Békés Megyei Népújság, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-05 / 287. szám
1987, december 5„ szombat o IZIjilíJlfilt} Ünnepség a magyar sajtó napján Koszorúzás a Népszava-emléktáblánál (Folytatás az 1. oldalról) Közhelyszámba menő igazság, hogy a sajtó a hatalom eszköze, ugyanakkor a hatalom kritikusa szerepét is be kell töltenie, továbbá, közvetítenie kell a lakosság véleményét a hatalomról, a politikáról. Arról már nem is beszélve, hogy a sajtó maga is hatalom, s mint általában, ezzel is lehet élni, és visszaélni. Minden tiszteletet megérdemelnek, akik ebben a bonyolult, kissé talán tudathasadásos szerepkörben helytállnak, netán még közönségsikert is aratnak — mondta Gyulavári Pál. Az ünnepség második részében kitüntetéseket adtak át. A Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala elnökének Szocialista Újságírásért kitüntetését érdemelte ki Dupsi Károly és Fábián István. A megyei tanács által alapított Békés Megye Közművelődéséért díjat Bede Zsóka, a Békés Megye Sportjáért díjat Jávor Péter, a Mokry Sámuel-díjat pedig Verasztó Lajos vehette át Gyulavári Páltól. A Szakszervezetek Megyei Tanácsának Nívódíját Fodorné Birgés Katalin adta át Seres Sándornak. B. Sajti Emesének ítélték a Pálffy Albert-díjat, amit Szabó Béla, a békés megyei KISZ- bizottság első titkára nyújtott át. Kiváló dolgozó kitüntetésben részesült: Erzsiák Emília, Székelyné Cserei Éva és Varga Tiborné. Többen kaptak törzsgárda- jutalmat. Délelőtt a szerkesztőség és a vállalat társadalmi szerveinek képviselői koszorút helyeztek el a megyei párt- bizottság falán lévő Nép- szava-emléktáblánálj ahol a Békési 3. Sz. Általános Iskola kamarakórusa énekelt Királyné Fehér Ágnes vezetésével. Laár pour Laár De miért a késés? Az akadémiai negyedként emelegetett és még talán elnézhető 15 perces késést éppen megkétszerezve kezdődött végre el Laár András műsora csütörtökön este a Megyei Művelődési Központban, 5 bár tudjuk, messze van Békéscsaba Budapesttől, az ilyen „felvezetés” sosem használ kifejezetten a produkciónak, hacsak nem annyira kimagasló, egyszeri, átütő az az előadás, amelyben hosz- szas várakozás után része lehet a kitartó közönségnek, s hacsak nem feltételezzük, hogy vidéken és a fiataloknak bármi megfelel. Ezt pedig — ugye — nem feltételezzük. A KFT együttes énekes-gitárosaként ismert Laár Andrásra főleg tizen- és huszonévesek voltak kíváncsiak, akik rajongnak dalaiért, verseiért, látványos színpadi trükkjeiért — vagyis Laárért, Laár pouz* Laár. Érte volt, lépett fel vele műsorában Galla Miklós» Dolák-Saly Róbert és Bálint Bea. Hogy a gyerekek megkapták-e, amit reméltek? Erről a (nevetés, a taps, a lelkesedés ellenére sem vagyok meggyőződve, ám lehet, hogy ez pusztán életkori sajátosságom, tehát bennem van a hiba. Számomra — s nem hinném, hogy ezzel a véleménnyel egyedül maradok — nemcsak a kezdés késett, hanem az élmény is. ‘ Az önálló színházi (?) vagy költői (?) estnek nevezett műsor címe sem szerénytelen: Laár pour Laár. Apró groteszkek, dalok, versek, mesék, jelenetek a költő (?) életéből, sőt tudományos értekezés, önéletrajz diákkal, népművészeti és festőművészeti kitárulkozás, opera és spanyol gitár, a sokoldalú tehetség — a „zseni” — villogása .. . \A premier tavaly májusban volt a Budapesti Pinceszínházban, s azóta a fővárosban és vidéken ötvennél több előadás. Voltak pillanatok, amikor jókat nevettem, s úgy éreztem, van valami köze a dolognak a színházhoz, a játékhoz, a humorhoz. Főleg azokra a jelenetekre gondolok, ahol Bálint Beával vagy Galla Miklóssal közösen mókázik Laár András. De nem ezek a pillanatok voltak többségben. Jópofaság, ügyes, látványos fogások, még szellemes és tartalmas is néhol ez a kétórás (sok, mert „eszköztárát” ismételgető, unalmas) műsor, de annak nem nagy .élmény, akiben más elképzelés él költői és színházi estről, \és aki nem szereti az olcsón kicsikart sikert, a szájba adott nevetést. Ahhoz meg, amit idegen szóval így hívnak „lart” nem sok köze van. De pardon, ezt nem is tűzte ki céljául! Niedzielsky Katalin n Minisztertanács és a KISZ Központi Bizottsága képviselőinek tanácskozása (Folytatás az 1. oldalról) rületekről bizonyos összegeket ide csoportosítsanak. Ily módon lehetővé válik, hogy javuljanak a diák- és szabadidősport, valamint az ifjúsági turizmus anyagi feltételei. A Magyar Diáksport Szövetség pénzügyi támogatását az ÁISH többszörösére növeli. A kormány továbbra is lehetőséget biztosít arra, hogy a költségvetés ifjúság- politikai célú pénzeszközei egy részének felhasználásáról a KISZ KB döntsön, illetve támogatja, hogy a KISZ-szervezetek közösségi célú munkavállalással saját forráshoz jussanak. Egyetért azzal, hogy a Központi Ifjúsági Alap működése legyen nyilvános, és pénzeszközeit a KISZ KB egyetértésével használják fel. A kormány és a KISZ egyetért abban, hogy a munkaviszonnyal nem rendelkező pályakezdők is átképzési támogatásban részesüljenek. A szakképzési formákat úgy kell bővíteni, hogy a gimnáziumot végzettek modern ügyviteli és informatikai ismereteket _ (számítástechnika, ügyviteftechnika) szerezzenek. Szükséges a szakmunkásképzés korszerűsítése. A KISZ KB vállalja, hogy részt vesz a nyelvtudás, a számítástechnika, az anyanyelvi és az életmódkultúra fejlesztésében, valamint a korszerű tananyag kialakításában. A LAKÁSPOLITIKA KORSZERŰSÍTÉSÉRŐL A kormány hasznosnak ítéli a KISZ-nek a lakás- gazdálkodás átfogó továbbfejlesztése érdekében eddig végzett munkáját. Számít a KISZ javaslataira, egyetért azzal, hogy ezeket megfelelő előkészítés után a KISZ vitára bocsátja. A kormány 1988-ban a megállapodásos lakásárak alakulását fokozott figyelemmel kíséri. Szükséges, hogy az ifjúsági takarékbetét 1988. évi kamatai elérjék a lakásárak indokolható növekedési ütemét. A FELSÖOKTATÄS KORSZERŰSÍTÉSÉRŐL ÉS A TEHETSÉGEK GONDOZÁSÁRÓL A KISZ szükségesnek tartja 1988-ban a felsőoktatás anyagi ellátottsága reálértékének megőrzését, a következő években pedig annak dinamikus növelését. A kormány ezt 1988-ban biztosítani nem tudja, ugyanakkor indokoltnak tartja a következő években a népgazdaság teljesítményéhez igazodóan a felsőoktatás költségvetési támogatásának növelését. Létre kell hozni a felső- oktatási fejlesztési alapot. A kormány képviselői egyetértettek azzal, hogy annak fel- használásában, a támogatás szempontjainak, kialakításában a KISZ is részt vesz. A készülő felsőoktatási program kidolgozása során a kormány számít a KISZ támogató közreműködésére, javaslataira és véleményére. A tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy a ’90-es évek közepétől az egyetemi diploma feltétele a középfokú nyelvvizsga legyen. A kormány megvizsgálja annak lehetőségét, hogy ezt 1988-ban meghirdessék. Az egyetemi-főiskolai hallgatók nyelvtanulásának ösztönzése céljából a kormány megvizsgálja annak feltételeit, hogy a legalább középfokú nyelvvizsgával rendelkező hallgatók anyagi érdekeltségét megteremtsék. A kormány keresi az új képzési formák: nyitott egyetem, távoktatás, térítéses képzés, az általános posztgraduális oktatás bevezetésének lehetőségét. Egyetértés volt abban, hogy az egyetemi és főiskolai hallgatók jogállásának rendezése keretében 1988?ban megszüntessék a munkavállalásukkal kapcsolatos kötöttségeket és lehetővé tegyék, hogy a munkaviszonyban állókkal azonos módon vállalhassanak anyagi felelősséget kölcsönzésnél, hitelfelvételnél. A kormány — a jelenlegi költségvetési feltételek mellett — a KISZ bevonásával módosítja a felsőoktatási ösztöndíjelosztás rendszerét, eltörli a társadalmi ösztöndíjak felső határát, hogy a teljesítmény honorálásának elve jobban érvényesüljön. A kiemelkedő tehetségű és tudású fiatalok támogatása érdekében a KISZ javasolja, hogy — a kormány biztosítson elkülönített keretet az Országos Ösztöndíj Tanács által meghirdetett külföldi ösztöndíjakból; — a minisztériumok mellett fiatal szakemberekből álló konzultatív csoportokat hozzanak létre; — a kormány és a KISZ alapítson közös ösztöndíjat tehetséges fiatal szakemberek támogatására. Az indításhoz a kormány 10 millió forintot és megfelelő valutakeretet, a KISZ KB pedig kétmillió forintot juttasson; — bővüljön' az ifjúsági nemzetközi szakmai cserék lehetősége. A kormány képviselői egyetértettek e célokkal, és megvizsgálják a javaslatok teljesítésének lehetőségét. A kormány és a KISZ képviselői megállapodtak abban, hogy hasonló megbeszélésre évente sor kerül. Bérklub az átlagosnál hatékonyabban gazdálkodó vállalatoknak Kormányhatározat alapján a jövő év elejétől megalakul a bérklub, amelynek tagjai mentesülnek az általános keresetszabályozás kötöttségei alól, dolgozóik bérét olyan mértékben emelhetik, amilyen mértékben azt szükségesnek tartják tevékenységük színvonalas fenntartásához, bővítéséhez, s ahogy azt költségeik elviselik. A bérklub tagjai az átlagosnál hatékonyabban gazdálkodó vállalatok és szövetkezetek lehetnek. Ezzel kapcsolatban az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalban elmondták az MTI munkatársának, hogy bár a stabilizációs program eredményes végrehajtása érdekében jövőre az eddigieknél szigorúbb központi kereset- szabályozás érvényesül, a munkaügyi kormányzat ennek keretei között is igyekszik lehetőséget biztosítani a vállalati teljesítményekhez igazodó anyagi ösztönzésre. A szigorítások ellenére még a jövőre élétbe lépő kereset- szabályozás is módot ad a rugalmas bérgazdálkodásra, hiszen csak a vállalati szinten kifizetett bérek össztö- megének növekedését, s nem az egyes dolgozók bérszínvonalának emelkedését korlátozza. Így ha a termelékenység növekedésével ugyanazt a munkát kevesebben végzik el, a keresetek a központilag engedélyezett 2 és fél százaléknál jobban emelkedhetnek. Ezzel arra ösztönzik a vállalatokat, hogy csak annyi dolgozót foglalkoztassanak, amennyire valóban szükségük van, de azokat jobban meg is fizessék. A bérreform távlati elképzeléseihez igazodik az a kezdeményezés, hogy jövőre a nagyobbrészt fogyasztói szolgáltatást végző vállalatok, szövetkezetek teljesen önálló bérgazdálkodást folytathatnak, a keresetszabályozás kötöttségei nélkül. Ezek a vállalatok és szövetkezetek állnak ma leginkább közel ahhoz, hogy tevékenységüket a piac értékítélete közvetlenül befolyásolja. A távlati cél az, hogy a bérek alakulását — ha megérnek rá a gazdaság feltételei — elsősorban a piac szabályozza, azzal, hogy miként ismeri el egy-egy munkafajta értékteremtő hasznosságát. A bérklubtagság feltétele, hogy a jelentkező vállalatot, szövetkezetét az elmúlt két évben nem marasztalták el tisztességtelen áremelés miatt. A tagsággal járó előnyöket csak azok a gazdálkodók élvezhetik, amelyek folyamatosan eleget tesznek az igen szigorú feltételrendszernek. A klubtagsággal egyetlen gazdálkodó szervezet sem tehet szert tartós előnyökre azzal, hogy csak átmenetileg vállalja a kötelezettségeket. Igen hátrányos következménye lenne annak, ha valamely vállalat nem tenne eleget az előírt feltételek bármelyikének, ugyanakkor jelentősen emelné a béreket. Ebben az esetben ugyanis az általános keresetszabályozás feltételei szerint számoltatnák el a vállalatot, ami 1988-ra azt jelentené, hogy a központilag engedélyezett mértéken felül kifizetett minden forintnyi többletbérért tízszeresen adózna. A vállalatoknak úgy nem érdemes gondolkodniuk, hogy a bérek nagyobb arányú növelése érdekében, nagy erőfeszítések árán, valahogy majd csak teljesítik jövőre a követelményeket, s utána kilépnek a bérklubból. Ezt visszamenőleges retorzió ugyan nem követné, de az 1988-ban elért, az engedélyezettnél jobban megnövekedett kereseti szintet a későbbiekben nem tarthatnák meg. Az ÁBMH szakembereinek véleménye szerint a vállalatok és a szövetkezetek felelősen fognak dönteni felvételi kérelmükről. Ügy vélik, hogy a tagság feltételeinek a rugalmasabban gazdálkodó szövetkezetek köréből aránylag többen tudnak majd eleget tenni, mint a vállalatok közül. A vállalati körből pedig azokra számítanak, akik nemcsak sokat, de jövedelmezően is exportálnak. A bérklub működtetését a munkaügyi kormányzat tapasztalatok szerzésére is fel kívánja használni. A bérklubba jelentkezés határideje 1988. január 31-e. Dőlt betűvel A bor Böngészgetem a hét slágerlistáját. No nem azt, amelyikbe a táncdalokat sorolták be népszerűségük szerint. Hanem azt a Magyar Közlöny 52. számában megjelentet, amelyet a héten mintegy varázsütésre napilapjaink elkezdtek kivonatosan közölni. Igen, az 1988. január 1- jétöl érvényes új fogyasztói árakra, pontosabban azok árindexeire gondolok. Csupán a pontosítás kedvéért említem meg, hogy a sláger jelzőt nem az árakra, hanem csak a listára értem. Az árindexeket ugyanis elég nehéz lenne kommentálni, még nehezebb mellettük agitálni. De aligha hiszem, hogy bárki is olyan illúziókban ringatná magát, hogy az olvasók véleményéből jelképes babérkoszorút lehetne készíteni az új árak kidolgozói fejére. A lista tehát nem kíván, de nem is tűr magyarázatot. Ez van, ezt kell szeretni. Különben is bármiféle általánosításra alkalmatlanok a közlemény adatai. Keresem például a legalacsonyabb árindexet, s ahogy rábukkanok — aromakészítmény: 50,1 százalék — elcsodálkozom. De szintúgy tátva marad a szám a legmagasabb árindex olvastán: iskolai rajztábla: 446,2 százalék. Megdöbbenésem oka, hogy nem tudok rájönni, miért került eddig kétszer többe az aroma és miért egynegyedébe a rajztábla, mint fog majd 1988. január elsejétől. Eltűnődöm: az ártámogatások és elvonások micsoda bonyolult rendszere gyűrhette maga alá az eddigi — vagyis a jelenlegi ■— magyar árrendszert. Azt ígérik, hogy január 1-től minden másként lesz. Vagyis a dolgok a valós értékükön (értem alatta: a reális árukon) jelennek majd meg a piacokon. így hovatovább már örülök is ennek a jobbára 80 és 120 százalék között szóródó listának (amelynek nagyobb része azért 100 százalék fölötti, jelezve, hogy ezek a termékek drágábbak lesznek). Mondom, lassan már örülök ennek a listának. Vagyis örülök annak, aminek — mármint az átlagos árindex-növekedésnek — valójában nem lehet örülni. De manapság az ember már kicsivel is beéri: A nagy győzelmekre ma már csak emlékezik, s annyi tartást épít be gondolkodásába, hogy a kis vereségek, és az ilyen kis áldozatok még ne fájjanak, s méltósággal el tudja viselni azokat. Végül is e sajátos sikerlistának a közzétételét bizalomerősítő 'intézkedésnek tekintem. Olyannak, amelyhez hasonló nyíltságra és időben adott tájékoztatásra ennek az országnak naponta szüksége van. Hogy képes legyen pánik és kétségbeesés nélkül átélni az új adó- és árrendszerre való áttérés keserves napjait. Mert minden félreérthető lépés, minden végig nem gondolt nyilatkozat áramütésként éri az olvasót, a fogyasztót. Lehet, j hogy fura, de a borról, meg egyes borfélékröl jutott ez I eszembe. Pontosabban arról, hogy miközben a kormány már említett hivatalos közlönyében a bor és a pezsgő változatlan árindexéről lehet olvasni, az üzletek polcain szép csendben — vagyis minden külön értesítés nélkül — 8-12 százalékkal magasabb árak kerültek a palackokra. Sőt, indoklásul, pontosabban figyelmeztetőül — olvasom gazdasági hetilapunkban — az illetékesek még hozzáfűzték: „A sornak várhatóan nincs vége, hasonló fejleményre lehet még számítani”. Végül is nem tudom, hol történt a hiba. A kelleténél hamarabb kinyomtatták a Magyar Közlönyt, vagy egyszerűen csak elfelejtettek egy apró megjegyzést — hogy az árak még változhatnak — a borfélékhez hozzáfűzni? Sajnos nem tudom. Csak azt látom, hogy az óriási, és igen-igen tisztességes küzdelemben épített bizalom, a kormány árkérdésben is tapasztalható hitele miként fodrosodik ki. Kár, nagyon nagy kár, hogy ezek a borfélék nemcsak alkoholtartalmukkal tudnak ártani.
