Békés Megyei Népújság, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-28 / 305. szám

1987. december 28., hétfő Szerencsés párhuzam „Titok-keresőben” Klimaj János fafaragá iparművésznél Kaszala Sándor riportkönyve Látlelet a vasútról Ha valaki Békésszentand- ráson a Ságvári utca felől ér­deklődik, általában tanács­talan arckifejezés a válasz. Ha azonban az érdeklődő megemlíti Klimaj János fa­faragó nevét, azonnal kész­séggel útbaigazítják. A Kli- maj-lakást elérve, már ki is derül a „titok” első magya­rázata. A gyönyörű, művé­szien kifaragott kapu és ke­rítés párját ritkítja nemcsak a megyében, hanem talán az országban is. — Anyai nagyapám készí­tett különböző használati tárgyakat. Benne volt még az az igény, hogy ezeket ki­díszítse. Sajnos, ő elég korán meghalt, ezért keveset ta­nulhattam tőle, és ráadásul a szerszámai is „szétszóród­tak" a családon belül. Édes­apám és apai nagyapám kő­művesek voltak, ebben a munkában is szükség volt a kézügyességre. összegzésül azt mondhatom, hogy mind­két ág „művészi hajlamait” örököltem — mondja a „mester”. — Mik voltak az első munkál? — Viszonylag későn, 15-16 Szépen magyarul n „nálnélezés” Nyelvművelésünk legalább egy évszázada harcol a né- metes kifejezések, a germa- nizmusok ellen. Az anya­nyelvűket használók többsé­ge ma már nem is tudja, nem is érzi, mikor használ ilyen szerkezetet. A ..nálné­lezés”, vagyis a -nál, -nél rag fölösleges, gyakori, ma­gyartalan használata talán a leggyakoribb ilyen hiba. Tanácsi lakást kínálnak jó közlekedésnél (azaz: jó közlekedési lehetőséggel); a lépesméznél emelkedtek az átvételi árak (vagyis: emel­kedett a lépesméz átvételi ára); nagyon oda kell fi­gyelni az áru utánpótlásánál (=utánpótlására, utánpótlá­sakor). A magyarban ennek a ragnak viszonylag szűk a jelentésköre, és csak az aláb­bi esetekben használhatjuk: konkrét helyviszony jelölé­sére (A boltnál álltam, ami­kor jöttél), képes helyhatá­rozó kifejezésére (Rosszul lát a lámpafénynél), ha­sonlító szerkezetben (Pisti magasabb Vilinél). Az in­dokolatlanul használt -nál, -nél tehát rontja és szegé- nyíti anyanyelvűnket. Néz­zünk néhány példát a szak­nyelvi zsargonból, ahol ez a forma a legjobban tartja magát: „Rugalmas, a vásár­lói kereslethez jobban iga­zodó rendelések leadását várjuk boltvezetőinktől hentesáruknál, kenyér nél, és sütőipari termékeknél”. Ez éves koromban kezdtem el barkácsolgatni. Első tárgya­im faragott rózsabimbók és sakkfigurák voltak, ezenkí­vül kis hordókat is készítet­tem. Később a szalmaintar­ziával és a falemez intarziá­val foglalkoztam. — Mikor orientálódott a nép­művészet felé, és ki segítette eb­ben? — Ogy érzem, ez ösztönö­sen született meg bennem. A már említett tárgyakat ké­szítve egyre többször gon­doltam arra, hogy a népmű­vészet felé fordulok. Segítőm ekkor még nem volt, telje­sen magamra hagyatkozva kerestem az utamat. Lesze­relésem után — 1970-ben — kaptam ösztönzést dr. Szabó Lorándnétól, az akkori Szarvasi Háziipari Szövetke­zet elnökétől, hogy próbál­kozzak szobrok faragásával. Néhány év múlva a szövet­kezet másodállású, 1974-től pedig főállású bedolgozója lettem. Ogy érzem, hogy dr. Szabó Lorándnénak köszön­hetem elindításomat az ipar­művészi pályára. a mondat azt jelenti, hogy a rendeléseket, a kenyérnek, hentesárunak és a sütőipari termékeknek kell leadni, holott egészen másról - van szó: „Azt várjuk, hogy bolt­vezetőink rugalmasabb, a vásárlói kereslethez jobban igazodó rendeléseket adja­nak le hentesárukból, ke­nyérből és sütőipari termé­kekből”. „Alapszervezetünknél a szociális, kulturális és mű­velődési területen számotte­vő eredményeket értünk el” (jobb lett volna: alapszerve­zetünkben). — „Bizalmija­ink kezdeményeznek szociá­lis juttatásoknál, de még nem mondhatják el ezt a termelési feladatokra való mozgósításnál” (vagyis: a szociális juttatások elbírálá­sakor; mozgósítás esetén). „Az udvariasság olyan tu­lajdonság. aminél (=ami- kor) az emberek iránti tisz­telet az előzékeny viselke­dés mindennapi szokássá, normává válik.” Jelenlegi gazdasági hely­zetünkben arra törekszünk, hogy minél többet exportál­junk, és lehetőleg saját for­rásainkból merítsünk. Amint láttuk, a -nál, -nél haszná­lata gyakran lehet idegen­szerű. értelemzavaró. Éppen ezért azt javaslom,, hogy szükség esetén helyette anyanyelvűnk bőségszarujá­ból válasszuk ki a megfelelő ragot vagy szót! Dr. Saiga Attila — Miért éppen a fát választot­ta anyagául? — Egyszerű a magyará­zat: az Alföldön ezt a leg­könnyebb beszerezni. Ter­mészetesen, nem csak ez kedveltette meg velem ezt az anyagot. Nem gyors sikert akartam, de a fa megmun­kálásakor jobban mutatko­zott meg az elképzelésem, mint más anyagoknál, pél­dául a kőnél. Ügy is mond­hatnám, hogy a „fa melege” vonzott; valahogy mindig közel állt ez az anyag a szí­vemhez. — Szobrainak tő témája a munkásélet és a paraszti élet egyes, nehezebb mozzanatainak az ábrázolása. Ez a témaválasz­tás egy kicsit „komollyá” teszi gyűjteményét. — Szüleim nagyon kemé­nyen dolgoztak a megélheté­sünkért. Életemben leggyak­rabban a nehéz munkásna­pokat láttam, s viszonylag ritka volt az ünnep. Régen a munkás- és a parasztem­ber szinte elenyésző időt töl­tött ünnepléssel, ennek tu­lajdonítható ez a komolyság. Terveim között szerepel azonban az ünnepnapok megjelenítése is. A közeljö­vőben szeretném megörökí­teni a lakodalmi mulatságot, a táncot. — Hat évvel ezelőtt, 1981-ben kapta meg a népi iparművész címet. Mi volt ennek a feltéte­le? — Körülbelül húsz-har­minc tárgyat kellett zsűriz- tetnem két éven keresztül, folyamatosan. Közülük há­rom-négynek „A”-kategóri- ásnak kellett lennie. Ez azt jelenti, hogy a tárgyaknak képviselni kell a kategóriá­hoz illő magas színvonalat és folytatni a legnemesebb né­pi hagyományokat. — Mennyire érzi népszerűnek a munkáját? — A szarvasi kiállítás so­rán negyedszer mutathattam be a nyilvánosság előtt szob­raimat és használati tárgyai­mat. Volt már kiállításom Orosházán és Tiszaföldváron is. A látogatók számával meg vagyok elégedve. — Ügy érzem, hogy mun­kám népszerűségéről tanús­kodik a megrendelések nagy száma. Szobraimat főleg bu­dapesti népművészeti boltok vásárolják, de kapok meg­rendeléseket Pécsről, Szek- szárdról és Tihanyból is. Sajnos, az összes igény mint­egy háromnegyed részét tu­dom csak teljesíteni. Most küldök vissza egy nyolcvan darabos megrendelést, mivel elkészítése nem fér az időm­be. Érdekességképpen emlí­teném meg, hogy a kiállítá­son bemutatott parasztbú- tor-garnitúrámat látatlanban is megvették volna. —• Mik a tervei? — Szeretném dombormű, vagy féldombormű formájá­ban megörökíteni a régi mesterségeket: a lópatkolást, a kádármesterséget. Ezenkí­vül a lakásomon is nagyon sok munka vár rám. Szeret­nék ugyanis létrehozni egy bemutatótermet, ahol állan­dóan megtekinthetők lesznek majd a kiállításon szereplő tárgyak. Ha ez elkészül, a házamat szeretném további faragásokkal díszíteni. — Két gyermekében nem véli felfedezni az utánpótlást? — Gyermekeimet — akik­ben szintén felfedeztem a kézügyességet — igyekszem a népművészeti pályára ösz­tönözni. Hátha kialakul egy igazi népművész-dinasztia! Marik Mihály Akik Moldova György vasutaskönyvét, az „Akit a mozdony füstje megcsa­pott ...” olvasták, azokban fejmerülhet a kérdés: mi újat lehet írni a vasútról?! A szerző a „Magyar Vas­utas” felelős szerkesztője, 1978—86. között írt riportjai­ból válogatta a kötetet. Meghökkentően plasztikus ábrázolással tárja fel a vas­út gondjait. Elevenen élő történeteit mintha valami előhívó anyagba mártott tol­lal rótta volna papírra. Leg­inkább az alábbi költői idé­zet illenék Kaszala kötete mottójául: „Szívtől szívig. Egyetlen utat választottam. S ez egyenes és szörnyű.” Nem leleplezés ez a kö­tet, hanem helyzetábrázolás. Feltárja a gondokat, hibá­kat, mulasztásokat, bűnöket. Bírálata kemény, riportala­nyaival együtt éli át a helyzeteket. Könyvének már fejezetcímei is gondolkodás­ra késztetik az olvasót. „Meddig lehet lelkesedni! (Ki ismeri a partitúrát?) Megáll az idő” — hogy csak néhányat említsek. Kaszala Sándor riportjai­nak nincs titka, egyszerűen leírja amit lát, amit érez. Ezzel fogja meg az olvasót. Megjeleníti előttünk a min­den körülmények között fel­adatát ellátó, önfeláldozó, de teljesítő robottá lefoko­zott embert. A lemondó le­gyintéseket. A nincs pénz! nagybetűs, megfellebbezhe­tetlen indokába nyomorító kényszermegoldásokat. A különböző helyszíneken ész­lelt munkakörülmények le­írása hökkent meg legjob­ban, meg a vasútszerte fel­fedezhető állapotok. Érzé­keltetésül mindössze egyet­len példát említenék. A Ke­leti pályaudvar átadásakor, 1884 júliusában többek kö­zött így írtak: „Aki jön, aki megy, mindenki meg lesz lepetve általa. Nagyszerű és gyönyörű, célirányos és pompás, kényelmes és hasz­nos. Messze földön ritkítja párját”. ' Százegy év múltán „Őszin­tén a Keletiről” című riport­jában a szerző egy helyütt ezeket írja: „A mellettünk lévő vágányon a Maestrál express kocsijait takarítják. Konzervdobozok, sörösüve­gek csillognak körülötte. Az egyik sínpár között lesza­kadt féktömlő, ott felejtett féktuskó. Mint egy elha­gyott szeméttelep”. Megint másutt: „A centenárium al­kalmából huszonötmillió fo­rintért festették át a Keleti falait, az utasok által is jól látható épületrészeket. A tetőszerkezet viszont ro­had”. És ez csak a külső kép . .. A szerző az állapotokból való kitörés lehetetlenségét nem akarja elfogadni, sem elfogadtatni. Ellenkezőleg, a megoldás lehetőségeit kutat­ja. miközben egy nagyon is sajátos szociális helyzetké­pet tár az olvasó elé. Néha a hihetetlenség határán jár az olvasó, majd türelmet­lenné válik. S rájön, hogy a kezében tartott könyv min­den sora értünk — utaso­kért és szolgálattévő vas­utasokért egyaránt — tü­relmetlen. Az olvasó is tudja: a ha­landó halad, vagy útra ké­szül. „A vágányzárakkal zsúfolt pályákon azonban továbbra is lassan csor­dogálnak a menetrend­szerűséget megcsúfoló sze­mély- és tehervonatok.’’ (A Vasutasok Szakszervezetének kiadványa. Megjelent: az Antikva Kiadásszervező Iro­da gondozásában. 1987. Bu­dapest.) Verasztó Antal A legszebb karácsony „Édesanyám, mint minden reggel, munkába indult, amíg az ajtót zárta, egy macska simult a lábához. Felkiáltott, mert megijedt. De csak azért, mert a lakótelepen, ahol la­kunk, nincsenek állatok. Amikor anyu hazaérkezett, a macs­ka még mindig ott ült az ajtóban. Annyira megsajnálta, hogy adott neki egy kis tejet, meg helyet a földszinti lom­kamránkban. Egy téli estén apukám boldogan szaladt a konyhába, és nagy örömmel újságolta: — Képzeljétek, a Cili négy kiscioát hozott a világra! A kölykök irtó édesek voltak. Volt közöttük két fekete, egy cirmos és egy zsemle színű. Két cicát anyukám elvitt az egyik ismerősének, a másik kettő vígan játszadozott az anyamacskával. így érkezett el a nyár. Mi a Balatonra mentünk nyaralni, addig az egyik jólelkű szomszéd vigyá­zott rájuk. Mikor visszajöttünk, elhoztuk a cicákat, és be­vittük őket a lomtárba. Leültünk az asztalhoz és elkezdtünk vacsorázni. Miközben ettünk, egyszer csak csöngettek. Az új gondnok volt. Rögtön elkezdett kiabálni: — Asszonyom! Vigyék innen azokat a dögöket, mert kü­lönben . .. Anyám hem győzte csitítani. Lementünk a cicákért, de akkor már a zsemleszínűt sehol nem találtuk. Mások mond­ták, hogy a gondnok seprűvel hajkurászta. Az anyamacska nagyon szomorú volt, nem is evett. Három napra rá, éjfél körül éktelen nyávogásra ébredtünk. Akkor már több szomszéd gyerek volt lent az úton, keresték, hogy honnan jön a hang. Hát egy kocsi motorházából jött. Nemsokára előkerült a kocsi tulajdonosa is. Ahogy fel­nyitotta a tetőt, hát ott ült a mi kis zsemleszínű cicánk, olajtól feketén. Anyám már sajnálta volna ilyen későn megmosdatni, egy türülközőbe tekerte, miután megetette, majd maga mellé fektette az ágyba. Az anyamacska is bol­dog volt, meg a fekete kiscica is. Hát ezek miatt a cicák miatt költöztünk mi Dobozra, egy nagy kertes házba.” Némi rövidítéssel így szól az a történet, amellyel Szirami Mária, hatodik osztályos tanuló díjat nyert a Békés Megyei Könyvtár idei meseíró-pályázatán. A viharsarki kisdiákok közül negyvenen vettek részt a versengésben, huszonnyol­cuk pályamunkáját találta értékelhetőnek a zsűri, ami sze­rintem igen jó arány. "Olvasom a beküldött történetkéket, s saját fiaim jutnak eszembe, akik ugyan túl vannak már a mostani meseköltő korhatáron, de még ma is minden hét­végén elkari'káznak a nagybátyjukhoz: kutyanézőbe. Ott, a kertes házban kettő is van, nálunk a harmadikon csak egy papagáj volt rövid ideig, mert hamar túladtunk rajta — saj­náltuk ketrecben tartani. A beküldött mesék jó fele állatokról szól, de ne higgye senki, hogy akik ezeket a meséket ínták, valamennyien la­kótelepi gyerekek. Sőt. Három kivételtől eltekintve falusi, vidéki fiúk és lányok ruházták föl emberi tulajdonságok­kal kedvenceiket: a mókusokat, a kiscsifoéket, a kismalaco­kat, a katicabogarakat, a nyuszikat. Száz gyermekien bá­jos bajba vitték bele őket, de mindannyiszor ki is menekí­tették mindahányat, igazságot szolgáltattak nekik, alkalmat adva.arra, hogy furfangjukkal járuljanak hozzá a sunyi ró­kák, meg az alattomos farkasok hopponmaradásához. Nincs is ebben semmi különös. Természetes környezetben élni, felnőni a nagyapák, nagyanyák igazmondó meséin, látni a baromfiudvarban, a mezőn, az erdőn megelevenedő áliattörténeteket — nos mindez a maga természetes és egy­szerű módján teszi az ember fiát és lányát magát is mese­mondóvá. Nem nosztalgia mondatja velem s nem is az el- fogultság, hogy nagyon jó ezeket a meséket olvasni. S ami­lyen jó, s a magunk gyermekkorát felidézően melengető ezekbe a történetecskékbe belemerülni, olyan izgalmas az ellenpólus is: a minden bizonnyal lakótelepen született hol furcsa, hol szorongató érzéseket keltő, máskor meg a tele­víziós „nyers” valóságot tükröző álmok írásos megjelenése. Nézzük csak azt az említett három kivételes állatmesét. Az egyikben két nyuszi teázik. Az egyik nyuszit elrabolják a ragadozók. Addig a másik idegességében tovább teázik (de nem tesz semmit pajtása megmentéséért). A rab végül is kiszabadul. A két nyúl örömében ismét teázik. A követ­kező történetben lakodalomra készül a békacsalád. A csa­ládfő elindul halat (!) fogni a Iagzira — ennyi. A harma­dikban a róka fiú meg a nyúl fiú végig azon kesereg, hogy a szüleik nem engedik őket együtt játszani (vajon miért?). S ha már az állatoknál tartunk: egy harmadikos fiú bar­langkutatóit medvék lepik meg legszebb álmukban. „Sze­... Előbb a nagyját, aztán következik a finomabb mu nka

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents