Békés Megyei Népújság, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-22 / 301. szám

1987. december 22. kedd o alkoholizmus, ifjúsági őrjárat, nagy család Fehér botos fiatalok Kormányszóvivői tájékoztató norvégiai randevúja Ülést tartott a megyei Gyermek- és Ifjúságvédelmi Albizottság Az alkoholizáló és szenve­délybeteg fiatalok számának növekedése aggasztó — ál­lapította meg a Békés Me­gyei Tanács Gyermek- és Ifjúságvédelmi Albizottsága a napokban Dobozon össze­hívott ülésén. A gondok megoldása tár­sadalmi felelősség, azonban félő, hogy a sok bába kö­zött elvész a gyerek, azaz, ha túl sokan vállalják fel ezt a kérdést, nem lesz majd igazán gazdája a problémának, és kialakul­hat az egymásra mutogatás. A határozat, amely ezzel kapcsolatban született, le­szögezte, hogy a társada­lom különböző szféráiban dolgozók igen is vállalják el azt a feladatot, amely mun­katerületüknél fogva az adott gondból rájuk hárul, és az ezzel kapcsolatos konkrét munkájukat, annak eredményeit egy év múlva tűzzék ismét napirendre. Vita folyt az ifjúsági őr­járat megszervezéséről is, amelynek a tettenérés és ezáltal a megelőzés lenne az elsődleges feladata. A pedagógus, a rendőr- és né­hány fiatal alkotta ifjúsági őrjárat azonban csak na­gyon kevés helyen működik a megyében, de ez sem rendszeresen, vagy, követke- _ zetesen. Az őrjárat tevé­kenységét hasznosnak ítél­ték, így számuk növelését és hatékonyságának fokozá­sát határozták el. A továbbiakban Hevesi József, a Békés Megyei Ci­gányügyi Koordinációs Bi­zottság titkára a megyében élő cigánycsaládok veszé- lyeztetettségi tendenciáiról beszélt. Kiemelte, hogy a családok életmódváltozása lassan, de jó úton halad. Sok szülő érzi a gyerekei óvodába és iskolába járatá­sának fontosságát. Gond (nemcsak a cigánycsaládok­nál!) a tervezés nélküli és meggondolatlanul sok gyer­mekszülés, főleg az alacso­nyabb műveltségű és kép­zettségű szülők esetében. Közülük sokan nem a gye­rekért, hanem a gyermekből élnek. Mivel társadalmunk­nak nem a sok gyerek bár­milyen áron, hanem a mi­nél több egészséges, munka­képessé váló gyermek szü­letése a fontos, az albizott­ság törvénymódosító javas­latot tett, amelyet az Or­szággyűlés megfelelő osztá­lyai elé kívánnak tárni. A javaslat szerint a progresz- szív családi pótlék a harma­dik gyermek után lényege­sen csökkenjen, megfontol­tabb tervezésre sarkallva ezzel a szóban forgó csalá­dokat. —gyár Számítógép a munkaidő-nyilvántartásban Az Oslótól 100 km-re le­vő hurdali üdülőközpont adott otthont nemrégiben a látássérültek első európai ifjúsági konferenciájának. Az Európai Vak Szövetség — az EBU — 24 tagállamát 19 ország 80 küldötte képvi­selte. Közöttük volt Bartha Zsuzsa, a Felnőttkori Látás­sérültek Baráti Körének, el­nöke és Csák Valéria, a Vakok és Gyengénlátók Or­szágos Szövetségének mun­katársa is. A háromnapos konferenciát az EBU ifjúsá­gi bizottsága a norvég szö­vetséggel közösen rendezte. Az ünnepélyes megnyitón Arne Husveg, a nemzetközi szervezet elnöke rövid be­szédében hangoztatta, hogy az EBU életében is az if­júság jelenti a jövőt. Ki­emelte, hogy a nemzeti vak­ügyi szervezeteknek a je­lenleginél sokkal jobban be kellene vonnia a fiatalokat ■ a szövetségek életébe, veze­tésébe. Az elnök elmondot­ta. hogy célkitűzésük a va­kok és látásfogyatékosok életének javítása és arra tö­rekszenek, hogy tagjaiknak biztosítsák társadalmi egyenlőségét, teljes jogú részvételét a társadalom életében. A tanácskozáson sok érdekes téma került te­rítékre, melyek közül ki- emelkedet a vak gyerekek oktatásformáinak megbeszé­lése. Ebben a témában mi, magyarok is érdekelve vol­tunk, hiszen az NSZK-beli, dán, finn tapasztalatok mel- < lett, Bartha Zsuzsa és Csák Valéria a magyar módsze­rekről adott tájékoztatót: A Tollas Hírek, a Békés­csabai Baromfifeldolgozó Vállalat decemberi üzemi lapjában ifjú Kucsera Mi­hály software-fejlesztő arról ír, hogy 1988. január 1-től új munkaidő-nyilvántartás­ra térnek át. Erre lehetősé­get a vállalatnál működte­tett IBM PC kompatibilis számítógép ad. A rendszert a Budapesti Vertikum Szö­vetkezet gyártja. , A gép ' a számítóközpontban találha­tó, az azonosító terminálok pedig lényegében a blokko­lóórák szerepét töltik be. Minden dolgozó kap egy azonosító kártyát, melyet a vállalat területén köteles magánál tartani. Ebben szabadszemmel nem látható jelzések vannak, melyek az azonosításhoz- szükségesek. A terminál e jelzések alap­ján ismeri fel a kártyát és továbbítja a számítógépben raktározott adatokhoz a blokkoláskor közölteket. A gép által készített napi jelentésből a munkahelyi vezetők tájékozódhatnak a későn jövőkről, a szabadsá­gon levőkről, a rugalmas munkarendben dolgozókról, a dolgozók többlet vagy hi­ányzó munkaóráiról, a hi­vatalos ügyekben távolié-, vökről, a magánügyeiket in­tézőkről, a távozásról visz- szaérkezőkről, a munkaidő leteltével eltávozókról. Az új rendszer bevezeté­sével lehetővé válik, hogy az eddiginél több dolgozó térhessen át a rugalmas munkarendre, ami a tapasz­talatok szerint kedvező a munkáltatónak, de a dolgo­zónak is. d. K. — A vak gyerekek okta­tása terén ' két különböző irányzatot különböztethe­tünk meg, az úgynevezett integrált és szeparált okta­tási rendszert. A nyugat­európai és a skandináv or­szágbeliek az integrált ok­tatás hívei.. Azt szeretnék, hogy a vak és gyengén látó gyerekek speciális iskolák­ban csak a közlekedést, tá­jékozódást, s a pontírást, -olvasást tanulják meg, utána a normál iskolákba járjanak a látó gyerekekkel együtt. így a látássérült gyerekek már kicsi koruk­ban megtanulják a társa­dalmi beilleszkedést, megis­merik a látó élet normáit — mondta Bartha Zsuzsa, majd így folytatta: — Ter­mészetesen ennek az okta­tási formának is akadnak hátrányai. Nálunk az el­szeparált oktatási rendszer érvényesül, bár az utóbbi években történtek olyan változások, amelyek az in­tegráció, felé, mutatnak. Is­koláinkat megpróbálják nyíltabbakká tenni, hogy a gyerekeknek több kapcsola­tuk legyen családjukkal és a látó közösséggel. Ennek az oktatási rendszernek az á hátránya, hogy a gyerekek felnőve sokkal nehezebben tudnak beilleszkedni a tár­sadalomba. Nagy előny vi­szont, hogy a csoportos foglalkozások során a ta­nároknak több idejük jut a gyerekekre és sorstársaik között könnyehben lelhet­nek barátokra. Az előadások, a konzultá­ciók tovább^ témái a vakok és a látássérültek foglal­koztatási nehézségei körül forogtak. A küldöttek meg­állapították, hogy a problé­mák ugyanazok keleten, mint nyugaton. A skandi­náv államok képviselői be­jelentették, hogy ők már megszervezték a csereüdü­léseket és lehetőség nyílik arra is, hogy egy-egy fiatal külföldön vállalhasson mun­kát. A jelenlevők határoza­tot hoztak, hogy minden harmadik évben megrende­zik a 35 évnél nem idősebb fiatalok európai tanácsko­zását. A tanácskozások közötti szünetekben két honfitárs­nőnknek alkalma nyílott kö­tetlen beszélgetésekre a bel­ga, NDK-beli, svájci és svéd küldöttekkel. Örömmel ta­pasztalták új barátaik ha­zánk iránt megnyilvánuló szimpátiáját. A beszélgető­partnerek is az integrált oktatás mellett törtek lánd­zsát, ám együttérzéssel hall­gatták Zsuzsa és Vali asz- szony okfejtését, mely sze­rint Magyarország gazdasá­gi nehézségei jelenleg nem teszik lehetővé az említett korszerű oktatási rendszer bevezetését. Ez elsősorban anyagi kérdés! Zárszóként szabadjon a fentiekhez hozzátenni a mi véleményünket. Az integ­rált oktatás széles körű el­terjesztésének valóban anya­gi kérdések szabnak gátat. Az viszont már nem a pén­zen, hanem a szemlélet vál­tozásán múlik, hogy a ko­rábbinál jóval több fiatalt vonjanak be hazánkban is a szövetségi munkába és Magyarországon is megala­kuljon az Országos Ifjúsági Bizottság. Ügy véljük, erre jó alkalom nyílik 1988 ele­jén, amikor 5 év múltán újra sor kerül a Vakok és Gyengénlátók Országos Szö­vetségének tisztújító kong­resszusára. Machalek István Ecsegfalva Karácsonyi ajándéknak sem akármilyen Az új takarékszövetkezeti üzletház Huszonhat évvel ezelőtt határozott úgy az akkori Dévaványai Takarékszövet­kezet igazgatósága, hogy működési területét Ecseg- falvára is kiterjeszti. Ez azonban még mindig azzal járt, hogy a település lakói­nak mindenféle pénzügyeik intézése végett Dévaványára kellett utazniuk. Az igazán megnyugtató helyzet 1974. végén következett be, ami­kor Ecsegfalván kirendeltsé­gi üzletházat nyitott a Dé­vaványai Takarékszövetke­zet. A 13 év alatt azonban a dévaványai áfész ecseg- falvi kis irodáját, majd a volt vasútállomás épületé­ben kapott helyiséget is ki­nőtte a takarékszövetkezet. Az 1700 lakos közül ma már 810 vallja tagsági jo­gon sajátjának a szövetke­zeti pénzintézetet, vagyis, az itt élők 47 százaléka kö­tődik a szövetkezethez. Ugyanis a csaknem 600 be­tétes 9,4 millió forintját ke­zelik a kirendeltség dolgo­zói, miközben 230 helybelit hatmillió forint kölcsönnel segít jelenleg is ez a kiren­deltség. Már tíz évvel ezelőtt egyetértett a Dévaványai Takarékszövetkezet igazga­tósága azzal, hogy Ecsegfal­ván új épületbe kerüljön a takarékszövetkezeti kiren­deltség. Az 1979-ben bekö­vetkezett egyesülés miatt azonban átrendeződött a ko­rábban elképzelt fejlesztési koncepció. Jóllehet, a nagy- gyá lett takarékszövetkezet társadalmi és szakmai veze­tése mindig napirenden tar­totta az ecsegfalviak jogos kérését, teljesülésére- azon­ban csak most kerülhetett sor. Kanó Károly, a Szeghalom és Vidéke Takarékszövetke­zet elnöke a minap rövid házi ünnepségen összegezte az ecsegfalvi kirendeltség lakosságot segítő, eredmé­nyes munkáját, de már ab­ban az új üzletházban, mely 1,2 millió forintos költséggel a Dévaványai Nagyközségi Tanács költség- vetési üzemének kivitelezé­sében épült fel. Az sem mellékes körülmény, hogy a takarékszövetkezet új ki­rendeltségi üzletháza ott kapott helyet, ahol Ecseg­falva új negyede van kiala­kulóban. Az új szövetkezeti pénz­intézet létrehozásáért — mely szép karácsonyi aján­déknak is mondható — Bencze , Elemér, Ecsegfalva megbízott tanácselnöke mondott köszönetét azok­nak, akik erkölcsileg és anyagilag segítették valóra váltani e település lakossá­gának régi kérését. Kép, szöveg: Balkus Imre Januártól emelik a nyugdíjakat, szeptembertől a pályakezdő értelmiségiek kezdő fizetését Az ülést követő kormány- szóvivői tájékoztatón Bá­nyász Rezső részletesen szólt (a Magyar Hírlap kérdésé­re) a megemelt összegű el­látásokról, amelyeket az érintettek már 1988 január­jában kézhez kapnak. El­mondotta: a hetven éven felüliek és a súlyosan rok­kantak nyugdíját 1988-ban 15 százalékkal, de legalább havi 330 forinttal emelik. Az évenkénti rendszeres nyug­díjemelés keretébe tartozók ellátását további 210 forint­tal kell kiegészíteni. A bale­seti járadékoknál a kiegé­szítés összege 100 forint, il­letve az úgynevezett negye­dik fokozatúaknái havi 210 forint. Havonta 330 forinttal egészül ki a nyugdíj mellett folyósított házastársi pótlék, a nyugdíjas házastárs utáni jövedelempótlék pedig 180 forintról 390-re emelkedik. Döntés született a családi pótlék és az egy gyerme­kes családok jövedelempót­lékának emeléséről is. A családi pótlék — mint is- mermes — gyermekenként most 400 forinttal növek­szik, a gyermek három éves koráig pedig további 100 fo­rinttal. Ugyancsak 400 fo­rinttal nő, havi 350 forintról 750-re. az egy gyermek utá­ni jövedelempótlék is. A tartósan beteg és a nevelő­szülőkhöz kihelyezett állami gondozott gyerek utáni csa­ládi pótlék növekedése gyer­mekenként 500 forint. A gyermekgondozási segély mellett folyósított jövede­lempótlék havi 330 forinttal egészül ki, tehát 930-ra emelkedik, az oktatási in­tézmények hallgatóinak ösz­töndíja pedig havi 210 fo­rinttal nő. A kormány döntött egyes társadalombiztosítási kérdé­sekben is. Eszerint a mun­káltatónak fizetés nélküli szabadságot kell biztosítania a dolgozó részére, ha azt közeli hozzátartozójának ott­honi ápolására, vagy saját lakásának magánerős építé­sére kéri. Ennek időtartama a társadalombiztosítási já­rulék fizetése esetén biztosí­tásban eltöltött időnek szá­mít. A.kormány határozott a rokkantsági járadék intéz­ményének bevezetéséről is. Ez a teljesen munkaképte­len, családban gondozott személyek részére jár, ál-' lampolgári jogon. Széles körű vita bontako­zott ki a Minisztertanácsban a pályakezdő és a műszaki értelmiség anyagi-erkölcsi megbecsülésének helyzetéről. Ennek kapcsán (a Magyar Rádió kérdésére válaszolva) a szóvivő bejelentette: a kormány úgy döntött, hogy a pályakezdő értelmiségiek kezdő fizetését 1988. szep­tember l-jével fel kell emel­ni, vagyis, már ekkor el kell érni a bértarifában eredeti­leg 1991. januárra tervezett mértéket. A jövő év szeptemberétől esedékes alapbéremelést részben a vállalatok saját bérfejlesztési alapjából, részben pedig a költségve­tésből fedezik. Az innováci­ós folyamatban részt vevő alkotó műszaki értelmiség helyzetének javítását ki­emelt feladatként kezeli a kormány. A műszakiakat nagy arányban foglalkozta­tó vállalatoknál a jövő év­ben központi intézkedések­kel rendezik a béreket. Az ülésen elfogadták a műsza­ki alkotói díj alapítására vo­natkozó javaslatot, vala­mint döntöttek arról, hogy (a jövőbeli műszaki főta­nácsosi, illetve műszaki .ta­nácsosi cím adományozható vállalati döntés alapján, A tudomány doktorainak illetménykiegészítése január elsejétől nettó 4000 forint, bruttó 7500 forint lesz — közölte Bányász Rezső. Ha­sonló mértékű emelést ha­tározott el a Miniszterta­nács az ezt a címet már el­ért nyugdíjasok számára is. Az intézkedés mintegy 1300 személyt érint, 31 tudomány­ág képviselőjét. A jövőben a magánkeres­kedőknél a vendéglőkben, va­lamint a vendégeknek étke­zést is nyújtó penziókban és kempingekben 30, az egyéb penziókban, kempingekben, ABC-kisáruházakban, tüze­lő- és építőanyag-kereskedé­sekben 20, az egyéb magán- kereskedőknél pedig 15 al­kalmazottat lehet foglalkoz­tatni — válaszolta Bányász Rezső az MTI érdeklődésé­re. Az utóbbi hónapok, he­tek jelentős belpolitikai eseményeinek nemzetközi sajtóvisszhangjával foglal­kozva a kormányszóvivő (az MTI Külföldi Adások Szer­kesztőségének kérdésére) el­mondta, hogy az utóbbi idő­szakban mind a szocialista,- mind a tőkés országok saj­tója élénk érdeklődést ta­núsított Magyarország iránt. A szocialista országok saj­tóorgánumai kivétel nélkül foglalkoztak hazánk gazda­sági és társadalmi helyzeté­vel, a reform folyamatával, elsősorban a gazdaság ru­galmassá tételére és a la­kossági szolgáltatások bőví­tésére irányuló erőfeszíté­sekkel. A nyugati polgári lapok bizonyos mértékig bi­zalmat szavaznak a meghir­detett reformintézkedések­nek, s pozitív hangvételű tudósításokban számoltak be a jövő évben érvénybe lé­pő új útlevél-rendelkezések­ről. A kormány hétfői ülésén foglalkozott az államtitok és a szolgálati titok kérdéskö­rével is. Erre vonatkozott á Magyar Hírlap kérdése, amelyre válaszolva a szóvi­vő a jogszabály módosítá­sának indokairól tájékozta­tott. A most elfogadott vál­toztatás lényege: az a veze­tő adhat felmentést a titok- tartási kötelezettség alól, aki a szóban forgó adato­kat és információkat állam­vagy szolgálati titoknak mi­nősítette. Ez a fő szabály, s ez gyakorlatilag a sajtóra is érvényes. A szóvivő tájékoztatott arról (a Központi Sajtószol­gálat kérdésére), hogy az ülésen a miniszterelnök részletesen foglalkozott a kormány előtt álló felada­tokkal. Vázolta, milyen irányban kell gazdagítani a kormány munkáját, miként kell fejleszteni munkastílu­sát. Foglalkozott azzal is, miként' tervezzék a kor­mány tevékenységét, hogyan érjék el, hogy kevesebb na­pirendet, de nagyobb ala­possággal tárgyaljanak meg, s tevékenységük ne csak a gazdaság fő- folyamataira terjedjen ki, hanem több belpolitikai, társadalompoli­tikai, külpolitikai témát is megvitassanak. Bányász Rezső egy, sze­mélyét érintő érdeklődésre (Magyar Rádió, Külföldi Adások Főszerkesztősége) is válaszolt. Mint mondta: a Minisztertanács Tájékozta­tási Hivatala megszűnt, az elkövetkező három hónap­ban kormánybiztosként azt kell segítenie, hogy létre­jöjjön egy olyan kormány­zati sajtóhivatal, amely megőrzi mindazt a korábbi tapasztalatokból, ami hasz­nos volt, és mellőzi a feles­leges központi irányítást. Előreláthatólag a szóvivő .személyében is változás lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents