Békés Megyei Népújság, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-24 / 277. szám
1987. november 24., kedd KÉPERNYŐ Filmeket és színházi előadásokat kerestem az elmúlt hét televíziós műsorában, kíváncsian a témaválasztásra, a feldolgozás színvonalára, meg egyáltalán arra: mit ad nekem azon az estén, jól szórakozom-e vagy sem, érdemesnek tartom-e televíziózás után a ráfordított időt? Utólag összegezve nem vagyok elégedett. Sok volt a rossz krimi, Errol Flynn karriertörténete is a felszínen mozgott, újólag kiderült, hogy az Egri csillagok a hetvenes évekből nem több egy csodálatos regény hiányos illusztrációjánál és a Kutyák című mini-musical is önmaga lehetőségei alatt maradt. NDK-tévéfilm a Szászok fénye, poroszok dicsősége mely hatodik hete, minden kedden este íőműsorban kínálta magát. Jozef I. Kraszewski Szászország idejéből című regényét nem olvastam, nem is tudom, megjelent-e magyar nyelven? Feltételezem azonban, hogy a regény jobb, mint a hat részre elnyújtott filmsorozat, pedig nem indult rosszul. A romantikus történetek összes ismérve fellelhető volt benne, jól kiválasztott szereplők alakították a hősöket, volt ármány és szerelem bőségesen, volt leküzdhetetlen hatalomvágy és bugyuta uralkodó. aztán egyszer — úgy a negyedik-ötödik folytatás körül — kifáradt az egész, előre kiszámíthatóan döcögött tovább a cselekmény, mígnem a hatodik, a befejező rész unalma már fájdalmassá lett, A főhősök: Brühl. III. Ágost. Franziska, Simonis és a többiek egyszer csak eltűntek a süllyesztőben, hogy egy kenetteljes hang fenkölt szöveggel lezárja az egész történetet. A rendezést (Hans-Joachim Kasprzik) az alaposság jellemezte ugyan, de a szellemesség annál kevésbé. A krimik ezúttal bőségesen ellopták a hét műsorát. Emlékezzünk csak: Mentsék meg a fiamat!, Tébolyult gyilkosság. Menekülés. Hogy fércmunkák, nem pontos kifejezés. Hogy agyrémek, az sem egészen fedi a valóságot. Hogy lombikkrimik, az pedig még inkább dicséretükre válna, de hát azok sem voltak valójában. Akkor hát mifélék? Még az „egy a tucatból" meghatározás is hízelgő akármelyikre. A mentsétek meg a fiamat! őrült robban tója egyszerűen nem krimihős, egy azok közül, akik a legkülönfélébb belső, zavaros indítékból képesek arra, hogy embereket öljenek, röpítsenek a levegőbe Londontól Észak-Spanyolországig, Libanontól a Perzsa-öbölig. Káinok rózsaszín álarcban, akik szemben mosolyognak és hátulról döfnek le. De, filmtémának? Miután túléltük a robbantgató öregural. jött a Tébolyult gyilkos, hogy bevegye magát a hagyománytisztelő angol vidéki házba, ahol (mint később kiderült) nem is a börtönből szökött bűnöző a tébolyult gyilkos, hanem a joviális házigazda. dr. Henson. Miután ez a krimi alig lépett túl az „észreveszi vagy nem veszi észre" feszültségén, és a halálra ítélt lány megmentésére az utolsó másodpercben betoppant a felügyelő, ezt is túléltük, csak egyre többször sóhajtozunk egy igazi Agatha Christi után. és azt emlegettük, hová fajult el ez a műfaj? Nos. oda, hogy a harmadik e heti reprezentánsa, az NSZK-ból importált Menekülés túltett a másik kettőn is. elsősorban a kimódoltság. az együgyüség terén. Idáig züllött volna ez az egész? Hogy már arra is képtelenek, hogy kitaláljanak valami hihető sztorit, hihető 'fordulatokkal? Ügy látszik, képtelenek vagy lehet, hogy ez a tömegigény? Kétségbeejtően szomorú lennék. n kutyák azonban megér egy külön misét. Habár ismétlésnek jelzi a műsorfüzet, nem láttam az első bemutatót, és a Mikroszkóp Színpadon sem volt alkalmam jelen lenni. Amióta Sas József ott a direktor, az egész színpad megújult. korszerűbb lett, érzékenyebben és főleg modernebbül reagál a környező világra. Látható, hogy a Kutyák című mini musical ötletét a Macskák című szuper- musical adta, arra azonban nem gondoltak a szerzők- rendezők. hogy magánszámok sorozatából nem áll ösz- sze még egy mini musical sem. Pedig mennyi frappáns ötlet! Miféle kitűnő tükröt tartanak elénk a Kutyák kutyái! Nyilván, ez volt a gyorsabb, mint kivárni egy sztori megírását, netán egy keretjátékot, ami ugyan kevesebb az előzőnél, de mégis összefogná az egészet. Ügy látszik, gyorsan áhították a sikert, ami így is bejött. Csak éppen a lehetőségek alatt, amiért bizony nagy kár. Késő éjszaka Lássuk a lehetetlent! címmel a híres bűvész, Richiardi bolondított bennünket arról, hogy mágikus dolgokra képes. Persze, „életbűvésznek" lenni nekünk sem megvetendő. Anno 1987. _ . Tehetetlen szimfónia Ezzel a címmel jelent meg a Békéscsabai Városi Tanács kiadásában, az Üj Aurora szerkesztősége gondozásában a folyóiratban publikáló költők antológiája. A kötet szerves folytatása a Békési vers, A mért idő, Elpergö napok című válogatásoknak. A Kner Nyomdából frissen érkezett könyvet Petőcz Károly tervezte, Tóth Lajos szerkesztette. Tizenöt költő verseivel ismerkedhet meg az olvasó; megszólalnak a „vonzódok'’ (Csanády János, Kapusi Imre, Niklai Ádám, Vrr Ida), a „kötődők" (Győri László, E. Kovács Kálmán, Pardi Anna, Simái Mihály, Szokolay Zoltán) és az „itt élők" (Bónus István, Filadelfi Mihály, Sass Ervin, Szúdy Géza, Tomka Mihály, Üjházy László). A kiadvány előszava többek között így orientálja az iránta érdeklődőt: „A művészet sok ezer éves léte bizonyítja, hogy a költészet és a zene egymás ikertestvérei, ezért tartjuk antológiánkat olyan szimfóniának, melyben egymástól eltérő hangú és mondanivalójú költők szólalnak meg, ki-ki a maga érdeklődésének megfelelően. Emiatt nincs benne vezérszólam, mint a szimfonikus művekben. Ugyanakkor magában hordoz egy összetartó erőt: a Körösök vidékéhez vonzódás és kötődés sajátos erejét . ..” —ay— Várszínházi tervek a 25. évadra Működésének jelentős állomásához közeledik a Gyulai Várszínház. Éppen negyedszázaddal ezelőtt a Békés Megyei Jókai Színház akkori rendezője, Miszlay István javasolta, hogy a dubrovnikihez hasonlóan érdemes lenne Gyulán is várjátékokat szervezni. Az ötletet viszonylag rövid idő alatt megvalósították, hiszen 1963-ban már felhangzott a vártoronyban az előadásra invitáló fanfárok hangja. Huszonöt év jelentősnek mondható állandó, kőszínház történetében is. Hát még nyári színháznál? — Rengeteg gonddal, bajjal, vesződséggel telt el ez a negyedszázad. Persze voltak forró esték, meg soksok taps is, nagyszerű színészi, rendezői teljesítmények. Másként hogyan is vált volna országos hírűvé a Gyulai Várszínház? — réved vissza Havasi István igazgató a megszépítő múltba. — Es a folytatás? — A korábbi évekhez képest nagyon jól állunk. Szinte már 90 százalékos biztonsággal tudjuk, mi lesz a program. Persze akad jócskán kérdőjel is. A lényeg: a jövőben is szeretnénk minél szélesebb körben kapcsolódni a város egyéb kulturális tevékenységéhez. Megkönnyíti törekvésünket, hogy 1988-ban a várszínházi évad tervezett nyitánya egybeesik az 1948-ban Gyulán megrendezett országos kulturális seregszemle 40. évfordulójával. Négy évtizeddel ezelőtt ennek keretében rendezték meg itt az I. országos néptáncfesztivált. Ügy tervezzük, a zenés programot Rá- bay Miklós emlékének szenteljük. Ugyanis ez a fesztivál hozta meg számára az első igazi sikert, az igazi kiugrást. A programnak köny- nyű volt megnyerni a Magyar Állami Operaházat, a Magyar Állami Népi Együttest, a KISZ Művészegyüttesét és még jó néhány neves hazai néptáncegyüttest. Terveink szerint június 21- én, a tószínpadon lesz az ünnepélyes évadkezdés. A megnyitón 200 táncos mutatja be a Kállay-kettőst, majd a műsor a várban folytatódik, ahol a Székelyfonó és az Ecseri lakodalmas egy rövidített változatát láthatják majd a nézők. — Érdekesnek ígérkezik, mi több, látványosnak a Born Miklós által színpadra álmodott Betlehemes népi játék, amit a megyei néptáncegyütteseken kívül a színművészeti főiskolások adnak elő. Két budapesti táncegyüttes a tószínpadon mutatja majd be Rábay Kisbojtár című táncjátékát, majd június 26-án a szabadtéri színpadon kerül sor a gálaestre 6-8 együttes részvételével. — És a prózai rész? — A bőség zavarával küszködünk. Nagyon bízunk Négy megye filmes vetélkedője flz évszázad művészete keleten A negyedik forduló . helyes megfejtése: 1. Bocsáss meg, Madárijesztő! Rendezte: Rolan Bikov. 2. A halott ember levelei. Főszereplő: Rolan Bikov. Rendezte: K. Lopusanszkij. fl 4. forduló nyertesei A helyes megfejtést beküldők közül az alábbiaknak kedvezett a szerencse: Kócsó Ferenc (Kiskunfélegyháza, Közel- szőlő 40.), az Alföld Szövetkezet kétezer forintos vásárlási utalványát, Irimi Éva (Szolnok. Orosz Gy. u. 11.) a Lehel Hűtőgépgyár autoszifon-család- ját, Csillik Mihály (Szeged. Madách u. 2 D) a szegedi Tisza Füszért ajándékcsomagját, Katona Csilla (Szabadkígyós, Virág u. 1.) Várkonyi János festőművész olajfestményét, Sallai György (Békés, Oláh M. u. 17.) ..Miss Pixi" gyermekjátékot, a szarvasi Plastolus Szövetkezet ajándékát, Dombóvári György (Gyula. Vásárhelyi P. u. 4.) a békési Hungaronektár cukorkaüzemének ajándékkosarát, Tóth János (Békéscsaba, Kaszáló köz 24.) a Békéscsabai Konzervgyár ajándékcsomagját és Túri Zsófia (Békés, Szarvasi út 56.) kiadóvállalatunk ajándékát — egyéves előfizetést lapunkra — nyerték. A nyereményeket a Békés Megyei Moziüzemi Vállalatnál lehet átvenni. 5. forduló „A filmet játszó mozikat valósággal ostromolják a nézők. A vetítések után mindig felcsattan a taps, ami teljesen szokatlan jelenség a moszkvai mozikban. Az írók, publicisták, politológusok és filmkritikusok a szovjet szellemi átalakulásnak S3 Jelentés a barikádról (8.) „Örülök, hogy most élek” Artyekbe, a jól ismert szovjet úttörőparadicsomba is betört a peresztrojka. Igaz, különös, de felettébb emlékezetes módon. A történteket — egy tizenkét éves fiúcska valóságos hőstettét — újságíróberkekben nagy előszeretettel és mintegy példaként emlegetik. Az eset a IX. országos úttörőtalálkozó 4000 pionír résztvevője előtt történt. öt napi pihenés, játék és a mozgalomról folyó kemény viták után a záróestre gyülekeztek a pajtások. Közös határozat, valamiféle program elfogadására készültek. Megérkeztek a vendégek; szokás szerint díszes elnökség jött össze a pártközpont, a Komszomol KB, az úttörőszövetség és más fontos szervek képviselőiből, sőt, a hagyományokhoz híven az űrhajósok is itt voltak. Az ünnepség elkezdődött. Szintén szokás szerint az úttörőszervezet képviselője ismertette a Moszkvában előre elkészített programtervezetet, majd szavazásra bocsátotta a javaslatot. Ám ekkor valami rendkívüli történt. Ez a bizonyos 12 éves fiúcska — a forgatókönyvvel ellentétben — szót kért, kiment az emelvényre és közölte, hogy ez nem az ő programjuk. Ók másról vitatkoztak, és más elképzeléseik vannak. A díszes elnökség tagjainak még arra sem volt idejük, hogy a mosoly az arcukra fagyjon, máris jött a következő pajtás, majd őt még több tucatnyian követték. A látványosra tervezett záróünnepélyt — ahogy fogytak a hozzászólások — berekesztették, a gyerekek pedig azon nyomban összeültek és az-éjszaka folyamán új, az ő szándékaiknak megfelelő programot fogalmaztak meg és fogadtak el. Ebben munkát és feladatot kértek, és javasolták, hogy számolják fel a formaságokat. Gyanítom, az újságírók nem véletlenül mesélik nagy előszeretettel az artyeki történetet. Mert jóllehet, a glasznoszty fokozatosan utat tör magának a szovjet sajtóban, mégis sok újságíró tart még — képletesen mondva — az úttörőtáborhoz hasonló, nyílt, vagy láthatatlan „elnökségektől”. Hogy mennyire nem álproblémáról van szó, azt mi sem bizonyítja jobban, mintáz, hogy az utóbbi két-három évben nagyon sok újságírót elsöpört a peresztrojka. Ám a hiedelemmel ellentétben nem a túlzott nyilvánosság, hanem ellenkezőleg, a valóságot megkozmetikázva visszaadó, óvatoskodó hang. a megkövesedett, konzervatív gondolkodás miatt. Ennek az újságírói magatartásnak a tarthatatlansága olvasható ki Mihail Gorba- csovnak a januári plénumon elmondott szavaiból is: „A kommunista párt szilárdan amellett van, hogy a nép tudjon mindent. A nyilvánosság, a bírálat és az ön- hírálat, a tömegek ellenőrzése — ezek a garanciái a szovjet társadalom egészséges fejlődésének.” Ha ilyen erőteljes és magas helyről érkező a biztatás, akkor — vetődik fel a kérdés — hol vannak a legnagyobb fékező erők? A választ az állami rádió- és tv-bizottság- nál tett látogatásunkkor kaptuk meg Alekszandr Tyihomirovtól, a televízió politikai szemleírójától: — Még nem zárkózott fel mindenki, minden újságíró a párthatározatban megfogalmazott szintre. Az emberek egy része ugyanis vár, kivár, mert fél, hogy eljön az idő, amikor „elzárják a csapot", és visszatér a régi stílus. Nagyon nehezen tudják megérteni, hogy ez lehetetlen, mert az átalakítás nem azért van vagy nem csak azért van, mert becsületes emberek kerültek a hatalomba, hanem azért, mert ez gazdasági kényszer. Fájdalom, hogy most, amikor nyitva áll az ajtó mindenki előtt, azok, akik. koabban, hogy egy új Sütő András-drámát láthat a közönség Ugató madár címmel. Majdnem másfél évtizeddel ezelőtt került színre Száraz György Nagyszerű halál című drámája, ami osztatlan sikert aratott. Reméljük, az lesz a mostanra ígért Robespierre című műve is, mely a francia forradalom közelgő 200 éves évfordulója jegyében íródik. Máray Sándortól a Kassai polgárokat tervezzük, amit 1941-ben mutatott be a Nemzeti Színház, de néhány előadás után betiltottak. Gáspár Margit—Jókai Mór Rab Rábyját is játszani kívánjuk, erre a József Attila Színház művészei vállalkoznak. Folytatódik a Vidám Színpad sorozata, ezúttal Nóty Károly Nyitott ablak című bohózatát láthatja a közönség. A Várszínház egyik — ha nem a legnagyobb sikerű — előadását, az évekkel ezelőtt Harag György rendezte Caligula helytartóját is bemutatjuk a Várszínházban három estén át, a Vígszínház előbemutató jaként. B. O. egyik legfőbb tájékozódási pontját látják benne.” ,,A filmben a kontroll nélküli hatalomról, a hatalommal való visszaélésről, a hatalom saját célok érdekében való fel- használásáról van szó.” Kérdésünk: Melyik új szovjet filmről van szó? Figyelem! A pályázati felhívásnak megfelelően figyelje a keddi napokon a szegedi körzeti rádió és televízió műsorában elhangzó, ide vonatkozó filmes kérdéseket is! Beküldendő: a fenti kérdésre, valamint a rádióban és a televízióban feltett kérdésekre adott válaszok. Beküldési határidő: december 1., kedd. Cím: Békés Megyei Moziüzemi Vállalat. 5600 Békéscsaba, Luther u. 5 B. rábban nagyon szerettek volna igazat mondani, most képtelenek rá, mert az öncenzúrát olyan magas fokra emelték, hogy most egészen egyszerűen nem tudnak megszólalni. Tyihomirov igen népszerű kommentátor, esténként a mi híradónkhoz hasonló Vrémjában szokott „találkozni” a nézőkkel. Jegyzeteiben szívesen merít a hétköznapi tapasztalataiból. Színességeből nekünk is jutott. Nyolcvanéves szomszédjáról mesél, aki újabban elkezdett kocogni. Amikor ennek a hirtelen változásnak okáról kérdezte, nagyon tanulságos választ kapott: „Szeretnék még élni, hogy lássam, mire jut ez a peresztrojka.” A kommentátor az átalakítás és a nyilvánosság megszállott élharcosa. Valószínű, ebben segíti az a tisztánlátás is, amellyel össze tudja vetni a múltat és a jelent. — A korábbi kritikát fentről szabályozták. Adagolták, szóltak, hogy most miről lehet vagy éppen miről kell'írni. A ’70-es években óriási szakadék volt a valóság és a tudósításokban mutatott kép között. Miközben például mindig a mezőgazdaság nagy sikereiről beszéltünk, az élelmiszer- üzletekben üresek voltak a polcok, szegényes a választék. Közöttünk, újságírók között annak idején volt egy hallgatólagos megállapodás: jóllehet nem mondunk igazat, mégis mondanunk kell, mert ez a szokás, ezt várják el tőlünk. Az átalakítás tehát nem váratlanul jött, hanem valósággal kiérlelődött. Ma már nincsenek tabuk. Az ember elégedett, hogy igazat mond. Az utóbbi két év megváltoztatta újságírói és tévés felfogásunkat. Ha valaki, bárki, három évvel ezelőtt mondta volna, hogy ilyen légkörben és stílusban fogunk dolgozni, nem hittük volna el. Szerencsés vagyok, hogy alkotó korban, 45 évesen ért a peresztrojka, és örülök, hogy most élek.” A Tyihomirov által említett újfajta újságírói stílust Van hazai könnyűzene — kép az Ogonyokból
