Békés Megyei Népújság, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-15 / 295. szám
■ o 1987. december 15., kedd Már csak az utolsó simítások vannak hátra... Fotó: Gál Edit D gyerekek már nem jönnek hiába Nyitás előtt a szarvasi könyvtárban A mai gazdasági helyzet kétségtelenül nem kedvez kulturális életünknek. Anyagi nehézségekkel küszködnek művelődési házaink, könyvtáraink. A vállalatok, szövetkezetek közművelődésre fordítható pénzei is megcsappantak az utóbbi esztendőkben. Ilyen körülmények között, ha lehet, még nagyobb örömmel fogadjuk, ha megyénk egyik-másik településén látványos eredményt érnek el. Nemrég ünnepeltük a gyulai városi könyvtár megszületéséi, s most újabb könyvtárátadásra vagyunk hivatalosak: befejezéséhez közeledik a szarvasi városi könyvtár felújítása, bővítése. De ne vágjunk a dolgok elébe, hiszen az első nekirugaszkodás 1980-ra tehető. Ekkor korszerűsítették a világítást, kicserélték a berendezést, némi átalakítással könnyítettek a raktározási gondokon . . . Mindez 302 ezer forintba került, melynek felét a megyei könyv- 'lár, másik felét a helyi tanács biztosította. Igen ám, de már akkor nyilvánvaló volt, hogy — különösen a gyermekrészlegben — további bővítésekre lesz szükség ... — Az iskolákkal kialakított jó kapcsolatnak köszönhetően — emlékezik a nyolcvanas évek elejére a könyvtár vezetője, Szatur Gézáné —, már akkor is sok gyermekrendezvényünk, rendhagyó óránk volt: Az ifjú hallgatókat csak nagy nehézségek árán tudtuk leültetni az 50 négyzetméteres helyiségben. így hát elkezdték törni a fejüket az illetékesek, miként segíthetnének a bajon. A szomszédos zeneiskola felé nem tudtak terjeszkedni. A járási hivatalok megszűnésével, a közigazgatásban bekövetkezett változásokkal azonban megcsillant az újabb reménysugár. A szomszédos épületben, a város- fejlesztési iroda helyiségeit át lehetne alakítani gyermekkönyvtárnak. — A munka kezdete elhúzódott kissé, mivel az OTP- ben is átalakítás folyt, s a dolgozók addig itt tartózkodtak, míg helyiségeik el nem készültek. Végül 1986-ban belevágtak ismét. Bizonyos falak eltávolításával mintegy 130 négyzetméteren kezdték kialakítani a gyerekek birodalmát. Aztán folytatták a munkát a felnőttrészlegben... Hol a városi tanács költségvetési üzemének, hol a vas- és fémipari szövetkezet építőrészlegének, hol az oktatási intézmények gazdasági igazgatósága karbantartó részlegének, hol a helyi Kiosz, hol meg az Integrál Tervező és Kivitelező Munkaközösségének dolgozói vonultak fel... Ám a könyvtárosok még ilyen körülmények között sem adták fel: — Október 12-ig, ha nehéz körülmények között is, de kölcsönöztünk. Csak a végső festés, parkettacsiszolás idején zártuk be a könyvtárat a nagyközönség előtt. Közben, szeptember elejére kész lett a gyermekkönyvtár, azt máris megnyitották, hogy legalább a legifjabbak ne maradjanak olvasnivaló nélkül... A végeredmény: a könyvtár alapterülete 400-ról 550 négyzetméterre növekedett. A Békés Megyei Könyvtár módszertani osztályával közösen gondolkodva, a lehető legjobban hasznosították még a folyosót is. Már csak az utolsó simítások vannak hátra, s a ter- vezgetés, hogy milyen új szolgáltatásokkal lepjék meg a december 18-án nyíló könyvtár olvasóit. * * * Szatur Gézáné végigvezet a 3 millió forint ráfordítással újjávarázsolt intézményen, közben itt-ott megállunk, s arról beszélgetünk, miként töltik meg élettel a tágas, napfényes tereket. A gyermekkönyvtárban zajlik az élet továbbra is, mint eddig. A felnőttrészleg most létrehozott kutatószobájában mintegy 800 mikrofilm, könyv, folyóirat vár mindazokra, akik helytörténeti kutatásra adják a fejüket, vagy egyszerűen érdekli őket egy-egy téma. — A gyűjtést a múzeummal közösen végezzük. Az aprónyomtatványokkal például csak ők foglalkoznak, más anyagokkal mi is. A kisközösségeket is szívesen fogadják a jövőben. A nyugdíjas pedagógusklub vagy a kertbarátklub tagjai bizonyára örömmel jönnek piajd ebbe a szép környezetbe. És ha már a programoknál tartunk. A gyerekek hamarosan videofilmeket is nézhetnek. — A megyei könyvtár egy videóval, az általános iskolák igazgatói tanácsa egy színes tv-vel, a helyi tanács pedig egy számítógéppel lepett meg minket — mondja a könyvtár vezetője. — S ha a Szirén Ruházati Szövetkezet dolgozóinak társadalmi munkáját is ide sorolom, hiszen függönyeinket ők varrták, láthatja, nem maradtunk magunkra ebben a nagy munkában ... * * * Kőrútunk lassan véget ér, s miközben szedelőzködünk, Szaturné elmondja még, hogy nemcsak a könyvtár küllemén, de a könyvtárosokon is múlik, hogy szívesen betérnek-e ide az emberek. — Annak idején azt tanultam, hogy minden kérést, kérdést egyformán komolyan kell venni, akkor máskor is bizalommal fordulnak hozzánk az olvasók. Munkatársaimmal ebben a szellemben dolgozunk. Ezek után nincs mit csodálkoznunk azon, hogy gyakran csöng a telefon a gyermekkönyvtárban, szülők érdeklődnek: „Tessék mondani, még mindig ott van a gyerek?” A választ már betéve tudják: „Igen, itt van, nyugodt lehet asszonyom, vigyázunk rá.” Nagy Agnes Ápoló és manöken Egy rendhagyó találkozón Magas, légiesen karcsú, igen szép lány Kovács Ildikó. Aranyosan szőke haja alól meleg, mogyoróbarna szemmel tekint a világba. — Azt, hogy hol születtem, hajszál pontosan meg tudom mondani: egy robo- gó-jajgató mentőautóban, amely kis tanyánkról Szentes felé tört utat magának, velem vajúdó anyámmal — kezdi muzsikálóan lágy alt hangon. Minden kacérkodás nélkül, egyenesen néz a szemembe. — Jó, jó, de hogyan került Gyulára a csongrádi tanyavilágból? — Erre igen könnyű válaszolnom : legközelebb Szenteshez Gyulán volt egészségügyi szakközépiskola ... — Semmit sem értek — vágok közbe —, hiszen most mindössze huszonhárom éves, és beszélgetésünk elején azt mondta, hogy tizenhat éves korától, tehát hét éve dolgozik: ápolónő Gyulán, a szociális otthonban. — Erre is világos válaszom van: a középiskola második osztálya után munkába álltam, s a másik kettőt levelezőn végeztem el. Utána jelentkeztem a Szín- művészeti Főiskolára. _ ? ; — A musicalszakra jelentkeztem, de nem vettek fel. Nem tartottak eléggé tehetségesnek — válaszolja egyszerűen. — S aztán? — Azután az történt, hogy még ma is a szociális otthon ápolónője vagyok. Gondozom az élet perifériájára szorultakat, az elesett, magukra maradt, beteg öregeket : tisztába teszem őket... Közben manöken lettem, de főállásomat nem mondtam föl, mert édesanyám azt mondta, hogy aki igazán ember, az nem Cserélgeti folyton az állását. Nézze, hét éve dolgozom egy helyen, nem akarok vándorolgatni ide-oda: most újra tanulok, megkezdtem esti iskolán a gimnázium első osztályát, és aztán ..., majd meglátom. — És a hófehér menyasz- szonyi ruha? — Felkért „menyasszonynak” a Boldogság Menyasz- szonyi Kölcsönző: olyan sikeres volt, hogy a bemutató után komoly kérőim is akadtak... — újra visszaszáll a mosoly az arcára. Magamban nem csodálkozom a kérőkön. — Aztán — folytatja —, szinte magától ment minden tovább: a'Gyulai Szabóipari Ktsz, a Gyulai Kötőipari Vállalat divatbemutatóján ' szerepeltem ..., helyesebben, szerepeltünk, mert valóságos kis csapattá alakultunk ..., én főmanökenné lettem, s a tizenhét tagú csoportot mozgáskultúrára, egyebekre tanítom. Arra is, hogy nem a külső szépség a lényeges, hanem a szuggeszti vitás: a mosoly belülről jöjjön, s a mozdulat természetes, spontán legyen. Hirtelen hagyja abba lelkes monológját, mintha restellné „fegyelmezetlenségét”. — Az EDÜ-n is szerepeltem a forgatócsoport stábjában: aztán október 9-én a tűzoltónap egész napos, színes műsorában ... * * * Epilógus helyett hadd írjam ide: az érzések zűrzavara maradt bennem Kovács Ildikó ápolónő-manökenről. Nem tudom, hogyan lássam őt: hófehér, menyasszonyi ruhában: szép, tiszta mosolyával?! Vagy ápolónőként, ahogyan tisztába teszi hajnali kettőkor a magatehetetlen embertársát?! Ezekre nemigen tudnék választ adni. .. Egy azonban belém vésődött: olyan jó, hogy vannak ilyen emberek is. Olyan jó, hogy a fiatalok között találkozhattam egy Kovács Ildikóval. Ternyák Ferenc KÉPERNYŐ Chabert ezredes Mondják (és erről ír a rádióújságban Marosi Gyula is, I I a tévéjáték dramaturgja), hogy manapság Honoré de Bal- I I zac aligha van fenn a „slágerlistán”, habár a meghatáro- I I zás már maga is kissé frivol, ide nem illő; azért (sajnos) I I igaza van. Az is tény viszont, hogy írók és más bölcs em- I I berek értékét soha nem az éppen divatos „slágerlista” I I határozza meg, hanem valami egészen más. mélyebb em- I I béri tartalmaik, gondolataik súlya, művészetük igazi rang- I I ja és (leginkább) viszonyuk az igazsághoz. írhatnám nagy I I I-vel is, de minek, az igazság kis i-vel is ugyanazt rejti, I I mint naggyal. Nos, Balzac hőse, Napóleon kedvenc tábornoka „halá- I los” fejsérülést szenved az eylaui csatamezőn, mindenki I halottnak hiszi, felesége (biztosítandó kis életét) hamaro- I san férjhez is megy egy Chabertnél is vagyonosabb főne- I I meshez. A napóleoni kedvenc azonban él, s habár egy I I évtizeddel a csata után keveredik vissza Párizsba, hogy I I jogait, vagyonát és nőjét visszaszerezze, próbálkozása ele- I I ve kudarcra ítéltetett, mert azóta már új hatalom ül a I trónon, és a még nagyobb hatalom előtt hódol mindenki, I s ez nem más, mint a pénz. Kitűnő televíziós játékot írtak Balzac regényéből, és I előállt az a ritka alkalom, hogy igazán kitűnő rendező I I kapta a feladatot (Félix László), aki igazán kitűnő sze- I I replőket volt képes összetoborozni. Kár lenne ködösíteni I I a helyzetet, de (ismerve) a magyar filmek és a tévéjáté- I I kok átlagszínvonalát, az ember óhatatlanul is azt gondol- I j ja. talán nem is magyar produkciót lát, és unalmas már I I hozzátenni, hogy azért, mert az egész egyszerűen „profi- I I piodukciónak” hat, olyannak, ahol nem garasoskodtak I I hozzá nem értő bürokraták sem ,a pénzzel, sem a tehet- I ségekkel. Egyre világosabb az is, hogy Szilágyi Tibor az I egyik legjobb magyar színész, aki pályája csúcsai felé I I közeledik. Magával ragadta a különben szintén kitűnő I I Moór Mariannt és Mádi Szabó Gábort is, hogy a többi- I ekkel együtt Balzac írói nagyságát is felragyogtassák, és I I kör- és kórképet adjanak a minden korokra érvényes em- I I béri gonoszságról, karrierizmusról, amit lehet, hogy Na- I I póleon után másképpen neveztek, de a lényege ugyanaz I I volt. Viharsarki morzsák ötven éve jelent meg és kavart vihart Fája Géza Vi- I I harsarok című műve a Tiszántúl e déli vidékéről, erről a j I mi vidékünkről. Az író máig érvényes, nagy módszere I I volt, hogy mindig a falu vagy a város szélén kezdte az I I ismerkedést, hogy ne befolyásolja a kincstári optimizmus, I I a sötétet is rózsaszínre festő ügybuzgóság. A szerkesztő- I I riporter, Bajor Nagy Ernő is láthatóan ezt a módszert I követte, amikor a számára kijelölt televíziós stábbal az I I ötven éve megjelent mű nyomába eredt, felkeresve a hely- j I színeket, ahonnan fél évszázada Féja tudósított: hogyan | ■ él az ember? Bajor Nagy Ernő (akárcsak Féja Géza) a keresetlen, I őszinte, nyílt szavakat kereste, olyan embereket, akik ké- ! I pesek csak arról beszélni, amiről kérdezik őket, akik ősz- I I tönösen is érzik, hogy akkor szolgálják a legjobban az I I érkezők szándékát, ha sem nem többet, sem nem keveseb- I I bet nem mondanak, mint amit kell. Érdekes (és milyen jó!), hogy a forgatókönyvíró és reji- j ! dező, Veres István is ezt akarta, mi több, az operatőr | | szintén (Neumann László), így aztán az sem véletlen, ^ j hogy a film képei, képsorai hellyel-közzel felejthetetlenek, j Az is lehet persze, hogy számunkra, akik itt élünk, vagy J | számomra is, aki Orosházán éltem gyerekkoromat, és a { I város minden utcája, háza. sarka otthonom, belül. Nehezen emészthető film a Viharsarki morzsák, mert I arra is figyelmeztet: az élet ma egészen más, mint ötven 1 éve. habár a bajok, a gondok, az emberi gyengeségek I megmaradtak. Sokszor be kell érni (?!) az évtizedes igé- I retekkel (vaskályhák a rákóczitelepi iskolában), a más- I I féle pénzhiánnyal (a jobban dolgozókat a téesz nem tud- I | ja megfizetni), a 2800 forintos nyugdíjjal (Gombkötő Pál I I ts;-nyugdíjas). Azt is tudomásul kell venni. hogy már I csak az öregek emlékeznek a régi nótákra, dalokra, és ez I I még akkor is nagyon nagy baj. ha sokan legyintenek j I csak erre. v t I Talált nem is véletlen, hogy egy ilyen öreg nótafa, me- I zőberényi polgár temetése volt a Viharsarki morzsák zá- I ro képsora, lehet, hogy szimbólumként? Vagy azért, hogy I I észrevegyük: az élet sem fenékig tejfel, és mindig-mindig I rövidebb. Hát az lenne a jó. ha szebben élnénk . . . Heti ajánlatunk Nyilván, a lehetőségekről lesz szó azokban a tudósító- j I sokban, amelyeket az Országházból sugároznak szerdá- I I tói; a könnyed, de azért tartalmas kikapcsolódásra pedig | I a Zenés Tv-színházat ajánlom (kedd. 2. program), amikor j j is A szabin nők elrablása című zenés bohózatban Bilicsi, I j Márkus, Sunyovszky Szilvia és Sztankay lehet a vendé- í I günk .. . Jó szórakozást kíván hozzá: Sass Ervin Az Országos Villamos-távvezeték Vállalat ÉRTESÍTI A LAKOSSÁGOT, hogy a Szolnok—Békéscsaba 400 kV-os távvezeték 85—311-es szakasza, valamint a Békéscsaba— Békéscsaba nyugat kuplungvezeték új építésű távvezetéket 1987. DECEMBER 18-ÄN 14 ÓRAKOR FESZÜLTSÉG ALÄ HELYEZI. Ettől az időponttól a távvezetékoszlopra felmászni és a vezetéket megközelíteni TILOS ÉS ÉLETVESZÉLYES!
