Békés Megyei Népújság, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-12 / 267. szám

1987. november 12., csütörtök o A Csongrád megyei Zsombón 8 millió forintos költségből felépült az új egészségház. A lé­tesítményben — amelynek építéséhez a község lakói több mint 3 millió forinttal járultak hozzá — körzeti orvosi, fogorvosi és gyermekorvosi rendelő kapott helyet Felvételünkön a helyi általános iskola nyolcadikos tanulói társadalmi munkában rendezik az egészségház környékét (MTI-Fotó: Stekovics János — KS) Kisiparos-kiskereskedők a kistelepüléseken Napirenden az isknlatanáesnk működésének tapasztalatai A közelmúltban lehetőség nyílt arra, hogy a kistelepü­léseken a kisiparosok kiske­reskedői tevékenységet is folytassanak. A Káoszban el­mondták, hogy ezzel eddig mintegy 300 kisiparos élt or­szágszerte, s várhatóan szá­muk rövidesén jelentősen megemelkedik. Elsősorban cipészek kínálnak kellékeket, autójavítók gépkocsialkatré­szeket és autóápolási cikke­ket, de egyre szaporodik a ruházaticikk-kereskedők és -készítők száma is. Erre ko­rábban is nagy volt a lakos­ság igénye, ám a jogszabá­lyok eddig nem tették lehe­tővé a kereskedői és a ter­melői munka összekapcsolá­sát. A jogszabály adta lehető­séggel élve az 1500 lakosnál kisebb településeken van mód arra, hogy az értékesí­tést és a termelést egy sze­mély végezhesse. Dacia­konlerencia A Dacia személygépkocsik­ról kezdődött tegnap műsza­ki és vevőszolgálati konfe­rencia Szolnokon, a megyei művelődési és ifjúsági köz­pontban. A Merkur Személy­gépkocsi-értékesítő Vállalat által szervezett tanácskozás az első olyan országos ren­dezvény, amelyen egyaránt jelen vannak a hazai forgal­mazó és javító vállalatok, valamint a román gyártó cég képviselői. A konferencián elmondták, hogy hazánkban a Lada után a Dacia a leggyakoribb gép­kocsimárka. Az ország útjain több mint százezer fut ezek­ből az autókból, s a Merkúr az idén is csaknem har­mincezer Daciára kötött szer­ződést. Ugyanakkor ismere­tes, hogy sok a vásárlói kifo­gás az újonnan átvett gépko­csik minőségével kapcsolat­ban, és egy-egy meghibáso­dott autó az alkatrészhiány miatt hetekig, hónapokig vesztegel a műhelyekben. Az észrevételekre és kér­désekre a konferencia első napján a Pitesti Autógyár vezetői válaszoltak. Hangoz­tatták, hogy az évi 120 ezer gépkocsit gyártó nagyüzem igen fontos piaca Magyaror­szág, amely termékeik egy­negyedét vásárolja meg. A gépkocsikhoz az elmúlt idő­szakban átlagosan évi 12 millió rubel értékű alkatrészt szállítóttak, s Magyarorszá­gon alakítottak ki először konszignációs raktárt is. (Folytatás az 1. oldalról) mélyi vezetés tekintélyét féltik a testülettől. A ne­hézségeket fokozta, hogy a különböző gazdasági szerve­zetek elsősorban a részvétel anyagi áldozatát vették fi­gyelembe, s nem tulajdoní­tottak fontosságot az isko­latanácsok működésében rejlő széles körű lehetősé­geknek. E tények is jelzik, hogy az új társadalmi tes­tület hasznossága, az okta­tási rendszerben elfoglalt helye még nem mindenki előtt világos. A vitában felszólalók sze­rint az iskolatanácsnak nem a nevelőmunka részleteivel kellene foglalkoznia, hanem olyan kérdésekkel, mint például az iskola és a társa­dalom érdekeinek egyezteté­se, az iskolai demokratiz­mus fejlesztése, illetve a szü­lők és az iskola együttmű­ködése. Többen szóltak ar­ról, hogy az iskolatanácsok és a szülői munkaközösségek viszonya nem kellően tisztá­zott, a szerepkörök összemo­sódnak. Különösen a kiste­lepüléseken, az aprófalvak­ban nehéz az eltérő funkció­kat érvényesíteni, ezért szükség lenne arra, hogy a népfront adjon világosabb útmutatást és módszerbeli segítséget a szülői munka- közösségek számára. A fel­szólalók rámutattak arra, hogy az iskolatanácsok lét­rejöttét igazgatási, admi­nisztratív eszközökkel sem­miképp sem szabad siettet­ni, ez azonban nem jelent­het felmentést, kibúvót a tanintézmények számára. Ott, ahol reális igény van rá — mint például a szak­munkásképző intézetekben, amelyek a legközelebb van­nak a termeléshez — na­gyobb gondot kellene fordít tani erre az értékes kezde­ményezésre. Szükség lenne a nemzet­közi tapasztalatok figyelem- bevételére is — hangoztat­ták az ülés résztvevői. Fi-f gyelmeztettek arra, hogy é testület megalapítása az is+ kolaigazgatók megnyerés^ nélkül nem sikerülhet. A2 intézmények attól tartanak, hogy az iskolatanácsok lét­rejöttével tovább növekszik a pedagógusok eddig sem kevés munkája. Valamennyi felszólaló egyetértett abban, hogy a már működő iskola- tanácsok érdemleges tartal­mi munkával bizonyítsák lé­tüket és fontosságukat. Te­vékenységük és jó tapaszta­lataik lehetnek a serkentői az újabb iskolatanácsok lét­rejöttének. Íz ágyjelenet elmarad... Álomkergetők, avagy egy „filmvállalkozó” tündöklése és bukása Kíváncsian néztem vasárnap délelőtt a tévében a Lányok-fiúk című adást. Úgy gondoltam, találkozhatok — legalábbis a képernyőn keresztül — K. Z.-val, vagy a nevével az adásban, hiszen most hirdették ki a fiatalok számára kiírt forgatókönyv­írói pályázat eredményét. De nem volt je­len, s nem is említették. Pedig a békés­csabai fiatalember,! már koránál fogva is, nyugodtan indulhatott volna a pályázaton, annál is inkább, mivel ő szintén írt egy forgatókönyvet, Az angyalok a földön jár­nak címmel. Álljon itt egy részlet ebből: „Centi és Szyszy hazaért. Felmennek Centiék lakásába. — Menj be a szobámba. Iszol valamit? — Igen, csak ne legyen túl hideg. — Sajnos csak kólával szolgálhatok. Ne nézz nagyon körül, nagy a rendetlen­ség. iMár itt is vagyok! — Bekapcsolod a videót? — Bekapcsolhatom. Mit tegyek be? — MindegyJ csak ne horrort. — Akkor besötétítek, úgy jobban lehet látni a képet. Centi elindítja a videót, és leül Szyszy mellé az ágyra. Először csak a nyakát, majd az arcát kezdi csókolgatni. Mindket­ten ledőlnek az ágyra." A jelenet folytatódik, s nem -nehéz kita­lálni, hogyan végződik. Ä szerző ezt így írja, csupa] nagybetűvel: ÁGYJELENET!!! * * * Mint említettem, nem találkozhattam a békéscsabai K. Z. nevével a Lányok-fiúk adásában, már csak azért sem, mert — ez később derült ki — nem is indult a pályá­zaton. ö egészen más útját választotta az önmegvalósításnak, a népszerűségnek. Mert mindenáron népszerű akart lenni, a sikert áhítozta. Mindez sikerült is neki, igaz, a dicsőség nem tartott sokáig. De ne vág­junk a dolgok elébe, kezdjük az elején. * * * Mi sem természetesebb, mint az,' hogy egy mai fiatal vonzódik a videózás iránt. Akinek pedig lehetősége is van egy készü­lék kézbe fogására, használatára, könnyen „beleszerelmesedhet” ebbe a_ munkába. K. Z. — aki az idén végezte el a szak­munkásképzőt — az iskolában ! videózha­tott, s nagyon megtetszett neki ez a dolog. Lehet, hogy korábban is érlelődött már benne a gondolat, de végül is egy pesti fiatalemberrel való találkozás adta meg az utolsó lökést: mindenáron készít egy fil­met, határozta el. Tavaly — ekkor volt a találkozás — még úgy volt, hogy közösen forgatnak egy fiatalokról szóló filmet, de lassan-lassan kialakult benne az elképzelés: ő, maga is meg tudja ezt csinálni, egyedül. Elhatározását csak erősítette annak a rö- videbb felvételnek a sikere, melyet a sza­lagavatóra készítettek az iskolai életről. Időközben — mai emlékezete szerint — látott, vágyj olvasott valahol egy pályáza­tot, melyet amatőr videofilmesek számára írtak ki. Ez is inspirálta. S dolgozni kez­dett terve megvalósításán. Még májusban rajzolt-írf egy plakátot, miszerint a „Pannónia Filmstúdió 14-22 év közötti fiúk-lányok jelentkezését várja ,a Békéscsabán forgatásra kerülő filmjéhez. Jelentkezni lehet: (itt a saját neve, lakcíme szerepelt). A jelentkezőknek a következő­ket kell leadni: név, lakcím, szem. szám, személyi igazolvány szám, munkahely, fog­lalkozás.” A plakátokon kívül kérdőívet is szerkesztett, melyet a majdani jelentke­zőknek kellett kitölteniük. Két „érdekes” kérdése így hangzik: Vállalna-e olyan sze­repet a filmben, amiben teljesen meztelenül kell szerepelnie? S az egyneműekkel való kapcsolatra is rákérdezett. Ä plakátot és a kérdőívet sokszorosítot­ta, még májusban. Ugyancsak ekkor ké­szített saját maga számára egy megbízást is. Érdemes ennek a szövegét idézni: „A Művelődési Minisztérium Film- főigazgatóságának filmforgatási csoportja K. Z.-t (lakcím) megbízza a Pannónia Filmstúdió által Békéscsaba és környéke helyszínekre tervezett filmforgatáshoz szükséges amatőr szereplők összegyűjté­sével. Aj gyűjtést 1987. május 25-től 1987. szeptember 30-ig folytathatja. 1987. októ­ber 1-től mint „Az angyalok a földön járnak’’ című film társrendezőjeként kí­vánjuk foglalkoztatni a filmforgatás be­fejezéséig. A filmforgatás befejezése után ezen megbízást HATÓSÁGILAG megszüntetjük, melyet közjegyző jelenlé­tében hajtunk végre. 1 ’ A megbízással való mindennemű visz- szaélést a törvény szigorúan bünteti!’’ Majd budapesti keltezés, s aláíróként a nem létező filmforgatási csoport, ugyancsak nem létező vezetőjének aláírása szerepel. S „természetesen" a papíron pecsét is van. Igaz, ez utóbbi egy játéknyomda betűinek felhasználásával készült, miként egy másik — a Pannónia Filmstúdióé — is. Minden együtt állt hát ahhoz, hogy a nyilvánosság elé lépjen K. Z. De csak ké­sőbb szánta rá magát erre a lépésre. És — persze — a forgatókönyvét is „végleges” formába szerette volna önteni. * * * A nyár egy részét az írásnak szentelte, s augusztusig elkészült a forgatókönyv is. A történet Békéscsabán! és környékén zajlik, gyakorlatilag két motoros banda szemben­állásáról szól. De a szerelem is elmarad­hatatlan a sztoriból, s a legtöbb jelenet úgy fejeződik be, mint a már idézett, ágy­jelenettel, amit a szerző következetesen nagybetűkkel ír ... * * * K. Z. úgy érzi, ezek után már csak a tettek következhetnek. Lencsési lakótelepi földszinti lakásuk kisszobáját irodának ren­dezi be, a bejárati ajtóra kiragasztja: Pan­nónia Filmstúdió. A plakátból küld a kör­nyékbeli középiskoláknak, s néhányat el­helyez a lakótelepen is. Egy-két napon belül megjelennek az első jelentkezők is. Kitöltik a kérdőívet, nem kérdeznek különösebben semmit, aki akar­ja, beleolvashat a forgatókönyvbe, s ha ne­tán furcsállják néhányan a „kirendeltség­vezető” fiajal korát, annak határozottsága, meggyőző szavai elhessentik a kételyeket. Azután mi is beleesünk a csapdába, s a plakátok nyomába eredve, egy rövid írás­ban, szeptember elején szólunk — miként a rádió egyik délelőtti adása is — a „ké­szülő” filmforgatásról. Sajnos, így hozzá- ' járulunk ahhoz, hogy ettől kezdve fellen­dül a forgalma az „irodának”, van amikor tizenöten is szoronganak a kicsi szobában. A jelentkezők továbbra is hisznek a seb­tiben átfutott pecsétes papírnak, a meg­győző szavaknak. K. Z.-ban erősödik az érzés, hogy nem lesz ennek jó vége, de az ügyfelekkel való foglalkozás, a levelezés, a helyszínek, a szereplők válogatása leköti energiáit, tel­jes elánnal szervez. Már-már ő is hiszi: igazi filmes ember. S bizony a népszerűség, a gyorsan szerzett sok ismerős is hízelgő számára. Végül egy vidéki fényképészmester ke­zébe kerül egy kérdőív, aki ez alapján hív­ja fel a rendőrség figyelmét a fiatalember tevékenységére. Innentől kezdve azután gyorsan zajlanak az események: lekerül K. Z. ajtajáról a Pannónia Filmstúdió fel­irat, s vizsgálat indul ellene — magánok­irathamisítás vétségének alapos gyanúja miatt, október végén. * * * Míg be nem zárt a „bolt” összesen 493- an (!) jelentkeztek, többségükben 14-15 évesek, de néhányan idősebbek is. Ennyien gondolták, hogy itt a nagy lehetőség? Bi­zonyára többen is tápláltak illúziókat ma­gukkal szemben, legfeljebb az utolsó lépést előtt megtorpantak. Mindenesetre, akik ki­töltötték a kérdőíveket, úgy vélték, alkal­masak a filmszerepre, s bizonyára álmuk­ban már a filmvászonról köszöntek visz- sza önmaguknak ... B. Ilona 16 éves tanuló főjem tudja meg, hogy a békéscsabai forgatás csupán blöff volt. Kicsit meglepődik, de nem rázza meg túlságosan a hír. Csodálkozott ugyan eddig, hogy nem kapott semmiféle értesítést, de már-már elfelejtette az egészet. Most, hogy így hallja, úgy emlékszik vissza, barátnő­jével furcsállotta a kérdőív egy-két kérdé­sét, de különösebben nem törődtek vele. Azt például egyikőjük sem vállalta volna, hogy meztelenül a kamerák elé álljanak. B. Tünde főiskolai hallgató véletlenül ke­rült fel K. Z. listájára. Csoporttársnője kér­te meg — mivel ő nem csabai —, hogy vezesse el a „kirendeltségre”. S ha már ott volt, barátnője unszolására ő is kitöltött egy kérdőívet. Igaz, ők megkérdezték, mi­ért is vannak azok az ominózus kérdések, de K. Z. kitért a válasz elől, mondván, nem ő állította össze azokat, hanem a film­gyáriak. B. Tünde szerint végül is ők csu­pán egy jó heccnek tekintették az egészet, s egy pici csalódás sincs bennük. N. József 15 éves, s régóta ismeri K. Z.-t, a közelben lakik, ö levelet kapott a „szer­vezőtől”, s még aznap felkereste, jelentke­zett. K. Z.-ról tudta, hogy szokott mozik­ban vetíteni, gondolta, innen van a filme­sekkel kapcsolata. A tervezett filmet is ér­dekesnek tartotta, fiatalokhoz szólónak. Ahogy az idő telt, egyre inkább gyanako­dott, véleménye szerint akkor győződött meg arról, hogy az egész csupán blöff, ami­kor a beígért pesti filmes szakemberek nem érkeztek meg. N. József nem tagadja csalódottságát, hiszen ő már kissé beleélte magát a film világába. Több jelentkező véleményét idézhetnénk még. Sokan csalódtak, s nem kevés azok­nak a száma sem, akik nem akarják el­hinni má sem, hogy e film forgatásához egyhamar nem fognak hozzá. Olyan lány­nyal is találkoztam, aki semmi kivetniva­lót nem talált volna abban, hogy akár meztelenül jelenjen meg' a kamerák előtt, ha úgy kívánja a rendező. Hol él maga? — kérdezte, s részéről befejezte a beszélge­tést ... Az angyalok a földön járnak szerzője, „filmvállalkozó”, ma már nem olyan ma­gabiztos. A nemrég még irodának használt kisszobában beszélgetünk. Koránál — még nincs 18 éves — semmiképp sem látszik többnek, mosolygós, kerek képű fiatalem­ber. (Az iskolában úgy jellemezték: jó szán­dékú, tisztelettudó, az osztály úgynevezett pozitív magjához tartózó. Soha, semmilyen magatartásbeli és egyéb probléma nem me­rült fel ellene. Ez jól összecseng a szom­szédok véleményével is, segítőkész, rendes fiatalemberként tartották számon. Hozzáte­szem, ma sem teljesen más a véleményük, inkább csak: csalódtak benne.) Az íróasztala mögött ül most is,1 mint korábban oly sokszor, csendesen válaszol- gat. Igen, megbánta már, hogy így fogott hozzá az egésznek. A pecséteket, papírokat csak azért gyártotta, hogy hihetőbb legyen a forgatás, többen jelentkezzenek. Sajnálja, hogy sokaknak csalódást okozott. Neki sze­mély szerint semmi haszna nem szárma­zott az egészből, sőt csaknem ötezer forin­tot költött összesen. (Kiadásairól precíz ki­mutatást vezetett.) Természetesen vállalja tettéért a felelősséget. A filmforgatásról azonban nem mond le, távolabbi tervei között szerepel az is. De természetesen — ahogy mondja — törvé­nyes keretek között szeretné megvalósítani elképzelését. * * * K. Z. rövid idő alatt nagy népszerűségre tett szert. A rádió, s a sajtó is foglalkozott vele. Bizonyára azonban az effajta hírnév­ről szívesen lemondott volna. Az tény, na­gyon jó szervezőkészségről tett tanúbizony­ságot. Ezt a fajta tehetségét sokféleképpen kamatoztathatná. De így semmiképpen ... Pénzes Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents