Békés Megyei Népújság, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-17 / 297. szám
1987. december 17., 'csütörtök o (Folytatás a 2. oldalról) határozott célra legyenek felhasználhatók. A kormányprogram 1988- ra a stabilizációs időszak kezdetét, legnehezebb évét jelezte. A célok kemények, de megvalósíthatók. E gondolatok jegyében kérem a kormány megbízásából a tisztelt Országgyűlést, hogy Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, kereskedelmi miniszter a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Minisztertanács nevében javasolta a költségvetési törvénytervezet elfogadását. Ezután gazdaságunk idei fejlődéséről, a tapasztalható élénkülési jegyekről szólt. — Kiemelendőnek tartom, hogy a konvertibilis elszámolású kivitel éppen a legigényesebb piacokon nőtt érzékelhetően. Az eredményekben tükröződik a kormány év közben tett azon intézkedéseinek, erőfeszítéseinek a hatása is, amelyek már a következő időszakban követendő gazdaságpolitika nyomvonalán születtek. A kormány és a vállalatok közötti, legutóbbi újszerű konzultációk is azt mutatják: érződik a megújulásra kész vállalatok együttgondolkodása a kormányzattal. Az elmúlt évi tapasztalatok bizonyítják, hogy a költségvetési — s általában a népgazdasági szintű — pénzügyi hiányok vagy a külső adósságot duzzasztják, vagy tovább növelik a belföldi inflációs nyomást. Ez az, amit nem engedhetünk meg magunknak. A mai »helyzetben — és minden nagyobb léptékű ár- és adóreform idején — létező veszély az inflációs nyomás erősödése. A kormány ezzel számol és eltökélt szándéka az infláció fékezése, a 15 százalékos fogyasztói árindex kézbentartása. A teljesítmények ösztönzésének egyik fontos eszköze a szigorú vállalati kere- setszabá'lyozási kötöttségek oldása. Énnek keretében olyan vállalati költséggazdálkodás megvalósulása a célunk, amely mellett nincs szükség a bérek és keresetek elkülönült központi szabályozására. 1988-ben nagy és igényes feladatunk: a tervezés reformja; olyan jea módosító javaslatokat is figyelembe véve, az 1988. évi költségvetési, valamint az állami pénzügyekről szóló törvénytervezeteket elfogadni szíveskedjék. Ezután Mészáros Győző Somogy megyei, Újvári Sándor Zala megyei, dr. Péterfy Réka budapesti, Boldizsár Iván (országos lista) képviselő szólalt fel. lentős a gazdasági rendszer korszerűsítését szolgáló reformlépések kidolgozása és életbe léptetésének előkészítése, mint például az adórendszerrel és a piaci viszonyok fejlesztésével összhangban álló bérreform; a lakásgazdálkodás rendszerének átalakítása; az új nyugdíjrendszer; a társadalom- biztosítás reformja. A stabilizációhoz és a kibontakozáshoz új munkaerő-politikára van szükség, amely a szerkezetátalakítást a foglalkoztatáspolitika oldaláról Gáspár Sándor Gáspár Sándor (országos lista), a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke elöljáróban bejelentette, hogy a szakszervezetek támogatják a költségvetés elfogadását, segítik a terv valóra váltását. Azok táborát erősítjük, akik hatékony, gazdaságos termelést akarnak, és véget akarnak vetni fejlődésünk és gazdálkodásunk zavarainak — mondta, majd így folytatta: — A szakszervezeteknek lehetőségük van az eseményeket befolyásolni, a társadalmi fejlődésre hatást gyakorolni. Hiszen a bérből és fizetésből élők millióit tömörítik, azokat, akiknek döntő szerepük van terveink megvalósításában.- A mi álláspontunk az ő tapasztalataikat, igényeiket, véleményüket tükrözi. Ez adja a szak- szervezeti mozgalom erejét, létjogosultságát. A SZOT elnöke külön kitért — jelenlegi helyzetünk és a következő évek szempontjából — két kulcsfontosságú kérdésre: a bérpolitikára és a foglalkoztatáspolitikára. Kijelentette: nehéz volna azt állítani, hogy van bérpolitikánk — a béralapot egyszerűen elosztjuk. A béreknek hosszú idő óta csupán elosztó, a népgazdais alátámasztja és a gazdasági változások, a veszteséges tevékenységek felszámolása következtében nehéz helyzetbe kerülő munkavállalók elhelyezkedését segíti. A tisztességesen dolgozó ember számára nem lehet büntetés az, ha vállalatot kell cserélnie vagy régi szakmáját egy újra felváltania. A magyar párt és kormány 1957 óta halad a reformok útján. Tettük ezt sokszor olyan körülmények között is, amikor még barátaink támogatását, egyetértését sem bírtuk teljes mértékben.. Manapság szerencsére más idők járnak, a szocialista országok többsége saját megújulási, kibontakozási programjain dolgozik. Hosszú idő után, ha jól élünk vele, keletről és nyugatról egyaránt segíthet bennünket a nemzetközi környezet — mondotta Marjai József. Majd Huber Jenő Baranya megyei, dr. Juhár János Pest megyei, Bánffy György budapesti képviselő emelkedett szólásra. felszólalása sági szintű vásárlóerő és az árualap egyensúlyát megteremtő funkciót tulajdonítunk. Pedig a béreknek ezentúl még van, illetve kellene lennie ösztönző, a végzett munka értékét mérő, elismerő, és a megélhetés költségeit fedező funkciójának is. Mindezekben ma nálunk komoly hiányosságok vannak. Ez akadályozza a fejlődést. Szükséges, hogy a kormány mélyrehatóan foglalkozzon az infláció problémáival is. Mindenképpen meg kell akadályozni, hogy kétszámjegyű infláció hazánkban tartósan fennmaradjon. Pontosan tudjuk, hogy az infláció ellen a gazdaság teljesítőképességének javításával, a hatékonyság fokozásával lehet eredményesen fellépni. Gáspár Sándor ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy megállapodás született a kormány és a szakszervezetek képviselői között: ha az árszínvonalnövekedés meghaladja a tervezett szintet, akkor visz- sza kell térni a bérek, a jövedelmek, a szociális juttatások kérdésére is. Az expozéban is elhangzott, s a képviselők itt a Parlamentben, de sokan másutt is, szóvá tették a családi pótlék Marjai József hozzászólása felemelését. Ezzel a szak- szervezetek egyetértenek. Szót kapott még Lakos László Pest megyei, és Mts- kó István Bács-Kiskun megyei képviselő. Vass Józsefné felszólalása Tisztelt Országgyűlés! Áttanulmányozva a jövő évi költségvetést és népgazdasági tervet, az reális helyzetképet tár elénk. Ez a helyzet és cél jól tudom, sajnos, többségében igen szigorú követelményt támaszt mind a gazdálkodó szervek, mind a lakosság részbe. Tudomásul véve, hogy az előrehaladáshoz nincs más út, a kormányzati szervek felé csak azt tudom ajánlani, hogy amit itt elhatározunk és eldöntünk, azt igen következetesen hajtsuk végre. Meg kell mondanom őszintén, én úgy látom, gondjaink, problémáink nem kis hányada annak is a következménye, hogy a döntést követően a végrehajtásban lent és fent, nem voltunk elég következetesek, sem elég egységesek. Az elmúlt ülésszakon nagy horderejű kérdésekben döntöttünk, elfogadtuk a kormányprogramot, az új adórendszert. Az általános forgalmi adó és a személyi jövedelemadó hatásai a jövő évi költségvetésben és terv- javaslatban megjelennek, az majd csak ezek után fog kiderülni, hogy döntésünknek mi lesz a következménye. Nem tagadom, van bennem szorongás, itt-ott még kétség is, különösen, ha az árakra gondolok. Mitől is van ez? Azzal számolhatunk, hogy a fogyasztói árszínvonal emelkedni fog 14-15 százalékkal. Az utóbbi hónapok, hetek eseményei, az árak, idézőjelben mondom, „elengedése” bizonytalanná tesz. Kérdezem: kézben tudjuk-e ezeket a folyamatokat tartani? Meg van-e a kellő elszántság és eszközrendszer ahhoz, hogy meg tudjuk akadályozni az indokolatlan áremelkedést? Tudom, ez a jövedelmek oldaláról is motivált, sok helyen az indokoltnál több jövedelem áramlik ki. Az agrárágazatról is szeretnék szólni. Hozzám ez az ágazat igen közel áll, két okból is, részben mert a Sarkadi Lenin Termelőszövetkezetben, az ország elsőként alakult termelőszövetkezetében dolgozom, másrészt, az egész életem szinte a mezőgazdasághoz kötődik. A törvényjavaslat indoklásában szerepel, hogy az ágazat 1987-ben közepes évet zárt. Az árrendszeri kötöttségek -és a számítottnál lassúbb hatékonyságjavulás miatt a fejlesztések több területen nem érik el a kívánatos mértéket. A szűkülő források okait célszerűnek látszik több oldalról elemezni. Oka: hogy az utóbbi években — más területekhez hasonlóan — növekedett a jövedelemközpontosítás. A köztudatban még mindig az él, hogy az agrárágazat a legjobban támogatott népgazdasági ágak egyike. Az előterjesztésből is megállapítható, hogy a mező- gazdaság költségvetési befizető ágazat. Számítások szerint a nettó befizetés 1988- ban 4-5 milliárd forinttal lesz több, mint az idei várható. Az agrárágazat árrendszerének évtizedes kötöttségei ugyancsak szűkítették a forrásokat. A két tényezőt is figyelembe véve, ágazati méretben nehéz pontos választ adni arra, hogy a lassú hatékonyság javulása és szerkezetváltás vezet-e a szűkülő forrásokhoz, vagy fordítva, hogy a források differenciált, de reálértékben egyértelműen kifejezhető csökkenése okozza a nem kellő ütemű szerkezet- váltást. A mezőgazdasági árrendszer kötöttségei 1988- ra csökkentek ugyan, de az összérték több mint felének az ára most is hatóságilag szabályozott. A stabilizáció úgy hiszem, valamennyiünk közös ügye. A gyorsítást óhajtó felfokozott figyelem és olykor türelmetlenség tapasztalható, máskor meg jöjjön, aminek jönnie kell, hangulat uralkodik. Sajnos, emberek, családok, fiatalok és öregek kerülnek átmenetileg az esetek többségében önhibájukon kívül nehezebb helyzetbe. Erre oda kell figyelnünk minden szinten, és határozott, gyors megoldást találnunk. Itt engedjenek meg egy kis kitérőt. Mindig mély hatást gyakorolnak rám azok a filmek, amelyben bemutatják, milyen emberi, családi megrázkódtatást okoz a munkahely elvesztése, vagy egy fiatalnak, ha nem talál munkát. Az elkövetkező időszakban legnagyobb közös feladatunknak kell legyen az, hogy mindenki a legkisebb megrázkódtatás mellett kerüljön — ha szükséges — új, hasznos munkahelyre, ha ez nem lehetséges, egy több évtizedes munkaviszonnyal rendelkező dolgozó nyugdíjba. Egy valóban rugalmas, a kölcsönös anyagi áldozatvállalást is felvállaló nyugdíjrendszer kialakítását kérem. Vissza kell állítanunk a társadalom értékrendjét, a munka, a család, a közösség becsületét. Az ügyeskedőket, a munka nélkül szerzett jövedelmet vissza kell szorítanunk. Hinnünk kell abban, hogy a társadalom képes lesz a megújulásra, és tennünk kell azért, hogy ezt is kikényszerítse. Bízom abban. hogy a Parlament elé került javaslatok a jelenlegi helyzet alapos ismeretében gyökereznek, a múlt iránti tisztelet, és a jövőért, egymásért érzett hosszú távú felelősség ötvözete. Az 1988. év céljainak megvalósításáért, ezek szellemében végzett munka cselekvő részese leszek. * * * Ezzel az Országgyűlés téli ülésszakának első munkanapja — amelyen az elnöki tisztet felváltva töltötte be Sarlós István, Péter János és Cservenka Ferencné — befejeződött. A Parlament csütörtökön reggel az 1988. évi állami költségvetésről és az állami pénzügyekről, valamint az 1979. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatok vitájával folytatja munkáját. Parlamenti mozaik Késésben Tegnap az Országgyűlés munkarendje hasonlított a Magyar Államvasutak egynémely vonatára. Állandó késésben volt. Annák ellenére, hogy a tanácskozás — mint rendesen — ezúttal is pontban 10 órakor elkezdődött. (Erről, s a nap további eseményeiről egyébként a képviselőknek reggel kiosztott napirend pontos tájékoztatást adott. A napirendet minden képviselő és újságíró megkapta. Az anyag a szó igaz értelmében napirend, mert tartalmazza, hogy kik szólalnak fel és milyen sorrendben, mikor kezdődnek és fejeződnek be a szünetek, és hány órakor rekesztik be a tanácskozást.) De térjünk vissza a késésre, melynek oka a zárt ülés napirendjében keresendő. Amint a közleményből is kiderül, a Tisztelt Ház munkája zárt üléssel, s azon új kormánytagok megválasztásával kezdődött. A kiszivárgott hírek szerint alaposan előkészített és megindokolt személyi javaslatok fölött döntöttek a képviselők. Emiatt, meg az ilyenkor szokatlan kérdések és észrevételek miatt a választás alaposan elhúzódott. A képviselők vendégeit, a szakértőket és az újságírókat már eleve, fél 12- re hívták, de végül örülhettek, hogy negyed egykor bejuthattak az ország házába. A mínusz 3-4 fokos hidegben háromnegyed-egy órát várni a bebocsátásra, nem volt leányálom. De aztán, amikor a-zárt ülés utáni szünet végeztével a tanácskozás folytatódott, és ismertették a szervezeti és személyi döntéseket, nem sokan gondolhattak már a hidegre, hiszen történelmi döntés bejelentésének tanúi lehettek. A kezdeti késést egyébként — hasonlatosan a vonatokhoz — a nap folyamán az Országgyűlés nem bírta behozni. A képviselők végül is túlóráztak. De ki bánta? Egy expozé — két pozíció A hosszúra nyúlt első nap befejezése előtti szünetben Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettest arról kérdeza tűk, mennyire elégedett az általa előterjesztett költség-i vetési tervezettel. i — A költségvetéssel nemigen lehet elégedett az embere mert a szándékok és a törekvések mindig meghaladjálq a lehetőségeket. Azt mindenesetre nagy eredménynek tartom, hogy az idén, nem csak az elosztás, hanem a ter-i melés oldaláról is. sikerült „megfogni” az évet. Ahogy az expozéban is említettem, a nemzeti jövedelem és a hoz-i záadott érték növekedése megközelíti a tervezettet, aa ipari termelés pedig meghaladja azt. Nagyon fontos* hogy az export is az elképzelések szerint alakul. i — Ha lenne mit elosztani, mely területeknek juttatna többet a költségvetésből? — Ha több lenne az előbbitek oldaláról megalapozott* elosztható eszköz, az oktatásnak és az alkalmazott tudói mánynak juttatnék nagyobb összegeket a jövőben. A je-< lenlegi helyzetben az egészségügyet tartanám fokozottan támogatandónak. / — Szakmai körökben felvetik a költségvetés reformjának szükségességét. Ön milyen álláspontot képvisel? — Szerintem is feltétlenül szükséges, idővel. Előtte mási területeken is előre kell lépni, gondolok például a társadalombiztosítás reformjára és a bérreformra. — Medgyessy Péter szerdán, mint miniszter érkezett az Országházba, s mint miniszterelnök-helyettes távo-< zott. Mint miniszter készült az expozéjára, és mint mi-i niszterelnök-helyettes mondta azt el. Változott-e valamit közben? — Ugyanaz a területem, sőt más feladatokkal is bőn vült. Ennyi. És a felelősség nagyobb. A taxisofőr nincs egyedül A szünetbeli beszélgetések visszatérő témája tegnap mi más is lehetett volna, mint az új kormány összetétele. Meg hát ami emögött a legfontosabb: mire lesz képes ez a tegnap választott, új szervezeti rendben működő minisztertanács. Képviselőinket is erről kérdeztük az ebédszünet végén. íme a válaszok! Németh Ferenc, a 9. számú választókerület képviselője: — Először is: nem irigylem a kormány új tagjait. Nekik kell végrehajtani, illetve végrehajtatni, kemény következetességgel, engedmény nélkül a szeptemberben jóváhagyott programot. Ehhez persze biztatást kaptak a választás során. Ugyanis most először választott a parlament személyenként — tehát nem listaszerűen ■— minisztereket, és miniszterelnök-helyetteseket. És felelősen döntöttek a képviselők, mert kérdés is volt, meg észrevétel is. Tehát a ház bizalma — ha szabad így mondani — szinte kézzel fogható volt. Zahorecz József, a 10. számú választókerület képviselője: — Egy fura példával kezdeném. Taxival jöttem ide az Országházhoz, ami önmagában véve nem különleges esemény, de az már annál nagyobb figyelmet érdemel, hogy a sofőr végig a városon dicsérte a kormányfőt. Márpedig ha a kormányfő tetszik az embereknek, akkor azt gondolom, hogy az a kormány is, amely iránt a miniszterelnöknek bizalma van. Azt tapasztalom, hogy az említett taxisofőr nincs egyedül a véleményével. Mások, máshol, összességében nagyon sokan hasonlóan látják a kormányt. De mindig hozzáteszik: az új kormánytól az előremutatást, a végrehajtás megszervezését és ellenőrzését várják. Én úgy látom, hogy ha következetesek leszünk, kilábalunk a nehézségekből. A parlamenti összeállítást készítették: Arpási Zoltán, Szatmári Ilona, Veress Erzsi.
