Békés Megyei Népújság, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-22 / 301. szám

1987. december 22., kedd A hölgy fecseg és nyomoz Krimibohózat a színházban A „hölgy”: Felkai Eszter és a főnyomozó: Gálfy László Fotó: Veress Erzsi t KÉPERNYŐ Zsörtölődés A megszokás teszi, hogy örökké nincs a tudatunkban, hogy milyen csoda például az élet. Valahogy így vagyunk a tévével is, ugyancsak a megszokottság következtében, s hogy igazán mit jelent, csak olyankor tűnik fel, ha olyan eseményeknek lehetünk egyidejű szemtanúi, mint volt annakidején a holdra lépés, vagy legutóbb a csúcsérte­kezlet. De ilyen nagy horderejű dplog csak ritkán törté­nik, annál több a hétköznapi tévénézés, amelyre készülve, ha kézbe veszi az ember a műsorújságot, olykor már el­lenérzések is megfogalmazódnak. Sőt, az is fölmerül, ho­gyan készül a műsor összeállítása, milyen szempontok alakítják? Mi indokolta — azonkívül, hogy: csak — a Budapest— Varsó élő híddal percre pontosan beállítani a második műsoron a Szegedi Molnár Géza programját? Ha csak az nem, hogy valami elképzelés szerint felettébb egyoldalú lényekből áll a nézőközönség. Olyanokból, akiket vagy csak a politika és az egyéb közügyek érdekelnek csupán, vagy pusztán a vidám időtöltés. De szerencsére nem ilyen szimplák az emberek, hanem sokkal többszínűek, szeren­csétlenségükre viszont még ezt a fent jelzett kétféle igé­nyüket sem tudták érvényesíteni, mert a műsorszerkesz­tés nem tette lehetővé. így maradt a bosszúság, amit a két műsor közötti időeltolással könnyen el lehetett volna kerülni. Vagy itt van egy másik, ugyancsak nemrég előfordult eset, aminek épp a gyerekek voltak a kárvallottjai: a Cousteau kapitány. Ez a csodálatos film olyan hétköznap ment este nyolc órakor, amire másnap iskola következett, és számtalan családban még ma is az a rend, hogy a ki- lenc-tízéveseknek ágyba kell menni, nyilván azért, hogy másnap kipihenten jelenjenek meg a tanórákon. Fájó szívvel küldték a szülők lefeküdni őket, holott, ha pén­tek, vagy szombat este vetítik ezt a valóban korhatár nél­kül élvezhető, a tenger, a természet nagyszerűségét és az emberi akarat, a tudás, a leleményesség diadalát tükröző filmet, akkor ők, a talán legfogékonyabb korosztály is ré­szese lehetett volna. S ehhez nem hiányzott más, csak egy kis figyelmesség. Ez pedig még pénzbe sem kerül. Családi kép ' Ma fejeződik be A nagy tölgyfa árnyékában című, öt­részes olasz tévéfilmsorozat. Hosszabb idő óta egy olyan film, amely emlékeztet valamicskét a régebbiekre. Bár messze vagyunk már attól, amikor hőskorát élte ez a mű­faj, jól eljárt az idő azok feje fölött, akik a Robin Hood- dal és Teli Vilmossal kezdték, majd a Buddenbrook-ház és a Forsyte saga folytatásaihoz ültek le hétről hétre, hogy csak ezt a nemes irodalmi anyagból készült pár mű­vet említsem. Sokféle sorozatot néztünk végig azóta, a vé­lemények is igencsak megoszlottak róluk, főleg esztéti­kai értelemben. Egészen az éles és széles vitáig, amit a Rabszolgasors váltott ki. De lett légyen bárkinek bármi a véleménye, egy biztosan kiderült Isaura hányatott élete kapcsán: a huszonegyedik század küszöbén is olthajatlan vágy él az emberekben a romantika iránt. S ez a mostani sorozat is, bár közel sem olyan könnyfakasztóan, ezt az igényt igyekszik tudatosan kielégíteni. És nem is rosszul, mert szinte észrevétlenül. Egy család élete mindig hálás téma, különösen, ha mint itt, három nemzedékből áll, hiszen alkalmas arra, hogy több sors alakulását mutassa be, s a sorsfordulók kapcsán a korosztályok nézeteinek, de a szereplők jelle­mének összeütközését is ábrázolja. S még hálásabb, ha napjainkban játszódnak le’ az események, mert ország­határokon túl egyformán létezik az anyagi és erkölcsi széthullás veszélye, az ellentéteken felüli összetartás, a régi nézetek továbbélése, az újak előretörése, a megértés és meg nem értés, vagyis, minden, mi időtlen, hiszen minden korban megvolt. Ma is ilyen az élet, s egy-egy ember személyisége összetett, és jelleméből hol a jó, hol a rossz kerekedik felül. Az adagolásról jelen esetben az író-rendező — Alfredo Gianetti — gondoskodik túlzások­tól mentesen. Kiváló szereplőkkel, kiknek egyike Irene Papas, hűen alakítva az olasz felső középosztálybeli fele­séget és családanyát. Heti ajánlatunk Karácsony hetében most is, mint mindig bő választékot kínál a tévé, de mégis felhívnám a figyelmüket a szerda esti Korda-filmre. Bár nem először megy a képernyőn a Vili. Henrik magánélete, azért újból és újból érdemes megnézni. Legszívesebben viszont azt ajánlanám, hogy az ünnepekben, amikor végre zavartalanul együtt lesz a család, mindnyájan töltsünk minél több időt gyerekeink­kel, unokáinkkal. A játék, a vidámság, a meghitt beszél­getés egy életre szóló élményt nyújt. Vass Márta Szilveszteri televiziéműsorok A rendező, Tasnádi Már­ton azt írja a műsorfüzet­ben: „Nemcsak a- darabhoz szeretnék kedvet csinálni ezzel az előadással, de a színházhoz is.” Ha ezt totó­ra teszi, telitalálata lenne. Kedvet csinált a darabhoz és a színházhoz is. Nyilván, nem a könnyed műfaj teszi, hogy kedvet csinálhatott, hanem az is, hogy új színt hozott ez a rendezés, nem akart túlnőni önmagán, mint nemrég egy ifjú és felettébb íarttáziadús pálya­társa, aki olyan ügyesen szervezett optikai csalódá­sokat a békéscsabai színpa­don, mintha az „európai színházat”- hozta volna el ide. Budapesttől 200 kilomé­terre, szerény kis megye- székhelynükre. Tasnádi nem villogott, Tasnádi rendezett, felmérte a lehetőségeit (színész, tehetség, pénz. pénz és pénz), majd neki­látott, hogy ugyancsak sze­rény lehetőségeit a legmaxi- málisabban megszervezze, felhasználja: olyan előadást kerekítsen Robert Thomas darabjából, mely akárme- ly ik (!) vidéki színházban megállná a helyét. Igen, vidéki színházban, mert hiába is tagadnánk szerénytelenségünket fáty­lakkal borítva: lehetnek ugyan vidéken pompás elő­adások, több tucatnyiból egy-kettő, mely megüti a nagy pesti sikerek színvo­nalát, de azért... nos, azért mégsem nálunk koncentrá­lódik a magyar színjátszás színe-java. Ha viszont az el­múlt másfél szezonhoz mér­jük, akkor Tasnádi vendég­rendezése Á hölgy fecseg és nyomoz című bűnügyi bo­hózatban még a színházhoz is kedvet csinált, jó időben jött: most aztán valójában aranyat ér egy jó színházi nevetés, netán egy kis de­rű, kellemes frivol'itás, egy­szóval: ha a jó krimi min­A karácsony az emberiség­nek az az ünnepe, amelyet az egész földkerekségen megülnek. A kereszténység hajdani egyházi-vallási ün­nepe — Jézus-Krisztus szü­letésének emléknapja — lassan állami ünneppé, fi­zetett munkaszüneti nappá vált mindazon országokban, amelyek a keresztény kul- túrközösség részeseinek vagy örököseinek tekintik magu­kat. És ebben a hivatalosan materialista világnézetet valló államok sem kivételek. A karácsony a keresz­ténységnek a hűsvét mellett — és azzal összefüggő — legnagyobb ünnepe. December 25-én — vagy ennek előestéjén — minden katolikus templomban talá­lunk egy Betlehemnek ne­vezett szoborcsoportot. Bar­langban, istállóban, vagy pajtában dideregnek a csak­nem színpadi élőképhez ha­sonlóan elrendezett jelenet szoborfigurái. A hagyomány szerint ugyanis Jézus a vá­ros szélén, barlangban szü­letett, amelyet az évszáza­dok folyamán hol istállónak, hol pajtának ábrázoltak. Ehhez a Szent Család be­mutatáshoz legkevesebb há­rom figura kell: a jászol­ban, szalmán fekvő újszü­lött kis Jézus, továbbá any­ja, Szűz Mária, valamint annak jegyese, Szent Jó­zsef. A legtöbb templom­ban azonban sokkal több alak szemlélteti a régen tör­tént nagy eseményt, amely­től időszámításunkkat fiezd- jük. Különböző háziállatok lehelik melegre a sziklabar­langot, ámely fölött angya­lok muzsikálnak, énekelnek, és különböző feliratú szala­gokat tartanak egy ragyogó den ismérve jelen, akkor a szórakozás sem marad az előcsarnokban. A kör itt valahol zárul, az a kör, melynek kiinduló­pontján (de hol is van az?) ott a szöveg, miszerint a színház neveljen-e, vagy szórakoztasson? Igen, képe­sek vagyunk évszázadokat átvitatkozni ezen a tetsze­tős álproblémán, csupán azért, mert akik tudják, hogy is-is, azok máig sem értik, miért ragaszkodnak tíz körömmel a neveléshez, illetve a szórakoztatáshoz azok, akik ragaszkodnak ... Ha szabad kifejtenem, én úgy vagyok vele, hogy ka­tarzist is keresek a színház­ban és szórakozást is, és már régen tudom, hogy ez a kettő milyen szépen össze- békíthető, mi több: hogy egyik nem is lehet meg a másik nélkül. Mert az a színház, amelyik nem szóra­koztat, az unalmas színház, és unalmasan a legmélyebb bölcsességet sem lehet elő­adni, mert nem kell senki­nek. Biztató, hogy Tasnádi Márton érzi mindezeket (nyilván tudja is), mert lát­hatóan elhatározta, hogy ezen az estén színvonalasan szórakoztat, színházat csi­nál • és megajándékozza- ve­le az új esztendőt váró kö­zönséget. Sikerült! Elsősorban az­zal, hogy a világsikereket bezsebelő szérző nem any- nyira ismert darabját (de miért nem az ismertebbeket ^átszuk?!) a lehető legjobb szereposztásban hozta ki. középpontba helyezve ma­gát a sztorit, és a fecsegő, megállíthatatlan Alice Pos- ticot, egy jegyzői iroda min­denesét, aki nem halucinál, amikor hullát lát. Kell még egy karakteres, már nem fiatal nyomozó vetélytárs- nak, hogy a bűnügy szálait ketten bonyolítva, puk­kasztó, szellemes jelenetek üstökös rendkívüli csíllagfé- nye mellett. A jászol körül pásztorok, akik a környé­ken legeltették juhaikat, és a különös csillagfényre se­reglettek a jászol köré, né­melyik báránykával a kan­jában. Később, január 6-án, Vízkeresztkor megjelennek a napkeleti bölcsek, azaz a Három királyok, Gáspár, Menyhért és Boldizsár az arannyal, tömjénnel és mirr- hával. Miért nevezik a Jézus szü­letését, illetve a Kisded éle­tének első heteit a templom­ban bemutató jelenetet bet­lehemnek? Betlehem — héber jelen­tése: kenyér háza — kisebb városka Jeruzsálemtől 8 ki­lométerre. Itt született Jé­zus. Az erre emlékeztető során át vigyék a végkifej­letig, amikor (ugyebár) az következik, hogy kiderül: ki a gyilkos? Közben (észre sem vesz- szük) milyen jól szórako­zunk, hogy kikapcsolódás­nak is jó ez a krimibohó­zat, hogy nemcsak az van a világon, ami odakint, a színházon kívül; nos, ön- magunkbn tapasztaljuk, hogy a nevetéssel, szórako­zással, izgalommal eltöltött két óra után könnyebben rászólunk bajainkra is:.ko­hó, csak ne olyan hevesen! A siker jelei felvonásról felvonásra sűrűsödnek, lát­ható, hogy a közhely (?), miszerint „a színészek fel­szabadultan komédiáznak", mennyire nem közhely, ha egyszer csak ott sziporkázik a szemünk előtt és tapsra ingerel. Különösen az a bra­betlehemi jelenetből egysze­rűsödött le a világon min­denütt egyértelműen Jézus születése és születési helyé­re utaló jelenet elnevezése betlehemre,' amelyet a ka­rácsonyi ünnepkörben állí­tanak föl a templomokban, általában valamelyik mel­lékoltáron. Az első olyan betlehemet, amelyet csak a karácsonyi ünnepkörben mutattak be, azután eltávolítottak a templomból, az itáliai Assi­siben állította Assisi Szent Ferenc 1223-ban. Az ötlet — vagyis a templomi betlehem gondolata — gyorsan ter­jedt. Hamarosan a legkülön­bözőbb művészi színvonalú betlehemi jelenetekben gyö­nyörködhettek Európa-szer- te a keresztény hívek. A ba­rokk korban az ezermeste­rek elmés szerkezetekkel mozgatott figurákat konst­ruáltak a jászol köré. E betlehemek készítése Szicí­liában, Nápolyban, Tirolban, vúros, leleményes, tökélete­sen megtalált és kibontott alakítás, mellyel Felkai Esz­ter a színpadra hozza Ali- ce-t, a „hölgyet”, aki fecseg és nyomoz, és még azon­kívül reszket és téblóbol is szerepe szerinti előírásban. A már nem fiatal főnyomo­zót Gálfy László alakítja, de hát ez sem „alakítás”, sokkalta inkább nagy játék, örömóda és bökvers. Nagy Mari megint elemében van, Géczi József az őrmesterek őrmestere: első osztályú. Lengyel István, Czegő Te­réz, Kovács Edit jó partne­rek, kár viszont^ hogy ép­pen Beratin Gábor a hal­ványabb. Pedig kulcsfigu­ra ... A díszlet újszerű, a papa- gályok hangosak, és a ke­vés pénz a ruhákon látszik leginkább. Sass Ervin Sziléziában, Bajorföldön, a Raj na-vidéken és Westfáliá­ban virágzott elsősorban, bár másutt is fellelhetők. A felvilágosodás idején, a XVIII. század derekától megtorpant a fejlődés, mert sok helyütt betiltották a betlehem-állítást. A XX. szá­zad aztán új lendületet ho­zott. Kezdték felismerni a betlehemek, illetve a betle­hem-faragók néprajzi és népművészeti értékeit. Büsz­ke múzeumok adnak helyet régi és új betlehemeknek, nagy betlehemkiállításokat rendeznek szerte a világon. Ma már tudunk olyan temp­lomról, amelyben állandóan látható a betlehem, mint például az ausztriai Aller­heiligen falucska ferenc- rendi szerezetesek által gon­dozott egyházában. Természetesen Magyaror­szágon is faragtak vagy ön­töttek és állítottak betlehe­meket. Sok közülük meg­különböztetett figyelmet ér­demelne, mert jó képésségű, esetenként tehetséges szob­rászművészek alkotásai. A hagyományos templomi betlehem szép példája a kecskeméti Nagytemplom­ban felállított jelenet. Ha­tásában egyedülálló a pécsi Ferences-templom -életnagy- ságú, figurákból álló betle­heme. Először 1940-ben csak a Szent Családot, néhány báránykát és egy pásztQr figuráját állították ki. Már ez is nagy hatást és feltű­nést keltett, mert Magyar- országon ilyen nagy alakok­ból álló betlehem nem volt szokásban. 1941 karácsonyá­ra aztán már a főoltár előtt állították föl a betlehemet úgy, hogy az egész szentélyt elfoglalta. Korabeli leírás szerint: „Nemcsak a várost, hanem az egész országot meglepő betlehem készült el karácsony éjjelére ...” Dr. Csonkaréti Károly Év-forduló 1987/88. címmel 12 órás szórakoztató összeállítás­sal búcsúztatja az óévet, és kö­szönti az- újat a televízió. A dél­után 3-tól hajnali 3 óráig tartó élő adásban több helyszínt kap­csolnak majd. és számos pio- dukció szórakoztatja a nézőket. Lesz Színházi buli a Fészek Mű­vészklubból, s megrendezik az immár hagyományos Házaspár­bajt is. Gálvölgyi János show- műsora és Nagy Bandó András Maholnap című produkciója mellett jelentkezik a Megsza­vaztuk ... megszavaztuk! című kabaré a Mikroszkóp Színpad­ról, s ismét látható majd a Szu­perből a adása. Mivel a szilvesz­ter az idén csütörtökre esik, lesz lottósorsolás — ezúttal egy kicsit másképpen —, valamint a Szomszédok című tv-sorozat, amelynek epizódját a szokásos­tól eltérően korábban, a tv-hír- adó előtt sugározzák. Az össze­állítást játékos vetélkedők, a gyerekeknek rajzfilmek, és sok­sok zene színesíti, köztük vi­deoklip, nosztalgiamuzsika, lát­ványos koncert — magyar és külföldi közreműködőkkel. A 2-es programon a szegedi és pécsi körzeti stúdió adását kö­vetően a Képes nóták című vi- deoklipp-összeállítást, a Zene­csatorna című angol filmet, va­lamint az Óvakodj a törpétől cí­mű amerikai produkciót láthatja a közönség. Ez utóbbit január 24-én az 1-es programban is megismétlik. Szilveszter éjsza­ka sugározzák a Fedezzük fel Placido Domingót! című, vala­mint éjfél után a Charlie Chan a lóversenyen című amerikai filmeket. Egy betlehem főalakjai Templomi betlehemek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents