ni. Nagyon szerették a szü­lei. Rajongott a kocsiért. Nem tudjuk elhinni... Szó­val, igazi sikergyerek volt. Sanyi a csárdába szaladt segítségért, míg Zoli to­vább élesztgette Ágit. A ze­nekar egyik tagja, Oláh Ti­hamér sietett a segítségük­re, próbált megállítani au­tósokat. Aztán jöttek a men­tők, a kórház, s a két fiú­nak már nem is annyira a sérülések fájnak, hanem az emlékek. Még nem álmod­ták újra a történteket. Le­het, ebben a nyugtatok is segítenek. De örök sebet kaptak, amit barátjuk el­vesztése ejtett rajtuk. Lélekjelenlét, szerencse és még sóik minden közreját­szott, hogy e halálos disz- kóútról ők emlékezhettek. De kedves, örökvidám ba­rátjuk, a sikerfiú már csak az emlékeikben élhet... B. S. E. Újfajta farostlemez ajtók Az ajtók gyártásához ezen­túl jobban használható a fa- forgácslap — a drága fenyő­áru helyett — annak a ta­lálmánynak a hasznosításá­val, amelyet a Faipari Ku­tatóintézet és a Mohácsi Fa­rostlemezgyár munkatársai dolgoztak ki. A forgácslap­ból készülő ajtók megfelelő részeibe ugyanis olyan ke­ményfabetéteket ~ helyeztek el, amelyekhez nagyobb biz­tonsággal csavarozhatok a pántok, zsanérok, zárak és egyéb acélszerkezetek. A kutatók a betétek speciális illesztését és ragasztását is megoldották. A szabadalmaztatott eljá­rás a faipar egy régi gond­ján segít. Mint ismeretes, a préselt lemez könnyen törik, szakad ott, ahol a hoZzácsa- varozott fémet tartania kel­lene. A kutatóintézetben el­végzett gyorsított vizsgála­tok eredménye szerint a ke­ményfabetétekkel megerősí­tett ajtók élettartama vetek­szik a fenyőfa ajtókéval. Az ajtók alapanyagául szolgáló különféle préselt lemezt, kenderpozdorja la­pot több cég is gyárt ha­zánkban. A Mohácsi Fa­rostlemezgyár például éven­te 100 ezer ajtóhoz elegen­dő forgácslapot készít. Sanyi:. Ági mikor feléledt, átölelt minket... Fotó: Kovács Erzsébet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents