Békés Megyei Népújság, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-07 / 263. szám

o 1987. november 7., szombat NÉPÚJSÁG Boldizsár Iván kitüntetése MOZI Vezeklés I—II. Tengiz Abuladze grúz rendezőt aligha kell bemu­tatni a magyar közönség­nek, hiszen hétről hétre szombaton esténként egy- egy alkotását ismerhetjük meg a televízió ' képernyő­jén. Legutolsó, a hírek sze­rint csupán két évvel ez­előtt készített, de azonnal dobozba is zárt, majd csak néhány hónappal ezelőtt be­mutatásra engedélyezett százötven perces alkotása, a Vezeklés című. színes — mozijainkban az eredeti grúz feliratozással és szink­ronizálva vetített — filmje azonban egy! teljesen más arcát mutatja meg. A 63 éves filmrendező egy olyan összefoglaló és minden ízé­ben európai művet hozott létre, amelynek kivételes nagyságát! nemcsak a leg­utóbbi cannes-i fesztivál rendezői különdíja ismert el, hanem az a szinte min­den korábbinál felfokozot- tabb érdeklődés is. amely- lyel a világ országaiban várják-fogadják a- Vezek- lést. S bár kockázatos egy műalkotás jövőjéről jóslatot mondani, ez talán mégsem tűnik felelőtlennek: a világ filmművészetének egy olyan mérföldköve ez a grúz film. amelyhez hasonlíthatót év­tizedek óta nem láttunk, s amely bizonnyal egy új, ki­fejezésmód jábari és esz­közrendszerében is másabb fejezetet nyit. Nehéz és kemény film. A néző egy pillanatra sem hagyhat ki. mert akkor azonnal kiesik ebből a vég­telen sodrásból, ahol min­den filmkockának, minden gesztusnak, minden beállí­tásnak és minden szónak külön fontossága van. A diktátorról, pontosabban A Diktátorról szól. A reális esélyek latolgatásáról is, hogyan és miképpen lehet a nyílt vagy burkolt terrort megsemmisíteni. Az isme­retlen színészarcok helyébe ismert személyiségek voná­sait képzeljük bele. Azokét, akik a nagyon is közelmúlt történelmét alakították. Őket vonultatja el előttünk Tengiz Abuladze; s mindezt úgy teszi, hogy a túlfűtött nézőtéren átizzadt ingünk remegő bőrünkre fagy. Története, ha úgy tetszik: valódi meséje van a Vezek- lésnek. Mindez azonban csak eszköz arra. ami az őszinte és már-már forra­dalminak nevezhető tiltako­zás erejét közvetíti hozzánk.- Két keretjáték is hangsú­lyozza a rendező szándékát. De hogy félre ne érthessük a szándékot, ahhoz új. eddig még alig-alig alkalmazott jelképrendszer is kell. A né­ző az első pillanatban rá­áll erre a hullámhosszra: érti és érzi a nyíltság hu­manizmusának katartikus üzenetét. Több idősík keve­redik a Vezeklésben: néha látszólag csupán, de a kép­telenségekig felpörgetett szürrealista képsorokat lá­tunk. De milyen képsoro­kat! Mihail Agranovics ope­ratőr selymesen-bársonyo- san lágv. másszor szinte fáidalmat okozóan kontrasz- tos képei arra jók. hogy a katarzis kibomlását telje­sebbé tegyék. Ahogyan a zene is. és a magva» néző számára ismeretlenül csen­gő nevű, művészetük kin­cseit átnyújtó színészek is. Tengiz Abuladze Vezeklés című filmje egy olyan aján­dék. amelyet csak hasonló nyitottsággal, őszinteséggel és elkötelezettséggel lehet átvenni, befogadni. Tegnap, november 6-án délelőtt 11 órakor rendezték meg Orosházán, a Darvas József irodalmi emlékház­nál elkészült megyei iroda­lomtörténeti gyűjteményi és kutatóépület átadási ünnep­ségét. A résztvevőket dr. Hévvizi Sándor, a helyi mú­zeum igazgatója köszöntötte, majd átadta a szót dr. Be- reczki Istvánnak, a városi tanács! v. b.-titkárának, aki avatóbeszédében megemlé­kezett a nagy októberi szo­cialista forradalomról. Ezt követően szólt Darvas Jó­zsefről, s arról, hogy az irodalmi emlékház1 mellett — Sisa Béla tervei alapján — felépült létesítményben lehetőség nyílik a hagyaték eredeti környezetben való feldolgozására. Köszönetét A nagy októberi szocia­lista forradalom 70. évfor­dulója alkalmából tegnap, november 6-án adták át az Orosházi Állami Gazdaság­ban a korszerű. új szarvasmarhatelepet. Az ün­nepségen Misák Ferenc, az üzemi pártvezetőség titká­ra köszöntötte a megjelen­teket. közöttük dr. Petrovsz- ki Istvánt, az MSZMP KB tagját, a KB osztályvezető­jét, dr. Villányi Miklóst, a MÉM államtitkárát, Kiss Sándort, a megyei pártbi­zottság titkárát, dr. Gonda Józsefet, a városi pártbi­zottság első titkárát és Mihály András tanácselnö­köt. Dr. Násztor Sándor igaz­gató ünnepi beszédében em­lékeztetett arra, hogy alig másfél év alatt jött létre az új telep. A csaknem 50 mii­mondott mindazoknak, a Művelődési Minisztérium­nak, a Békés Megyei Mú­zeumi Szervezetnek, a 612- es ipari szakmunkásképző intézetnek, valamint a költ­ségvetési üzemnek, akik se­gítették a gyűjteményi és kutatóépület elkészültét. „Töltsék meg olyan tarta­lommal — adta át e szavak­kal dr. Szabó Ferencnek, a megyei múzeum igazgatójá­nak a szót. s képletesen az új létesítményt is —. mely a város, a megye szellemi gyarapodását szolgálja." Dr. Szabó Ferenc, az épü­letben kibontakozó munká­ról beszélt. Mint elmondta, megyénk rangos irodalmi emlékanyaggal rendelkezik, mely megőrzendő, feldolgo­lió forint költséggel megva­lósult beruházás lehetőséget ad arra, hogy 150-nel nö­veljék a tehénállományt. Az elképzelések szerint a 800 tehén 1989-re másfél millió literrel több tejet termel, és az egy tehénre jutó tejter­melés eléri a 7 ezer litert. Az Agrober tervei és a Taurina közreműködése révén létre­jött létesítményben modern belga fejőberendezést hasz­nálnak. A csúcstechnológia lehetőséget ad a nehéz fizi­kai munka kiiktatására. Mintegy 25-30 százalékkal kisebb dolgozói létszámmal, 30-35 százalékkal több tejet tudnak termelni. A szabad- tartásos és fix-karámos, egészségügyi legelővel ellá­tott telep létrehozásában je­lentős munkát végeztek a gazdaság építői és szerelői. Az idén 20 hétvégét áldoz­zandó, bemutatandó. Szinte minden településünkön van irodalmi hagyomány, mely­nek ápolása, összefogása az itt, Orosházán dolgozók fel­adata lesz. Innen irányítják a megye irodalmi topográ­fiájának munkáit is. Szólt dr. Szabó Ferenc arról is, hogy az épületben méltó helyre került Darvas József csaknem négyezer kötetes könyvtára, mely ön­magában is tanulmányozás­ra. kutatásra érdemes. Végül felsorolta közművelődési, oktatási lehetőségeit is az új létesítménynek. Az átadási ünnepség vé­gén 25-en — akik segítették az építkezést és a Darvas­kutatást — Darvas-emlék - plakettet kaptak. tak arra, hogy a tél beállta előtt elkészüljön a létesít­mény. Ezt követően kitüntetések, jutalmak átadására került sor. Dr. Villányi Miklós, MÉM-államtitkár felszólalá­sában többek között elmon­dotta: a most belépő telep jó jövedelmet biztosíthat az orosházi gazdaságnak. Ör­vendetes, hogy országosan az idén 25 százalékkal emelkedett a beruházások aránya a mezőgazdaságban 1986-hoz képest. Nőtt a tej- fogyasztás hazánkban, így az igények kielégítése to­vábbra is elsőrendű felada­ta a hazai állattenyésztés­nek. Befejezésül gratulált az építőknek és a szervezőknek a beruházáshoz, és eredmé­nyes gazdálkodási] kívánt a vállalatnak. Ezt követően a vendégek dr. Béres József állatte­nyésztési igazgatóhelyettes kalauzolása mellett megte­kintették a most felavatott telepet. v , A nagy októberi szocia­lista forradalom 70. évfor­dulója alkalmából a Szovjet Békevédelmi Bizottság leg­magasabb kitüntetését ado­mányozta Boldizsár Iván írónak, az Országos Béketa­nács elnökhelyettesének a nemzetközi békemozgalom­ban, a béke megszilárdítá­sáért, a népek közötti barát­ság elmélyítéséért kifejtett Szovjet szakemberek irá­nyításával és segítségével építik át a Dunai Vasmű 2. számú nagyolvasztóját. A kohászati kombinát, a Ni- kex Külkereskedelmi Válla­lat és a szovjet Tyazsprom- export közelmúltban aláírt megállapodása értelmében a szovjet fővállalkozó — a magyar vállalatok. illetve szakemberek közreműködé­sével — a leállítástól az el­ső újra csapolásig minden tennivalót elvégez, s „kulcs­ra készen" adja át a vas­műnek a teljesen felújított, korszerűsített nagyolvasztót. Az átépítés tervei jövőre lesznek készen, a munkát Dőlt betűvel Az üzenet sok évtizedes tevékenységé­ért. A „Békeharcosnak” el­nevezésű tiszteletbeli em­lékérmet Borisz Sztukalin, a Szovjetunió budapesti nagykövete adta át pénte­ken a nagykövetségen. Az ünnepségen ott volt Sebes­tyén Nándorné, az Országos Béketanács tiszteletbeli el­nöke is. 1989. július 1-jén kezdik, s 120 nap alatt fejezik be. A nagyolvasztó korszerű­sítő átépítésére azért van szükség, annak ellenére, hogy a kohót rendszeres időközökben felújították, már elhasználódott, korsze­rűtlenné vált. A munka so­rán egyebek között felújít­ják az elegybunkereket. korszerű kiszolgáló- és ada­golórendszert létesítenek, s számítógépre bízzák a szállí­tószalag vezérlését. A nagyolvasztó teljes át­építése része a Dunai Vas­mű megújulási programjá­nak. a nyersvasgyártás kor­szerűsítésének. Olvasom Mihail Gorbacsovnak a nagy októberi szocia­lista forradalom hetvenedik évfordulója alkalmából el­mondott beszédét, és valami feltűnik. Az, hogy bár vé­gig a leninizmusról van benne szó, mégis, magáról Lenin­ről alig tesz említést a főtitkár. Tudom, hogy az ügyhöz méltatlan, mégis erőszakot veszek magamon és megszá­molom, hogy a közel 90 gépelt oldalas szövegben (a három és fél órás beszédben) hányszor találkozni Vlagyimir II- jics nevével. Az eredmény: harminckilencszer. A tőle vett idézetek száma sem teng túl. összesen hatot lehet olvasni belőlük, s azok sem dogmák, hanem a korabeli helyzetet jellemzik. Sőt, az egyik a napjainkig ellenségnek tartott Buharin képét rajzolja meg. Azét a Buharinét, aki annak a nagyszerű, Lenin köré tömörült forradalmi csapatnak volt a tagja, amelyhez hasonló, okos és felkészült politikai vezérkarról azóta sem tud a történelem. Kemény vitában (!) érlelték ki, tervezték meg és vitték győzelemre a pet- rcgrádi forradalmat. Később, Lenin halála után, amikor a következő kurzus már nem nagyon kedvelte az ellenvé­leményeket, nyíltságukért bűnhődniük kellett. Szinte vala­mennyien eltűntek. Sokuk — köztük a napjainkban leg­többet emlegetett Buharin, Zinovjev és Kamenyev — ál­dozatául esett a sztálini törvénysértéseknek. Az emlékü­ket is igyekeztek kiirtani, olyannyira, hogy még a kora­beli fényképekről is kiretusálták, eltüntették őket. A cél ma már ismert: Sztálin mindenhatóvá tétele. Olyan nagysággá emelése, akinél csak egyvalaki lehetett nagyobb: Lenin. S a nagysággyártásban így vált a gon­dolkodó, a demokratikus vezetési stílusú, az ellenvélemé­nyeket is elfogadó, de határozott, ugyanakkor mélyen em­beri Leninből utóbb már a forradalom, a szocializmus megkövesedett bálványa. Olyan magasságba emelték és olyan szoborrá merevítették, amilyen ellen maga tiltako­zott volna a legjobban. Idézték sokszor és sokféleképpen. Szavait felhasználták ugyanannak az igazolására és a cá­folatára. Sok bűnt elkövettek Lenin ellen. Ha nem így történt volna, akkor nem kellett volna súlyos árat fizet­nie a szovjet népnek a politikai elhajlásokért, és akkor nem kellene most a „személyi kultusz” vagy — a XXVII. kongresszus előtti esztendőkre gondolva - a tespedés kor­szakaként említeni időszakokat. S talán akkor Mihail Gorbacsovnak sem kellett volna a januári Központi Bi­zottság ülésén a drámai kijelentést megfogalmaznia: „Nem hátrálhatunk meg és nincs hova meghátrálnunk”. S lehet, hogy akkor a peresztrojkára sem lett volna szük­ség. De van peresztrojka és van glasznoszty. S ezek eredmé­nyeként feltűntek a történelemről és a Szovjetunió sor­sáról felelősen gondolkodó nagyszerű egyéniségek is. Egyi­kük Mihail Satrov orosz drámaíró, akinek 1986-ban, a pe­resztrojka első nagy fuvallatában született színmüve, A lelkiismeret diktatúrája viharos sikert aratott Moszkvá­ban. (A darabnak már nem kellett évtizedekig Íróasztal fiókjában porosodnia, mint Ribakov regényének, Az Arbat gyermekeinek.) A Leninről szóló, de valójában a mai va­lósággal foglalkozó dráma többek között idézi Krupszká- janak Vlagyimir Iljics koporsója mellől küldött üzenetét: „Nagy kérésem lenne önökhöz: az Iljics halála miatti gyászukat ne külsőségekkel fejezzék ki. Ne állítsanak ne­ki szobrokat, ne nevezzenek el róla intézményeket, ne rendezzenek pompázatos ünnepségeket az emlékére . . . Ne csináljanak Iljicsból szentképet, ártalmatlan szentképet, mert a szentkép a forradalmi tanítás kanonizálása, lénye­gének elsiklasztása, a forradalmiság élének a kicsorbítá­sa. maga az elposványosodás.” Satrov darabja, s benne Krupszkája üzenete a minap juiott eszembe Gyulán, a könyvtár pompázatosán szép új épületének avatásán. A november 4-i átadási ünnepségen sem a petrográdi győzelem világpolitikai jelentőségéről, sem Leninről nem lehetett hallani. Mi több, az intézmény továbbra is Mogyoróssy János gyulai patrióta nevét viseli. Mégis, mindenki tudja, hogy ehhez a szép gyulai biblio­tékához Leninnek is, meg a nagy októbernek is köze van. Fotó: Gál Edit Szarvasmarhatelepet avattak az Orosházi ÁG-ban Szovjet fővállalkozásban átépítik a Dunai Vasmű kohóját (nemesi) A vendégek megtekintették a korszerű tehenészeti telepet Fotó: Veress Erzsi

Next

/
Thumbnails
Contents