Békés Megyei Népújság, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-21 / 275. szám
198*. november 21., szombat o KOROSTAJ KULTURÁLIS MELLÉKLET A magyar népi kultúra kincsestára Ipolyi Arnold Magyar Mythológiájának hasonmás kiadása A 19. század kiemelkedően nagy magyar tudósai között az utóbbi évtizedek köz- gondolkodásában méltatlanul háttérbe szorult a reneszánsz tehetséggel és alkotó- tevékenységgel megáldott néprajzkutató, művészettörténész és történetíró Ipolyi Arnold. Különösen a régi magyar hiedelemvilágról szóló hatalmas műve. a Magyar Mythológia (Pest, 1854.) került szellemi kalodába. Ezt néhány túlzó kortársi bírálat, részben a későbbi tudományos, kultúrpolitikai félreértésekből fakadó hiedelmek idézték elő. De a legfőbb ok talán az volt. hogy noha hazánkban 1929-ben még kétszer kiadták (negyedszerre 1977-ben Argentínában jelent meg), a nagy műhöz voltaképpen nehezen lehetett hozzáférni, továbbá Ipolyinak meglehetősen csikorgó fogalmazása és a könyv szinte minden oldalán található hosszabb-rövidebb, több idegen nyelven idézett szövegbetétek miatt alig tanulmányozták át tüzetesen; automatikusan emlegették a korábbi hamis véleményeket Holott aki módszeresen és figyelmesen mélyül el Ipolyinak e korszakos jelentőségű művében, csak őszinte elismeréssel adózik előtte, hogy. a megalkotása idején milyen korszerű szemlélet volt, s a szerző megállapításai, főként hiteles és gazdag adatközlései mennyire érvényesek és használhatók ma is. A könyv értéke messze túlmutat a hibákon és a fellelhető tévedéseken. Nyugodt szívvel írhatjuk le: aki napjainkban a magyarság és a Kárpát-medence népeinek hiedelemvilágával foglalkozik, nem kerülheti meg Ipolyi munkáját, mert a 19. század közepének magyar néphitéről a leghitelesebb forrást nyújtja. Ezért örvendetes, hogy 1986-ban, Ipolyi Arnold halálának 100. évfordulóján az Európa Kiadó a könyv hasonmás közreadása mellett döntött, s hogy akadt olyan lelkiismeretes és időt, fáradtságot nem sajnáló, szorgalmas szerkesztő Hoppál Mihály személyében (maga is néprajzkutató), aki nemcsak őszinte és tárgyilagos hangvételű tanulmányt írt Ipolyi életéről és fő művéről, hanem jól kiválasztott munkatársai közreműködésével a könyv valamennyi idegen nyelvű idézetét lefor- díttatta, ezáltal hozzáférhetővé és olvasmányossá tette a nagyközönség számára, összeállította Ipolyi kútfőinek válogatott bibliográfiáját, mely szintén nem volt könnyű feladat, továbbá jól használható név- és tárgymutatót készíttetett, s mellékelte Ipolyi írásainak válogatott jegyzékét is. A részletes tárgymutató önmagában is arról árulkodik, hogy Ipolyi Arnold milyen tüzetesen és alaposan tárta fel a magyar nép hitvilágát. Joggal írja Hoppál Mihály: „Az első és mindmáig a legteljesebb mitológiai munka." A romantika korában Eu- rópa-szerte indult meg az ősi múlt keresése. A magyar közvéleményben is óriási igény jelentkezett a régmúlt felidézésére. A meg nem levő magyar hősi eposzt — mint tudjuk — Vörösmarty, Arany János epikája kívánta mintegy pótolni. E közhangulatba szépen beillett az ősmagyar vallás, a magyar előidők mitológiájának a rekonstruálása. kutatása. Ipolyit a Kisfaludy Társaságnak a „pogány magyarok vallási hitéről és szertartásairól” szóló 1846-os pályázatfelhívása ösztönözte munkája megírására, bár ez a téma diákkora óta foglalkoztatta. Nagyszerű tudósi intuícióját, józanságát dicséri, hogy nem sodródott bele egyfajta délibábos ősi valláskáp megrajzolásába. Valamennyi számára hozzáférhető kútfőt (magyar .írásbeli történeti adatok, más népek krónikásainak korabeli tudósításai, „néma emlékek'-' archeológiái anyagok, magyar nyelvi emlékek, néphagyomány, külföldi és hazai mitológiai irodalom) felhasználva, csupán az általa felismert hitelesség határáig jut el következtetéseiben. Az ellene szóló vádak egy része is tulajdonképpen annak a következménye, hogy nem lépett az altáji, a finnugor kori politeizmust, sámánizmust magyar ősvallásnak tekintő, s akkor még .viszonylag ingoványos tudományos talajra. Amíg a szófejtéseiben szabadon szárnyalt a képzelete — e téren jogosak a kritikák —, az ősi magyar hitvilág képének érzékeltetésekor győzött a tudósi felelősség: Balzac útját járta meg, akinek a nézetei felett győzött a valóság realizmusa, Ipolyinál pedig kútfőinek a tényanyaga, kivált az élő néphagyomány játszott meghatározó szerepet, mely a vallomása szerint „a magyar mitológia ismeretére nézve is a legtöbb s legbecsesb anyag". Noha könyvének szerkezete követi a nagy példakép. Jakob Grimm német mitológiáját. tartalma és alkotó módszere eredeti munkává avatja Ipolyi művét. A felhasznált források meglepően magas száma bizonyítja, mennyire tájékozott volt korának szakirodaimában. S mindezt egy eldugott faluból, Zohorról követi! Különösen figyelemre méltó, hogy a német, latin, francia forrásokon tűi milyen jól ismeri a finn, egyáltalán a finnugor irodalmat, bőségesen idéz belőle. Szlovák nyelvismerete, melyet a papi tevékenysége során szerzett meg, hozzáférhetővé teszi a legfontosabb szlovák, cseh, lengyel, szerb és más szláv művek felhasználását. Ismeri a román népmesék német nyelvű kiadását. A magyarok és a nemzetiségek hiedelmeinek, mondáinak gazdag és sokoldalú ösz- szevetését mértéktartóan, a népi teremtő képzelet egyenrangúságának elismerésével végzi, ezáltal a rendszeres magyar néprajzi kölcsönhatás-kutatás hagyománykialakítója és előfutára is. Mindezek összegzéseként a Magyar Mythológiát a magyar néprajz első történeti összehasonlító munkájának is kell tekintenünk. Saját kimerítő kutatásain túl valóságos gyűjtőhálózatot hoz létre. Több mint fél- százan segítettek neki. így adatai szinte az egész magyar nyelvterületről származnak. Igaz, főként szülőföldje és környéke (Hont, Nógrád, Bars, Csallóköz) anyagára támaszkodott, de megemlíti, hogy az Alföldről, Kecskemét és Szeged környékéről is kapott több jó adatot. Informátorai között öt Békés megyei szerepel : Dobozról, Békésről, Gyuláról, Füzesgyarmatról, Köröstarcsáról. Ipolyi viszonylag ritkán hivatkozik adatai származáshelyére. A néhány Békés megyei helynév említésén túl a megyei származású Szabó Károly történetíró adatai alapján közli az Arany János által is megénekelt Márkus-törté- netet, a csudaballai kincses- halom-monda, a Körös fenekén lakozó víziembermonda vázát. Rövid ismertetésünkben pem térhettünk ki a 600 oldalas könyv részadataira. Csupán a fejezetcímeket soroljuk fel: Isten. Istenek, szellemek, ördög. Tündérek. Óriás. Hősök. Elemek. Állatok, növények. Égitestek, természeti tünemények. Világ. Lélek, végzet, átok, üdv. Halál utáni állapot. Varázs. Boszorkány. Papok. Isten- tisztelet, áldozat, ünnepek, szertartások. Temetés. A címek bizonyára érzékeltetik a munka máig utói nem ért gazdagságát. A kiadó a függelékkel együtt 20 000 példányban jelentette meg a hasonmás kiadványt, melyet 1987-ben Békéscsabán, a Kner Nyomda készített klasszikus szépséggel. Ily módon sokak számára teszi lehetővé, hogy gyönyörűséggel forgathassák a magyar népi kultúra e kincsestárát. Dr. Krupa András Várkonyi Dános: Trófea Lőrinczy István: Sinka István furulyája az erdőn sír egy széncinke Komádinál itat a Nyár s halott bojtár subájával takarózik az árva nyáj * az erdőn sír egy széncinke Kol vagytok már kisbojtárok * Körösnél a furulyaszót elnyeli a folyóárok * az erdőn sír egy széncinke s a menyecskék kemény mellén nem feszül már az augusztus nyugosznak ők kék sir mélyén * az erdőn sír egy széncinke s felsír a vén bihari táj halott bojtár furulyáját keresi tán az árva nyáj Kovács György: Mi vonz ide? itt hősi halott cimborák isszák bennem a kín borát tűnt idők szomorú borát isszák isszák és nincs tovább sírkövek fejfák kopjafák alattuk szülők cimborák az élők már csak mostohák és nincs tovább jaj nincs tovább Várkonyi János: Utazás Téli rege I
