Békés Megyei Népújság, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-20 / 16. szám
1988. január 20., szerda Ahol nem nehéz az iskolatáska A rend és a fegyelem nemcsak a tárgyakra, hanem a köztük élő tanulókra is érvényes Fotó: Kovács Erzsébet Miféle „csodaiskola” az olyan, ahová iskolatáska nélkül járhatnak a gyerekek? Nos, a csorvási általános iskola első és második osztályos tanulói megtehetik ezt... A második éve működő iskolaotthonos oktatás — melyre a falu vezetői igencsak büszkék —, külön épületben, az Arany János utcában folyik. Az épületre ráférne ugyan a rekonstrukció, hiszen csaknem százéves már, de amint belép az ember, elmúlik minden ilyen érzése. Az osztálytermek tiszták, tágasak és korszerűen felszereltek. A folyosón a táska-, kabát- és cipőtartó szekrényekben rendezetten sorakoznak a kisiskolások holmijai. A rend és a fegyelem nemcsak a tárgyakra, hanem a köztük élő tanulókra is érvényes. — Országosan már hallani olyan véleményeket, hogy az iskolaotthonos forma nem vált be. Túlságosan hosszú- ra nyúlnak a tanulók mindennapjai, kevés a szabad idejük, stb. Hogyan látják ezt Csorváson? — tettem fel a kérdést Szilágyi Menyhért tanácselnöknek és Kiss István iskolaigazgatónak. — Olyan reform még nem volt, amivel mindenki egyetértett volna ■— válaszolta elsőként a tanácselnök. — Természetesen nálunk is vannak szülők, akiknek nem felel meg ez a forma, hiszen délután otthon tartózkodnak, és ráérnek foglalkozni a gyerekükkel. De hát Csorváson nem is kötelező az iskolaotthon. Indítunk hagyományos osztályokat is, és a szülőé a döntés, hová íratja a gyereket. — Nekem az a véleményem — folytatta az iskola igazgatója —, hogy nem mindig az adott forma, vagy rendszer a rossz, legfeljebb rosszul alkalmazzák őket. Lehet, hogy az iskolaotthon nem mindenütt vált be, de ettől még nem törvényszerű az, hogy nincs rá szükség. * * * A második osztályos Ki- nyó Agika édesanyjával a gyerekek megterheléséről beszélgettünk. — Tény az, hogy a gyerekek idejének nagy részét leköti a tanulás — mondta —, kevesebbet játszhatnak, mint amennyit korukból következően igényelnének. Persze ennek nem az iskolaotthon, inkább az átlag tantervnél nehezebb Zsolnai-program lehet az oka. — Megbánta, hogy Ágika ebbe az osztályba került? — Ügy gondolom, mindennek megvan az ára. Ha a kislányoméknak több szabad idejük lenne, talán nem volnának ilyen tájékozottak, nem szeretnék ennyire a könyveket, vagy nem lennének ilyen illemtudóak. Ha arra gondolok, hogy végső soron mindez a Zsolnaiprogramnak köszönhető, akkor csak büszke lehetek, hogy egy ilyen osztályba járhat a gyerekem.-» — Mi a véleménye az iskolaotthonról? — Ha választani kellene a napközi és az iskolaotthon között, én mindenképpen az utóbbit pártolnám. A gyerekeknek nem kell naponta cipelniük az iskolatáskát oda-vissza, hiszen mindent az iskolában tartanak. Ugyanazzal a tanárral készülnek fel a másnapra, mint aki a leckét feladta — így az eredmény sokkal biztosabb. Nem beszélve arról, hogy a szülők szinte teljesen tehermentesítve vannak az együtt-ta- nulástól. Alig emlékszem, hogy bármiben is segítenem kellett volna Ágikának ... A tanítónő, akinek a legtöbb tapasztalata van az iskolában a Zsolnai-programot és az iskolaotthont illetően, Ágikát is tanítja. A kedves, fiatal pedagógusnő óriási energiával dolgozik. „Olyan ember, aki hisz a munkájában” — mondta róla az igazgató. A kísérletező kedvű Szabó Lászlóné szinte minden új programot vagy módszert kipróbált már, ami a közelmúltban jelentkezett az oktatásban.(!) — .... így bátran állíthatom — mondta —, hogy az iskolaotthonos forma és a Zsolnai-program együttes alkalmazása hozta eddig a legjobb eredményeket. A Zsolnai-program tartalmazza az elsajátítandó tananyagot, az iskolaotthon pedig keretet nyújt a feldolgozáshoz. — Mit jelent iskolaotthonosnak lenni? — A tanulóknak reggel 8- tól 11-ig tanítási órákon kell részt venniük. Ezután délig korrepetálás folyik a lemaradottabbaknak, a többiek játszhatnak. Délben ebéd, aztán újból szabad- foglalkozás most már mindenkinek. Kettőtől háromnegyed háromig újra tanítási óra, háromtól háromnegyed négyig pedig a házi feladatot készítjük el. — Sokak szerint a gyerekeknek kevesebb a szabad idejük, többet tanulnak, mint amennyit játszhatnak. Békéscsaba, konzervgyár Munkahelyi művelődés Az ember, aki háromszobás lakást szeretne, autót és színes televíziót, egyszóval mindent, ami a kényelmet szolgálja, az idejének nagy részét munkával tölti. A legfontosabbakat (talán) megbeszéli a családdal és aztán örül, ha pihenhet. Vajon tudja-e, figyelí-e, hogy milyen műsor megy a moziban, színházban, eszébe jut-e, hogy le kellene érettségizni, stb. És vajon ki ügyel arra, hogy a kultúra, a művelődés ne tűnjön el az ilyen emberek életéből sem? A figyelemfelhívást, érdeklődéskeltést illetően nagy szerepe lehet annak a közösségnek, ahol az ember a legtöbb időt tölti, és ez a munkahely. ölyüs Imrénétöl, a Békéscsabai Konzervgyár közművelődési előadójától és az oktatásért felelős Lajtaváry XJlászlónétól a konzervgyári dolgozók művelődési lehetőségeiről érdeklődtünk. — Üzemünk szezonális jellegű — mondja Lajtaváry Ulászlóné —, ami azt jelenti, hogy júniustól az első fagy beálltáig többszörös intenzitású, feszített munka folyik a különféle munkaterületeken. Ilyenkor szinte egyáltalán nem tervezünk programokat, hiszen mindenki örül, ha a maradék szabad idejében pihenhet, vagy épp az otthoni kertjében folytathatja tovább a munkát. Ősszel aztán megkezdődnek a különféle szakkörök, mi pedig megkezdjük a közvélemény-kutatást, hogy a szabadabb téli időszakban milyen programokat igényelnek dolgozóink. A tapasztalatunk az, hogy elsősorban közismertebb előadókra, főleg politikusok és színészek műsoraira szavaznak a legtöbben. A szocialista brigádokat felváltó munkahelyi közösségeknek nagy szerepük van a tudatformálásban — mondja a közművelődési előadó. — Az előadások, vagy műsorok megszervezésére egy-egy munkahelyi közösség vállalkozik, és nem azért, mert ez bekerül a brigádnaplóba, hanem, mert ténylegesen igénylik az adott programot. A munkahelyi közösségek megalakulása azonban nem minden területen hozott ilyen pozitív eredményeket. Mivel az üzem elvárása ezektől a közösségektől elsősorban a jó gazdasági munka, így eltűntek a hagyományos kulturális jellegű brigádvállalások, és ennek egyik következménye az lett, hogy az üzemi könyvtárunk olvasói létszáma a felére csökkent. Beszélgetésünk végén szóba került a továbbtanulás és a szakképzés is. Legfőbb gond, hogy a közel 1500 személyes üzemből 155-en nem rendelkeznek általános iskolai végzettséggel sem, és mivel többségük 40 év fölötti, már nem is várható, hogy vállalkoznak ennek pótlására. Az egyetemet vagy főiskolát végzett szakemberek száma is kevesebb a szükségesnél. Ennek ellenére figyelemre méltó, hogy évente mintegy 4-500 dolgozó végez mégis valamilyen iskolát vagy tanfolyamot az üzem szervezésében. Ez pedig eredmény, nem is akármilyen. M. M. Helyes-e ez így, hiszen kicsi, 6-8 éves gyerekekről van szó? — Az iskolaotthonos foglalkozás eredetileg délután 5-ig tartana, de a korán sötétedő téli időszakban a szülők kérték, hogy már négykor engedjük el a gyerekeket. Nos hát ennyivel is kevesebb idő jut játékra, és a tanítási órákat is ösz- szébb kellett zsúfolnunk. Másrészt a Zsolnai-program eléggé feszített tempót követel, de az eredmények mindenért kárpótolnak. A felnőttek számára szinte hihetetlen csodákra képesek ezek a gyerekek — magyarázta a tanárnő, és néhány, a faliújságról levett kis „költeményt” tett elém. A versek olvasása közben még mielőtt bármiben is kételkedhettem volna, a tanítónő újabb „csodákról” számolt be: — Még nem értünk a második osztály végére, és a gyerekeknek több mint fele nemcsak folyékonyan olvas, hanem előadói módon felolvas. Ezeknek a gyerekeknek a legértékesebb ajándék a könyv. Bátran állíthatom, hogy már szinte valamennyien túlnőttek a meséken, és olyan ifjúsági regényeket olvasnak, amelyek csak a felsőbb osztályokban szoktak a tanulók érdeklődési körébe kerülni... — Beszéltünk a gyerekek megterheléséről. Vajon van-e a pedagógusnak elegendő szabad ideje? — Az biztos, hogy most még szinte semmi másra nincs időm, csak a felkészülésre és egyéb, iskolával kapcsolatos feladatokra, de remélem, egy idő elteltével, ha már többször kezdem ugyanezt a programot tanítani, sokkal könnyebb lesz... A tanítónő áldozatvállalása magával ragadott. Még az iskola épületét elhagyva is éreztem, mennyire a szívével dolgozik és küzd, ha kell a saját személyiségét is formálva. „Ebben a programban el kell tűnnie a kiabálva számonkérö, tévedést nem tűrő pedagógusnak" — emlékezhettem szavaira. És míg mások vitatkoznak, hogy az iskolaotthon és a Zsolnai-program jó-e vagy rossz, addig ő cselekszik, teszi, ami a meggyőződése, és láthatóan nem is eredmény nélkül... Magyar Mária A Békés Megyei Művelődési Központ és az Építők Művelődési Háza kezdeményezésére ebben az évben minden hónapban egy alkalommal táncházat rendeznek Békéscsabán. A rendezők ezekre az alkalmakra megyénk néptáncosait várják, s persze mindenki mást is, aki érdeklődik a néptánc iránt. Az első táncházat január 23-án 17 órai kezdettel tartják meg az Építők Művelődési Házában. Közreműködik a Békés Banda. Az első táncházban Sára Ferenc vezetésével mezőségi táncokkal ismerkedhetnek meg a részvevők. Lakodalom az egész világ (9.) Bugyi-sztori: Ürményházától Amerikáig — Muzsikáltunk olyan lakodalomban is, ahol nem volt vőlegény, csak a képe. Versecen történt, a vőlegényjelöltet nem engedték haza a katonaságból. A lakodalom azonban túl drága volt ahhoz, hogy elhalasz- szák, ezért inkább megtartották vőlegény nélkül. — Volt olyan is, hogy a jószágnak muzsikáltunk. Udvarszálláson volt a lakodalom, a gazda azt panaszolta, hogy nem akar enni a jószág. „Talán zene kellene nekik? — ajánlotta valaki. Mi pedig nem voltunk restek, bementünk az istállóba és ott muzsikáltunk. — Mikor rossz a lakodalom? — Vannak olyan emberek, akik szeretnek unal- maskodni és provokálni. Állandóan a fejünkhöz vágják, hogy ..meg vagytok fizetve, muzsikáljatok”! Igen, rendben van. muzsikálunk, hogy szórakoztassuk a népet. De a külön kérést minden szakmában, így a zenében is, meg kell fizetni. — Hány számot tudtok játszani? Bugyi Zoli: — Számtalant. Túri Lajos bácsi: — Ha ezret mondok, lehet, hogy az is kevés. Bugyi Zoli: — Amikor az Ignáccal muzsikáltunk, nem volt olyan szám, amit ne tudtunk volna. Száz nótából 99-et biztosan. — Adán volt egy érdekes eset. A Park Szállóban muzsikáltunk. Az egyik asztalnál volt egy társaság, valamiért zúgolódtak, láttuk, hogy ki akarják provokálni a zenekart. Mármint, hogy keveset muzsikálunk. Már éjfél után járt (este 8-kor kezdtük), s megbeszéltük, hogy próbára tesszük őket: ki bírja tovább. Rázendítettünk fél kettőkor, és reggel 6 óráig egyfolytában, megállás nélkül muzsikáltunk. Biztattuk egymást: le ne állj! ők meg táncoltak, már lekerültek a cipők, harisnyában ropták, mi meg egymásba fűztük a nótákat, csárdásokat, a legvégén meg csak a frisseket. — Sohasem okozott gondot, hogy mennyit kell muzsikálni — mondja Bugyi Gyula. — Ha korlátozva volt az idő, az leginkább a lokál miatt volt. Zentán kellemetlen eset történt. A Kioszkban zenéltünk, a szerződés hajnali 2 óráig szólt. Két óra előtt odajött a pincér és mondta, hogy most már lassan hagyjuk abba, be kell zárni. Á közönség azonban tovább követelte a zenét. Saját szakállunkra megtoldottuk egy órával. Három óra körül egy asztalnál maradtak csak még. ők akarták volna, hogy játsz- szunk jmég, de abbahagytuk. Erre közülük valaki megírta az újságba (Magyar Szó Közös íróasztalunk), hogy nem tettünk eleget a közönség kívánságának, nem akartunk muzsikálni. Kanyarodjunk vissza az időbeli sorrendhez. 1986 első felénél álltunk meg. amikor megjelent a 3 + 2 első nagylemeze, a Halvány őszi rózsa. Az együttes rengeteg hangversenyen lépett fel: számításaik szerint a lemez megjelenése előtt és közvetlenül utána, három-négy hónap alatt több mint hatvan koncertet adtak Vajdaság- szerte. A fellépéseket a topolyai Centar szervezte. A zenekar által megszabott alsó határ fellépésenként 180 ezer dinár volt. A 3 + 2 már ebben az évben kibővült, hogy a koncerten a zenei anyagnak legyen hangzása. Először Schön Ignác, az Üjvidéki Magyar Rádió magyar népi zenekarának vezetője lett az együttes állandó kültagja. A Bugyi fivérek már korábbról ismerték. Miután 1986 februárjában hazatért a katonaságtól, szóltak neki, hogy muzsikáljon velük. 1987 nyaráig játszott a 3 + 2-vel. a másik nagylemez anyagát is vele készítette a zenekar. — Náci sokat segített abban, hogy gazdagabb legyen a hangzás. Különösen a népzenei harmónia terén köszönhettünk neki sokat, hallgattunk is rá valamennyien. Mivel a népzene kitűnő ismerője, megtanította velünk a pontos akkord- és bőgőmenetet. Ekkor jöttünk rá, hogy például mennsd akkord hiányzik azokból a számokból, afn el veket korábban már játszottunk. Néhány számot újra gyakoroltunk, hogy kivitele igényes és teljes egészében pontos legyen — mondta Bugyi Zoltán. A másik állandó vendég- zenész a 3 + 2-ben Burai Károly feketicsi születésű, zeneakadémiát végzett klarinétos. az újvidéki opera zenekarának tagja. Burai a 3 + 2-ben főleg billentyűs hangszeren (Yamaha DX—7) játszik, klarinéton csak olykor. Közreműködött a második és a harmadik lemez elkészítésében. 1986 augusztusa óta, amikor Góbor Attila távozott a zenekarból (ennek körülményeiről egy korábbi fejezetben volt szó), Burai Károly az együttes állandó tagja lett. Az első kényszerű tagcsere a 3 + 2-ben 1986 nyarán történt. Táncos Lajos basz- szusgitáros helyébe kellett mást találni egy borzalmas baleset miatt. — Tavaly július 28-án történt. Temerinben muzsikáltunk egy lakodalomban. Vasárnap reggel 8 óra körül átrohant a lakodalomba Góbor Attila apja. Neki telefonálták, hogy a feleségemmel baleset történt, életét vesztette. Abbahagytuk a lakodalmat, rohantam haza Ür- ményházára. Szörnyű volt — emlékezik vissza Táncos Lajos. — Egyedül maradtam három és fél éves kisfiámmal és hétéves kislányommal. A kislánynak iskolába kellett indulnia, falun laktunk, én Kikindán dolgoztam, átköltöztünk Kikindára albérletbe... Ilyen körülmények között nem folytathattam a muzsikálást a 3 + 2-ben. . Közrejátszott még az is, hogy Táncos Lajost felesége halála miatt pörölte az apósa. Apósa szerint ugyanis a tragikus baleset Táncos figyelmetlensége miatt történt. A bíróság bevonta Táncos Lajos útlevelét. A 3 + 2 pedig éppen az első magyar- országi hangversenykörútra készült. Tehát mindenképpen új basszusgitáros után kellett nézni. A topolyai Centar egy Novo Orhovó-i kávéházi hivatásos zenészt, Spör Helmu- tot javasolta az együttesnek. Helmut Caracasban született 1953-ban. nagy rutinnal rendelkezett, és minden nehézség nélkül néhány nap alatt begyakorolta a repertoárt. Spör Helmut azóta is a zenekar állandó tagja, vele készítették a második és a harmadik nagylemezt. A rengeteg fellépés és az ígérkező hangversenykör- utak miatt a 3 + 2 tagjai úgy ítélték meg. hogy megértek a feltételek arra, amit már, korábban is latolgattak: felmondanak a munkahelyükön és hivatásos alapon folytatják a show-busi- nesst. Bugyi Zoltán 1986 májusában hagyta ott munkahelyét az újvidéki Stan- ban. János szintén májusban hagyta el az újvidéki Március 27-e öntödét. Gyula július 20-áig húzta az ügyet, fizetetlen napokkal, betegszabadsággal, majd végül ő is kivette a munkakönyvét az újvidéki Stan Lakáskarbantartó Munka- szervezetből. Góbor Attila egy év fizetetlen szabadságot vett ki .1986 augusztusától, Helmuttal nem volt probléma, ő már korábban is hivatásos alapon bőgőzött. A Bugyi-hóbort időközben ^átcsapott Magyarországra 'is. Az első két hangverseny- körutat a topolyai Centar szervezte. Az első turnén hat nap alatt tizennégy koncertet tartottak, két hét múlva ismét Magyarországra utaztak. Ezúttal hét napig tartott a körút, összesen tizenhét koncerten léptek fel. Tizenhárom nap alatt tehát összesen harmincegy koncertre került sor, főleg Szegeden, Kiskunhalason, Baján és e városok környékén. (Magyar Szó) Csorba Zoltán (Folytatjuk) Január 23: Megyei táncház — újra
