Békés Megyei Népújság, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-11 / 292. szám
1987. december 11,, péntek o Megbeszélés a közvilágítás költségeiről „Magas a villanyszámla, nem bírjuk fizetni” — jelezték — no, nem a háziasszonyok, hanem több település illetékes tanácsi vezetői, mégpedig a megyei tanácsnak, segítséget kérve. E jelzések alapján kezdeményeztek lépéseket a Démász és a megyei tanács illetékesei a települések takarékosabb közvilágítása, az ilyetén kiadások csökkentése érdekében. Tájékozódó jellegű megbeszélésre hívták össze a tegnapi napra öt, tipikusnak tekinthető település, nevezetesen Békés, Mu- rony, Kamut, Újkígyós és Telekgerendás tanácsának képviselőit azzal a céllal, hogy felmérjék a helyzetet, a lehetőségeket, megkeressék a megoldást. A közvilágítási költségek mérséklésére a szakemberek négyféle megoldást javasoltak, ezek közül kettő beruházással jár. Az egyik a nátriumlámpás — jellegzetes sárga fényű — megvilágítás kiépítése, a második az úgynevezett féléjjeles köz- világítás, ami azt jelenti, hogy minden második lámpa ég. További lehetséges megoldás még az úgynevezett közvilágítási naptártól való eltérés, melynek lényege, hogy alkonykapcsoló helyett — ami sötétedéskor kapcsolja be a közvilágítást — időrelét építenek be, és a kívánt időpontban gyúl- nak ki a fények, s végül lehetséges még az útmegvilá- gítási szintek átminősítése. De mennyi is az a bizonyos villanyszámla? Telek- gerendáson például évente 230-250 ezer forint a közvilágítás költsége. Amint a település tanácsának képviselője elmondta a tegnapi megbeszélésen, tíz év alatt négyszeresére emelkedett a villanyszámla, és nemcsak az áremelkedések miatt, hanem azért is, mert rendre új utcákat nyitnak, újabb lámpatesteket kell felszerelni, egyszóval bővíteni szükséges a közvilágítási hálózatot. Újkígyóson 400 ezer forint a település villany- számlája. Muronyban az idén mintegy 200 ezer forintra számítanak, Békésen pedig az idén eddig 5 millió 540 ezer forintba került a közvilágítás. A megbeszélésen az egyértelműen kiderült, hogy a településeknek nincs lehetőségük beruházással járó megoldásokra, így tehát olyan takarékos megoldásokat keresnek — a helyi lehetőségeket, adottságokat megvizsgálva, és azokat az áramszolgáltató vállalat szakembereivel egyeztetve —, amelyek révén mérséklődik a számla összege. Ugyanakkor a takarékosság — s ebben valamennyi érintett egyetértett — nem mehet a közbiztonság és a zavartalan közlekedés rovására. A tegnapi, tájékozódó munkaértekezlet alapján kerül sor a megye többi településére is. t. i. Sajtótájékoztató az Aj adórendszer bevezetésének előkészületeiről Az új adórendszer várható hatásairól, bevezetésének előkészületeiről tájékoztatták tegnap a Pénzügyminisztériumban az újságírókat. Kollarik István, a minisztérium főosztályvezetője arról beszélt, hogy az új adórendszer miként változtatja meg a költségvetés bevételeinek összetételét. A vállalati jövedelmeket terhelő közvetlen adók aránya a költségvetés bevételeiben 34 százalékról 14 százalékra csökken, ugyanakkor a termékek után fizetett adók aránya az eddigi 24 százalékról 36 százalékra, a személyi jövedelemadóké 3 százalékról 14 százalékra nő. A lakosság és a vállalatok által befizetett társadalombiztosítási járulékok aránya változatlanul 28 százalék, míg az egyéb adóké 11 százalékról 8 százalékra csökken. A bevétel forrásainak ez az átrendeződése egyfajta garanciát jelent arra — ha nem nőnek a támogatások —, hogy a költségvetés bevételi, oldaláról nem alakulhat ki elfogadhatatlan deficit — mondta. A költségvetés szempontjából kulcskérdés, hogy miként alakulnak a támogatások. Az ilyen jellegű kifizetések jövőre — csak az adórendszer változásának következtében — 25-26 milliárd forinttal mérséklődnek. összességében azonban a támogatásúk a szándékoltnál kisebb mértékben csökkennek. Ennek egyik oka, hogy bizonyos ágazatokban — mint például a szénbányászatban — támogatás nélkül nem lehetne a termelést fenntartani. A pénzügyminisztériumban — más minisztériumok és a kamara szakembereinek részvételével — többféle számítással is vizsgálták, hogy az új adózás miként érinti majd a gazdálkodókat. Kedvező változás, hogy a bevételekből a vállalatoknál az adózás után az eddigieknél több — ezer forint árbevételből az eddigi 54 forint helyett 57 forint — nettó nyereség marad. Hasonló változás várható az egyéni és a kisvállalkozók körében is, ahol a számítások szerint a bruttó nyereségnek ezután nem 30-35, hanem 45-50 százaléka marad. Ez forintösszegben csak-, nem változatlan nettó jövedelmet biztosít. Számításokat készítettek arra vonatkozóan is, hogy az új adórendszer hatására miként differenciálódik majd a vállalatok helyzete. A várhatóhoz leginkább közelítő képet az a számítási mód adja, amelynél a január elsejei árváltozások mellett figyelembe vették a termelésben és az árakban évközben várható változásokat is, s ezt állították szembe a jövő évi adóterhekkel. A számításokhoz mintegy négyezer vállalat és szövetkezet 1986-os mérlegadatait vették alapul. Eszerint a vállalatoknak több mint a fele jobb helyzetbe kerül, 35 százalékuk pozíciója azonban romlani fog. ha nem tesznek valamit gazdálkodásuk javítása érdekében. Sütő Dezső, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal elnöke arról tájékoztatta az újságírókat: mit tesznek azért, hogy az új adórendszerrel kapcsolatos tudnivalókat megismerje a lakosság. Országszerte már 90 ügyfélszolgálati iroda áll a lakosság rendelkezésére, ahol részletes felvilágosítást kaphat bárki az adózás szabályairól, s beszerezhet minden szükséges nyomtat- vényt. Emellett tervezik egy könnyen kezelhető, közérthető útmutató kidását. Az útmutatót a postákon, a nyomtatványellátó boltokban és a hírlapárusoknál lehet majd megvásárolni. Készülnek már az adó- és vagyonbevalláshoz szükséges nyomtatványok is. Szent-Györgyi Ulbert nevét vette tel a Szegedi Orvostudományi Egyetem (Folytatás az 1. oldalról) Az ünnepségen az elnevezési okiratot Németh Károly, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, az MSZMP PB tagja adta át. Az eseményen a magas rangú megyei párt-, állami és társadalmi vezetőkön kívül az ország sok tudományos testületének, intézményének képviselői, 'valamint Szent-Györgyi Albert családjának tagjai is megjelentek. Dr. Szilárd Jánosok, az egyetem rektorának megnyitója után az Elnöki Tanács elnöke átadta az ország párt- és állami vezetőinek üdvözletét, és köszöntötte az ünnepélyes tanácsülés résztvevőit. Németh Károly külön szólt az egyetem hallgatóihoz arról a ma is követendő példáról, amit Szent-Györgyi szellemisége és magatartása hagyott örökül. Rámutatott, hogy a világon elsőként itt, Szegeden használják fel egy intézmény elnevezésében Szent- Györgyi Albert nevét. Az elnevezési okirat átadását követően Straub F. Brúnó, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke emelkedett szólásra. Az egykori tanítvány személyes hangú visszaemlékezésben méltatta a kivételes emlékezetű tudóst, zárógondolatában eszményképül állítva a nehézségekkel mindig megbirkózni képes tudóst. Ezt követően három egyetemi társintézmény rektorai mondtak üdvözlő beszédet. Dr. Csákány Béla, a szegedi József Attila Tudományegyetem rektora összevetette a két egyetem névadójának pályáját, sorsát és küldetését. Dr. Somogyi Endre, a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem rektora a többi orvostudományi egyetem nevében köszöntötte az új nevű intézményt. Színes megemlékezésében egy Szent-Györgyi- idézet kapcsán fejtette ki, hogy a tudomány világa a béke világa is. A nagy tudós előd emlékezett egy ízben így saját módjára: „ ... látom, hogy én csak a békét kutattam". Ezután egy külföldi testvérintézmény, a greifswaldi orvosegyetem rektora mondott üdvözlő szavakat. Az ünnepi tanácsülés határozatot hozott a Szent- Györgyi-emlékérem adományozásáról. A kétévenként kiadásra kerülő elismerést olyan személyeknek ítélik oda, akik az egészség megőrzésének érdekében kifejtett orvostudományi kutatásokban kimagasló eredményeket érnek el, és elősegítik a megértést. Az első Szent-Györgyi-emlékérmet az egykori szegedi tudós egykori munkatársa, a neves kutató, Banga Ilona vette át az ünnepség keretében. Az esemény további részében négy külföldi tudósnak adták át az egyetem díszdoktori címeit, azoknak, akik jelentős érdemeket szereztek a tudományos kapcsolatok fejlesztésében. A kitüntetettek nevében a Svédországban élő Ditzfalusy Egon mondott köszönetét. P. A. Menetrendegyeztető értekezlet a megyei tanácsnál A MÁV Vezérigazgatóság területi illetékese, a Körös Volán képviselője és a megye településeinek tanácsi megbízottjai részvételével. a jövő évi vasúti és autóbuszmenetrend módosításáról tartottak értekezletet tegnap délelőtt a megyei tanácsnál. A tanácskozáson — melyen részt vett Nádasdy János, a Közlekedési Minisztérium főosztályvezetője — Sprőber József, a megyei tanács közlekedési osztályának vezetője köszöntötte a megjelenteket, majd elkezdődött az érdemi munka. A személy- és áruszállítás jobb, összehangoltabb megvalósítása végett a mostanit kilenc ferületi egyeztető tárgyalás előzte meg. Külön fórumot rendeztek a MÁV képviselőivel. Az előkészítő egyeztetők alkalmával összesen 182 különböző kérés, javaslat vetődött fel, melyből 38 volt a vasúttal kapcsolatos. A felvetődött témák közül 143 esetben történt megállapodás, a fennmaradó kérdéseket pedig tegnap tárgyalták meg a résztvevők. A MÁV képviselőihez három kérdés hangzott el, melyből az egyikre csak egy utasszámlálást követően adnak választ az illetékesek. Elhangzott viszont, hogy a fővonalon, tehát Budapest—Békéscsaba között megszüntetnék a 12.30-kor induló 744 számú gyorsvonatot, helyette 13.55-kor indulna a fővárosból a megyeszékhelyre gyorsvonat. Ezáltal több idő maradna a Budapestre utazóknak az ügyeik intézésére. Ugyancsak a megszűnt Wiener- Walzer gyorsvonat helyett közlekedő, 15.10-kor induló 1736-os személyvonat sem közlekedne, pénteki napok kivételével. A Körös Volánhoz intézett 35 kérdés maradt nyitva, melyek megválaszolására szintén tegnap kerülhetett sor. A felvetések zöme a lakosság kulturáltabb, kényelmesebb utazási lehetőségeit célozta meg. Szó esett a zsúfoltság csökkentésének lehetőségéről, illetve egyes települések bekapcsolásáról az autóbuszhálózatba. A sok esetben egyébként jogos igénynek az szab gátat, hogy a Volán csak meghatározott kocsiszámmal rendelkezik, és új járatok beállítására nemigen van lehetőség. A felmerült igények s az autóbuszok gazdaságos üzemeltetésének szem előtt tartásával olykor kompromisz- szumot kellett kötni. A tanácskozáson felmerült, hogy a kisebb települések se kerüljenek hátrányos helyzetbe a tömegközlekedés megvalósításának programjában. Érdekes viszont, hogy a megyében nem terjedt el igazán a lépcsőzetes munkakezdés, ami jelentősen megoldhatná a zsúfoltság gondjait. Jó példa viszont, hogy az orosházi kórház módosította a látogatási időt a távolsági autóbusz- járatok menetrendjéhez al- kalmazgodva. Ugyancsak megnyugvással hallottuk, hogy Gyulán is megoldódtak a problémák az értekezlet megrendezéséig. A tanácskozás eredményeként felvetett kérések, javaslatok fele-fele arányban oldhatók meg, illetve kérik a szállítttatók, az utazóközönség további megértését. A Körös Volárj több kísérleti járatot indít az igények felmérése céljából, melyek pontos indulási idejéről és útvonaláról lapunkban is tájékoztatjuk majd olvasóinkat. (bacsa) „Puhább módszerek” J oggal kérdezhetnék, mit keres egy újságíró a megyei pedagógiai- és szaktanácsadók számára rendezett szakmai továbbképzésen. Nos, a dolog egyszerű. A régi szakfelügyeleti rendszert az oktatási törvény szellemében teljesen átformálták — még a hovatartozásukat illetően is —, és az új cél- és feladatrendszerben sehogyan sem tudtam elképzelni működésüket. Szép emlékű pedagóguspályámon magam is találkoztam jó és rossz szakfelügyelővel — bár félni sosem féltem egyik típustól sem — s kíváncsi voltam, az új rendszerben mit várnak el tőlük. A Békés Megyei Pedagógiai Intézet igazgatóhelyettese, dr. Kincses László igen érdekes, jól felépített előadásban próbálta, a többnyire „régi motorosokat”, az új szemléletre ráéreztetni. Belehelyezte a szaktanácsadó személyét az új társadalmi, oktatásügyi helyzetbe, szembeállítva a régi követelményeket a ma és a jövő követelményeivel. A tanácsadók fő feladatai között olyasmiket emlegetett, mint tényfeltárás, elemzés, értékelés, innovációs tevékenység, informálás, szolgáltatás, továbbképzés és önképzés. Megfogalmazta a követelményeket, a munkamódszereket, amelyekből a leglényegesebb, hogy a tanácsadóknak a területen, azaz az oktatási intézményekben a szakavatott segítségnyújtásra kell felkészülni. (Akár a jó és eredményes módszerek bemutatásával is.) E segítségadásban partneri viszonyt szükséges kialakítani a segítséget kérőkkel, s együtt kutatni az eredményesség, vagy eredménytelenség okait. A tanácsadóknak feladata a tehetséges pedagógusok felkarolása is, az önképzés, az információnyújtás, az iskolák problémáinak megoldása. De nem feladata a minősítés! Az előadó valahogy így fogalmazott: a meggyőzés, a befolyásolás, a beszélgetés legyen e munkában az eszköz, tehát a puhább módszerek. Aztán eljött a továbbképzés második része, amelyben a tanácsadók magatartásáról esett szó. Hát kérem, amit ott felsoroltak, az egész angyalkart igényelne. A tanácsadó például legyen önálló, tudjon azonosulni feladatával, humanista, nagy empátiás képességgel megáldott, demokratikus gondolkodású, felkészült, jól tájékozott, kockázatot is vállaló, önálló egyéniség legyen. Ja, és csak — mint a „javszer” — akkor menjen az iskolákba, ha hívják! Nos, erre a különös feladatra egy igen szellemes, átgondolt, és a pedagógiai intézetben készített filmmel kívántak — provokatív vitát kezdeményezve — a szervezők rátromfolni. A filmen láthattuk a régi szakfelügyelő típusból az autokratív, csak a saját nézetét és hangját kedvelő típust, aztán a liberálist, aki vitára, konfrontációra képtelen az óraelemzés során, és végül az új típust, aki közösen gondolkodik a munkaközösséggel úgy, hogy közben nagyobb tudású, tájékozottsága révén mégis tud valami pluszt, segítséget nyújtani a továbblépéshez. Hangsúlyoznom sem kell, hogy ez az utóbbi sikerült a legvérszegényebbre. Hogy miért? Mert maguk az alkotók, a közreműködők sem tudták, tudhatták még az új típusú tanácsadói magatartás, szemlélet mibenlétét. S miközben ezt néztem — a korábbi két szituáción, mint az életből jól ismert jelenségen kitűnően szórakoztam —, másfele jártak a gondolataim. A társadalom megannyi szintjén megkövetelt szemléletváltáson. Szajkózzuk, mert odáig eljutottunk, hogy ne csak kívánjuk, de meg is követeljük munkahelyeinken, az irányításban, társadalmi, politikai életünkben, de ha feladják a leckét, hogy most előttünk a tér, a pálya, bizony, nem nagyon tudunk vele mit kezdeni. E zt éreztem én a jelenlevőkön is. Ha hittek is az új tartalom és forma helyességében, nem látták még igazán a hozzá vezető utat, .módszereket. A régi beidegződések miatti átállás még sok időt vesz igénybe. Ezt tudomásul kell venni, s mind jobbról, mind balról, alulról és felülről türelemre, megértésre, s olykor egy kis csodára is szükség van. Mert mindnyájunknak meg kell változni. Hitben, frisseségben, tudásban, gondolkodásban, emberi tartásban és magatartásban, cselekvőkészség- iben és -képességben. Mások bírálatának első mércéje mindenki maga lehet. Ehhez pedig önismeret kell. Amit — véleménye vállalásával — az idézett továbbképzésen csak kevesen mertek, akartak kinyilvánítani. Nem az üres, ügyeletes hozzászólásokat hiányoltam, hanem a kételyek bátor felsorolását. Mert az nekem és másoknak is bőséggel van. De néma gyereknek — ahogy mondani szokták — az anyja sem érti a szavát. Előbbre lépni pedig csak ezek ismeretében lehet. Mert az okos kétely, a tartalmas vita sok későbbi tévedés megelőzése lehet. B. S. E. Csigc József balmazújvárosi fiatalember — aki 8 éves korában egy detektoros készülék (építésén át ismerkedett meg a rádiózással — a ’60-as években kezdte gyűjteni a rádió- készülékeket. A régi Orionokat, Philipseket, Standardokat, Telefunkeneket, Siemenseket, Tertákat megjavítja, bár ma már egyre nehezebben lehet az eredeti kapcsolási rajzokat, alkatrészeket beszerezni. A jelenleg 85 darabos gyűjteményben az 1920-as évektől a ’60-as évekig gyártott vevőkészülékek, fejhallgatók és hangszórók találhatók (MTI-fotó: Oláh Tibor — KS)
