Békés Megyei Népújság, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-30 / 307. szám
II füstös képektől a Káliig Beszélgetés Lakatos Menyhérttel, Budapesten Lakatos Menyhértet a cigányszövetség országos központjában, a Nyugati pályaudvar szomszédságában kerestem föl, a szövetségnek ugyanis ő az elnöke. De nem az elnök, az író érdekelt. ötvenéves volt, amikor megjelent első könyve, a Füstös képek, mely egy csapásra ismertté tette a nevét. — ötvenévesen hogyan lesz valaki író? Kesernyésen felnevet: — Több könyvem megjelenése után sem akartam elhinni, hogy író vagyok. Nehéz volt megemésztenem, mert véletlenül váltam azzá: — Hogyan? — Pokoli megpróbáltatásokat éltem át a hatvanas évek végén. Családomat elveszítve jöttem az ismeretlen Budapestre. Munkát vállaltam, albérletben laktam. Ügy éreztem, belülről szétfeszít valami. Ha írtam, némileg megnyugodtam. Tehát gyógyterápiának tekintettem a toliforgatást. — A kiadónak mégis eljuttatta ... — Tévedés. Elvált feleségemtől hozzám költözött a lányom. „Ha nem maradhatok veled, inkább a Dunába ugróm” — mondta. Albérletemből azonnal kidobtak. Űjat kerestünk. Gimnazista kislányom találta meg kézirataimat legjobb batátnőjé- vel. Megtetszett nekik, legépeltették, és elküldték az Új írás pályázatára. Mindez 1971-ben történt, párizsi, londoni utam idején. Akkor alakult meg a Cigányok Világszövetsége. Novellámmal díjat nyertem, és ki is adták. A címet sem én adtam, azt, hogy Szánó, de utólag jónak éreztem. (A szánó cigányul takaros, csinos.) Az Új írás novellákat kért. Volt miből válogatnom. Küldtem, és többször is megjelentem. 1973 őszén Kardos György, * a Magvető Könyvkiadó igazgatója megkért, hogy keressem fel hivatalában. Gáláns ajánlatott tett: ha vállalom egy könyv megírását a cigányságról, havonta fizetésnyi előleget ad. Amikor elkészült a Füstös képek, elküldtem Kardos Györgynek. Hamarosan levelet kaptam a Magvetőtől. Eltettem, nem mertem felbontani. Kislányom bontotta fel, a nyakamba ugrott: „Tudtam, hogy nagy regény! Csodálatosakat ír róla a kiadó!” A boldogságtól azt hittem, megnyílik alattam a föld. Kardos György íróvá avatott. Szerkesztőtársai kezén húszoldalanként járt körbe a regény, napok alatt salátává olvasták. így jutottam el az első könyvig. — Mikor van ideje írni? Gondolom, a cigányszövetségben nincs nyugalom. Gyakran csöng a telefon. — Éjszaka dolgozom. Szerencsére kevés alvásra van szükségem, öt-hat óránál nem kell több pihenés. Persze. napközben is azon jár a fejem, amit éjszaka írni fogok. — Vannak kedvtelései? Mi a legkedvesebb időtöltése? — Pilisborosjenőn, egy csodaszép tájon van egy telkem — hetvenfokos lejtőn. Támfalakkal teraszos kertet építettem a köves földön. A szellemi munka rontja a fizikumot. a jó hegyi levegő, az erőkifejtés, erősíti. Kertészkedés, csákányozás közben az agyam is jól működik. Kissé fáradtan, de szellemileg frissen érkezem haza békásmegyeri lakásomba. Ilyenkor öröm az írás. — Cigány nyelven is szokott írni? — Ahhoz előbb a cigány írásbeliséget kellene megvalósítani. Ez nemcsak hazai, nemzetközi probléma is. Beszédben az egész világ cigánysága megérti egymást, de írásban nem, mert például nálunk a Latin ábécé magyar változatát használják, az orosz cigányok a cirill betűket... Egyelőre nincs elfogadott cigány ábécé. A hazai cigányok többsége beszéli az ősi nyelvet, de olvasni csak magyarul tanult meg. De remélem, hogy előbb-utóbb sikerül előrelépnünk az írásbeliség terén. Cigányul tehát egyelőre nem írok, de cigányból magyarra már fordítottam. — Hány éves korában tanult meg magyarul? — öt-, vagy hatéves lehettem. Igazán az iskolában tanultam meg második anyanyelvemet, a magyart. — Milyen iskolákat végzett? — Az elemi után a békési gimnáziumba jártam, még a felszabadulás előtt, de 1943- ban kirúgtak. A NÉKOSZ- mozgalom idején, 1946—47- ben Nagykőrösön tanultam, majd az érettségi után általános mérnöki oklevelet szereztem. De később is tanultam, ilyen-olyan tanfolyamokra jártam. Mindig idegesített, ha valamit nem értek. Gyerekkorom óta szakadatlanul olvasok. A könyvek döbbentettek rá. hogy mennyi mindent nem tudok. Ha néhány évvel fiatalabb lennék, beiratkoznék a közgazdasági egyetemre. Most ez a tudományág érdekel. — Legújabb könyve miről szól? — A cigányság mitológiáját dolgoztam fel Káli hét élete címmel. A monda szerint Káli indiai istentől származik a cigányság. Ez a tizedik könyvem. Horváthy György ü szovjet „új hullám” filmjei Igazán nem a „kötelező” lelkesültség mondatja velem: parádés válogatást láthatott a szovjet filmekből a hazai mozilátogató a közelmúltban. A szovjet filmművészet termésének azon alkotásai peregtek a vásznon, amelyektől napjainkban hangos az egész világsajtó, amelyeket a szovjet politikai megújulás filmes reprezentánsaiként tartanak számon a filmbarátok. A grúz Tengiz Abuladze 1984-ben forgatott, ám a dobozból csak a közelmúltban előkerült Vezeklés című filmje, az idei cannes-i filmfesztiválon a zsűri kü- löndíját nyerte el. A megrendítő történet hőse egy élet-halál ura diktátor, aki habozás nélkül küld halálba megszámlálhatatlan tömegeket, miközben farkasmoso- 'lyával a megingathatatlan és megkérdőjelezhetetlen „igazság”, „rend” és „törvényesség” letéteményesének igyekszik festeni magát. Abuladze ezt az alakot, •Varlam-ot — a név grúzul Senkifiát jelent — időn és téren kívüli vonásokkal 'ruházza föl: külsejében, gesztusaiban egyaránt fölfedezhetők Sztálin, Berija, Mussolini és Hitler vonásai, az egyetemessé növesztett „vezér” cselekedeteiben 'az időtől és kortól elvonatkoztatott mindenkori zsarnok képe jelenik meg. A jelenben játszódó film a múltba vezeti vissza a nézőjét, s a végén nincs katarzis: Variam utódai, családjának tagjai tragikus életükkel, halálukkal sem válthatják meg a családi tisztességet, nem tehetik jóvá a zsarnok ezernyi kegyetlenkedéseit. Jóvátétel volt — ha késő is — az idén elhunyt Andrej Tarkovszkij utolsó, svéd —francia koprodukcióban forgatott Áldo- zathozatal című filmjének műsorra tűzése. A tavaly, Cannes-ban díjazott lírai szépségű, keserű alkotás a szellem emberének ezernyi, kínzó kételyét, szorongását, a világ kormányozhatóságába vetett hit elvesztése fölötti bánatát jeleníti meg. Hőse a jeles svéd színész, Erland Joseph- son által játszott egyetemi tanár a háborús fenyegetettség szorításában úgy ér- 'zi: a sokezer éves emberi — európai — civilizáció egyetlen értéke sem képes megakadályozni az őrületet, a termonukleáris megsemmisülést; az emberi cselekvés előtt áthághatatlan korlátok emelkednek, az egyén szabadsága csak az önpusztítás szabadságára szűkült le. A keserű, már-már teljesen kilátástalan hangulatot Tarkovszkij lírai, szép képpel 'oldja fel: egy kopár, vigasztalan északi tájban álló, kizöldülő fa képével, amelyet egy gyermek — a jövő ígérete? — oltalmaz a gyilkos szelektől. Nevezetes, díjnyertes film a Juris Podi- nieks rendezte Könnyű-e fiatalnak lenni ■is. Ez a kemény dokumentumfilm azokról a rigai — s persze: nemcsak rigai. — fiatalokról, tizen- és huszonévesekről ad megrendítő arcképvázlatot, akikből elemi, romboló erejű indulatok törnek ki a rockkoncerteken, akik elvetik — és megvetik — apáik világát, akik nem látnak célokat maguk előtt, akik punkmódra festik a frizurájukat, akik helyett mindig és mindenkor mások döntötték, s akik amikor először szembekerülnek az önálló döntésnek nemcsak a lehetőségével, hanem tragikus kötelezettségével is — például egy-egy afganisztáni bevetésen —, képtelenek felfogni a világ jelenségeit. A ■kábítószerhez fordulnak menedékért, vagy 1— mint leszerelt Aíganisztán-viseltek — helyüket nem lelő, kiábrándult, cinikus emberekké lesznek. A céltalanság jellemzi az idei moszkvai filmfesztivál díjnyertes filmjének, A küldöncnek életét is. Karen Sachnaszarov alkotásának hőse, az érzékeny, sérülékeny lelkű Iván nem lát a felnőttek világában semmi olyat, ami számára egyértelműen elfogadható értéket képviselne. Megkísérli a maga módján fonákjára fordítani a helyzeteket, hogy így legalább azok abszurd humorát élvezhesse, ám ez is ezernyi konfliktus forrásává lesz. Az 1986-os nyugat-berlini fesztivál díjnyertes filmje Az egy fiatal zeneszerző utazása is, Geosgij Sengelaja rendezése. A jószándék és annak visszájára fordulása e film témája, az életidegen és a realitásokkal számot nem vető értelmiségi viselkedésmód okozta tragédiáké. Ehhez egy ifjú művész grúziai népzenegyűjtő vállalkozása, s az 1905-ös esztendő felidézése szolgáltat Sengelajának kerettörténetet. S ugyancsak Grúzia a színhelye Dodo Abasidze, s a hosszú ideig hallgatásra kényszerített Szergej Paradzsanov 1972-ben forgatott költői szépségű munkájának, A szurámi vár legendájának. A régi grúz legendában a magyar Kőmíves Kelemen motívumaira lelhetünk: az idegen támadók ellen emelt vár minduntalan összeomlik, mígnem egy ifjú vállalja, hogy — hazáját megmentendő — falazzák be őt a bástya kövei közé. Meg- rendítően szép, allegorikus fogalmazású alkotás. Vértessy Péter A Márvány Cukrászda: kényelmesen berendezett nyilvános vendéglátóipari üzlet, ahol a közönség édességeket, süteményeket, fagylaltot, kávét, 'teát, üdítőt és különleges szeszes italokat fogyaszthat. Ezt ollózhatjuk a különböző korok értelmező szótáraiból. (S még ilyen mondatokat: „A kislányát jutalmul elvitte a cukrászdába. A cukrászdában meguzsannáztak, tejszínes kávét és kuglófot." Krúdy: „A cukrászdák vaníliaillatat leheltek.”) A háború előtt Békéscsabán sok cukrászda 'volt. Az utóbbi évtizedekben voltak presszók, büfék, talponálló édességárudák, de ia hamisítatlan „cukik" kipusztultak. A cukrászda címszó hz Üj magyar lexikonban nem szerepel. A megyei székhelyen idén novemberben nyílt meg — a körülményekkel folytatott hosszas harc eredményeként — a Békés Megyei Vendéglátóipari Vállalat üzlete, a Márvány cukrászda. Tervezője Szabadosné Szászfalvi Ilona. Vörösesbordóra pácolt fa és réz, tükör és márvány. Tomett székek, puha kárpittal, hajlott lábú asztalok, tisztán fénylő műmárvány asztallappal. Mindenütt virág. Szóit fény felülről. Az olasz hűtőpultokban megannyi szín, illedelmesen sorakozó krém-, süti- és tortaköltemények, lágy fagyik. Halk zene, mosolygó felszolgálók. (S ha jön a nyár, élénk színű pqnyva feszül majd az üzlet előtti acélcsöveken, s a fedett terasz benyúlik az attraktív térbe, ahol a szökőkút körül gyerekek pancsolnak és kergetik egymást, míg a valamivel idősebbek könnyű ruhában a jeges italok ifölé hajolva keresik egymás tekintetét a cukrászdában, a jóval idősebbek pedig bölcsen bólintanak. Mert cukrászda mindig voilt. Vagy ha nem is mindig, most újra van. Gál Edit képösszeállítása
