Békés Megyei Népújság, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-06 / 262. szám
I 1987. november 6., péntek „Fekete könyvek” — száz népi műemlék II műszaki átadás ismét elmaradt Száz fénykép A régi hagyományokkal büszkélkedő megyei sorozatok közé szinte észrevétlenül, szerényen lépett be a „fekete könyvek” kultúrtörténeti sorozat. Már indulásakor többet vállalt fel a viharsarki társadalmi, kulturális hagyományok megmentésénél, s mégis, minden kötetben benne van szű- kebb pátriánk, őseink, e táj, s az itt élő nép szellemisége. így van ez a sorozat legújabb darabjánál is, a nyolcadik kötetnél, amely fényképek útján tudósít eleink építészeti és benne életmódkultúrájáról. Sisa Béla Száz fénykép — száz népi műemlék című könyvéről sok mindent elárul az alcím: Fotónapló a Kárpát-medence népi építészeti emlékeiről. Sisa Béla, aki majd húsz esztendeje hivatásszerűen foglalkozik az Országos Műemléki Felügyelőség munkatársaként a népi építészeti értékek feltárásával és megóvásával, ezzel a naplójával többre vállalkozott, mint ami hivatali kötelessége. Húszévi Kárpát- medencebeli bolyongásainak számonkérő, figyelmeztető lenyomatai ezek a képek, amelyek naplószerűen számolnak be népi építészetünk megannyi történelmi értéket, gyorsan elfeledett emléket hordozó dokumentumairól. Az előszóban Mendele Ferenc tesz említést arról, hogy a Dunántúlon időben felismerték a műemlékek, így a népi építészeti emlékek megőrzésének fontosságát, ám az Alföldön — ahol ugyanannyi középkori emlék található, mint a Bala- ton-felvidéken — ez a tudat nem, vagy csak nagyon későn alakult ki. Sisa Béla fotónaplója ezt az értékzavart igyekszik feloldani. A napló képei elkalauzolnak bennünket hazánk minden tájára, majd a Vajdaságba, a Felvidékre, . Bur- genlandba és Erdélybe is, hogy meséljenek népünk életéről, történelmi múltjáról, s olykor hitéről is. (A ház gazdái református, vagy katolikus hitüket a kéménylyukak kör vagy kereszt alakjával is kifejezték.) Ezek a házak elsősorban nem szépségükkel hatnak, hanem történetiségükkel, egyszerűségükkel, hagyományőrző mivoltukkal. Évszázadok tapasztalata öröklődött tovább a népi építészetben, amelyben elsősorban a praktikusság döntött. Sisa Béla naplója pontosan, hű „szavakkal” beszéli el a paraszti élet történetét, a házakon, harangtornyokon és kopjafákon keresztül odaéreztetve az embert is, aki mindezt megalkotta.! A leleményes, évszázados mesterségbeli tudást felhalmozó parasztembert, aki habarcs nélkül tudott falat rakni, ácsolni, zsindelytetőt készíteni, oszlopot faragni. Sisa Béla naplójának mindezen túl még sajátos stílusa, hangulata is van. Képei nem esztétizálnak, nem művészieskednek, hanem elbeszélnek, olyan egyszerűen, amilyen egyszerűséget képeinek mondanivalója megkövetel. Múlhatatlan szeretet sugárzik képeiről a bemutatott házak, tornácok, présházak felé, amely alól a napló lapozga- tói sem vonhatják ki magukat. A sorozat szerkesztői, Ge- csei Lajos és dr. Köteles Lajos a napló közzétételén túl még egy nagyszerű, személyes hangú jegyzettel is gazdagították á kiadványt. Gulay István meditációja Sisa Béla naplójáról, és a népi építészetről legalább olyan megrázó és számonkérő, mint maguk a képek. A Tevan Andor Nyomdaipari Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola tanműhelye most hibátlan munkát végzett a Kner Nyomda gyulai Dürer üzeme és a Szegedi Nyomda közreműködésével. A német nyelven (Látki Mariann munkája) is szóló kiadványnak úgy tűnik, mindössze egyetlen hibája van. Az alacsony példányszám. Bízzunk benne, hogy a kiadó, a megyei tanács tudományos-koordinációs szakbizottsága az előkészületben levő kötetet, Németh Amadé: Az Erkel család című munkáját már nagyobb példányszámban jelenteti meg. B. Sajti Emese Történetünk az év elején kezdődött egy döntéssel: felújítják az orosházi Petőfi Művelődési Központot. Elkészült a terv, amely szerint 1990-re több ütemben — 5,5 millió forint ráfordítással — újjávarázsolják az épületet. Ideje volt, hiszen az átadás óta eltelt 17 esztendő, s a használat megtette hatását.. A nézőtér és a színpad felújítása tűnt a legsürgetőbb feladatnak. Az első kérdés az volt, ki végezze a munkát. Végül a mezőberényi Technicoop Színpadtechnika Gooperacio- ra esett a választás. A gmk vezetőjével, Gyarmati Lászlóval április 22-én beszélték meg a részleteket. Egy bekezdés a vállalkozási szerződésből: „A gmk gyártó és kivitelező vállalja, hogy 1987. július 1-én a munkálatokat megkezdi és azt 1987. augusztus 18-i műszaki átadásra befejezi.” Ment is minden, mint a karikacsapás ... Egy ideig. A színpaddal kezdték a munkát, mindent percnyi pontossággal végeztek ... Ekkor még senkinek nem voltak nyugtalan éjszakái, hiszen ezekben a hónapokban amúgy is uborkaszezon van a művelődési házban. És eleve nem terveztek rendezvényeket, a várható műszaki átadás idejéig ... Későbbre igen. És a tervezett, meghirdetett előadások sorra elmaradtak ... Hogy mi is történt valójában? Erre kerestem a választ, mikor az elmúlt héten — először — Orosházára látogattam. A jó szerencse Nédó Gézával, a nagytermi rendezvények szervezőjével hozott össze. — Az első „idegbecsípő- dés” akkor ért — kezdi sorolni az eseményeket —, mikor a múlt évi bérleti előadásokból elmaradt Szélhámoskirályt, melyet szeptember 8-ra hirdettünk, le kellett mondanunk. S ez még csak a kezdet. Közben — az élet nem állt meg - árusítani kezdték az idei színházi bérleteket. Előadásokat kötöttek le az ORI-val, a Filharmóniával... — Mikor már a harmadik előadás is elmaradt — hangjában idegesség vibrál —, levélben kerestük fel bérleteseinket... Részlet az október 29-én kelti!) stencilezett levélből: „Sajnálattal értesítjük, hogy színháztermünk felújítási munkálatai a mai napig nem fejeződtek be, annak ellenére, hogy a kivitelező 1987. augusztus 18-át jelölte meg a műszaki átadás időpontjának ... Az általunk meghirdetett bérletnek a harmadik előadását is kénytelenek vagyunk lemondani. Jelenlegi ismereteink birtokában nem tudjuk megítélni, hogy a színházterem felújítása mikorra fejeződik be. Amennyiben a december 1-én esedékes negyedik — Dunai Ferenc: A nadrág — bérletes előadást nem tudjuk fogadni, úgy a meghirdetett bérletet kénytelenek leszünk megszüntetni, a befizetett összeget pedig visszatérítjük ... Megértésüket és türelmüket előre is köszönjük ...” Természetesen a megértésnek, s a türelemnek is van határa. A ház dolgozóit úton-útfélen megállítják, mikor lesz színház, mozi? S ők újra és újra megpróbálják megmagyarázni, amit tulajdonképpen maguk sem értenek: hogyan lehet egy intézményt, s rajta keresztül egy egész várost ámítani, már hónapok óta ... Gonda Géza, a művelődési központ vezetője irodájában fogad. A dossziét, melybe a nagyterem, s a színpad felújításával kapcsolatos iratokat, leveleket fűzték, már előkészítette. Vaskos kis köteg, nem mondom ... Szavait néha felpörgeti az indulat, aztán ismét próbálja higgadtan, tárgyilagosan felidézni az eseményeket... — Egyszer hivatalosan időpont-módosítást kért a gmk, augusztus 27-re... — idézi vissza az eseményeket —, azóta már több ígért határidő volt, s a nagyteremben még mindig nincs egyetlen szék sem ... (mindezt október 26-án mondta). Az első lemondott előadás — mint előző beszélgetésemből már tudom —, szeptember 8-án lett volna. Azóta legalább 15-öt nem tudtak fogadni... — A nagy erkölcsi veszteség mellett az anyagiakról sem feledkezhetünk meg. A partnerek megértőek, de sok olyan rendezvényt terveztünk, mely bevétellel járt volna. És az ember itt áll tehetetlenül... Nemegyszer átutaztak már Gyarmati Lászlóhoz Mező- berénybe. Sürgették, kérték, figyelmeztették .. . Ígéretekben nem volt hiány. Többször éjszakai ügyeletet kértek, hogy mennének dolgozni. És nem jött senki, hiába vártak rájuk éjnek idején. _ Legalább mondták volna, hogy — teszem azt — csak decemberre készülnek el — játszik a kisebbik rossz gondolatával —, akkor nem szervezünk tárgyalásokat a színházakkal, az ORI-val... Nem ámítjuk a közönséget. De így... — legyint. Még egy szeptember 28-án postázott levelet tesz elém, az utolsót, melynek — eddig legalábbis — semmi foganatja. Egy részletet ebből is feljegyzek: „A határidő be nem tartásáért mint vállalkozót az ide vonatkozó rendeletek szerint kötbér fizetésére és kártérítésre fogom kötelezni.” Kemény szavak... A nagyterem pedig azóta is üresen ásít, a munka nem halad. Ügy tisztességes, hogy a másik felet is meghallgassam, másnap kitelefonálok hát Orosházára — mert akkorra is ígérték, hogy mennek —, hátha ott találom Gyármati Lászlót. Nincs itt — mondják lemondóan — s én már indulok is Mezőbe- rénybe, gondolván, otthon találom. Nincs szerencsém. Üzenetet, s egy telefonszámot hagyok: hívjon fel! A telefon másnap, október 28-án csörög. A vonal túlsó végén Gyarmati László. Jegyezni is alig tudom az indokokat: hogy a csabai tüzépnél nedves faanyagot kaptak, hogy a Ceglédi Hordór és Lemezipari Vállalat nem tudta időben küldeni a székek oldallapjait, hogy a művelődési központ nem fedezte időben a részszámlákat, így nem tudott embereket fogadni. (Persze, ha tudott volna, akkor sincs mit csináljanak, hisz szeptember közepéig nem volt anyag a székekhez.) Az előszínpad hidraulikus mozgatásához a Pneumatikus Szerelvényértékesítő Vállalat csak a jövő hónap végére készül el az anyaggal... Az éjszakai ügyelet kérdéséről is szó esik. „Visszamondta az ember, akinek a kocsijával mentünk volna”- sajnálkozik ... — Többször is? — kérdezek vissza. — És nem lehetett volna telefonon szólni, hogy ne várják önöket hiába? Végül is megegyezünk. Aznap — október 28-án beszéltünk — mennek a színpadot csiszolni, éjszaka lekenik. A nézőtéri ülőhelyeket is berakják, hétfőn, november 2-án délelőtt 10 órakor biztos a műszaki átadás, egyedül a hidraulika nem lesz meg. Ha tudok, megyek. Ebben maradunk. A dolog oly biztosnak tűnt, hogy elhatároztam, addig egy sort sem írok. Hétfőn 10-re Orosházán voltam. Gyarmati László sehol. (Azóta sem látták.) Úgyhogy nem történt semmi, csak a műszaki átadás maradt el — ismét. Tegnap telefonon még egyszer érdeklődtünk. A helyzet változatlan. Nagy Agnes Fotó: Sarkad! László 11 művészi könyvkötés dicsérete Kner Erzsébet kiállitásárél A szép könyv kedvelőit nagy élménnyel gazdagította az a kiállítás, amely az Országos Széchényi Könyvtár, a Kner Nyomda és a Kner Nyomdaipari Múzeum rendezésében nyílt meg a Budai Várpalotában. Kedves figyelmességként a kiállító Kner Erzsébet 90. születésnapjára, október 7-re időzítették a megnyitást, így az életmű legKék bőrkötés, 1926-ból jelentősebb darabjainak bemutatásával az ünnepelt, s az ünneplők egyaránt értékes és emlékezetes ajándékot kaptak. A bemutatott anyaghoz méltóbb környezetet aligha képzelhetünk el, mint az OSZK budavári kiállítótermét, ahol a genius loci hatása hatványozottan érvényesül. Tovább fokozza az élményt a gondos installáció, a 22 vitrinben elhelyezett mintegy 80 könyv esztétikus és áttekinthető elhelyezése. Haiman György rendezői elve egy életmű bemutatása esetében alkalmazható legszerencsésebb megoldást, a korszakokra tagolt, időrendi elhelyezést követi. Szegmentálása világossá és könnyen követhetővé teszi Kner Erzsébet pályájának fejlődését, az egyes időszakokban jelentkező stílusok hatását és alkalmazását. A pályakezdés, a gyomai és lipcsei tanulmányok idejét (az 1920-as évek első felét) mindössze 5 könyv reprezentálja. Ekkor még a világos pasztellszínek uralkodnak, míg a kötési anyagok között a pergamen, a papír és a bőr egyaránt megtalálható. A Hagyományok ébresztése és saját utakon címet viselő időszak (1925—1930) kötései jól érzékeltetik a stílusváltást. Előtérbe kerül a mélybarna szín, a geometrikus elrendezés, anyagban pedig a bőr. Ekkor jelennek meg az első kiadói kötések, a Gyomán készülő könyvek közül több Kner Erzsébet munkáját is dicséri. A 30-as évek elejének bizonyos stabilizálódást mutató aranyozott félbőrkötései után az évtized további évei a „klasszikus szűkszavúság” alkotásait eredményezik. A klasszikus szépségideáit követő kötések sötét tónusai, aranyozásai, vonalkeretes megoldásai, finom bőranyagok alkalmazása ennek bizonyítékai. Kner Erzsébet életútját és művészi fejlődését egyaránt megtörő világháborús időszak utáni valóságos másodvirágzás alkotásai egy gyökeres stílus- és ízlésváltás dokumentumai. Az 1949-es chicagói letelepedéstől az 1982-es visszavonulásig eltelt több mint 3 évtized kötései az amerikai igényeket elégítették ki, s Kner Erzsébet újvilági elismerését bizonyítják, hogy New York-tól Chicagóig számos könyv kötése az ő terve szerint készült. Végigtekintve a most kiállított, a Kner Erzsébeti életművet reprezentáló könyveken, minden egyes darabból a mesterség iránti feltétlen alázat, a mívesség, a könyvek tematikájához, tipográfiájához, papír- és illusztrációs anyagához történő fenntartás nélküli alkalmazkodás tükröződik. A gyomai Kner-család tagjai beírták nevüket nemcsak a hazai, hanem az egyetemes könyvművészet történetébe is. A nyomdaalapító Kner Izidor, a tipográfus Kner Imre, a grafikus Kner Albert után most a könyvkötő Kner Erzsébet életművének bemutatásával teljesedett ki az összkép. A születésnapi ajándék esztétikai élvezetet jelentett a szép könyv minden barátjának (erői tanúskodnak a vendégkönyv elragadtatást tükröző bejegyzései is), s csatlakozunk Rényi Péternek a kiállítási katalógus előszavában írt megállapításához: „Mély tisztelettel és csodálattal adózunk Kner Erzsébet életművének, művészetének, és nem! utolsósorban munkája etikájának, a minőség etikájának, amelynek követésére ma e hazában oly nagy szükség volna!” (A kiállítás anyaga november 5—19. között Gyomaendrődön, november 24—december 4. között Békéscsabán is bemutatásra kerül.) Dr. Papp János
