Békés Megyei Népújság, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-19 / 299. szám

1987. december 19., szombat

o

Ponty és amur az ünnepi asztalra

(Folytatás az 1. oldalról)

kapnak hecket, amely keresett halfajta volt. Élőhalárusításra sajnos nem vállalkozhatnak, mivel ehhez nincsenek meg a megfelelő feltételek.

Egész évben folyamatosan kapható viszont élő hal a Halforg gyulai boltjában, amely a piaci üzletsoron található. Itt csak élőhalárusítással foglalkoznak — mondta Friedrich Endre, az üzlet vezetője. Sajnos, ők •sem tudnak beszerezni olyan kedvelt halfajtákat, mint a harcsa, a süllő és a csuka. Lesz viszont elegendő ponty és busa, amelyből egyelőre 10-10 mázsát rendeltek a Hidasháti Állami Gazdaságtól. Eddigi tapasztalataik szerint igényüket ki is elégíti a szállító. A bolt tárolókapacitása lehetővé teszi a tartalékolást, így mintegy 10-12 mázsa halat állandóan tartanak az üzletben.

Jó hír a vásárlóknak, hogy Vesznek fel megrendeléseket az üzletben konyhakész, tisztított, szeletelt halra, sőt recepteket is tudnak adni. December 20-tól, kora reggeltől délután 5 óráig. 24-én pedig 12 óráig várják a vevőket. A két ünnep között is nyitva lesznek.

SZARVASON

Krucsó László, a városi tanács illetékese arról adott tájékoztatást, hogy a város belterületén élő halat nem árusítanak. Halárusítás folyik viszont a Haltenyésztési Kutatóintézetben, ahol hétfőn, kedden és szerdán 8—14 óra között pontyot lehet vásárolni.

BÉKÉSCSABÁN,

a Halért-fióknál Szamos István üzletvezető azzal a biztató hírrel kezdte a tájékoztatást, hogy az idén halból jobb ellátás várható, mint amilyen a tavalyi volt. A békéscsabai fiók amellett, hogy saját üzletében forgalomba hozza a halat, a megyét is ellátja. Pontosabban azokra a helyekre és azokba az üzletekbe szállít, ahol vállalták a halárusítást. Így a mostani ünnepekre mintegy 120-150 mázsa ponty kerül a Halérten keresztül a megye boltjaiba, ebből a békéscsabai üzletbe 60-70 mázsa. Hosszú szünet után ismét érkezett a kedvelt norvég halfiléből, ami nem olcsó, 130 forint kilója. Van 1100 karton ruszli, csomagolt fagyasztott pisztráng, heck. A pontynak 90 forint kilója, a busa 45, a harcsa tisztítva, szeletben

„éz megfelel?” Pillanatkép a Halért békéscsabai szaküzletében Fotó: Kovács Erzsébet

Tanácstagi munka egy felmérés tükrében

kilónként nem kevesebb, mint 338 forint. Harcsát egyébként jószerével csak mutatóba tud kínálni a békéscsabai bolt: aranyvasárnap a vevők még egészben

láthatják azt a 37 kilós harcsát a tárolóban, amit hétfőn azután kimérnek. A bolt mindennap 7—15 óráig, december 24-én, csütörtökön pedig 13 óráig lesz nyitva.

A HNF megyei elnökségének jogi munkabizottsága dr. Nagy János vezetésével tegnap ülést tartott Békéscsabán. A testület megtárgyalta a megyei és helyi tanácstagok helyzetéről, közéleti tevékenységéről készült felmérés tapasztalatait, dr. Luczi József előterjesztésében. A több mint 1100, önkéntes alapon kitöltött kérdőív alkalmasnak bizonyult a következtetések levonására, a kedvező és kedvezőtlen jelenségek

részletes elemzésére.

Mint ismeretes, ez a fajta közéleti szerepléssel szemben növekednek a követelmények, és „a tanácstagoktól nagy fokú azonosulási készséget, belső meggyőződést kívánnak”. Ugyanakkor a gazdasági, pénzügyi lehetőségek csökkenése kihat a tanácstagi munka eredményességére, a lakó- környezet részéről megnyilvánuló megbecsülésre. Mégis: például arra a kérdésre, hogyan érzi magát ebben a tisztségben, 981-en pozitív választ adtak, ami többek között bizonyítja a kiválasztás helyességét.

Sok tanácstag nagyon fontosnak tartja az apparátussal való kapcsolattartást, az eddiginél demokratikusabb munkastílust, s nem utolsósorban a tanácsi információk folyamatos áramoltatását. Igen változatos képet mutat viszont az, hogyan viszonyulnak a munkahelyi vezetők és a kollektívák a tanácstagi munkához. Közöttük vannak, akik közömbösen veszik tudomásul, mások meg elzárkóznak a megnyilatkozástól. Ám akadnak olyanok is, akik cselekvőén támogatják a tanácstagok ilyen irányú munkáját.

A vitában felszólalók nagy szerepet tulajdonítottak a HNF megyei és helyi bizottságainak a közélet továbbfejlesztésében, a demokratikus légkör kialakításában, illetve szélesítésében.

A megyei jogi munkabizottság ezután az 1988. évi munkaterv előkészítéséről tárgyalt, majd a gárdonyi HNF-továbbképzésről szóló tájékoztatót hallgatta meg.

—y —n

Embervadászat oda és vissza

llvagy: Miért nehéz

vadgazdálkodni, vadászni, bíráskodni, újságírni, egyszóval élni?

B. és felesége a Biharugrai Kossuth Vadásztársaságnál dolgozott. A férfi vadász és vadtenyésztő, az asszony adminisztrátor volt. B.-né 1986. március 10-én közérdekű bejelentést tett az akkori vadászmester ellen. (39 fácán, egy nyúl és egy róka hiányzott a lőjegyzékről; ez körülbelül 10 ezer forint „eltérést” jelentett.) B.-né kilépett. Április 23- án B.-nek a vadásztársaság felmondott. A férfi bírósághoz fordult, és csaknem egy év múlva elérte, amit akart: a munkaügyi bíróság idén márciusban visszahelyezte, s elmaradt bérét megtérítették. Négy hét múlva újra felmondtak neki. A bíróság szeptember 17-én B.-nek adott igazat, s így újra felvehette a munkát. Azaz felvehette volna, de a vadásztársaságnál szóba se álltak vele, sőt, két hét múlva megint csak felmondtak neki. B. a megyei rendőr-főkapitánysághoz fordult, s védelmet kért, mint közérdekű bejelentő. Csakhogy a bejelentést annak idején nem ő, hanem felesége tette, tehát a védelem B.-nek nem biztosítható.

Az újságíró kimegy, faggatózik két napot, s rájön, jobb lett volna, ha szabadságot vesz ki, vagy mondjuk az irak— iráni háború frontjára megy (ott legalább tudja ki kire lő). A hallottaktól zsong a feje. Érzi, képtelenség riportot írni az ügyről, mert ha valakiről csak egyetlen jelzőt leír, vagy a legkevésbé is irodalmasítja az elmondottakat, az már a véleménynyilvánítás, s így az igazságszolgáltatás veszélyét rejti magában. Erre a szerepkörre nem vállalkozhat. Elhatározza hát, hogy leírja azt, mit állít az egyik és mit a másik oldal. Csak ennyit és nem többet.

Vadásztársaság

B.

(Ha ketten azt mondják, részeg vagy, akkor menj haza, és feküdj le, még akkor is, ha aznap egy kortyot sem ittál!)

— Már a régi vadászmester is meg akart szabadulni tőle. Az általa megsebzett vadakat nem üldözte, így azok odalettek. Volt, hogy megtagadta a munkát.

— A felesége megsértődött, mert szabálytalanságokat találtak nála. Ezért ment el, és ezért tett bejelentést.

— Nem lehet vele megférni, mindenkit feljelent.

1 — Legutóbb minőségi csere indokkal mondtunk fel neki, és a munkakörét egy minden szempontból alkalmasabb emberrel töltöttük be. Az új dolgozónak van szakmunkás-bizonyítványa, érettségije, szakmásított jogosítványa (ezeket jómagam is láttam — U. T.), és van nyelvvizsgája. Hozzánk nyugatnémet vadászok is járnak. Igaz, az alapfokú német vizsga papírjait nem sikerült beszerezni, de akkoriban anélkül nem lehetett munkát vállalni az NDK-ban, s ő ott dolgozott.

— B.-nek csak egy kétszer hathetes tanfolyama van, azt is a vadásztársaság fizette.

— B. azt állítja, hogy a társaság elnöke megpofozta. Az ő tanúja nem is láthatott oda, mert egy két méter magas deszkakerítés takarta az esetet, s a tanú valahol hátul dolgozott a kertben. A pofon nyoma két nap alatt elmúlt. Látta az elnököt? Ha az betakarja, még két hét múlva is fekvőbeteg.

— Állandóan provokál minket. Ha találkozunk szidalmaz bennünket. Azon igyekszik, hogy kiboruljunk, valami törvénybe ütközőt tegyünk, ha ugyanis eljárást tud indíttatni ellenünk, akkor az eljárás idejére bevonják a puskánkat. Ez a célja.

— Ajánlottak neki másik munkahelyet. Nem fogadta el.

— Utánanyúlni? Dehogy nyúlunk. Csak már menne el. (Az áfész véleménye: azért nem alkalmazzák B.-t, mert a tervezett átszervezésre nem volt szükség, így rá sem; egyébként senki sem feketítette be náluk.)

— Megegyezni? Vele? Lehetetlen!

(Attól, hogy valamit sokan mondanak, még nem biztos, hogy igaz, az is lehet, hogy az egy véleményen levők egyszerűen csak összefogtak.)

— Az én munkámmal nem volt baj. Az első felmondás előtt egy hónappal ötezer forint jutalmat kaptam. Nem tagadtam meg a munkát, a Zetort azért nem hajtottam, mert életveszélyes volt.

— A feleségem látta, hogy a lőjegyzék nem egyezik, s félt, hogy ebből neki is baja lehet, ezért írt bejelentést.

— Senkit sem jelentettem fel.

— Milyen minőségi csere ez? Aki a helyemre lépett, nincs is szakmunkás-bizonyítványa. Ehhez a munkakörhöz az a legfontosabb. Német nyelvvizsgája sincs, csak mondják. Pár hónapig volt ugyan az NDK-ban, de visszaküldték. Németül nem is tud. A többi papírjára meg semmi szükség itt, a vadásztársaságnál.

— Elvégeztem a szakmunkásképzőt. Erről papírom is van. (Ezt volt alkalmam látni — U. T.)

— Az elnök megütött, mikor egyszer arról kérdeztem, felvehetem-e végre a munkát. A bíróság talán januárban dönt az ügyben. Az elnök olyan tanúkat hozott, akik akkortájt nem is járhattak a környéken. Ha az én tanúm nem kiált rá, akkor lehet, hogy tovább ütlegel.

— Dolgozni szeretnék. Csak az tudja, aki vadász, hogy mit jelent ez a munka. Én ezt szeretem, és szeretném, ha visszavennének. Most építkezem, ebből is láthatják, itt akarok élni.

— Az ajánlott munkahelyek egyike sem felelt meg.

— Elmentem volna a vésztői áfészhez, de visszamondták. Biztos valaki utánam nyúlt. Ha írásban nem is, de szóban jellemezhettek, és néhány „kellemes” dolgot állíthattak rólam. Pedig az az állás jó lett volna.

— Megegyezni? Velük? Lehetetlen!

* * *

Ennyit csak. Ez a néhány kiragadott mondat is elég talán, hogy a homlokegyenest ellentétes állítások birodalmából egy kis ízelítőt adjak. Hogy a történet még érthetetlenebb legyen: B. — többek között — rokonaival van perben- haragban. Ez is legalább kétféleképpen értelmezhető: vagy annyira becsületes, hogy még a rokonságnak sem nézi el a szabálysértéseket, vagy ennyire összeférhetetlen.

Kérdezem B.-t, miért akar maradni, hiszen a többiek nem akarnak vele együtt dolgozni. Ha visszavennék is, milyen munkahelyi légkör fogadná. Egyáltalán, mire számíthat?

Nem tudja, csak szeretne maradni. Épp most szerez cserepet épülő házára.

Nem irigylem B.-t és ellenfeleit, és nem irigylem a bíróságot. De ez ügyben nem irigylem még magamat sem. Vajon ki állítja holnaptól, hogy nem igaz, amit írtam? Persze, akkor legalább már én tisztábban látok, mert nekem nem érdekem meghazudtolni egyik felet sem. Viszont, ha bíróságra mennek — tisztánlátás ide vagy oda — úgy elveszthetem a pert, mint a vöcsök.

Ungár Tamás

Dőlt betűvel

A bolsi

A minap új képviselőt avatott az Országgyűlés. A szónak nem a honatyai értelmében, hanem abban a jelentésében hogy valaki, valamit képvisel. Az ismeretlenség homályában maradt képviselőt a kormányfő „mutatta be”. Se korát, se eredeti foglalkozását nem ismerem, csak annyit tudok róla, hogy nyugdíjas. Gondolataiból ítélve azok közül való, akikre azt szokás mondani: öreg bolsi. Ami az én fogalmaim szerint a feddhetetlen, a szinte puritán egyszerűséggel párosuló tisztességet jelenti. Azt, amelyikről időközben kiderült: egyszerűbb volt az illegalitásban, vagy fél illegalitásban megálmodni, mint később, most megvalósítani, s másoktól, össztársadalmi méretekben megkövetelni.

Ez az öreg nyugdíjas levelet írt a miniszterelnöknek. Nem panaszkodott, nem sírt — pedig nyilván okkal megtehette volna — hanem aggodalmát fejezte ki. Sorait kommentár nélkül olvasta fel ,a Tisztelt Házban Grósz Károly: „Pazaroljuk és dézsmáljuk (bocsánat a többes szám első személyért, de túl általános a tünet) a társadalmi tulajdont, hallgatólagosan, vagy tevőlegesen eltűrjük a hanyag, rossz, lélektelen munkát, legyen az akár fizikai, hivatali, szellemi, vagy éppen sporttevékenység ... Meggyőződésem szerint nem elsősorban a gazdasági helyzet tragikus, hanem a társadalom egy részének etikai — eszmei állapota, ha úgy tetszik: lezüllése.”

Azt hiszem, tételesen lehetne bizonyítani a fent leírtakat. Sajnos, sokunk tudna saját látóköréből példát hozni a kis és nagy hazugságokra, a nemtörődöm, trehány munkára, de az állandó felfelé, vagy másokra mutogatásra is. De hagyjuk most a házunk tájékát, maradjunk csak az Országgyűlésnél. Hiszen példát onnan is kaphattunk — nem is akármilyet. Elég átböngészni a pénzügyminiszteri (valójában, a volt pénzügyminiszteri) expozét. Hangulatát nézve nem éppen karácsonyi olvasmány, annyi szent.

Az ország helyzetével foglalkozó, tamáskodó, „szakértő’’ megjegyzések szinte körülölelnek. Naponta találkozom a kormánynak címzett kritikával. És a türelmetlenséggel: „A program jó — hallom innen is, meg onnan is —, csak épp a végrehajtás nem halad”. Ez a kritika tölti ki manapság a baráti beszélgetéseket, és a gyűléseket egyaránt. Már megint, sokadjára — vagy még mindig, immár évek óta — csak várunk. Várakozunk, hátha történik valami látványos — odafenn. Készülnek a helyi programok a kibontakozásra — jók is, kevésbé jók is — de alig hallani konkrét változtatni akarásról. Mintha odafönn könnyebb lenne csatát nyerni, mint idelenn. Mintha a gazdaság megjavítása a munkafegyelem megszilárdítása, a hanyag munkát végzők megzabolázása a kormány, egyedül a kormány feladata lenne.

Panaszkodik is fenn, az Országgyűlés szünetében az egyik országos vezető. Amit mond, nem ismeretlen idehaza sem. A legtöbb költségvetési szervnél gyorsan kisöpörték soronkívüli béremelésre a maradék pénzt. Hogy minél jobb pozícióba kerüljenek a bérbruttósításnál. Ám a legfájóbb ebben az ügyben — teszi hozzá —, hogy mindezt a társadalmi és tömegszervezetek támogatásával, nem kevés helyen, egyenesen azok kezdeményezésére hajtották végre. Tehát — miközben úgy gondolták, hogy érdeket védenek —, valójában újabb terhet raktak a kormány nyakába.

De van egy másik, legalább ennyire fájdalmas példám is: az áremelési igyekezet. Vagyis, a vállalatoknak az utóbbi időkben általánosan elterjedt azon törekvése, hogy egy kierőszakolt áremeléssel minél jobb pozícióba kerüljenek a január elsejétől érvényes új forgalmi adórendszerben. Hogy a vállalat, s a mögötte álló kollektíva időlegesen jól jár, az nem kétséges, de mi lesz a költségvetéssel?

Tudom, sem a soronkívüli béremelést, sem az árak fel- tornászását nem tiltja jogszabály. Mégis, olyan tudathasadásos állapotnak látszik az egész. Lehet, hogy még az idén akar jól járni mindenki? Nemigen törődve azzal, hogy mit viszünk át az új évre. Mintha csak a pillanatnyi érdeket látnánk és nem a távolabbit. Pedig az még soha nem vezetett jóra, amikor megettük a holnapot.

"Wcui Wtteut