Békés Megyei Népújság, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-03 / 285. szám
1987. december 3., csütörtök József Attila: Altató Lehunyja kék szemét az ég, lehunyja sok szemét a ház, dunna alatt alszik a rét — aludj el szépen, kis Balázs. Lábára lehajtja fejét, alszik a bogár, a darázs, vele alszik a zümmögés — aludj el szépen, kis Balázs. A villamos is aluszik, — s míg szendereg a robogás — álmában csönget egy picit — aludj el szépen, kis Balázs. Alszik a széken a kabát, szunnyadozik a szakadás, máma már nem hasad tovább — aludj el szépen, kis Balázs. Szundít a labda, meg a síp, az erdő, a kirándulás, a jó cukor is aluszik — aludj el szépen, kis Balázs. A távolságot, mint üveg golyót, megkapod, óriás leszel, csak hunyd le kis szemed, — aludj el szépen, kis Balázs. Tűzoltó leszel s katona! Vadakat terelő juhász! Látod, elalszik anyuka. — Aludj el szépen, kis Balázs. A verssel József Attilára emlékezünk, aki 1937. december 3-án, ötven éve halt meg a szárszói vonatkerekek alatt. Altató című versét 1935-ben írta. Száznegyvennégytől a tizenkétezerig Könyvtár Kevermesen Nem tévedés, a keverme- si könyvtárban 1956-ban, az ellenforradalom után mindössze 144 kötet könyv maradt. S ha hozzávesszük a mezőkovácsházi könyvtár 65 kötetes gyorssegélyét is, azt kell mondanunk, a keverme- si könyvtár a nulláról kezdte. Egy teljes szekrénnyel indult tehát a községi könyvtár! Aztán néhány év alatt felküzdötte magát a letéti könyvtárak sorából az önálló, immár 720 saját könyvvel rendelkező könyvtárak sorába. Aztán elérkezett az idő, amikor saját könyvtárépületet avathattak a községben 1971-ben. Majd megszületett a zenei részleg is. S hogy a könyvtár idáig juthatott, a több mint ti- zenkétezres könyvállományhoz, abban a tanács vezetőin túl a könyvtár lelkes „gazdájának”, Pelle Ferenc- nének oroszlánrésze volt. Hiszen nem kis szerepe volt abban, hogy 1960 óta a lakosságra jutó 0,2 százalékos kötet tavalyra 4,1 százalékra nőtt. Most 624 beiratkozott olvasója van a könyvtárnak. Fele, igaz, általános iskolás, ök azok, akik a leggyakoribb látogatók, és könyvkölcsönzők. De ugyancsak ők azok, akik a lemezeket a legszívesebben hallgatják. A könyvtár vezetője szerint a cigánylakosság köréből is leginkább az iskolások olvasnak, és veszik igénybe a könyvtár szolgáltatásait. Mindez azt bizonyítja, hogy a könyvtárnak sikerült jó kapcsolatot kiépítenie a nagyközség iskolájával és diákotthonával. A szép eredmények mellett azonban bőven akadnak gondok is. Fizetési gondok miatt az író-olvasó találkozók a nullára redukálódtak. Sajnos, folyóiratokból sem lehetett gazdagítani a választékot, holott a diákok és a felnőttek képzéséhez, önképzéséhez, kulturálódásá- hoz a kis településeken ma is sok segítséget tud, tudhatna nyújtani a könyvtár. Kevermesen mégsem adták fel. A könyvtár lelkes vezetője reménykedik, hogy az évi fejlesztésre fordítható 15-20 ezer forint egyszer csak megszaporodik. S erre annál inkább is szükség van, mert a könyv- és hanglemezállomány igencsak megérett a selejtezésre. S ezen az sem változtat, hogy a tanács, szűkös lehetőségeiből, az épület korszerűsítésére éppen a legutóbb áldozott. (bse) A tanár azt tanít, amit akar? Iskola az önállósodás útján Az 1986. szeptemberében életbe lépő új oktatási törvény megnövelte az iskolák önállóságát, a tanárok szabadságát. Hogy is van ez? A tanár azt tanít, amit akar? Az iskolák pedig minden központi irányítás nélkül működnek? Kérdéseinkkel az Okányi Általános Iskola pedagógusait kerestük fel. Megérkezésünkkor már javában folyt a második óra, az iskolában csend honolt. A fo'yosón balra az első ajtó Püski Imre igazgató szobájába nyílt. Vele beszélgettünk először. — Tulajdonképpen ebben a tanévben kezdtünk fellélegezni az új oktatási törvény szellemében készített adminisztrációs tevékenység után — mondta. — Az elmúlt időszak a törvény tanulmányozása és a tervezések ideje volt. amelynek megvalósulása igazából csak mostanában kezd érlelődni. Szerencsére azonban néhány olyan dologgal már évek óta kísérleteztünk, amely jelentősen megnövelte iskolánk önállóságát. Köpeczi Béla művelődési miniszter a szeptemberi tanévnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy az iskolák szakmai önállósága csakis a gazdasági önállóságukon alapulhat. Nos. mi már igen régóta egy ösz- szegben kapjuk meg a tanácstól a gazdálkodásunkhoz szükséges pénzt. Ebből fedezzük a béreket, a bővítések. javítások és tanfelszerelések költségeit. Régen minden gondunkkal külön- külön szaladgáltunk a tanácselnökhöz. most látjuk, mire elég a pénzünk, és eszerint gondolkodunk, tervezünk ... Egyébként nagyon jó a kapcsolatunk a Haladás Tsz-szel, a Mező- berényi Faipari Ktsz kihelyezett részlegével, a körösmenti áfész okányi kirendeltségével és a szülő munkaközösséggel. A huszonöt éves igazgatói tevékenységem alatt olyan személyes jóviszony alakult ki az itt dolgozó vezetőkkel, hogy egyelőre nem is tartottuk szükségesnek az iskolatanács megalakítását. A támogatás így is megvan, legfeljebb eggyel kevesebbet ülésezünk... Az irányítást gyakorlatilag a hagyományos iskolavezetőség végzi. Mivel iskolánk egy integrált intézménynek a tagja. így a vezetőségben a tagintézmények képviselői, a könyvtár, a művelődési ház, az óvoda és a napközis konyha megbízottjai is részt vesznek. Havonta tartott értekezéseink biztosítják az irányítás folytonosságát. Természetesen továbbra is létezik egy központi irányvonal, de szakmailag és gazdaságilag lényegesen szabadabb a mozgásterünk ... Számomra csupán egyetlen dolog van, amely gondot jelent az önállóság útján. Ez pedig a szaktanács- adási rendszer lassú átszer- veződése. Az önállósodáshoz az is hozzátartozik, hogy a szaktanácsadók csak akkor jönnek, ha hívjuk őket — legalábbis az átszerveződés eddigi szintjén. Nos, én úgy látom, szükség lenne a szak- tanácsadásra a hagyományos formában is, azaz, hogy elsősorban ők határozzák meg látogatásaik időpontját. így talán elkerülhető lenne az a kellemetlenség. hogy miért épp ehhez, vagy ahhoz a kollégához hívunk tanácsadót. Lehetnek olyan pedagógusok — nemcsak nálunk! —, akik félreértik a segítő szándékot... A harsány csengőszó az óra végét jelezte. Kereki Lászióné és Holecska Gyu- láné pedagógusoknak „lyukas” órájuk lett volna. Mindketten szívesen vállalkoztak véleményük elmondására a tanári szabadság megnövekedett szerepét illetően. — Én már több tantervmódosítást átéltem, hiszen 1961 óta tanítok ebben az iskolában — kezdte Kereki Lászlóné. — Ilyen nagy szabadságot azonban még sohasem kapott a nevelő, mint most. A tantárgyi korrekció csökkentette a törzsanyagot, és végső soron mi szabjuk meg, hogy a fennmaradó órákat gyakorlással, vagy a kiegészítő anyag tárgyalásával töltjük-e. Ezt minden esetben az adott osztály, az adott gyerekanyag határozza meg. Hogy melyik osztály mit bír el, azt nem lehet központi utasításokkal eldönteni. Ezt csak a tanár tudhatja, aki ismeri a tanítványait. Különösen a módszertani szabadságnak örültem, amely lehetőséget ad arra, hogy a hagyományokkal szakítva, rendhagyó formában is feldolgozhassunk egy-egy tananyagot. A lényeg az, hogy mindez a lehető legeredményesebb legyen . .. — Régen a nevelési értekezleteket az igazgató vagy a helyettese tartotta — vette át a szót Holecska Gyu- láné. — Most már harmadik éve mi, nevelők készülünk fel egy-egy témának a részletes körbenjárására. Mi dönthetjük el a továbbképzések tárgyait is. Talán magyarázni sem kell, miért jobb ez így. Mi látjuk, hol szorít a cipő, mi a gondunk, miről kell beszélnünk ... Nagyon sok vita folyt pedagógusberkekben és a szülők körében egyaránt az első osztályos gyerekek olvasástanításának hatékonyságáról. Sokan fenntartással fogadták a megjelenő új módszereket, és a gyermek sikertelen szereplése miatt éppen ezeket az új megoldási formákat hibáztatták. A megújult oktatás most arra is lehetőséget ad, hogy a módszert illetően a pedagógus döntsön, melyiket kívánja alkalmazni. Vajon Okányban hogyan döntöttek erről a kérdésről? Az alsó tagozatos nevelők nevében Kiszelyné Dézsi Erzsébet nyilatkozott az egyik tízperces szünetben: — Nálunk már évek óta a Romankovics-féle globális bevezetésű, hagyományosan folytatódó program szerint tanulnak a gyerekek. Ez be- vál*, ezt valamennyien jól ismerjük, és ehhez van meg a felszerelésünk is, úgyhogy ennél maradtunk. De választhattunk volna másik módszert is, hiszen ez most már igazán rajtunk múlik. .. Jó és gyenge képességű gyerek, úgy hiszem, mindenütt van, ezért nem a módszer a felelős ... A jól ismert csengőszó immár negyedszerre szólalt meg ottlétünk óta. Ez most egy újabb óra kezdetét jelentette az okányi kicsinyeknek és pedagógusoknak. Nemsokára kiürült az udvar s a hirtelen csend a munka folytatását jelentette a falak mögött. Magyar Mária Kiss Róza tanítónő a Romankovics-féle módszerrel tanítja olvasni az elsősöket Fotó: Fazekas Ferenc HANGSZÓRÓ Benn élünk egy hatalmas hajóban, amely távoli cél felé igyekszik. Gyakorta nyomasztó köd rontja a kilátást, köhögnek az erős motorok, a szél se mindig kedvező. Cserélődnek a parancsnoki hídon levők, a recsegő eresztéken bezúduló vizet is meregetni kell. Előkerülnek az evezők, mindenki a fedélzetre, hajtsuk azt a bárkát. Nincs mit tenni, nekiveselkedünk. Remélve, hogy rossz örvények nem forgatnak vissza, nem is kábítanak. Közvetlen kapcsolat Népszerű gazdasági hetilapunkban olvastam egy kanadai professzor hasonlatát, aki szerint az adózás olyan, mint a liba koppasztása: minél több tollat kell leszedni a legkevesebb gágogással. Angol kollégája nem érti, miért türelmetlenek a magyarok, hiszen a szigetországban kilenc évvel ezelőtt vezették be az új adózási rendszert, és már kezdenek mutatkozni az eredmények. Abban viszont mindenki egyetért, hogy a legjobb adózási rendszer sem oldja meg önmagában a gondokat. Dolgozni kell, korszerűen, igazodva a világhoz. S a fenti példánál maradva: a rosszul tartott libáról csak silány tollat lehet letépni, miközben a gágogás is nő. Napjainkban könnyen hangzavar kerekedik, ha a közeljövő kilátásairól van szó. Nagy port vert hétfőn, a reggeli rádióműsorban megismert nyilatkozó, aki kijelentette, hogy ő ezután megköveteli a borravalót. Érzése szerint jogszabály védi őt: ha adózni kell, nyugdíj és táppénz is jár az eddigi láthatatlan jövedelme után. Hasonló érveléseket igyekezett cáfolni a Közvetlen kapcsolat című adás, amelynek legfőbb érdeme, hogy vállalkozott a különböző vélemények szembesítésére. A láthatatlan jövedelmekről beszéltek, ami hazánkban becslések szerint évi 100 milliárd forintra rúg. Ha a tíz százalékát meg tudnák adóztatni, jó arány lenne, mondták a műsor vendégei, akik három csoportra osztották a láthatatlan jövedelmeket. Első helyen említették a törvénytelen úton szerzett pénzeket. Ennek felderítése a rendőrség dolga, nem az adóhatóságé. (önszántából aligha fog adózni valaki, mert csalt, lopott, vagy éppen prostitúciót folytat.) A fusizásból és kontármunkából szerzett jövedelem lenne a másik nagy csoport. Ám ez a fajta tevékenység is csak az utóbbi években-évtizedekben nyert polgárjogot. Emlékszem, milyen rossz minősítést jelentett hajdanán az a szó, hogy kontármunka, és mennyire távol tartották magukat a tisztességes mesterek a kontároktól. (Mint ahogy a vadászok az orvvadászoktól, az orvosok pedig a kuruzslóktól.) Meggondolandó tehát, hogy fia nem is biztatjuk a fekete munkát, de mint adózó polgároktól mégis bevételt remélünk a kontároktól. Harmadik tábor a borravalóból és hálapénzből élők sokasága. Itt is van egy bökkenő: eleve úgy kalkulálják a fizetésüket, hogy borravaló nélkül aligha élhetnek tisztességesen. A rádióműsorban is elhangzott, hogy a legtöbb orvos szégyelli, ha nyugdíjasoktól, megszorult emberektől pénzt fogad el. (Pedig ők járnak a legtöbbet a rendelőkbe.) Ezután majd a kollektív pironkodás mellé egy általános félsz is társul: „mennyit vallják be, hogy dolgozni is érdemes legyen, de el se kapjanak?” Nálam okosabb emberek meggyőztek arról, hogy a bevezetésre váró adózás össznépi érdek. Ám a sokfelé tapasztalható zavartság arra int, hogy ha egy eredendően elhibázott gyakorlatot, torz arányokat még „szentesítünk” is, aligha segít bennünket. üdére Békés megyéből származó költő, Kiss Anna volt a Gyermekkönyvhét című műsor hétfői vendége. Üj munkáját, A téli utak ördögét „dedikálta” a hallgatóságnak. Beszélt a mű keletkezésének körülményeiről, s azokról a gyökerekről, amelyekbe a meséje kapaszkodik. Titokzatos, ijesztő tanyai hajnalok és éjszakák derengtek szavai nyomán, megelevenedett a nagyanyja, aki a fekete tyúk tojását a hóna alatt próbálta kikelteni. Lidérc születik az efféle kctlásból, olyan csodalény, amely minden parancsot teljesít. Megborzongató gyönyörűség és félelem is egy ilyen jószág gazdájának a sorsa, hiszen a lidércnek állandóan munkát kell adni, különben tör-zúz. Gyerekkorom mesés vágyai jutottak eszembe, amikor magam is elálmodoztam, milyen jó lenne, ha volna egy ilyen szolgálóm. Még a varázslást is tudtam, amivel vissza lehet küldeni a pokolba: „hozz tengervizet rostában”. Akkor eltűnik, örökre. Ha semmi hétköznapi csoda nem segít, talán kipróbálom egyszer a Kiss-öreganya módszerét... (Andódy) ír kkkkkkkkkkkkkk KwxfKxw r ír •(-l( •(-t •(-í •(-í-IC-C-í Hz Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalat n lolgozó I ÉRETTSÉGIZETT FÉRFI MUNKAVÁLLALÓKAT KERES AZ ALÁBBI MUNKAKÖRÜKBE: — üzemrendész — raktáros Fizetés: megegyezés szerint. Jelentkezés: az Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalat személyzeti és oktatási csoportvezetőjénél, Orosháza, Október ti. u. 8. sz. ! ★★★★★★★★★★★★★★ * * V
