Békés Megyei Népújság, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-17 / 271. szám
1987. november 17., kedd KÉPERNYŐ Panaszra nincs okunk. A múlt heti televíziós műsorból mindenkinek akadhatott kedvére való. Felvilágosító műsor, visszásságokat leleplező riport, érdekes dokumentum- film és szórakoztató egyveleg. Szóval mindenféle rendű és rangú csemege. Azaz nem mindig csemege, de erről később. A kedd számomra az egészségügy jegyében telt, legalábbis én az ilyen témájú műsorokat kísértem figyelemmel. A Kalendárium 1987 ... című műsorral kezdődött. Sok mindenről szó esett a szűk egy óra alatt. Érdekes, sőt hasznos volt körüljárni a színek pszichológiáját. Érdekes, mert a festőtől az építészig sok mindenkit megszólaltattak e témában, s hasznos, mert lakásunk festéséhez, berendezéséhez is tanácsokat kaphattunk. Aztán a sokat emlegetett rizikófaktorokról esett szó — ki tudja hányadszor —, melyeket kivédve megelőzhetjük a sokat emlegetett, s nem alaptalanul emlegetett infarktust. Persze, hogy hol a határ a sokat, és az unásig emlegetés közt. ezt nehéz eldönteni. Egy biztos. A veszély nagy, s a felelősség, önmagunk egészségének megőrzéséért még mindig csekély. Ezúttal jó példákat emlegettek, olyan embereket szólaltattak meg, akik orvosi segítséggel próbálják leadni fölös kilóikat, akik nagy akaraterővel tértek az egészséges táplálkozás útjára. Mindez a megelőzés. De vajon tudjuk-e mi a teendő, ha embertársunkat mégis utolérte a baj? Mert azzal már én. a laikus is tisztában vagyok, hogy azonnal cselekedni kell. De hogyan? Ebben is tanácsot kellene adnia legnagyobb hatású tömegkommunikációs eszközünknek ... Kedden este a Wistar Intézet tudományos kutatásairól láttunk dokumentumfilmet. Az USA legelső, orvosbiológiai alapkutatásokkal foglalkozó kutatóközpontjáról az ott dolgozók beszéltek. A tudományos ismeretek mellett, lehetősége volt a nézőnek bepillantást nyerni egy hatékonyan működő kutatóközpont szervezetébe, ahol a jórészt fiatal kutatók száma 150. s ahol az évi költségvetés meghaladja a 20 millió dollárt. A Bártfai György rendezte filmben megszólalt egy magyar orvos-mikrobiológus, s véleményt hallhattunk a magyar vendégkutatók felkészültségéről, munkájáról is. így részben büszkeséggel, részben az izgalmas kérdéssel kapcsolhattuk ki készülékünket: nálunk vajon mennyi pénz jut az orvosbiológiai alapkutatásokra, s azt mire fordítják hazánkban? Mert e témakörről sajnos nemigen látunk műsorokat, pedig nagyon kíváncsiak lennénk erre is, csakúgy, mint arra. hogyan létezhetnek olyan visszásságok, melyeket az ... Új reflektor magazin . . . legújabb műsora feltárt. Mert ez az érdekvédelmi ri- portmüsor — melynek felelős szerkesztő-műsorvezetője ezúttal is dr. llkei Csaba volt — most is izgalmas témákat feszegetett. Az építőanyaghiányról, s az ezen nyerészkedőkről, az elemi hibákkal „ellátott" elemes bútorokról és sok egyéb másról szó esett e műsorban, melyekről beszélni kell, hiszen ha felismerjük a hibákat, az már fél siker. Kellenek, napjainkban még inkább kellenek ezek a műsorok! Kár, hogy kevés van belőlük, s még nagyobb kár, hogy a pellengérre állítható visszaélések száma korántsem mondható ilyen csekélynek ... Az ... Évgyűrűkben .. is mennyi gondjuk, problémájuk volt a nyugdíjasoknak! Ám én ezúttal mégsem erre emlékszem legelevenebben, hanem rokkantnyugdíjas kollégám vallomására életéről, kifogyhatatlan munkakedvéről, emberségéről s lelki erejéről, mellyel sikerült túltennie magát betegségén. Mert kellenek a jó, az erőt adó példák is arról, miként lehet a legnehezebb, legtragikusabb helyzetekben is talpon maradni, s alkotni tovább. A Machalek Istvánról készített riport — melyet péntek délután láthattunk — szép példája mindennek. N. A. fl/af>£aé?al Az Alföldi Tiizép Vállalat pályázatot hirdet vasútiáru-befuvarozásra, vasútiáru-kirakodásra Pályázhatnak: vállalatok, szövetkezetek, gmk-k, magánvállalkozók. Részletes felvilágosítás: az Alföldi Tüzép Vállalat szállítási osztályán. 6000 Kecskemét, Kuruez krt. 8. Telefon: (76) 21-542. Meg kell tanulnunk boldognak lenni... Szent-Györgyi Albert előadása Gyopárosfürdön Lapunk október 30-i számában / megemlékeztünk Szent-Györgyi Albert 51 évvel ezelőtti, gyopárosfürdői előadásáról. A cikket készítő munkatársunk figyelmetlensége miatt a szövegből kimaradt a Nobel-díjas tudós szereplésének körülményeit tudományos igénnyel feltáró dr. Szabó Tibor tudományos munkatárs és dr. Zal- lár Andor könyvtárigazgató neve. Írásukat — mely a visszaemlékezésünk alapjául szolgált — az alábbiakban közöljük, s egyben ezúton kérünk elnézést a szerzőktől a figyelmetlenségért. Ez évben lesz ötvenedik évfordulója annak, hogy Szent-Györgyi Albert szegedi professzor megkapta a Nobel-díjat, és ezzel — azóta is egyedülállóan — beírta hazánkat a Nobel-díjas nemzetek sorába. A világhírű magyar tudós nemcsak Európa és az Egyesült Államok számos tudományos intézetében tartott előadást. 1936. pünkösd vasárnapján a magyarországi Rotary körzet Orosháza-Gyopárosfürdőn rendezett konferenciáján „A természettudományi kutatás válsága" címmel tartott előadása nemcsak a jelenlevők számára jelentett nagy élményt. hanem betekintést nyújtott a későbbi harcos pacifista, humanista tudós érzelem-.és gondolatvilágába is. A következő évben elnyert Nobel-díjra még senki sem gondolhatott, de Szent- Györgyi tudományos tekin- félye már ekkor kimagaslott kortársai közül, és ennek megfelelő tisztelet övezte. Éppen a gyopárosi konferencián hangzott el Hegedűs Lóránt volt pénzügyminiszter szájából az egy évvel később valóra vált jóslat: „Szent-Györgyi Magyarország legdrágább valutája." Szent-Györgyi professzor gyopárosfürdői előadásában a kutatás és az eredmények gyakorlati felhasználása közötti ellentmondást elemezte. A tudomány a földi javak oly bőségét kínálja, ami az ötven év előtti fantaszták legmerészebb álmait is felülmúlja. Ugyanakkor azt halljuk, hogy a túltermelés nyomorúságot, szegénységet okoz. A gazdag termés eredményeként pl. Amerikában a vetést kiszántják. a tejet a folyóba, a kávét a tengerbe öntik, a sertéseket lemészárolják. A gyárak nem tudják eladni termékeiket, ezért a munkásokat elbocsátják. Nem I is kell a szomszédba menni példákért — folytatta Szent-Györgyi professzor —, Magyarország valósággal belefulladt búzájába. ugyanakkor az ország lakosságának egyhar- mada éhezik. Ipari túlpro- dukció is volt. de volt-e minden magyarnak cipője, egészséges hajléka, ruhája? A gazdag nyugati államokban is hasonló a helyzet, az angliai orvosi vizsgálatok azt mutattál*, hogy a lakosság felénél a táplálkozás nem kielégítő. Nem a produkcióban, de az elosztásban van a baj — állapította meg Szent-Györgyi profesz- szor. Életünk egészségesebbé, teljesebbé, hosszabbá tételéért is sokat tett a tudomány. Ugyanakkor éppen a tudomány eredményeit felhasználva, hatalmas mértékben fejlődik a biológiai és a vegyi háború előkészítése, az emberiség tömeges pusztítása. A tudomány olyan eszközöket adott az emberiség kezébe, melynek irányításához és felhasználásához nincs meg az erkölcsi készültsége. Végzetes lehet az emberiség természettudományi, s ezzel technikai készültségének a fokozása, amíg erkölcsileg nem növünk hasonló színvonalra. Szükséges, hogy egymást gyilkoljuk? Erre a kérdésre háború utáni élményeivel felelt. Sok országban dolgozva megtanulta, hogy az emberek. a népek mind egyformán jók. Az egyes emberek lelkében nincs meg a gyűlölködés, az irigység. A megoldást nem a parlamentekben. nem a népszövetségben, hanem a szívekben jelöli meg. ..Meg kell tanulnunk boldognak lenni még akkor is. ha a szomszéd is boldog, meg kell tanulnunk kenyerünket élvezni, még akkor is, ha a szomszédnak is van mit ennie. S akkor meg fognak oldódni maguktól mindezek a megoldhatatlannak látszó politikai és gazdasági nehézségek, s az emberiség kiheveri gyermekbetegségét, s a tudomány is nyugodtan oszthatja mérhetetlen áldásait” — fejezte be előadását Szent-Györgyi professzor. Ebben az időszakban Szent-György Albert még szinte kizárólag a tudományos munkásságának élt, nem kapcsolódott be a közéletbe, egyetlen politikai pártnak sem volt tagja. Mondanivalója nem tudatos világnézeti alapból, hanem humanista, békeszerető és demokrata alkatából fakadt. A tudomány jövőjét illetően aggályai sem tisztán pesz- szimisták. Saját tudósi állásfoglalására vonatkozóan így felelt: „Először is szeretem munkámat, hozzá vagyok nőve. másodszor és főképpen, nem hiszem, hogy mindennek így kell lennie, hogy minden baj belső szükségszerűség, hogy munkánk felesleges, hogy életünk gyümölcsét csak a nyomorúság növelésére, egymás elpusztítására, s nem pedig a jóra kelljen fordítani.” Alig egy év múlva, a No- bel-díj elnyerése kapcsán számos előadásban, rádióban, cikkben fejezte ki emberbaráti, békeszerető gondolatait, melyekkel világszerte barátokat szerzett önmagának és hazájának. Valóban, az' ország legdrágább szellemi valutája lett. A gyopárosfürdői előadás az elsők közötti szerény hírnöke annak a későbbi humanista, békeharcos Szent-Györgyi- nek. aki a történelmi viszonyok következtében a pacifista emberbarát szerepétől eljutott az antifasiszta ellenállási mozgalom aktív vezető egyéniségéig. Ezért kedves emlékünk a gyopárosi előadás. Szabó — Zallár Jelentés a barikádról (2.) „Nem hátrálhatunk meg és nincs hnvá meghátrálnunk” Peresztrojka. Szó szerinti fordításban átépítést, átrendezést, átszervezést, átállást jelent. Valójában egy ötödik szó, az átalakítás a legjobb magyar megfelelője. Bár közismert, hogy a történelmet nem egy személy formálja, mégis Moszkvában (de másutt a világban is) mindenki Mihail Gorbacsov nevéhez köti a peresztrojkát. A lényegében 1986 elején, a XXVII. pártkongresszuson meghirdetett program, nem kevesebbet tűzött ki, mint a társadalom forradalmi jellegű és mindenoldalú átalakítását. Gazdasági és politikai téren egyaránt, tehát a társadalmi élet minden területét érintő módon. Merőben új alapokra — a dolgozók közvetlen anyagi érdekeltségére. illetve ellenőrzése alá — kell helyezni a gazdaságot, és teret engedni az egyéni kezdeményezéseknek, a tisztességes vállalkozásokkal boldogulni akaróknak. Felrázni a nemzetet az apátiából, amibe az utóbbi egy-másfél évtizedben süllyedt, s érdekeltté tenni az embereket a közügyek intézésében, a politika alakításában. Ehhez demokratikus viszonyok kellenek a közélet minden területén. Közben a nemzetközi kapcsolatokban sorozatos békekezdeményezésekkel tárgyalóasztalhoz kényszeríteni az Egyesült Államokat, a katonapolitikában a fegyverkezési versenyről áttérni az ésszerű elégségesség stratégiájára. A mai szovjet politikai vezetés nagy érdeme abban van, hogy felismerte és ki is mondta — vállalva a bejelentés sokkoló hatását —. hogy a Szovjetuniónak sors- kérdése a peresztrojka, az átalakítás. Ha meg akarja őrizni nemzetközi tekintélyét és pozícióit a világban, akkor egy merőben új szocializmusképet kell kialakítani és megvalósítani. Minden tekintetben vissza kell térni a lenini elvekhez, s le kell számolni az illúziókkal is. A valóság talaján állva hatékony gazdaságot és nyílt viszonyokat kell teremteni. És itt jelenik meg a mai Szovjetunió második kulcsszava: glasznoszty. Szó szerinti fordítása hűen fejezi ki a lényeget: nyilvánosság. Nyilvánosság a sajtóban és másutt, az élet minden területén. Semmi ne történjen az emberek kizárásával, a fejük felett. Ne legyenek, ne lehessenek többé tabu témák. Az új vezetésnek bizalomra van szüksége, s világosan látja, hogy ezt csak a nyilvánossággal érheti el. Mozgósítani, peresztrojkát csinálni is csak nyílt légkörben lehet. Ügy, ha az emberek be vannak avatva a dolgokba. Ha vitatkozhatnak, elmondhatják véleményüket. Szemléletesen fogalmazott Mihail Gorbacsov (a januári plénumon): „Csak olyan ember tud rendet teremteni a házban, aki gazdának érzi magát." Oleg Feofanov, az SZKP Társadalomtudományi Akadémiájának tanszékvezetője (13 könyv szerzője, a filozófiai tudományok doktora, egykori kanadai sajtóattasé, mellesleg igen felvilágosult és gondolkodó elme) emlékeztet rá, hogy ez már a negyedik meghirdetett átalakítás a Szovjetunióban. Az első Sztálin halála után volt, a második a hatvanas évek második felében, a harmadik pedig a hetvenes évek végén. De sietve hozzáteszi. ennek most sikerülnie kell, mert — ahogy Mihail Gorbacsov mondta — „Nem hátrálhatunk meg és nincs hova meghátrálnunk”. Egy közgazdász ismerősöm a peresztrojka sikerének biztosítékát a tömegekben látja. Most először hívták ugyanis segítségül az átalakításhoz a népet és a demokráciát. Alapvetően ebben különbözik a mostani átalakítás a legnagyobb reményekkel kecsegtetett hruscsovi programtól is. Ám az örökség, amit a jelenlegi szovjet vezetés kapott, súlyos. Nem véletlenül nevezik az 1970—1985 közötti időszakot még a hivatalos politikai szóhasználatban is a „pangás korszakának”. Bár a pontosság kedvéért meg kell említeni, hogy a Jurij Andropov nevéhez fűződő sajnálatosan rövid időszakot a politizáló moszkvaiak soha nem érezték idetartozónak. Annál is inkább nem, mert egy megjegyzését — mint a peresztrojka szükségességét indokló gondolatot — nagy előszeretettel idézgetik mostanában Moszkvában. Négy évvel ezelőtt Jurij Andropov — aki főtitkári működését azzal kezdte, hogy az elméletet a helyére tette, kezdte a gyakorlathoz közelíteni — arra hívta fel a figyelmet, hogy a szocializmus kialakulásának konkrét útjai nem mindig úgy alakultak, ahogy a klasszikusok mondták vagy írták, s erről nem a klasszikusok tehetnek, hanem a világ, amelyik felgyorsult. De térjünk vissza az örökséghez. Miről is van szó? Oleg Feofonov azt vallja, hogy a szovjet társadalom egyik problémáját az okozta, hogy abszolutizálták az ideológia nevelő szerepét. Ha baj volt a gazdaságban, a propagandistákat hibáztatták , (mondván, rosszak a filmek, a dalok, és a sajtó is, mert nem a nagy munkasikerekről ír; a valóságban sajnos általában csak arról írt). Vagyis nem arra figyeltek, hogy mennyire tartós a gazdasági alap. Az „eredmény” maga az örökség: elszakadt egymástól az Amiben a legteljesebb az egyetértés — virág az ismeretlen katona sírjára
