Békés Megyei Népújság, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-05 / 3. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! N É PÚJSÁG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA 1*88. JANUÄK 5., KEDD Ára: 1,80 forint XLIII. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM eredményes munkáját, elis­meréssel szólt az ÁÉV tel­jesítményéről. Kitért az építőiparra, mint válságága­zatra. Hangsúlyozta, hogy a BÁÉV-nál a jó eredmények hosszabb távúak, a belső munkák javításával igyekez­tek megfelelni a nehezedő külső körülményeknek, iga­zodnak a piaci igényekhez, előrelátással, tartalékkal dolgoznak, a meglévő eszkö­zök jó kihasználásával. Sz. A. A CSEPEL AUTÓ SZEGHALMI GYÁREGYSÉGE nagy szerelőcsarnokában délután 14 órakor elcsende­sedett a munka. A műszak­ba jövők és a műszakból tá­vozók nem a gépek közé, illetve a kijárat felé igye­keztek, hanem a csarnok középső hajójába, az év­indító munkásgyűlés helyére, hogy meghallgassák Boros Mihály, a Csepel Autógyár 4-es számú gyáregysége igazgatójának előadását, az 1987. évi munkáról és az idei feladatokról. A sok gond ellenére Szeghalmon jó évet zárt a munkáskollektí­va. Árbevételi tervüket öt­millió forinttal túlteljesítet­ték. Ezzel lehetőség nyílt az alapbérek tervezett 4,1 szá­zalékos növelése helyett 6,1 százalékos bérszínvonal-fej­lesztésre. De változatlanul megmaradt néhány olyan aránytalanság, mely a dol­gozókat hátrányosan érinti. Ilyen a munkahelyi pótlék rendezése a hegesztőknél. Termékeik új külföldi pi­acra találtak Nyugat-Euró- pában és Amerikában, de úgy látszik, hogy a kínai pi­ac érdeklődése is számotte­vő munkát jelent a jövőben. Biztató, hogy a Szeghalom­ról kibocsátott alvázak mi­nősége ellen sem a belföldi, sem a külföldi felhasználó nem tett észrevételt. Min­den bizonnyal ezzel függ össze, hogy a gépipartól el­térően a szeghalmi gyáregy­ségben van munka, van fel­adat, így nincs foglalkozta­tási gond. (Folytatás a 3. oldalon) Munkásgyíílések megyénkben A szeghalmi munkásgyűlés résztvevői nagy figyelemmel hallgatják az 1988. évi fel­adatokat fogalmazó előadást Hagyomány már, hogy az év első munkanapján megyénk több üzemében munkásgyűlést tartanak. Ezeken beszámol­nak az elmúlt esztendő eredményeiről, számot vetnek az idei feladatokkal. Jók ezek a munkásgyűlések annak fel­mérésére, hogyan tovább. Az idén az erre a kérdésre adandó válasz talán a korábbiaknál is nehezebb. Egy azon­ban bizonyos: a korábbinál nagyobb teljesítményre, haté­konyabb munkára van szükség. Erről beszéltek az üzemek vezetői a tegnapi munkásgyűléseken, és feltehetően erre gondoltak a dolgozók is. A következőkben öt üzem mun­kásgyűléséről számolunk be. A BÉKÉS MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALATNÁL Jámbor Ferenc igazgató számolt be a kollektívának a múlt évi munkáról, ered­ményekről és az idei felada­tokról. Egyebek között elmondta: a vállalat fő célkitűzéseit teljesítette, mind termelési értékben, mind nyereségben. Az ÁÉV-nál tavaly is ki­emelt hangsúlyt kapott az iskolaprogram és a lakás­építés. A megyeszékhelyen átadták a tanítóképző főis­kola épületét, és a belvárosi iskolát. Mindkettő határidő­re, jó minőségben, a terve­zett költségen belül valósult meg — saját technológiai fejlesztésben. A vállalat la­kásépítési tervét is túltelje­sítette: a tervezett 393 la­kással szemben 425 otthont adtak át. Mindezekkel együtt a vállalatnál a 6 százalékos keresetszinttel szemben 10 százalékos bérfejlesztés va­lósult meg, ami a munka­erő-megtartó képesség növe­lését is szolgálta. Az elmúlt évben az ÁÉV-nél közel 10 százalékos volt a létszám- csökkenés. A vállalatnak erre az év­re is bőven van munkája. Továbbra is kiemelten ke­zelik a lakásépítést, s az el­képzelések szerint ez évben is a tavalyihoz hasonló mennyiségű lakást építenek. A bérgazdálkodást illetően a vállalat mintegy 2,5 száza­lékos többletbér kibocsátá­sával számolhat. A megkö­tött és folyamatban lévő egyéb szerződések egész év­re biztosítják a munkát. Kiss Sándor, a megyei pártbizottság titkára hozzá­szólásában megköszönte a kollektívának az elmúlt év Kürkél a leltározásról és átárazásról Elismerés a kereskedőknek Csak tisztelettel és elis­meréssel lehet szólni az el­múlt hetek, sőt, tulajdon­képpen hónapok után a ke­reskedőkről, akik az őszi nagy bevásárlási láz, és az ünnepi forgalom után sem pihenhettek, mert követke­zett a leltár, az átárazás. Ez utóbbiról érdeklődtünk me­gyénk városaiban a tegnapi napon. Az összkép ismét csak a kereskedőket, s az áfészek, kereskedelmi vál­lalatok leltározó, árazó dol­gozóit dicséri: jól haladtak a nagy munkával, nem egy üzletben a tervezettnél ko­rábban be tis fejezték azt. , BÉKÉSEN Kiss Sándor, a városi tanács megbízott ter- melés-ellátásfelügyeleti osz­tályvezetője elmondta, hogy a hétfői nappal az üzletek többségében véget ért a lel­tár, az árazás. A két mű­szakos élelmiszerboltok va­sárnap, illetve tegnap kinyi­tottak, és szintén lehetett már vásárolni az iparcikk­áruházban. Ezzel egy idő­ben kezdett leltározni a Bél- megyer Áruház. A külterü­leti boltok kedden fejezik be a leltárt. A Tüzép-telep nem zárt ugyan be, de épí­tőanyagot nem árulnak — igaz, kereslet sincs. BÉKÉSCSABÁN Bánki TamásnétóL, a városi tanács kereskedelmi csoportvezető­jétől kaptunk tájékoztatást. Eszerint az Élésker két mű­szakos és a nyújtott mű­szakban dolgozó élelmiszer- üzletei mind kinyitottak, ki­véve az Áchim lakótelepi boltot, ahol délelőtt csak tejet és kenyeret lehetett kapni, 14 órától viszont min­dent, valamint a Bessenyei utcai boltot, amely pár na­pig zárva lesz. A kisebb élelmiszerboltok a mai na­pon nyitnak, a Kálvin utcai üzlet kivételével, amely sza­badság miatt három hétig tart zárva. Az áfész-élelmiszerüzletek közül a két műszakban üze­melők január 3-án nyitot­tak, illetve a Bartók Béla úti üzlet 4-én, a Hadnagy utcai bolt pedig ma nyitott ki. Szintén mától fogadja a vevőket néhány kisebb élel­(Folytatás a 3. oldalon) Vizsgaidőszak a Tanítóképző Főiskolán A téli időszak beköszön­tővel megélénkül az élet felsőoktatási intézményeink­ben. A december végétől ja­nuár végéig terjedő napok­ban tesznek ugyanis tanú- bizonyságot a hallgatók ed­dig végzett munkájukról. Megyénk egyik ilyen iskolá­jába, a Békéscsabai Tanító­képző Főiskolára látogattunk el, hogy ízelítőt kapjunk a vizsgaidőszak hangulatából. Kovácsné Bányai Julian­na, a főiskola tanulmányi előadója tájékoztatott az ed­digi vizsgaeredményekről: • — összegezve a rendelke­zésre álló adatokat, elég jó eredményekről számolhatok be — mondta. — Az első­évesek magyar nyelvbők matematikából és rajzból vizsgáztak. Az eddigi ered­mények alapos felkészült­ségre vallanak, mivel két tanulmányi csoportból mindössze egy hallgatót kel­lett utóvizsgára küldeni. A másodéveseknél anyanyelvi tantárgypedagógiából és rajzból egyetlen hallgatónk­nak sem kellett megismétel­nie vizsgáját. Az egyik leg­nehezebb tantárgyból, pe­dagógiából azonban 51 hall­gatóból 11-et kellett az első nekifutás után eltanácsolni. Erre a vizsgára a felkészü­lés igen komoly erőfeszítést igényel, mivel a tanulók há­rom félév anyagából adnak számot. * * * Látogatásunk során meg­kerestünk egy elsőéves vizs­gázó csoportot: A helyszín jellegzetes vizsgahangulatról árulkodott: egy frissen vizs­gázott hallgatót kisebb cso­port vett körül és záporoz­tak felé a megszokott kér­dések: milyen tételt húztál? ... sokat kérdez még a té­tel mellett? ... milyen han­gulatban van a tanárnő? A „magányos farkasok”, akik nem csatlakoztak a kérde- zősködőkhöz, papírzsebken­dőt szorongatva sétáltak fel- alá, vagy komoran lapozgat­ták tankönyvüket. Az egyik, folyosón üldögélő hallgatót, Dági Katalint szólítottuk meg, hogy mondjon néhány szót a közérzetéről: — Pedagógiavizsgára ké­szülök — mondta. — Beval­lom őszintén, hogy van ben­nem egy jókora adag vizs­gadrukk. Elég nagy és tö­mény a tananyag, de bízom benne, hogy jól sikerül majd a vizsgám. Az anyag­ban sajnos sok átfedés van, ezért könnyen össze lehet keverni a tételeket, ami „végzetes” lehet — ettől na­gyon félek. Dr. E. Szabó Zoltán lesz a vizsgáztató ta­nár. Nem tudom, hogy mi­lyen a számonkéréseken, de az előadásokon jó benyo­mást keltett — ez viszont egy kicsit megnyugtat. Van egy kabalababám, egy kis kéményseprő — az „ő” se­gítségében is bízom. Egy másik hallgató, Ber­ták Gyula így nyilatkozott: — Matematikából vizsgá­zom. Szilveszter napján volt az egészségtanvizsgám, így erre a maira nem valami sokat tudtam tanulni. Janu­ár 1-én kezdtem el készül­ni; késő éjszakáig tanultam, s így sikerült minden tételt átvennem. Nincs kabalám, sem pedig valamilyen vizs­ga előtt kialakult, „szeren­csét hozó” szokásom. Egy­szerűen bízom abban, hogy jó tételt húzok. Remélem, a húszas számút... — mondta és becsukta maga mögött a vizsgaszoba ajta­ját. Földi Erzsébet adta át neki a helyét, akinek az ar­cáról mindjárt látszott, hogy sikeres vizsgát tett. — Nagyon féltem ettől a matekvizsgától — mondta. — Igyekeztem jól felkészül­ni, ezért a vizsgaidőszak legelején alaposan átnéztem az egész anyagot, az elmúlt napokban pedig tételenként foglalkoztam vele. Mindig bízom magamban, ezért a vizsgák előtt is jól tudok aludni. Szerencsére jó té­telt húztam, s négyest kap­tam a feleletemre. Papp Já­nosáénál vizsgáztam, akit igazságos oktatónak tarta­nak, és — ami nagyon fon­tos — csak az év közben le­adott anyagot kéri. Van még három vizsgám, ezek közül a pedagógiától tartok leg­inkább. Remélem, mindhá­rom jól sikerül. Az egész csak szorgalom és egy kis önbizalom kérdése. Igen, az is — mert azért a tudás a fő ... marik Fotó: Veress Erzsi Növekedett a baromfihús kivitele Az előző évinél 13-14 szá­zalékkal több, mintegy 210 ezer tonna baromfihúst ex­portáltak 1987-ben a Barom­fitermelők Egyesülésének tagvállalatai. Feldolgozó- üzemeikből a legnagyobb mennyiségben vágott, fa­gyasztott és friss csirkehúst szállítottak külföldre, ösz- szesen 165 ezer tonnát. Ezen felül az igen értékes és ton­nánként több valutát hozó liba-, kacsa- és pulykahús­ból, valamint libamájból ugyancsak többet juttattak exportra, mint egy évvel ko­rábban. A rubelelszámolású csir­kehús exportja 1987-ben megközelítette a 90 ezer ton­nát, ami csaknem harmadá­val több az előző évinél. A konvertibilis elszámolású piacokra a baromfiipar mintegy 200 millió dollár ér­tékű terméket küldött, az előzetes adatok szerint ez három-négy százalékkal ha­ladja meg a tervezettet. A nyugat-európai vevők a ko­rábbi évekénél több csirke­húst, továbbá libát, kacsát és pulykát is rendeltek; a libamájexport pedig megkö­zelítette az ezer tonnát. A termelők számára biztató, hogy az 1988-ra szóló kül­földi rendelések szerint to­vább növekszik a víziszár­nyasok húsa iránti kereslet.

Next

/
Thumbnails
Contents