Békés Megyei Népújság, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-05 / 287. szám

1987. december 5., szombat NÉPÚJSÁG MOZI Hz utolsó kézirat Makk Károly filmjeinek egyik jellemzője, hogy azok nem viselnek el semmiféle besorolást, nem tűrik a ka­tegóriákba osztályozás kény­szerét. Minden újabb és újabb alkotása meghökken­tő; s ha szerkezetében az előzőekkel rokonítható is, de jelzésrendszerét, üzenetét te­kintve főnixként újul meg. Az utolsó kézirat című legfrissebb színes filmje Déry Tibor Vidám temetés című műve nyomán készült. Az irodalmi alap már ön­magában is felkelti érdek­lődésünket; profánul megfo­galmazva: Déry művészeté­nek autonomitása már-már lehetetlenné teszi a megfil­mesítést. Üjra kell gondol­ni. bele kell bújni hőseinek életébe. A szolgai adaptá­ciót természetszerűen rázná le magáról Déry bármelyik novellája, regénye, műve. Ebben a filmben méltó társ, igazi partner az író és a rendező; aki nem ismeri a Vidám temetést, annak a maga tökéletességében vá­lik eggyé az irodalmi mű és a film. Teljes a harmónia, amelynek egységei csak az egész kárára lennének meg­bont hatóak. A közönség azonban nem irodalom- és filmesztétikai stúdiumokat folytatni megy be a moziba. Számára a legfontosabb a látvány és az élmény, amelyhez, ha a ka­tarzis is hozzájön, elégedett lehet. Nagy film, veretesen súlyos film Makk Károly al­kotása. Tömege és fajsúlya azonban olyan erővel nehe­zedik ránk, hogy az már s/fáj: a gyengébbeket taian menekülésre is készte­ti. Komoly nagyságából így aztán bizonyos lomhaságot, cammogó lassúságot érzünk ki. Végső soron unalommá is fokozódhat ez a meg nem ért(het)ésből eredeztethető és így negatívvá romló él­mény. Meghal hazánk írófejedel­me. díszesen és minden pro­tokolláris cicomával készül­nek eltemetni. A halott azonban feltámad, hogy . el­mondja nekünk: van egy kézirata, az utolsó, amely­ben mindent önéletrajzsze- rűen mondott el. Környeze­téről. harcostársairól, poli­tikai ármánykodásokról — leleplezően. metsző őszinte­séggel. S a család, a Hata­lom nekikezd felkutatni a kompromittáló írást . . . Ennyi a történet, nagyjából. Közben kifeslik egy kor­rajz, amely már-már a po­litikai pamflettek egy (vagy több?) értelműségével mu­tat meg visszásságokat, meg­döbbentő kudarcokat. Mind­ezt Tóth János operatőr jól komponált képeivel és visz- sza-visszatérő képi jelekkel (agyonkátyúzott aszfaltúton elsuhanó luxusautó, méltó­ságteljes és nyikorgó vas­kapu, a kék ég, stb.). És persze közben vallomások arról, hogyan és miképpen lehet és szabad feloldani köznapi félelmeinket, indo­kolt vagy indokolatlan ret­tegéseinket. Jozef Kroner (az író) és Alexander Bardini (Márk akadémikus, avagy „a Ha­talom kiszolgálója”) mellett a legemlékezetesebb alakí­tást az írófeleség-özvegy sze­repében Psota Irén nyújtot­ta; olyan színekkel gazda­gítva a filmet, amellyel csak egy kivételesen nagy művész rendelkezhet. (nemesi) Hz új osztály és vidéke fl Békötben becsülik a műszaki értelmiséget Ez év második felétől a Békéscsabai Kötöttárugyár kelmetechnológiai és gyárt­mányfejlesztési, valamint konfekció- és gyártmány­fejlesztési osztályát össze­vonták, s megszületett a gyártmányfejlesztési és-technológiai osztály. Hogy milyen meggondolások alap­ján hozták ezt a döntést, s az új felállás mennyire vált be a szűk fél esztendő alatt, erről kérdeztük az osztály vezetőjét, Nagy Balázs gé­pészmérnököt. — A két osztály összevo­nására azért volt szükség, mert korábban beigazoló­dott, hogy akár alapanyag, akár divat vonatkozásában együtt kell lenniük az in­formációknak ahhoz, hogy komoly eredményeket ér­jünk el. A tapasztalatok, e rövid idő alatt is kedvező­ek. — Mérhető valamiképpen, hogy osztályuk eredménye­sen dolgozik, vagy sem? — Természetesen igen. Ha van megrendelés, s időben teljesíteni tudjuk azokat. Ha a felmerülő problémá­kat a lehető leggyorsabban meg tudjuk oldani: jól dol­goztunk. — Egyáltalán milyen fel­adatokat lát el az osztály? — Munkánkat két nagy csoportra osztanám. Egy­részt a folyamatos, minden­napi problémakeresés és -megoldás, másrészt a na­gyobb volumenű kutatások tartoznak feladataink közé. Az előbbi témakörbe tarto­zik például általános kel­mefejlesztésben, hogy a rendelkezésünkre álló fonal­készlet alapján új verziókat dolgozzunk ki. A cél, hogy az új termék eddig gyártott, s jól bevált, keresett anyagtípusoknak megfelelő tulajdonságokkal bírjon. Te­hát. új fonalból kell egy anyagkaraktert elérni anél­kül. hogy külképe változna. Varrógépeink mind tökéle­tesebb kihasználására is kell törekednünk. Gé­peink nem speciális cél­gépek, hanem univerzáli­sak. melyekre kiegészítő se­gédberendezéseket építünk. — Mondana erre is egy példát? December 7-én ifjúsági bemutató lesz a Jókai Szín­házban: Timur és csapata. A P. Gajdar ismert gyerek­regényét Kárpáti Gyula dra­matizálta. Balogh Gábor betegsége nratt vendégmű­vész rendezi az előadást. Konter László, aki jelenleg a Népszínház rendezője, de nem ismeretlen Békéscsa­bán. — Színészként és rende­zőként is jártam már itt korábban. Ha jól emlék­szem, az 1971—72-es évad­ban játszottam Békéscsa­bán. Miszlay István volt akkor az igazgató és Sándor János a főrendező. Jelentős korszaka volt az a Jókai Színháznak. emlékezetes előadások születtek, a Sha- kespeare-ciklus V. Henriké­ben nekem is módom volt játszani. Később rendeztem itt a Nebántsvirágot Kővári Judittal és Géczi Józseffel, Szentirmay Évával, úgy hat-hét éve. — Szívesen jött most új­ra Békéscsabára? — Mindig nagyon szíve­sen jövök. A Népszínház­ban éppen befejeztem Ily- lyés Gyula Tűvétevők című darabját, ezért vállalhattam el ezt a munkát. A régmúlt­ból olyan kapcsolataim, em­lékeim vannak, amelyek az új találkozáskor csak szé­pülnek. Az idősebb kollé­gákkal nagy öröm találkoz­ni. — Jövő héten kezdődik egy modell gyártása. A dí­szítő pántot normális körül­mények közt külön varrják az egyik idomra, utána er­re varrják a másik idomot. Ezt a műveletet leegyszerű­síthetjük egy szerkezettel, mely gyorsabbá és egyenle­tesebbé teszi a munkát. Ezt a segédszerkezetet próbálják ki többek között a minta­varrodában. Évente 20-30 ilyen megoldás születik. Kö­zülük azokat, melyek elérik a megfelelő színvonalat, újí­tásként kezeljük. Az elmúlt években az iparági újítási versenyben ötször lettünk első helyezettek. — Beszélne a nagyobb lé­legzetű kutatásokról is? — Tárcaprogram kereté­ben jelenleg különféle témá­kat dolgozunk fel, más vál­lalatokkal — mi leginkább az Innovatexttel — karöltve. Foglalkozunk például az import minőségű kötött ter­mékek vizsgálatával, és ha­zai gyártásuk lehetőségeivel. Vagy egy másik, több évre szóló program: korszerű szervezési és normakészítési eljárások a termelés haté­konyságát növelő .betanítási módszerek elterjesztésében. Ezek olyan információk, melyek megszerzéséhez ed­dig sem időnk, sem lehető­ségünk nem volt... És van egy nagyon fontos terüle­tünk, amit nem is tudom melyik témához kapcsoljak. A költségcsökkenésben is, az anyaggazdálkodásban meggyőződésem, hogy még nagy lehetőségeink vannak. Kutatásaink végső célja, hogy termelékenyen, jó mi­nőségben dolgozzunk, sza­básmintáink a legjobb anyagkihasználás jegyében, de ne a modell rovására ké­szüljenek. — Mindaz, amit felsorolt, bizony nem kevés. Van elég szakembere minderre? — Jelenleg megfelelő a szakember-ellátottság, de folyamatosan gondoskod­nunk kell az utánpótlásról is. Jelentkezők akadnak a könnyűipari, műszaki főis­kolára, talán azért, mert lát­ják. hogy akik az utóbbi években végeztek, megtalál­ják helyüket, végzettségük­nek, tudásuknak megfelelő munkakört látnak el, és anyagilag sem járnak rosz- szul. — Elmondhatom tehát, hogy a Békéscsabai Kötött­árugyárban megbecsülik a műszaki értelmiséget? — A mi vállalatunk lehe­tőségei szerint helyére tette ezt a kérdést az utóbbi években. Nem mondom, ha az országos szinthez mérjük a jövedelmeket, van lemara­dásunk, de azért úgy hi­szem, aki eredményesen dol­gozik, s megpróbál lépést tartani a műszaki fejlődés­sel, megtalálja számítását. — És van-e lehetőségük a lépéstartásra? — Nézze: szerintem a legfőbb kérdés mindig az. hogy az emberben megvan-e az igény önmaga tovább­képzésére. Ha megvan, úgy a lehetőségek nálunk adot­tak. A szakfolyóiratok rend­szeresen járnak üzemünkbe. A kiadók folyamatosan tá­jékoztatnak minket az új könyvek megjelenéséről. Amire szükségünk van, meg­rendeljük. Olykor az is elég, ha az ember bemegy a bolt­ba és megnézi az import kötött árukat. Gyakorlat ná­lunk, hogy ezekből a termé­— Öröm hallani, hogy va­laki szívesen jött, vagy jön vissza Békéscsabára. Gyer­mekkori olvasmányunk szín­padi változatát rendezni; mit mondhat Timur és csa­pata ma a békéscsabai ifjú­ságnak? — Kicsit meglepett a feladat, nem tagadom, azért is mert ez a mű egyike azoknak, amelyeket az öt­venes évek eleién bizonyos kultúrpolitikai irányvonal­nak megfelelően kisajátítot­tak, elcsépeltek. S bennem is éltek ezek a „rugók” a darabbal szemben. De most. hogy újra elővettem, főleg inkább a regényt, azt kell mondanom, sok olyan érték van ebben a műben, amely rokonítja a Pál utcai fiúk­kal, vagy bizonyos áttéte­lekkel a West Side Story­val. A két csapatban — leg­feljebb némi arányeltoló­dással — de jelen van a jó és a rossz, csak valamilyen történelmi, vagy politikai helyzet szétválasztja őket. Megpróbáljuk azt is felmu­tatni. hogy mi az a motí­vum. ami embertelenné tesz egv figurát. S nem véletle­nül mondom ezt a nevet: Figura, mert így hívják a szereplőt, akit mindkét csa­pat kivet magából, nem fo­gad el. mert antihumánus- nak ítél meg. Ügy gondo­lom, hogy a jelen társadal­mi. politikai körülmények között, azok között az erő­viszonyok között. amelyek ma a világban dúlnak, alap­vető gondolatok ezek. Két csoport egymás életvitelé­nek megértésében próbál egymáshoz közeledni. S kékből egyet-egyet meg­veszünk, hisz nem szégyen másoktól tanulni, sőt. Meg­vizsgáljuk milyen a fazonja, az anyaga... Nem sorolha­tom tovább, mi minden ra van írva egy termékre. Itt kell felemlítenem a szakmai utakat, belföldre és külföldre egyaránt mehet nek szakembereink, hogy felfrissítsék tudásukat. ki­cseréljék tapasztalataikat másokkal. Jómagam mar háromszor jártam Zalaeger­szegen, hogy az ottani szá­mítógépes előkészítő rend­szert tanulmányozzam. Ha idővel szeretnénk mi is ha­sonlót, tájékozódnunk kell. A külföldi cégek itthoni szakmai bemutatójára is rendszeresen elmehetünk. Es mint mondtam, igaz kissé ritkán, de külföldre is el­juthatunk. Két-három eve Kölnben, a konfekcióipari gépek szakkiállításán, októ­berben pedig Párizsban, a textilgépek világkiállításán voltunk többen. Tervezőink ott vannak a térmek-szak- kiállításokon is. _ Olykor nemcsak az em­beri tényezőktől függ a pro­duktum. hanem a technikai háttértől is ■ ■ ■ _ Valóban így van- s er ről is csak kedvező dol­gokat tudok mondani. A múlt évben már komoly pénzeket fordítottunk uj, korszerű berendezések va sárlására. Az idén új kötő-, szitanyomó gépeket vettun . Ez utóbbi működésének ta­nulmányozására, a jövő he­ten Angliába utazok egy munkatársammal. Szóval, nincs ok panaszra e kérdés­ben sem. _ Ennyire felhőtlen lenne a m unka a Békéscsabai Kö­töttárugyárban? — Valótlant állítanék, ha azt mondanám, nincsenek mindennapos problémáink. Hogy a fonalgondok ellene­re határidőre a vevőhök ke­rüljenek a minták. Vagy. hogy olyan modellek kerül­jenek kialakításra, amelyek megfelelő gyártási és mű­szaki háttérrel bírnak. És sorolhatnám tovább, mindezzel együtt, úgy ér­zem, elégsdettnek mondha­tom magam. És ez is fontos manapság. Nagy Agnes közben mindenkinek éberen kell figyelni arra, hogy ne jelentkezhessenek emberte­len tendenciák. Nos, ilyen tartalmat igyekszünk felfe­dezni a darab mélyén. De amivel a néző elsősorban találkozik, az egy kedves, kellemes, szórakoztató, ka­landos történet, ifjúsági előadás, ahol drukkolni le­het a csapatoknak, ahol a gyerekek egyik-másik sze­replőben magukra ismerhet­nek. Pici szerelmi szál is átfut a darabon. Azt remé­lem, hogy a közönség él­vezni fogja, amit lát. — Nem titkolhatom, a da­rabválasztással kapcsolatos kérdést: most, amikor any- nyi értékes mű kerül elő éppen a Szovjetunióban, miért döntött a színház mégis a Timur mellett? — Meglepődtem, csodál­koztam magam is, voltak aggályaim, amíg meg nem ismerkedtem alaposan a feladattal. De most, hogy úgy érzem, „meggyúrtuk” a magunk előadását, azt kell mondanom, az említett tendenciákba beletartozik ez a darab is. Hiszen nem csak új dolgokat fedeznek fel a peresztrojkában és a glasznosztyban, hanem ré­gieket is, amelyekről azt hitték eddig, hogy értékü­ket veszítették, vagy nem kaphatták meg azt a: akusztikájukat, amelyet most megkaphattak. — Köszönjük a rendező ajánlását, és várjuk Timurt és csapatát! Niedzielsky Katalin December 7-én ifjúsági bemutató a Jókai Színházban II rendező Timurról Gajdar darabjában Timurt Sövény Tibor játssza Fotó: Gál Edit

Next

/
Thumbnails
Contents