Békés Megyei Népújság, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-19 / 299. szám
1987. december 19., szombat NÉPÚJSÁG CSALÁD - OTTHON ■ i Kedves titok ■ ■ ■ ■ ! Barátnőm meséli, hogy hatéves kislányá• nak vett karácsonyra egy csodaszép babát, S és jól eldugta az egyik szekrény mélyébe. S Most, amikor elővette, hogy becsomagolja, • látja, hogy ott bizony valaki matatott, fel■ tehetőén a kislánya megtalálta a <babát. Odahívta a gyereket: ■ — Kati! Te nyúltál ide a szekrénybe? i Elég volt Katinak fülig pirulni, hogy a \ mama megtudja ia választ. Sírva fakadt, ! hogy oda ,a meglepetés. Ebben ja pillanat- i bán Kati is sírva fakadt. Hogy megvigasz■ talja anyukáját, átölelte, és azt mondta \ neki: — Anyu, én még olyan kicsi vagyok, \ már majdnem el is felejtettem, amit lát- ! 'am, és karácsonyig biztosan elfelejtem! ......................................................................... Bi zony így igaz, hogy a karácsonyi — de akármilyen — ajándékozás öröme jórészt abban rejlik, mennyi belőle a meglepetés, a titok, mennyi la figyelmesség, és nem utolsósorban, hogy milyen szépen, gondosan, szeretettel becsomagolva \adjuk át. Még nem késő. Szorgalmasan vásároljuk az ajándékokat, dugjuk el \úgy, hogy a Kiskatik ne találhassák meg. És nagyon fontos: csomagoljuk szépen. Ha valakinek nem sikerül karácsonyi vagy más színes papírhoz jutnia, lakkor megteszi a fehér papír is. Rajzoljunk rá zöld filcceruzával kis fenyőágat, kössük át színes selyemszalaggal, és tűzzünk a szalag alá kis fenyőágacskát. Hogy mindez 'úgyis a „pocsékba megy”, ha szétbontják la csomagot? Így igaz, de ez legyen a legnagyobb pocsékolásunk. (sm) Csinos is, meleg is A tavaly kötött vagy horgolt sapkánkat divatossá és újszerűvé varázsolhatjuk, ha a sapka egyik oldalára valamilyen állatprém farokrészét tűzzük jó szorosan. De csinosan hat az is. ha prémből készült két pompont összefogunk, és az egyik oldalon rögzítjük. Akinek hosszú hajából ófarok- frizura vagy éppenséggel művészi konty készül, annak nehezebb meleg téli sapkát viselnie, mert nem fér el alatta a hal. illetve tönkremegy a frizura. Hogy mégse fázzék a fejük, kössenek minél vastagabb fonalból 1 sima. 1 fordított patentkötésse! 7-8 cm széles (fejbőségnek megfelelő hosszú) csíkot, hátul vairják össze, így húzzák fel és viseljék, mint a rajz mutatja. Csinos is. meleg is. B. K. Idejében készülődjünk karácsonyra! Sok jele van annak, hogy Petőfi — pontosan 140 évvel ezelőtt írott — Pató Pál úr című verse visszatérő sorának, „Ej, ráérünk arra még"-nek a fricskája ma is célba talál. Emberek tömegében él elevenen a hajlandóság a különféle teendők elodázására. Decemberbe lépve például ugyan felköd- lik, a családosokban, hogy nyakukon a karácsony, de mert az mindig annyi kiadást, kapkodást, lótást-fu- tást, vesződséget okoz, olyanformán legyintik el, hogy „jobb rá nem is gondolni”. Aztán a készülődés helyetti utolsó pillanatban mindezt megbánják. Igaz, az egésznek nem könnyű nekikezdeni. Mindenekelőtt a karácsonyra szánható összeget illetően kell dűlőre jutni. Mennyire telik — eladósodás nélkül. Aztán következik az „előirányzat" elosztása, egyfelől magára az ünnep „rezsijére”, fenyőre, díszekre, alkalmi csomagolóanyagra, posta- költségre; továbbá az ünnepi ételekre, italokra, másfelől a megajándékozandók testre szabott meglepetéseire fordítható összegre. A hozzátartozók, barátok személy szerinti számba vétele során támadhatnak kevésbé zsebbe vágó, ám mégis örömöt szerző ajándékötletek. Mert mi más célja lehet a karácsonyi ajándéknak, mint az, hogy örömöt szerezzenek vele, hogy kifejezésre juttassa az illető iránti figyelmet,- gyengédséget. Az utóbbi évtizedekben valóságos sportot csináltak abból a szülők, illetve a felnőttek, hogy a gyerekeket minél drágább, minél látványosabb ajándékokkal halmozzák el, mintegy „jóvátételként” azért, mert a szülő idejéből kevés jut neki. Ám nem ez a legnagyobb baja a drága játéknak, hanem az, hogy ha nem Lego, Márkiin vagy más építő, alkotásra késztető, képzeletserkentő játék, akkor csakhamar megunható unaloműző. Gyermeke és szülője válogatja persze, de tartós öröm forrása lehet — olcsón — a házilag előállított szerszámosláda lécekkel, szögekkel, kalapáccsal, fogóval, amelyekkel — ha kisebb sérülések árán is — a 6-10 éves gyerek megtanulhatja a velük való bánásmódot, „felnőtt” munkát végezhet. És kollektív szórakozást nyújthat az anya vagy a nagyanya varrta kesztyűs bábszínházi bábuk sora, ugyancsak házilag tákolt, felállítható, kinyitható-összecsuk- ható paravánnal, és mindez otthoni használt ruhából, lécekből, különösebb hozzáértést nem kívánva. December eleji nekigyür- kőzéssel karácsonyig elkészülhetnek szapora lusta kötéssel vagy horgolással. A réteges öltözködés divatos kellékei a bebújós és gombos mellények, olyan színben és olyan hanyagul lógós "fazonnal fiatal felnőttek, kamasz fiúk és lányok számára, amilyent gépi kötéssel kapni sem lehet, a butikokban pedig szinte megfizethetetlen. A viszonylag olcsó nádvagy gyékénykosár házilagos kiképzése habszivacs alátéttel, régi sálból vagy divatjamúlt nyári ruhából való kibéleléssel varródobozzá, kötéstartóvá — ugyancsak célszerű, nőknek való ajándék. A nyakkendőt viselő férfiak bizonyára örülni tudnak egy olyan, a szekrényajtó belsejére akasztható, 6-7 centis közökkel horgolt hálónak, amelynek lyukaiba egymás mellé és egymás alá akaszthatóak a nyakkendők, vagyis szem előtt van a nvakravalókészletük. Ezeket az ötleteket csak gondolatébresztőnek szántuk, arra hívva fel a figyelmet, hogy már nincs idő a latolgatásra; oda a patópá- losdival! N. Ä. © Hz olvasás-írás zavara Az olvasás és írás megtanulását akadályozó zavart nevezzük dyslexiának. Dyslexiás az a gyerek, aki az általános iskolában megszokott idő alatt és az ott szokásos gyakorlás mellett nem tanul meg olvasni, pedig egyébként értelmes. Ezeket a gyermekeket sokat szokták igazságtalanul szidni. Látják ugyanis, hogy okosak, és így azt gondolják, hogy csak a gyermek igyekezetén és jóakaratán múlik, hogy megtanuljon olvasni, írni, fogalmazni. Pedig ezeknek különleges támogatásra és különleges tanítási módszerre van szükségük. A dyslexiás gyermekek egy részénél viselkedésükre van panasz: kisgyermekesek, játékosak, a figyelmük csapongó, a szellemi munkában nem kitartóak. Ez már sokuknál megfigyelhető óvodás korban is. Az iskolai kudarcok hatására olykor bohóckodással igyekeznek sikerélményhez jutni. Általában gyenge a szövegekre való emlékezetük, kicsi a szókincsük, ügyetlenebek a mondataik. Nehe-> zen tanulnak verseket, szósorokat (pl. hónapokat). Óvodás korukban nem érdekli őket a mese. Némelyikük a szokásosnál később is kezdett beszélni, esetleg hosszú ideig pösze is volt. Az első osztályban ezek a gyerekek nehezen tanulják meg a betűket, és gyakran összetévesztik az egymáshoz hasonló alakúakat, vagy hangzásúakat (pl. t—f, n—m, ty—ny, ü—u, p—b, k—g stb.). Nagy üggyel-bajjal tanulják meg a betűk ösz- szeolvasását. Az olvasás tempója lassú, a szöveg- megértés rossz. A II—III. osztályban gyakori a betűk sorrendjének felcserélése. Az olvasás a későbbiekben is akadozó, hangsúlytalan marad. írásuk — elsősorban a fiúké — görcsös, rossz vonalvezetésű, lassú, betűtévesztések, -kihagyások vannak benne. A legtöbb dyslexiás gyermek jó számoló. Előfordul azonban, hogy ebben a tárgyban is gyengén teljesítenek, mert a számokat is felcserélik, elfelejtik, vagy nem tudják elolvasni a feladatlapokat. Az olvasás-írás zavar oka: a beszédközpont szerGyakori téli vendégeink a cinegék Beköszöntött a tél, előbb- utóbb a hó is beveszi magát mindennapjainkba. A melegebb évszakokban er- dőn-mezőn élő madarak egy része déli vidékekre távozott, vannak, kik dacolnak a zord időjárással, és télen is költőhelyük közelében maradnak, de a nálunk telelők nagy része behúzódik az emberi településekre. Talán a leghamarabb a cinegék kerülnek szemünk elé, viszonylagos gyakoriságuknak, élénk színüknek köszönhetően. A hazánkban élő kilenc cinegefaj közül csak háromnégy jelenik meg a számukra terített asztalok környékén. A szén- és kék cinege a nagyobb településekre is bemerészkedik, még a megyénkben csak szórványosan fészkelő barátcinege a parkokban, erdőkben talált etetők vendége. A fegyves- cinege, bár szereti a napraforgót, csak alkalmilag vendégeskedik az etetőknél. Ez a faj inkább a fenyőgallyakat, tobozokat kutatja át apró rovarok után. A fennmaradó fajok közül az őszapó, a függő- és a barkóscinege él még megyénkben, de életmódjaik az erdők belsejéhez, a nagyobb nádasokhoz kötik őket. Ismertetésükre egy esetleges későbbi írásban kerülhet sor. A pontos leltárhoz még mindig hiányzik két faj. A búbos és a kormos fejű cinegét, ha sikerülne is megfigyelni Békésben, ez az esemény minden bizonnyal a madarásznapló „különlegesség” rovatába kerülne. A cinegefélék a hideg beálltával nagy csapatokba verődnek. Társaságukhoz több madárfaj csatlakozik, így néhány pintyféle, harkályok, királykák, ritkán a vidékünkön csak egy-két helyen költő fakusz is. Ha a madáretető e madárfajok számára is kedvező környezetben van elhelyezve, kis türelemmel figyelemmel kísérhetjük a környék egész madárvilágának életét. Miután az ember közvetlen közelében csak az „igazi” cinegék jelennek meg, ebből is leggyakrabban a kék és a széncinege, e helyen ezekről a madarakról szólok néhány szót. A tavasz, nyár folyamán kikorhadt faodú, csősorompó, villanyóra, postaláda lakásából tucatnyi testvérével kirepült cinegefi már éppoly életerős, mozgékony, erőszakos, mint szülei, vagy a szomszéd cinegecsalád felnőtt tagjai. Tőlük csak kevésbé élénk színével marad el. Erőnlétük azonnal érthetővé válik, ha belegondolunk: a család felcseperedéséig vödörnyi kukac, pondró, pete tűnt el a cinegelakás ajtajában. A család, bár idővel feloszlik, a tartós havazásig kitartóan kutatja a kéregrepedésekben meghúzódó táplálékát a gondos kertészek örömére. Bár szívünknek, lelkűnknek jól eshet, hogy a házunk körül megjelenő cinegék már az ős'z folyamán vi vagy működéses sérülése. Ez az agy működésének egy részkiesését jelenti, amely elsősorban a látási és hallási ingerek felfogásának és azok kapcsolatainak a zavarában jelentkezik. A gyermek nehezen tudja az egészet részekre bontani, illetve a részekből az egészet összeállítani, szaknyelven mondva, sérült az analizáló- szintetizáló képessége. Mit tegyen a szülő, ha nehezen tanul meg gyermeke olvasni? A dyslexiás gyermeknek külön, speciális foglalkozásra van szüksége. Azzal, hogy végtelenül sokat olvastatjuk, a baj nem javul meg. Elvben az lenne a legjobb, ha nem várnánk meg a dyslexia kialakulását, hanem meg tudnánk előzni, pl. úgy, hogy azoknál az óvodás korú gyermekeknél, akiknél az olvasásra való éretlenség jeleit tapasztaljuk, még a beiskolázás előtt ún. „dyslexia prevenciós” csoportokat létesítünk (a logopédián), ahol az olvasás-írástanuláshoz szükséges képességeket fejlesztjük. Ahol a dyslexia kialakult, ajánlatos a gyermeket a körzetileg illetékes logopédushoz vinni. (Vége) Nagy Gyuláné —dr. Nagy Lászlóné rájárnak a kifüggesztett napraforgótányérra, lássuk be, hogy a korai etetéssel nemcsak a környék kukac- ságának kínáljuk tálcán fáinkat, bokrainkat, de a madarakat is elvonjuk természetes táplálékuktól. Az amúgy is madártizedelő tél még nagyobb áldozatot szedhet a kevésbé felkészült madarak közül. Ne etessük idő előtt a madarakat! Ha beköszöntött a tartós hideg és a cinegéket egyre közelebbről, az ablakpárkányról, karnyújtásnyi távolságból figyelhetjük, több érdekes dolgot is észrevehetőnk. A veréb nagyságú, sárga hasú, fekete sapkás madár, mely éppen csak felkapja a magot, és egy közeli ágon kopácsolja szét, minden bizonnyal széncinege. A hasán húzódó fekete sáv még további információkkal is szolgál. Ha a fekete tollak a combon is megtalálhatók, akkor hím madarat figyelünk. Ha azonban ez a csík csak vékonyan vehető ki a sárga mezőből, akkor tojó cinegével van dolgunk. Ha semmiféle sávot nem látunk a hason, érdemes a fejtetőre újabb pillantást vetni. A kék sapka, szárny, farok az apróbb termetű, harcias kék cinegéé. Életmódjában hasonlít a fekete fejű rokonhoz, de inkább az erdőket kedveli, az etetőkre is kisebb számban jár. Mikor a régen várt hóvirágos reggelen megszólal a cinegék jól ismert tavaszi éneke, a „nyitnikék”,. gondoljunk bele: kis akciónk, melyet a madarak védelméért folytattunk, vajon hasznos volt-e. A válaszunk „igen” lesz. Boldog Gusztáv Téli tanácsok Minden vezető retteg a síkos úton való autózástól. Joggal! Ilyenkor óvatosan és nagyon elővigyázatosan kell vezetni. Síkos úton a hajtókerekek induláskor (a iorgalmi jelzőlámpáknál való elindulásnál is) az alacsony áttételi fokozatban könnyen „kipörögnek”, s az autó oldalvást csúszik. Ha ezt tapasztaljuk, azonnal vegyük vissza a gázt. Kezdjük tehát elölről az indulást, de most már csak finoman, lassan, fokozatosan adjunk gázt. Ha így sem megy, kapcsoljunk közvetlenül a II. sebességi fokozatba. A tengelykapcsolót a súrlódási pontban először megtartva, majd érzéssel, finom csúsztatással kezdjük a pedált lassan felengedni. Síkos úton sohasem szabad hirtelen adni és visszavenni a gázt. Az autó mindkét esetben könnyen megcsúszhat. De legalább olyan fontos, hogy kerüljük a hirtelen kormányelíordítást. Síkos úton is könnyen előfordulhat, hogy valamilyen váratlan akadály gyors fékezésre és ellenkormányzásra késztet bennünket. Ezzel kapcsolatban közismert az a klasszikus tanács, hogy semmiképpen sem szabad a féket és kormányt egyidejűleg használni. Sokan vallják, hogy csúszós, jeges úton, illetve olyan útfelületre hirtelen ráfutva célszerűbb mindjárt alacsonyabb sebességi fokozatba visszakapcsolni, és a motor fékező hatását érvényesíteni a lábfék helyett. Ezzel a régi nézettel szemben áll az a tapasztalat, hogy a lábféket olykor eredményesebben és veszélytelenebbül használhatjuk — a blokkolásgátlóval kiegészített modern fékszerkezeteket nem is említve — ilyen esetben, mint a gyors visszakapcsolást. Ha mégis olyan helyzetbe kerülünk, hogy a kocsi meg- farol, ne veszítsük el a fejünket: adott esetben kapcsoljunk üresbe, és nyugodt mozdulattal forgassuk a kormányt abba az irányba, amerre a kocsi éppen fáról. A megcsúszás irányába kormányozunk tehát, hogy a lehetőség szerint előre mutató kerekekkel hozzuk ki a farolásból az autót. B. I. WEÖRES SÁNDOR: Nöl a dér, álom jár Nöl a dér, álom jár, hó kering a fák közt. Karácsonynak ünnepe lépeget a fák közt. Én is ládd, én is, ládd, hóban lépegetnék, ha a jeges táj fölött karácsony lehetnék. Hó fölött, ég alatt nagy könyvből dalolnék fehér ingben, mezítláb, ha karácsony volnék. Viasz-szín, kén-sárga mennybolt alatt járnék, körülvenne kék-eres halvány téli árnyék. Kis ágat öntöznék fönn a messze holdban. Fagyott cinkék helyébe lefeküdnék holtan. Csak sírnék, csak rínék, ha karácsony volnék, vagy legalább utolsó fia-lánya volnék.
