Békés Megyei Népújság, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-16 / 270. szám

1987. november 16., hétfő ' Jubileumi találkozó Foton A fóti gyermekváros élet­re hívásának 30. évforduló­ja alkalmából vasárnap ün­nepi találkozón vettek részt a, nevelőotthon jelenlegi és volt lakói, pedagógusai. Megközelítően ezren jöttek el az ország különböző vi­dékeiről, akik az elmúlt év­tizedekben hosszabb-rövi- debb időt töltöttek itt gyer­mekkorukból, s az intéz­mény segített nekik, kelle­mes légkörű otthont bizto­sítva, a család pótlásában. A vendégek között ott volt Barna Lajos nyugdíjas pe­dagógus, a fóti gyermekvá­ros első igazgatója is. Az intézmény megalaku­lásakor a Károlyi-kastélyból kialakított otthon száz gyer­mek elhelyezésére nyújtott lehetőséget. Ma a hozzá­épült kollégiumok, óvodai pavilonok 748 gyermeknek szolgálnak otthonul, s testi, szellemi fejlődésükről 230 áldozatkész pedagógus gon­doskodik. Az ország hasonló intézményei közül elsőként itt szervezték meg, hogy az általános iskola elvégzése után szakmai képzésre is nyíljon lehetőség. Szakkö­zépiskolai oktatásban a lá­nyok óvónői, a fiúk autó­szerelői képesítést szerezhet­nek, szakmunkástanulóként pedig a nőiruha-készítő, il­letve a festő-mázoló szak­ma ismereteit sajátíthatják el. Az elmúlt évtizedekben a 4900 itt nevelkedő gyermek közül 1300 szerzett középis­kolai végzettséget, s amint a vasárnapi találkozó beszél­getéseiből is kiderült, döntő többségük megállta a helyét az életben, sikeresen beil­leszkedett a társadalomba. A jubileumi találkozón sportprogramokat is szer­veztek, ahol kézilabdában, váltófutásban, fociban vetél­kedtek a jelenlegi és a volt növendékek. Különböző ki­tüntetéseket is kiosztott az intézmény vezetősége az itt oktató törzsgárdatagoknak. Huszonöt volt fóti gyermek­városi lakó pedig „Kiváló Növendék” címet vehetett át, mert kikerülve az élet­be, az átlagnál is jobban megállták helyüket, családi életükben, munkahelyükön tanúsított magatartásukkal példaként állhatnak társaik előtt. A Békéscsabai Szimfoni­kus Zenekar ismét „hazai” közönség elé lép: november 17-én, holnap este fél 8-kor a Jókai Színházban Sugár Miklós vezényletével Rossi­ni a Sevillai borbély című operájának nyitányát, vala­mint Bizet 1. (C-dúr) szim­fóniáját adják elő. A műsorban közreműködő Katona Ágnes zongoramű­vész Chopin f-moll zongora- versenyét játssza. A mű­vésznő az Országos Filhar­mónia szólistája, külföldi hangversenyei során Svéd­Szombaton, Szeghalmon Információk híján nehéz a meggyőzés ország, Olaszország, Fran­ciaország és a Szovjetunió városaiban vendégszerepeit. A keddi békéscsabai elő­adást november 18-án, szer­dán este 7 órától a szarvasi Vajda Péter Művelődési Központban ismétlik meg. Ma, hétfőn este 7 órai kezdettel Ruha István he­gedűművész estjére várják a zenekedvelő közönséget Orosházán. A műsorban — melyben közreműködik Jan- dó Jenő zongoraművész — többek között Mozart-, Cha- usson-, Saint-Saens- és Bar­tók-művek szerepelnek. az ebédet, mert korán kez­dődött a helyi csapat és az Olefin SE közötti NB III- as mérkőzés. Még 25 perc van hátra a meccsből, amikor megér­kezünk a pályára. Jókor jövünk, a helybeliek éppen újabb gólt lőnek, s már 4— 1-re vezetnek! Ilyen nem volt mostanában, a Szegha­lom a tabella vége felé ta­nyázik. Az egyik szurkoló megjegyzi mellettem; lesz itt még legalább két gól! Kis József, akinek évek óta bérlete van a hazai találko­zókra, szintén örül. Ugyan nem ment jól eddig a csa­patnak, mondja, de most szoknak össze, a tavaszi sze­zonra mindenképpen össze­szedik magukat. Hát, ha így folytatják, ak­kor nem is lesz semmi baj, hiszen a meccs végéig még további gólok is születnek, s végül a hazaiak 7—2-re nye­rik a mérkőzést. Egy lenin- városi (olefines) szurkoló kesereg, minek kellett elen­gedni kapusukat, Dohány Istvánt, aki most éppen a Szeghalomban véd. Véle­ménye szerint még most, 38 évesen is klasszissal jobb a százezer forintért igazolt új kapusnál. * * * Az utcákon jókedvű szur­kolók tartanak hazafelé, de ugyancsak jó a hangulat a művelődési központban is, ahol már kora délelőtt meg­kezdődött az a kulturális nap, melyet a megyénkben élő cigánylakosok számára szerveztek. Csaknem kétszá­zan jöttek el tizenegy tele­pülésről. Délelőtt a gyerekek játszóházi programokon ve­hettek részt, s videofilmeket is vetítettek, olyanokat, me­lyeket a korábbi, hasonló jellegű összejöveteleken vet­tek fel. Choli Daróczi József költő, a Magyarországi Ci­gányok Kulturális Szövetsé­gének titkára is eljött, s verseiből olvasott fel, vala­mint a szövetség feladatai­ról beszélt az érdeklődők­nek. A résztvevők a délutánt várták a legjobban, ugyan­is ekkor mutatkozhattak be alkalmi műsoraikkal egy­másnak. Amikor a meccsről a művelődési központba érünk, már javában zajla­nak a bemutatók, s mond­hatni, óriási sikerrel. Nagy ovációval fogadják a pro­dukciókat. Mindezekre a ko­ronát a szentesi helyőrségi művelődési otthon Napke­rék együttese teszi fel Szen­tesi cigánysirató című mű­sorával. öt óra után aztán a mű­velődési központ is elcsen­desedik, vége a találkozó­nak, ki-ki hazaindul. Pénzes Ferenc A gazdasági, társadalmi életünket érő komoly válto­zások űj helyzet elé állítot­ták a szakszervezeti mozgal­mat. A tisztségviselők vilá­gosan látják, hogy a régi módon már nem lehet1 dol­gozni, gondolkodni. Az egyé­nekben és kollektívákban felmerülő újabb és űjabb kérdésekre, aggodalmakra az éves három, négy szak- szervezeti taggyűlésen már lehetetlenség friss és gyors feleletet adni. Nemrég a pedagógusok megyei bizott­ságában meg is fogalmazták az új módszer lényegét: a rétegpolitikai tevékenység mellett erősíteni kell a szak- szervezet személyre szóló munkáját. Ez azt jelenti, hogy többet kell foglalkozni az egyének gondjaival, s fáradtságot nem kímélve mindenkinek választ kell adni napi problémáira. Ez a feladat elsősorban az alapszervezetek tisztségvise­lőire vár, hiszen a mozga­lom eredményei, hibái leg­inkább ott érzékelhetők, vagy ahogyan divatosan mondják, ott csapódnak le. Csakhogy a tisztségviselők — a szakszervezeti bizottsá­gok titkárai, a bizalmiak, a reszortfelelősök — többsége, munkája mellett, társadalmi tevékenységként végzi moz­galmi tennivalóit, ami ala­posan megnehezíti naprakész felkészítésüket. Az utóbbi időben több taggyűlésen, megyei és ága­zati szintű szakszervezeti értekezleten vettem részt, ahol a szakszervezeti titká­rok egyre gyakrabban emle­gették hiányos informáltság­ból adódó gondjaikat. Üj irányítási formák alakultak ki az utóbbi időben — vál­lalati tanács, iskolatanács és még sorolhatnánk — új sza­bályozók léptek, lépnek be a vállalatok gazdálkodásába, megváltozott a személyzeti és kádermunka is, s ebben az új helyzetben nehezen találják meg újfajta szere­püket a tisztségviselők. Van­nak ugyan támpontot adó kiadványsorozatok, de mint mondják, ezek a segédanya­gok inkább követő jellegű­ek. Márpedig új tagok be­szervezésére, a tagság meg­tartására csak az a szak- szervezeti bizottság képes a munkahelyen, amely megfe­lelő informáltsága révén pontosan tud érvelni, tájé­koztatni a mozgalom törek­véseiről, gondjairól, felada­tairól. Ez az információ szükséges egészen a SZOT és a kormány, az ágazati központi vezetőségek, s a középszintű, megyei bizott­ságok tevékenységéről csak­úgy. mint a munkahelyeken tervezett döntésekről. Hogy napirenden lévő példával is éljünk, elég az új szakszervezeti tagdíj - rendszer bevzetéséről folyó_ vitát említenünk.1 A vita egyelőre nem igazán széles körű. Most folyik a tisztség- viselők tájékoztatása, de a többség nem kapott e viták Sok gépjárművezető ak­kor is volánhoz ül, ha az idegrendszerére ható gyógy­szert — altatót, nyugtatót — vett be; pedig a közlekedési balesetek 10-15 százalékáért az ilyen jellegű gyógyszerek a „felelősek”. Ezt állapítot­ták meg felmérésükben az Országos Közlekedésbizton­sági Tanács munkatársai. Munkájuk során azt vizs­gálták: a gyógyszerek mi­ként befolyásolják a közle­kedésben részt vevőket, s a különböző hatású nyugtá­toknak, altatóknak és más készítményeknek van-e sze­repük a balesetek keletkezé­sében. A gyógyszerek egy része rontja a látásélességet, csök­kenti a reflexidőt, a megfi­gyelőképességet, ezért az során minden kérdésre vá­laszt. Odáig értik, hogy az új adó- és árreform miatt, valamint az új. alapok kép­zése érdekében lesz szükség az új tagdíjfizetési rendszer bevezetésére. A számítás alapját a bruttó jövedelem képezi majd, s átlagban a tagdíj ennek egy százalékát teszi ki. Mikor a könyvelésben képzett szakember a számí­tás mikéntjét próbálta a tisztségviselők fejébe súj- kolni, eszembe jutottak a gazdasági munkát társadal­mi tevékenységben végző szakszervezeti tisztségvise­lők. Eddig sem könnyű, sokfajta adminisztrációval terhelt munkájukat ez oly­annyira megnehezíti majd, hogy többen bejelentették lemondásukat az új tagdíja fizetési rendszer hírére. Pe­dig ha igaz, az aktív dolgo­zók tagdíjának kiszámítása, az elszámoló hivatalokhoz kerül. Csak a nyugdíjasok, a gyesen és gyeden lévő kis­mamák fizetnek továbbra is a bizalminál. Nos, ez a példa is bizo­nyítja, hogy alaposabb elő­készítésre, szélesebb körű tájékoztatásra mennyire szükség lenne szakszervezeti mozgalmunkban. Mert azon a kérdésen: mit ad nekem a szakszervezet a tagdíjamért? — ha nem is jutottunk túl, de túlléptünk, s újabb kér­dések, elvárások fogalma­zódtak meg. Izgatja az em­bereket a munkaerő-átcso­portosítás, az új árrendszer és jövedelemadó, a régi szakszervezeti vívmányok megszűnése, s mindezekkel kapcsolatban a szakszerve­zet állásfoglalása, cselekvési programja. Mindenki tudja, hogy a szakszervezeti mozgalomnak, s minden dolgozónak érde­ke a kormány kibontakozási programjának a megvalósí­tása. Létünk, jövőnk függ tőle. De ez csak akkor sike­rülhet, ha a dolgozó nép okos gyülekezetében hány­juk, vetjük meg száz ba­junk, megnyerve ezzel tá­mogatásukat, hitüket, aka­rásukat. A szakszervezeti mozga­lom ebben sokat segíthet, s kell is segítsen. Mert csak gazdaságilag jól prosperáló állam tud szociális terheket magára vállalni.1 Sokszor hangoztatott igazság ma, hogy csak azt tudjuk elosz­tani. amit megtermelünk. Hogy nehéz idők jönnek, azt mindenki sejti. De hogy tudja is, vállalja is az ez­zel járó terheket, ahhoz pontos tájékoztatás, őszinte, meggyőző szavak, naprakész informáltság kell. A szakszervezeti mozga­lom sokat áldozó aktivistái, tisztségviselői pedig csak úgy tudják növelni a moz­galom erejét, javítani tag­szervező munkájukat, ha meggyőző munkájukhoz idő­ben és megfelelő érvanyagot kapnak. B. Sajti Emese ilyen gyógyszert szedőknek ideiglenesen kerülniük kell a járművezetést. Az Orszá­gos Közlekedésbiztonsági Tanács felméréséből kitű­nik, hogy a gépkocsivezetők többsége nem fogadja meg az orvosok tanácsát, a gyógyszerekhez mellékelt fi­gyelmeztető tájékoztatókat pedig — különösen a terje­delmesebbeket — nem ol­vassák el, vagy ha igen, ak­kor sem veszik figyelembe az útmutatásokat. Mintegy kétszáz gépkocsi- vezető halálos balesetének okait elemezve kimutatták: háromnegyed részük vala­milyen gyógyszert szedett, s csaknem 34 százalékuk al­koholt is fogyasztott a bal­eset előtt. Gyógyszerek és a közlekedés Hangversenyek három városban A békéscsabai szimfonikusok főpróbáján, karnagy: Sugár Miklós Fotó: Gál Edit Szeles, enyhe, napos az idő szombat reggel. Megte­lik a Békéscsabáról Szegha­lomig (és még tovább) köz­lekedő busz a Hunyadi téri •állomáson. Hamarosan — még a megyeszékhelyt sem hagyjuk el — összerázódik, méghozzá szó szerint, az alkalmi társaság: egy hir­telen fékezés után, akik ed­dig álltunk, a padlóra kerü­lünk. Senkinek nem törté­nik baja, szerencsére. Egy hirtelen elénk kanyarodó személyautónak köszönhet­tük, hogy a ruhánk kissé olajos lett. Más említésre méltó dolog nem történik utunk során, ha csak az nem, hogy Békés után már mindenkinek jut ülőhely is. Néhányan elbóbiskolnak, mások olvasnak, avagy ép­pen szomszédjukkal beszél­getnek. Telik az idő. * * * A nap elbújik már a gyü­lekező felhők mögé, mire Szeghalomra érünk. A so­rompó után, a Lenin úton haladunk, melynek két ol­dalán sok nemrég épült, vagy épülő kétszintes házat láthatunk. A templomnál so­kan leszállunk. A Béke ut­cán megyek a központ felé, s útközben szomorúan lá­tom az egyik üzlet feliratát: Virág boutique. Minek ez? Miért nem jó az üzlet, bolt vagy akár az áruda sza­vunk? A tulajdonos bizo­nyára „előkelőbbnek” érzi az idegen megnevezést. Az sem lehet vigasztaló, nincs egyedül ezzel. Az utca egyébként rend­kívül forgalmas, kocsi kocsi hátán, s persze kerékpárral is sokan közlekednek, nem beszélve a gyalogosokról. De szombat van, a bevásárlás napja. A Delta áruház és az ABC környékén van a leg­több ember. Egy fiatalasz- szony két kisgyereket tol a biciklijén, melyen még több tömött szatyor is van. Há­romezer forintjától szaba­dult meg rövid idő alatt. Amikor kiderül, miért állí­tottam meg, nem hajlandó a nevét megmondani, nem akar szerepelni az újság­ban. Az az értelmiségi, fiatal házaspár is kéri a névtelen­séget, akikkel ezután beszél­getek. Az ő három szatyruk­ban 900 forint érték van, fő­leg élelmiszerek. Vasárnap estig elfogy minden, ahogy mondják, gyerekek is van­nak. Húst is vettek, keve­sebb, mint fél kiló lapul az egyik reklámtasakban. Mi­előtt elbúcsúzom tőlük, még azt is megtudom, hogy szü­leik sokat segítenek nekik, másképp nehezebben boldo­gulnának. * * * A központ forgatagából a város szélére indulok. Az utcán, egy elejtett megjegy­zésből tudom, a Budapesti Harisnyagyár helyi telepén ma is dolgoznak, gmk-znak ¥ többen. Elég hosszú az út, de 11 óra után nem sokkal már a telep portáján va­gyok. Illetékes nincs már bent, a műszakvezető is el­ment. így a porta őre nem engedhet be, szigorú utasí­tásra hivatkozik. Hiába mondom, hogy csupán né­hány szót szeretnék váltani egy-két dolgozóval, hajtha­tatlan, s azt javasolja, jöj­jek hétköznap. Nincs mit tenni, visszaindulok a vá­rosba Gyalogosan alkalmam van közelebbről megnézni a Le­nin úti házakat. Szépek, praktikusak. Útközben meg­állók a Sárréti Tej Közös Vállalat helyi üzeménél Is. Ide már beengednek, s Bök- fi Erzsébet művezető, aki ezen a szombaton a „tejvo­nalért” felelős, szívesen tá­jékoztat. Mint mondja, ilyenkor elsősorban a vasár­napi kiszállítást készítik elő. Hozzá 21 ember tartozik, akik jelenleg a göngyölege­ket mossák, a túrót, s a tej­fölt csomagolják. Számukra természetes a szombati, va­sárnapi munka, hiszen eze­ken a napokon is fogadni, feldolgozni kell a tejet, hogy ne legyen fennakadás az el­látásban. * * * Dél körül már egyre ke­vesebben járnak az utcákon. Ebédidő, húsleves illata száll. Sokan, elsősorban a- férfiak most hamarabb fejezték be Nagy sikere volt a vésztőieknck is Fotó: Fazekas Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents