Békés Megyei Népújság, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-28 / 305. szám

1987. december 28., hétfő e fl várakozó kisvállalkozók Az ipari és a mezőgazda- sági munkaprogram megva­lósításában a kisvállalkozá­sok szerepe jelentős. A kis­vállalkozások szerves része­ivé kell, hogy váljanak a gazdaságnak és a társada­lomnak oly módon, hogy funkcionális előnyük egyér­telműen haladja meg az ál­taluk okozott feszültsége­ket ... „Ehhez az állapothoz olyan gazdaságpolitikával közelíthetünk, melyben a kisvállalkozások szerveződé­sének elvei és működési gya­korlata nincsen szöges ellen­tétben a hagyományos, nagyvállalatokra épülő gaz­daságszerveződési és keze­lési elveivel ” — olvashat­juk az ipar kibontakozási programjában. Fogyasztani vagy beruházni? A kisvállalkozásokat érin­tő törvények, végrehajtási rendeletek ismertek. 1988. január 1-től bekövetkező közgazdasági környezetvál­tozás és feltételrendszer új helyzet elé állítja a vállal­kozókat is. önmagukat érin­tő változásokon túlmenően figyelembe kell hogy vegyék a közép- és nagyvállalatok szabályozórendszerének mó­dosulását is. A rendeletek tanulmányozásán túl az ösz- szefüggések felismerése is szükséges. Ellenkező esetben a kisvállalkozó rosszul, vagy egyáltalán nem tud dönteni. Minél több olyan információ kell tehát, amely közérthető. A termelésben működő tár­sas vállalkozók álláspontjá­ról. véleményéről érdeklőd­tünk az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) Békés Megyei Igazgatóság bélföldi társaságok osztályá­nak vezetőjétől, Molnár Ist­vántól. — Megyénkben a társas vállalkozások aránya ala­csony, az országos és az iparilag fejlettebb körzetek­hez viszonyítva. Kevés a szó igazi értelmében vett vállalkozó. A vállalatok ke­belében működő vgmk-k, szakcsoportok esetében va­lójában — és ezzel minden­ki tisztában van — kereset­kiegészítésről, vagyis több­letjövedelem-szerzésről van szó. A főmunkát adó válla­lat munkaerő-megtartó ké­pessége nő, mert külső, vagy belső vállalást ad dolgozói­nak. Az értékaránytalansá­gok miatt a dolgozók szá­mára leértékelődik a fő­munkaidő és felértékelődik a túlmunka. A vállalat ez­zel munkabértöbbletet ad, ugyanakkor szigorúan beha­tárolt bérkeretét sem lépi túl. A kiscsoportos terme­lés a nagyüzem eszközeivel történik, amiért a vállalko­zók térítést fizetnek, azon­ban a vállalási díj valódi jövedelemtartalma élesen nem határolható el. Más a helyzet az önállóan működő társaságoknál. Ők saját esz­közüket és pénzüket hasz­nálják fel a termeléshez. Náluk alapvető érdek a ha­tékony termelés, hiszen jö­vedelmük kizárólag ennek a tevékenységnek sikerétől függ. — A feltételrendszer vál­tozása gondolom nagy ér­deklődést váltott ki a vál­lalkozókból. Tudják-e meg­felelően tájékoztatni őket, és segítséget nyújtani a he­lyes döntéshez? — Igen. A társaságok ren­delkezésére állunk. Hetente két alkalommal, hétfőn és csütörtökön van félfogadás, új helyünkön, a Bartók Bé­la út 56. sz. alatt. Azonban, ha arra gondol, hogy itt az emberek egymásnak adják a kilincset, és kérdeznek, vé­leményt cserélnek, újra ala­kulnak, vagy megszűnnek társaságok, téved. Nincs in­formációnk. Egyáltalán nem jönnek az emberek. A hét folyamán felméréseket vé­geznek munkatársaim. Fel­keresünk 41 társaságot, hogy megtudjuk, január 1-től mi a szándékuk. Véleményem szerint rövid időn belül nagy változásra nem szá­míthatunk. Lesz mozgás, azonban ehhez idő kell. Az. embereket, és ezek közül a vállalkozókat is, sokkal in­kább foglalkoztatja a sze­mélyi jövedelemadó és az árváltozás új kérdése, mint a vállalkozás új feltételei. A kelleténél nagyobb súlyt he­lyezünk ezekre a kérdések­re a többi rovására. — Az ágazati munkaprog­ram állást foglal a vállalko­zások létjogosultsága mel­lett. Népgazdasági érdek, hogy a lakossági többletjö­vedelmek kerüljenek be a gazdasági vérkeringésbe, és ne luxus fogyasztásra hasz­nálódjanak fel. Véleménye szerint, a jelenlegi társasági formák adnak-e erre lehe­tőséget kellő mértékben? — Részben igen, részben nem. Lehetőség van, de ... Vegyük például a gazdasági munkaközösségeket, amely a vállalkozásból elért jövede­lem felhasználásáról önálló­an dönt. Bővítheti, korszerű­sítheti eszközállományát, természetesen a behatárolt keretek között. Tevékenysé­gi körét szélesítheti a ren­deletben beszabályozott te­rületeken, azonban, mint azt már beszélgetésünk elején mondtam, kevés a szó igazi értelmében vett vállalkozó a megyében. Az emberek ma szeretnek látványosan, és jól élni. A társaságok alakítá­sát is nagyrészben ez moti­válta. Elsősorban a maga­sabb személyes igények ki­elégítése lett a cél, és nem az, hogy a vállalkozás bő­vüljön és korszerűbb le­gyen. Természetesen vannak kivételek. Az új társadalmi elvárások új magatartásfor­mát, újfajta gondolkodást követelnek az emberektől. A gazdálkodás feltételrend­szerei kikényszeríthetik az új gondolkodásmódot, eh­hez azonban idő kell, biza­lom és társadalmi nyíltság. Az információ üzlet! Molnár István javaslatára személyesen is felkerestünk néhány társaságot, hogy megtudjuk véleményüket, megismerjük állásfoglalá­sukat a jövőt illetően. Be­szélgetéseink során meg­győződhettünk arról, hogy a vállalatok-kebelében műkö­dő társvállalkozók várakozó állásponton vannak. Tájé­kozottságuk hiányos. Igé­nyelnék a közérthető, segít­séget nyújtó információkat. A főmunkaidőben foglalkoz­tató vállalat megfelelő kép-' zettségű szakembereit jelen­leg az üzem saját problémá­ja foglalkoztatja. Egy szakcsoportvezető el­mondta, hogy különböző közgazdasági csoportoktól a napi postával több olyan levél érkezik, melyben fel­ajánlják segítségüket, szak­tudásukat. Ennek azonban súlyos ára van, például: há­rom részanyagban küldenék el a magyarázó szöveggel ellátott rendeleteket. Az első kötet ára ötezer forint, a többi kettő már csak két­ezerháromszáz ... Foglal­koztatja őket a megszűnés gondolata. Bizonytalanok, hogy a 20 százalékos ellen- értékadó (amit a kisvállal­kozó munkáját igénybe ve­vő állami szervnek kell fi­zetnie) bevezetése miatt a magasabb vállalási díjjal lesz-e igény a munkájukra. A megszűnés formailag áthidalható, jogilag fenn­maradhatnak a társaságok, úgy, hogy nem termelnek. Tehát idő van, hogy felelős­séggel döntsenek jövőjüket illetően. A Kiosszál és a Társadalombiztosítási Igaz­gatósággal karöltve az APEH tervez egy tájékozta­tó előadássorozatot, mely se­gítheti a kisvállalkozókat a helyes döntés kialakításá­ban. Korábban volt olyan szándéka a Kiosznak, hogy a társasági formában mű­ködő vállalkozók részére lét­rehoz egy megyei érdekkép­viseleti szervet, de, érthetet­len módon, a társaságok ré­széről erre nem volt igény. Látogatásunkat egy gazda­sági munkaközösségnél fe­jezzük be. Közös képviselő­jük a szokásosnál sokkal tá­jékozottabb. A feltételrend­szer változásainak alapos is­merete mellett látja az ösz- szefüggéseket, és így mérle­geli lehetőségeiket a jövő évtől. A döntésének felelős­ségét az is növeli, hogy harminc fiatal, családos vál­lalkozótársának jövőjét és lehetőségeit is figyelembe kell vennie. Elmondja, hogy a pénzügyi szabályozók ösz­tönzései a gazdasági mun­kaközösség érdekeivel egy­beesnek, de ugyanakkor ko­moly korlátok felállításával hátrányos helyzetbe kerül­nek az egyéb gazdálkodó szervekkel szemben. Például, szállítási tevékenység esetén csak meghatározott raksú- lyú gépeket üzemeltethet­nek. A vállalkozásra való ösz­tönzés mellett hiányolja a rendeletektől a megfelelő pénzügyi garanciákat. Nem lehet a társaság biztos afe­lől, hogy a jövő évben be­fektetett pénzükre két-há- rom év múlva ugyanabban a tevékenységi körben lesz-e szükség. Nem a piac hatása miatt, ugyanis meggyőződé­se, hogy erre a tevékeny­ségre hosszabb távon szük­ség lesz, hanem jöhet olyan újabb szabályozás, amely egészen más elvárásokat tá­maszt a kisvállalkozókkal szemben. A partnereik által fize­tendő ellenértékadó szintén hátrányosan érinti őket. Az adóval megemelt vállalási díj miatt eddigi tőkéjük va­lójában 20-30 százalékkal le­értékelődik az előző évhez viszonyítva. Olyan új szer­vezeti formán gondolkod­nak, melynek keretei között szabadabban gazdálkodhat­nak, és azonos eséllyel in­dulhatnak a versenyben, mert a gmk működési for­májában korábban meghir­detett szektorsemlegesség csorbát szenvedett. Döntés előtt... Néhány nap múlva az APEH munkatársai által megkeresett társaságok vé­leményét, álláspontját Mol­nár István a következőkben összegzi. — A vgmk-k, szakcsopor­tok 80-90 százaléka a jog­szabályokat csak felületesen ismeri. A pillanatnyilag hozzáférhető információk el­lentmondásosságai miatt bi­zonytalanok a jövőt illetően. Egyelőre várnak. Sok közös képviselő sérelmezi, hogy a főmunkát adó vállalat nem tekinti őket egyenrangú partnernek. Bármikor meg­szüntethető á kisvállalkozó­csoport, ha a vállalatnak nincs szüksége a tevékeny­ségükre, vagy úgy ítéli meg, hogy munkájuk a főmunka­idő rovására megy. Akad ellenpélda is. A vélemé­nyekre azonban nem ez a jellemző. Például egy Volán­vállalat vgmk társasága an­nak ellenére, hogy a válla­latnak nincs szüksége mun­kájukra, nem szűnik meg. Az együttműködési szerződés feltételeinek betartása mel­lett külső munkát vállaltak. Jövő évtől a tanácsi költ­ségvetési szerveknek dolgoz­nak. Itt van szükség szol­gáltatásaikra. Találkozunk olyan véleményekkel is, hogy a társaság a jövőben esetleg túlórában végzi a munkát az anyavállalatnál, mert az óradíjjal több jöve­delmük maradna, mint a vállalkozói elvonások befi­zetése után. Ennek azonban feltétele, hogy a vállalat ezt a bérterhei hajlandó, vagy tudja-e egyáltalán vállalni. Az önállóan működő tár­saságok ismerete már konk­rétabb. Tájékozottságuk azonban esetenként hiányos. A szakcsoportok nagy része egyértelműen a kisszövetke­zeti forma felé fog elmoz­dulni. Oka elsősorban a kedvezőbb adózási feltéte­lekben van. A gazdasági munkaközösségek kisebb százaléka új szervezeti for­mában kíván tovább dol­gozni. Határozott elképzelé­seik csak részben vannak. A változtatási szándékot nagy százalékban az ellen­értékadó motiválja. Ellen­példa azonban a gmk-k esetében is van. Munkatár­saim találkoztak olyan gaz­dasági munkaközösségekkel is, akik most, ebben az év­ben jelentős beruházásokat valósítottak meg. Elsősorban olyan jellegűeket, melyek a tevékenységük termelékeny­ségét növelik. Tehát, a tár­saság előállított terméke vagy szolgáltatása, mennyi­ségi és minőségi szempont­ból egyaránt több és jobb lesz. Ügy gondolják, a meg­szerzett többletjövedelem fedezi a plusz terheket olyan mértékben, hogy az előző évi szinten tudnak maradni. Az elkövetkező három-négy évben viszont nem akarnak bővíteni. A tényleges „felébredés”, az igazi mozgás a kisvállal­kozók körében két-három hónapon belül várható. Ez az idő az informálódás és a döntés időszaka. Valamennyi társadalmi és politikai szerv közös érdeke, hogy minél több pontos, ellentmondá­soktól mentes, segítő infor­mációt adjanak a kisvállal­kozóknak. Rákóczi Gabriella rencséré az egyik ember hozott magával egy vadászkést és beleszúrta az egyik medvébe. A másik kettő ezt látva ijed­ten elmenekült. Ök meg boldogan éltek, dolgoztak tovább háborítatlanul.” Pajtásának szintén a medvékkel van baja: főhősét a mérhetetlen bajból ugyan száz Maci Laci menti ..meg, de ezt ő egyből elfelejti, amint az erdőn összeakad a királlyal. A király ott tudniillik „Medvét akart lőni, de el­fogyott a lőpora. A szegény ember amikor meglátta ezt, a király segítségére sietett. Segített elfogni a medvét. A ki­rály e tett láttán kinevezte az embert udvari vadászává, az meg megköszönte a királynak, ami-t érte tett. A medvét ha­zavitték, megsütötték, megették. A szegény ember meg ví­gan költözött családjával a királyi kastélyba.” A lélekbúvár talán mélyértelmű magyarázatokat is talál­na arra, hogy mi vezette e rémtörténetek szerzőinek tollát,- a következő sztori élményanyagának elemzéséhez azonban már aligha kell Freudot ismernünk! Az igen jól ismert népmeséhez hasonlóan ebben is nagy bátorsággal szökteti meg az elrabolt királylányt a Fiú a sárkánytól. Sőt, az ül­dözésükre indult szörnyet le is szúrja. „Mjkor visszatértek, volt nagy éljenzés. A király azonnal két zsák pénzű kére­tett. Odaadta a fiúnak. A fiú pedig megköszönve a pénzt boldogan ment haza.” Gondolom azért, mert manapság már többet ér két zsák pénz, mint a király lánya meg a fele ki­rálysága ! Van a negyven között még egy sárkányos mese, ebben a lányt meg a királyságot kapja a hős jutalmul, tehát ahogy dukál. Az elrabolt királykisasszony viszont maga is frontot nyit a szörnyeteg ellen. így beszél és viselkedik vele: „Fuj, ”<te ronda piszok! — mondta és a seprűt, a párnát, a fésűt, tükröt és sorolhatnám még mi mindent dobott a sárkány­hoz . .. Tűnjél a szemem elől, te ördög, te vaddisznó, te, te, te, te, tehén, menj innen! És sír és sír, de keservesen ... Ó, hogy miért nem hallgattam apámra! Most ehhez az ördög­höz mentem feleségül!” Hogy a harmadikos mesemondólány hol hallhatott ilyeneket, ki tudja? Mént, ne tagadjuk, tükrök ezek a kis pályamunkák, s eli- bénk tartanak tükröt. Szülők, nevelők, felnőttiek, tanárok elé. Nemcsak gyermekeink kielégítetlen gyermeki, de na­gyon is jogos vágyairól, szeretetéhségéről, kiszolgáltatott­ságáról, hétköznapjaik egyhangúságáról, ünnepeik sivár­ságáról, Két negyedikes lány „Az ünnepek országá”-ről írt mesét, s én mohón fogtam e történet olvasásához, de csak annyit tudtam meg, hogy egy boszorkány elátkozta az or­szágot, mire az a mennybe szállt — azóta nincsenek igazi ünnepek! Aztán azon sincs mit ünnepelni, hogy-'hetedike­sek pályázatában ilyes'miket olvashat az ember: döncsön a szerencse, szoknya szegéjéhez ragadtak, salynos, egyre több barát nőketszerzett. És az sem öröm, hogy a mesékben Ka­tók és Bözsik helyett Kittyk és Bettyk bukkannak föl. Ezek csak intő jelek, s hála istennek, a viharsarki mese­pályázat sem kell hogy ünneprontóvá tegyen bennünket. A, huszonnyolc díjazott mese sokkal bővebben kínálja, biztató,, jó példáit, a tehetség, az érzelemgazdagság, a szívet me­lengető naiv gyermeki vágy megannyi kedves jelével, mint az itt eddig bemutatott, s igencsak elgondolkodtató meg­nyilvánulások. Helyettük talán a kis elsős újkígyósi Bánfi Nikolettről kellett volna többet mondani, akinek szófogadatlan móku­sa csaknem póruljárt, mert nem hallgatván sem szüleire, sem tanítóira — elcsavargott. Vagy a hetedikes mezőhegye- si diák, Izsák Zoltán pöittyös kismalacáról, akinek szüleit a meseíró alaposan megdorgálja a mesében, amiért nem vet­ték védelmükbe a nem csíkosnak született, s emiatt min­denkitől csúfolt kismalacukat. De szerepelhetne itt a má­sodikos Varga Zsuzsa is Békéscsabáról katica bogarával, amely keservesen, de megtanulta: az egyetlen rossz csele­kedettel elveszített pettyet három jótéteménnyel is nagyon nehéz visszaszerezni. Sajnos nincs mód mind a huszonnyolc nevet itt felsorolni, mind a huszonnyolc történetet előadni, pedig valamilyen formában mind megérdemelné. Ehelyett álljon itt befejezésül még egy részlet abból a pályaműből, amely engem a legjobban megragadott — ta­lán mert igaz mese, igaz történet volt — még akkor is, ha ezzel az érzelmesség vádja ér majd. (S ha ér, ahhoz megint tudós kell, hogy miért?) A sarkadi Gara Diána, negyedik osztályos tanuló „A legszebb karácsony” című pályamun­kájáról van szó. íme: • „Már régóta vágytam egy kistestvérre, mert egyedül olyan unalmas az élet. Aztán anya egy napon azt mondta, hogy karácsonyra teljesül a kívánságom. Alig mertem elhinni, ám anya hasa egyre nőtt, és nemsokára mozgolódni kezdett a kis emberke. Rúgásai egyre erősebbek lettek. Már a ke­zemmel is éreztem. Én titokban kisfiúra vágytam. Soha nem vártam még ennyire a karácsonyt... Fiú lett és Ta­más. Ezt a nevet én választottam. Amikor anyával haza­jöttek a kórházból csak álltam az ágyánál és néztem. Olyan csöpp volt. A bőre vörös és aludt, mint a bunda. Ez hát az én testvérem! Nagyon boldog voltam. Azóta már tíz hónap telt el. Jókat lehet vele játszani. Mikor megyek, haza az is­kolából nagy visítással fogad. Szeret engem. Éjjel ha fel­ébreszt haragszom rá, de amikor reggel odabújik mellém, és jól megtépi a hajamat, minden mérgem elszáll ...” Kőváry E. Péter A Szellőzömüvek sarkadi gyáregységében csehszlovák ex­portra ventillátorokat gyártanak. Elek István egy Falax tí­pusú villanymotorra ragasztja egy speciális ragasztóval a járókereket Fotó: Fazekas Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents