Békés Megyei Népújság, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-21 / 17. szám

1988. január 21., csütörtök o Takarmányozási kísérlet a Békéscsabai ÍG-ban Csökkent a költség, nőtt a tejtermelés Hódiköt helyett Beköt Gazda- és szerkezetváltás Csnrváson Méretre szabják a kelmét Sok szó esik napjainkban a takarmányozásról, mintáz állattenyésztés egyik leg- költségigényesebb tényező­jéről. Éppen ezért figyelem­re méltó az a féléves gya­korlat, amelyet a Békéscsa­bai Állami Gazdaságban va­lósítottak meg a szarvas- marhák takarmányozásában. Az utóbbi időben több je­lentős változásra került sor a gazdaságban és most az állattenyésztésben igyekez­tek hasznosítani az élenjáró külföldi tapasztalatokat. Petruzsán Mihály főállat­tenyésztő a következőképpen foglalja össze az eljárás ed­digi eredményeit: — Sokszor törtük a fejün­ket, hogyan lehetne meg­oldani a tehenek egyenletes, azonos szintű takarmányo­zását egész évben. Nem tar­tottuk szerencsésnek a zöld­etetést, mivel szaporodásbio­lógiai zavarokat okozott. Az sem mellékes szempont, hogy a zöld lucerna minősége vágáskor napról napra rom­lik. Sokáig megoldatlan volt hazánkban a magas fehér­jetartalmú takarmányok tartósítása, a szenázskészí- tés. Ezek a takarmányok ne­hezen silózhatók és nem mindig biztosítottak az er­jedés feltételei. Most már bevallhatom, bennünk is volt némi szorongás az új Vicon, holland eljárás be­vezetésével szemben. Sze­rencsére a tapasztalatok ránk cáfoltak. Az elmúlt esztendőben határoztuk el, hogy az első lucernanövedé- ket fogjuk zöldbimbós álla­potban levágni, majd rövid fonnyasztás után a korsze­rű Vicon-bálázóval tömörí­teni. Azzal számoltunk, hogy a 300 hektáros területről mintegy 120 vagon zöldta­karmányt tudunk betakarí­tani. Az etetési próbák után a kedvező tapasztalatok birto­kában döntöttünk úgy. hogy a második növedékből is készítünk szenázst. Így ösz- szesen 210 vagon takarmá­nyunk lett. A beltartalmi vizsgálatok azt igazolják, hogy nagyszerűen beépíthe­tő a lucernaszenázs a tejter­melő tehenek takarmányo­A tervek szerint hazánk a jövőben több korszerű ka­nadai gyártmányú, Slowpo­ke típusú nukleáris fűtőmű­vet vásárol meg, s a magyar energiaügyi szervek, illetve vállalatok együttműködnek a kanadaiakkal ilyen fűtőmű­vek harmadik piaci értéke­sítésében is. Minderről a na­pokban született megállapo­dás az érdekelt magyar és kanadai cégek között. Czipper Gyula ipari mi­niszterhelyettes ezzel kap­csolatban az MTI munka­társának elmondta: az zásába. A változások érzé­keltetésére néhány számada­tot mondok: míg 1986-ban az egy tehénre jutó tejtermelés 5740 liter volt, s a literen­kénti önköltség 7,60 forint, addig tavaly 6705 liter tejet fejtünk egy tehéntől, s az önköltség is csökkent, 6,80 forintra. Mindez a 880 átla­gos tehénlétszám mellett azt hiszem, jó eredménynek szá­mít. A tejtermelés emelke­dése mellett javult a szapo­rodásbiológiai helyzet, csök­kent a két ellés közti idő. A legfrissebb adatok alapján elmondhatom, hogy január­ban másfél literrel több az istállóátlagunk, mint tavaly ilyenkor volt. Gyakorlatilag tehát zökkenőmentesen tud­tunk átállni a téli takarmá­nyok etetésére. Gazdasá­gunkban bevezettük a mo­nodiétás, állandó takarmá­nyozást, amely 5 kompo­nensből áll. Az állatok lu­cernaszénát. fűszénát, siló- kukorica-szilázst, abrakot és Vicon-szenázst kapnak az esztendő minden napján. A szakembertől azt is megtudtuk, hogy emelkedett az e'ső osztályú tej aránya, és a dolgozók keresete is nőtt. Nemcsak az állatte­nyésztési szakembereké, ha­nem a takarmányozásban te­vékenykedőké is. mivel az ő bérük is kapcsolódik a mindenkori tejtermeléshez. Az eljárástól a hozam szin­ten maradását, valamint a tejzsírszázalék stabilizálását várják a gazdaságban, amely jelenleg eléri a 4 százalé­kot. A takarmányoptimali­zálási programot az Állami Gazdaságok Csongrád—Bé­kés Megyei Szakszolgálati Állomása készítette el. Ér­dekes még megemlíteni, hogy jelenleg a 880 tehénből 170 az, amely átlagosan na­ponta 36 liter tejét termel. Az idén 300 vagon szenázst kívánnak készíteni a csabai gazdaságban. Nemcsak a szarvasmarhákkal, hanem anyajuhokkal is kipróbálták az új takarmányt, és ked­vező tapasztalatokat szerez­tek. Ami a költségeket ille­ti, 1200-1400 forint az új eljárással készített takar­mány tonnánként. A szarvas­marha-ágazat eredményét együttműködésben érdekelt magyar vállalatok, az Ener­giagazdálkodási Intézet, az Erőterv és az Erőmű Beru­házási Vállalat, valamint a kanadai Energie Atomique du Canada (EAC) a 2-10 me­gawatt teljesítményű, tehát kisebb távfűtőrendszerként alkalmazható fűtőművek te­lepítését tervezi, az előzetes igényfelmérések alapján Ma­gyarországon elsőként mint­egy tíz helyen. A későbbiek­ben esetleg vegyes vállalatot is létrehoznának közös ex­port szervezésére. jól mutatja, hogy tavaly 24 millió forint vállalati szin­tű nyereséget hozott a BÁG- nak. A műszaki szakember sze­mével, hogyan minősíthető a Vicon 1600-as gép. A kér­désre Rozgonyi Zoltán fő­mérnök válaszol: — Tavaly béreltünk az IKR-től egy Vicon 1600-as gépet, a hozzá tartozó bála­fogóval, és a szársértő ka­szával. összesen 6 ezer bá­lát készítettünk, melyből kétezret bérmunkában part­nereinknek, a derekegyházi és a Gorzsai Állami Gazda­ságnak. A működtetéshez szükséges traktorokat mi adtuk. A kaszálógéppel nem voltunk megelégedve, mivel az üzembiztonsága nem volt elég jó. A kazalba rakáskor három bálát kell egyszerre megfognia a Caterpillar ra­kodónak és levegőmentesen egymás mellé rakni. Megál­lapítottuk, hogy a Vicon-bá- lázó magas műszaki színvo­nalat képvisel, automatikus vezérlésű, ezért úgy döntöt­tünk, hogy lízing formában beszerzőnk egyet, mintegy 5 millió forintért. Gondot egyedül a kötöző magyar acélhuzal minősége jelentett. Reméljük, az ózdiak jobb minőséget produkálnak az idén, mint tavaly. Az egész eljárás lényege a tömörség biztosítása. Egy kazalba 24- 36 bálát kell rakni, majd légmentesen fekete fóliával lezárni. Fontos a kazal alá az egyenletes terep előké­szítése is. A Békéscsabai Állami Gazdaságban most beveze­tett új eljárás, és komplex technológia nagyban hozzá­járult a szarvasmarha-ága­zat tavalyi eredményes te­vékenységéhez. A korszerű holland gyártmányú Vicon- bálázó jól vizsgázott és ki­váló minőségű takarmányt adott. A békéscsabaiak ta­pasztalataikat és a komplex technológiát szívesen átad­ják partnereiknek. Bár az eljárás nem kimondottan ol­csó, ennek ellenére a jobb termelési eredményekben egyértelműen megtérül. Ezek a Slowpoke típusú atomfűtőművek körülbelül ezer lakás fűtésére és me­legvízellátására alkalmasak, a felhasznált nukleáris fű­tőanyagot 5-6 évente kell kicserélni. A fűtőműben nem áramot termelnek, hanem a keletkező hőt hasznosítják. Hazánkban hasonló telje­sítményű reaktorok a Buda­pesti Műszaki Egyetemen és a Központi Fizikai Kutató- intézetben működnek kísér­leti, illetve oktató jelleggel, de kifejezetten távfűtésre még nem használnak nálunk ilyen fűtőműveket. Csorváson 1969-ben léte­sített üzemet a Hódmezővá­sárhelyi Divat Kötöttáru- gyár. Később fejlesztették ezt a telepet, s 1979-től új helyen, a Rákóczi út 55. szám alatt már korszerűbb körülmények között dolgoz­hattak a csorvási lányok, asszonyok. A több mint 150 embert foglalkoztató üzem életében jelentős változás történt január elsejével, már nem a Hódiköt a „gazda”, hanem a Békéscsabai Kö­töttárugyár. * * * Természetesen nem egyik napról a másikra történt a váltás, sok tanácskozás, megbeszélés előzte meg a névtáblacserét. De nemcsak a névtábla változott, hanem a termékszerkezet is. Csu­pán az itt dolgozók nem változtak, legfeljebb annyi­ban. hogy munkakönyvük­ben immár a Béköt szerepel munkaadóként. A dolgozókat nem érte váratlanul az új helyzet, már tavaly nyár óta tudták, mi lesz a sorsuk. Volt hát idejük felkészülni a váltásra. Miért is volt szükség minderre? A Hódiköt nehéz helyzetbe került, s ezért egy­két telephelyének eladására kényszerült. Az eladásra felkínált telephelyek közé tartozott a csorvási is. A Béköt vásárolta meg végül az üzemet, s úgy, hogy min­denki ott maradhatott. Ez már tavaly júliusban nyil­vánvalóvá vált, de ettől füg­getlenül sok kérdés adó­dott. Munkásgyűléseken — melyeken a Hódiköt és a Béköt vezetői is részt vet­tek — tisztázták a felmerü­lő kérdéseket. Mindenki megelégedésére rendeződtek a dolgok, hiszen áthelyezés­sel vették át az ittenieket, s minden eddigi eredménye­ikkel számolnak. * * * Bár végül is mindenki nyugodt lehetett afelől, hogy biztos a munkahelye, azért a legtöbben mégis idegesen ültek le január 4-én a gé­pek mögé. Ez nem csoda, hiszen kivétel nélkül min­denkinek mást kell csinál­nia, mint amit évek hosszú során megszokott. Gyakorla­tilag a teljes gépparkot ki­cserélték, méghozzá néhány nap alatt, az elmúlt év vé­gén, s a Béköt profiljának megfelelő termékek előállí­tását kellett megkezdeni már az első napon. Az átállás, természetesen, nem mehet zökkenőmente­sen egyik napról a másikra, épp ezért három hónapos betanulási időt szablak meg a gyár vezetői. Erre az idő­szakra olyan bérezési rend­szert alakítottak ki, mely szerint senki sem járhat rosszul. Április elsejétől lép életbe majd ezen a telephe­lyen is a teljesítmény sze­rinti bérezés. A betanulást, az átképzést a gyár szakem­berei a helyszínen folyama­tosan segítik. * * * Az egyik legrégebbi dol­gozó. Szkaliczki Jánosné, aki egyben a telepvezető — korábban is ő volt — így vélekedik a váltásról: — Annak örülünk a leg­jobban, hogy együtt marad­hatott ez a közösség, arról nem is beszélve, hogy a szakma is — lényegében — azonos. Az igaz, most min­denki mást csinál, de na­gyon igyekeznek, igyek­szünk, be akarjuk bizonyíta­ni a Békötnek: nem csinált rossz „vásárt” velünk. Ed­dig minden segítséget meg­kaptunk, sőt már tavaly is­merkedhettünk a gyár mun­kájával, többször ellátogat­tunk Békéscsabára és a bé­kési telephélyre is. A mun­kánkat most munkamódszer­átadók segítik, s nyugodtan mondhatom, nagyon lelkiis­meretesek. — Korábbi munkahelyün­kön sok elismerést szerzett már ez a gárda, szeretnénk itt is megőrizni jó hírünket. Fiú- és férfipólókat készí­tünk most, s hosszabb tá­von is ez lesz a profilunk. Célunk az, hogy minőségben és mennyiségben is megfe­lelő legyen termelésünk. * * * Samu Lászlóné kisebb megszakítással 1969 óta dol­gozik a csorvási telephelyen: — Megmondom őszintén, kicsit tartottam a váltástól, hiszen amit korábban csi­náltam, az már szinte ref- lexszerűen ment. De külö­nösebben nem bánkódom, no, meg a többiek sem, mert hiszen sokkal jobb érzés egy sikeres vállalatnál dolgozni. Hát igen, most tanulunk, de igyekszünk mindannyian. Én is naponta 10-20 darabbal többet tudok teljesíteni. Ügy érzem, áprilisra elérem a 100 százalékot, s nem fogok rosszul járni. * * * Komoróczki Jolán, a Bé­köt békési telepének veze­tője január 4-e óta minden­nap Csorváson van. ő első­sorban az itteni vezetők munkáját segíti: — Aránylag zökkenőmen­tesen történt az átállás. Sok mindent másképp kell csi­nálniuk az ittenieknek, az adminisztrációs munkát is, mint korábban. Egyre ke­vesebb segítségre szorulnak, s két hét után már azt mondhatom, a termékek is egyre elfogadhatóbb minő­ségűek. Én január végéig még mindennap átjövök, de ha szükséges, akkor a to­vábbiakban is segítem a csorvásiakat. * * * Nyugodtan, jó légkörben zajlott le a csorvási köny- nyűipari telephelyen a gazda- és szerkezetváltás. A gyár vezetőitől azt is meg­tudtuk, hogy hosszú távon biztosított a munkájuk, el­sősorban egy amerikai cég­nek készítenek pólókat, s nemcsak a közeljövőben, ha­nem egy kisebb tétel gyár­tását máris megkezdhették. Pénzes Ferenc Autócsodák Nekünk már semmi sem jó úgy, ahogy van. Ezt onnan tudom, hogy olvastam az újságban, miszerint a Kapos Volán szer­vizállomásán, ha az fiutója műszaki fej­lettségével, esetleg üzemanyag-fogyasztá­sával elégedetlen kuncsaft kéri, akkor a Polski Fiat 125-ös, a Lada és a Volga tí­pusú személygépkocsikba dízelmotort sze­relnek. Egyelőre csak abban az esetben, ha a tulajdonos dízelüzemű motort is visz magával a szervizbe. Két hét alatt máris kicserélik a motorokat, s ahogy az újság írja, „a szerelési díj az általános forgal­mi adó nélkül 10-20 ezer forint”. Csak tudnám mi kerül ennyibe?! Ugyanezt kérdeztem magamtól a közel­múlt egy másik autós hírét olvasva, mely szerint a szegényes gépkocsiválasztékra tekintettel japán licence alapján készülő, indiai gyártmányú, Maruti nevű, 800 köb­centiméteres autócsodákat hoznak forga­lomba Magyarorízágon potom 260 ezer fo­rintért! Aztán kiderült, hogy ennek a Kermi által egyszerűen csák „kis ékszer­doboznak” minősített járgány lámpabúrái nem európai szabvány szerintiek, sőt a fékcsöveket is ki kellett cserélni, mert azok nem a mi éghajlatunkra készültek, és mínusz 20 fokon esetleg felmondták volna a szolgálatot. Lehet, hogy a 260 ezer forintban már az előbb említett al­katrészek cseréjének munkadíja is benne foglaltatik...? A napokban azt nyilatkoz­ta a Merkur illetékese, hogy végül is nem olyan sok az a 260 ezer forint, mert „lé­tezik nálunk egy olyan vevőkör, amely­nek tulajdonképpen nem számít az ár, sőt a Maruti-vevők elmondták, hogy a család második autójának veszik.” Mit lehet erre mondani?! Még jó, hogy lehet kapni... —oké— Hamarosan üzembe helyezik a gőzölőgépet is Fotó: veress Erzsi Verasztó Lajos Nukleáris energia a távfűtéshez

Next

/
Thumbnails
Contents