Békés Megyei Népújság, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-20 / 274. szám

1987. november 20.. péntek Kiemelkedően fontos a kutatási eredmények gyors gyakorlati hasznosítása Ülést tartott a megyei pártbizottság (Folytatás az 1. oldalról) A kutatómunka személyi feltételei az elmúlt években elsősorban minőségi érte­lemben javultak. A főhiva­tású kutatók száma 90. Mel­lettük a tudományos életben rendszeresen mintegy 150 szellemi alkotómunkás vesz részt. Egyetemi doktori cím­mel (orvosok, jogászok nél­kül) összesen 90-en, kandi­dátusi minősítéssel 39-en rendelkeznek. Tudományok doktora 2 fő. Munkájuk megbecsültségének szintje a szellemi alkotó munka tár­sadalmi méretű leértékelő­dését tükrözi. Erőfeszítései­ket sokszor a szakmai köz­vélemény sem ismeri. Tudásuk megfelelő me­gyei hasznosítását — sok­szor okkal — többen hiá­nyolják. Közéleti részvételük számarányukat meghaladó. Döntéselőkészítésbe való in­tézményes bevonásuk mind helyi, mind megyei szinten — a szaporodó és biztató próbálkozások ellenére — kimunkálatlan. A gazdasági célú kutatások eredményei­nek szélesebb körű alkalma­zásához hiányzik a kutató­helyek és vállalatok érde­keltsége. A társadalomtudományok­ban mai viszonyaink vizs­gálatának szakmai, intéz­ményi háttere csak az el­múlt néhány évben épült ki, erősödött meg (alföldi kuta­tócsoport, pedagógiai intézet, •OKI, felsőoktatási intézmé­nyek társadalomtudományi tanszékei). Nincsenek a ku­tatási eredményeket belső vi­tákban tisztázó műhelyek. Hiányzik a tudatos készte­tés, kialakulatlan az ered­mények közéleti hasznosítá­sának módja. E téren is szükségessé vált a tudo­mány és a politika társa­dalmi szerepének megfelelő munkamegosztás továbbfej­lesztése. A történettudomá­nyok és a velük rokon tu­dományágak művelése vi­szonylag széles — főleg tár­sadalmi — bázisú, sokágú. A közművelődési intézmé­nyek (múzeumi szervezet, megyei levéltár és könyv­tár) mellett ilyen jellegű ku­tatásoknak társadalmi szer­vezetek, mozgalmak, válla­latok is gyakori kezdemé­nyezői, szervezői. Ugyanak­kor e munka orientálása, eredményeik feldolgozása, hasznosítása részleges; poli­tikai, ideológiai munkánk­ban nem kellően tudatos. A neveléstudományok művelé­sében meghatározó a felső­fokú óvónőképző intézet, a pedagógiai intézet és társa­ság szerepe. Űjabb lehetőségeket hor­doz a tanítóképző főiskola, jelentős tartalékok vannak a nagy számú pedagógus tár­sadalomban. Az intézmé­nyekben felhalmozott szelle­mi kapacitások tudatosabb irányító munkával a peda­gógián kívül más területe­ken is jobban hasznosítha- tóak lennének (pl. munka­helyi, ifjúsági közösségek vizsgálata; munkaszervezés, tervezés; szocializációs prob­lémák, devian.cia stb.). A pe­dagógiai innováció eredmé­nyei ezzel együtt ig számot­tevőek. Csak példaszerűen említve: tanítói pálya felé nyitott és nemzetiségi nyel­vű óvónőképzés; óvodás ko­rú gyerekek egészséges élet­módra, közlekedésre nevelé­se, idegen nyelv oktatása, művészeti nevelése; iskola- fejlesztési társulás (Sarkad- keresztúr, Mezőgyán, Geszt), és ennek középiskolai to­vábbfejlesztése (Sarkad); két tannyelvű gimnázium (Me- zőberény); gimnáziumi ide- gennyelv-tanítás fejlesztése (Békéscsaba, Orosháza, Szarvas); a természettudo­mányok (Szarvas) és számí­tástechnika (Békéscsaba, Bé­kés) oktatásának előtérbe ál­lítása; a korszerű nyelvi kommunikációs és olvasás­tanítási módszerek széles kö­rű terjedése. Az orvostudományok mű­velését élénkülés jellemzi (szakmai rendezvények sza­porodása; a minősítettek számának az 1980. évi 3-ról az 1986. évi 8-ra növekedé­se). A megye orvostársadal­ma a feltártnál nagyobb ér­tékeket hordoz. Hiányoznak az egészségmegőrzés prog­ramját megalapozó társada­lom-orvostani kutatások. A természet- és társada­lomtudományok határmezs­gyéjén munkálkodik az al­földi kutatócsoport. Másfél évtizedes fejlődése rendkí­vül dinamikus. Számos, a megye fejlesztését szolgáló kutatás kezdeményezője, ré­szese. Kutatási profilja a megyei tanács és az akadé­mia támogatásával folyama­tosan bővül. Feladatai el­végzésének tárgyi és szemé­lyi feltételei folyamatosan javulnak. Ezzel napjaink társadalmi-gazdasági folya­matai kutatásának fontos megyei és regionális bázisá­vá fejlődött. A környezetvé­delmi kutatások , KGST- szintű intézeti koordinátora. Más, hasonló munkát vég­ző, megyében működő in­tézményekkel összefogva je­Tisztelt Pártbizottság! A Központi Bizottság 1969- es tudománypolitikai irány­elveinek meghatározása óta a végrehajtó. bizottság több ízben áttekintette a végre­hajtás megyei tapasztalatait, meghatározta az időszerű feladatokat. Az eltelt közel két évtizedben számottevő fejlődést értünk el a tudo­mányos élet fejlesztésében, s a tudományos eredmények gyakorlati alkalmazásában. Ez a fejlődés minden ága­zatban nyomon követhető, de a mezőgazdaság előrelé­pésében a legszembetűnőbb. Magas színvonalú technika, ennek megfelelő technológia, s működtetésükre és fejlesz­tésükre képes szakmunkás- és vezetőgárda kialakulása jellemzi ezt az időszakot. Mezőgazdaságunk termelési sikerei a technikai fejlődés és az emberi tudás ötvöze­tének eredményeként nem­zetközi színvonalúak. Hasonló folyamatok in­dultak meg az ipar néhány területén, különösen a fel­dolgozóiparban, s megújul­tak hagyományosnak mond­ható ipari üzemeink a tex­tiliparban, a nyomdaiparban, valamint az építőanyag-ipar­ban is. Kiteljesedett a tudományos kutatási szféra. Különösen az agrárkutatás, a település­kutatás — örömteljes —, a társadalmi és pedagógiai ku­tatások területén beindult munka, a megyei könyvki­adás, rendszeressé váltak az orvostudományi konferenci­ák, és a szárnyait bontogató természetvédelmi kutatás — hogy ne soroljam tovább. Korunkban hihetetlenül felgyorsult a tudományos és a műszaki fejlődés, s a ma még eretneknek számító gon­dolatok, ötletek felfedezéssé válva, holnap már elavult­nak számítanak. Világmére­tű verseny folyik a legkor­szerűbb ismeretekre épülő tudományos kutatási ered­mények gyors gyakorlati al­kalmazásában, s aki most lemarad, az behozhatatlan hátrányba kerül. A politikai irányítás ezért kulcskérdés­ként kezeli a tudomány je­lentőségét a szocialista tár­sadalom építésében, különö­sen a mai időszakban, ami­kor minden a tudatos embe­ri cselekvésen múlik. A nem­zetközi fejlődés tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a siker legfőbb biztosítéka a fejlett technikát létrehozni képes. lentős szerepet játszhat ab­ban, hogy megyénk terüle­tén kialakuljon a környezet- gazdálkodás hazai és egyik nemzetközi centruma. A megye adottságainak megfelelően a legnagyobb szellemi bázissal hagyomá­nyosan az agrártudományok rendelkeznek. A tudomány eredményei főként a terme­lési rendszereken keresztül — a mezőgazdaságban jut­nak el legszélesebb körben az alkalmazókhoz. A nagy­üzemek egy részében aktív fejlesztő munka, kísérleti termeltetés folyik. E tudo­mányágat műveli a megyé­ben legtöbb kutató. Intéz­ményi bázisa is a legerő­sebb. Szarvason a HAKI, ÖKI, mezőgazdasági főisko­la, arborétum, agrometeoro­lógiai obszervatórium, szen­tesi kutatóintézet kísérleti állomása a körzetben műkö­dő mezőgazdasági nagyüze­mekkel együtt olyan szelle­mi potenciált képvisel, mely országosan is számottevő. Az itt működő intézmények fel­adatát, s egyben rangját is jelzi, hogy kiemelt országos és nemzetközi kutatási prog­ramok részesei. Eredménye­ik iránt határainkon kívül is jelentős az érdeklődés. Nem­magas színvonalú ismeretek birtokában lévő alkotó, ter­melő ember. Ezért vizsgál­juk nemcsak a tudománypo­litika részeként, hanem tár­sadalompolitikánk egésze megvalósítása során a hu­mán erőforrásokat, s tűzzük célul azok lehető legszéles- körűbb fejlesztését, az embe­rek képzettségi, műveltségi szintjének emelését, egész­ségünk megőrzését. Írásos előterjesztésünk cselekvés- és feladatorien­tált, s joggal kérdezhetik, hogy rendelkezünk-e me­gyénkben az ezek végrehaj­tásához, megvalósításához szükséges feltételekkel? Jó volna erre egyértelmű igen­nel felelni, de a pontos vá­lasz csak árnyaltabb lehet. Sok mindennel nem rendel­kezünk, sok feladatot kell még megoldanunk, de épí­tünk elért eredményeinkre, az összefogásban rejlő erőnk­re, s nem utolsósorban a megyében működő tudomá­nyos kutatók színvonalas munkájára — mondotta, majd a konkrétumokra rá­térve hangsúlyozta: — Mik­re építhetünk? Nagyszerű, természetadta, s jelentős munkával javított mezőgaz­dasági adottságainkra. Az ezek eredményesebb haszno­sítását lehetővé tevő kutató, fejlesztő, termelő, oktató szervezetekre, s főként az ezekben dolgozó emberekre. A terményeink és terméke­ink sokrétű feldolgozására képes és az ehhez hátteret is biztosítani tudó üzemeinkre, vállalatainkra. A sokak ál­tal kellően még meg nem becsült, de egyre nagyobb értéket jelentő természeti környezetünkre, a föld mé­lyében rejlő geotermikus energiára, szénhidrogénekre. A most nem említett terüle­teken is országos, nemzetkö­zi eredményeket elérő üze­meinkre. intézményeinkre; alkotó állampolgáraink tö­megeire. Történelmi pillanatok ré­szesei vagyunk, mert külső és belső okokból országunk számos, nálunk fejlettebb térségének előrehaladása megtorpant, tegnapi előnye­ink mellett mára a fejlődés negatív hatásai kerültek elő­térbe. Ezért mondjuk és mondhatjuk, hogy a jövőben nem járhatjuk minden terü­leten a követő fejlődés út­ját. Nem másolhatjuk a má­sutt eredményes megoldáso­kat sem, s nem vezet siker­re, ha a tőlünk gyökeresen zetközi kapcsolataik rendkí­vül kiterjedtek. A HAKI az akvakultúra nemzetközi re­gionális centruma. A szarvasi kutatók eredményeikkel bi­zonyították: e tudományág­ban számukra a nemzetközi szerepvállalás erősítéséhez a jelenlegi működési formák mellett kell mozgásterüket bővíteni. Kölcsönös érde­keltségen alapuló együttmű­ködésükkel, önállóságuk megőrzése mellett Szarvason az agrártudományok műve­lésének egyik nemzetközi kutató-fejlesztő-oktató köz­pontja alakítható ki. A tudományos élet szer­vezése és irányítása a párt tudománypolitikájának szel­lemében történik. A kutató­helyi pártszervezetekben igé­nyes politikai munka folyik. Helyi területi szinten az ed­digi fejlődésre alapozott mi­nőségi előrelépés szükséges. Főként a rendelkezésre álló erők tudatos összefogásában, hasznosításában sok a tar­talék. Különösen a nem fő­hivatású kutatóhelyek és a „magányos” kutatók mun­kájának koordinálásában, menedzselésében példaadó a megyei tanács tudományos koordinációs szakbizottságá­nak tevékenysége. eltérő körülmények között dolgozókhoz mérjük magun­kat. Nekünk a megye sajá­tosságaiból kell esélyt ko­vácsolnunk, az egyedi elő­nyöket kihasználva kell elő­relépnünk, arra kell kon­centrálnunk, amiből igazi értékeket alkothatunk, kü­lönben végérvényesen és re­ménytelenül lemaradunk. Számunkra is a legnagyobb tartalék, a legnagyobb hú­zóerő az emberi tényezőben van. Minőségét a képzés, ér­dekeltségét a gazdaság, cse­lekvési feltételeit a politi­ka eszközeivel megyei, he­lyi, munkahelyi szinten is javítanunk kell. Az ezzel kapcsolatos időszerű tenni­valókat feladattervünk tar­talmazza. Kedves Eívtársnők, Elvtársak! Fel kell figyelnünk arra, hogy gazdálkodó egységeink jelentős részében nincs iga­zi műszaki fejlesztési stra­tégia, s hogy ahol arra gon­doltak, ott is elsősorban na­pi, piaci célokat szolgáló, pillanatnyi igényeket kielé­gítő megoldásokkal talál­kozhatunk. Hasonlóképpen félreérti céljainkat az, aki a műszaki fejlesztési alap képzése kötelező voltának megszüntetéséből arra kö­vetkeztet, hogy erre nincs is szükség. Kényelmes, de ve­szélyes a jövőnkre nézve, ha a belső üzemi ellentmondá­sok és az érdekkonfliktusok megoldására felélik tartalé­kainkat, s nem gondolnak a műszaki fejlesztés — ko­moly anyagi áldozatokkal járó — biztosítására. Elfo­gadhatatlan, ha a helyi, üze­mi párt- és tömegszerveze­tek, érdekképviseleti szer­vek a szűk napi érdekek szolgálatában elutasítják az innovatív magatartást, anyagi ösztönzését, támoga­tását, s az anyagi eszközö­ket már feszültségek felol­dására használják fel. Ez a szemlélet hosszú távon csak negatív következményeket hozhat, olyanokat, amelye­ket már nem lehet helyre­hozni. A bevezetőmben említett előrelépés ellenére továbbra is gondként értékeljük és jelezzük itt is, hogy tapasz­talataink szerint nem hasz­nosítjuk megfelelően a gaz­dálkodási gyakorlatban a saját, megyei kutatóhelyein­ken elért eredményeket. Ezért tartjuk továbbra is kiemelkedően fontosnak a tudományos eredmények gyors, gyakorlati hasznosí­tását, a tudomány és a gya­korlat kölcsönhatásokon ala­puló, felgyorsítandó fejlő­dését. Együttműködésre van szükség a tudományos ku­tatók, a tudomány és a gyakorlat, s a gyakorlati ta­pasztalatok kicserélésében a szakemberek között. A ne­hezedő gazdasági helyzetben még inkább igaz az, hogy amilyen lehetőségek között külön-külön dolgoznak, ami­ben külön-külön csak kevés­re jutnak, azokat célszerű összefogni, hogy az anyagi és a szellemi erők megsok­szorozódjanak. Értékeljük, hogy az or­szágban az elsők között jött létre a Békés Megyei Ta­nács tudományos szakbizott­Hozzászólások A napirendi pont vitájá­ban öten vettek részt: dr. Becsei József, a megyei ta­nács elnökhelyettese (meg­hívott), dr. Müller Ferenc, a szarvasi Haki igazgatója, dr. Simon Imre, az MTA Regionális Kutatások Köz­pontja Alföldi Kutatócso­portjának osztályvezetője (meghívott), Zalai György nyugdíjas pártmunkás és Imre Miklós. A hozzászólók valameny- nyien egyetértettek az elő­terjesztés megállapításaival. A javaslatokat saját munka- területükön szerzett tapasz­talataikkal támasztották alá. Becsei József véleménye szerint a jelentés jó politikai alapul szolgál az alkotó szel­lemi erők mozgósításához, és nagyobb szerepvállalásához a megyében. Példákkal iga­zolta, hogy a szűkebb ha­zánk tudományos életében dolgozók jelentős sikereket értek el, és hogy országos jelentőségű tudományos al- centrum van kialakulóban a megyében. Felhívta ugyan­akkor a figyelmet a tudo­mányos élet szervezettségé­nek fontosságára, illetve olyan műhelyek — például közgazdaságtudományi, szo­ciológiai, társadalom-egész­ségügyi — hiányára, ame­lyek kutatásai a jövőben nem nélkülözhetők a megyé­ben. Hozzászólásában vége­zetül a tudományos eredmé­nyek gyakorlati alkalmazá­sát gyorsító szervezeti felté­telekkel, illetve garanciák­kal foglalkozott. Müller Ferenc arról be­szélt, hogy a tudományos munkának megkülönbözte­tett szerepe van a gazdasági kibontakozásban. A HAKI példáján keresztül bizonyí­totta a gazdálkodás fontos­ságát és lehetőségeit a kuta­tóintézetekben. Egyidejűleg javasolta, hogy teremtsenek garanciát a tudományos eredmények nemzetközi hasznosításából származó devizabevételek kutatóinté­zeti felhasználására. Simon Imre hozzászólásá­ban a vidéki kutatóműhelyek lehetőségeivel és jelentősé­gével foglalkozott. Az alföl­di kutatócsoport kiterjedt hazai és nemzetközi kapcso­lataira utalva kijelentette: a kutatót nem a hely (ahol dol­sága. hogy munkájával ér­tékes, úttörő szerepet vál­lalt a megye tudományos életének koordinálásában. Ebben továbbra is támogat­juk, politikai eszközökkel te­vékenységüket ösztönözni és megerősíteni kívánjuk. He­lyesnek tartanánk, ha a gaz­dálkodó egységek az eddigi­nél szorosabb kapcsolatokat építenének ki a megyén kí­vüli kutatóhelyeken dolgo­zó, Békés megyéből szár­mazó fiatalokkal is. Ügy véljük, hogy minden alkal­mat és lehetőséget meg kell ragadnunk, ami megyénk fejlődését előbbre viheti. Kedves Elvtársak! Előrelátást és fejlődést szolgáló tudománypolitikai szemlélet kialakítását cé­loztuk meg. Előrehaladásunk záloga, hogy e követelmé­nyek beépülnek-e a párt­munka napi gyakorlatába. A tudás, az alkotó tett megbe­csülésével, az egyéni telje­sítmények közösségi célú, szabad kibontakoztatásával, vagyis olyan társadalmi lég­kör kialakításával kell a tu­domány eredményeit hasz­nosítanunk, amelyben nem­csak a jó közérzetnek, ha­nem magának az értelmes létezésnek is szükséges és természetes feltétele az eredményre törő, goadosan és pontosan végzett munka — mondotta befejezésül Nagy Jenő. gozik) teheti provinciálissá, hanem a saját gyenge telje­sítménye. Zalai György a megye tör­ténelmileg kialakult gazda­sági elmaradottságának okai­ról és az ebből való kimoz­dulás lehetőségeiről beszélt. Megállapította, hogy a ne­héz gazdasági helyzet ellené­re is a megye gazdasági elő­rehaladásának feltételei, a korábbi időszakhoz képest javultak, de ennek kihasz­nálásához minden — eddig még talán számba se vett — lehetőséget meg kell vizsgál­ni. Imre Miklós az országos tapasztalatokkal vetette egy­be a jelentésben foglaltakat. Megállapította, hogy a me­gye tudományos életének irányítását és a kutatásban dolgozók munkáját a fegye­lem, a hozzáértés és az elkö­telezettség jellemzi. Békés megyének sem a kutatók száma, sem az eredmények miatt nincs szégyenkezni va­lója. A továbbiakban a párt ki­bontakozási programjának sikere és a tudományos mun­ka eredményessége közötti egyenes összefüggésről szólt, majd arról beszélt, hogy az országnak ebben az időszak­ban nemcsak nagy kutató­helyekre, hanem kisebb tu­dományos műhelyekre is szüksége van, s ebben Békés megye jó példákkal szolgált. A Központi Bizottság osz­tályvezető-helyettese végeze­tül a következőkre hívta fel a figyelmet: — A politikai irányítás szerepe és felelős­sége nő a tudományos kuta­tóműhelyek érdekeinek egyeztetésében. A legalapve­tőbb feladat most az együtt­működési készség kialakítása és erősítése. A jövőben töb­bet kell tanulni egymás si­kereiből, kölcsönösen hasz­nosítani a termelési és kuta­tási eredményeket. Az alap- és fejlesztőkutatások kapcso­latában pedig olyan szemlé­letet kell kialakítani, ami a kapcsolatukat, valamint szakmai és gazdasági egy­másra épültségüket és érde­keltségüket erősíti. A megyei pártbizottság vé­gül személyi ügyben döntött. Egyhangúlag kinevezte a gazdaságpolitikai osztály ve­zetőjévé Klaukó Mátyás ed­digi osztályvezető-helyettest. Nagy Jenő szóbeli kiegészítője

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents