Békés Megyei Népújság, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-18 / 298. szám
1987. .december 18., péntek Az Országgyűlés elfogadta a jövő évi költségvetést (Folytatás az 1. oldalról) Ezután határozathozatal következett. Az elnöklő Sarlós István bejelentette, hogy a terv- és költségvetési bizottság módosító javaslatokat terjesztett elő az 1988. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslathoz. Ezek közül a képviselők többre külön is szavaztak. Eldöntendő volt, hogy a három év alatti gyermekek családi pótléka 1988-ban gyermekenként 500 forinttal emelkedjen-e a tervezett 400 forint helyett, vagy az anyasági segély változzon tízezer forintra az előirányzott hatezer helyett. A képviselők — 11 ellenszavazattal és 3 tartózkodással — a három évén aluli gyermekek után járó családipótlék- emelést fogadták el. Emiatt módosult a költségvetés egy másik tétele, a szanálási alap előirányzata is: 500 millió forinttal csökkent, s így 1.5 milliárd forintra változott, a családi pótlék emelésének érdekében. A képviselők — két tartóskodással — elfogadták a Borics Gyula igazságügyminisztériumi államtitkár tartotta meg expozéját. Elöljáróban kiemelte: ha mérleget készítünk az elmúlt öt évről, megállapíthatjuk, hogy a Parlament törvényalkotó tevékenysége megélénkült, növekedett az országgyűlési bizottságok szerepe a törvények és más jogszabályok előkészítésében, a jogalkotás minden eddiginél jobban igyekezett kielégíteni a politikai. a társadalmi és a gazdasági szükségleteket, a joganyagot tudatosan és folyamatosan korszerűsítették és egyszerűsítették, s a jogszabály-előkészítés demokratikus jegyeit is bővítették. ■ — A vitathatatlan fejlődés ellenére a jogszabályok száma az indokoltnál nagyobb mértékben, évente 4-5 százalékkal növekszik: 1986-ban már 5529 hatályos jogszabályunk volt. Különösen a rendeletek száma emelkedett. S bár a törvények száma iS növekvő tendenciát mutat, szerepük a jogrendszerben a kívánatosnál kisebb, 1986 végén a számuk csupán 146 volt. Mindezekkel párhuzamosan gyengült a jogszabályok stabilitása, egyes területeken — főként a gazdaság szabályozásában — túlságosan gyors a változás. A jogrendszer áttekinthetősége is csökkent. Sokféle elnevezésű, különböző jogi erővel bíró szabályozás van, bizonytalan a jogalkotó szervek köre. összegezve tehát: fokozódott a túlszabályozás, az. indokolatlan beavatkozás az életviszonyokba. Amennyiben a törvényjavaslatot az Országgyűlés elfogadja • — jogszabályt csak az Országgyűlés, az Elnöki Tanács, a Minisztertanács és tagjai, az országos hatáskörű szerv vezetésével megbízott államtitkárok, valamint a tanácsok adhatnak ki. Az állami irányítás minden más jogi eszköze csak szűkebb személyi körre és külön feltétellel lenne kötelező. Ezzel megszűnne az a különleges helyzet, hogy néhány _ miniszter és országos hatáskörű szerv vezetője azokra a szervekre is kötelező utasítást adhatott ki, amelyeket nem irányított közvetlenül, illetőleg az, hogy például a munkaviszonnyal kapcsolatos kérdéseket valamennyi miniszter utasításban szabályozhatta. Az úgynevezett utasításos jogalkotás tehát megszűnne, és ennek következtében néhány országos hatáskörű szerv jogalkotási hatásköre is. — Az állami irányítás másik típusa az úgynevezett jogi iránymutatás. Ez nem kötelező jellegű rendelkezés, hanem olyan jogi forma, amellyel az állami, társadalmi szervek, gazdálkodó és terv- és költségvetési bizottságnak azt a javaslatát is, amely a többi között előírja: az Országgyűlést előzetesen tájékoztatni kell arról, ha az állami költségvetés több paragrafusában szereplő kiadások közül a szénbányászat, a vaskohászat, a hústermelés és -értékesítés, a Magyar Államvasutak, a szanálási alap, illetve a foglalkoztatási alap támogatásának bármelyikét a Minisztertanács növelni kívánja. E szavazással több más, bizottsági módosító indítványt is elfogadtak. Így azt is, hogy az egyéb kiadásokra — köztük az év elején bevezetendő új ár- és adórendszerre való áttérés előre nem látható következményeinek áthidalását” szolgáló tartalékra — előirányzott költségvetési tartalék 1988 első félévében nem használható fel. A második félévben a felhasználásról döntést kizárólag az Országgyűlés hozhat, figyelembe véve a belföldi megtakarítások alakulását, és a nem rubelelszámolású nemmás szervezetek az állampolgárok tevékenységét ajánló jelleggel kívánják befolyásolni. Az irányítás korszerűsödése folytán ugyanis egyre gyakrabban merül fel olyan kívánság, hogy a központi állami szervek ne konkrét magatartási szabályokat írjanak elő, hanem átfogó, elvi jellegű célokat, programokat tegyenek közzé — mondotta a törvényjavaslat előadója. A törvényhozási tárgyak meghatározása során vizsgálni kellett az Elnöki Tanács jogalkotó tevékenységét is — emlékeztetett az előadó. Az elmúlt évtizedek során ugyanis az a sajátos helyzet alakult ki, hogy az Alkotmány 30. paragrafusának (5) bekezdésében foglalt helyettesítő jogkörében az Elnöki Tanács igen gyakran helyettesítette az Országgyűlést a törvényalkotói funkciójában, különösen így volt ez, ha törvény módosítása vált szükségessé. Ezt a gyakorlatot senki sem helyeselte. A törvényjavaslat előadója javasolta, hogy az Alkotmányt módosító törvényjavaslat szövegét így fogalmazzák meg: „Ha az Országgyűlés nem ülésezik, az Országgyűlés jogkörét az Elnöki Tanács gyakorolja; az Alkotmányt azonban nem változtathatja meg, és nem alkothat jogszabályt olyan tárgykörben, amely az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.” Hangsúlyozta, hogy a törvények szerepének érzékelhető változásához — az említett jogi garanciák mellett — arra is szükség van, hogy az Országgyűlés működése korszerűsödjék, az ülésszakok időtartama a feladatokhoz igazodjék, és kialakuljanak az érdemi, hatékony tárgyalás módszerei és feltételei. Felhívta a képviselők figyelmét arra, hogy a törvényjavaslat szerint az Elnöki Tanács saját hatáskörében is bocsát ki törvényerejű rendeletet, főként az Alkotmányban megállapított feladatok ellátása során, így például a nemzetközi szerződések körében. Kívánatos, hogy az Országgyűlés állapítsa meg az életviszonyokat alapvetően, hosszabb távra meghatározó szabályokat, a Minisztertanács pedig továbbra is központi helyet töltsön be a jogalkotásban, egyrészt mint , a törvényjavaslatok előkészítője, másrészt, mint önálló jogalkotó. A Miniszter- tanácsnak ugyanis alkotmányos kötelessége, hogy a törvények, törvényerejű rendeletek végrehajtásáról jogszabályok kiadásával is gondoskodjék. A Minisztertanács továbbá — kormányzazetközi fizetési mérleg tervezett hiányát. Ezután az Országgyűlés 4 ellenszavazattal és 18 tartózkodással — általánosságban és részleteiben, a már megszavazott módosításokkal együtt — elfogadta az 1988. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot. A továbbiakban döntöttek az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény módosítására vonatkozó terv- és költségvetési bizottsági javaslatokról. A képviselők a módosító javaslatot két ellenszavazattal elfogadták. Majd az Országgyűlés — általánosságban és részleteiben, a már megszavazott módosításokkal együtt — egyhangúlag elfogadta az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslatot. A határozathozatalt követően (megkezdődött a jogalkotásról és az 1960 előtt kibocsátott jogszabályok rendezéséről szóló törvényjavaslatok tárgyalása. ti irányító tevékenységének megvalósítása érdekében — elsődlegesen szabályozza a gazdasági, társadalmi élet fontos kérdéseit. A demokratizmus követelményéről szólva kifejtette: a törvényjavaslat a II. fejezetében előírja, hogy az állampolgárok — közvetlenül, vagy képviselőik útján — vegyenek részt a jogszabályok előkészítésében, illetőleg , megalkotásában. Kimondja továbbá azt is, hogy a társadalmi szervezeteket és áz érdekképviseleti szerveket be kell vonni az olyan jogszabályok tervezetének előkészítésébe, amelyek az általuk képviselt és védett érdekeket, illetőleg társadalmi viszonyokat érintik. A törvényjavaslat most a jogszabály-előkészítés részeként külön szabályozza a társadalmi vitákkal kapcsolatos alapvető rendelkezéseket. Lényeges szabály, hogy a vitát az érdekelt társadalmi, érdekképviseleti szervek is kezdeményezhetik, és azt olyan időpontban kell lefolytatni, hogy az észrevételeket, javaslatokat a jogszabály előkészítésénél hasznosítani lehessen. A túlszabályozás csökkentése, a jogrendszer áttekinthetőségének elősegítése érdekében a Minisztertanács 1986-ban úgy határozott, hogy az igazságügyminiszter — a miniszterekkel és az országos hatáskörű szervek vezetőivel együttműködve — végezze el az 1960 előtt kibocsátott valamennyi jogszabály felülvizsgálatát. Ez a munka csaknem két évig tartott, és a felszabadulak előtt kiadott jogszabályokra is kiterjedt. A felülvizsgálat eredményeként készült el a törvényjavaslat, amely hatályon kívül helyezi az idejétmúlt, végrehajtott törvényeket és törvényerejű rendeleteket — mondotta végezetül az államtitkár. Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke mindenekelőtt kiemelte: hivataluk — amelyet az 1951. évi I. törvénynyel hoztak létre — fennállása óta először tesz jelentést az Országgyűlésnek. Üdvözölte, hogy e társadalmi jelentőségű témát az Ország- gyűlés napirendre tűzte, majd rámutatott: a mai magyar társadalmi valóság egyik fontos jellemzője, hogy immár hosszú idő óta megnyugtatóan rendezett az állam, valamint az egyházak és vallásfelekezetek kapcsolata. A párbeszéd, az alkotó együttműködés olyan időszakát éljük, amikor a figyelem a nép javára végzett közös munkára és összefogásra irányul. — A jelenlegi kedvező helyzet több évtizedes küzdelmekkel, útkereséssel teli fejlődés eredménye, amely a szembenállástól a szocializmus építésében vállalt felelősségig, a haza javára végzett közös munkáig vezetett. Vázolta az új alapokra helyezett szövetségi politikát, amelyet a Magyar Szociális-, ta Munkáspárt alakított ki abból a felismerésből kiindulva, hogy a szocialista társadalom eredményes építésének feltétele a különböző világnézetű emberek összefogása és politikai szövetsége. Mint mondotta: e politika az állampolgárok számára az egyenjogúság teljes elismerését és mindenfajta megkülönböztetés megszüntetését jelentette. Lehetővé vált, hogy a vallásos emberek lelkiismereti konfliktusok nélkül, egyenrangú állampolgárként vegyenek részt a szocializmus építésében. Egyre következetesebben érvényesült az a meggyőződés, hogy honfitársaink megítélésének igazi mércéje a társadalomért végzett alkotó munka, s hogy aki a társadalom felemelkedéséért, boldogulásáért dolgozik — világnézeti meggyőződésének megtartása mellett —, a tárEzután kapott szót dr. Nagy József Baranya megyei, dr. Horváth Jenő budapesti, dr. Tallóssy Frigyes budapesti, Török Sándor Szolnok megyei, Király Zoltán Csongrád megyei, dr. Korom Mihály Bács-Kiskun megyei képviselő. A napirendi ponthoz több felszólaló nem lévén, ismét dr. Borics Gyula kapott szót. A képviselők javaslataira adott válasza után határozathozatal következett. Az Országgyűlés először az Alkotmány módosításáról szavazott, és egyhangú döntéssel beiktatta az alaptörvénybe azt a bekezdést, amely szerint az Országgyűlés ülései között a Parlament jogkörét az Elnöki Tanács gyasadalom megbecsült, hasznos tagja. A kormány ezekre, a társadalom valóságos viszonyait számba vevő, a szocialista humanizmus eszméinek megfelelő elvekre építette egyházpolitikáját. E törekvéseket fokozatosan szélesedő támogatás övezte. Történelmileg rövid időre volt szükség ahhoz, hogy a marxisták és a hívők között javuljon a megértés, teljesebbé váljon az állam és az egyházak közötti bizalom, kibontakozzon és a társadalmi élet részévé váljon az együttműködés. A békéért és a biztonságért folyó küzdelem kezdettől fogva a politikai együttműködés egyik legfontosabb területe. Az Országos Béketanács keretében működő Katolikus Papi Békebizottság. továbbá az Opus Pacis — a Püspöki Kar békeműve —, illetve a protestáns és kisegyházakat, az izraelita felekezetet képviselő Egyházközi Békebizottság tevékeny részt vállalnak a hazai és a nemzetközi békemozgalom céljainak megvalósításában. A hazai egyházak aktív szerepet játszanak a magyar szolidaritási mozgalomban. Adományaikat eljuttatják a világ számos térségébe az arra rászorulóknak. Miklós Imre beszámolt az egyházak szociális tevékenységéről, amely jól kapcsolódik a kormány és a társadalmi mozgalmak szociális gondoskodási rendszeréhez. Elmondta: az egyházak részt vállalnak az egészségmegőrzés nemzeti programjának megvalósításából, és aktív szerepet játszanak a testi és szellemi fogyatékosok és a rászoruló idős emberek felkarolásában. Államunk erkölcsi és pénzügyi segítséget nyújt az egyházak szociális intézményeinek fenntartásához, , korszerűsítéséhez, gondozási költségeihez, az ápoló személyzet szakmai felkészítéséhez. Támogatja az egyházak törekvését az alkoholisták és a veszélyeztetett korolja, az Alkotmányt azonban nem változtathatja meg, és nem alkothat jogszabályt olyan tárgykörben, amelynek szabályozása az Országgyűlés hatáskörébe tartozik. Ezután a jogalkotásról szóló törvényjavaslatot általánosságban és a már megszavazott módosításokkal részleteiben — egy tartózkodás mellett — elfogadta az Országgyűlés. A napirend szerint ezután az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének beszámolója következett az állam egyház- politikájáról, a hivatal munkájáról. Az elnöklő Cserven- ka Ferencné üdvözölte az egyházak megjelent vezető személyiségeit, akik jelenlétükkel megtisztelték a tanácskozást. fiatalok társadalmi beilleszkedését segítő új formák bevezetésében. Ezért is járult hozzá több új egyházi szociális otthon létesítéséhez, és a katolikus egyház szociális tevékenységét segítő, új női szerzetesrend felállításához. — A nemzeti értékké nyilvánított műemlékek egyhar- mad része az egyházak tulajdonát képezi. Ezek megőrzése közös érdekünk és feladatunk. Az elmúlt években a szorító gazdasági körülmények ellenére az állam és az egyházak közös erőfeszítésével sok műemlék templonv és egyházi épület újulhatott meg. Jelentősen fejlődött együttműködésünk az egyházi tudományos gyűjtemények gyarapításában, a történeti kutatásokban, a honismereti mozgalom fellendítésében. Kapcsolataink hasonló módon fejlődnek a településfejlesztés, a környezetvédelem terén is. A magyarországi egyházak fontos szerepet játszanak a határainkon túl élő magyarsággal meglévő kapcsolatok alakításában és az anyanyelv megőrzésében. Ugyanakkor kellő figyelmet fordítanak arra, hogy a hazánkban élő hívő nemzetiségi lakosok anyanyelvükön gyakorolhassák vallásukat. Az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke kitért arra is, hogy az állam az egyházak személyi és dologi kiadásainak fedezéséhez évi 75 millió forint összegű rendszeres pénzügyi támogatást nyújt. Az államsegélyek folyósítására vonatkozó megállapodások hatálya 1968 végén lejárt. Kormányunk azonban az egyházak kérésére úgy döntött, hogy az államsegélyt változatlan összegben 1990-ig tovább folyósítja. A támogatás nagyobb részét az egyházi vezetők saját hatáskörükben osztják el. Az államsegély összege gyakorlatilag nem változott, viszont reálértéke jelentősen csökkent. Indokoltnak tartjuk ezért, hogy megvizsgáljuk az államsegély további folyósításának és reálértéke megőrzésének lehetőségeit. Majd Kürti László Bor- sod-Abaúj-Zemplén megyei, Bak István Bács-Kiskun megyei, Szakács József országos lista, Kiss Józsefné Veszprém megyei képviselő emelkedett szólásra. Ezután Berecz János Sza- bolcs-Szatmár megyei képviselő, az MSZMP Politikai Bizottságának tágja, a Központi Bizottság titkára kapott szót. (Folytatás a 3. oldalon) Szavaznak a képviselők Borics Gyula expozéja Miklós Imre beszámolója
