Békés Megyei Népújság, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-19 / 299. szám

1987. december 19., szombat o Cserei Pál: A félszeg inas (részlet) Nagyra nyílt az asszony szeme, amikor a férje nyo­mában belépett hozzájuk a jól megtermett fiú, K. Tóth Pista. — Megjöttünk — szólt oda neki a férje, mivel a torná­con állt, miután kinyitotta a kiskertkaput. — És van kedved inasnak lenni? — mustrálta a fiút az asszony, pedig már látta, amikor ellátogatott a mű­helybe. — Azért álltam be, mert kedvem van — mondta, s aztán csodálkozva nézett az asszonyra, mert olyannak tűnt neki a szeme, mint a tiszta égbolt, miközben fel­villant benne, hogy ilyen kék szemet még nem látott! — No, akkor menjünk a műhelybe — intett a fejével Csontos Imre a fiúnak. Mihelyst mind a kettőt el­nyelte a műhely, az asszony átszaladt a szomszédba, és hírül adta Gombos Erzsiké­nek, hogy megjött az inasuk. És csakugyan jó erőben van. Nem keil neki erőlködnie, amikor vizet hoz majd a két nyolcliteres kannával az ar­tézi kútról. Gombos Erzsikét elfogta a kíváncsiság, hogy hogy is veszi kezébe a javításra vá­ró cipőket a parasztfiú, hi­szen vasvillanyelet és kút- ostort markolt eddig, mivel jószággondozó volt a téesz- ben, és teheneket etetett-ita- tott, ahogy Csontos Imrétől hallotta. — És nagyon faragatlan? — simította aztán párnás ujjaival a füle mögé hosszú, barna haját. Az asszony erre azt mond­ta, hogy jóformán alig látta még, és nem tudhatja, fara­gatlan vagy sem. Szót meg csak most hallott tőle. Azt ugyan észrevette, hogy fél­szeg. De hát kamasz. — És tanyasi — toldotta meg Erzsiké. — A tanyák világa szabadabb ugyan, csak nehezen jut el oda, amit a faluban már elér az em­ber. Itt van ártézi kút. vil­lany, vasút, ABC-áruház. A tanyavilágban meg semmi. — De itt van, hála Isten — szólt közbe az asszony —, Pista pedig majd belenő. A félszegségét meg kinövi. Mert neki kell majd szóval tartani a kuncsaftot, amikor Imre nem lesz itthon, és ci­pőt hoznak javítani. — Csakugyan! — nézett az asszonyra Gombos Erzsiké. — Hiszen senki sem az any­ja hasában ismeri meg a vi­lágot. Aztán mind a ketten na­gyot nevettek. Majd Gombos Erzsiké azt mondta az asz- szonvnak, hogy amikor kész lesz a cipője, a férje küldje el neki az inassal. Ezzel is tanul. Harmadnap aztán szorong­va indult el K. Tóth Pista a szomszédba. S a kapuban még egyszer megtörölgette Gombos Erzsiké cipőjét. Csak most a zsebkendőjével, hiszen pucolórongyot nem vihetett magával, s Csontos Imre azt magyarázta neki, mielőtt kijött a műhelyből, hogy úgy nézzen ki a cipő, amikor átadja Erzsikének, mintha dobozból venné ki. És úgy beszéljen vele, ne­hogy szégyent hozzon rá. Gombos Erzsiké azelőtt ért haza az ABC-áruházból, s a csuhészatyrot ledobta a szobában az asztalra, és le­dőlt a plüssdíványra pihen­ni, amikor K. Tóth Pista be­kopogott a nyitott konyha­ajtón, mert Csontos Imre er­re is kioktatta. De hát Gom­bos Erzsiké már az udvari ablakon át meglátta, és mi­vel úgy tartotta a cipőjét a kezében, mint a hímes to­jást, nyomban tudta, hogy Csontosék inasuk. S rögvest az fordult meg a fejében, hogy csakugyan jól megter­mett fiú! De hát csak inas, és nem fog felkelni miatta, mert nem is pihent még. És kiszólt neki, menjen csak be bátran a szobába! Aztán pe­dig felvillant benne: ni csak! Pista úgy néz ki, mint aki már legénysorban van, és felkönyökölt a díványon, s a blúza alól kissé kibukkant a keble, a fiú szeme pedig megakadt rajta, s csak szo­rongatta a kezében a cipőt, mint ha hirtelen elfelejtette volna, hogy miért ment a szomszédba. — Tegyed csak a dívány elé — mondta neki Gombos Erzsiké, miközben ráemelte barna szemét. — Nem vagy már gyerek, hogy tartanod kéne tőlem — kacagott az­tán. K. Tóth Pista fejében pe­dig most az fordult meg, hogy az asszony égszínkék szeme mégis szebb, és le­csillapulva szólt Gombos Erzsikének, hogy a mester úr hazaküldte a cipőjét, majd a dívány elé tette s el­köszönt. * * * K. Tóth Pista lassan ott­honos lett a kisiparos csa­ládnál. Csontos Imre aztán egy napon azt mondta neki, hogy családtagnak tekinti, és Imre bácsinak szólítsa őt, ne mester úrnak. S ettől fog­va egy. asztalnál étkezett a mesterrel és az asszonnyal. Szaladt is, amikor az asz- szon.v vízért küldte az árté­zi kútra. De a teli kannákat mindig az asszonv vette el tőle, hogy megtörölgesse őket, nehogy a kútnál rájuk csörgött víz cseppjeiből tó­csa keletkezzen a konyhai cementlapokra fektetett deszkán. S egyszer éppen akkor szaladt át Gombos Erzsiké Csontosékhoz, amikor a fiú megjött a kútról, s az asz- szony kezébe adta a kanna fülét. De ahogy át akarta venni a kannát, az ujjai alá­csúsztak a fiú tenyerének, akiben erre eleddig ismeret­len érzés futott végig, és ösztönösen a' kanna füléhez szorította az asszony ujjait, aki erre hirtelen rávetette kék szemét, s óvatosan ar- rább csúsztatta a kezét, mintha attól tartana, hogy megsért vele valamit. S az­tán egymásután gyorsan megtörölgette mind a két kannát, miközben halvány pír öntötte el az arcát, s fél­szemmel Gombos Erzsiké­re pillantott, észrevette-e ugyan, hogy mi történt, amikor Pistától átvette a kannákat. Csakhogy Gombos Erzsiké akkor már a kis­kerten legeltette a szemét, mintha a virágokban gyö­nyörködne, pedig alig várta, hogy találkozzon Csontos Imrével, és. négyszemközt beszéljen vele. És odaszólt az asszonynak, hogy benéz még a műhelybe, mert sze­retne új cipőt csináltatni. S aztán bement a műhelybe, és mivel K. Tóth Pista,még fát vitt be a konyhába az asz- szonynak, zavartalanul mondta el Csontos Imrének, hogy az inas a szeme láttá­ra szorongatta a felesége ke­zét, aki megdöbbenve kapta fel a fejét a bangli mellett, és nagyot káromkodott: „Az úristenit!” És Gombos Erzsi­ké azonnal elköszönt, nem várta meg, hogy mi követ­kezik ezek után. De nem is ment többé Csontosékhoz. Csak a szomszédoktól hallot­ta, hogy Csontos Imre elza­varta K. Tóth Pistát, s ak­kor is az asszony után lesel­kedik, amikor az ABC-áru- házba megy . .. Magyari Barna: Diákfoci az iskolában beadták a matek-órát s mi lekezeltünk néhány lány-mosolyt majd átvettük az érettségi diplomát aztán helyzetbe hoztak a lányok aztán végül átpasszoltuk őket most egy verset nézek s képernyőjén ide-oda pattan gyerekkorunk Kerti Károly: Csábító Kerti Károly kiállítása Az Ernst Múzeumban a közelmúltban elhunyt Kerti Károly gyűjteményes kiállí­tása látható. A kortárs gra­fika kiváló mestere hetvene­dik születésnapja felé köze­ledve élete nagy számveté­sére, legnagyobb kiállítására készülődött, amikor várat­lanul érte a halál. A négy évtizedes munkásságot be­mutató kiállítás így már le is zárja egyenletes, emel­kedő életművét. A nyugtalan, kísérletező kedvű, sokoldalú művész, aki mindig az új kifejezési lehetőséget kereste, szinte soha nem volt magával megelégedve. 1917. október 21-én szüle­tett Magyarbólyon, Baranya megyében. A második vi­lágháború éveiben járt a Budapesti Képzőművészeti Főiskolára, ahol Benkhardt Ágoston, Boldizsár István és Elekfy Jenő tanítványa volt. Rajztanári oklevelet is szerzett. Pályáját megszakította a háború. A hadifogságból hazatérve Orosházára került rajztanárnak. Emberi ma­gatartásával, kivételes rajz­pedagógiai módszerével cso­dákat tudott kihozni tanít­ványaiból, akiket a művé­szeti látás és az alkotó­munka titkaiba beavatott. Keze alól művészek sora került ki Orosházán, később Tatára költözve Komárom megyei szakköréből is. Fü- löp Erzsébet festő, Ravasz Erzsébet és Gyúró István grafikus, Paál István és Rajki László szobrászművé­szek mesterüket tisztelik benne. Műveivel először 1953-ban jelentkezett kiállításon, és attól kezdve haláláig min­den jelentősebb grafikai se­regszemlén részt vett. 1954- től önálló kiállításokkal is rendre jelentkezett a fővá­rosban és vidéken egyaránt. Festőként végzett, de fő kifejezési eszköze a grafika volt, bár muráliákat, sgra- fittókat és faintarziát is ter­vezett. A festészethez is vissza-visszakanyarodott. sőt élete utolsó időszakában a térformálás is izgatta fantáziáját. Életművében a realista szemléletű műveket nonfi­guratív kompozíciók is fel­váltották. Figuralista Volt egész életében. A mai élet lényegét kereste összegző grafikáin. Orosházán főként a parasztság élete foglal­koztatta. Tatára kerülve a bányászok életével került közeli kapcsolatba. Művé­szete szélesebbé, összefogot- tabbá vált. Alapvetően konstruktív formanyelvét Picasso és Szalai Lajos mű­vei befolyásolták. A hazai és nemzetközi hagyomány­ból izgalmas kísérletezések során alakította ki sajátos, monumentális kifejezés- módját. melyben az ex­presszív drámai lendület is szerepet kapott. Élményei többnyire intellektuális ter­mészetűek. Sorozatokban formálta mondanivalóját. (Játszó gyerekek, Pihenő lányok, Csoport stb.) A Lángot vivők és őrzők mély szimbolizmusában az élet titkait személyesítette meg, a női testek lágy formáinak ritmusával. Festményein szellemes tér-sík-vonalhar- móniákat teremtett a drá­mai intenzitású tartalom kifejezésére. Monotípiáin külön rend­szert alkotott karakteres fejeivel, melyek mindinkább maszkszernek lettek. (Mó­zes, 1967.) Az 1981-ben ké­szített Bartók-sorozat, a Kékszakállú 1—IV. modern rajzművészetünk csúcstelje­sítményei közé tartozik a lírai emelkedettségű, telje­sen letisztult, az 1975-ös Saloméval és az 1983-as Já­kob az angyallal című mű­veivel együtt. Kerti Károly csoportosu­lásoktól távol, a kortárs művészet nagyjainak alko­tásaival termékeny vitában napjaink magyar valóságát öntötte formába mély gon­dolati tartalmú művészeté­ben. Brestyánszky Ilona Bényei József: Szeretni próbál Aki szeretni megtanult anélkül hogy visszaszeretnék hajnalban ébred s keresi virradatban a naplementét Az ének megcsomósodik mire a lélek elereszti Hozzátok iáiig érkezett menni szeretne menni menni Csillag közt keres kavicsot örül csörrenő békasónak Simogatássá bűvöli arcán a vas ostorcsapokat Markában aranysárga por és szórja szórja szórja szélbe Szeretni próbál s senki sincs aki viszontszeresse érte Kerti Károly: Salome Verasztó Antal: w Eletroham Írni kezdtem, de aztán abba is hagytam ennél a szó­nál, hogy: ELETROHAM! Egy csomó kérdés tolult elém. Van-e definíciója a meghatározhatatlan sorsú napok­nak?! Ki, kit előz ebben a rohamban, és kik azok, akik lemaradnak, és miről?! Eszembe jut a tanult tétel: a létezés, mint mozgató­erő. Magamra vonatkoztatva már nem túl sokat ígér. Segítettem (megtettem, amit tehettem) legyőzni az Időt, s ez az Idő lassan eltemet, mint valami áradás elönti az emlékemet. Érzem, vannak -olyan kérdéseim, melyekre nincsen felelet. . . Engem rémiszt, hogy jelenlegi tudományos fejlettségünk fokán egyre gyorsabban kapunk el {min­denfajta betegséget. Szó nincs róla, hogy tudóscsopor­tok dolgoznának az egészség ragályossá tételének idő­szerű feladatán. Egyre elnyűttebb testemben, egyre több izgalom kó­szál. Ez az izgalom nincs tekintettel sem korra, sem nemre, sem világnézetre, a mindennapokból táplálko­zik, meg belőlünk. Ennek ellenére nem érzem magamat elcserélt gyer­meknek. Apám tanítása szerint: a két keze után csak egy szívvel élhet az ember. Fenti szerveimet ima is munkaeszközként használom, és nincs szükségem átté­teles információkra, hogy a közhangulatról tájékozód­jam. A közhangulatban élek! Mellesleg régtől fogva hozzám tartozó (immanens) a vágy: szeretném feltalálni a Béke-cseppeket. S mint fel­találó fenntartanám magamnak a jogot, hogy az embe­riség eme szerrel való megfertőzésének munkálatait az ebben illetékes világszervezet (helyett)) magam irányí­tanám. Mert szeretem a világot, sajnálom, s tudom, ha­nem történik valami emberhez méltó nagy erőfeszítés, akkor siratni már nem lesz alkalmam.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents