Békés Megyei Népújság, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-21 / 17. szám

1988. január 21., csütörtök KUilUl-fiTH Tárgyak, arcvonások, látomások Dante—Dali-kötet a Kner Nyomdából Salvador Dali extravagan­ciájáról, zűrjeiről, botrányai­ról sokat tud a világ, művé­szetéről annál kevesebbet. Így van ez hazájában, Spa­nyolországban, és itt, nálunk is. A Szépművészeti Múzeum grafikai gyűjteményében akad egy-két rajz a szür­realizmus legszélsőségesebb mesterétől, de műveinek reprodukcióival alig lehet találkozni. Maradnak hát a szenzációhajhászó laptudósi- tások — delíriumról, neuro­tikus megnyilvánulásokról, hallucinációkról, s mindar­ról. ami a iközönséget meg­botránkoztatja, pukkasztja. Ezért is különös jelentőségű volt az a kiállítás, amelyet a Budapest kiállítóteremben rendeztek a múlt év végén Dali Dante-illusztrációiból. A kiállítás egy könyvpremi­erhez is kapcsolódott: Dan­te Isteni színjátékát Salva­dor Dali festményeivel a Helikon Kiadó jelentette meg. A reprezentatív, igen szép album Szántó Tibor tervei alapján a békéscsabai Kner Nyomdában készült. Dante és Dali: sokat ígérő páros, fantasztikus találko­zás! S ami a kötet megszü­letését illeti, hát az előtör­ténet. hogy úgy mondjam, illeszkedik a nagy festő éle­tébe. Bemard Peix urat. az Edition Prestige de France igazgatóját és tulajdonosát kérdeztük meg telefonon. Párizsból, mi is történt a száz színes Dali-illusztráció létrejöttétől a magyar kiadá­sig. — Peix úr, a Helikon Ki­adó gondozásában megjelent Dante—Dali-könyv harminc illusztrációja válogatás ab­ból a századból, amely az olasz kormány megbízására készült 1952-ben. Mit jelent ez? — Pontosabban az történt, hogy Dalit magával ragadta, lenyűgözte Dante Alighieri varázsa, és akvarelleket fes­tett az Isteni színjátékhoz. Elutazott ezekkel Olaszor­szágba. s felajánlotta illuszt­rációként. A kulturális mi­niszternek először tetszett az ötlet, tetszettek Dali akva- relljei. ám azután közölte a mesterrel, hogy mégiscsak .jobb lenne az blasz író mel­lé olasz festő, nem pedig spanyol. Erre Dali méregbe jött. gyorsan összepakolta a műveit, és elhagyta Olaszor­szágot. — S mi történt azután, hi­szen ez a magyar kiadás most a harmadik? — A francia Josep Fórét fedezte fel Dali illusztrációit néhány évvel az olaszországi „próbálkozás” után. Fórét úr kiadójához fűződik az el­ső kiadás. Az akvarellekről két francia művész famet­szeteket készített. így a munka elég soká, 1955-től 1960-ig tartott. Dante művét 12 kötetben jelentették meg, minden énekhez tartozott egy illusztráció, és közölték a fametszetek külön nyoma­tát is. Csodálatos kiadvány volt. mindössze 100 példány­ban és őrült drágán! Majd a Heures Claires Kiadó köny­ve következett: négyezer fö­lötti példányszámban. Aztán a második kiadás mégiscsak Olaszországban látott napvi­lágot ... Tehát a magyar változat most a Kner Nyom­dában a harmadik. — ön személy szerint se­gítette ezt a kiadást. Miért? — Amikor Budapesten jártam, tapasztaltam, meny­nyire nem ismerik Dali mű­vészetét. Hogy milyen téves nézetek vannak forgalomban Magyarországon, ahogyan a világ többi országában is. Sem Magyarországon, sem Franciaországban, sehol sem ismerik igazán Dalit. Azt hiszik róla, hogy fasiszta volt, hogy szimpatizált Fran- coval, közben csak arról volt szó, hogy Francónak tetszettek Dali képei. Micso­da különbség! Amerre csak járok, próbálom megmagya­rázni. hogy Dali mindenek­előtt festő, óriási festő, az egyik legnagyobb a világon. S minden egyes kiállítás vagy kötet segíthet abban, hogy az emberek felfedez­zék az igazi Dalit. Dali mű­vészetét. Sokszor bohócot csinált magából a nyilvános­ság előtt, igaz. Sokszor meg szenvedett, küzdött — az is Dali. . . Hadd említsem meg, hogy mennyire örültem a magyar közönség őszinte ér­deklődésének, annak, hogy ott igazán nyitott fülekre találtam. — S hogy tetszik önnek a Kner Nyomda Dante—Dali­kötete? — Mestermunka! Gyönyö­rű! Amilyen remekmű a fordítás, olyan maga a könyv is. Hamarosan újból Magyarországra megyek, újabb könyveket szeretnék nyomtatni — ilyen színvona­lon. — önről azt mondta Szán­tó Tibor, mindent tud Dali­ról. Valóban súlyos beteg? — Nagyon súlyos. Már évek óta nem tud festeni s em ... * * * Igen, a szürrealisták körül mindig is volt botrány bő­ven —1 tűnődöm el, miután megköszönöm Peix úrnak a beszélgetést, és leteszem a telefont. A mozgalom írói, festői kihívóan hirdették, hogy kirándulnak az álom­ba, a szabad képzelgésbe, hogy a valóságot egy maga­sabb rendű j ábrázolásban tárják elénk. Az alkohol és a morfium eszközként kel­lett a szárnyaláshoz, a va­rázs fokozásához. A csoda keresésére indultak. Breton szavait tűzték zászlójukra: „Seul, le merveileux est beau”. (Egyedül a csodálatos szép!) A gyümölcstál — női arc, a hullámzó itáj — kutyafej: jellegzetes Dali-motívumok. Lelkünk, tudatalattink bel­ső világának ötvözése a kül­ső valóság dolgaival, tár­gyaival. Sokszor meghök­kentő, összefüggéstelen kap­csolat,1 fura aprólékosság. Tárgyak és látomások mo­sódnak össze: „Emberek vol­tunk, s fává kelle len­nünk .. .”,1 „Arcát igazi em­ber arcának hinnéd — De teste végig kígyó teste in­nét.” De ezek már Dante szavai, a Pokol-fejezet az Isteni színjátékból. Niedzielsky Katalin „Emberek voltunk, s fává kelle lennünk .. HONGSZÓRÓ Operai helyzetkép Akár a színház, az opera is legalább annyit — ha nem többet — került terítékre a század folyamán: létében kérdőjelezték meg. De él, mert e műfaj nélkül sem egész az emberiség. Kell az ének, a zene magas fokon is, szerte a világban. S magyar csillagai is, akik eljut­nak ma is a legrangosabb külföldi színpadokra. A Mér­leg című késő esti kulturális műsor — szerkesztő-mű­sorvezető Rékai Gábor — nyitó darabja e körül forgott. Négy tételben: Kincses Veronika a művészekről, Szo- kolai Sándor a 'művekről, Petrovics Emil az igazgatás­ról, Tokody Ilona pedig a jó értelemben vett reklámról beszélt. Tokody többek közt egy roppant érdekes londoni ese­tet mondott el a Covent Garden öt előadásáról. Rajta kívül még három híres vendégművész szerepelt, s óriási hirdetéseken saját nyelvükön invitálták a közönséget. Az előadásokat pedig kivetítették a nagy piactérre, hogy az ott összegyűlt publikum — főleg helybeli és turista­fiatalok — is részese lehessen az élménynek. Első nap ezerötszáz, az ötödiken ötezer ember ünnepelte kint tombolva a művészeket, akik külön nekik is megkö­szönték az ovációt. A rendkívüli rendezés oka: a Covent Garden nagyon szegény — a legnagyobbaknak sem tud teljes gázsit fizetni —, lássák hát a közpénzek kezelői, hogy igenis kell az opera és segítsenek. Létezik-e harmadik út? Vagyis, hogyan állunk az egészséges kompromisszum­mal, ez akart a lényege lenni a Mozgó Világ utóbbi öt éve megmérettetésének. S a főszerkesztő. P. Szűcs Julianna volt a legilletékesebb, hogy arról beszéljen, aminek az indulását a riporter így jellemezte: indula­tok kavarogtak a folyóirat körül, s hálátlan feladat volt a vezetést elvállalni. P. Szűcs szerint is, de mára már hálás lett. Akkor a lap kis hazai tükör volt. ez azóta naggyá vált, és nemcsak a kultúrpolitikában. Ak­kor sok bizonytalanság; sőt bizalmatlanság volt velük szemben, de megálltak a lábukon. Szükség van erre a lapra, hiszen annyi a kibeszéletlen góc a társadalomban, sok a politikai-társadalmi törésvonal, a vélemény- különbség, az intolerancia, stb. Módszere? Mivel előzőleg műkritikus volt, nemcsak póluspkban gondolkozik, látja a keresztbe menő vona­lakat is, ugyanis nemcsak támogatott művészek és egyé­ni utat járók léteznek, hanem a kettő közöttiek is. Szer­kesztői munkájára értve: a barrikádok között húzódik a harmadik vonal. S úgy látja — és ezért optimista . hogy az értelmiségiek közt is egyre kevesebb a vagy- vagyban gondolkozó, ugyanakkor óriási a ma iránti ér­deklődés, és elementáris erő a közgazdasági, szocioló­giai szemlélet és a társadalmi öntudatosodás. Nagyon jó riport volt. ha két dologtól eltekintünk. Egyik: hiányzott a folyóirat előélete, az, hogy az első években valami szörnyű szakzsargonban íródott, aztán mikor egyre jobban hangot talált az olvasókkal, kiütött a botrány. Enyhén szólva, pesszimistának 'minősítették, és a kulturális kormányzat lemondásra szólította fel a vezetőket. Nem tették meg, és erre jött a vihart kavaró leváltás. A másik, amit meg kellett volna említeni: megítélés terén mit haladt a hazai helyzet, mennyivel több kritikát bír el az életnek ez a része. M Heti ajánlatunk A mezőgazdaság iránt érdeklődőknek szombat délben a Szanálás helyett szakszövetkezet című műsort, a szín­ház kedvelőinek pedig vasárnap délelőtt Móricz Zsig- mond Légy jó mindhalálig-ját ajánljuk a kecskeméti társulat előadásában. yass Márta Lakodalom az egész világ (10.) Bugyi-sztori: Ürményházától Amerikáig — Száztíz perces koncer­teket tartottunk, plusz a ráadások. Volt olyan nap, hogy háromszor is fellép­tünk. Egy ilyen alkalommal, amikor három fellépésünk volt, az egyik faluba éjfél körül érkeztünk. Azt gon­doltuk, hogy semmi sem lesz a fellépésből. Mégis megtartottuk, mivel a kö­zönség teljes létszámban ott ült és türelmesen várt ben­nünket. Művelődési házak­ban, átlagban 600 férőhe­lyes termekben muzsikál­tunk. mindenhol telt ház előtt. S szinte mindenhol a közönség velünk együtt éne­kelte a számokat. Gyönyörű érzés volt — meséli Bugyi Gyula. — A topolyaiak ezt a két turnét a kiskunhalasiakkal ütötték nyélbe cserealapon. A mi ottani fellépéseink el­lenében ők megszervezték magyarországi együttesek vajdasági vendégszereplését, így hangversenyezett Vaj­daságban az R-Go, az Edda, Korda György, a 100 folk Celsius. Mi itthon dinárban kaptuk az ottani fellépése­kért a tiszteletdíjat, a ma­gyarországi zenekarok pedig hasonlóan otthon forintban. A baj csak ott volt, hogy a magyarországi együttesek itt a Vajdaságban nem ltudták ledolgozni azt az összeget, amit mi Magyarországon megkerestünk a szervezők­nek. Egyik előbbi fejezetünk­ben részletesen leírtuk,'hogy milyen bonyodalmakkal járt az első nagylemezük kiadá­sa. A Halvány őszi rózsa és az ismeretlen vajdasági 3+2 azonban nem várt óriá­si kasszasikert hozott a Ju- gotonnak. Változott a helyzet. Most már a Jugoton kérte a Bu­gyi fivéreket, hogy készítse­nek egy másik nagylemezt. Először is megtérítették az első nagylemez stúdiókölt­ségeit a zenekarnak, majd a második nagylemezhez a lehető legkedvezőbb feltéte­leket és exkluzív szerződést ajánlottak fel: míg az első lemezért a zenekar 8 száza­lékot kapott, ennél a má­siknál a maximális 12 szá­zalékot ajánlotta fel a Ju­goton. Ezenkívül kötelezték magukat, hogy reklámanya­got (képeket, poszterokat, plakátokat) készítenek a ze­nekarnak. A 3+2 most már válogat­hatott, hogy hol és melyik stúdióban készíti a felvéte­leket. Nem kellett elkapkod­nia az ügyet. A Jugoton kö­telezte magát, hogy fizeti a stúdióhasználati díjat, bár­mennyire is rúg az összeg. Az együttes tagjai a bu- kovaci Barbaro magánstúdió mellett döntöttek, a hang­felvevő Ivan Latkovic volt. A második nagylemez ze­nei anyagát 80 óra stúdió­munkával készítették el (a Halvány őszi rózsát 30 óra alatt voltak kénytelenek ösz- szecsapni). A számokat ezúttal is úgy válogatták, mint az első nagylemeznél: azt vették fel, ami a fellépéseken a legnagyobb sikert aratta, de ami nem fért rá az első nagylemezre. Sorrendben a következő számok kerültek a nagylemezre: Fa leszek, ha..., Hej, de kutya jó kedvem van, Életemben csak két nőt szerettem, Hát, ide figyelj, Lajos, Zöld me­zőn, Nem fáj, Lila orgonák, Két lakat, A házunk tetején zsuppfödél van, Nem va­gyok én már az, aki voltam. Az album címe: Hej, de ku­tya jó kedvem van. Ezúttal a lemezen nem kapott he­lyet egy saját szerzemény som, valamennyi szám át­dolgozás. Sajátos érdekességnek (vagy minek nevezzük?) szá­mít a Fa leszek, ha ... cí­mű szerzemény, amely, mint ismeretes, Petőfi Sándor versének megzenésítése. Csakhogy a Bugyi fivérek túl kurtának találták Pető­fi eredeti szövegét és a nagy magyar költő utólagos engedelmével (?) két stró­fával megtoldottéit a ver­set (amire Petőfinek rövid élete alatt nem jutott ide­je). A következő két vers­szakkal: „Barna kislány fekete sze­mébe szerelmes lett egy szőke legény, Meg van az a sors könyvébe írva el- kárhozik ő majd a szegény. Mért van az, hogy min­dig azt kívánjuk, aki hűt­len, aki mást szeret? Mért van az, hogy szívepedve várjuk, pedig rajtunk ő majd csak nevet.” A Hej de kutya jó ked­vem van nagylemez 1986. december 23-án jelent meg az üzletekben. A kezdő példányszám 100 ezer volt. (Az első nagylemeznél 15 ezret nyomtak csak elő­ször.) Egy hét alatt a másik nagylemezből 47 ezer darab kelt el. Azóta a Hej, de ku­tya jó kedvem van lemez összpéldányszáma megha­ladta a 150 ezret. A 3+2 együttes 1987 nya­ráig négy ízben volt ma­gyarországi hangverseny- kőrúton. Habár az ŐRI (Or­szágos Rendező Iroda) egyik illetékese kijelentette, hogy addig harcol, míg a 3+2-t ki nem küldik Magyaror­szágról. a Bugyi fivérek 56 hangversenyt adtak északi szomszédainknál. Mint ahogy ők mondják, a térké­pen már nem maradt na­gyobb város, ahol ne léptek volna fel. A legtöbb eset­ben sportcsarnokokban ját­szottak, egy-egy fellépésü­kön átlagban 1600 hallgató előtt, a belépőjegy 120-160 forint volt. Az ellenük indult hadjá­rat legfőbb oka, hogy a ma­gyarországi hivatásos együt­tesek, énekesek veszélyeztet­ve érezték magukat. Több ízben megtörtént, hogy ne­ves budapesti együttesnek vagy énekesnek le kellett mondania szereplését a 3+2 miatt. A hallgatókat egysze­rűen más, igényesebb kon­cert nem érdekelte, csak a 3+2-t lehetett eladni telt háznak. Volt olyan eset az egyik magyarországi város­ban. hogy Bródi-koncertet kellett lemondani, mivel csak 20-30 jegyet adtak el, viszont másnap a 3+2 fellé­pésére több mint ezren vol­tak kíváncsiak. — Feketelistán vagyunk Magyarországon. Voltak kel­lemetlenségeink is, sokan te­lefonáltak. hogy ne is jöj-. jünk. mert kiszúrják az autó gumiját, meg hasonlók — meséli Bugyi Zoltán. A legjelentősebb magyar- országi fellépésre a Buda­pesti Sportcsarnokban került sor 1987. február 27-én. Kö­rülményesen indult ugyan a dolog, de a 3+2 együttes legjobb és a leglátogatot­tabb koncertje volt. A Bu­dapesti Sportcsarnok zsúfo­lásig megtelt, mintegy tíz­ezer ember hallgatta őket, illetve énekelte velük és táncolta végig a Bugyi fi­vérek fellépését. A 3+2- nek sikerült az, ami Tina Turnernak vagy James. Brownak nem sikerült, meg­töltötte a sportcsarnokot. íme, hogyan írt a fellé­pés körülményeiről M. Mé­száros László újságíró a Népszabadságban (a cikk cí­me: Bugyikért harcoltak az irodák): — Amikor Elton John Magyarországon koncerte­zett, fellépése kevesebb né­zőt vonzott a Budapesti Sportcsarnokba, mint a Kombinéjáról nevezetes 3+2 együttes, amely ugyan­itt február 27-én lépett a publikum elé. S bár az elő­adás előtt már eladtak 150 ezer lemezt a lakodalmas rockstílusra éhes rajongók­nak, mégsem volt biztos, hogy lesz koncert a Buda­pesti Sportcsarnokban. Nem mintha a Bugyi testvérek — a 3+2 törzsgárda tagjai — Tiem repestek volna az örömtől, hogy ott játszhat­nak, ahol Tina Turner szép mívű lába taposta a színpa­dot. Ök az első hívó szóra jöttek, vállalván azt is, hogy a bevétel egy része az állatok javát szolgálja majd. Ahogyan Keszte Éva, a koncert szervezője elmond­ta, éppen az Országos Ren­dező Iroda próbálta a ju­goszláviai zenekar pesti be­mutatkozását kátyúba jut­tatni. (Magyar Szó.) Csorba Zoltán (Folytatjuk) ......második Ország kerül íme szóra / ahol k itisztul az emberi szellem / s méltóvá lesz, hogy legyen ég lakója”

Next

/
Thumbnails
Contents