Békés Megyei Népújság, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-19 / 299. szám

1987. december 19., szombat NÉPÚJSÁG CSALÁD - OTTHON ■ i Kedves titok ■ ■ ■ ■ ! Barátnőm meséli, hogy hatéves kislányá­• nak vett karácsonyra egy csodaszép babát, S és jól eldugta az egyik szekrény mélyébe. S Most, amikor elővette, hogy becsomagolja, • látja, hogy ott bizony valaki matatott, fel­■ tehetőén a kislánya megtalálta a <babát. Odahívta a gyereket: ■ — Kati! Te nyúltál ide a szekrénybe? i Elég volt Katinak fülig pirulni, hogy a \ mama megtudja ia választ. Sírva fakadt, ! hogy oda ,a meglepetés. Ebben ja pillanat- i bán Kati is sírva fakadt. Hogy megvigasz­■ talja anyukáját, átölelte, és azt mondta \ neki: — Anyu, én még olyan kicsi vagyok, \ már majdnem el is felejtettem, amit lát- ! 'am, és karácsonyig biztosan elfelejtem! ......................................................................... Bi zony így igaz, hogy a karácsonyi — de akármilyen — ajándékozás öröme jórészt abban rejlik, mennyi belőle a meglepetés, a titok, mennyi la figyelmesség, és nem utolsósorban, hogy milyen szépen, gondo­san, szeretettel becsomagolva \adjuk át. Még nem késő. Szorgalmasan vásároljuk az ajándékokat, dugjuk el \úgy, hogy a Kiskatik ne találhassák meg. És nagyon fontos: csomagoljuk szépen. Ha valakinek nem sikerül karácsonyi vagy más színes papírhoz jutnia, lakkor megteszi a fehér pa­pír is. Rajzoljunk rá zöld filcceruzával kis fenyőágat, kössük át színes selyemszalaggal, és tűzzünk a szalag alá kis fenyőágacskát. Hogy mindez 'úgyis a „pocsékba megy”, ha szétbontják la csomagot? Így igaz, de ez legyen a legnagyobb pocsékolásunk. (sm) Csinos is, meleg is A tavaly kötött vagy horgolt sapkánkat divatossá és újszerű­vé varázsolhatjuk, ha a sapka egyik oldalára valamilyen állat­prém farokrészét tűzzük jó szo­rosan. De csinosan hat az is. ha prémből készült két pompont összefogunk, és az egyik olda­lon rögzítjük. Akinek hosszú hajából ófarok- frizura vagy éppenséggel művé­szi konty készül, annak nehe­zebb meleg téli sapkát viselnie, mert nem fér el alatta a hal. il­letve tönkremegy a frizura. Hogy mégse fázzék a fejük, kössenek minél vastagabb fonalból 1 si­ma. 1 fordított patentkötésse! 7-8 cm széles (fejbőségnek meg­felelő hosszú) csíkot, hátul vair­ják össze, így húzzák fel és vi­seljék, mint a rajz mutatja. Csi­nos is. meleg is. B. K. Idejében készülődjünk karácsonyra! Sok jele van annak, hogy Petőfi — pontosan 140 évvel ezelőtt írott — Pató Pál úr című verse visszatérő so­rának, „Ej, ráérünk arra még"-nek a fricskája ma is célba talál. Emberek töme­gében él elevenen a hajlan­dóság a különféle teendők elodázására. Decemberbe lépve például ugyan felköd- lik, a családosokban, hogy nyakukon a karácsony, de mert az mindig annyi ki­adást, kapkodást, lótást-fu- tást, vesződséget okoz, olyan­formán legyintik el, hogy „jobb rá nem is gondolni”. Aztán a készülődés helyetti utolsó pillanatban mindezt megbánják. Igaz, az egésznek nem könnyű nekikezdeni. Min­denekelőtt a karácsonyra szánható összeget illetően kell dűlőre jutni. Mennyire telik — eladósodás nélkül. Aztán következik az „elő­irányzat" elosztása, egyfelől magára az ünnep „rezsijé­re”, fenyőre, díszekre, alkal­mi csomagolóanyagra, posta- költségre; továbbá az ünnepi ételekre, italokra, másfelől a megajándékozandók testre szabott meglepetéseire for­dítható összegre. A hozzá­tartozók, barátok személy szerinti számba vétele során támadhatnak kevésbé zseb­be vágó, ám mégis örömöt szerző ajándékötletek. Mert mi más célja lehet a kará­csonyi ajándéknak, mint az, hogy örömöt szerezzenek vele, hogy kifejezésre jut­tassa az illető iránti figyel­met,- gyengédséget. Az utóbbi évtizedekben valóságos sportot csináltak abból a szülők, illetve a fel­nőttek, hogy a gyerekeket minél drágább, minél látvá­nyosabb ajándékokkal hal­mozzák el, mintegy „jóváté­telként” azért, mert a szülő idejéből kevés jut neki. Ám nem ez a legnagyobb baja a drága játéknak, hanem az, hogy ha nem Lego, Márk­iin vagy más építő, alkotásra késztető, képzeletserkentő játék, akkor csakhamar megunható unaloműző. Gyermeke és szülője válo­gatja persze, de tartós öröm forrása lehet — olcsón — a házilag előállított szerszá­mosláda lécekkel, szögekkel, kalapáccsal, fogóval, ame­lyekkel — ha kisebb sérü­lések árán is — a 6-10 éves gyerek megtanulhatja a ve­lük való bánásmódot, „fel­nőtt” munkát végezhet. És kollektív szórakozást nyújt­hat az anya vagy a nagy­anya varrta kesztyűs báb­színházi bábuk sora, ugyan­csak házilag tákolt, felállít­ható, kinyitható-összecsuk- ható paravánnal, és mind­ez otthoni használt ruhából, lécekből, különösebb hozzá­értést nem kívánva. December eleji nekigyür- kőzéssel karácsonyig elké­szülhetnek szapora lusta kö­téssel vagy horgolással. A réteges öltözködés divatos kellékei a bebújós és gom­bos mellények, olyan szín­ben és olyan hanyagul lógós "fazonnal fiatal felnőttek, ka­masz fiúk és lányok számá­ra, amilyent gépi kötéssel kapni sem lehet, a butikok­ban pedig szinte megfizethe­tetlen. A viszonylag olcsó nád­vagy gyékénykosár házila­gos kiképzése habszivacs alátéttel, régi sálból vagy di­vatjamúlt nyári ruhából való kibéleléssel varródobozzá, kötéstartóvá — ugyancsak célszerű, nőknek való aján­dék. A nyakkendőt viselő fér­fiak bizonyára örülni tud­nak egy olyan, a szekrény­ajtó belsejére akasztható, 6-7 centis közökkel horgolt hálónak, amelynek lyukaiba egymás mellé és egymás alá akaszthatóak a nyakkendők, vagyis szem előtt van a nvakravalókészletük. Ezeket az ötleteket csak gondolatébresztőnek szán­tuk, arra hívva fel a figyel­met, hogy már nincs idő a latolgatásra; oda a patópá- losdival! N. Ä. © Hz olvasás-írás zavara Az olvasás és írás megta­nulását akadályozó zavart nevezzük dyslexiának. Dyslexiás az a gyerek, aki az általános iskolában meg­szokott idő alatt és az ott szokásos gyakorlás mellett nem tanul meg olvasni, pe­dig egyébként értelmes. Ezeket a gyermekeket sokat szokták igazságtalanul szid­ni. Látják ugyanis, hogy okosak, és így azt gondol­ják, hogy csak a gyermek igyekezetén és jóakaratán múlik, hogy megtanuljon olvasni, írni, fogalmazni. Pedig ezeknek különleges támogatásra és különleges tanítási módszerre van szük­ségük. A dyslexiás gyermekek egy részénél viselkedésükre van panasz: kisgyermeke­sek, játékosak, a figyelmük csapongó, a szellemi mun­kában nem kitartóak. Ez már sokuknál megfigyelhe­tő óvodás korban is. Az is­kolai kudarcok hatására olykor bohóckodással igye­keznek sikerélményhez jut­ni. Általában gyenge a szö­vegekre való emlékezetük, kicsi a szókincsük, ügyetle­nebek a mondataik. Nehe-> zen tanulnak verseket, szó­sorokat (pl. hónapokat). Óvodás korukban nem ér­dekli őket a mese. Némelyi­kük a szokásosnál később is kezdett beszélni, esetleg hosszú ideig pösze is volt. Az első osztályban ezek a gyerekek nehezen tanulják meg a betűket, és gyakran összetévesztik az egymáshoz hasonló alakúakat, vagy hangzásúakat (pl. t—f, n—m, ty—ny, ü—u, p—b, k—g stb.). Nagy üggyel-bajjal tanulják meg a betűk ösz- szeolvasását. Az olvasás tempója lassú, a szöveg- megértés rossz. A II—III. osztályban gyakori a betűk sorrendjének felcserélése. Az olvasás a későbbiekben is akadozó, hangsúlytalan marad. írásuk — elsősorban a fiúké — görcsös, rossz vo­nalvezetésű, lassú, betűté­vesztések, -kihagyások van­nak benne. A legtöbb dyslexiás gyer­mek jó számoló. Előfordul azonban, hogy ebben a tárgyban is gyengén teljesí­tenek, mert a számokat is felcserélik, elfelejtik, vagy nem tudják elolvasni a fel­adatlapokat. Az olvasás-írás zavar oka: a beszédközpont szer­Gyakori téli vendégeink a cinegék Beköszöntött a tél, előbb- utóbb a hó is beveszi ma­gát mindennapjainkba. A melegebb évszakokban er- dőn-mezőn élő madarak egy része déli vidékekre távo­zott, vannak, kik dacolnak a zord időjárással, és télen is költőhelyük közelében maradnak, de a nálunk te­lelők nagy része behúzódik az emberi településekre. Ta­lán a leghamarabb a cine­gék kerülnek szemünk elé, viszonylagos gyakoriságuk­nak, élénk színüknek kö­szönhetően. A hazánkban élő kilenc cinegefaj közül csak három­négy jelenik meg a számuk­ra terített asztalok környé­kén. A szén- és kék cinege a nagyobb településekre is bemerészkedik, még a me­gyénkben csak szórványo­san fészkelő barátcinege a parkokban, erdőkben talált etetők vendége. A fegyves- cinege, bár szereti a napra­forgót, csak alkalmilag ven­dégeskedik az etetőknél. Ez a faj inkább a fenyőgallya­kat, tobozokat kutatja át apró rovarok után. A fennmaradó fajok kö­zül az őszapó, a függő- és a barkóscinege él még me­gyénkben, de életmódjaik az erdők belsejéhez, a na­gyobb nádasokhoz kötik őket. Ismertetésükre egy esetleges későbbi írásban kerülhet sor. A pontos leltárhoz még mindig hiányzik két faj. A búbos és a kormos fejű ci­negét, ha sikerülne is meg­figyelni Békésben, ez az ese­mény minden bizonnyal a madarásznapló „különleges­ség” rovatába kerülne. A cinegefélék a hideg be­álltával nagy csapatokba ve­rődnek. Társaságukhoz több madárfaj csatlakozik, így néhány pintyféle, harká­lyok, királykák, ritkán a vi­dékünkön csak egy-két he­lyen költő fakusz is. Ha a madáretető e madárfajok számára is kedvező környe­zetben van elhelyezve, kis türelemmel figyelemmel kí­sérhetjük a környék egész madárvilágának életét. Miután az ember közvet­len közelében csak az „iga­zi” cinegék jelennek meg, ebből is leggyakrabban a kék és a széncinege, e he­lyen ezekről a madarakról szólok néhány szót. A ta­vasz, nyár folyamán kikor­hadt faodú, csősorompó, vil­lanyóra, postaláda lakásából tucatnyi testvérével kirepült cinegefi már éppoly élet­erős, mozgékony, erőszakos, mint szülei, vagy a szom­széd cinegecsalád felnőtt tagjai. Tőlük csak kevésbé élénk színével marad el. Erőnlétük azonnal érthető­vé válik, ha belegondolunk: a család felcseperedéséig vödörnyi kukac, pondró, pe­te tűnt el a cinegelakás aj­tajában. A család, bár idő­vel feloszlik, a tartós hava­zásig kitartóan kutatja a kéregrepedésekben meghú­zódó táplálékát a gondos kertészek örömére. Bár szívünknek, lelkűnk­nek jól eshet, hogy a há­zunk körül megjelenő cine­gék már az ős'z folyamán vi vagy működéses sérülése. Ez az agy működésének egy részkiesését jelenti, amely elsősorban a látási és hallá­si ingerek felfogásának és azok kapcsolatainak a za­varában jelentkezik. A gyermek nehezen tudja az egészet részekre bontani, il­letve a részekből az egészet összeállítani, szaknyelven mondva, sérült az analizáló- szintetizáló képessége. Mit tegyen a szülő, ha ne­hezen tanul meg gyermeke olvasni? A dyslexiás gyermeknek külön, speciális foglalkozás­ra van szüksége. Azzal, hogy végtelenül sokat ol­vastatjuk, a baj nem javul meg. Elvben az lenne a legjobb, ha nem várnánk meg a dyslexia kialakulását, hanem meg tudnánk előzni, pl. úgy, hogy azoknál az óvodás korú gyermekeknél, akiknél az olvasásra való éretlenség jeleit tapasztal­juk, még a beiskolázás előtt ún. „dyslexia prevenciós” csoportokat létesítünk (a logopédián), ahol az olva­sás-írástanuláshoz szükséges képességeket fejlesztjük. Ahol a dyslexia kialakult, ajánlatos a gyermeket a körzetileg illetékes logopé­dushoz vinni. (Vége) Nagy Gyuláné —dr. Nagy Lászlóné rájárnak a kifüggesztett napraforgótányérra, lássuk be, hogy a korai etetéssel nemcsak a környék kukac- ságának kínáljuk tálcán fá­inkat, bokrainkat, de a ma­darakat is elvonjuk termé­szetes táplálékuktól. Az amúgy is madártizedelő tél még nagyobb áldozatot szed­het a kevésbé felkészült ma­darak közül. Ne etessük idő előtt a ma­darakat! Ha beköszöntött a tartós hideg és a cinegéket egyre közelebbről, az ablakpár­kányról, karnyújtásnyi tá­volságból figyelhetjük, több érdekes dolgot is észrevehe­tőnk. A veréb nagyságú, sárga hasú, fekete sapkás madár, mely éppen csak felkapja a magot, és egy közeli ágon kopácsolja szét, minden bi­zonnyal széncinege. A ha­sán húzódó fekete sáv még további információkkal is szolgál. Ha a fekete tollak a combon is megtalálhatók, akkor hím madarat figye­lünk. Ha azonban ez a csík csak vékonyan vehető ki a sárga mezőből, akkor tojó cinegével van dolgunk. Ha semmiféle sávot nem látunk a hason, érdemes a fejtetőre újabb pillantást vetni. A kék sapka, szárny, farok az apróbb termetű, harcias kék cinegéé. Élet­módjában hasonlít a fekete fejű rokonhoz, de inkább az erdőket kedveli, az etetőkre is kisebb számban jár. Mikor a régen várt hóvi­rágos reggelen megszólal a cinegék jól ismert tavaszi éneke, a „nyitnikék”,. gon­doljunk bele: kis akciónk, melyet a madarak védelmé­ért folytattunk, vajon hasz­nos volt-e. A válaszunk „igen” lesz. Boldog Gusztáv Téli tanácsok Minden vezető retteg a síkos úton való autózástól. Jog­gal! Ilyenkor óvatosan és nagyon elővigyázatosan kell ve­zetni. Síkos úton a hajtókerekek induláskor (a iorgalmi jel­zőlámpáknál való elindulásnál is) az alacsony áttételi foko­zatban könnyen „kipörögnek”, s az autó oldalvást csúszik. Ha ezt tapasztaljuk, azonnal vegyük vissza a gázt. Kezdjük tehát elölről az indulást, de most már csak fi­noman, lassan, fokozatosan adjunk gázt. Ha így sem megy, kapcsoljunk közvetlenül a II. sebességi fokozatba. A ten­gelykapcsolót a súrlódási pontban először megtartva, majd érzéssel, finom csúsztatással kezdjük a pedált lassan felen­gedni. Síkos úton sohasem szabad hirtelen adni és visszavenni a gázt. Az autó mindkét esetben könnyen megcsúszhat. De legalább olyan fontos, hogy kerüljük a hirtelen kormány­elíordítást. Síkos úton is könnyen előfordulhat, hogy vala­milyen váratlan akadály gyors fékezésre és ellenkormány­zásra késztet bennünket. Ezzel kapcsolatban közismert az a klasszikus tanács, hogy semmiképpen sem szabad a féket és kormányt egyidejűleg használni. Sokan vallják, hogy csúszós, jeges úton, illetve olyan út­felületre hirtelen ráfutva célszerűbb mindjárt alacsonyabb sebességi fokozatba visszakapcsolni, és a motor fékező ha­tását érvényesíteni a lábfék helyett. Ezzel a régi nézettel szemben áll az a tapasztalat, hogy a lábféket olykor ered­ményesebben és veszélytelenebbül használhatjuk — a blok­kolásgátlóval kiegészített modern fékszerkezeteket nem is említve — ilyen esetben, mint a gyors visszakapcsolást. Ha mégis olyan helyzetbe kerülünk, hogy a kocsi meg- farol, ne veszítsük el a fejünket: adott esetben kapcsoljunk üresbe, és nyugodt mozdulattal forgassuk a kormányt abba az irányba, amerre a kocsi éppen fáról. A megcsúszás irá­nyába kormányozunk tehát, hogy a lehetőség szerint előre mutató kerekekkel hozzuk ki a farolásból az autót. B. I. WEÖRES SÁNDOR: Nöl a dér, álom jár Nöl a dér, álom jár, hó kering a fák közt. Karácsonynak ünnepe lépeget a fák közt. Én is ládd, én is, ládd, hóban lépegetnék, ha a jeges táj fölött karácsony lehetnék. Hó fölött, ég alatt nagy könyvből dalolnék fehér ingben, mezítláb, ha karácsony volnék. Viasz-szín, kén-sárga mennybolt alatt járnék, körülvenne kék-eres halvány téli árnyék. Kis ágat öntöznék fönn a messze holdban. Fagyott cinkék helyébe lefeküdnék holtan. Csak sírnék, csak rínék, ha karácsony volnék, vagy legalább utolsó fia-lánya volnék.

Next

/
Thumbnails
Contents