Békés Megyei Népújság, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-24 / 277. szám

1987. november 24., kedd KÉPERNYŐ Filmeket és színházi előadásokat kerestem az elmúlt hét televíziós műsorában, kíváncsian a témaválasztás­ra, a feldolgozás színvonalára, meg egyáltalán arra: mit ad nekem azon az estén, jól szórakozom-e vagy sem, érdemesnek tartom-e televíziózás után a ráfordított időt? Utólag összegezve nem vagyok elégedett. Sok volt a rossz krimi, Errol Flynn karriertörténete is a felszí­nen mozgott, újólag kiderült, hogy az Egri csillagok a hetvenes évekből nem több egy csodálatos regény hiá­nyos illusztrációjánál és a Kutyák című mini-musical is önmaga lehetőségei alatt maradt. NDK-tévéfilm a Szászok fénye, poroszok dicsősége mely hatodik hete, minden kedden este íőműsorban kí­nálta magát. Jozef I. Kraszewski Szászország idejéből című regényét nem olvastam, nem is tudom, megjelent-e magyar nyelven? Feltételezem azonban, hogy a regény jobb, mint a hat részre elnyújtott filmsorozat, pedig nem indult rosszul. A romantikus történetek összes is­mérve fellelhető volt benne, jól kiválasztott szereplők alakították a hősöket, volt ármány és szerelem bősége­sen, volt leküzdhetetlen hatalomvágy és bugyuta ural­kodó. aztán egyszer — úgy a negyedik-ötödik folytatás körül — kifáradt az egész, előre kiszámíthatóan döcö­gött tovább a cselekmény, mígnem a hatodik, a befe­jező rész unalma már fájdalmassá lett, A főhősök: Brühl. III. Ágost. Franziska, Simonis és a többiek egy­szer csak eltűntek a süllyesztőben, hogy egy kenetteljes hang fenkölt szöveggel lezárja az egész történetet. A rendezést (Hans-Joachim Kasprzik) az alaposság jelle­mezte ugyan, de a szellemesség annál kevésbé. A krimik ezúttal bőségesen ellopták a hét műsorát. Emlékezzünk csak: Mentsék meg a fiamat!, Tébolyult gyilkosság. Me­nekülés. Hogy fércmunkák, nem pontos kifejezés. Hogy agyrémek, az sem egészen fedi a valóságot. Hogy lom­bikkrimik, az pedig még inkább dicséretükre válna, de hát azok sem voltak valójában. Akkor hát mifélék? Még az „egy a tucatból" meghatározás is hízelgő akármelyik­re. A mentsétek meg a fiamat! őrült robban tója egy­szerűen nem krimihős, egy azok közül, akik a legkü­lönfélébb belső, zavaros indítékból képesek arra, hogy embereket öljenek, röpítsenek a levegőbe Londontól Észak-Spanyolországig, Libanontól a Perzsa-öbölig. Kái­nok rózsaszín álarcban, akik szemben mosolyognak és hátulról döfnek le. De, filmtémának? Miután túléltük a robbantgató öregural. jött a Tébolyult gyilkos, hogy be­vegye magát a hagyománytisztelő angol vidéki házba, ahol (mint később kiderült) nem is a börtönből szö­kött bűnöző a tébolyult gyilkos, hanem a joviális házi­gazda. dr. Henson. Miután ez a krimi alig lépett túl az „észreveszi vagy nem veszi észre" feszültségén, és a halálra ítélt lány megmentésére az utolsó másodpercben betoppant a felügyelő, ezt is túléltük, csak egyre több­ször sóhajtozunk egy igazi Agatha Christi után. és azt emlegettük, hová fajult el ez a műfaj? Nos. oda, hogy a harmadik e heti reprezentánsa, az NSZK-ból impor­tált Menekülés túltett a másik kettőn is. elsősorban a kimódoltság. az együgyüség terén. Idáig züllött volna ez az egész? Hogy már arra is képtelenek, hogy kitalál­janak valami hihető sztorit, hihető 'fordulatokkal? Ügy látszik, képtelenek vagy lehet, hogy ez a tömegigény? Kétségbeejtően szomorú lennék. n kutyák azonban megér egy külön misét. Habár ismétlésnek jel­zi a műsorfüzet, nem láttam az első bemutatót, és a Mikroszkóp Színpadon sem volt alkalmam jelen lenni. Amióta Sas József ott a direktor, az egész színpad meg­újult. korszerűbb lett, érzékenyebben és főleg moder­nebbül reagál a környező világra. Látható, hogy a Ku­tyák című mini musical ötletét a Macskák című szuper- musical adta, arra azonban nem gondoltak a szerzők- rendezők. hogy magánszámok sorozatából nem áll ösz- sze még egy mini musical sem. Pedig mennyi frappáns ötlet! Miféle kitűnő tükröt tartanak elénk a Kutyák ku­tyái! Nyilván, ez volt a gyorsabb, mint kivárni egy szto­ri megírását, netán egy keretjátékot, ami ugyan keve­sebb az előzőnél, de mégis összefogná az egészet. Ügy látszik, gyorsan áhították a sikert, ami így is bejött. Csak éppen a lehetőségek alatt, amiért bizony nagy kár. Késő éjszaka Lássuk a lehetetlent! címmel a híres bűvész, Richiardi bolondított bennünket arról, hogy má­gikus dolgokra képes. Persze, „életbűvésznek" lenni ne­künk sem megvetendő. Anno 1987. _ . Tehetetlen szimfónia Ezzel a címmel jelent meg a Békéscsabai Városi Ta­nács kiadásában, az Üj Au­rora szerkesztősége gondo­zásában a folyóiratban pub­likáló költők antológiája. A kötet szerves folytatása a Békési vers, A mért idő, Elpergö napok című váloga­tásoknak. A Kner Nyomdából fris­sen érkezett könyvet Petőcz Károly tervezte, Tóth Lajos szerkesztette. Tizenöt költő verseivel ismerkedhet meg az olvasó; megszólalnak a „vonzódok'’ (Csanády János, Kapusi Imre, Niklai Ádám, Vrr Ida), a „kötődők" (Győ­ri László, E. Kovács Kál­mán, Pardi Anna, Simái Mihály, Szokolay Zoltán) és az „itt élők" (Bónus István, Filadelfi Mihály, Sass Er­vin, Szúdy Géza, Tomka Mihály, Üjházy László). A kiadvány előszava töb­bek között így orientálja az iránta érdeklődőt: „A mű­vészet sok ezer éves léte bi­zonyítja, hogy a költészet és a zene egymás ikertestvé­rei, ezért tartjuk antológi­ánkat olyan szimfóniának, melyben egymástól eltérő hangú és mondanivalójú költők szólalnak meg, ki-ki a maga érdeklődésének meg­felelően. Emiatt nincs ben­ne vezérszólam, mint a szimfonikus művekben. Ugyanakkor magában hor­doz egy összetartó erőt: a Körösök vidékéhez vonzó­dás és kötődés sajátos ere­jét . ..” —ay— Várszínházi tervek a 25. évadra Működésének jelentős ál­lomásához közeledik a Gyu­lai Várszínház. Éppen ne­gyedszázaddal ezelőtt a Bé­kés Megyei Jókai Színház akkori rendezője, Miszlay István javasolta, hogy a dubrovnikihez hasonlóan érdemes lenne Gyulán is várjátékokat szervezni. Az ötletet viszonylag rövid idő alatt megvalósították, hi­szen 1963-ban már felhang­zott a vártoronyban az elő­adásra invitáló fanfárok hangja. Huszonöt év jelen­tősnek mondható állandó, kőszínház történetében is. Hát még nyári színháznál? — Rengeteg gonddal, baj­jal, vesződséggel telt el ez a negyedszázad. Persze vol­tak forró esték, meg sok­sok taps is, nagyszerű szí­nészi, rendezői teljesítmé­nyek. Másként hogyan is vált volna országos hírűvé a Gyulai Várszínház? — ré­ved vissza Havasi István igazgató a megszépítő múlt­ba. — Es a folytatás? — A korábbi évekhez ké­pest nagyon jól állunk. Szinte már 90 százalékos biztonsággal tudjuk, mi lesz a program. Persze akad jócskán kérdőjel is. A lé­nyeg: a jövőben is szeret­nénk minél szélesebb kör­ben kapcsolódni a város egyéb kulturális tevékeny­ségéhez. Megkönnyíti tö­rekvésünket, hogy 1988-ban a várszínházi évad terve­zett nyitánya egybeesik az 1948-ban Gyulán megrende­zett országos kulturális se­regszemle 40. évfordulójá­val. Négy évtizeddel ezelőtt ennek keretében rendezték meg itt az I. országos nép­táncfesztivált. Ügy tervez­zük, a zenés programot Rá- bay Miklós emlékének szen­teljük. Ugyanis ez a feszti­vál hozta meg számára az első igazi sikert, az igazi ki­ugrást. A programnak köny- nyű volt megnyerni a Ma­gyar Állami Operaházat, a Magyar Állami Népi Együt­test, a KISZ Művészegyütte­sét és még jó néhány ne­ves hazai néptáncegyüttest. Terveink szerint június 21- én, a tószínpadon lesz az ünnepélyes évadkezdés. A megnyitón 200 táncos mu­tatja be a Kállay-kettőst, majd a műsor a várban folytatódik, ahol a Székely­fonó és az Ecseri lakodal­mas egy rövidített változa­tát láthatják majd a né­zők. — Érdekesnek ígérkezik, mi több, látványosnak a Born Miklós által színpad­ra álmodott Betlehemes né­pi játék, amit a megyei néptáncegyütteseken kívül a színművészeti főiskolások adnak elő. Két budapesti táncegyüttes a tószínpadon mutatja majd be Rábay Kisbojtár című táncjátékát, majd június 26-án a sza­badtéri színpadon kerül sor a gálaestre 6-8 együttes részvételével. — És a prózai rész? — A bőség zavarával küszködünk. Nagyon bízunk Négy megye filmes vetélkedője flz évszázad művészete keleten A negyedik forduló . helyes megfejtése: 1. Bocsáss meg, Madárijesztő! Rendezte: Rolan Bikov. 2. A halott ember leve­lei. Főszereplő: Rolan Bikov. Rendezte: K. Lopusanszkij. fl 4. forduló nyertesei A helyes megfejtést bekül­dők közül az alábbiaknak ked­vezett a szerencse: Kócsó Fe­renc (Kiskunfélegyháza, Közel- szőlő 40.), az Alföld Szövetke­zet kétezer forintos vásárlási utalványát, Irimi Éva (Szol­nok. Orosz Gy. u. 11.) a Lehel Hűtőgépgyár autoszifon-család- ját, Csillik Mihály (Szeged. Madách u. 2 D) a szegedi Tisza Füszért ajándékcsomagját, Ka­tona Csilla (Szabadkígyós, Vi­rág u. 1.) Várkonyi János fes­tőművész olajfestményét, Sallai György (Békés, Oláh M. u. 17.) ..Miss Pixi" gyermekjátékot, a szarvasi Plastolus Szövetkezet ajándékát, Dombóvári György (Gyula. Vásárhelyi P. u. 4.) a békési Hungaronektár cukor­kaüzemének ajándékkosarát, Tóth János (Békéscsaba, Ka­száló köz 24.) a Békéscsabai Konzervgyár ajándékcsomag­ját és Túri Zsófia (Békés, Szarvasi út 56.) kiadóvállala­tunk ajándékát — egyéves elő­fizetést lapunkra — nyerték. A nyereményeket a Békés Megyei Moziüzemi Vállalatnál lehet átvenni. 5. forduló „A filmet játszó mozikat valósággal ostromolják a né­zők. A vetítések után mindig felcsattan a taps, ami teljesen szokatlan jelenség a moszkvai mozikban. Az írók, publicisták, politológusok és filmkritikusok a szovjet szellemi átalakulásnak S3 Jelentés a barikádról (8.) „Örülök, hogy most élek” Artyekbe, a jól ismert szovjet úttörőparadicsomba is betört a peresztrojka. Igaz, különös, de felettébb emléke­zetes módon. A történteket — egy tizenkét éves fiúcska valóságos hőstettét — újság­íróberkekben nagy elősze­retettel és mintegy példaként emlegetik. Az eset a IX. or­szágos úttörőtalálkozó 4000 pionír résztvevője előtt tör­tént. öt napi pihenés, játék és a mozgalomról folyó ke­mény viták után a záróestre gyülekeztek a pajtások. Kö­zös határozat, valamiféle program elfogadására ké­szültek. Megérkeztek a ven­dégek; szokás szerint díszes elnökség jött össze a párt­központ, a Komszomol KB, az úttörőszövetség és más fontos szervek képviselőiből, sőt, a hagyományokhoz hí­ven az űrhajósok is itt voltak. Az ünnepség elkezdődött. Szintén szokás szerint az út­törőszervezet képviselője is­mertette a Moszkvában elő­re elkészített programterve­zetet, majd szavazásra bo­csátotta a javaslatot. Ám ekkor valami rendkívüli tör­tént. Ez a bizonyos 12 éves fiúcska — a forgatókönyvvel ellentétben — szót kért, ki­ment az emelvényre és kö­zölte, hogy ez nem az ő prog­ramjuk. Ók másról vitatkoz­tak, és más elképzeléseik vannak. A díszes elnökség tagjainak még arra sem volt idejük, hogy a mosoly az ar­cukra fagyjon, máris jött a következő pajtás, majd őt még több tucatnyian követ­ték. A látványosra tervezett záróünnepélyt — ahogy fogytak a hozzászólások — berekesztették, a gyerekek pedig azon nyomban össze­ültek és az-éjszaka folyamán új, az ő szándékaiknak meg­felelő programot fogalmaz­tak meg és fogadtak el. Eb­ben munkát és feladatot kér­tek, és javasolták, hogy szá­molják fel a formaságokat. Gyanítom, az újságírók nem véletlenül mesélik nagy előszeretettel az artyeki történetet. Mert jóllehet, a glasznoszty fokozatosan utat tör magának a szovjet sajtóban, mégis sok újság­író tart még — képletesen mondva — az úttörőtábor­hoz hasonló, nyílt, vagy lát­hatatlan „elnökségektől”. Hogy mennyire nem álprob­lémáról van szó, azt mi sem bizonyítja jobban, mintáz, hogy az utóbbi két-három évben nagyon sok újságírót elsöpört a peresztrojka. Ám a hiedelemmel ellentétben nem a túlzott nyilvánosság, hanem ellenkezőleg, a való­ságot megkozmetikázva visszaadó, óvatoskodó hang. a megkövesedett, konzerva­tív gondolkodás miatt. En­nek az újságírói magatar­tásnak a tarthatatlansága ol­vasható ki Mihail Gorba- csovnak a januári plénumon elmondott szavaiból is: „A kommunista párt szilárdan amellett van, hogy a nép tudjon mindent. A nyilvá­nosság, a bírálat és az ön- hírálat, a tömegek ellenőr­zése — ezek a garanciái a szovjet társadalom egészsé­ges fejlődésének.” Ha ilyen erőteljes és magas helyről érkező a biztatás, akkor — vetődik fel a kérdés — hol vannak a legnagyobb féke­ző erők? A választ az ál­lami rádió- és tv-bizottság- nál tett látogatásunkkor kaptuk meg Alekszandr Tyihomirovtól, a televízió politikai szemleírójától: — Még nem zárkózott fel mindenki, minden újságíró a párthatározatban megfo­galmazott szintre. Az embe­rek egy része ugyanis vár, kivár, mert fél, hogy eljön az idő, amikor „elzárják a csapot", és visszatér a régi stílus. Nagyon nehezen tud­ják megérteni, hogy ez le­hetetlen, mert az átalakítás nem azért van vagy nem csak azért van, mert becsü­letes emberek kerültek a hatalomba, hanem azért, mert ez gazdasági kényszer. Fájdalom, hogy most, ami­kor nyitva áll az ajtó min­denki előtt, azok, akik. ko­abban, hogy egy új Sütő András-drámát láthat a kö­zönség Ugató madár cím­mel. Majdnem másfél évti­zeddel ezelőtt került színre Száraz György Nagyszerű halál című drámája, ami osztatlan sikert aratott. Re­méljük, az lesz a mostanra ígért Robespierre című mű­ve is, mely a francia forra­dalom közelgő 200 éves év­fordulója jegyében íródik. Máray Sándortól a Kassai polgárokat tervezzük, amit 1941-ben mutatott be a Nemzeti Színház, de néhány előadás után betiltottak. Gáspár Margit—Jókai Mór Rab Rábyját is játszani kí­vánjuk, erre a József Atti­la Színház művészei vállal­koznak. Folytatódik a Vi­dám Színpad sorozata, ez­úttal Nóty Károly Nyitott ablak című bohózatát lát­hatja a közönség. A Vár­színház egyik — ha nem a legnagyobb sikerű — elő­adását, az évekkel ezelőtt Harag György rendezte Ca­ligula helytartóját is bemu­tatjuk a Várszínházban há­rom estén át, a Vígszínház előbemutató jaként. B. O. egyik legfőbb tájékozódási pontját látják benne.” ,,A filmben a kontroll nél­küli hatalomról, a hatalommal való visszaélésről, a hatalom saját célok érdekében való fel- használásáról van szó.” Kérdésünk: Melyik új szov­jet filmről van szó? Figyelem! A pályázati felhí­vásnak megfelelően figyelje a keddi napokon a szegedi kör­zeti rádió és televízió műsorá­ban elhangzó, ide vonatkozó filmes kérdéseket is! Beküldendő: a fenti kérdésre, valamint a rádióban és a tele­vízióban feltett kérdésekre adott válaszok. Beküldési határidő: decem­ber 1., kedd. Cím: Békés Megyei Moziüzemi Vállalat. 5600 Békéscsaba, Lu­ther u. 5 B. rábban nagyon szerettek volna igazat mondani, most képtelenek rá, mert az ön­cenzúrát olyan magas fokra emelték, hogy most egészen egyszerűen nem tudnak meg­szólalni. Tyihomirov igen népsze­rű kommentátor, esténként a mi híradónkhoz hasonló Vrémjában szokott „talál­kozni” a nézőkkel. Jegyze­teiben szívesen merít a hét­köznapi tapasztalataiból. Színességeből nekünk is ju­tott. Nyolcvanéves szom­szédjáról mesél, aki újab­ban elkezdett kocogni. Ami­kor ennek a hirtelen válto­zásnak okáról kérdezte, na­gyon tanulságos választ ka­pott: „Szeretnék még élni, hogy lássam, mire jut ez a peresztrojka.” A kommentátor az átala­kítás és a nyilvánosság meg­szállott élharcosa. Valószí­nű, ebben segíti az a tisz­tánlátás is, amellyel össze tudja vetni a múltat és a je­lent. — A korábbi kritikát fentről szabályozták. Ada­golták, szóltak, hogy most miről lehet vagy éppen mi­ről kell'írni. A ’70-es évek­ben óriási szakadék volt a valóság és a tudósításokban mutatott kép között. Mi­közben például mindig a mezőgazdaság nagy sikerei­ről beszéltünk, az élelmiszer- üzletekben üresek voltak a polcok, szegényes a válasz­ték. Közöttünk, újságírók között annak idején volt egy hallgatólagos megállapo­dás: jóllehet nem mondunk igazat, mégis mondanunk kell, mert ez a szokás, ezt várják el tőlünk. Az átalakítás tehát nem váratlanul jött, hanem va­lósággal kiérlelődött. Ma már nincsenek tabuk. Az ember elégedett, hogy iga­zat mond. Az utóbbi két év megváltoztatta újságírói és tévés felfogásunkat. Ha va­laki, bárki, három évvel ez­előtt mondta volna, hogy ilyen légkörben és stílusban fogunk dolgozni, nem hittük volna el. Szerencsés vagyok, hogy alkotó korban, 45 éve­sen ért a peresztrojka, és örülök, hogy most élek.” A Tyihomirov által emlí­tett újfajta újságírói stílust Van hazai könnyűzene — kép az Ogonyokból

Next

/
Thumbnails
Contents