Békés Megyei Népújság, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-23 / 19. szám
1988. január 23., szombat NÉPÚJSÁG TELEX Sajtótájékoztató a dél-koreai repülőgép-incidensről • BÉCSI UTÓTALÁLKOZÖ Pénteken Bécsben megkezdődött a helsinki folyamat bécsi utótalálkozójának ötödik fordulója. A Helsinki Záróokmány 35 aláíró államának küldöttségei — köztük a magyar delegáció Erdős André nagykövet vezetésével — öthetes téli szünet után folytatták 14 hónapja tartó tanácskozásukat, amelyen a záróokmányban foglaltak végrehajtásának eddigi menetével és a biztonsági-katonai, gazdasági téren, valamint az úgynevezett emberi dimenzió területén teendő további intézkedésekkel foglalkoznak. • TÉVES TÁMADÁS Iráni rohamcsónakok pénteken — bizonyára tévedésből — olyan tartályhajóra támadtak a Perzsa-öbölben, amely Iránnak szállított cseppfolyósított propánt és butánt. A 11 470 tonnás, norvég tulajdonban levő, szingapúri zászló alatt hajózó Hav- pil Dubaiból Bandar-Abbász iráni olaj ki kötőbe tartott. Még a Hormuzi-szoros közelében. az Egyesült Arab Emírségek partjaitól 40 kilométerre volt, amikor négy vagy öt találat érte iráni roh amcsónakokról. • TAMÁSI AKON MÜVEI A TEMESVÁRI SZÍNHÁZBAN A temesvári színház Tamási Áron darabjait játssza Erdélyben. A társulat az Énekes madár és a Csalóka szivárvány című színpadi műveket Tompa Miklósnak. Tamási Áron legbuzgóbb erdélyi népszerűsítőjének rendezésében számos városban és faluban vitte színre. A Kolozsváron megjelenő Utunk című magyar nyelvű hetilap kritikájában az Énekes madárról ezeket írja: „Az Énekek énekének drámává átköltött székelyföldi változata az egyetemes lét jelképes példázata. Tamási darabjából kitűnik, hogy az alattomossággal, az irigységgel vívott elszánt küzdelem végzetes pillanataiban még a természet is a jók, az igazak segítségére siet. A dalos madár sokat sejtető felröppentésébe torkolló történet szervesen beágyazódott a tágabb közösség életkérdéseibe.” A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot semmilyen felelősség nem terheli a Dél-Koreai Légitársaság utasszállító repülőgépe ellen tavaly novemberben elkövetett merényletért. A KNDK határozottan tiltakozik a dél-koreai rezsim próbálkozása ellen, amellyel a népi Koreára akarja hárítani a felelősséget a tragikus incidensért — hangsúlyozta pénteki sajtótájékoztatóján Ho Kvan Hó, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság budapesti nagy- követségének ideiglenes ügyvivője. A KCNA-nak — a KNDK hivatalos hírügynökségének — az elmúlt napokban közzétett nyilatkozatát ismertetve a diplomata rámutatott: a repülőgép-incidens kapcsán Dél-Korea az általa kreált bizonyítékokra támaszkodva rágalmazás! kampányt indított a KNDK ellen. A népi Korea értékelése szerint ennek az a célja, hogy elterelje a közvélemény figyelmét a KNDK békés tárgyalásokra vonatkozó legutóbbi javaslatairól. A KNDK a közelmúltban azt indítványozta, hogy a dél-koreai hatóságok, a politikai pártok, a társadalmi szervezetek részvételével még az idén rendezzenek észak—déli közös konferenciát a megbékélés, a nemzeti egység megteremtése érdekében. A repülőgép ügyét Dél-Koreában most e kedvező visszhangot keltett kezdeményezés ellen használják fel. A fejleményeket értékelve északi részről hangsúlyozták, hogy a KNDK-t sértő kampány valamennyi következményéért a dél-koreai rezsimet terheli a teljes felelősség —hangoztatta Ho Kvan Hó a KCNA nyilatkozatát ismertetve. Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter Bonnban, majd Madridban tárgyalt a nyugatnémet és a spanyol vezetőkkel. A képen: a szovjet diplomácia irányítója Bonnban találkozott békeszerető fiatalokkal, akik egy Mihail Gorbacsov részére szóló levelet is átadtak Sevardnadzénak A TRAFÓT MEGTALÁLTÁK, A VILLANYSZERELŐT NEM Abdel Mohszen Zajev egyiptomi villanyszerelő nyolctonnás transzformátort lopott egy állami tulajdonban levő társaság Kairó közelében levő telepéről. A tolvaj teherautón vitte el a berendezést, amelyet ezután 25 ezer dollárért egy másik villamosipari társaságnak adott el. A vevőnek ezen felül még 1500 dollár munkadíjat is felszámolt a transzformátor üzembe helyezéséért. A rendőrség az ellopott transzformátort háromhónapi keresés után találta meg. A rakodásban segédkező két bűntársat is elfogták. Zajev viszont nyomtalanul eltűnt. Két évvel ezelőtti eset: ismeretlen tettesek elemeitek egy óriásdarut attól a vállalattól, amely az első kairói metróvonalat készítette. A darut azóta sem találták meg . . . TELEFONOK A CIPRUSI LIFTEKBEN? Mint már hírül adtuk, az újévi ünnepek alatt egy 76 éves ciprusi nő hat napot töltött egy elakadt liftben. Emiatt az illetékes szervek fontolóra vették, hogy telefont szerelnek az összes ciprusi liftbe. A TAVALYI LEGJOBB REKLÁM Egy amerikai egyesület díjat ítélt oda a tavaly legjobb reklám ötletadójának. Szerintük a legeredetibb egy japán késgyártó reklámja volt, aki bicskáira a következő feliratot tette: vigyázat, a kés nagyon éles, nem szabad gyermekek kezébe adni. A MAGYAR NEMZETISÉG HELYZETE CSEHSZLOVÁKIÁBAN A Csehszlovákiában élő magyar nemzetiségűek helyzetéről nyilatkozott a CTK csehszlovák hírügynökségnek Julius Filler, a Szlovák Nemzetgyűlés Elnökségének tagja, a parlament nemzetiségi bizottságának elnöke. Emlékeztetett arra, hogy Csehszlovákiában a legnagyobb nemzetiséget a magyarok alkotják: létszámuk 580 ezer körül mozog, ami az egész lakosság 3,8 százaléka. Szlovákiában arányuk 11 százalék. Képviselőik is ilyen arányban vannak jelen a köztársaság törvényhozásában. A csehszlovák politikus szerint ezeket a sajátosságokat figyelembe veszi az ország oktatási és kulturális rendszere is: a magyar gyerekek anyanyelvi oktatását mintegy 400 óvoda, 300 általános iskola, 18 gimnázium, több mint ötven szakmunkásképző szolgálja. Csehszlovákiában 19 magyar nyelvű központi napi- és hetilapot adnak ki, és több mint hetven újság érkezik rendszeresen Magyarországról. NEM AKAR NEGYVENNÉL TÖBB GYEREKET A török Mehmet Javud- nak négy feleségétől eddig 40 gyereke született. Most elhatározta, hogy nem akar több gyereket, mert nehéz eltartani őket, ezenkívül nem tudja megjegyezni, melyik anya szülte melyiket, és gyakran elfelejti a nevüket is. Törökországban a törvény csak egynejűséget ismer el, de egyes távoli tartományokban még dívik a többnejűség. HIÁNYOS AZ ELLENŐRZÉS A REPÜLŐTEREKEN Egy brit folyóirat szerint a nemzetközi repülőtereken hiányos az ellenőrzés. Sok repülőtér nem szerez be modern felszerelést az utasok és a pogy- gyász ellenőrzésére. Külön veszélyt fog jelenteni az elkövetkező évtizedben a műanyagból készült pisztoly, amelyet a mostani berendezések nem észlelnek. A lap szerint a legkevésbé biztonságos az athéni és a római repülőtér. REKORD Szívátültetési rekordot tart Magdi Yacoub angol sebész: végrehajtotta ötszázadik műtétét. Nobel-díjasok intelmei Francois Mitterrand francia elnök e héten Párizsba hívta a földkerekség Nobel-díjas tudósait, szépíróit és a béke bajnokait, hogy váltsák meg a világot. Ezt nem egészen így mondta, de ahogy közös elmélkedésre és tanácsadásra kérte fel őket a jövő század „fenyegetéseiről és esélyeiről” — az lényegét tekintve ugyanezt jelentette. A Nobel-díjasok nem is nagyon kérették magukat. 16 országból, köztük a Szovjetunióból összesen hetvenötén jöttek el, hogy kollektív bölcsességükkel az államférfiak segítségére siessenek. Nem jött el minden élő Nobel-díjas: Oscar Arias Costa Rica-i elnököt, az idei Béke Nobel-díj kitüntetettjét államügyek, Menahem Begin volt izraeli miniszterelnököt visszavonult életmódja, Desmond Tutu dél-afrikai anglikán érseket a dél-afrikai helyzet, Andrej Szaharov professzort moszkvai teendői, Lech Walesa lengyel ellenzéki személyiséget egyéb megfontolások tartották vissza. Nem volt ott a szegényeket ápoló és gyámolító Teresa nővér sem. A többiek viszont a Marigny-palota pazar, többszín márványfalú termeiben három napon át tanácskoztak, vitatkoztak, hallgatták egymást. Mitterrand elnök megnyitó beszédében arra kérte őket, törjék a fejüket, miként kerülhetné el az emberiség ezután a tudományos és anyagi haladással együttjáró szörnyű háborúkat, népirtást és egyéb csapásokat, amelyek századunk történetét tarkították. Elvégre a XX. század „a tudomány és a technika nagy ugrásának százada, de a haláltáboroké is, a penicilliné és Auschwitzé, a zöld forradalomé és a barna ingeké” — mondta nem nélkülözve a költői emelkedettséget, és a helyzethez illő pátoszt. Az elnök rámutatott, hogy a tudósok tevékenysége egyre nagyobb mértékben alakítja az emberiség jövőjét, legyenek tehát felelős társai az államférfiaknak. A tanácskozás végére a tudósok *— talán meglepő módon — termékenyebbnek bizonyultak, mint a politikusok és diplomaták. 16 pontból álló ajánlást fogadtak el egyhangúan, holott — mint kiderült t— ők is ugyanazokat a nagy problémákat tartották legfontosabbnak, amelyekkel az államférfiak hiába küszködnek. Ezek közül kiemelték a természeti környezet és az emberi személyiség mindenek fölött való értékét. Rámutattak a tudomány roppant jelentőségére a világ jövőjének alakításában. Követelményként fogalmazták meg. hogy minden állam költségvetésében első helyre kell állítani az oktatásügyet, csökkenteni kell a távolságot a politikai hatalom és az értelmiség között, a tudomány eredményeihez pedig minden népnek és egyénnek egyenlő hozzáférési esélyt kell biztosítani — hangoztatták. A tudósok állásfoglalásának egyöntetűségét nyilván az is elősegítette, hogy elsőrendűen politikai követelményeket nem fogalmaztak meg. így nem sürgették a leszerelést, hanem biztos távlatnak vették, amely hozzájárul majd a gazdasági-társadalmi fejlődéshez. Egyetlen időszerű (konkrét követelést fogalmaztak meg: a harmadik világ adósságproblémájának átfogó megoldását célzó világértekezletet kellene ösz- szehívni. Henry Kissinger és Mitterrand egyaránt úgy vélekedett,1 hogy ez a mai világ legsürgősebb gondja. Kissinger szerint az eladósodott latin-amerikai országok nem tudnak arra várni,' hogy a leszerelés mannája rájuk hulljon, az adósságteher összeomlással fenyegeti alig megszilárdult demokratikus rendszereiket. Mitterrand sokkal élesebben úgy vetette fel a kérdést, hogy „a XXI. század fenyegetéseinek legnagyobbika az Észak és Dél között felbillent egyensúly”, s ezért elsődleges feladat a szegény országok elmaradottságának leküzdése, mert enélkül a leszerelés sem fogja megakadályozni a konfliktusokat. „Szörnyű tény — mondta —, hogy a Világbank szerint nem az északi országok járulnak hozzá a idéliek eltartásához, hanem fordítva.” A francia elnök ezért feltétlenül támogatta az adósságproblémát rendező világértekezlet követelését. Akárcsak az angol író, William Golding gondolatát, hogy az iskolákban mindenütt kellene egyetemes történetet tanítani, aminek kidolgozására az UNESCO lenne hivatott. Többen keserűen állapították meg a tudósok roppant felelősségét nemcsak a tömegpusztító fegyverek tökéletesítésében, hanem a genetikai manipuláció nyugtalanító fejleményeiben is. A molekuláris biológia óriási, szinte beláthatatlan távlatait hangsúlyozták. A Nobel-díjas társaság egyébként határozottan kedvet kapott a közös ülésezéshez, olyannyira, hogy a végén elhatározták, két év múlva újra találkoznak. Addig is készen állnak felajánlani segítségüket bármely súlyos helyzetben. A tanácskozás nem keltett egyöntetű lelkesedést a francia politikai élet fokozódó izgalmai közepette. Sokakban felmerült a kérdés, hogy miért pont a francia elnökválasztás előtt három hónappal kellett sürgősen megváltani a világot, és éppen Párizsban, az elnök védnöksége alatt. A chiracista párt főtitkára rosszmájúan megjegyezte, hogy nem 75 Nobel-díjas volt itt, hanem 76, mert Mitterrand elnök köztük „a választási kampány Nobel-díjasa”. Raymond Barre kampányvezére azon sopánkodott, hogy a Nobel-díjasok hagyták magukat az Élysée-palota „kelepcéjébe csalni”. Elie Wiesel, amerikai író, béke Nobel-díjas, Mitterrand régi barátja, aki két éve kezdte el szervezni a tanácskozást, nemes felháborodással cinikusnak bélyegezte az efféle megjegyzéseket. Az tagadhatatlan persze, hogy Mitterrand államférfiúi nimbuszának nem ártott az illusztris rendezvény. De hát itt legalább korunk égető kérdéseiről esett szó. Viszont miféle időszerűsége és célja volt annak a minapi kollokviumnak, amit Chirac miniszterelnök rendezett a városházán „a zsidó és a francia kultúra szimbiózisáról”, vagy a külügyminisztérium néhány nappal előbb rendezett tanácskozásának Európa kulturális arculatáról? László Balázs Ázsiai lányok az NSZK-ban „flzt hittem, nincs mit veszítenem” Házasságközvetítés és álcázott prostitúcié A 22 éves Romanát elragadtatással töltötte el a Manila Bulletinben megjelent hirdetés: 200 ápolónőt keresnek egy 2000 ágyas kórházba, a Német Szövetségi Köztársaságban. Azt azonban nem tudta, hogy már 1973 óta tilos az NSZK-ban külföldieket elszegődtetni. A jelentkező fiatal lányok Frankfurtba érkezésük után azonnal stricik és a szexüzlet ügynökeinek kezébe kerültek. A 19 éves thaiföldi Noemi egy házasságközvetítő újsághirdetése révén került Stuttgartba, 60 éves német vőlegényéhez. Két év után — közben brutalizál- ták és teljesen elszigetelten tartották — elmenekült a férjétől egy egyházi misszióhoz. „Azt hittem, nincs mit vesztenem, amikor elhatároztam, hogy eljövök az NSZK-ba — mondta zokogva. — Időközben felfogtam, hogy milyen sokat veszíthetek.” Délkelet-Ázsia alacsony béreket fizető országainak asszonyai és lányai szemében az NSZK a jólét álomvilága. Ezért fejlődő üzlet a szövetségi köztársaságban a házasságközvetítés és az álcázott prostitúcióra toborzás a távolkeleti országok lányai körében. Baden- Württemberg tartomány kormányának adatai szerint ®z elmúlt öt év alatt 60 német házasságközvetítő, a katalógusai alapján 12 000 ázsiai nőt közvetített német agglegényeknek. Jól kifizetődő üzletről van szó: 10 000 márkáig terjedő összegbe kerül egy „távol-keleti ci- cuska”. A legnagyobb házasságközvetítő saját adatai szerint naponta egy ázsiai nő és német férfi kapcsolatát teremti meg. A férfiak videón keresik ki a nekik tetsző szépségeket. Egyik a másik után mosolyogva jelenik meg a képernyőn, majd egy-két mondatot mond. A képen szereplő számot az ügyfél kikeresheti a katalógusból és leadhatja a rendelését. Ha végül mégsem tetszik a nő — „a fotón szebb volt” —, a német férfi egyes házasságközvetítőknél azonnal vagy néhány hét múlva kicserélheti a menyasszonyt. A heilbronni házasságközvetítő három esetben biztosítja ezt a csere jogot. „A fiatal nők, akik szerető, gondoskodó férjet reméltek, gyakran csak megérkezésük után ébrednek rá, hogy milyen kényszerhelyzetbe kerültek” — jelentette ki Susanne Lipka, a szexuális és rasszista kizsákmányolás ellen küzdő frankfurti munkaközösség tagja. „S ha három hónap után még mindig nem találtak Terjet, illegalitásba kell vonulniuk, mert lejár turistavízumuk, és könnyen kiutasíthatják őket.” (Süddeutsche Zeitung)
