Békés Megyei Népújság, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-21 / 275. szám

1987. november 21., szombat o Milyen lesz az élelmiszer-ellátás? Bővült az értékesítési lehetőség, nőtt a termelési kedv Meszöv-küldöttgyülés Békéscsabán (Folytatás az 1. oldalról) ami arra enged következtet­ni, hogy elegendőnek ítélik meg a bolti készletet. Sza­loncukrot egyébként még várunk, tartozik az ipar 160 mázsával, amit december 10- ig kell átadnia. — Tapasztaltak-e felvá­sárlási lázat? — Most nem. Korábban volt két hullám egyes áru­cikkeknél, a cukrot kicsit jobban vitték, aztán a rizst, de lecsillapodott. Jól mutat­ja a helyzetet a következő adat is: az átlagos készle­tünk 90-100 millió forintra rúg, és most is van a rak­tárainkban ilyen értékű készlet. Egyébként a decem­beri, mindig is nagyobb for­galomra való tekintettel 30 százalékkal többet igényelt és kap a kiskereskedelem minden olyan áruból. ami várhatóan ebben az időszak­ban jobban fogy. Mezőhegyes! Mezőgazdasági Kombinát húsüzeme, Orodán Lajos üzemvezető: — Tőkehúsból száz száza­lékig ki tudjuk elégíteni az igényeket. A nagyobb keres­let már megmutatkozik, ezért naponta az átlagos 100 helyett 140 sertést vágunk és szállítunk többek között Battonyára, Mezőkovácshá- zára, Lökösházára, Gyulára. Békéscsabára. Orosházára és természetesen helybe, saját szakboltunkba. Gond a zsír­ral van. csomagolt zsírból az igények 80 százalékát tud­juk kielégíteni, szárazkol­bászból pedig a 60 százalé­kot. Békés Megyei Élésker Vál­lalat, Paulik Pál kereskedelmi igazgatóhelyettes: — Nagy a készletünk, nem látok gondot. November 10-i adatok szerint a forgalom­felfutás a bázishoz képest 110 százalék. A készletünk nagyobb arányban növeke­dett a forgalomhoz képest, mint a múlt év hasonló idő­szakában. Nincs gond a hús­ellátással összességében, az viszont igaz, hogy bontott húst nem kapunk eleget. így például ha a kolbászhúst el­viszik, csak a drágább ma­Szerkesztőségünkbe több olyan tartalmú levél érke­zett, melyeknek írói kifogá­solják, hogy a Gyulai Városi Tanács által kibocsátott Vár­fal-sorsjegyek nyeremény­listájához nem tudnak hoz­zájutni : az OTP-fiókokban nem tudnak róla, az újsá­gokban nem találják. Be­szédtéma volt a Magyar Hír­lap október 12-én megjelent jegyzete is, amely arról tá­jékoztat, hogy nem tudnak eleget tenni a nyeremény­jegyzék iránti olvasói kéré­seknek, sürgető telefonok­nak, mivel a szervezők .......egyetlen apróságról el­feledkeztek. Arról, hogy ezt velünk is közöljék ...” — ír­ják. A Magyar Hírlap október 14-i számában mégis megje­lent a nyereménylista a hir­detések között. A hetedik oldalon pedig ez olvasható: „Szerkesztőségünk sokáig ér­tetlenül állt a kérés előtt, mi­vel ilyenfajta kötelezettség­ről nem volt tudomásunk. Aztán kiderült, hirdetési osztályunk tud a dologról, és a nyereményjegyzéket — a megrendelés szerint — mai számunkban közlik le. Infor­mációs döccenőről van tehát szó...” Jenei Kálmánt, a városi tanács közművelődési fel­ügyelőjét kerestük meg az ügyben. — A Várfal-sorsjegyeken szerepelt a sorsolás időpont­ja és helyszíne. A lista köz­zétételéről viszont csak any­rad a pulton. Bőségesen van malachús, alapvető élelmi­szer, összességében rengeteg az áru. Mindez nem azt je­lenti, hogy hiánytalan a választék, sajnos voltak és vannak is hiánycikkek, de nem alapvető élelemből. A megyei tanács kereskedel­mi osztályvezető-helyettese, Fröhner Béla éppen az áru­ellátás helyzetével, az év végi felkészüléssel és leltá­rozással foglalkozó megyei értekezletre készült, amikor megkerestük. — A Belkereskedelmi Mi­nisztérium kezdeményezésé­re hívtuk össze 3 Füszért, a Mészöv és az Élésker képvi­selőit erre a megbeszélésre. A megyében nincs gond az alapellátással, kivéve az olyan országosan is jelent­kező gondokat, mint a mar­garin, étolaj, szaspanfélék hiánya. — Ennek mi az oka? — Gyártási gondokra — karbantartási munkák, re­konstrukció — vezethető vissza. Kevesebbet szállít a gyár, mint a rendelés. Ami a közelgő ünnepeket illeti, megszületett az ünnepi nyit­va tartási, leltározási rend. A sütőiparral minden több­napos ünnep előtt külön egyeztetjük a feladatokat. Végül megkérdeztünk egy üzletvezetőt isv a békési Széchenyi téri ABC- ből Mihálka Imrénét, ta­pasztal-e ugrásszerű forga­lomnövekedést, és mire szá­mít a következő időszakban? — Nincs felvásárlás, ná­lunk legalábbis nem jelent­kezik. Teli a pultunk hús­sal, a füstölt és szárazáru már kevesebb, abból van hi­ány. de ez nem mostani ke­letű, máskor is így van. No és az országosan is hiány­cikknek számító olyan áru­ból van nálunk is gyengébb kínálat, mint az étolaj, a margarin, a szappan, a bo­rotválkozószer, és van. de kisebb a választék öblítő­mosószerekből. — Mire számítanak de­cemberben? — Természetesen ez a legforgalmasabb hónap, er­re mi is tartalékolunk. T. I. nyi, hogy a Magyar Hírlap és a Békés Megyei Népújság közli. Dátum megjelölése nélkül... — A sorsjegyeket az el­múlt év októberében kezd­ték nyomtatni. A sorsolás időpontját garantálhattuk, mivel a mi rendezvényünk volt — de azt, hogy a lapok mikor írják meg, nem tud­hattuk! — Az olvasók leírták, hogy a listát az OTP-fiókok sem ismerik... — Mi is sok olyan levelet kapunk, amelyben érdeklőd­nek a nyertes számok^ iránt, de olyan településekről, ahol az OTP nem terjesztett! Minden levélre válaszolunk: elküldjük a jegyzékek máso­latait. — Mely településekre jut­tatta el az OTP a nyere­ményjegyzéket? — kérdeztük dr. Szekeres István megyei igazgatóhelyettest, aki az ok­tóber 6-i sorsoláson a bizott­ság elnöke is volt. — Valamennyi fióknak el­küldtük a terjesztési terüle­ten (Békés, Hajdú-Bihar, Csongrád és Szolnok megye, valamint Budapest egyes ke­rületei) a listát. Eljuttattuk azon megyék igazgatóságai­hoz is, ahol nem árusították a sorsjegyeket. Nem tudom, továbbították-e fiókjaink­nak — mi csak kérhettük őket az átadásra, mert nem központi utasítás volt. Hoz­zánk egyébként nem érke­zett olyan jelzés, hogy az A Fogyasztási Szövetkeze­tek Békés Megyei Szövetsé­ge november 20-án, pénte­ken délelőtt tartotta kül­döttgyűlését Békéscsabán, a Vasutas Művelődési Házban. Először Tanai Ferenc, a szövetség elnöke tájékoztatta a küldötteket a megye fo­gyasztási szövetkezeteinek idei céljairól, azok időará­nyos teljesítéséről, valamint a további feladatokról, a Központi Bizottság július 2-^ állásfoglalása alapján. Elmondotta többek között, hogy a bolti kiskereskedel­mi forgalom az év első ki­lenc hónapjában 8,6 száza­lékkal nőtt. Élelmiszerekből kiegyensúlyozott volt az el­látás. A ruházati piacot a túlkínálat jellemezte, egyes fontos cikkek azonban hiá­nyoztak a polcokról. A leg­ellentmondásosabb képet a vegyes iparcikkek eladása mutatta, hiszen a háromne­gyed évi forgalom 10,2 szá­zalékkal emelkedett, de az első hat hónapban még 7,9 százalékos növekedést je­gyeztek fel. Az év első felé­ben elegendő bútor, tartós fogyasztási cikk állt a fo­gyasztók rendelkezésére, az építőanyagok iránti kereslet is mérsékelt volt. A takarékszövetkezetek növelték a hosszú lejáratú kölcsönök, illetve a tagsági részjegyek összegét, a betét- állomány azonban csökkent. Figyelemre méltó, hogy ja­vult a szövetkezeti pénzin­tézetek hitelnyújtó képessé­ge. Az év első kilenc hónap­jában a lakásgondok megol­dására 304 millió forint hi­telt adtak, 128 millióval többet, mint az előző esz­tendő azonos időszakában. Megállapította: a megye ta­karékszövetkezetei összessé­gében a változó közgazdasági szabályozók és más nehéz­ségek ellenére gazdaságosan működtek. és bővítették pénzügyi szolgáltatásaikat. A lakásszövetkezetekről szólva megemlítette, hogy a kezelésükben lévő lakások értéke meghaladja az 5 ország távolabbi részein lé­vő fiókjainkban keresték volna a listát. Ennek ellené­re írunk egy körlevelet, amelyben megkérjük- a me­gyei igazgatóságokat, érte­sítsék területük fiókjait is. De hozzáteszem, mi csak a sorsjegyek terjesztésére vál­lalkoztunk! * * * A városi tanácsnál el­mondták, hogy 167 ezer 367 darab Várfal-sorsjegyet vá­sároltak meg az emberek, nagyrészt a Békés megyeiek, s főként a gyulaiak. Az OTP 10 százalékot vont le a ter­jesztésért, így hárommillió- tizenkétezer-hatszázhat fo­rintot utalt át a városi ta­nácsnak. A pénzt a tanács elkülönített számlán kezeli, együtt a közadakozásból be­folyt összeggel. A vár és kör­nyékének rekonstrukciójára ezzel hárommillió 298 849 fo­rint gyűlt össze. A Várfal- sorsjegyakció költségeit le­vonva a számlán kétmillió 899 ezer 956 forint van. A megyei tanács is átutalt már ötmillió forintot a vár megmentésére, így jövőre hozzákezdenek az állagmeg­óváshoz. Az október 6-án kisorsolt 55 darab nyereményből már csak 14 nem talált gazdára. A városi tanács művelődési osztályán várják a jelentke­zőket, mivel november vé­géig meghosszabbították az átvételi határidőt. Szőke Margit milliárd forintot. Ezek fel­újításához, karbantartásához az első háromnegyed évben mintegy 45 millió forint fel­újítási alappal rendelkeztek, amelyből felújításra 8,3, karbantartásra 2,8 millió forintot fordítottak. Az üze­meltetésre felhasznált összeg az eltelt időszak alatt 30 millió forint volt. Az 1987- re előirányzott 489 lakás kö­zül szeptember végéig 170 elkészült, 184-et építenek, ezek közül ötvenet még eb­ben az évben átadnak. Ezután' megvitatták Bagi Sándor elnökhelyettes elő­terjesztésében az áfészek termeltetési, felvásárlási te­vékenységét, különös tekin­tettel az exportra. Az írá­sos beszámoló leszögezi: a mezőgazdasági kisáruterme- léssel kapcsolatos agrárpoli­tikai célok megvalósításában jelentős szerepet töltenek be megyénk fogyasztási és ér­tékesítő szövetkezetei. A kisárutermelés integrálása során több mint negyven­féle bel- és külpiacokon jól értékesíthető mezőgazdasági terméket forgalmaznak. Az ágazat árbevétele 1980-tól fokozatosan emelkedik. az elmúlt évben elérte az 1 milliárd 226 millió forintot. Ennek alapján Békés megye forgalmi részesedése az or­szágos áfész-felvásárlási ár­bevételből meghaladta a 12 százalékot. Ugyanakkor nőtt a termékfeldolgozás ipari bevétele, amely az elmúlt esztendőben 532 millió fo­rint volt. Növeli a felvásár­lás és az élelmiszerfeldolgo­zás értékét, hogy a felvásá­rolt termékek több mint 70 százaléka, az ipari feldolgo­zás csaknem 40 százaléka közvetlen és közvetett tő­kés exportra kerül. A vitában felszólalt töb­bek között Kovács Sándor, a Szövosz főtitkárhelyettese, Krizsán Miklós, a megyei tanács kereskedelmi osztá­lyának vezetője és Szatmári János, a Külkereskedelmi Minisztérium Békés megyei képviselője. g. II MDK elnökségi ülése Békésen A Magyar Autóklub Békés Megyei Szervezetének ügyvezető elnöksége rendszeresen számol­tatja be a végzett munkáról a megyében működő helyi cso­portjait. Így került sor tegnap délután a helyszínen, kihelyezett ügyvezető elnökségi ülésen a bé­kési helyi csoport munkájának értékelésére. Varga Sándor, a békési helyi csoport titkára Ismertette az el­nökséggel a MÁK városban fo­lyó tevékenységét. Többek kö­zött elmondta, hogy a város au­tósai, de a nem klubtagok Is rendszeresen Jelzik közlekedési észrevételeiket, és elvárják, hogy azokban a MÁK a városi tanácsnál eljárjon. A város tár­sadalmi szerveivel és intézmé­nyeivel kitűnő kapcsolatokkal rendelkeznek. Jól működik a Futaki László által vezetett mi­ni műszaki állomás Is. Klubest­jeiken sikerült az adott témák­nak legjobban megfelelő elő­adót megtalálni. Alapvető elvük, hogy munkájukkal a városban élő autósok érdekelt képvisel­jék, hogy mindenki érezze a MÁK létét és segítőkészségét._ Az ügyvezető elnökség a be­számolót elfogadta, és dr. Hor­váth Ferenc elnök elismeréssel megköszönte Varga Sándor tit­kár és a vezetőség nevében Je­lenlévő dr. Varga Imre munká­ját, mely a széles körű kapcso­lattartáson és színvonalas ren­dezvények megtartásán alapszik. Az ügyvezető elnökség ezután meghallgatta a megyei szervezet első tíz havi munkájának érté­kelését, melyet Tóth László tit­kár adott elő. Dr. Horváth Fe­renc elnök az év végi záró me­gyei elnökségi ülés előkészítésé­vel kapcsolatban terjesztett elő javaslatokat, melyet az ügyveze­tő elnökség szintén elfogadott. Demény Gyula Várfal-sorsjegy A nyeremények november végéig átvehetők Békés—Csongrád megyei emlékmíípályázat A két dél-alföldi szomszéd megye kulturális együttmű­ködésének szép példája az a pályázat, amelyet a két me­gye tanácsa, a Képző- és Iparművészeti Lektorátussal együtt hirdetett meg politi­kai emlékművek tervezésére. A felhívás szerint Békés és Csongrád megyében dolgozó hivatásos képző- és iparmű­vészek, illetve építészek pá­lyázhattak. A kiírásban szerepeltek a két megyéből azok a váro­sok és községek, amelyek bejelentették elvi igényüket emlékművek állítására terü­letükön. Békés megyéből há­rom község jelentkezett: Bé- késszentandrás, Gerla és Kondoros. A pályázatra négy munka érkezett a me­gyéből. Ezen a héten tartották Szegeden a Csongrád me­gyei tanácsnál a pályamun­kák értékelését. A neves művészekből és képzőművé­szeti szakemberekből álló szakmai zsűri a legjobban sikerült alkotásokat ajánlot­ta felépítésre azokon a he­lyeken, ahol erre igényt nyújtottak be. Valamennyi jelentkező munkájának megbecsülésére utal, hogy a nem díjazott 8 pályázó is kapott költségté­rítést. Az első díjat Csong­rád megyei művésznek ítél­ték. A bíráló bizottság egy­behangzó ítélete alapján Borvendég Béla építész, és Szathmáry Gyöngyi szob­rászművész közös alkotása bizonyult a legjobbnak. A Békés megyei Varga Géza szobrászművész „A háború áldozatainak emlék­műve” című tervével 10 ezer forintos ötletdíjat ka­pott. P. A. Dőlt betűvel Erzsébet Erzsébet asszony jött, látott (megmutatta magát) — és vesztett. Vele együtt csorbát szenvedett a jó ízlés, a tisz­tesség és — bár sokan biztosan demagógiával jognak vá­dolni e megjegyzésért — a nemzeti önbecsülés is. Persze hogy arról a szerda esti tévés attrakcióról írok, amely lázba hozta — pro és kontra — a jél országot és heves indulatokat váltott ki. Az előzmények, azt hiszem, mindenki előtt ismertek. Közkedvelt tévés személyiségünk jóvoltából valamikor pár évvel ezelőtt feltűnt a képer­nyőn Erzsébet asszony, aki kalandos életutat bejárva Ame­rikába „szakadt”, s ott meggazdagodott. De a Nemzeti Színház építésére meghirdetett közadakozás hallatán — jó hazafi lévén — azonnal felajánlást tett a tv nyilvánossága előtt, viszonylag szerény kikötésekkel. Később Erzsébet asszony újabb gáláns ajánlattal je­lentkezett: 200 ezer dolláros alapítványának kamatát éven­te osszák ki azok között, akik a magyar nyelv ápolásáért a legtöbbet teszik. Kikötései kevésbé szerények voltak: a díj viselje alapítója nevét, és az átadási ceremónia ünne­pélyes keretek között és nagy nyilvánosság előtt tartassék meg. És íme, szerda este lön teljesítve az akarat. Meg­rendeztetett a puccos ünnepség, amelyen ismételten — im­már közéleti nagyságok oldalán — megdicsőült az ado­mányt tevő és díjalapitó. Még róla készült szobrokat is osztogattak. (Ne legyünk igazságtalanok, mellesleg voltak kiváló színészi teljesítmények, nagyszerű riporteri alakí­tások és fontos szellemi üzenetek is, irodalmi nagyságtól. Csak sajnálni tudjuk, hogy a főszerep nem az övéké volt.) Természetesen nem akarván a fürdővízzel a gyereket is kiönteni, sietve leszögezem: Erzsébet asszony felajánlását tiszteletre méltónak és követendő példának tartom. Mi több, kikötésein sem háborodok fel, mert a maga szem­pontjából igaza van. (Arról már más véleményem van, aki fenntartás nélkül azokat elfogadja.) Sőt, ezt a tényleg tiszteletre méltó asszonyt se ennek, se annak nem hor­dom le. De engedtessék meg, hogy fölháborodjam, azok nevében is, akik a szerda esti jó ízlést sértő körülrajongás láttán hitetlenkedve hüledeztek, mondván, nem létezik, hogy az Erzsébet asszony tiszteletére rendezett műsort a Magyar Népköztársaság hivatalos televíziója közvetíti. Nem vagyok prűd, és intoleránsnak sem tartom magam. Ám a megalá­zó helyzeteket se szeretem. Még akkor sem, amikor végső érvként azt vágják oda: „A pénznek nincs szaga”. (Jó pár évvel ezelőtt, amikor a csodálatos Liz Taylor és Richard Burton, ha jól emlékszem, szintén 200 ezret adott volna dollárban a budapesti díszkivilágításért, akkor még volt szaga a pénznek — hál’ istennek.) Azt hiszem, jobb, ha a háborgás helyett egyszerű földi példákkal szplgálok. Mit teszünk akkor, ha egyszer egy jól menő hazánkfia tízmillió forintját hasonló díjra fel­ajánlja? Vagy mi lesz akkor, ha Kovács János vasmun­kás, aki mellesleg itthon maradt, másfél szobás lakásban él és élete munkájából mindössze egy Trabantra futotta neki (de az is lehet, hogy csak egy tízéves biciklije van), közel tízmilliós lottónyereményével bebandukol a tv-szék- házba és az összeg kamataiból dijat alapít? Nem tudom, de reménykedem, hogy egy snittet ö is kap majd a Tv- hiradóban. Félre a talányokkal, maradjunk a szerdai valóságnál. A műsor láttán — valószínűleg bennem lévén a hiba — mindenféle gazdasági ügyek jutottak eszembe. Vajon mennyivel emeli Erzsébet asszony pénze a magyar gaz­daságot? S mennyivel, mondjuk, egy nagyszerű, tehetsé­ges és vállalkozó vezérigazgató, tsz-elnök, mérnök, mun­kás, paraszt becsületes munkája — mégha nem is tesz­nek alapítványt? Vagyis mi számit a Magyar Televízióban valós értéknek? A gazdagság vagy a gazdagságot teremtő valós szellemi és fizikai teljesítmény? Akik a szerda esti Erzsébet-napi műsorban felléptek, láthatóan valamennyien jól érezték magukat. A képernyő előtt ülő milliók érzéseiről nincs jogom nyilatkozni. Ezért én csupán a magamét hajtogatom: itt csak a gazdagságot teremtő valós szellemi és fizikai teljesítmény lehet példa és közügy. Még szerda esténként is!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents