Békés Megyei Népújság, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-17 / 271. szám
kedd 1987. november 17., Bemutatkozó látogatáson a püspök Wigner Jenő kitüntetése 85. születésnapja alkalmából Tegnap, november 16-án, hétfőn délelőtt Gyulavári Pál, a Békés Megyei Tanács elnöke bemutatkozó látogatáson fogadta dr. Harmati Bélát, az evangélikus egyház déli egyház- kerületének püspökét. Beszélgettek megyénk életéről, majd a vendég ellátogatott a Csaba Szőnyegszövőbe és a tanítóképző főiskolára, végül Tótkomlósra utazott. A bemutatkozó látogatáson részt vett dr. Becsei József, a megyei tanács elnökhelyettese, Lénárd Imre egyházügyi titkár, valamint Táborszky László és Pintér János esperesek. Az Elnöki Tanács Wigner Jenő Nobel-díjas fizikusnak kimagasló tudományos tevékenysége elismeréseként, 85. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság Zászlórendjét adományozta. A kitüntetést Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke hétfőn adta át. Jelen volt Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára, Köpeczi Béla művelődési miniszter és Donald Kursch, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Tótkomlósi tsz-vállalkozások Gyulán Uj egyetemi tantárgy — a tapasztalatok tükrében Ismerősöm vállra vetett zsákkal loholt a piactér felé: — Nem érdekel olcsó burgonya, meg vöröshagyma? Mellé szegődtem. A gyulai piactéren találkoztam Martincsek Józseffel, a Tótkomlósi Viharsarok Tsz kereskedelmi ágazatának vezetőjével: — Igen, mi is igyekszünk a város lakosságának segíteni, nem csak az áruválaszték bővítésében, hanem, ha szerény mértékben is, de hozzájárulni a piaci árak szabályozásához. Az elmúlt napokban ezért kezdeményeztünk olcsóbb alma-, burgonya-, vöröshagyma-akciót, a város vezetőinek kérésére is. — De hogy kerültek a messzi Tótkomlósról ide Gyulára? — Jómagam gyulai vagyok, de tótkomlósi a munkaadóm. Az ötlet mintegy másfél évtizeddel korábbra vezethető vissza, amikor a városhoz közel, a csabai úton megvettünk egy tanyát és ott azóta is főleg gyümölcs-. meg zöldségárusítással foglalkozunk. Egyrészt abból a meggondolásból telepedtünk ide, hogy a forgalmas 44-es út mellett nem lehet ráfizetéses az üzlet, másrészt nagyon sok árut tudunk itt tárolni. Néhány évvel ezelőtt nyitottunk büfét Észak-Törökzugban egy 120 személyes kerthelyiséggel. A tanács felkérésére mintegy 8 millió forinttal járultunk hozzá a piactér rekonstrukciós munkálataihoz, azzal, hogy elsőbbséget fogunk élvezni az itt épülő üzlethelyiségek igénylésekor. Meg is nyitottuk a mező- gazdasági szaküzletet, és úgy érzem, nagyon kellett az a kis büfé is, a szomszédságában. Bár nem hoznak nagy hasznot, de úgy ítéljük meg, hogy ezzel is segítünk az igények kielégítésében. Nemrégiben megvásároltuk a határátkelő közelében levő presszót, amit 3 milliós költséggel átalakítottunk melegkonyhás étteremmé, ezzel lehetőség nyílt a paradicsomi lakótelep előfizetéses ellátásához. Nem a reklám miatt mondom, de a hasonló színvonalú éttermeknél lényegesen kedvezőbb árak mellett tudjuk egyre nagyobb számban ellátni a környék lakosságát. A közeli terveinkben szerepel itt egy új, 120 személyes étterem kialakítása. Nemrégiben szerződésbe vettük át a mezőgazdasági üdülő presszóját. Tavasszal itt szeretnénk megnyitni egy szeszmentes cukrászdát. Gyulán kívül ott vagyunk boltjainkkal a megyeszékhelyen, a gyopárosi fürdőben és természetesen Tótkomlóson is. Az ágazat tavaly már elérte a 80 milliós forgalmat és eddig még minden évben nyereségesek voltunk. Nagyon reméljük és bízunk abban, hogy a gyulai üzletekre a jövőben sem fizetünk rá 1 és akkor már megéri az eddigi befektetést. Béla Ottó A diákok és az oktatók egyaránt kedvezően fogadták a felsőoktatási intézményekben az elmúlt tanévben bevezetett Magyarország története 1918—1975 című tantárgyat. Az új tárgy oktatásának egyéves tapasztalatairól a Művelődési Minisztériumban tájékoztatták Tóvizi Piroskát, az MTI munkatársát. Miként elmondták, a közelmúltban összesített, értékelt visszajelzések egyértelműen igazolták, hogy a diákok igénylik a XX. századi magyar történelem, különösen a szocialista építés magyarországi gyakorlatának behatóbb ismeretét, az erről szóló tudományos igényű elemzést, az őszinte és a kérdéseikre meggyőző választ adó konzultációkat. A tárgy bevezetését gondos előkészítő munka előzte meg: a Művelődési Minisztérium az oktatók számára továbbképző tanfolyamokat szervezett: ezeken a korszakkal foglalkozó neves történészek, vezető politikusok tartottak előadásokat, eszmecseréket. Az 1986—87- es tanévre időben megjelent az oktatás és a számonkérés alapvető anyagát tartalmazó tankönyv és szöveggyűjtemény is. A kiadvány — amelyet a korszakkal foglalkozó történészek állítottak össze — a legfrissebb tudományos eredményekre is építve eleveníti fel mintegy hét évtized magyarországi történelmét. A tankönyv kiegészítéseként jól segítették az oktatást különböző dokumentumfilmek, valamint a Velünk élő történelem című film anyaga is. Az előadásokat, konzultációkat mindenhol a marxizmus—leninizmus tanszékek szakemberei vezetik, s több egyetemen — például a'bölcsészkarokon és a közgazdaságtudományi egyetemen — bekapcsolódtak a történelmi tanszékek tanárai is. A hallgatók óraszáma nem növekedett, ugyanis az új tárgy a Magyar munkásmozgalom története című tárgy helyett került be a tantervbe, s a filozófiát, a politikai gazdaságtant és a tudományos szocializmust követően 30 órában sajátítják el a diákok. Az új tárgy egyébként a korszak történelmi folyamataiba jobban beágyazva dolgozza fel a munkásmozgalomtörténeti vonatkozásokat is. A tapasztalatok szerint a hallgatók és a tanárok különösen színvonalasnak ítélték meg az ellenforradalmi korszak és a felszabadulástól 1962-ig terjedő időszak feldolgozását, ugyanakkor igénylik az 1962 és 1975 közötti esztendők még árnyaltabb, művelődés- és kultúrpolitikával is kiegészített bemutatását. A visszajelzések szerint az oktatást a meggyőző tárgy- szerűség jellemezte; az órákon nem kerülték meg a ma még vitatott kérdéseket sem, s a konzultációkon nyílt és őszinte, a diákok vitakultúráját is fejlesztő feldolgozásmód volt tapasztalható. A tanszékek értékelése szerint az új tárgy már e rövid idő alatt is a marxizmus—leninizmus oktatás teljes értékű része lett, s jól szolgálja a leendő szocialista értelmiség felkészülését, történelemtudatának formálását. A szakemberek egyébként a tapasztalatok figyelembevételével folyamatosan igyekeznek korszerűsíteni és bővíteni a tantárgy anyagát. Legendát vennék! A szerelmes szennyvíz- szippantóról szól az általam ismert legrégibb újkori adoma, akit barátnője faképnél hagyott. A csalfa némber hamarosan másnak nyújtotta kezét. A csalódott ember — bár az esküvői-lakodalmi ceremóniára nem volt hivatalos —, mégis tiszteletét tette a lakodalmas háznál, azzal a szándékkal, hogy ezúttal nem a szokott helyen, hanem itt rakja le bűzös terhét. S lön úgy: a boldog ünnep tetőpontján az ablakon át beküldte több köbméternyi folyékony nászajándékát. I iA szájról- szájra szálló mesét talán már minden megye magáénak vallja. Igaz, olyan településről nem tudok, ahol valaki azt állította volna, hogy náluk esett meg a dolog, mindig valahol a közelben, ha pedig a mesélő óvatosabb, akkor néhány faluval, vagy várossal arrébb játszódott ez a kis tragikomédia. Akárcsak a frizsideres sztori. (Van még valaki, aki nem ismeri?) A hűtőszerelő a férjtől megkapja a kulcsot, s hozzákezd a gép javításához az üres lakásban. Hazajön az asszonyt meglátja, hogy „férje" félig a frizsiderbe hajol. Mögéje lopakodik, és kedvesen megsimogatja. A szerelő ijedtében fölkapja a fejét, s úgy bevágja a hűtő tetejébe, hogy menten elájul. A valós helyzetre ráébredő asszonyka mentőt hív. Miközben a mentősök viszik le a lépcsőn a hordágyon eszméletlenke- dő szakembert, az asszony elmondja nekik a történetet. A mentősökön eluralkodik a nevethetnék, a hordágyat elejtik, a szerelő hatot bucs- kázik, s keze-lába kitörik. Sosem hittem, hogy igaz, de — bevallom — magam is elmeséltem már néhányszor. Nemcsak ezt, a kutyasétáltatót is ... Egy ember sétáltat két nagy testű kutyát. Azok meglátnak egy macskát, s megiramodnának. A férfi amíg csak lehet, visz- szatartja a két csupaizom állatot, de végül győz a többség, s a rángatásból futás, majd rohanás lesz. A kezére hurkolt pórázokat a kutyasétáltató képtelen elengedni, s egyszercsak azt látja, hogy egy fa „robog” feléje, mert a két felgyorsult jószág egy fa két oldalán vágtat el. A férfinek marad a fa. A fa azóta is sértetlen. Később a férfi felgyógyult. \ A mesebeli, hosszú hajú stoppos fiú viszont aligha gyógyult meg teljesen. Sokórás eredménytelen várakozás után egy Trabantos lassított, azt hívén, hogy lány integet, de közelebb ért, és látta a ki tudja mire képes loboncos hajút, ezért újra gyorsított. A fiú dühösen rávágott a Trabant hátuljára. A Trabantos hallotta a robajt, de tovább hajtott. Mikor aztán hazaért, észrevette, hogy a csomagtartó belyukadt. Nézi, vizsgálja, majd felnyitja, hát mit talál (?), egy levágott kezet. A betört éles műanyaglemez megbosszulta a tettest. Elképzelhetők ezek a hol vérfagyasztó, hol ,pedig kacagtató históriák? Végül is igen. Bár még egyszer1 meg kell erősítsem, egyetlen egyről sem tudom, hogy hol, mikor, s kivel estek meg. Valószínűleg mindegyikük csak agyszülemény. Látott valaki egy embert, amint két erős kutyát sétáltatott, s élénk szelleme eljátszott egy komisz ötlettel: mi volna, ha a kutyák megiramodnának? ... A szennyvízszippantó mestert átvágja egy nő? Nyilvánvalóan hogyan bosszulja meg? Semmiképp sem csúzlival... Szóval ilyesmi kitalálására nem is kell túl sok fantázia. Ám akár kitalálta, akár nem, egy dolog feltűnő: ezek a történetek sosem valami nagyszerűről, valami igazi nagy cselekedetről számolnak be, hanem egy aprócska semmit fújnak minden tanulság nélküli rikító luftballonná. Kicsit azt sugallják, nem történnek nagy dolgok, lejárt a csodák ideje. Vagy talán manapság nincs is szükségünk legendává hatalmasodó nagy tettekre, a mindennapokat megszépítő, reményt nyújtó csodákra? Erre gondolni sem merek. De akkor mért nem hallok mai Toldi, Ludas Matyi és igazságos Mátyás meséket? Mért csak az előbb leírt súlytalan bohóságokhoz hasonlókat sorolhatnék számolatlanul, s mért csak ezek terjednek fénysebességgel? Nem születnek nagy legendák? S ha nem történnek, mért hogy lusták vagyunk még kitalálni is őket? Eseleg azért nem erőltetjük meg magunkat, mert úgyis kevesen hinnék el őket? Ezt meg én nem akarom elhinni. Csodákra éhes újságíró 0 árútól 24 óráig minden tettünkhöz erőt adó modern legendákat vásárol(na). A megnyirbált lehetőségű, becsapott, halmozottan hátrányos helyzetű, úgynevezett harmadik fiút (legyen bár első, vagy ■ ötödik gyermek, vállalat, szövetkezet, vagy intézmény, értelmiségi, munkás, vagy földműves), szóval a harmadik fiút, aki legyőzte a kilátástalanságot, soronkívül fogadom. Fizetség: a közlés maga. És a tisztelet. S akinek ennyi jó kevés, azt érje gáncs és megvetés. Ungár Tamás November 17.: dohányzásmentes nap Közös füstölgés a füstről Az OENI dohányzásellenes plakátja A dohányzás története talán akkor kezdődött, amikor az ősember használni kezdte a tüzet. A 30 éves háború hadvezérei — hogy csökkentsék az élelmiszeradagokat — kötelezővé tették a katonák számára a dohányzást. „Férfias” viselkedéssé lett a pipázás, majd a cigarettázás. Korunk felgyorsult civilizációs társadalmi és gazdasági változásai feszültségeket és alkalmazkodási zavarokat okoznak, amelyek ellensúlyozására az ember rágyújt. Hazánkban közel 4 millióan — a férfiak többen, a nők egyre növekvő számban — dohányoznak. Mit tudunk ez ellen tenni? Erről kérdeztük meg dr. Bottá Ádám főorvost, az Országos Egészség- nevelési Intézet főigazgatóját. — Főorvos úr, engedjen meg egy személyes kérdést: ön dohányzik? — Nem, és ezt ajánlom valamennyi honfitársamnak. Ha a dohányra kiadott összegeket nézzük, akkor látjuk: csak az alkoholra költöttünk többet. A kiskereskedelmi forgalomban 1984-ben 14 milliárd 46 millió forintot költöttünk dohánytermékek vásárlására. Ez az összeg az akkori egészségügyi kiadások 56 százaléka, s a szociális juttatások több mint kétszerese volt. Hazánk az egy főre eső fogyasztásban a világranglista előkelő helyén áll. A dohányzás veszélyét régen a mértéktelen fogyasztásban látták. A krónikus betegségek kialakulásában vezető szerepét az elmúlt évek tudományos kutatásai bizonyították. Az Egészség- ügyi Világszervezet 1970-ben megállapította, hogy a fejlett országokban az ideiglenes és tartós munkaképtelenség, s a korai halál egyik legfőbb oka a dohányzás. Évente körülbelül egymillió ember esik áldozatul e szenvedélynek. Bizonyított szerepe van a tüdőrák kialakulásának 90 százalékában, a szívinfarktusban, a meddőségben és a kis súlyú magzatok születésében is. A dohányzás felelős továbbá a kényszerűen dohány- füstös környezetben élők, ezek között is az önvédelemre legkevésbé képesek, a méhen belüli magzatok, csecsemők, a gyermekek és a dohányosok vérét kapó betegek passzív károsításáért. — Nyilvánvalóan a társadalom egyik feladata, hogy megőrizze állampolgárainak egészségét. Mi tehát a teendő? — Az Egészségügyi Világ- szervezet, amelynek hazánk is tagja — 1978-ban Alma- Atában hirdette meg az „Egészséget mindenkinek 2000-re” programot. E szerint egyik feladatunk az egészséges életvitel kialakítása. Vállaltuk azt — az európai tagállamokban 2000-ig —, hogy a dohányosok számát a lakosság 20 százalékára csökkentjük. Tehát Magyarország közel 4 millió dohányosa közül kétmilliót kellene leszoktatnunk az ezredfordulóra. Természetesen ez sokrétű társadalmi összefogást igénylő feladat. Ehhez készített az Országos Egészségnevelési Intézet „Dohányzás — Egészség” címmel programtervet. Céljaink: a rászokás megelőzése, a nemdohányzók védelme és a dohányzásról való leszokás segítése. — Manapság sokat beszélünk programokról. Ez csak akkor hiteles azonban, ha a feladatokról is szólunk. — Igen, feladataink nagyok és sokrétűek. Elsősorban olyan közhangulatot és közerkölcsöt kell teremteni, amely a dohányzást elítéli. Mozgósítanunk kell a lakosságot, nemcsak a dohányzás csökkentésére, hanem a pasz- szív ártalmakkal szembeni önvédelemre is. Fontos feladatunk, hogy a meglévő — dohányzással kapcsolatos — törvényeket, rendeleteket, intézkedéseket és szabályozókat felülvizsgáljuk, és újabbakat dolgozzunk ki. Mindez azonban nem feledteti, hogy szükséges a rászokás megelőzése, a leszokás segítése; egyszóval minden olyan ismeret, amely egészséges életvitelhez vezet. Természetesen nem mondhatunk le arról sem, hogy kevésbé káros dohányipari termékek jussanak a leszokni képtelenek kezébe. A felsorolt feladatok az ország valamennyi intézményét politikai, társadalmi és tömegszervezetét, vezetőit egyaránt érintik. Ruttkay Levente
