Békés Megyei Népújság, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-07 / 263. szám
NÉPÚJSÁG 1987. november 7., szombat o Munkában a November 7. brigád Éjszakai műszak a csabai István malomban Műszakbeosztás ... Az ötemeletes — csaknem 135 éves — István malom épületének árnyékában saját magam szórakoztatására gyermekkori emlékeket idéztem fel: a gacsályi kismalmot láttam lelki szemeimmel, ahova kisgyermek- koromban elcipelt az édesapám, s amikor nagylány- nyá serdültem, magam vittem vállamon zsákban az őrölni való búzát. A lisztesmolnár a nagybácsim volt. Nem adott nekem egy dekával sem több lisztet, mint másnak, de fülig ért a szám, boldog voltam, amikor cuppanós csókot adott mindkét arcomra. Mert akkoriban igen nagy úr volt a molnár. Minden lányos mama vágyálma volt egy molnár vő, mert mint mondották, annak a ruhájából naponta ki lehet porolni legalább egy galuskára való lisztet. Kíváncsi voltam, hogyan él a mai lisztesmolnár, milyen az élet- és munkakörülménye, hogyan becsülik szaktudását. — Nem panaszkodhatom — mondja erről Sinkovicz János almolnár, a November 7. brigád műszakvezetője. — 43. esztendeje dolgozom a szakmában, azóta sok minden történt. Egyebek között: gőzmalom volt az István malom, amikor idejöttem. szénnel fűtöttünk, ma már villanymeghajtással dolgozunk, szebb, tisztább körülmények között kerül garatba a búza és zsákba a liszt. Egy valami nem változott: ma is megkövetelik tőlünk — joggal —, hogy a jó békési búzából kifogástalan minőségű lisztet őröljünk. Csak így tudnak a pékek jó süteményt, foszlós bélű fehérkenyeret sütni, a háziasszonyok pedig jó Hokedlit. lekváros derelyát, túrós csuszát főzni. — Hogyan lett molnár? — A szegénység vitt rá. Édesapám kubikos volt, de nyaranta aratást vállalt, cséplőgépnél is dolgozott, hogy meg legyen a család kenyere. Heten voltunk testvérek. a fiúk között én voltam a legöregebb, és úgy éreztem, valamit tennem kell a családért. Kiskoromban Békésszentandráson voltam cseléd, majd elszegődtem molnárinasnak Szarvason. Széli Jenő gépi meghajtásos malmába. Itt töltöttem az inaséveket, de mire felszabadultam, jöttek haza hadifogságból az emberek, őket köteles volt visz- szavenni a malomtulajdonos, s én munka nélkül maradtam. így kerültem a Ho- vanyecz Ferenc malmába, 1952-ben pedig Békéscsabára, az István malomba. Innen megyek nyugdíjba 1988 januárjában. — Milyen érzés búcsúzni a szakmától? — Nagyon nehéz. Kiváló kollektíva dolgozik itt együtt. A November 7. szocialista brigád több mint negyed százada alakult. Az emberek kiöregszenek, újak jönnek helyükre, de a brigád marad, és mi nagyon jól érezzük magunkat. Amióta a szakmában dolgozom, sokat változott a búza minősége is, új fajtákat termel a mező- gazdaság, nekünk arra kell figyelnünk, hogy megfelelő keveréssel jó liszt kerüljön a fogyasztókhoz. A munkahelyemen megbecsülnek, többször kaptam Kiváló Dolgozó jelvényt, egyszer pedig a MÉM Kiváló Dolgozója kitüntetést. Pihenni szeretnék, azért nagyon jólesett. hogy megkértek: ha máskor nem, de a nagy karbantartás idejére jöjjek be, segítsek, számítanak a munkámra. — A veszélyhelyzetet ismernünk kell, csak így tudunk boldogulni — magyarázza Horváth László brigádvezető. — A három műszaknak sok az előnye és a hátránya. Jó dolog, ha nappal szabadok vagyunk, sok ügyes-bajos dolgot elintézhetünk, tevékenykedhetünk a kertben stb ... A nappali alvás azonban nem azonos az éjszakaival, ezt is meg kell szokni. Éjszaka nagyobb, a veszélyforrás, a villanyszerelő munkája nagyon fontos, hiszen ez a lelke a malom üzemeltetésének. Régen úgy volt, hogy hétfőn délelőtt karbantartással töltöttük a drága időt. Űjabban bejövünk a soron levő brigádtagok szembút délelőtt, munkahelyi túlórában elvégzik a karbantartást, és hétfőn reggel hatkor indulhat a termelés. Ezzel hetenként hat órát nyer a termelés. — A brigádról elmondhatom, nagyon jó az együttműködés. Szakmailag, politikailag folyamatos a továbbképzés. Van színház- bérletünk, az megy, akinek ideje és kedve van. Eljárunk a vállalati sportnapokra, kirándulásokra. Igénybe vesszük a bérelt üdülőt Harkányban, Hévizén, Balaton- lellén, Miskolctapolcán. Egymásra vagyunk utalva, egy villanymotort például egyedül nem tudok kicserélni. Ez vonatkozik az élet minden területére. Az éjszakai műszak csendesebb, nem fogadunk árut, nem bocsátunk ki, csak a Békéscsabai Konzervgyár részére tésztagyártáshoz a speciális lisztet. Újításban is élen járunk, Fiáth Miklós főmolnár — a November 7. brigád tagja ezüstjelvényes újító. Kovács György főmolnárhelyet- tes pedig bronzkoszorús. Mindannyian arra törekszünk, hogy az ország második legnagyobb malma minél több jó minőségű lisztet adjon a fogyasztók asztalára. Erre a többszörös aranykoszorús November 7. brigád is garancia. Ary Róza Felértékelődik a szakszervezetek egyéni érdekvédelme Irta: Fodorné Birgés Katalin, az SZMT vezető titkára 0 Szakszervezetek Békés Megyei Tanácsa funkciójából adódó kötelességének tett eleget, amikor áttekintette, hogyan kapcsolódhat a társadalmi-gazdasági kibontakozás politikai és kormányprogramjához. Fontos volt meghatározni, hogy a SZOT és az ágazati szakszervezetek állásfoglalásaiból adódóan 300 alapszervezet 130 ezer szervezett dolgozója mielőbb felsorakozzon, cselekvőén részt vegyen vállalata, intézménye megújulásában. Nem elég megnyerni észérvekkel, agitációval a jobbító szándékú munkásokat, értelmiségieket, hanem széles körű társadalmi összefogásra, cselekvőképes, fktív magatartásra, mozgósításra van szükség. Ez a politikai platform megteremtésében és a tömegtámogatás kialakításában nagy jelentőségű a szakszervezetek szerepe. Ennek a politikai felelősségnek a megye szakszervezeti szervei legjobb tudásuk szerint akarnak megfelelni. Világosan látjuk, hogy ebben a munkában nem könnyű a közmegegyezés kialakítása. Tapasztalatunk szerint megyénkben a kormányprogram konkrét intézkedései — elszántság a fegyelmezett végrehajtásra, a határozott állásfoglalások — pozitív visszhangot váltottak ki vezetők és vezetettek körében egyaránt. Azóta valamennyi szakszervezeti tisztségviselővel konzultációt folytattunk. A tisztségviselők többsége azonősül a program szellemével és cselekedni kíván végrehajtásáért. Azt is látni kell, hogy a dolgozók részéről az azonosulás még nem történt meg. A dolgozók széles tömegei előtt ma még az őket kedvezőtlenül érintő kérdések állnak előtérben, így a várható magas árszínvonal-növekedés, a nagyarányú felvásárlások, a személyi jövedelemadó bevezetése és ma még számukra ismeretlen hatásai, a bérbruttósítás bizonytalanságai, az előrevetített munkaerőleépítések. A kérdések zömében ismereteik hiányosak, sok a bizonytalanság, esetenként kilátástalannak látják a jövőt. Napjainkban azon munkálkodunk, hogy a dolgozók a programot, annak szükségességét és az átmenetileg vele járó nehézségeket is megismerjék, megértsék, felvállalják. A tisztségviselők felkészítését lassan befejezzük. Itt is hangot adok a testületi vita egyik hozzászólójának, aki sürgette, hogy fejezzük be e témában az értekezleteket, menjünk az emberek közé és személyes meggyőzéssel, őszinte hangvételű vitákban nyerjük meg a kétkedőket a helyes cselekvésre. Testületi ülésünkön egyértelműen megerősítettük, hogy a szakszervezeti munka fö színtere az alapszervezet. A jövőben döntő mértékben a vállalati intézkedések meghozatala és az ott dolgozók életszínvonalának alakulása is a gazdasági vezetés és a szakszervezeti bizottságok megállapodásán alapul. A vállalati- önállóság erősödésével megnő a szerepe a: éves tervek demokratikus előkészítésének. Elvárjuk a szakszervezeti bizottságoktól, hogy fordítsanak kiemelt figyelmet vállalatuk jövedelemtermelő képességének erősítésére. a tőkés export növelésére. Ugyanakkor mutassanak rá azokra a nehézségekre, amelyek a folyamatos, hatékony munkát gátolják. Követeljék meg az egyenletes anyagellátást a jó munkaszervezést, A tagság bizalma és elvárása megköveteli, hogy a szakszervezeti érdekképviselet markánsabban érvényesüljön a vállalati létszám, a bérezés, a kollektív szerződés szabályai, vagy a vállalati szociálpolitika intézkedéseinek kialakításánál. A szakszervezeti munka sokszínűsége azt kívánja, hogy a szakszervezetek az élet minden területén ott legyenek. Súlypontok természetesen vannak, melyek meghatározók egy-egy időszakban. Most úgy érezzük, kiemelt figyelmet kell fordítani a foglalkoztatáspolitikára. Igaz. megyénket elkel ülte a nagyarányú létszámleépítés és gyárak bezárása, de a kisebb leépítések, átszervezések és a pályakezdők elhelyezkedési gondjai megkövetelik, hogy a szakszervezeti munka középpontjába kerüljön a munkaerővel való foglalkozás. Nálunk is feszültséget okozott a dolgozók körében a Délép-leányvállalat átszervezése. Tudatos, bejelentett leépítési hajt végre az Unicon, az Orosházi Állami Gazdaság, megszűnik a Csorvási Költségvetési Üzem, új helyet keresnek a Csaba Szálló dolgozóinak. Bízunk benne, garantált lesz újbóli elhelyezkedésük. De vajon mi van azokkal, akik vállalati döntésre — 10 fő alatti, nem bejelentésre kötelezetten - kényszerülnek munkahelyet változtatni? A szak- szervezeti bizottságok keze meddig segíti útjukat? Az SZMT — saját feladatait keresve — együttműködési megállapodást kötött a Megyei Munkaerő-szolgálati Irodával. Az SZMT-ülésen kezdeményeztük, hogy a vállalatok által leépített munkaerő elhelyezkedésének koordinált segítésére jöjjön létre csoport a megyei pártbizottság, a megyei tanács, a KISZ megyei bizottsága és az SZMT képviselőiből. Ügy érezzük, az egységes álláspont és a vállalati szintű politikai munka segítése megköveteli a rendszeres koordinációt. a munkaerőhelyzet folyamatos értékelését. A városi szakszervezeti bizottságoknak új feladatként alkalmassá keli válni a foglalkoztatáspolitika ágazatközi feladatainak ellátására. Kezdeményezzük a jogsegélyszolgálatok kiterjesztését, területi jellegű működtetését is. Meggyőződésünk, hogy rangjának megfelelő helyre kell kerülnie az emberi tudásnak, a szakmai műveltségnek. Igaz, napjainkban a tudás veszített presztízséből, pedig a társadalmi-gazdasági kibontakozás alapvető feltétele csak az egyén képességének kibontakoztatása lehet. A megye dolgozóinak szakmai összetétele jelentős fejlődést mutat. Igaz, az általános iskolát végzettek 97 százaléka továbbtanul, de évente a szakmunkásképzőből történő lemorzsolódás és a tovább nem tanuló gimnáziumi érettségizettek miatt közel 25 000 fiatal marad szakma nélkül. Az ő sorsuk bizonytalanná válhat a jövőben. Évente 250-300 fiatal kerül középiskoláinkból főiskolára, egyetemre, de csak 100-150 tér vissza a végzés után. Rájuk a megye fejlődése érdekében óriási szükség volna. A munka melletti tanulási egyre kevesebben vállalják a sok egyéb elfoglaltság, pluszmunkák miatt. Megyénkből eddig 11 vállalat igényelt átképzési támogatást, mely igen kevés. E sokirányú gond miatt tennivalóink tehát világosan látszanak. Megyénkben is ' fontosnak tartjuk, hogy a foglalkoztatáspolitika és a szakképzés irányítási, szervezeti összhangját jobban biztosítsuk. Ne nőjön a szakma nélküliek száma. Ahhoz, hogy lépést tartsunk a gazdasági követelményekkel, hogy csökkentsük megyénk lemaradását, meg kell győznünk a diákokat és fel- nőiteket a tudás nélkülözhetetlen fontosságáról. Erősíteni kívánjuk befolyásunkat a szakmunkásképző intézetekben, segíteni az iskolák és üzemek kapcsolatának további javítását. A jövőben megnő a szociálpolitika szerepe, mivel közvetve kedvező hatással van a gazdasági teljesítményekre és fontos a nehéz szociális helyzetben levők gondjainak segítésében. A szakszervezeti bizottságokat arra ösztönözzük, hogy törekedjenek a vállalati szociális juttatások szinten tartására, esetleg emelésére. A döntéseknél vegyék figyelembe a pályakezdők és nyugdíjasok helyzetét, érvényesítsék jobban a rászorultság elvét. Az SZMT úgy döntött, hogy szorgalmazza a tanácsi együttműködés keretében a vállalati, tanácsi és társadalombiztosítási szociálpolitikai tevékenység koordinálását, és az ehhez szükséges információs rendszer kialakítását. Kezdeményezzük, hogy ehhez a koordinációhoz más érdekképviseleti szervezetek is csatlakozzanak. Kiemelt helyen kell foglalkozni a lakáshelyzettel. A megyei lakásprogram alapján a VII. ötéves terv tervezett 14 500 lakásból 1986—87-ben várhatóan 5700 lakás épül fel. A jövőben a kevesebb központi támogatás miatt nagyobb megyei összefogással lehet és kell segíteni a dolgozók lakás- helyzetének javítását. Szorgalmazzuk a vállalati támogatások és a tanácsi lehetőségek nagyobb koordinálását. A szak- szervezeti bizottságok a KISZ-szel együtt kezdeményezzék vállalati támogatással épülő lakások szervezését! Növeljék a vállalatilakás-támogatásra fordított összegeket, mely 1986- ban 100 millió forint volt. A tanácsok a lakások építésének anyagi támogatásakor a rászorultság elvét, a pénz tervszerű felhasználását és a nagyobb nyilvánosságot, mint politikai követelményt jobban vegyék figyelembe. Az utóbbi években a szakszervezetek mozgástere a gyárkapun belül és a lakóterületen is létjogosulttá vált. Ezt erősítette meg a SZOT 1987. februári határozata, ahol sajátos funkciót szánt a városi, nagyközségi szakszervezeti bizottságoknak. Célul tűzte a-települések szakszervezeti tagságának együttgondolkodását és együttdolgozását a tanácsi tervek végrehajtásáért, az életkörülmények javításáért. A gazdasági kibontakozást kísérő jelenségek konkrét feladatokat is előre jeleznek a területi testületeknek. Meggyőződésem, hogy a vállalattól leépített, elbocsátott, átszervezett dolgozó sorsát, érdekeit csak egy ágazatközi szervezet képes megfelelően képviselni, védeni, segíteni. Elhelyezkedése, átképzésé. családjának segítése, segélyezése településszintű feladattá válik a jövőben. Megnő a jelentősége a települések infrastrukturális ellátásának, benne nagyobb szerepet kap a vállalatok támogatása és az egyének anyagi hozzájárulása Lényeges érdekvédelmi feladat e pénzeszközök felhasználásának eldöntésében való részvétel, és a társadalmi ellenőrzés is. Mindezek ma a szakszervezetek súlyponti kérdései, melyekben a. nevelő, szervező, segítő és érdekvédelmi funkciónak együtt kell megjelennie. A szakszervezeti mozgalom kettős funkciója körül régóta tart a vita. Most is cselekvőén részt veszünk az ország gazdasági erejének növelésében, a vállalatok feladatainak végrehajtásában, de sokkal hatékonyabb érdekvédelmi és érdekképviseleti munkát kell végeznünk, mert ez növelheti rangunkat és tekintélyünket a tagság előtt. A döntések kialakításánál bátrabban kell vitázni, jobban fel kell vállalni a konfliktusokat és nagyobb nyilvánosságot szánni álláspontunknak. A szakszervezeti mozgalom egyetlen ember sorsa iránt sem lehet közömbös. El kell érni, hogy mindenütt tisztességesen bánjanak, törődjenek az emberekkel, megfelelően gondoskodjanak róluk! Az egyéni érdekvédelem a szakszervezeti munkának nagyon fontos része lesz ezután. Mindent meg kell tenni, hogy a dolgozók a legkisebb megrázkódtatással viseljék el a változásokat. Munkánk vezérfonala és politikai kötelezettségünk is az egyes ember érdekeinek képviselete, védelme, sorsuk alakulásáért érzett felelősség. T estületi ülésünkön a szakszervezeti tennivalók vitája során bizonyossá vált, hogy az SZMT. mint a szakmák szövetsége, egységes állásfoglalást tett a megyei cselekvési program végrehajtására. Bizonyosak vagyunk abban, van erőnk és képességünk, hogy egységes akarattal a nehézségeinken túljussunk. Ebben a szellemben, ebben a felfogásban dolgozunk a szakszervezeti mozgalomban a jövő érdekében. Egyetemi hallgatók külföldi szakmai gyakorlaton Több mint 350 magyar egyetemi és főiskolai mérnökhallgató nyári külföldi szakmai gyakorlatát, illetve ugyanennyi külföldi diák itthoni fogadását tette lehetővé az elmúlt öt évben az IAESTE magyar bizottsága. Becker László, a szervezet magyar bizottságának titkára elmondta, az IAESTE-t 1948-ban alapította meg tíz európai ország, és jelenleg mintegy félszáz nemzeti bizottsága segíti a leendő mérnökök tapasztalatcseréjét. Állásajánlatokat gyűjtenek az országban működő vállalatoktól, ipari munkahelyektől, s ezeket évenként közös konferencián ismertetik, illetve cserélik ki. Hazánk a negyedik szocialista ország, amely csatlakozott a szervezethez, s 1982 óta immár megtízszereződött azoknak a diákoknak a száma, akik ilyen módon megismerkedhettek a fejlett nyugat-európai országok nagyvállalatainak termelési és munkamódszereivel, illetve gyakorlati tapasztalatokat szereztek. A BME mellett már több hazai egyetem és főiskola diákjai vesznek részt e cserében, annak köszönhetően, hogy egyre szélesedik a hazai fogadó vállalatok köre. Különösen nagy segítséget nyújt az Ipari Minisztérium, tavaly például 70-80 szakmai gyakorlati lehetőséget tudott kínálni. A hozzánk érkező diákok zömmel nyugat-európai műszaki egyetemi hallgatók, de jöttek már diákok Japánból, az USA- ból, Kanadából, valamint Jordániából és Egyiptomból is. Mivel a gyakorlatok szervezése a kölcsönösségen alapul — tehát minden hazánkban fogadott külföldi diák cseréjeként magyar hallgató kiutazására van lehetőség — a magyar nemzeti bizottság még tovább szeretné bővíteni a hazai fogadó vállalatok számát. Nem elhanyagolható tényező az sem, hogy a diákokon keresztül növekedhet hazánk. illetve az adott vállalat hírneve, elismerése is, hiszen a diákok megismerik a vállalatot, annak technológiai színvonalát, termékeit, elért eredményeit, s rajtuk keresztül fejlődhetnek a vállalatok külföldi kapcsolatai. Az eredményes szakmai gyakorlat után a bennük kialakult jó vélemény értéket képvisel, mind a vállalat, mind az egész népgazdaság számára.
